Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-15 / 46. szám
KULTÜRA Hogy minden téren megállják helyüket Néhány esztendővel ezelőtt szövetkezeteink többségében munkaerőhiány volt, s ezért jóformán mindenkit felvettek. Ma a helyzet már lényegesen megváltozott. A közösben nemcsak a nyugdíjhatárt súroló idősebb dolgozókat látni, hanem fiatalokat, mégpedig szakképzett fiúkat és lányokat. Megfelelő képesítés nélkül ugyanis ma nem könnyű egyetlen szövetkezetben sem elhelyezkedni. Egyik mezőgazdasági Iskolánk a karvai szaktanintézet. E dunapartí községben már 1953 óta képezik a fiatal mezőgazdászokat. Az eltelt tizenöt esztendő alatt több mint ezer diák hagyta el az iskola padjait, ezenkívül az úgynevezett ciklikus háromhónepos' tanfolyamokon vagy 150 idősebb mezőgazdasági dolgozó szerzett szakképzettséget. Az iskola folyosóin és néhány tanteremben a volt diákok munkái láthatók. A miniatűr segédeszközöket, melyek szemléltetésül szolgálnak, már sokan megcsodálták. Az ügyeskezfl fiatalok legkülönfélébb alkotásai nem egy kiállításon tetszést arattak és díjakat nyertek, sőt néhány legsikerültebb példány a mártoni múzeumban kapott helyet. Mindez persze nemcsak a volt diákok kézügyességét dicséri. A siker oroszlánrésze elsősorban a pedagógusoké, akiknek keze alól évente sok kiváló bognár, kovács, szőlész és kertészmester kerül ki. A kovácsszak tanulói ezenkívül általában traktorvezetési jogosítványt és hegesztési igazolványt is szerez-Az iskola tanítói azonban nemcsak arra fektetik a súlyt, hogy jó szakembereket adjanak a mezőgazdaságnak, hanem arra is, hogy minden téren egyenes, nyílt, világosan látó, becsületes polgárokat neveljenek, ezért szaktanintézetükben, melybe jelenleg mintegy 220 gyerek jár, a politikai oktatást sem hanyagolják el. A kádernevelésről, politikai oktatásról és általában a diákok lehetőségeiről, kedvteléseiről a legkompetensebb személyek, a tanári kar képviselői tájékoztattak. — A diákok politikai nevelését tantárgyon belül biztosítottuk. A polgári nevelésnek ez az elsőrendű feladata. Különösen az utóbbi időben volt igen fontos, hogy a fiatalok tisztán lássanak, ezért e kérdéssel a párt külön is foglalkozott. Ennek eredményeképpen aztán 1968 januárja után az osztályfőnöki órákon is tartunk politikai tájékoztatókat. Ezenkívül természetesen a nevelők is fejtenek ki hasonló tevékenységet. A Karvai Mezőgazdasági Szaktanintézet néhány diákjával a magyar nyelvű mezőgazdasági iskolák múlt évi Ipolysági vetélkedőjén találkoztunk. Jól szerepeltek a szavalóversenyen és több díjjal tértek haza, éppen ezért valószínűnek tartottam, hogy az iskola kulturális élete meglehetősen élénk. Sajnos a látszat ezúttal csalt. — Szervezett kulturális életről nem igen beszélhetünk. Csak néhanapján tervezünk egy-egy rendezvényt. Két évvel ezelőtt pl. betanultunk egy színdarabot, mellyel járási viszonyban harmadik helyen végeztünk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. éves évfordulójára irodalmi színpadot alakítottunk. Állandó jellegű kultúrcsoportunk azonban nincs. Diákjaink ugyanis eléggé elfoglaltak, a tanulók jelentős százaléka gyengébb előmeneteld, így a fShangsúlyt a tanulásra kell fektetni. A gyerekek nagy része távol lakik Karvától, és a hétvégi utazgatás is lehetetlenné teszi a folyamatos kultúrtevékenységet. A lányok egy része pedig szívesen foglalkozik irodalommal, szavalással, — a fiúknak azonban minden ilyennemű foglalkozás idegen, őket elsősorban a foci vonzza. Diákotthonunkban könyvtár is van, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a tanulók keveset olvasnak. Még az újságokba is csak ritkán néznek bele. Terveinkről csupán annyit, hogy szeretnénk egy tánccsoportot alakítani, mert annakidején, amikor kísérleteztünk ilyesmivel (Járt hozzánk Komáromból egy tánctanár), nagy volt az érdeklődés. Mint érdekességet megemlíthetem egyik tudományos előadásunkat a csillagászatról és az űrkutatásról, melyet az ógyallal csillagvizsgáló egyik szakembere tartott. — Az iskola fennállása óta 15 nemzedék került az életbe. Vajon milyen az iskola kapcsolata a volt diákokkal? Vissza-visszatérnek-e beszámolni néha sikereikről, esetleg nehézségeikről, jönnek-e elbeszélgetni, segítséget kérni? — Igen, gyakran meglátogatnak volt tanítványaink. Néha csak felidézni a volt