Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-29 / 48. szám
.KULTUR A. Szigorú szakiskolák Korszerű mezőgazdasági termelés alapos szaktudás nélkül el sem képzelhető. Nálunk a nagyüzemi mezőgazdaság kétszeresen igényli ezt. De a kapitalista országokban, vagy ahol még nem történt meg a mezőgazdaság koncentrációja, ott is elengedhetetlenül szükséges a sokoldalú szaktudás. A szaktudást elsősorban az Iskolákban sajátítják el. Ausztriai kőrútunkon a tudás alapjainak a fellegvárát is meglátogattuk, hogy lemérjük az ottani és a mi szakiskoláink közti különbséget. Gyiimölcsészet, szőlészet A Bécs közelében levő neuburgi kutatóintézet mellett van Ausztria egyedüli gyümölcsészeti és szőlészeti technikuma. A szakközépiskola ötéves, bentlakásos. Mindkét szak végzése egyaránt kötelező. Az iskolába 30—40 diákot vesznek fel évente, akik közül, az első és a második osztályban a fele rendszerint kiesik. Számunkra meglepő volt, hogy mindössze négy leánytanulót találtunk az iskolában. — Az is sok — mondta csodálkozásunkra a szőlészet vezetője. A leánytanulók már az iskolában sem bírják az erőltetett iramot, a termelésben pedig legtöbbjük különböző okoknál fogva végképp nem áll helyt. A szakiskolában a főcél, hogy a tudományosan elismert legmodernebb gyümölcsészetet, szőlészetet tanulják. Jjlagy .gondot fordítanak a gépek alapos megismerésére is. Részben az iskola, másrészt az üzemek Jóvoltából olyan gépeket, berendezést találtunk a termelő é? borászati részlegen, amely világviszonylatban is a legjobbak közé tartozik. Különleges mesteriskola Közismert, hogy Ausztria az egyik legjelentősebb tejtermelő ország Európában. A tej jelentős részét sajtnak dolgozzák fel és azt sok országba, köztük hazánkba is exportálják. Ezért lényegesen fontos, hogy hozzáértő emberek legyenek a gazdaságban. A gazdafiak a szaktudást úgy sajátítják el, hogy télidőben bentlakásos mesteriskolába járnak. Egy ilyen Iskola Innsbruck közelében egy új tejfeldolgozó üzem mellett is van. Mint általában az iskolák, ez is nagyon szigorú rendszerű. A tanulók reggel hatkor kelnek, s kisebb megszakításokkal este kilencig tanulnak. A kintlakóknak már reggel fél hétkor bent kell lenniük az osztályban. Akik távolabb laknak, havonta csak egyszer mehetnek haza látogatóba. Az iskolában, jellegénél fogva, a főtantárgy az állattenyésztés, s a mellék a növénytermesztés. Sok időt szentelnek a gyakorlatnak Is a szomszédos tejüzemben. A lányok részére szintén vannak osztályok. Persze, ott a tanítás más jellegű, és nagyobbrészt olyan tantárgyakat tanulnak, amelyre szükségük van, mint gazdaszszonyoknak. Az ellátásért ebben az iskolában 450 .sillinget fizetnek havonta. A kétéves téli kurzus elvégzése után legtöbben visszatérnek szüleik gazdaságába, és ott tevékenykednek. Ebben a mesteriskolában szintén nagy a lemorzsolódás, mivel nagy fegyelmet követelnek a tanulóktól. Közvetlen a tejüzemhez tartozó négyéves iskolában képezik a tejmegfelel. Olyan laboratóriumuk van, amelyben komoly kísérleteket is végezhetnek. Mivel a gépesítés tanítására nagy gondot fordítanak, a műhelyekben sokat tartózkodnak a diákok és alaposan megismerkednek a motorokkal és egyéb gépi eszközökkel. A konyha, e hűtőberendezések valóban mintaszerűek, s a közel 400 tanuló a tágas étteremben egyszerre étkezik. Érdekes, amíg a gépek megismerésére a műhelyben és a gyakorlatban nagy gondot fordítanak, a sofőrvizsgát nem szerezhetik meg a tanulók. A tanárok szerint ez elvonná a diákokat a kötelező tantárgyak