Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-01 / 44. szám
KULTÚRA Újból megszűnt egy klub Egy szövetkezeti klub. Néhány évvel ezelőtt, amikor első fecskeként megalakítottak néhányat, sokan azt hitték — köztük Jómagam is —, hogy rövidesen minden jobban gazdálkodó EFSZ-ben létesítenek klubot. Azt hiszem valamennyien csalódtunk, mert az utóbbi időben a meglevők közül is megszűntek, avagy csökkent a tevékenységük. Úgy látszik a nemrégiben megalakult Parasztszövetség Járási szerveinek sem volt még idejük foglalkozni ezzel a kérdéssel és a helyi szövetségen keresztül elősegíteni ■ a klubok létesítését Az első „fecskék“ közé tartozott a szőgyéni és a kiskövesdi szövetkezeti klub. A szőgyéni klub vezetőjét ez év tavaszán a raktárban találtam, ahol könyvelésben dolgozott. (Igaz, a szőgyéni közös vezetői hamarosan rájöttek, hogy elhamarkodott lépést tettek, s az elnökkel az élen kiküszöbölték a csorbát, s minden támogatást megadnak, hogy a klub eredményesen működjön.) A másik jónevű klub vezetőjével, Kassai Bélával a közelmúltban találkoztam a központi dramaturgiai bizottság gyűlésén. — Mi újság a klubban? — tettem fel a szokványos kérdést. — A halottat ne emlegessük — hallom a meglepő választ. — Nem értem ... — Márpedig így van. Márciusban megszüntették a klubot. — S mi okból került erre sor? — Manapság is kevés még az olyan ember, aki megérti a kulturális tevékenység jelentőségét. Irigyek is akadnak, és sajnálják a klub vezetőjétől a fizetést. Pedig azért a 60 munkaegységért, amit kaptam, a raktári könyvelést is végeztem. — Talán sok volt a klubra a kiadás? — A csudát! A szövetkezetnek alig került valamibe. Minden évben betanultunk olyan színdarabot, ami hozott valamit a házhoz. A „Dalol a nyár“ című operettet például nemcsak a környéken, hanem még magyarországi községekben is többször játszottuk. Sajnos, operett Játszására már nem gondolhatunk, mert a klub megszűnésével tánczenekarunk is feloszlott. — Miért? — Annakidején a szövetkezet vásárolta a hangszereket. Később olyan megegyezést kötöttünk a vezetőséggel, hogy amennyiben magáncélra is használja őket a zenekar, 50 korona használati díjat fizetnek minden egyes alkalommal. Mivel zenekarunk jó hírnévnek örvendett a környéken, elég sokat játszottak táncmulatságban, lakodalmakban. Ezt is rosszalták egyesek, gondolom, az is hozzájárult a klub megszűnéséhez. Most se klub, se zenekar. Nem tudom, mikor sikerül még egy olyan gárdát összekovácsolni. — Milyen körök tevékenykedtek még a klubban? — Jó képességű esztrádcSoportunk, fényképészeti és olvasókörünk volt. Elősegítettük a szövetkezetben dolgozó nők téli iskolázását. Néhány évvel ezelőtt a tánckörünk szintén jó hírnévnek örvendett. Ezek mellett a~ sporttevékenységet is szerveztük. A sakkozóink, asztaliteniszezőink állandóan tevékenykedtek. A klub legjob'b pingpongozója és sakkozója címért minden évben versenyt rendeztünk. A traktorosok, gépkocsivezetők képzésével is törődtünk. — A falusi könyvtár szintén a klubhoz tartozott? — Természetesen. Annakidején hetente kétszer volt könyvkölcsönzés. A klub megszűnése óta már csak egyszer cserélhetnek könyvet az olvasók. Persze, működésünk nemcsak a kölcsönzésben merült ki. Könyvismertetési és irodalmi estek megtartása eléggé rendszeres volt nálunk. — Milyen a jelenlegi helyzet? — Nem sértődtünk meg és tovább dolgozunk. Lehetőségeink vannak, mert a kis faluban valóban szép művelődési otthonnal dicsekedhetünk. Jelenleg tevékenységünket főleg az ifjúsági klubban folytatjuk. Hasonlóan, mint azelőtt a klubban a művelődési otthon is minden nap várja a fiatalokat és az érdeklődőket. Igyekszünk, hogy a falu