Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-13 / 50. szám

.KU LT OR A.

Jubileumi évforduló

\CJ C5 > > 2

o o c.

§ '3 3 * ®

tfi u B fa O c 03

2 ja 5 * - o

n 5 Ä a s

:0 ä \gj Qj *

B N

X '« S

'S — :3 3 - o vfl ocO .*

N .Ili* S Bfl S 3

| C f Ő ~ 5

») *C2 +mi

CJ - O u 'C0

«8 ep epca (8 «*

S? 3 s '« Ä c « 5

« W5 5f c 03 —

:o x xg a ;s

Ä B «So» o '»:o ca mi

t* v 'Z « 'B

■§ ■* I * oé 1

' — N M B -a s1“! = >=

n5-a » í

« '«s ►» c h N

XI h C B 03 M B co '03 t; >> *S § -fi E :S B ®

ü N >>

03 ■*- 03 OC C3 - *0 £ ►» « ® . n g>«a ® 5* *3:

g'IP'“s

iia:s-S § I! 1 2 labels

3 oo « aj m A « 03 B •" *

Követendő példa

DUküiM /ÚZSEF, a CSMTKÉ ügyvezető titkára

vezzenek. Az énekkar nemes nevelői a hangversenyek egész sorát rendezték az Iskolákban. Fáradozásukat siker koronázta, mivel a tanítói énekkar megalakulása óta több iskolai kórus létesült. De több szétesőben levő CSEMADOK énekkart Is újjászerveztek. Hogy napjainkban a kórusmozgalom fellendülőben van Dél-Szlovákiában, jórészt az énekkarunk létezésének tudható be, s a tagjaink közül már több mint harmincán vezetnek énekkart. A kórusmozgalom fejlődése mellett annak is nagy jelentősége van, hogy az összejövetelek alkalmából az Időszerű pedagógiai kérdéseket is megbeszélik, s mivel Dél-Szlovákia minden részéről vannak tagok, jóformán minden tanító értesülve van a számunkra fontos problémákról.

— A közellövőben mik a terveik?

— Tovább haladni a megkezdett úton, és minél több színvonalas hangversenyt rendezni Itthon és külföldön. Célunk, hogy a dél-szlovákiai dalkultúrát magasra emeljük és méltók legyünk a hagyományokhoz. E nemes elképzelés megoldása a jövőben talán még zökkenőmentesebb lesz. Mivel a kórus tagjai valamennyien pedagógusok, úgy tervezzük, hogy a jövőben ne a CSEMADOK Központi Bizottságához, hanem az Iskolaügyi Minisztériumhoz tartozzunk. Ez nagyobb anyagi és erkölcsi támogatást jelent majd, s ha közvetlenül a minisztériumhoz tartozunk, senki nem gördíthet akadályt a tagok szereplése elé. Másrészt a szlovák tanítók énekkarának székházában, Trencsénteplicén mi is helyt kapunk, s ugyanott több megfelelő helyiség van, így gondtalanabbul folyhatnak a próbák. Azt hiszem ez a kérdés a közeljövőben megoldódik és ennek meglesz az az előnye is, hogy az énekkar tagjainak iskolán kívüli áldozatkész tevékenységüket az iskolaügy berkeiben jobban értékelik az eddiginél;*

Pozsonyban december 13-án a Csehszlovák Rádió Hangversenytermében lesz a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának jubileumi fellépése. Ebből az alkalmából szerkesztőségünk és olvasóink nevében szívből gratulálunk az énekkultúránk fáradhatatlan fáklyavívőtnek és a jövőbeli áldozatkész munkájukhoz sok sikert kívánunk!

A beszélgetést vezette: Tőth Dezső

. « * « * * A A

A Krim félsziget legdélibb részén a Fekete-tenger partján tündöklik a fürdőváros, Jalta. Szó szerint ráillik ez a jelző, hisz ez a tengerparti nyaraló a Fekete-tenger csillogó gyöngye. Ezen a részen adja ki magából a háborgó tenger a vtdék jellegzetes igazgyöngyét, a borostyánkövet, ahogy ott hívják« a „jantárt“. Ezzel az igazgyönggyel számtalan üzletben találkozunk és a szállodákban árulják, mint különlegességet. A leg- ■ szebb példányokat csak dollárért vagy ‘ más értékes valutáért árulják. Nincs olyan külföldi, akt kedvesének ne vinne ajándékként borostyánkőből készült nyakláncot, nyakéket, melltüt vagy más értékes ékszert. Valóságos vadászat indul az igazgyöngyök után. Mi ezt a lázt „jantárcstnának“ neveztük. Magyarra fordítva: borostyánkőmánia.