tanulásától. Valóban így lehet, mert a technikumban kemény munka folyik. Reggel hattól este kilencig alig van pihenő. Nem csoda, hiszen a növénytermesztés, állattenyésztés és gépesítés mellett nyelveket is tanulnak, és a gépírás is kötelező tantárgy. Az iskola bentlakásos és csak egy-A mezőgazdasági műszaki közép iskola impozáni épülete. szakembereket. A képzés szintén téli jellegű, mivel a nyári hónapokban otthon dolgoznak a tanulók. Az ötödik évben még két hónapot gyakorolnak a tejüzemben, s aztán mesterlevelet kapnak, s mint ellenőrök vagy tanácsadók tevékenykednek. Az iskolában tanultak alapján arra adnak választ, hogyan kell dolgozni a tejjel, ha pl. a teheneket silóval etetik. Milyen vitaminok kellenek a takarmányba, hogy jóízű legyen a tej, s hogyan hatnak a műtrágyák a tejre, illetve a sajtra, és így tovább? Az általános kérdés Általános jellegű mezőgazdasági műszaki középiskola öt van az országban. Ebből háromban fiúk, kettőben pedig lányok tanulnak. Azért vannak a technikumok nem szerint széjjelválasztva, mert a fiú tanulók közül legtöbben majd vezető funkciót töltenek be, a leányok viszont hivatalnoknők, baromfitenyésztők, esetleg gazdasszonyok lesznek. Másrészt, mivel kevés a nagyüzemi mezőgazdaság, a férfi középkáderek elhelyezése is gond. Salzburgtól néhány kilométernyire van Ausztria egyik legkorszerűbben berendezett műszaki középiskolája. A festői szépségű környezetben büszkélkedő épület töbft mint 30 milíió sillingbe került. A tantermek lépcsőzetes padokkal vannak berendezve, s így mindenki jól láthatja az előadót, a táblát és a különböző tanítási segédeszközöket. A tornaterem a legmesszebbmenő követelményeknek is Itt képezik a tej-szakembereket. szer utazhatnak haza havonta a diákok. Ha valaki megszegi az iskola kemény törvényét, a tanári kar nem sokat teketóriázik, néhány figyelmeztetés utná kizárják a tanulót. A technikumban az összetétel Jobb mint nálunk. A tanulók több mint 75 százaléka parasztcsaládból származik. A hallgatók gimnáziumból, polgári iskolából és esetenként szaktanintézetből lépnek át a technikumba. A különböző előképzés nagyon meglátszik a gyerekeken és a második évfolyam befejezéséig a diákoknak több mint 50 százaléka kiesik. Sokan közülük azért távoznak, mer.t nem bírják a szigorú fegyelmet. Fények és árnyak a mezőgazdasági szakember-képzésben is megvannak. Azt hiszem helyes, ha a leányok iskolázása bizonyos szempontból eltér a fiúkétól és a szaktantárgyak mellett főzni, sütni, varrni tanulnak. Az is csak dicsérhető, hogy szigorúan veszik a tanítást és sokát követelnek a diáktól mind elméletben, mind gyakorlatban. Az iskolák szervezése is átgondolt, nem nyitottak derűre-borúra mezőgazdasági technikumokat. Éppen ezért a nehezebb elhelyezési lehetőség mellett sem találunk annyi mezőgazdasági középkádert más foglalkozási ágakban, mint nálunk. Árny, hogy a kapitalista rendszer, mint általában, a mezőgazdasági szakiskolákban sem teszi lehetővé, hogy a szegényebb sorsúak tanuljanak. A gyümölcsészeti és szőlészeti technikumban 750 silling havonta az ellátás és az internátus. Emellett egyegy szemeszter elvégzése után még 200 sillinget fizetnek. Az általános szakiskolákban szintén 750 sillingbe kerül a havi ellátás. Ennyit fizetni egy többgyermekes, szegényebb sorsú családban, bizony komoly megerőltetést jelent. A másik gond az elhelyezkedés. A gazdagabb paraszt családokban nincs különösebb probléma, mert az otthoni gazdaságban szükség van a szakemberre. Másképp van, ahol a