Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-22 / 47. szám
K U L T 0 R A A konzervatóriumát végzett Goda Marika sokat szerepelt Félen és részben az ő érdeme, hogy sokan kedvet kaptak az énekléshez. Bél 2000 lakosú község Felső" Csallóközben. A környék egyik legrégibb településeként emlegetik, és a pozsonyi levéltárban már a XIII. századból találtak iratot, amely említést tesz róla. . A történelem folyamán alakult ki központi községgé. Az elmúlt évtizedekben a féli körjegyzőségihez tartozott Hidas, Eberhard, Vők és Hideghét. Régebben az elemi iskola nyolc osztálya működött a faluban. Akkoriban aligha hitte valaki, hogy néhány év leforgása után a központi községből több mint 200 gyerek utazik majd naponta a környékbeli iskolákba. Ennek manapság bárki szemtanúja lehet, aki reggelenként vagy a délutáni órákban ebben az irányban utazik. A tülekedés, a felnőttek részéről a különféle megjegyzések napirendűek, s az „agyonlapított“ gyerekek egész erejük megfeszítésével törnek utat, hogy az iskolába vagy hazaérkezésükkor kikászolódjanak a „présszoritóból“. Miért van ez így? Mert a meglevő tantermekben alig tudják elhelyezni (1—5-ig) az öt magyar és öt szlovák osztályt. Már több Nemcsak iskolaügy mint egy évtizede ígérik az új iskola felépítését. A megszűnt somorjai járásban 1959/60-ra tervezték. A területi átszervezés után a Bratislavavidéki járás funkcionáriusai 1964-re halasztották, majd különböző okokból kifolyólag 1969-re tűzték ki az alapkőlerakást. Legújabban 1975-re ígérik. A féli iskola felépítése lényegében a vőkiek ügye is. A kis falucska legközelebb Félhez van és a 25—30 gyermek részére a legideálisabb lenne a szomszéd faluba utazni a 6—9 osztályosoknak. IGYEKEZNEK Varsányi László igazgatóval, Varsányinéval és Ürge István tanítóval beszélgettünk a község kulturális életéről. Ürge elvtárs különben a művelődési otthon vezetője és az előbbiekkel együtt lelkes kultúrmunkás. Még néhány falubeli társukkal mindig azon igyekeztek, hogy a lehetőségekhez mérten sokrétű legyen a művelődési élet. A „lehetőséghez“, mivel a megfelelő művelődési otthont csak két évvel ezelőtt adták át rendeltetésének. Az elmúlt években a CSEMADOK helyi szervezete fejtett ki legaktívabb tevékenységet. Minden évben tanultak színdarabot, amellyel rendszerint a szomszéd községbe Is ellátogattak. Esztrádestet is több esetben szerveztek, ahol beigazolódott, hogy mennyi tehetséges fiatal van a faluban. Természetes, hogy az egész estét betöltő színes műsorhoz zenekar is kellett. Ezért mindent megtettek, hogy a tánczenekaruk működjön. Sajnos, az utóbbi években mégis szétesett és most igyekeznek a zenekart újból öszszekovácsolni. Négy évvel ezelőtt a tánccsoport is megalakult. Azóta már sokszor felléptek otthon és a különböző népünnepélyeken. Az idén Zselizen és Gombaszögön is sikeresen szerepeltek és ők kapták a legjobb koreográfus díját a zselízi értékelésen. Az ifjúsági klub is sokoldalúan tevékenykedik. Legújabban az ifjúság irodalmi nevelését tűzték ki célul. A fiatalok és a különböző szervezetek a táncmulatságok, zeneesték egész sorát rendezik. Ezeken a mulatságokon nagyon kulturáltan szórakoznak a féliek. Import-kultúrát is szállítanak a faluba. A műkedvelő együtteseken kívül rendszeresen szerepel a MATESZ, és a Nová Scéna művészgárdáját is gyakran látják vendégül a művelődési otthonban. A könyvvel való munka szintén jónak mondható. A 3000 kötetes könyvtárnak általában 160—170 rendszeres olvasója van. Irodalmi esteket, könyvismertetőket és beszélgetést valamelyik hazai szerzővel már több esetben tartottak. