Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-13 / 50. szám

ÉLETÉBŐL

Bodrogköz egyik legősibb telepi!-, ** lése. A községről szőlő, 1132- ből származó első írásos feljegyzés egyben legrégibb írott emlékeink közé tartozik. A falu főutcája fölött ma is ott emelkedik a XVI. században várszerűen megerősített régi kolostor. Évszázadokon keresztül Itt volt elhelyezve a premontrei-barátok egyik legértékesebb levéltára, amely többszáz régi okiratot őrzött.

*

A múlt emlékeit egyre Inkább kiszorítja Lelesízről az új, a kitartó munkával formált, a falu lakóinak jövőjét alapozó jelen. Munkaérdemrenddel kitüntetett szövetkezete országunkban az elsők között alakult. Most 1850 hektárnyi területen gazdálkodik s jó hagyományaihoz igazodnak az idei termelési eredményei.

— Gabonaneműekből 700 hektáron 28 mázsás átlagos hektárhozamot értünk el — mondja Dobos Imre elnök. — A Bodrogközt különösen sújtó szárazság volt az oka, hogy a hektárhozam a tavalyi színvonal alatt maradt. De így is sikerült megfelelő takarmányalapot biztosítani a számottevő állatiállománynak, sőt az állami alapra is Jutott a terven felül betakarított gabonaneműekből.

Leleszen pedig nem csekélység biztosítani a kellő mennyiségű szemestakarmányt, hisz csaknem 900 darab szarvasmarhát, közel 1500 darab sertést és 1100 darab juhot kell ellátni.

— A munkaerőhiány kedvezőtlenül befolyásolja a termelést — panaszkodig az elnök. —A takarmányrépa nagy részét Is csak más községekből kapott segítséggel sikerült idejében betakarítani.

Tehát Leleszen is fájó probléma az egész Bodrogköz mezőgazdaságát sújtó munkaerőhiány.

A falu fejlődési foka egyre inkább

megközelíti a vidéki városok színvonalét. Két új művelődési otthon, kávéház, színvonalas közszolgáltatási hálózat biztosítja a lakosság kényelmét és kulturált életkörülményeit.

— Tizenkét éve alakult a HNB mellett a kisüzem — sorolja Ilko István HNB-elnök. — Ma két borbélyüzemmel, fodrászattal, nől-szabó, cipőjavító részleggel, asztalosüzemmel és kőműves-munkacsoporttal rendelkeLeleszi mozaik

zik. Tavaly újra beindult a mezei téglagyár is, de ez a részleg nem rentábilis, ezért meggondoljuk üzemeltessük-« továbbra is. A kisüzem

Jellegzetes bodrogközi táj a Királybegy tövében.

Foto: -ttben ez az összeg fedezi a már országos hírű Dobó István Ifjúsági Klub tevékenységét is. A fiatalok színvonalas rendezvényekkel hívják fel magukra a figyelmet. Az őszön jól szervezett szüreti mulatságot is rendeztek, amelynek keretében ötletes, színpompás tarka menetben vonultatták fel Lelesz régi hagyományait. Ezt a rendezvényt a jövőben szeretnék rendszeresíteni, évente megismételni.

*

A falu fejlődésének rugalmas lendületét igazolja a tény, hogy egyetlen év alatt másfél millió korona beruházással pormentesítették az utcák nagy részét. További 7 millió korona beruházást igényelt a 'helyi vízvezefékhálózat építése, melyet idő' r-—r-be is helyeztek.

*

Ilyen a mai Lelesz, t an

fejlődő, gyarapodó község. És a leleszi távlatok?

Az új, 18 tantermes iskola építését 1971 tavaszán fejezik be. A mai iskolaépületekben összpontosítják a közszolgáltatási üzemrészlegeket s egyben új részlegekkel is bővül a kisüzem.

Készülnek már egy további közhasznú épület műszaki rajzai is. A Jednota Népi Fogyasztási Szövetkezet áruháza, a posta, a HNB irodája kap helyet az új épületben, s mindemellett elfér még egy szép cukrászda, korszerű fűszerüzlet és húskimérés is.

