Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-29 / 48. szám

KISÁLLATTENYÉSZTÉS.

Ejh, mi a kő, tyúkanyó...

A tyúk ősidőktől a gazdasszonyok legkedveltebb Iházl szárnyasa, annak dacára, hogy néha kellemetlenkedik, például ha tavasszal a veteményesben garázdálkodik. Mégis szeretik, babusgatják stb. Épp ennek az évezredes intim kapcsolatnak tulajdonítható, hogy a tyúk szellemi kapacitása valamennyi szárnyas közül a legjobban kifejlődött.

Érzéseit, érzelmeit, szándékát, megfigyelésem szerint 23-féle hangjelzéssel fejezi ki. Nézzük meg sorjában, hogyan történik ez a gyakorlatban.

1. A kis csirke már napos koráién kezdi az egyforma, semmit ki nem fejező csipogást. Ez körülbelül a csecsemő gügyögésének felel meg.

2. Egy-két hetes korában, ha a családtól eltévedt, csipogása élesebb, mellyel már kifejezi félelmét, aggodalmát.

3. Ha hasmenésben, vagy más idült betegségben szenved, elmarad a családtól, gubbasztva csipog. Ez a csipogás már inkább fájdalmat, segélykérést fejez ki.

4. Érdekes, ha a kotlós elhagyja a csirkéit, és ezek önállókká lesznek, az 1. és 2. szám alatt jelzett csipogásokat végleg elhagyják.

5. A kis csirke igen kedves, finom kis furulyához hasonló hangot hallatt, ha este a kotlós tollai közül kikukucskál, és valami érdekeset lát vagy hall. Ezt a hangot egyébként a tyúkok is hallatják este az ülőn.

6. A kakas vagy tyúk, ugyancsak este, de néha nappal is, ha valami nem tetszik, ezt mondja: „kot, kot, kot-kot!“ már megint valanji zavar. A második hangjelzést három hanggal feljebb viszi.

7. Ha a verebek fölött egy héja' villan át és azok a sövénybe vágódnak, vagy a magasban a fecskék zavarják a vércsét, a riadót a földön tovább adja a kakas is: „Vigyázzl vigyázz, baj van.“

Vedlik a lyúk

A túlzottan korai — februári, márciusi — csirkék ősszel váltják nyaktollukat, egyéves termelés után pedig rendszerint teljesen megvedllk a tyúk. A vedlést különböző okok Idézik elő: örökölt hajlam, tartási

mód, a hormonok működése. Vannak erőteljesen, gyorsan vedlő tyúkok, s olyanok, amelyeké alig észrevehető. Az Ilyenek között található olyan is, amely vedlés közben is tojik. A tollváltás általában a következő sorrendben következik be: nyakon, háton, szárnyakon, törzsön, farkon.

A vedlés hátrányos — különösen az elhúzódó, lassú vedlés —-, mert az új toll teljes kifejlődéséig rendszerint nem tojik a tyúk. Ezért is van jelentősége az évenkénti állotnánycserének, mert a tyúkot értékesítjük, mire a vedlés bekövetkeznék. Olyan baromfitartóknál, akiknél különböző korúak a tyúkok, szinte mindig van vedlő, tollát hullató, kopasz tyúk. A vedlés okozta kár csökkentéséért a baromfitartó a következőt teheti: egyéves

termelés után cseréli tyúkjait.

Kerüli a takarmányozás és világítás hirtelen változásait, folyamatosan biztosítja az ivóvizet állatainak.

Ha vedlik a tyűk, úgy takarmányozza, mintha 50 százalékosan tojna. Ha a vedlés őszszel történik, vigyáz, hogy tollatlan tyúkjai ne fázzanak meg.

Olykor a baromfitartó gazdaságok maguk idézik elő a vedlést. Fény, takarmány és vízmegvonással néhány nap alatt ki lehet váltani a vedlést. A pulykákon, a tyúkokon két hónap alatt fejlődik ki az új toll. Ezt kővetően szakszerű világítás, megfelelő takarmányozás esetén ismét termelni kezdenek az állatok. A második tojóperiódusban természetesen nem várható annyi tojás, mint az elsőben, de ha például drága, vagy ne rí} kapható az új állománynak való jérce, a régi állomány termelése ily módon meghosszabbítható.

8. Ha a tyúkot ember vagy. állat üldözi, hanyat-homlok menekül és kétségbeesetten rikácsol.

9. Viszont hosszan elnyúlóvá les? a rikácsolás, ha a legrosszabb szándékkal már elkapták. Tudja, érzi, az emberi arc és szem kifejezéséből, hogy rossz szándékban sánttkál. A kés elől még az egyébként szelíd tyúk is halálos félelemmel menekül.