kisebb gazdaságot a szülők egyedül megdolgozzák és a mezőgazdasági iskolát végzett fiatalnak föltétlenül állást kell szereznie. TÖTH DEZSŐ ZSUZSA » A mai modern lány megtestesítője. Karcsú, magas, jóalakú, temperamentumos. Szőke hajú, kék szemű. Akár szépségversenyen is indulhatna. Egyformán jól énekel és szaval. Ahogy mondani szokták, az isten is színésznőnek teremtette. És Varga Zsuzsa nem is választott más hivatást. Néhány rövid hónapja a Magyar Területi Színház kassai részlegének tagja. Pozsonyban egy sajtóértekezlet után, — melyen a Thalia. Színház vezetői, színészei és technikai dolgozói találkoztak a magyar újságírókkal — beszéltem vele először. Zsuzsa barátságos, nyílt, és noha már későre járt, nagyon készséges riportalanynak bizonyult. Első kérdésemre, hogy mtért és milyen körülmények között lett színésznő, kapásból és elég kimerítően válaszolt. — Mindjárt elöljáróban kijelentem — kezdte a beszélgetést —hogy nem hiúságból, nagyképűségből választottam ezt a hivatást. Már gyermekkoromban is a „világot jelentő deszka“ volt minden álmom, és ha valaki azt merte mondani, hogy úgysem sikerül, majdnem megvertem. — Már óvodás koromban különböztem hasonló korú barátnőimtől. En ugyanis a legtöbb gyerektől eltérően sohasem akartam egyszer kalauz, másszor orvos, esetleg tanítónéni vagy varrónő lenni. Ha megkérdezték tőlem, mi leszel Zsuzsika, ha felnősz, kapásból rávágtam „színésznő"! Más feleletet senki sem hallott tőlem. Így lassan szüleim is komolyan vették, és most egész természetesnek tartják, hogy a MATESZ-hoz kerültem. — Ez a gondolat, melyet még annak ideién az óvónéni oltott belém, olyannyira erősnek bizonyult, hogy később az elemiben, majd a kilencéves iskolában is a hatalmában tartott, és később azért jelentkeztem a gimnáziumba, mert onnan a színművészen főiskolára készültem. Mint minden fiatalnak, nekem is megvoltak a magam színészidéáljat. A férfiaknál Slnkovicsot, a nőknél elsősorban Claudia Cardinále-t csodáltam. Zsuzsa életcélja tehát még a színművészeti főiskola nélkül is valóra vált. Az első nagy szerepek még csak várják, de azért nem mondhatjuk azt, hogy még senki sem ismeri, s nem kapott ezelőtt is sok tapsot. —* Diákéveimben egyetlen lehetőséget sem szalasztottam el nyilvános szereplésre. Egy Iskolát rendezvényen sem hiányozhattam. De nemcsak az iskolában szavaltam, énekeltem, hanem otthon, falum műkedvelő csoportjának is tagja voltam, és így aránylag gyakran táncoltam, énekeltem a közönség előtt. Elsősorban a cigánydalokat szeretem, de tánc- és népdalokat is szívesen énekelek. Zsuzsa nemcsak szép és tehetséges, de szerencsés is. Több kolléganőjének ugyanis csak többszöri próbálkozás után sikerült a felvételi, őhozzá a Fortuna kegyesebb volt, mindjárt első alkalommal megfelelt. — Az Oj Szóban olvastam a MATESZ hirdetését. Februárban felvételiztem és rövidesen az eredményt is megtudtam. Augusztus 15-e óta már végérvényesen a színház tag/a vagyok. Zsuzsa nyárasdi lány, mégis a szomszédos Komárom helyett inkább a távolt Kassát választotta. — Sokat gondolkodtam, hol kezdjem pályafutásomat, végül úgy határoztam, mivel én is újonc vagyok, jobb lesz számomra új, ismeretlen helyen kezdeni. Az elképzelések, ábrándok gyakran eltérnek a valóságtól. Sokszor csalódtunk abban, amit olyan szépnek képzeltünk, esetleg mások ecseteltek kellemesnek, ideálisnak. A színházi élet sem jelent csak rivaldafényt, tapsot, sikert, virágcsokrokat, s a hódolók leveleit. Az éremnek van egy másik, egy árnyékosabb oldala