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy főleg a szépirodalom után nagy az érdeklődés. Szakkönyvekből aránylag kevés van és nincs is kellőképpen propagálva. Igaz, az évi 3500 korona, amelyet könyvek vásárlására fordítanak, nagyon kevés, s alaposan meg kell gondolni, mit vegyenek. A könyvek iránti érdeklődés jó a faluban. Kár, hogy a Jednota elárusítói vajmi keveset törődnek azzal, hogy legyen bő választék szép- és gyermekirodalomból, valamint szakkönyvekből. MÉG SOKOLDALÚBB LEHETNE Talán más községben elégedettek lennének a felsorolt működéssel. A féli pedagógusok azonban másképp látják a helyzetet és napról napra ez motoszkál a fejükben: „Mi lehetne akkor, ha végre valahára felépülne az új iskola és 6—9-ig az osztályokat ők oktathatnák, nevelhetnék.“ Átgondoltan indokolják is, mennyivel virágzóbb lehetne a faluban a művelődési élet, ha 9 osztályos lenne a tudás fellegvára. Előszöris 13—15 pedagógussal több lenne a faluban és a szaktanítók a hagyományos művelődési formák mellett a szakmai és a más jellegű nevelést is elősegíthetnék. Igaz az, hogy a szövetkezeti tagság szakmai, technikai művelődésével vajmi keveset törődnek. A zenei kultúra alapjait is le lehetne rakni az iskolában. Félben az elmúlt években alapítottak zeneiskolát. Egy ideig jól működött, de aztán megszűnt, mivel a más faluba járó iskolásokat nem tudták összefogni a féli tanítók. Ennekkart is csak úgy tudnának a jövőben előkészíteni, ha egész lenne az alapfokú iskola. Az iskola melletti irodalmi nevelést, irodalmi köröket szintén A tágas művelődési otthon sokoldalú tevékenységre ad lehetőséget. csak akkor tudnák megszervezni, ha 11 éves kortól 15-ig rendelkezésükre állnának a gyerekek. Például szavalóversenyeken (1—5-ig) a féli gyerekek mindig az első három között végeznek. Az „eljáró“ osztályokból viszont el sem jutnak a vetélkedőkre. A sporttevékenység terén Is megtalálható a törés. Bár a faluban a labdarúgás terén példásak, de sokoldalú sporttevékenység nincs, mivel a tanítók a nagyobb gyerekeket nem készíthetik elő. Valóban azt az időt, amelyet a gyerekek különböző körökben tölthetnének, azt várakozással, utazással, és egyesek „lógással“ töltik. Ezért türelmetlenek a szülők, és azok a pedagóugsok, akiknek szívügyük lenrje a fiatalok sokoldalú formálása, neve*^~ lése. Most is Varsányi tanítónő kezdeményezésére irodalmi úttörőklub alakult. Igenám, de csak az ötödik osztályig tud a körrel dolgozni, mivel aztán már nem lesz lehetősége a gyerekeket összefogni. Nemcsak a pedagógusok, de a szülők is jól látják, hogy a szomszédos iskolák tanítói a legjobb akaratuk mellett sem tudják összefogni a féli gyerekeket az iskolán kívüli tevékenységre. Ezért együttes erővel szeretnének hozzálátni az iskola felépítéséhez „A NENJZET A GYEREKEKÉRT* mozgalom keretében A helyi nemzeti bizottság a községfejlesztési alapból félmillió koronát ajánlott fel erre a célra. A szövetkezet 150 ezer koronával járulna hozzá, s a szülők társadalmi munkával siettetnék a tudás bölcsőjének felépítését. Állami alapokból mintegy 500 ezer koronára lenne szükség, és a féliek vágya valóra válna. A járási iskolaügyi bizottság több dolgozója támogatja a féliek nemes kezdeményezését. Sem ők, sem mások nem látják helyesnek, hogy nagyobb községből kisebb falukba 200 gyerek utazik naponta oktatásra. A jelenlegi gazdasági helyzetben nem könnyű annak a megvalósítása, amelyért a féliek joggal harcolnak. De reméljük elképzelésük mégis megértésre talál az illetékeseknél, és az évtizedes ígérgetést tettek váltják fel- Tóth Dezső Akik valaha nem nyaraltak Hajdúszoboszlón nyaraltam, ezen a csodálatos gyógyvizű fürdőhelyen. Modernül kiépített fürdője a reumások Mekkája. Felesleges dicsérnem, sokan ismerik és talán már többen meg is fordultak itt Nos, Hajdúszoboszlón tapasztaltam, ami az „én koromban“ nem volt — és ami már a többi fürdőhelyeken is talán már mindennapos dolog —, hogy „nyaral a paraszt“. Dologidőben, aratás-cséplés-hordás idején nyaralnak. Volt alkalmam beszélgetni több földművesszövetkezet (ott té-esz-csé-nek hívják) tagjával, akik ott, Hajdúszoboszlón töltötték a nyarat, együtt fürödtünk a gyógyvízben, nagy sétákat tettünk a csodálatosan szépen gondozott parkban. Öreg bácsik és nénik, de akadt azért fiatalabb is. A szövetkezet üdülőjében, a szövetkezet költségére regenerálódtak, gyógyultak, üdültek. Három héten keresztül. Kissé tamáskodtam, hogy nem maszekalapon vannak-e itt, így »megkérdeztem az egyik jó hatvanas, nagybajszú bácsit: „Hogy-hogy itt van? Dologidőben?