10. A kis kakas, ha több-kevesebb sikerrel elsőt kukorékol, ezzel férfiasén tudtára adja a világnak, hogy ő immár ifjúvá serdült és megkezdi az udvarlást.

11. A kukorékolás idősebb korban kihívás is a párbajra, ha a szemétdombon egy másik kakas is megjelent. A harcra hívás ilyenkor erősebb és rövidebb.

No és ki ne ismerné a kakasok hajnali kukorékolását, mellyel elsőnek kívánnak jó reggelt a munkába készülő falusi dolgozóknak.

12. A kukorékolással a kakas a tyúknak is tetszeleg. Ez az udvarlás első fázisa. Meg ez is, ha kedveskedő hangon hívja a talált jó falathoz, hogy azt önzetlenül felajánlja neki.

13. Amikor az udvarlásnak kezdeti finom árnyalataival megnyerte már a tyúk szimpátiáját és megfelelőnek találja az időt, megkezdi az udvarlás második szakaszát, amely már közvetlenebb és agresszívabb. Leeresztett fél szárnnyal, körbe-körbe tetszeleg a tyúk körül, és szerelmesen súg valamit a fülébe.

14. Végül ha az udvarlás végső fázisa jól sikerült, a kakas ezt egy önelégült hanggal dokumentálja.

15. Érdekes és csak ritkán fordul elő, s nem minden kakasnál, hogy a tyúkot a tojás lerakására serkentse, hívó, bíztatgató hangon, ülve.

16. A tojni készülő tyúk, még mielőtt a fészkét kiválasztja, elfoglalja, skrupulizál. Hangosan gondolkodik. Vajon jó lesz, puha lesz-e? Nem zavarja-e majd valami.

17. Ha másik tojni készülő és vele nem szimpatizáló tyúk mégis megzavarja, felborzait tollal, tátott csőrrel ráripakodik: „Mit tolakodsz te is idei“

18. Besötétedés előtt a tyúkok kissé izgatottak, ingerlékenyek. Ezt változatos, aggódó hangon fejezik ki. Vajon mit hoz számunkra a veszedelmekkel járó éjszaka. Vajon slkerül-e elfoglalnom a helyemet? Ki kerül mellém. Jó barát, vagy ellenszenves tyúktárs. Szerény viselkedésű, vagy harcias. És ha már helyét elfoglalta, nem koppint-e fejére a szomszéd. Pedig az idő sürget, mert rohamosan sötétedik.

19. A fejkoppintásokra persze fájdalmasan felkiált.

20. Egy nyugodalmas jó éjszaka után másnap, ha megtojja a tyúk a tojást, kotkodácsol. Ezekben a fel-fel harsanó diadal-kiáltásokban benne van a fájdalomnak is egy finom árnyalata.

21. Kotkodácsol néha az a tyúk is, amelyik csak tojni készül, de kellemetlen meglepetésére fészkét már lefoglalták. Ebből a kotkodácsolásból azonban hiányzik a fájdalom kifejezése. Ez inkább veszekedő, széiiirehányó hang. Előfordul, hogy a fészekben ülő tyúk visszafelesel, sőt beleszól a kakas is. Ilyenkor nagy a patába a baromfiudvarban.

22. És végül legutoljára hagytam a tyúkanyó legszebb, legkifejezőbb hangját, a kotyogást. Fáradhatatlanul és féltő gonddal kotyog kicsikéihez napkeltétől-napnyugtálg.

Nincsen házi állat, mely féltő szeretetét kicsinyei iránt oly mély érzéssel ki tudná fejezni, mint a kotlóstyűk. Kotyogó hangja örökös aggodalom és gond.

23. Ha pedig népes családját egy négylábú veszedelem közelíti meg, élete feláldozása árán is rikácsolva rácsap mint a fúria.

Ezzel a tyúknyelv szótára féligmeddig ki is merült. Ellenben, ha számba venném a 23 alaphang változatát, úgy a szótár lényegesen kibővülne. Mert'például csak a fájdalom, vagy ijedtség reflex kiáltásának tagoltsága, tónusa, a reflexhatást kiváltó ok intenzitása szerint változik.

Annyi azonban bizonyos, hogy a sokféle érzelmet kifejező változatos hangot nem lehet egyszerűen az „ösztön“ szóval elütni. Itt többről van szó. Allatpsztclholőgiáról, mely izgalmas tudományággal a külföldi szakirodalom ma már komolyan foglalkozik.

