Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-15 / 46. szám

FALVAINK

Jogbiztonságot a mezőgazdasági üzemeknek —, hogy

ne legyen lutri a vállalkozás

A gyümölcs-zöldségtermesztés fejlesztési, tárolási, értékesítési és feldolgozási problémái

a komáromi járásban

Akárhogy vesszük, a gyümölcs- és zöldségtermesztés egy Járáson belül Is rengeteg problémát vet fel, köztük nemegy újat, amelynek megoldása útkereséssel jár. Mert itt már a termelés csak része a nagy feladatkomplexumnak.

Erről beszélgettünk a közelmúltban Janeéka Milan mérnökkel, a Komáromi Járási Mezőgazdasági Társulás főagronőmusával.

A fogyasztó szemszögéből

Hányszor hallhatjuk orvosok, egészségügyi szakemberek szájából a kővetkező kérdést: „Egészséges akar lenni?“ S a jőtanács nem késik: „Kevesebb húst ás több zöldséget, gyümölcsöt egyék!“

Nos, e szavak igazában nem igen kételkedhetünk, Miszen az élet mindennapja, megannyi tapasztalata a jőtanács helyessége mellett szól. Csakhogy mi, fogyasztók tíz- és tízezrei hasztalan tervezünk, ha a Gyümölcs-zöldségfelvásárló és Értékesítő Vállalat — tisztelet a kivételnek! — ebbéli törekvésünket eleve áthúzza.

Hogy miképpen húzza át? Ennek részletezése azt hiszem felesleges. Csupán annyit: e vállalat elriasztja vevőit azáltal, hogy a hosszabb ideig '„fennakasztott“ magas árak ellenébe nemegyszer a szabványnak nem megfelelő minőségű árut dob piacra.

Sőt az is megtörtént ebben az évben, hogy például az Ersekújvári Gyümölcs-zöldségfelvásárló és Értékesítő Vállalat dolgozói olyannyira későn — az átvételi határidőt be nem tartva — vettek át 100 mázsa paradicsomot és 60 mázsa zöldpaprikát a komáromi járás egyes termelő üzemeitől, hogy az már a piacra el sem jutott. Tönkrement. Igaz ugyan, a termelő üzemek ezúttal nem károsodtak, de kárt szenvedett az amúgy is nagy nehézségekkel küzdő népgazdaság. A késedelmességből származó másfél milliós kár nem nevezhető másnak, mint a népvagyon tékozlásának.

Vajon az ilyen „fényűzésnek“ nem lehetne idejében elejét venni? Dehogynem! Ehhez csak áz kell, hogy az ellenőrző szervek nagyobb éberségről tegyenek tanúságot, s lelkiismeretesen végezzék munkájukat.

Termelésfejlesztési távlatok

Háromezer vagon zöldség nem éppen csekély mennyiség. Hozzávetőleges számítások szerint ennyit termesztenek egy-egy évben. Nem mindegy tehát, hogy kedvez avagy sújt az árpolitika.

— Mégkevésbé mindegy — vélekedett Janeéka főagronómus —, hogy milyen arányt ölt a gyümölcs- és zöldségbehozatalunk. Szerény véleményem: kevesebb gyümölcsöt és zöldséget kellene lekötni külképviseleti szerveinknek, hogy a szükségletet hazai termésből elégíthessük ki. Egyetlen ország sem engedheti meg azt, hogy drága valutáért, vagy gépekért vásároljon olyasmit, ami belföldön is kitermelhető.

Másl mi sem mond hatunk 1 Valutakészletünkkel nagyon csínján kell bánni: köztudott, menyire nagy szükség mutatkozott az elmúlt hetekben a Magyar Népköztársaságban gyártott adapterekre, ami a kukoricabetakarítás meggyorsítását eredményezi. Miért ne fordíthatnánk ilyesmire, stb.

Ami a gyümölcstermesztés fejlesztését illeti, jobbak a lehetőségeik.