“ Mire a bácsi kioktatott, izületi- bántalmai vannak, reumás és bizony hálás a vezetőségnek, hogy a fürdőt lehetővé tette, mert bizony ha Szoboszlóról hazamegy, mintha újjászületett volna és jobban megy a munka utána Harmadszor van már itt. Hogy dologidőben? Hát sok minden munkát már gép végez náluk, a traktor nyergében fiatalok ülnek, így hát dologidő ide, dologidő oda, biz ma Magyarországon üdülhet a paraszt is. Megnyugtattam, hogy nálunk is, ha az egészsége megkívánja. * * * A hajdúszoboszlói polgár igen büszke a gyógyfürdőre és annak jó hírére. Példa erre a szoboszlói állomásfőnök esete a feleségemmel. (No, nem kell megijedni, az eset humoros, jellemző a „szoboszlói öntudatra“, ártatlan dolog a feleségemre nézve és érdemes arra, hogy emlékezzek rá.) Szoboszlóra utaztunkkor felesé gém Pesten alaposan megütötte a lábát és bizony alaposan megdagadt a bokája amikor a Hajdú-expresszel megérkeztünk Szoboszlóra. Az úton borogattuk, fájt nagyon, és bizony szegény feleségem úgy mászott le a vonatról, hogy az állomásfőnök is segített betámogatni a váróterembe. Mondhatni, négykézláb szállt fel a városi autóbuszra is a résztvéttel integető állomásfőnök szeme láttára. De persze, arról nem beszéltünk, hogy mi történt, hogy történt. És most jön a csattanó: Feleségem lába — gondos férji kezelésem folytán — két nap alatt rendbejött és este le is mentünk táncolni a Gambrinus szálló parkettjére. A tánc után asztalhoz ülve hallom a szomszéd teremben az állomásfőnök hangját: „Nem is hiszik kérem, esküszöm, úgy jött ide, mint egy nyomorék, úgy kellett felsegíteni a buszra ... És most íme, itt táncol a hölgy. Hát nem csodás a hajdúszoboszlói gyógyvíz?“ ... Hát ennyire büszkék a szoboszlóiak a gyógyvizükre, ennyire öntudatosak a hatást illetően. Persze, feleségemmel aztán tovább táncoltunk,a szoboszlói víz élő reklámaként. Egy másik esetet is • feljegyeztem. Talán Ilyen címet adnék neki: Bácsi a hullámban. Mert a hajdúszoboszlói fürdő strandja nem akármilyen strand. Van többek közt hullámverő medencéje is, ahol óránként mesterséges hullámokat ver egy nagy erőgép és ilyenkor — akárcsak a budapesti Gellért strandon — mindenki rohan a hullámba. Egy nagybajuszos bácsika — később megismerkedtünk, karcagi parasztember, állatgondozó — ugyancsak buzgó „hullámélvező“ volt. Csakhát tudni kell ám azt is, hogy mit kell tenni ilyenkor. Gyakorlott „hullámspecialistaként“ elárulom, hogy mikor jön a hullám, akkor fel kell ugrani, hogy a „hátára vegyen“, tehát egyszerre emelkedni a hullámmal. Az én bácsikám bizony fordítva csinálta mindig. Mikor hullámvölgyben volt, akkor ugrott egy hatalmasat, persze a hullám, átcsapott a feje felett és bizony ilyenkor Jócskán ivott a gyógyvízből Is. Oda se neki, prüszkölt egyet és tovább kísérletezett ... Egy ilyen szerencsétlen ugrásnál ráugrott egy hullámélvező úrféle lábára, aki nyilván alaposan legorombította az öreget, mert a következő párbeszédre lettem figyelmes kettejük között: — Mit ugrál, ha nem tud? — Majd megtanulok — így az én bácsikám. De az úr nem hagyta abba a méltatlankodást, mérgesen gesztikulált, villogott a szeme és szidta a bácsit. Mire az „kioktatta“: — Idefigyeljen az úri Nekem nem volt alkalmam megtanulni a hullámban ugrálni, mint