Egy dolog aggasztja a község vezetőit. A kilátásba helyezett körzeti átszervezéssel kapcsolatban olyan elgondolások merültek fel, hogy Lelesz nem lesz körzeti központ. A HNB elnöke s a tanács többi tagja is attól tart, hogy ez a tény megtörheti a község fejlődésének lendületét. Veszélybe kerülhet a községfejlesztés távlati terveinek megvalósítása.

Bízunk benne, hogy az illetékesek alaposan fontolóra veszik a kérdést és döntésük nem lesz hátrányára annak a községnek, amely földrajzi fekvésével és fejlett kulturális-társadalmi életével is eleve központja Bodrogköz egy tekintélyes részének.

*: Kovács Zoltárt

Dél-Szlovákia iparosítása az utóbbi néhány esztendőben különféle szinten többször beszéd tárgyát képezte, s a gyakorlati megvalósítás érdekében már tettünk is egyet s mást. Az Ipoly völgye azonban még ma is fehér folt iparosítás tekintetében, pedig az itt lakó emberek ezret életük nagy részét utazgatással töltik el. Sokezren tarisznyáznak, vándorolnak, építenek az ország különféle pontjain. Otthonuktól messze keresnek pénzt, hogy családjukat illő módon eltarthassák. Ez a nép munkájával, a szocializmushoz való hozzáállásával pedig már rég kiérdemelte, hogy szűkebb hazájában, az Ipoly völgyében jusson munkalehetőséghez.

A fehér folt központjában, Ipolyságon Szögei István elvtárssal, a városi nemzeti bizottság elnökével beszélgettünk erről. Eszmecsere közben számos lényegbevágó kérdés szóbakerült. Többek között az is, hogy a

rónáig terjed, de a gépek és a berendezések értéke is néhány millióra tehető. Tervezik, hogy 1975-ig az üzemet további épülettömbök átalakításával 650 munkaerőre, tehát terjedelmesebb gyártási folyamatra szélesítik, s csak aztán kerülhet majd sor egy korszerű munkacsarnokokból álló gyár kiépítésére.

A nemzeti bizottság tárgyal továbbá a STROJSTAV főigazgatóságával az úthenger-javító üzem további kiszélesítése érdekében.

Ezzel egyidejűleg lehetőséget kínálnak a Zólyomban székelő BuCina fafeldolgozó vállalatnak egy ipolysági üzemrész kiépítésére. A tények bizonyítják, hogy a városi nemzeti bizottság valóban a városban és környékén élő emberek érdekeit képviseli, amikor munkalehetőségek megteremtését készíti elő.

Közben természetesen a fiatalokról is gondoskodni kell. Ezt a kérdést

rosi nemzeti bizottságok, hanem a legilletékesebb felsőbb szervek hatékony támogatására is szükség l«nne. Ez pedig annyit jelent: nem elegendő kinyilatkoztatni vagy tudomásul venni, hogy ez a vidék iparosítás szempontjából elmaradott, hanem konkrét fejlesztési tervben megfogalmazva, programra kellene tűzni az ezzel összefüggő legközelebbi teendőket. Ezt pedig kizárólagosan központi szinten lehet megoldani. Remélhető, hogy belátható időn belül sor kerül erre. •

Azt mondhatjuk, hogy maga Ipolyság az utóbbi esztendőkben elég sokat fejlődött. Szögei elnök tájékoztatott róla, hogy hamarosan elkezdik az építés és a közművesítés második szakaszát. Befejezik a város szennyvíz-elvezető csatornarendszerének építését, s ezzel egyidejűleg a vízvezeték hálózatát is lerakják. Amíg elkészül a drényói víztároló, a város vízelláA „fehér folt“ központjában

központi szervek által fölkínált lehetőségeket egyes vállalatok nem nagyon használják ki. Központi szinten is tudják, hogy Ipolyság és környéke iparosítás szempontjából az elmaradott területek közé tartozik. Ezért azok a vállalatok, amelyek a munkaerőhöz közel akarják vinni a termelést, nem kevesebb, mint 40 százalékos állami szubvenciót kaphatnak, ha erre a vidékre üzemet telepítenek. Sajnos, akik döntenek erről, nem élnek a felkínált lehetőséggel.