— Ezerháromszáz hektár új telepítéssel számolunk a közeljövőben. Csupán a Vág mente hasznosítása folytán 800 hektár gyümölcsös telepíthető. Az árvízveszélyt kiküszöböltük. E terület rekultiválására 20 millió koronát fordít a járás. Ez az öszszeg soknak tűnik, ám hamarosan visszatérülhet, hiszen kitűnőek az éghajlati és talajviszonyok. No meg azt is hozzáfűzhetem: a 1árás területén itt terem a legzamatosabb, legjobb ízű alma — újságolta a főagronőmus.

Gúta, Bálvány és Keszegfalu már

ősidők óta az almatermesztés hazája. A közeljövőben méginkább azzá válhat. E gondolatok papírravetése két beszélgetést juttat eszembe. Vagy tíz esztendeje a Keszegfalu közelében fekvő Káván akadt dolgom. Ha jól emlékszem, az itteni szövetkezet elnöke volt a szállásadóm. Legalább olyan szenvedéllyel beszélt az almatermesztés szinte egyedülálló lehetőségeiről, az igazi „kánaánteremtésről“, mint mondjuk a kissallói többszörösen kitüntetett szövetkezet elnöke a félszáz mázsa búza hektáronkénti kitermeléséről... Csak egy dolgot fájlalt kávái szállásadóm, amely máig is a fülemben cseng: „Miért nem lehet itt a közelben konzervgyárat, vagy aszaló-üzemet létesíteni ...?“

Egyet mondhatok: az akkori túlfeszített direktív irányítás gűzsbakötött minden efféle kezdeményezést. De ma már szabad az út! Lám a keszegfalusiak nem tétováznak! Szlatki Béla elnök és Varga János főkönyvelő szavai szerint — s itt a másik beszélgetésre utalok — önerőből ötmillió

korona ráfordítással 70 vagonos hűtőtárolót és szárítót létesítenek. S bízom abban, hogy ebből a szándékukból valóság lesz rövidesen. Erre utal az is, hogy a jelenlegi 70 hektár almásukat 200 -hektárra kiterjesztik.

Ögyallai borüzem — és az integráció

Külön alcím al.1 kívánkozik a szőlőtermesztés és feldolgozás kérdése.

— Jelenleg 1200 hektár szőlőt tartunk nyilván — említette a főagronómus. — Ebhői félezer hektár a termő, a többi új telepítésű. Az idei szőlőtermés mintegy 350 vagonra becsülhető. Két-három év múlva nem kevesebb, mint 800 vagon szőlő szüreteléséről és feldolgozásáról kell gondoskodni. A komáromi borüzem csak évi 300 vagon szőlőt vásárol és dolgoz fel, ami nagyon kevés. Felvetődött a kérdés: mi lesz, ha ez így megy tovább? A tarthatatlan állapoton segít majd az Ögyallán létesítendő borüzem, amelynek építkezési munkálatait a jövő. évben megkezdik.

A húsz millió korona ráfordítással épülő borüzemnek igen nagy a visszhangja, különösen a szövetkezetek örülnek a szerencsés kezdeményezésnek.

— Közismert, hogy a komáromi járás homokos talajait szőlőtermesztésen kívül másra nemigen lehet kihasználni. Jól jönne tehát — ujjongott Janeéka mérnök —, ha az integráció ügye egyenesbe jönne. A borüzem költségráfordításának felét a társuló szövetkezetek fedezték. Hét millió koronát azonnal adnának, a többit még később. Egyelőre a búcsi, dunaradványi, dunamocsi, alsópéteri, bagotai, ímelyi, naszvadi és a hetényi szövetkezet mutat érdeklődést az integráció iránt.

Üssék a vasat, addig amíg meleg. Rajta, rajta, rajta! Ilyen lehetőséget kár lenne elszalasztani...

• • »

Összefoglalókánt: íme a vállalkozó kedv éledezik. Ezt a hamu alá rejtőzött parazsat élesztgetni, csiholni üdvös dolog. Bátorítás helyett több megértést várnak mezőgazdasági üzemeink dolgozói, akik a válságos, nehéz időkben is keményen helytálltak a termelés frontján. Elvárják, hogy megújhodó közéletünk felelős tényezői, országirányítói a most kibontakozóban levő vállalkozásokhoz megteremtsék a jogbiztonságot, hosszabb időre.

Ezt igazán megtehetnék, hogy ne legyen lutri a vállalkozás.