Dr. Izsót Zoltán

HA NINCS TAP

A sok tojásra törekvő tyúktartó ne kizárólag kukoricával etesse tyúkjait, hanem olyan takarmányok keverékével, amely kevésbé hizlal, de több tojás előállítását teszi lehetővé. Jó házi keverék készíthető, ha a takarmány fele kukoricadara, a másik fele azonban korpából, lucernalisztből, borsó, árpa, vagy búzadarából áll. Minél többféle takarmányból készítjük a keveréket, annál Jobb lesz.

A tojótáphoz nem Jutó tyúkoknak nyáron zöldet, télen sárgarépát, lucernalisztet is adni kell vitaminpótlásként. Fehérjében a borsó, a lucerna, a napraforgó, vagy pogácsája a leggazdagabb, ezekkel lehet elsősorban a keverék fehérjetartalmát növelni. Nagyon jó fehérjepótló a fölözött tej, friss vagy alvadt állapotban. Aki lágy eleséget is etet tyúkjaival, fölözött tejet használhat nedvesítésre.

Kisebb baromfiállományok esetén jó fehérjepőtló a tavasszal összegyűjthető, leforrázott cserebogár. A száraz, nem penészes kenyér, vagy kenyérhéj áztatva szintén jó takarmány. Nem romlott állapotban az ételmaradék, a keltetéskor adódé selejttojás, a disznóvágás hulladékai szintén felhasználhatók. Minden háztartási hulladék, amely nem romlott, avas, penészes, jó a keverékbe. Természetesen a disznóvágási hulladékot, a befulladt tojást előzőleg megfőzve, ledarálva kell a keverékbe tenni, hogy a baromfi ne ismerje fel.

Fontos, hogy a tyúkot lehetőleg azonos összetételű takarmányhoz juttassuk, mert a hirtelen takarmányváltoztatás következtében ingadozóvá válik a tojáshoaam.

Ha a tyúktartó nem kizárólag kukoricát etet, hanem különböző magvak daráiból, takarmánykiegészítőkből készült, zölddel kiegészített keveréket ad állatainak, a táphoz hasonló takarmányra tehet szert, (gJ

Kifejlődött bronzpulykák

ft

Őszi munkák a pulykatenyésztésben

Az utóbbi években egyre több mezőgazdasági üzem foglalkozik pulykatenyésztéssel. A gazdaság vezetői rájöttek, hogy a nagyüzemi pulykatartás beilleszthető a gazdálkodás keretei közé és kifizetődő. A növendék pulykák a nyári és őszi hónapokban egy gondozó felügyelete alatt megélnek a tarlókon, legelőkön, répaföldeken, erdőszéleken stb. Ez jelentős takarmánymegtakarítást jelent, mely a tenyésztési költségek csökkenését vonja maga után.

Szlovákiában a pulykaállomány zömét jelenleg a bronzpulykák alkotják. Nagyobb gazdaságokban, sőt néhány háztájiban is lassan teret hódít a fehér, szélesmellű pulykák tartása. E fajták kakasai kifejlődött korukban elérik a 14—15 kg-ot, míg a tojók a 6—7 kg-ot. Ezek a fajták broilerként is nevelhetők, mert gyorsan nőnek, szélesmellűek, húsosak, így a kívánt vágósúlyt hamar elérik. Ily esetben 16 hetes korban a kakasok 5, míg a jércék 4 kg-ot nyomnak.

Novemberben, illetve legkésőbb decemberben állítsuk össze a magnak szánt pulykatörzseket, hogy azok a tél folyamán összeszokjanak. Ugyanis a tenyészállatok februárban—márciusban pározni kezdenek és nem sokkal később a tojásrakást is megkezdik.

Mivel a pulyka legfontosabb hasznosítását a gyors hústermeléssel nyúltja, ezért a szélesmellű, hosszú-törzsű, széles lábállású, jól csontozott és jól fejlődött egyedeket válogassuk továbbtenyésztésre.

A kistestűek, a ferde, horpadt mellű, szűkállású, rosszul tollazott, beteggyanús egyedek nem valók a falkába. Inkább néhány darabbal kevesebb tojót hagyjunk, mintsem alkalmatlan egyedek rontsák a törzsállomány minőségét. A kiselejtezett és eladásra szánt állatokat 2—3 hetes hizlalás után adjuk el.