De falta nemcsak az igazgyöngyök, hanem a rózsák városa is. Világhírűek például a Nyikittn botanikus kert rózsái, ahol a szubtrópikus növényeken és fákon kívül mintegy 56 fajta rózsával találkoztunk, ebből 12 új nemesített fajta. Nagyon érdekes ez a kutatóintézet, mert nemcsak a nemesítést tartja feladatának, hanem ebből jelentős anyagi hasznot is szerez. Itt készítik a hagyományos rózsaolajat, ami szintén minden külföldi vásárfiának egyike. A dekorációs virágokért és a rózsaolajért évente 1 millió rubelt, a kísérleti parcellákon termesztett levenduláért és a belőle készített olajért pedig 3 mtiltó rubelt kapnak, úgyhogy ez az összeg majd nem teljesen fedezi a kutató intézet kiadásait. Tehát az intézetben működő 90 tudományos dolgozó és a többi

I A I T A A RÓZSÁK jr\L.irV VAROSA

A tengerparti korzó a világ minden tájáról ide sereglett idegenek tarka sétánya. Találkoztunk japánokkal, kínaiakkal, amerikaiakkal, németekkel, a szocialista országok turistáival — köztük kecskeméti magyarokkal is. Mind elragadtatással beszéltek a városról.

A Fekete-tenger gyöngyének minden napja élményt, emléket hagy az ember emlékezetében. Már a hajnalt órákban tódul a tenger szerelmeseinek áradata a part felé. Amikor megmártják magukat a vízben, kényelmesen megreggelizhetnek, hisz mozgóárusok sokasága szállítja helybe a piramis alakú müanyagzacskókban a tejtermékeket, üdítő italokat és a péksüteményt. Fent a korzón a zene ütemére jónéhány százan reggeli tornán adják le felesleges kilóikat. A délelőtt napozással, fürdőzéssel telik, délután megtelnek a rózsaligetek~v ki szerelmese szép szemében gyönyörködik, ki más szórakozást keres. Sokan hódolnak a jellegzetes kopogós sakknak, ami igen kedvelt szórakozás és a játszókat legalább félszáz kibic bíztatja, figyelt. Estefelé megtelnek a szállodák mulatót, és a kisebb szórakozóhelyek, ahol a Magarcst Borkísérleti Intézet boraitól fűtve táncolnak, mulatnak a nyaralók. A kellemes, lágy éjszakák miatt csak lassan néptelenednek el a korzók és még a késői órákban ts sokan üldögélnek, beszélgetnek a kupola alakú itzsa lugasokban. A rózsák városának lakói rózsaillattól telve szunnyadnak el, hogy hajnalban újra kipihenve, frissen láthassák a természet és az ember által alkotott szépséget.

Bállá József

Crman Katalin azt Is megemlítette, hogy néhány esztendővel ezelőtt egészen más volt a helyzet. A faluban nem volt megfelelő helyiség, és a könyvek az Iskolában voltak, ahol a könyvtárosi teendőket a tanítónők látták el. Az olvasótábor akkoriban jóval kisebb volt a jelenleginél. Amikor azt^n a könyvtár a HNB korszerű épületében kapott helyet, a könyvelőnő a nemzeti bizottság elnökének kérésére elvállalta a könyvtárosi tisztséget is.

— Szeretem a könyveket, ezért, amikor felajánlották, hogy vállaljam el ezt a funkciót, rövid habozás után ráálltam. Sajnos, nem szentelhetek annyi időt az irodalomnak, amennyit szeretnék. Az a hátrányom, hogy nem vagyok helybeli, és mivel naponta utazom, már reggel ötkor kelek. De mindezek ellenére is úgy érzem, sikerült már bizonyos eredményeket elérnem. Jelenleg mintegy 170 állandó olvasót tartunk nyilván, ami a falu lakosainak számához viszonyítva szép eredménynek számít. Az idősebb törzsgárda közül elsősorban Czafik Jánost, Muth Lajost, Varga Jánost és Ács Anna óvónőt említem, akik valósággal „falják“ a könyveket. Olva, sóink között van egy tizenötéves cigányfiúcska is, aki ugyancsak gyakran eljárogat könyvekért. Eleinte bizony gyanakodtam, hogy vajon elolvassa-e őket, vagy csak nagyzolásból jár be, s ezért egy időben mindig megkérdeztem a könyv tartalmát. Meggyőződtem, hogy valamennyi könyvet elolvassa, s ennek nagyon örültem. Legolvasottabb íróink különben Mikszáth, Jókai, Móra, Berkes!, Rejtő és Verne.