diákéveket, esetleg elbeszélgetni, máskor valamilyen tanácsot kérni, vagy kölcsönkérni egy-egy könyvet. Volt tanítványaink sorsa nem közömbös számunkra, ezért egy időben végeztünk is ilyenfajta kutatást, hogy a nálunk végzett diákok hogyan érvényesülnek a gyakorlatban. Mintegy 60 százalékuk válaszolt levelünkre. Legjobban az lepett meg, hogy nagy százalékuk nem a mezőgazdaságban dolgozik. — A múlt évben volt egy ötéves találkozónk, melynek résztvevői örömünkre és megelégedésünkre csaknem kivétel nélkül komoly beosztásban dolgoznak. Sokan időközben további szakképzettségre tettek szert, de ami a legfontosabb, valamennyien elégedettek munkájukkal. Szöveg és kép: Ordódy V. nek. Gondolatok az Országos Matematikus Találkozóról A gimnáziumi oktatási rendszerre való áttéréssel egyidőben a középiskolai matematikai tantervbe olyan új tananyag bevezetésére kerül sor (pl. halmazelmélet és matematikai logika), amely törvényszerűen igényli a matematika e fejezeteinek mind módszertani, mind szakmai megvitatását. Ezzel a céllal rendezte az SZSZK Iskolaügyi Minisztériumának nemzetiségi szakosztálya a múlt hét végén Komáromban kétnapos munkaértekezletét a magyar tannyelvű középiskolák matematikai, valamint a komáromi járás kilencéves alapiskoláin tanító matematikusok számára. A következő tájékoztató jellegű szak- és módszertani előadások hangzottak el: 1. Halmazelmélet és matematikai logika (előadó: Kőváry Károly, Bp. Fazekas M. Gimnázium). 2. Hogyan segítsük a tehetséges tanulókat a matematikai versenyeken? Rövid beszámoló a Bp. Fazekas M. Gimnázium munkájáról, szintén Kőváry Károly előadásában. 3. Az eredmények fokozása, az ellenőrzés, az értékelés, az osztályozás korszerű módszereinek alkalmazásával (előadó: Dr. Molnár József, Bp. vezető szakfelügyelő). 4. A feladatmegoldó és a szakköri munka alapkérdései (előadó: Kalló János, Sárospatak, Rákóczi Gimnázium). Az a tény, hogy a tanulók egy évvel tovább maradnak az Iskola padjaiban, nemcsak az elsajátított ismeretek mennyiségének gyarapítását, hanem a tanítás minőségi változását is kell, hogy jelentse. Ez viszont csak a matematikai tananyag korszerűsítése segítségével lehetséges. Mindezt meg kell tenni a tanárok állandó tájékoz tatására, mindarról, ami új a szakterületükön, hogy biztosítsuk a matematika-tanítás korszerűsítését. Éppen ezért a matematika tanítását az eddiginél is jobban össze kell kapcsolni a tudomány fejlődésének jelenlegi fokával és a népgazdaság igényeivel. Az elhangzott előadásokat követő vita gyakran a szünetben és a szabad időben is folytatódott a tanfolyam hallgatói és az előadók között. Hangsúlyozni szeretném azt a tényt is, hogy az értekezlet résztvevőinek először nyílott lehetőségük arra, hogy á katedrán szerzett tapasztalataikat egymás között is kicserélhessék. Nem vitás, hogy lényegében széleskörű és érdekes tapasztalatcsere zajlott le egyes módszertani kérdésekben, amelynek eredményeit gyümölcsöztethetjük még ebben az iskolai évben. Az értekezlet szakmai és módszertani tervét egészében tekintve — elé-te célját azáltal, hogy sokoldalú összefoglaló tájékoztatással szolgált a résztvevőknek, felhívta a figyelmüket azokra az eljárásokra, amelyeket a lka beadhatunk oktatási tevékenységünkben, módot adott a matematika oktatása megjavítását célzó különböző kérdések megvitatására, javaslatokat tett a szakköri mozgalom kiszélesítésére, valamint az újító vélemények értékesítésére. A tanácskozás befejezése alkalmával levont következtetések rámutattak néhány olyan követelményre is, amelyet a jövőben szem előtt kell tartani. Így például kitűnt, hogy a matematikai oktatás javítása céljából az eddiginél is jobban össze kell kapcsolni tevékenységünket (gondolok itt elsősorban a magyar tannyelvű középiskolák specifikus problémáinak megoldására). Az idei összejövetel ékesen bizonyítja, hogy az oktatás különböző fokozatán dolgozó vezetők és tanerők közötti együttműködés útján egyre hasznosabb tevékenységek szervezhetők. OLÁH GYÖRGY A MATESZ NOVEMBERI MŰSORTERVE November 15. szombat Kisgyarmat November 16. vasárnap Vágkirályfa November 18. kedd Párkány November 20. csütörtök Érsekújvár November 22. szombat Alsószeli November 23. vasárnap Kéty November 27. csütörtök Léva November 28. péntek Ipolyság November 29. szombat Szímö November 30. vasárnap