A tenyésztörzsek kiválogatásánál a hústermelés mellett vegyük figyelembe a pulykák tojáshozamának fokozását is. Általában az évi 50—60 tojáshozammal nem lehetünk elégedettek. Igaz, jelenleg már olyan pulykafajtákkal is rendelkezünk, amelyeknek évi tojáshozama a százat is meghaladja. Ha pulykáink korán kezdik a tojásrakást, úgy a keltetés már április végén, május elején megkezdhető. Ennek előnye, hogy a kispulyka nevelésénél a kritikus időpont 7—8 hét („vörös verikr) nem esik a nagyon meleg napokra. Ilyenkor jóval kevesebb az elhullás.

Az értékesítésre kiválogatott pulykákat 2—3 hétig lehetőleg zárt helyen hizlaljuk. Ezen idő alatt naponta 2—3-szor kukoricát, nedves árpadarát [aludttejjel keverve) etessünk. Az így etetett jól fejlődött állatoknál 20— 30 °/o-os súlygyarapodást Is elérhetünk — a fent említett hizlalási Idő alatt. Ne feledkezzünk meg a hizlalásra befogott állatok ivóvíz és aprókavics igényeiről sem.

Számos háztáji gazdaságban a hizlalásra befogott pulykákat sötét zárt helyiségben tartják, csak az etetés előtt engedik ki egy kis időre mozogni, futkosni. így jobb étvággyal esznek. *

Akadnak gazdasszonyok, akik a levágásra hizlalt pulykákat dióbéllel etetik vagy tömik. Így a hízott állat jobb ízű, mert a rostok között levő zsír lerakodása puhábbá, porhanyósabbá teszi az amúgy Is Ízletes pulykahúst. P. L.

Ne maradjon öreg tyúk az udvarban

Q jZAíIAD FÖLDMŰVES

1969. november 29.

Kiváló, minden tekintetben megfelelő Plymouth tojótyúk.

Ősz van, az öreg tyúkok selejtezésének, a fiatal jércék kiválogatásának ideje. Hasznát látja a baromfitartó, ha ilyenkor is a szakszerűség követelményei szerint végzi a baromfiudvar teendőit.

Az első tennivaló: megszabadulni az idős tyúkoktól. A végnivaló tyúknak jó ára van, az értékesités tehát nem gond. Fontos, hogy egyetlen öreg tyúk se maradjon az udvarban, még a család kedvenc állata sem. Az öreg tyúkok értékesítése, eltávolítása azért nagyon fontos, mert az ilyen állatok kevesebbet tojnak, ha ismét elkezdik a termelést, másrész! ily módon szabadulhatunk mag sok féie betegség — például gumókor — valamint a külső és belső élősködők hordozóitól. Ahol a rendszeres őszi állománycserét nem hajtják végre, vagy megkegyelmeznek néhány kedvenc állatnak, ott a meszesiábúság. a riihatka, a bélférg esség, a tetű, a lappangó, észre sem vehető betegsé gok állandósulnak a baromfiak között. Ha a korábbi, idős baromfin túl adtunk, az alapos nagytakarítás következhet: az őlak kijavítása, meszelése, fertőtlenítése, a régi eszközök alapos tisztítása, javítása, esetleg kicserélése. Az őszi állománycserét

kössük össze a tartási körülmények javításával. Ha eddig nem készítettünk trágyaaknát, most pótolhatjuk, ha nem voltok megfelelőek az etető és itatőedények, tojófészkek, cseréljük ki őket célszerűbbre. Ne feledjük: fiatal, jól felnevelt jérceállománnyal sem érhetünk el kellő eredményt, ha a régi, fertőzött állomány egyedeivel, az elszennyeződött, nem megfelelően berendezett ólban együtt tartjuk.

Az ismertetett tennivalók után kiválogatjuk azokat a jércéket, amelyeket tojástermelésre szántunk, s arra ilkaimasnak is tartunk. Az egyformán fejlett, egészséges, jó küllemű jércéset telepítsük be a számukra előkészített ólba, végleges helyükre, hogy azt még a tojástermelés megkezdése előtt megszokják. A berendezési tárgyak, tojőfészkek végleges helyükön legyenek, hogy a beölazott állományt már ne zavarjuk ezek pótlásával, helyének változtatáséval.

Aki ilyenkor tökéletesen hajtja végre az állománycserét, egyetlen :dős tyúkot sem hagy meg a fiatalok között, s ezt alapos nagytakarítással, a tyúkól korszerűsítésével együtt hajtja végre, jö munkát végez s ennek meglesz az eredménye. (g)