Amióta Crman Katalin a könyvtáros, több író-olvasó találkozó Is volt már Doborgazon. Többek között Mács József és Dávid Teréz Is résztvettek ezeken a rendezvényekn, ahol mindjárt dedikálták Is könyveiket. Crmanné azt is elárulta, hogy a jövőben még folytatni szeretné a hasonló nagy sikerű akciókat, és az a célja, hogy évről évre bővítse, gazdagítsa a könyvtárat.

— Ha valaki olyan könyvet kér, amelyik még nincs meg, feljegyezzük és ennek alapján készítjük aztán a megrendeléseket. Igyekszünk úgy válogatni, hogy minden korú olvasónk igényét kielégítsük. o. v.

A történelmi nevezetességű Lividijszkij apiota, ahol a jaltai konferenciát tartották

A CSEMADOK Lévai Járási Bizottsága céljául tűzte ki a járásban végbemenő népművelési munkák rendszeresítését.

A népművelési szakbizottságok megszervezése és folyamatos munkájának bebiztosítása érdekében létre keli hozni a szakbizottságokon beiül a program feldolgozásában javasolt csoportokat. Ezek a következők:

1. Szociológiai szakcsoport (közgazdasági, iskolaügyi, jogi és egészségügyi alapcsoportokkal).

2. Helytörténeti (honismereti) szakcsoport.

3. Nyelvi szakcsoport.

4. Néprajzi szakcsoport és

5. Klubok és rendezvények csoportja- Veress Vilmos

tanulandó mű anyagát jóelőre elküldjük az egyes körzetekbe, és a környékbeli kórustagok összejárnak, és rendszeresen gyakorolnak. Csak Így lehetséges az, hogy egy fél évtized alatt az együttes repertoárján több mint hetven kórusmű szerepel.

— Sokhelyütt fellépett már a kórus?

— Bátran állíthatjuk, hogy tevékenységünk gazdag volt. A CSEMADOK központi rendezvényein minden esetben felléptünk. De énekkarunk bejárta már Szlovákia minden tájegységét. Kisebb-nagyobb községekben s városokban szerepeltünk sikeresen. Falvakon általában nagy szeretettel fogadták a kórusunkat. Külföldön is sokat szerepeltünk. A Német Demokratikus Köztársaságban, Lengyelországban, a Skandináv félszigeten, s természetesen Magyarországon is többször felléptünk. Az eddigi legnagyobb sikerünk eddig talán tavaly Debrecenben volt. Az énekkar részt vett a Bartók Béla III. Nemzetközi Kórusfesztiválon. Az erős mezőnyben Európa legjobbjai (16 kórus) léptek

Dukon József központi tanfelügye- l lővel, a Csehszlovákiai Magyar Tanitók Központi Énekkarának ügyvezető i * titkárával, az énekkar alakulásának i körülményeiről, tevékenységéről, az ] elmúlt évtizedben szerzett tapasztala- i tokról beszélgettünk.

— Mi hozta létre a tanítók énekkarát? — kérdem a lelkes szervezőtől.

— A CSMTKÉ megalakítását szükségessé tette az énekkari mozgalom hanyatlása, és a csehszlovákiai magyar tanítók dalkultúra utáni vágya.

— Mikor alakult az énekkar, s kik voltak a kezdeményezők?

— Valójában a magyar pedagógusok énekkara közel negyven évvel ezelőtt, 1930-ban alakult meg. A kitűnő kórus tevékenysége elé csak a háborús események vetettek gátat. A felszabadulás után több kísérlet történt a központi énekkar megalakítására. Valójában azonban 1964. november 27-én raktuk le az énekkar alapjait. A kezdeményezők lényegében a dalt szerető és a kórusmozgalom jelentőségét megértő pedagógusok voltak. Az ő érvelésükre figyeltek fel a CSEMADOK KB, a Népművelődési Intézet és az Iskola- és Kultúraügyi Megbízotti Hivatal vezető dolgozói.

A kezdet kezdetén Gyurcsó István, a CSEMADOK dolgozója végezte az énekkar körüli tennivalókat. De több mint három éve már rám hárul a szervezés feladata.