is. Rengeteg lemondás, utazgatások, kimerítő próbák, éjjelezések, a szabad idő hiánya stb. Vajon még néhány hónappal ezelőtt így képzelte el Zsuzsa a hivatásos színésznő életét? — Igen. Őszintén kijelenthetem, hogy nem csalódtam. Tudtam, mi vár rám, tisztában voltam a hátrányokkal is. Örülök, hogy felvettek, s meggyőződésem, évek múlva sem változik meg majd a véleményem. Az első szerep, amit rám bíztak is isteni! Goldoni Két úr szolgájában Beatricét alakítom. Az első szerep után újabbak következnek. Minden színész vágya, hogy mielőbb főszerepet kapjon és igazi nagy alakítása legyen. Zsuzsa sem kivétel. Titokban bizonyára már ő is gondolt néhány nagy szerepre, ezekről azonban nem beszél. — Elképzeléseim, titkos álmaim nekem is vannak, de erről túl korai lenne beszélni. Elsőrendű feladatomnak tartom, hogy tanullak, fejlődjek. Minden rám bízott szerepet szívesen vállalok. Különben én is azt vallom, hogy nincsenek kis szerepek, csak rossz színészek. Ami a távlati terveimet illeti, elárulhatom azt, hogy szeretném Pesten elvégezni a Színművészeti Főiskolát, persze, ez még a jövő zenéje. Végül Zsuzsa hobbyja, kedvtelése után érdeklődtem. Mit csinál akkor, amikor nem játszik, nem próbál és nincs semmi elfoglaltsága? Imádom a táncot, ezenkívül nagyon szeretek olvasni. Valósággal falom a könyveket. Sem a tánc, sem a könyvek terén nem vagyok túlságosan válogatós és Shakespearet éppoly szívesen olvasom, mint Rejtőt. Persze sok függ a körülményektől, a hangulattól és egyéb tényezőktől. Befejezésül csupán annyit, hogy Zsuzsa néhány nap múlva, pontosabban december 3-án lesz 19 éves, s ml olvasóink nevében is minden jót, elsősorban sok-sok főszerepet és sikert kívánunk a csehszlovákiai magyar színjátszás egyik ígéretének. ORDÖDY VILMOS I Ipolyságon hallottuk Nem minden évben adódik alkalom egy körzet pedagógusainak ás nevelőinek találkozójára. Az általános politikai helyzet és a konszolidáció megkövetelte azt, hogy ifjúságunk értelmi fejlesztői és nevelői találkozzanak a járási iskolaügy és párt tagjaival, hogy a legilletékesebb szernél lyektől hallják a kor parancsát: mindenütt- helyreállítani a rendet és becsületes munkára serkenteni mindenkit, jólesett hallani a járási elnöktől, Taraba elvtárstól, hogy a jövőben még jobban megbecsülik a tanítók munkáját és az oktatási-nevelési folyamatnak mindenben messzebbmenő anyagi támogatást megadnak. A tavalyi események ismertetése után Kmef László, az iskolaügy osztályvezetője és még többen szóltak a pedagógusokhoz. A felszólaló pedagógusok egyetértettek pártunk jelenlegi állásfoglalásával, s valamennyien biztosították a járás kiküldötteit, hogy még hatékonyabban fogják; támogatni a csehszlovák—szovjet barátságot és becsületes munkával hozzájárulnak az oktatási folyamatban észlelt hiányosságok kiküszöböléséhez. A felszólalók között volt Banzi Boldizsár példás tanító, a kistúri iskola igazgatója, aki megkérdezte a járási elnöktől, valóban megtettek-e mindent azért, hogy az ötvenes évektől serénykedő falusi pedagógusokat elismerjék. A falusi tanító alacsony fizetést kapott, nemcsak hogy nem voltak szabad szombatjai és vasárnapjai, de sokszor még nyugodt éjszakái sem. Ebben az évben ünnepelték a szövetkezetek fennállásának 20. évfordulóját. Mi tagadás, a lévai járás legtöbb szövetkezete jól működik, mindenütt elégedettek a szövetkezeti tagok. Ám az ünnepélyek előkészítői megfeledkeztek azokról a pedagógusokról, akik a szövetkezet megalapításáért oly sokat fáradoztak. Belányi János
