Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-15 / 46. szám
KÖZGAZDASÁG. Ladislav Spacinsky mérnök, CSc.: Az agrokomplexum külkereskedelmi kapcsolatainak problémái (1) A mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar által a népgazdaság számára hozott haszon komplex jellegű. Ezt a következő alapvető tényezőkkel jellemezhetjük: a) a piaci árutermelés növelése, ami lehetővé teszi a mezőgazdasági termeléssel nem foglalkozó, egyre nagyobb számú lakosság élelmezését — beleértve a közszükségleti- és a gyógyszeripar számára szük-i séges alapnyersanyagok előállítását; b) az ipari termékek piacának bővítését — az iparilag előállított élelmiszerek útján; c) a gépesítés fokozásával jelentős számú munkaerő szabadul fel, a népgazdaság más ágazatainak szükségleteire; d) a mezőgazdaság kedvező, Illetve negativ, kedvezőtlen fejlődési irányzata pozitív, illetve negatív formában befolyásolja az ország kereskedelmi mérlegét, attól függően, hogy az élelmiszerek kivitelét milyen mértékben fokozhatjuk, vagy behozatalra szorulunk-e, illetve az önellátás mértékének növelése, deviza megtakarítást eredményez. A mezőgazdasági termelés lemaradása az ország egész gazdasági fejlődésének kerékkötője, fékezője lehet. A modern korban ezért egyetlen olyan állam sem létezik, amely a mezőgazdasági termelést a népgazdaság elszigetelt ágazataként kezelné a piaci kapcsolatok szabad mozgásával az ország külső és belső gazdálkodásában. A legtöbb országban az élelmiszerek forrásai és az élelmiszerszükséglet között fennálló különbség, feszültség a mezőgazdasági nyersanyagok és az élelmiszeripari termékek külkereskedelmi forgalmának szabályozásához vezet. E téren különböző módszerekkel szabályozó intézkedéseket alkalmaznak, amelyekbe a legváltozatosabb törvényhozási-, ár- és szubvencionális intézkedések tartoznak, amelyek a legfontosabb élelmiszerek fprgalmának kérdésében a külkereskedelmi kapcsolatok monopolizálásához vezetnek. A külkereskedelem liberalizálásának fejlődését, fokozását e téren többek között az élelmiszerek igen alacsony szintű világpiaci ára is gátolja, az élelmiszerek hazai árszintjével összehasonlítva. Az élelmiszeripari és a mezőgazdasági termékek világpiaci forgalma különleges, egyedi jellegű. Lényegében az élelmiszeripari és mezőgazdasági termékek piacát az árképzést illetően a leghatékonyabb mezőgazdasági termeléssel rendelkező országok, mint például az USA, Franciaország, Dánia, dömping árpolitikája befolyásolja. A nemzetközi árucsere terén az értékesítési árakat ugyanakkor az egyes kiviteli szubvenciókkal is szabályozzák. Hazánk élelmiszer- és mezőgazdasági terménykivitelét számtalan negatív jelenség, elsősorban a nyugateurópai államok integrációs csoportosulásaiban — az Európai Közös Piac országai, valamint az Európai Gazdasági Közösségben — érvényes korlátozó intézkedések gátolják. E- mellett hangsúlyozni kell, hogy egész országunk és ezzel együtt Szlovákia mezőgazdasági termény- valamint élelmiszer kivitele, a sokéves hagyományok, valamint az ellenszámlára történő vásárlások kereskedelmi szokásai alapján éppen ezekbe az országokba irányul. Az előbb említettekből kitűnik, hogy az élelmiszerek forgalmának világpiaca és külkereskedelmi szerveink kereskedelmi kapcsolatai lényegében e világpiac legkomplikáltabb problémái közé tartoznak, és a különböző gazdasági rendszerek egyes problémái itt domborodnak ki a legélesebb formában. Sajnos nálunk éppen ezeket a tényeket mellőzzük, ezekre nem fordítunk kellő gondot a külkereskedelmet folytató hivatalos szervek berkeiben, amelyek a fontos mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekkel folytatott gazdálkodást irányítják. E különlegességeket és egyedi problémákat a külkereskedelem irányításának új rendszerében e rendszer gazdasági eszközei egyáltalán nem tükrözik, sőt mondhatnám, figyelembe sem veszik. A külkereskedelem gazdasági eszközeit