N. Kovács István

Nagy termést hozott az idén a kávái s:.u. jtkezet kápia- és paradicsompaprikája. Sok kertészetben megfordultunk, de még ilyen nagymennyiségű vitamindús paprikával nem találkoztunk. Felvételünkkel a vidám paprikaszüretelőket örökítettük meg. Baila felv.

Várgedei ígéret

A hús- és hentesüzletek előtt a vevők hosszú sora juttatja eszünkbe napjaink egyik legégetőbb problémáját, a húshiányt. Központi irányítószerveink már az év eleje óta hatékony intézkedések egész sorát valósították meg a hiányosságok felszámolására s a mezőgazdasági termelő üzemek is lehetőségeik keretében rugalmasan reagáltak a társadalmi igényre.

A napokban a várgedei EFSZ-be látogattunk, ahol Koős István zootechnikus tájékoztatott az állattenyésztési termelés jelenlegi állapotáról és távlatairól.

— Állattenyésztésünk eddig a tejtermelésre és juhtenyésztésre volt szakosítva. 105 darab fejőstehenet és 750 darab juhot tartunk. Az egész évi, egy darab fejőstehénre eső fejéshozam meghaladja a 2500 litert, de ezzel az eredménnyel nem vagyunk megelégedve. Jövőre el akarjuk érni legalább a darabonkénti 2700 literes hozamot. A juhtenyésztés jobban kifizetődik itt, tavaly 5 kg, idén valamivel kevesebb, 4,20 kg gyapjút nyírtunk egy juhról. Emellett kisebb méretekben foglalkoztunk a sertéshizlalással is.

— Milyen eredménnyel?

— Idén 2,5 vagon sertéshús eladását terveztük, de 10—15 mázsát terven felül is adunk a közellátásra.''Jövőre viszont ötszörösére emeljük a sertéshústermelést.

— Hogyan tudják ezt biztosítani?

— A szövetkezet a Tornaijai Gép- és Traktorállomás segítségével korszerű, fémvázas előhizlaldát épít. Az alapok már készen állnak, a fémváz szerelése nem vesz sok időt igénybe, a jövő év első hónapjaiban elkészülhet az előhizlalda. A hozzáértő munkaerők biztosítva vannak, hogy Nagy István, Sáta Margit és a többi állatgondozók évek óta kiváló eredményeket érnek el. A sertéshizlaldában már idén 0,67 kg volt a darabonkénti napi súlygyarapodás. Csupán a szemes takarmányok biztosítása okoz jelenleg gondot. A jég elverte az EFSZ egész termését. Legalább 57 vagon szemes takarmányra van szükségünk. A Rimaszombati Járási Mezőgazdasági Társulat szerencsére rendelkezik elegendő alappal, amelyből folyamatosan kisegíti szövetkezetünket.

Biztató és elismerést érdemlő ez a várgedei kezdeményezés, a 12 vagon hús, amelyet már jövőre biztosítani fognak, még nem oldja meg az országos húshiányt, de sok kicsi sokra megy s ha ez a példa követésre talál, nagy mértékben járul hozzá a jelenlegi nehézségek áthidalásához. Nyilván az EFSZ sem fizet rá a termelési profil ilyen módosítására, hisz egyegy árufajta nagyban való termelése anyagilag is előnyös a termelő számára. Az anyaginál azonban sokkal több az az erkölcsi haszon, amelyet a társadalmi igények gyors és rugalmas kielégítése jelent. K. Z.

Az ősz a nagy vendégeskedés Időszaka. A határ Ilyenkor adja leggazdagabb ajándékát, a szorgalmas földműveseknek. Telnek a csűrök, a közös gazdaságokban és a háztáji gazdaságokban is. Mert a földműves csak akkor érzi jól magát, ha telt a kamra. Ogy tartja, nem is gazda az, akt nem gondol a holnapra. A teli raktár faluhelyen a biztonságot jelenti. De emellett, hogy az egyének saját csűrjükben is gyűjtögetnek, gondolnak a közösre, az egész nagy közösségre, mert megadják a társadalomnak is, amit az tőlük kér.