Nem tartanak igényt az állami támogatásra, az új üzemeket olyan területeken építik fel, ahol sokszor kevés a munkaerő, s ennélfogva csak nagy nehézségek árán vezethetik be a többműszakos termelést.

Látva ezt a városi nemzeti bizottság, érthetően kötelességének tartja az érdekeltekkel való tárgyalásokat. A PLETA n. v. Selmecbányái vezérigazgatóságával folytatott tárgyalások eredményeként a hajdani ipolysági kaszárnya átalakított épületeiben eleinte mint kihelyezett munkahely, majd 400 dolgozónővel működő kötöttáru gyárrészleg létesült.

Az épületek átalakítására fordított összeg eddig körülbelül ötmillió konem tanácsos félvállról venni, mert nem lehet csak úgy szélnek ereszteni az iskolából kikerülő Ifjúságot.

Ha számításba vesszük, hogy az Ipolyságon székelő két kilencéves alapiskolából évente 300 végzős kerül ki az életbe, megállapíthatjuk, a társadalomnak feltétlenül érdeke és kötelessége, hogy munkalehetőség szempontjából gondoskodjon ezekről a fiatalokról, mert egyáltalán nem mindegy, milyen emberekké válnak. Persze ez attól függ, hová, milyen környezetbe kerülnek. Egyet azonban tudni kell, hogy ha otthonukhoz közel kaphatnának elhelyezkedési lehetőséget, a szülői felügyelet is hatékonyabb lehetne.

Nem is oly régen tanúi lehettünk annak, hogy az ifjúság hajlítható, és oda tartozik, ahová megnyerik őt. Ha ezt a lehetőséget elszalasztjuk, bűnt követünk el szocialista társadalmunkkal szemben.

Az iparosítás elhanyagolása természetesen nemcsak Ipolyság problémája, mert hiszen ez a bizonyos fehér folt Losonctól Párkányig eléggé nagy területet foglal magában. Ezt a nagy űrt feltétlenül be kellene tölteni, és ehhez nemcsak egyes helyi vagy vátását a nagytúri mélyfiiratokból oldják meg.

A csatorna és a vízvezetékhálózat megépítése mintegy 50 milliós beruházási költséggel készül, de van egy nagy aggálya a városi nemzeti bizottságnak, mégpedig az, hogy az Ipoly szabályozása, mind az alsó, mind pedig a felső szakaszon elég jó ütemben halad, de ezzel szemben a középső szakaszon, ahol árvíz esetén a legnagyobb veszély fenyegeti, nincs semmi mozgás. A munkálatok megkezdését érthetetlen oknál fogva halasztgatják.

A közművesítéssel egyidejűleg más törekvések is sorra kerülnek. Az elkövetkező években (1975-ig) mintegy 620 lakásegység épül, s kialakulhat egy új, korszerű városrész négy és hatemeletes épülettömbökkel, valamint tízemeletes toronyházakkal. Az előzetes becslések szerint — az ipari vállalatok építésén kívül — a város korszerű rendezéséhez, a közművesítéshez, a korszerű iskola és a lakásépítéshez mintegy 200 millió korona szükséges. Csak ezután lehet Ipolyság a ma fehér foltjának központja, — olyan város, amilyennek a benne és a környékén élő emberek már rég elképzelték. Hoksza István

MANKÓ NÉLKÜL

Vigyázat! A cím kissé megtévesztheti a kedves olvasót. Ugyanis olyasvalakire gondolhat, aki felgyógyultéval messzire hajította magától a járást elősegitő kényszer-eszközt. Az alábbiakban távolról sem ilyen emberről

lesz szó.

Rögvest bemutatom.

Nem más ő, mint Szabó Endre, a keszegfalusi élelmiszerbolt vezetője. Milyen üzletvezető? Ügy-e a cím már valamit sejttet. De ne vágjunk a dolgok elébe. Hadd folytassam azzal, hogy hajlottam az ajánlatra, amely körülbelül így szólt: „Nézzen csak be az élelmiszerboltunkba...!“ Csupán ennyit mondtak a keszegfalusiak, se többet, se kevesebbet.

Az üzletben egy fiatal kiszolgálónő úgy tájékoztatott, hogy az üzletvezető Komáromba ment, de jöhet bármelyik percben.