Marcelháza 19,30 Ez aztán a meglepetés —Ez aztán a meglepetés t —„— Ez aztán a meglepetés —Ez aztán a meglepetés —„— Ez aztán a meglepetés —Ez aztán a meglepetés —Ez aztán a meglepetés —Ez aztán a meglepetés —„— Ez aztán a meglepetés —Ez aztán a meglepetés A KASSAI CSOPORT November 20. csütörtök 19,30 Két úr szolgája Dunaszerdahely November 21. péntek —„— Két úr szolgája Komárom November 23. vasárnap —„— Két úr szolgája Felsőszeli November 26. szerda —„— Két úr szolgája Nagyida November 27. csütörtök —„— Két úr szolgája Rimaszombat November 28. péntek —„— Két úr szolgája Szepsi November 29. szombat —„— Két úr szolgája Gömörhorka November 30. vasárnap — „— Két úr szolgája Tornaija Siposs Ernő (Kanyar), Palotás Gabi (Kacskáné) és Lőrincz Margit (Angyalka) a vígjáték egyik jelenetében. Ez aztán a Meglepetés A MATESZ művészgárdája szlovák szerző művét mutatta be a legutolsó premieren. Ján Solovií, a vígjáték írója a fiatal korosztály egyik legtehetségesebbje. A drámaíró közép-szlovákiai származású. Zólyomban érettségizett és a bratislavai Művészeti Főiskola dramaturgiai tanszékén szerzett diplomát. Tanulmányai befejezése után a Csehszlovák Rádió munkatársa lett. Azóta több színdarabot írt, s rádió- és tévé-játékairól nemcsak hazai körökben, hanem külföldön is elismert író, s rádiójátékait már több országban műsorra tűzték. Solovió a ma társadalmának bírálója. Célja: az életünkben felmerülő problémákat könnyedén, vígjáték formájában tálalni a közönségnek. A humor, a derű, a játék az élet szerves tartozéka természetes emberi megnyilvánulás, s a művészet feladata, hogy ezt az igényt kielégítse. Azt hiszem a fiatal drámaírónak ez sikerült, mert a szatíra eszközeivel jól, szórakoztatóan tárja a közönség elé a társadalmi torzulásokat. A vígjáték egy „meghitt“ családi fészekben játszódik le. Kanyar Dezső, közismert tanár, a megszokott sakkpartijáról igyekszik haza, s útközben egy fiatalokból álló csoporttal találkozik, akik meg akarják verni volt kollégáját, a futballbírót. Védelmére kel, s ezért neki is beverik a fejét. A bűntény elkövetését a javítóintézet lakóira fogják. Kanyar, mint pedagógus nem ítélte el a fiatalokat, s a hibát abban látta, hogy kevés a nevelő az intézetben, s nem törődhetnek kellőképpen a rossz útra tért legénykékkel. Ezért azt javasolja, hogy a város nemeslelkű polgárai vegyenek néhányat magukhoz az intézet lakói közül. Természetesen ő járt elő jó példával, és bejelentette a családjának", hogy egy funkcionárius szülőktől származó fiút vesznek magukhoz. Anyósa és felesége kétségbeesetten tiltakoztak, félve attól, hogy a fiú megmételyezi a „jól nevelt“ lányukat és fiukat. A férj azonban hajthatatlan maradt s valóban hajlékukba hozta Csulit. Itt kezdődnek a bonyodalmak, amelyben sok mindenre fény derül, még arra a meglepetésre is, hogy a saját fia törte be Kanyar fejét. Az író a vígjátékban „meztelenre vetkőztetve“ mutat rá a generációk közti örök ellentétre, amelyet egyaránt megtalálunk az ún. jó családokban és ott is, ahol a szülők önző érdekeik miatt hátat fordítanak gyermekeiknek. A kétrészes vígjátékot Konrád József fordította szlovákból magyarra, és ő volt a rendező is. A tapasztalt rendezőnek nem volt könnyű fordulatossá, pergővé tenni a cselekményekben nem éppen gazdag darabot. Mégis bátran állíthatjuk, hogy egy-két túlzás ellenére ötletes rendezést láttunk, s még a szürkébb jelenetek is lekötötték a nézők figyelmét. A szereplőgárda szintén mindent megtett, hogy élvezetesen tolmácsolja a mű mondanivalóját. Sípos Ernő (Kanyar) testhez szabott szerepet kapott, s igyekezett jól megoldani a feladatot. Lőrincz Margit (Angyalka) játéka nem volt egyenletes, de azért általában hűen alakított. Palotás Gabi (Kacskáné) alakítása, mint a legtöbb esetben, sokszínűnek mondható. Zsémbes anyós volt, akinek jó szíve van, nagymama, s talán jobban megérti a fiatalokat, mint az előtte levő generáció. Udvardi Anna (Máli) a feladatát pontosan, megbízhatóan oldotta meg. » A fiatalok dinamikusan mozogtak, sőt néha fölöslegesen túloztak is. Ropog József (Csuli) játéka volt a legmeggyőzőbb és a vígjáték gyengébb pontjaiban is sikeresen oldotta meg feladatát. Petrécs Anni (Mici) és Pöthe István (Ricsi) az eltúlzásoktól eltekintve jól oldották meg a hozzájuk illő szerepeket. TÖTH DEZSŐ