A nagy igyekezet közepette toppantam be az Ipoly-mente egyik völgykatlanába, ahol messze kéklő hegyek szegélyzik a látóhatárt. Ipolyíceszi környékén, ezen a nagyon szép vidéken, szinte mindenki rokon, mindenki barát. Főleg ősszel gyakran látogatják egymást. A legények és a lányok eljárnak még a tizedik faluba is mulatságra, lakodalomba, kisebbnagyobb összejövetelekre. így van ez már ősidők óta. Tíz falu lakói ismerik egymást. Összejárnak a nyílt szívű magyar parasztok, akik sosem ijedtek meg a maguk árnyékától, de a munkában is mindig helytálltak és az volt a legény a gáton, akt vállára bírta venni a legnehezebb búzászsákot, vagy könnyű magyar pejlovaival, a legnagyobb darab földet szántotta fel. Olykor még zsűri nélküli súlyemelő versenyeket is tartottak. A nagy fáradságos munka után még erre Is tellett az energiából.

Sok viharral, töprengéssel születtek ezen a vidéken ts a szövetkezetek, de azóta már megnyugodtak az itteni földművesek és serényen dolgoznak •

1969. november 15.

nap mint nap szövetkezetük felvirágoztatásáért. Verejtékezve, vigadva halad itt a sokszínű élet. Szinte magával ragadja az embert ez az őszi forgatag, amikor mindenki valamilyen cél felé rohan, hogy az ősz ajándékát a lehető leggyorsabban begyűjtse. Csinos serdülő lányok, tűzről pattant menyecskék, idősebb nagymamák dolgoznak a határban. A traktorosok, a kerek képű, kemény kötésű Török Jani, Bugyi Józsi, Hugyec Laci, Zsilka János és a többiek, szinte megállás nélkül száguldanak terhükkel. Ogy megülik ezek a vasparipákat, hogy azok engedelmeskedve robognak alattuk. Jó nézni ezt az őszi sürgést-forgást. Szinfe qyógyítólaq hat az emberre az alkotómunka üteme. Ilyen a földműves: A munkának éli Keveset panaszkodik, habár olykor lenne is mire. De elsősorban dolgozik, hogy a parasztbecsületen ne essen csorba.

Száguldó kerékpárján robog felém Klinkó István, a szövetkezet elnöke. Nem sok ideje van, mert örökké szervezni kell a munkát, hol itt, hol ott kell segíteni, tanácsot adni. De azért váltunk néhány szót.

— Mit hozott az év, az ősz? — érdeklődöm.

— Hát mit mondjak? Örömet is, gondot is. Egyszer a víz miatt kell bosszankodnunk, máskor a vízhiány miatt. Cukorrépánkat és a burgonya egy részét is elöntötte a víz. Ezért kevesebb a hozam. A szárazság pedig foltokat hagyott a vetéseken. De azért nem panaszkodhatunk. A pénzügyi tervet túlteljesítjük, a növénytermesztésben, helyesebben a búzatermesztésben élen járunk a járásban és sokat iavult az állattenyésztés is.

Erre az örömteli hírre kortyantunk egu nohár bort. N°ki is jól esik az út porát leöblíteni, de hát hívja a kötelesség, tovább robog. Kisvártatva Huszár Bélával a szövetkezet agronőmusával találkozom. Panaszkodással kezdi.

— Kevés a műtrágya. Ogy kellett valamennyit összekoldulnunk a szomszédoktól. De még így is csak vékonyan szórhattuk a kálit. Pedig jövőre sem akarnánk lemaradni a gabonatermesztésben. Idén 42,80 mázsás átlagos búza hektárhozammal elsők lettünk a nagykürtösi járásban. Szeretnénk ezt megismételni, vagy még túl is szárnyaim. Általában jól fizet a kukoricánk is; 40 mázsát várunk szemesen.

Utána Páldi Józseffel, a szövetkezet zootechnikusával beszélgetünk az évek óta sereghajtó állattenyésztésről.