Rövidke „terepszemlére“ határoztam el magam. A néhány perc alatt megállapíthattam: rend, tisztaság honol mindenütt. Bő a választék. S amire különösen figyeltem: a fogyasztói ár sehonnét sem hiányzott.

Nem sokat váratott magára a vezető.

— Sok a panasz — heccelődtem.

De Szabó üzletvezető nem lepődött meg rajta.

— Csak ki vele! — bíztatott nagy lelki nyugalommal.

— Úgy hírlik a faluban, hogy ebben az élelmiszerüzletben nincsen olyan áru ... amit ne lehetne kapni.

A cselezésemre ilyenformán válaszolt:

— Ami az áruellátást illeti, ennek zavartalansága jórészt az üzlet vezetőjétől is függ. Furcsán hangzik, úgy-e?

— Egy kicsit furcsán.

— Huszonkét esztendő alatt szerzett tapasztalataim ezt igazolják. Mert, nem akkor kell az árút megrendelni, amikor a vásárló már érte jön, hanem jóval előbb. A teljes igazság kedvéért azt is meg kell mondanom, hogy az idejekorán beküldött rendelés ellenére is előfordult, hogy gyufát nem kaptam. Annak idején az ecettel is volt kisebb fennakadás ...

Az áruminőség felől érdeklődtem a továbbiakban.

— Hát vajon elégedett-e lehet az üzletvezető az ilyen ócska italcsomagolással? — mutat a vevő látókörébe helyezett fiaskókra. — Az üvegeket le sem mossák, úgy szállítják ki az üzletekbe. Szinte hozzátapad az ember keze ... Vagy itt van például az ógyaliai „Arany fácán“ nevet viselő sör. Határozottan jóízű, mondhatnám kitűnő sör. De... milyen jól ügyelnek arra, ha csak lehet, a címke megfordítva díszelegjen az üvegeken. S a záró kupakok is jobbára rozsdásak ... A vásárlók igényeit azért ennyire mégsem szabadna lebecsülniük a termelő üzemeknek.

Bizony nem! Ma már a fogyasztó igénye is más, mint öt, tíz évvel ezelőtt. Jogosan teszi fel a kérdést: „Miért nem lehet ízlésesebben csomagolni az árút?“ S a termelő üzemek ilyen bíráló megjegyzések elhangzása után a „ló másik oldalára esnek“ ... Ügy képzelik: „Lúd, hát legyen kövér!“ Vagyis a csomagolás szinte kirívó, elvész benne az árú.

— S akadnak-e tapadóskezű vásárlók? — vetettem fel az eléggé kényes kérdést.

— Ha az alkalmazott elárusítónő szemfülességével becsületesség is párosul, a néptulajdon lopkodói nem érhetik el céljukat. Ehhez fölöttébb az is szükséges, hogy az elárúsítók anyagi biztonsága is meg legyen teremtve. Ha alacsony a havi fizetésük, hamarabb előfordul az olyasmi, hogy a „tűznél legközelebb melegedők“ olyasmire vetemednek, ami elítélendő.

Mostmár elárulhatom, a keszegfalusiak közül legtöbben a becsületességéről, szakmaszeretetéről és előzékenységéről emlegették Szabó Endre üzletvezetőt.

Szó esett még arról is, hogy a kereskedelmi tanulóképzés területén nincs minden rendjén. Komáromban működik efféle tanulóközpont. Csak egy a hibája. Ha a tanulók kilencven százaléka magyarajkú, miért ne lehetne a tananyagot saját anyanyelvükön elsajátítani? így a tudás maradandóbb, s a végzett fiatal nem hordja magában évekig a bizonytalanság érzetét! önbizalma, vállalkozó kedve megsokszorozódik.

Remélhető, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács Nemzetiségi Titkárságának figyelme a közeljövőben e „mostoha“ területre is kiterjed. S a kereskedelem magyar szakemberhiánya kérdésének megoldása biztos révbe jut.

nkij

különben több, mint egy millió koro nát forgalmaz évente.

★

A kulturális élet terén külön pozíciót vívtak ki maguknak a fiatalok. A HNB évente mintegy 8500 koronát juttat a kultúra támogatására. Rész-