magának. De vénségemre juszt is megtanulokl És ami azt illeti, jegyezze meg, hogy most már mi Is ugrálhatunk, nemcsak maga! Adtam egy két edzői utasítást az öregnek és félóra múlva, mikor újra jött a hullámverés, már kifogástalanul ugrált a hullámban. • • * Sok kedves emlékkel tértem haza a magyar parasztokkal teli világfürdőből. örültem a sok-sok kassal, rozsnyói jelzésű Skodának, örültem, hogy sok-sok ismerőssel találkoztam, akik ugyancsak ott nyaraltak Szoboszlón. Nagykaposról autóbuszjárat van naponta. Sok élmény, kedves emlék gazdagított. De a leggazdagabb, a legcsodálatosabb élmény a tény: nyaral a föld népe. Siposs Jenő Csemadok aktíva Kassán Kiszélesített járási aktívát tartottak Kassán. A részletes belpolitikai helyzetismertetés után gondosan összeállított beszámolóban ismertették a titkárság dolgozói az utóbbi hónapokban elvégzett munkát. A központi egységes munkatervből kiindulva megbeszélték a jelenlévők a járásra vonatkozó legsürgősebb és legfontosabb tennivalókat, amelyek magukban foglalják a helyi szervezetek évzáró közgyűléseinek előkészítését, a népművelési munka kiterjesztését, a többi társadalmi szervezetekkel való együttműködést stb. A CSKP járási bizottságának képviselője elismeréssel nyugtázta a CSEMADOK kassai járási szervezeteinek eddigi eredményeit, a józan, higgadt magatartást a falvakban, és annak a reménynek adott kifejezést, hogy továbbra is megmarad a kialakult jó kapcsolat a CSKP járási szerve, a CSEMADOK járási szerve, valamint a helyi szervezetek között. A CSEMADOK KB elnöksége nevében Tolvaj Bertalan ismertette a további feladatokat. Válaszolt a feltett kérdésekre és kérte a jelenlevőket, hogy bizakodással és hittel végezzék azt az aprólékos és kitartó népnevelő munkát, amelyekre jelenleg szükség van és amelyek előfeltételei nemzetiségi kulturális-politikai életünk fejlődésének. A felszólalások arról tanúskodtak, hogy a kassai járásban jó irányban halad á CSEMADOK munkája. BÁBA PIROSKA A MAGYAR KULTÚRA MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVAJÁNLATA Claus József: Az őszibarack és termesztése......................................8,50 Dr. Erdélyi Tibor: Permetezés, porozás .............................................25 50 Jeszenszky Árpád: Gyümölcstermesztés képékben.................................40,— Komjáti István: Oj zöldségfajták és termesztésük.........................37.ŐO Kozma Pál: Szőlőtermesztés, 2.............................................................83 — Lehoczky János: A szőlő védelme ......... 35'50 Márk Gergely: Kis rózsakönyv..........................................................41’____ Mikósdi András: Vadász ABC............................................................... 7^50 Mohácsy Mátyás: Gyümölcstermesztés házi-, háztáji kertekben . . 24^50 Mohácsy Mátyás: A gyümölcsfajták metszésének kézikönyve . . 44^— Molnár László: Hibridtyúk a háztájon . . .... lá’so Müller E. W.: Dísznövények védelme . .... 26,50 Nagy Béla: Virágok, csokrok, koszorúk (A virágkötészet művészete) 30Í50 Oláh Sándor: A családi ház kertje...................................................17|50 Oláh István: Jövedelmező nyúltenyésztés..................................................21.50 Oroszi András: Házikert............................................................................26,— Sulyok Mária: Pálmák............................................................................lo’so Szentirmay László: Lúdtlartás, nevelés, hizlalás......................................is[— Szűcs Lajos: Növények a lakásban........................................................12^50 Zatykó Lajos: Nagy öröm a kiskert!........................................................14’— Megrendelhető: Madaraké kultúra, Véclavaké nám. 2, Praha 1.