— Csak egy személy irányítja az énekkart?

— Nem. Tizenkét tagú vezetőségünk van. Ebből választottunk három tagú operatív szervet, amelynek tagjai az énekkar elnöke, Kulcsár Tibor, a művészeti vezető Janda Iván és szerény személyem.

— Kik vezénylik a kórust?

— Mindenekelőtt Fass Lajost, az Erkel-dfjas budapesti vendégkarnagyunkat említem. Az ő sokoldalú szakmai tudása, áldozatkészsége aranyat ér számunkra. Janda Iván, a vezető karnagy sem ismer fáradságot, és Ágh Tibor szintén nagy odaadással vezényli a vegyes kórusunkat.

— Milyen az énekkar összetétele?

— A vegyes kórusnak nyolcvanöt tagja van. Körülbelül fele-fele arányban vannak nők és férfiak. Tagjai valójában egész Dél-Szlovákiából tevődnek össze.

— Nem okoz gondot az összpontosítás?

— Eleinte voltak nehézségeink, s bizony a havi összpontosítás előtt fűhöz-fához kellett telefonálgatni. Manapság úgymond semmiféle különösebb akadályt nem gördítenek az énekkar tagjai elé. Persze a havi próbák csak úgy elegendők, hogy a befel, a nemzetközi zsűri a kórusunkat a II. díjjal, ezüstkoszorúval jutalmazta. De felejthetetlen számunkra a nemrég lezajlott skandináviai út, ahol mind Helsinkiben, mind más városokban valóban nagy sikerünk volt.

— Milyen hatással van az énekkar léte a dél-szlovákiai kórusmozgalomra?

— Az együttes tagjai nemcsak énekelnek az összpontosításokon, hanem kitűnő szakemberektől elméleti és gyakorlati oktatást kapnak. A tagoknak feldolgozott kész anyagot is juttatnak, s ez nagyban elősegíti, hogy munkahelyükön iskolai kórust szer-Beköszöntött a tél. Ilyenkor a hoszszú téli estéken előtérbe kerül mindaz, amire tavasztól őszig kevesebb idő jutott, vagyis a televízió és egyegy jó könyv. Hogy hol, mennyit és mit olvasnak, az nem kis mértékben a falusi könyvtáraktól, illetve könyvtárosoktól függ. Vannak falvak, ahol a könyvtárakban egymásnak adják a kilincset, de sajnos olyan községek is akadnak, ahol a szórakozást és művelődést szolgáló könyvek hosszú hónapokig csak porosodnak.

Amikor a közelmúltban a dunaszerdahelyi CSEMADOK-ban a járás legjobban proszperáló könyvtárai iránt érdeklődtünk, több tippet is kaptunk. Valamennyi községet feljegyeztük, és a végén a 630 lakosú falucskát, Doborgazt választottuk. Azt a falut, melynek könyvtárát a múlt esztendőben a kerületben az első helyen értékelték ki.

Ezt már különben Crman Katalintól, a HNB könyvelőjétől és a falu pénztárosától egy személyben, tudtuk meg.

— Mint a legjobb kerületi könyvtár, 8000 korona jutalmat kaptunk — tájékoztatott a fiatal könyvtáros. — Ezt az összeget újabb könyvek vásárlására és a könyvtár, illetve olvasóterem csinosítására, bebútorozására fordítottuk. így aztán azt is sikerült elérnünk, hogy nemcsak a legjobb, de a legszebb könyvtárak közé tartozunk a járásban.

tai konferenciát. Különben minden ház, minden palota egy-egy darabka történelem. A festői környezetet szívesen keresték fel a múltban ts világhírű egyének.

Többek között meglátogattuk A. P. Csehov világhírű író és irodalomkrlttkus lakóházát is. Bár olykor-olykor eltávozott a városból, de szíve mindig visszahúzta ide, a csendesen morajló Fekete-tenger partjára.

munkás bérét is ebből fedezik.

Városszerte rózsa, rózsa mindenfelé. A tengerparti korzót is számtalan rózsaliget tarkítja, amely a szerelmespárok kellemes búvóhelye. A legtöbb és legszebb rózsa a Lividijszkij palota kertjében nyílik, mintegy 1200 fajta. Igazán impozáns látvány. A palota érdekessége, hogy 1945 február 12-én Sztálin, Roosewelt és Churchill részvételével itt tartották a híres jal-