gépiesen — a népgazdaság többi ágazatai számára megszabott egységes színvonal szerint — a speciális problémákat szem elől tévesztve szabták meg, tekintet nélkül a mezőgazdaság és az élelmezésügy terén fennálló, a többi ágazattól teljesen eltérő gazdasági feltételekre. A gazdasági eszközök rendszere egyáltalán nem számolt a fejlett országokban az élelmiszerek kivitele és behozatala terén alkalmazott és már régebben meghonosodott gyakorlattal. A külkereskedelemben érvényes gazdasági eszközöket nem a hazai mezőgazdasági és élemiszeripari termelés szabja meg, hanem éppen ellenkezőleg, ezek az eszközök a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelésünk fejlesztését gátolják, hátráltatják, a fejlődés ellenhatását váltják ki. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságba behozott termékek túlnyomó többségét a gyártó üzemek és a kereskedelmi szervek számára előnyösebb külföldről beszerezni, mint a hazai forrásokból. Emellett az agrokomplexum keretében kivitelre kerülő áruk nagy többsége ráfizetéses, nem effektiv és az érvényben levő pótdíjak, szubvenciók nem töltik be következetesen a kivitel előnyben részesítésének és támogatásának hivatását. dasági ellátó és felvásárló vállalat szakigazgatósága képezik. A kapitalista államokba irányuló legfőbb kiviteli cikkek a maláta, a hús és hústermékek, a juhok és vágóállatok, a vágott baromfi, élő vágómarha, valamint a tejpor. A szocialista országokba irányuló kivitelünk legnagyobb tételei a maláta és a sör, részben pedig a cukorkafélék képezik. Az élelmiszerek kivitelének eddigi választék-struktúrája szerint a gazdasági ösztönzők érvénye mellett a Szlovák Szocialista Köztársaság kivitele ráfizetésesnek mutatkozik. (Folytatjuk) A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek 1969-es évre tervbe vett összkiviteléből a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hatáskörébe tartozó szervezetek 34,4 millió koronával, tehát az országos kivitel 19,5 százalékával vesznek részt. Csehszlovákiának a kapitalista országokba irányuló kivitele ebben az évben 2,114 millió koronára tehető és ebből Szlovákia 397 millió koronával vesz részt. A legnagyobb kiviteli szervezeteket a sör- és malátaipar, a húsfeldolgozó ipar, a konzerv- és szeszgyártó ipar, a baromfi-ipar, valamint a mezőgazpár nappal ezelőtt a ba■ gotai szövetkezetben megbeszélésre gyűltek össze a Zelenina, a Komáromi Járási Mezőgazdasági Társulás és a zöldségféléket nagyban termesztő mezőgazdasági üzemek képviselői. A megbeszélést abból a célból hívták egybe, hogy megvitassák a problémákat és illendően fölkészüljenek a jövő esztendei nagyobb méretű zöldségtermesztésre — felvásárlásra. Számos probléma fölvetése után Ernest elvtárs, a Zelenina területi igazgatója hangsúlyozta, hogy a nézeteltérések elkerülése céljából a jövőben kívánatos lenne, ha a termelők osztályozott állapotban adnák át az árut. A mezőgazdasági társulás képviselője megjegyezte, hogy a Zelenina egy bizonyos időben a termelőktől nem vette át a felkínált paprikát. Ilyesmire Is figyelni kell, mert nem mindegy, hogy a kitermelt árut milyen időszakban viszik el a termelőktől. Tehát a termelők érdekeit is figyelembe kell venni. Ez a jelenség azonban — Ernest elvtárs megjegyzése alapján — úgy következhetett be, hogy az illetékes felsőbb szervek éppen a Zelenina mellőzésével, annak megkérdezése nélkül rendelték meg nagy tételben a külföldi paprikát. Igaz, az Itthon termett áru is elkelt, de jóval később és lényegesen alacsonyabb átlagárban, mintha előbb eladásra kerülhetett volna. A vélemények egybevetése után kiderült, hogy október 10-ig a Zelenina 1600 vagonnyi zöldségfélét vásárolt fel a komáromi járásban, s év végéig mintegy 1900 vagonra tehető az összes felvásárolt zöldségmennyiség. A partnerek beszéltek továbbá a külföldi behozatal szükségszerű szabályozásáról, vagyis arról, hogy az illetékeseket rá kell