— Idén már előre léptünk — újságolja örömmel. Túlteljesítjük a hús és tejtermelési tervünket ts. A múlt évhez képest jóval több húst adunk el és az időtervet is túlszárnyaljuk. Mintegy 50 mázsa hússal adtunk el főbbet október 1-ig. Beállítunk 20 átmeneti anyakocát is és így elég malac lesz a felemelt húseladási terv teljesítéséhez. Mert az újévben legalább

50 mázsa sertéshússal többet akarunk eladni, mint az idén.

A zootechnikus olyan adatokat emleget, ami arról beszél, hogy az állattenyésztés föllendülöben van és az előző évekhez képest fokozatosan nagyobb mennyiségű árut ad a közellátásnak. Ogy látszik megemberelték magukat az állattenyésztők. Igaz, a zootechnikus szerint a vezetőség részéről is jóval több támogatást kapnak, mint a múltban.

Az őszi napsugaras Időben csak a szél tombol, pirosítja az arcokat, de sokan nem is bánják, mert legalább kifújja a fejekből az előző napi lakodalmak mámorát. Jónéhányan mulattak még tegnap, de fáradtságnak, álmosságnak, kimerültségnek nyoma sincs rajtuk. Zúgnakbúgnak a traktorok, egészen addig, amíg le nem bukik a nap korongja a kéklö hegyek mögé. De még akkor sincs pihenés, meri haza kell szállítani a tagok kukoricáját, vagy kavicsot kell szállítani az építkezőknek. De jónéhányan, főleg akik lakodalom előtt állnak, még a nagycsalomtjal főzdébe is leszállítják a már megerjedt szilvalevet, hogy, jusson egy-egy kupicával a -lakodalmas seregnek. Mert ma már nincsenek szegény lakodalmak. A jó bor mellé odakerül a kedvderítő pálinka is, és így a vendég olyan itókát választ, amit legjobban kedvel.

De jó ilyenkor ezen a vidéken! Elvezni az ősz gyógyítgató munkájának lázas ütemét, látni, hogy ezek az emberek mennyit gazdagodtak az utóbbi években. Még egy-két otthonba be is kell kopogtatni, mert megsértődnének, ha nem inna velük a tollforgató egy pohárnyi hegy levét, aminek ágyát előbb ropogós kacsa- vagy libasülttel kell meqvetni. Az egyik helyen májas hurkát kóstolgatok. Illés Józsi barátommal libamájat majszolok,

Zsilka János traktorossal meq ropogós libatöpörtyűt, libacombot fogyasztunk, hogy csússzon a bor. Lent a nagycsalomijai főidében meg Kosík Bertalan, az ottani szövetkezet kertésze húz elő a tarisznyából szalonnát meg madárlátta kenyeret és egy kis falatozás után már szakszerűen bíráljuk a szilva alkohollá alakult levét. Közben azért illő elbeszélgetni a kertészetről is, mert szeretik az emberek, ha munkájuk után érdeklődnek. A kertész leginkább az „Amager“ fajta káposztának örül, mert nagyon jó termést adott. Ez a fajta nem nő túl nagyra, de igen tömött, és amikor a kezembe veszek néhány főt, magam sem hiszem, hogy ilyen súlyosak. No de feledve a termelési eredményeket, problémákat, összekoccintjuk poharainkat, iszunk a gazdag őszre a földművesek szorgalmát dicsérő szép eredményre. Közben Korcsok György a helyi nemzett bizottság elnöke említ néhány problémát. Kicsit politizálunk, a végén aztán megállapítjuk, hogy a sok filozofálás helyett inkább dolgozni kell, mert csak ez segít rajtunk. A munkát pedig jól végzik ezen a vidéken, és ez i. a lényeg.

Lassan végetér az Oszt nap, elszunnyadt már a szél is, kialszanak az ablakok fényei, pihennek az emberek, hogy holnap újra frissen munkához láthassanak. Jólesett találkozni a vigadva dolgozó földművesekkel. Íme az értéket termelő, hangyaszorgalmú Ipoly-menti népi A sok-sok beszéd és filozófálás után csak ■ ezek között az emberek között pihenhet meg az ember, ahol visszanyerheti életkedvét, mert olyan emberek ezek, akik szeretik munkájukat, szeretik barátaikat és igazi parasztbecsülettel helytállnak.

BÁLLÁ JÓZSEF

• » m <11 UVI'P FV