vezetni — s ez nagyban a Parasztszövetség felada-Az áru legyen márkás! ta lesz —, hogy olyan árut, amilyet a hazai termelők is képesek piacainkra szállítani, szükségtelen külföldről behozni. Különben ez megmutatkozott az idei paprikabehozatal esetében is, amikor a külföldről behozott áru minőségileg meg sem közelítette a hazai paprika minőségét. Persze, nem a behozatal ellen vagyunk, hanem az ellen, hogy mielőtt arról döntenének, kérdezzék meg a termelők legilletékesebb képviselőit. Különben az ilyen fejetlenség arra vall, hogy a külföldi behozatal szervezőinek nincs kellő áttekintésük a hazai termelésről pedig a valóságot nem lenne nehéz megállapítani. A mezőgazdasági társulás képviselője a továbbiakban ismertette a jövő esztendei irányszámokat, s megjegyezte, hogy ezt az értekezletet éppen abból a célból hívták egybe, hogy a termelőkkel és a Zeleninával együtt megtárgyalják a jövő esztendei zöldség- és gyümölcstermés értékesítésének feltételeit. Az irányterv ugyanis 3900 vagonnyi áru termelését feltételezi. Ez a mennyiség jóval meghaladja az eddigit. A társulás az árut mindenképpen el akarja helyezni. Átvevőket akar szerezni a zöldségre és a gyümölcsre. A Zelenina képviselője akkor még nem tudott határozott választ adni, de anynyit bejelentett, hogy az idén felvásárolt mennyiséget jövőre is átveszi, s a szerződések megkötése után esetleg még bővíti, így a társulásnak módjában áll, hogy a többi árura is biztos partnert keressen. Érdemes megemlíteni, hogy a Zelenina a komáromi járás néhány zöldségtermesztő üzemében a jövő évtől kezdve mintaszerűen osztályozott, Ízlésesen csomagolt állapotban veszi majd át a zöldségféléket. Ez persze még csak a kezdet. A termelő , gazdaságok mindegyikében ilyesmire még nincsenek meg a feltételek. A jövő azonban ezt a formát követeli meg, mert a termelőnek és a termeltetőnek egyformán érdeke, hogy az általa piacra adott árunak márkája, neve legyen. Hoksza István A negyedl EFSZ-ben készül már az ízletes sárgarépás savanyú káposzta. Bállá felv. Módosítások az ökonómiai ösztönzők elosztásában A Szlovákiai Egységes Parasztszövetség Központi Bizottságának elnöksége megvitatta a mezőgazdasági termelés fejlesztésének jövő évi irányelveit és az ökonómiai ösztönzők alkalmazását módosító elvi kérdéseket. Megállapította, hogy helyes a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak az a döntése, mély szerint a jövő év elejétől megszűnteti a termelést ösztönző növekedési prémium folyósítását, mivel az számos mezőgazdasági üzemben a vagyoni helyzet romlásához, az árutermelés mértéktelen növeléséhez, a szarvasmarha- és a sertés-alapállomány számának lényeges csökkenéséhez vezetett. A növekedési prémium kifizetésének eddigi szabályai azonban a tejnél a Jövőre is érvényben maradnak. Fontos megemlíteni továbbá, hogy az eddig kifizetett növekedési prémium összegét az állami szerv jövőre teljes mértékben a társadalom szükségleteivel összhangban a termelés okszerű serkentésére fordítja, mint például az állattenyésztés, valamint a növénytermesztés fejlesztésére, továbbá a célprémiumok kifizetésére stb. A vágómarha kilóját 1,30, a 155 kilón felüli tejen hizlalt borjú kilóját 3, a sertéshús kilóját 70—115 kilogrammos súly közt 2,30, a vágóbaromfi kilóját pedig egy koronás felárral veszik majd át. Időszerűnek tartjuk azt a döntést is, hogy minden egyes továbbtartásra felnevelt hathónapos, legalább 150 kilós borjúért 500 korona egyszeri jutalmat fizetnek az erre specializált gazdaságoknak, 2000 koronát pedig a terven felüli vemhes üszőkért, ha ezzel — az előző esztendőhöz viszonyítva — bővítik a tehénállományt. A kocák esetében 800 korona egyszeri prémium jár annak a gazdaságnak, amelyben az előző év januárjához arányítva 1970. április 1-ig növelik az anyasertések számát, 500 koronát pedig olyan üzemeknek helyeznek kilátásba, amelyek vásárlás útján bővítik a törzsállományt, s 1000 koronás prémiumot pedig azok kaphatnak, akik terven felül tenyészkocákat vásárolnak. Az egyszeri prémiumjuttatásból természetesen a növénytermesztés is arányosan részesedik. Prémiumot kapnak majd a késet burgonyát termesztők, úgyszólván minden egyes szabvány szerinti osztályzatban. S a cukorrépatermesztők 2000 korona prémiumban részesülnek, minden további terven felüli hektárról eladott répamennyiség után, mely többletként mutatkozik az utóbbi két-három évhez viszonyítva. A beruházó építkezésekre szóló pénzbeli juttatások a jövőben nagymértékben azt a küldetést szolgálják, hogy a lehető legrövidebb időn belül befejezzék a régebben megkezdett építkezéseket, s előmozdítsák a földalap termőképességének növelését, hogy ezáltal észlelhető javulás mutatkozzék a termelésben. A minisztérium tekintélyes pénzeszközzel rendelkezik, a gabonafélék központi tartalékának .létrehozására. Kétségtelen, hogy a kilátásba helyezett ösztönzőknek az a küldetésük, hogy Jövőre a mezőgazdasági árutermelés 3,5—4, a nyerstermelés pedig 3—3,5 százalékkal emelkedjék a idei várható eredményekhez viszonyítva, s ez azonban főleg a húsra és a tojásra vonatkozik. El kell érnünk a szarvasmarhaállomány jelentékeny növekedését (egy millió 265 ezer, ebből a tehén 560 ezer). A sertésállománynál 2 millió 150 ezres, ebből a koca 150 ezer többlettel, vagyis a szükségletnek megfelélő hús- és tojástermeléssel számolunk. A szarvasmarha- és a sertésállomány, a cukorrépa vetésterülete, a hús és a tojás felvásárlásának irányszámai az állami és a gazdasági szervezetekre egyaránt kötelezőek lesznek, így a termelőkre és a járási szervekre is. A járási mezőgazdasági szervek kötelessége lesz, hogy a körzetükben levő gazdaságokkal megkössék a fenti feladatok végrehajtásáról, illetve valóra váltásáról szólő egyezményeket. (hal) Ki érti ezt ? A napokban az egyik Özem vezetőjével néhány elgondolkoztató kérdésről vitatkoztunk. A szébanforgő Özem többek közt arról nevezetes, hogy munka- és pénzügyi tervét mindig példásan teljesítette és ma is túlszárnyalja, munkásai számára a többletjövedelemből évvégi jutalékot fizet. Az emberek szívesen dolgoztak otthonukhoz közel, mert megérte. Legutóbb azonban közbejött egy zavaró körülmény, s ez bogarat ültetett az emberek fülébe. Ismerősöm megemlítette, hogy tíz emberre lenne sürgősen szükségük. Kérdő tekintetemre egy hirdetéssel telirakott újságoldalt terített elém, melyekben csábítóbbnál csábítóbb ' ajánlatokkal hívogatják a dolgozókat. Az egyik hirdetést például a Banská Bystrica-i Pozemné stavby n. v. tette közé, melyben a szakképzett dolgozóknak 3000—3500, a segédmunkásoknak pedig 2500—3000 korona havi keresetet helyez kilátásba. Ezen kívül távolsági pótlékot, továbbá 1000 korona belépési pótlékot, 10—12 százalékos külön jutalékot, ingyenes lakást, hétvégi hazaszállítást és egyéb előnyöket ígér. Mondanom sem kell, hogy tüstént papírt, ceruzát fogtunk és számolgattunk. Számolás közben abból a tényből indultunk ki, hogy a vidékről beutazó dolgozók, akiket a fenti vállalat pénteken haza, hétfőn pedig a munkába szállít, havonta legfeljebb 160 órát dolgozhatnak, mert pénteken amikor haza, s hétfőn amikor visszaszállítják őket, csak öt-öt órát dolgozhatnak, a többi napokon pedig — főleg most a téli időszakban — csak tíz-tíz órát. így a havi 3000 koronás beígért kereset mellett nem kevesebb, mint 18 koronán felüli órabért kapnak. Vajon milyen állami norma szerint lehetséges ez? S ha nincs rá érvényes norma, hogyan számolják el á magas órabért? A kérdésekre nem találtunk elfogadható magyarázatot, mert ebben az üzemben, ahol ismerősöm a vezető, az érvényben levő előírások következetes betartása mellett legfeljebb nyolckoronás órabért fizethetnek a segédmunkásoknak. —hal— SZABAD FÖLDMŰVES 9 1969. november 15. C. A mezőgazdasági nyersanyagok és élelmiszerek 1969 évi kiviteli és behozatali tervének problémái