kulturális tevékenysége ne szenvedjen csorbát. Legutóbb Királyhelmec 700. évfordulójának ünnepségein újból bebizonyítottuk, hogy vannak ötletes elgondolásaink. Az allegorikus kocsik versenyébe neveztünk be és szép népviseletbe öltözve régi kiskövesdi szüretet elevenítettünk meg. Bár a hívatlan szél megtépázta a feldíszített kocsinkat, mégis elsők lettünk a jeles évforduló érdekesebbé tett vetélkedésen, s méltán kaptunk jutalmat. — Sok fiatal van a szövetkezetben? — Elenyészően kevés. Bár nálunk is sokat hangoztatott szólam a fiatalok nevelése, valójában azonban nem törődnek kellőképpen azzal, hogy legyen állandó jellegű munkájuk. Nemrégiben két leszerelt katona, akik mint szerelők dolgoztak, főleg azért hagyták ott a közös műhelyét, mert kevés volt a tennivaló. — Úgy őszintén, a klub megszűnése valóban visszaesést jelent? — Nehéz erre kapásból választ adni. Tény, hogy az elmúlt években a kiskövesdiek majd minden kulturális vetélkedésen ott voltak és • igyekeztek a falu hírnevét öregbíteni, s amellett valóban gazdag volt a művelődési élet. Ügy gondolom, a nemzeti bizottság mindent megtesz azért, hogy ne legyen visszaesés. De valahogy mégis fájó, hogy a több éven keresztül jó nevet szerzett klub megszűnt. Ha lenne rá komoly ok, akkor megérteném. De mivel nincs, nehéz beletörődni... Dél-Szlovákiában jól ismert klubvezető volt Kassai Béla. Sokoldalú tevékenységét mind járási, mind központi szinten méltányolták. Jelenleg ő is elnöke a járási dramaturgiai tanácsnak, és a központinak szintén tagja. Mindig tanul, hogy taníthasson. Most a kétéves rendezői tanfolyamot látogatja. (Igaz, egyesek ezt is írígylik.) Azért lett sok oldalú kultúrmunkás, mert az önképzéssel mindig sokat törődött. Hozzáértését sokan elismerik a faluban és a fiatalok „felnéznek“ rá. Egy azonban tény, hogy megszűnt egy szövetkezeti klub, és ez csak visszaesést jelenthet. Igaz, Kassai nem állt félre és tovább irányítja a művelődési életet. De lehetséges, amennyiben akad számára megfelelő munkakör, búcsút mond falujának. Ez pedig komoly veszteséget jelentene Kiskövesdnek. Mert hiába támogatja a szövetkezet anyagilag továbbra is a művelődési életet, ha nem lesz aki szervezi, irányítja, aligha lesz olyan sokoldalú tevékenység, mint az elmúlt években. Tóth Dezső 1 Egy pillantás a szomszédba Deszkatemetőben deszkatemplom Miskolcon a Petőfi tér melletti temetőt Deszkatemetőnek nevezik. A közelben levő Tetemvári Református Egyházközség lelkipásztora, Szilágyi István így mondta el a temető kialakulásának és a templom építésének történetét, amint alább következik. (Ez azért érdemel említést, mert még a miskolciak közül is kevesen tudják, hogy mi, hogyan, miért történt, s a temető és a templom miképpen jutott érdekes, szokatlan nevéhez.) Főnyeremény a lutrin — Az úgy volt — kezdte —, hogy az 1650-es évek táján, a mai templom helyén egy fából épült ravatalozó állt. Ezt a kezdetleges kis házacskát 1724-ben megnagyobbították és kőalapra helyezték. Ebben az Időben, vagy valamivel utána történt, hogy egy miskolci gabonakereskedő, Bató István — mint a fáma tartja — a lutrin megütötte a főnyereményt. Aztán a sok pénzhez hozzátette a magáét is és a ravatalozó helyén csupa-csupa deszkából templomot emeltetett. Ám nem elégedett meg ennyivel, alapítványt is tett. A templom fenntartására több házának jövedelmét áldozta, s egyebek közt így rendelte: ha a templomot javítani kellene, vagy újjáépíteni, csak fából, deszkából legyen az. Rovásírás Súlyos kikötés volt ez, mert közben — mint Magyarországon mondják — fában szegény ország lettünk. De mindegy, ez volt az örökhagyó kívánsága és ezt respektálni kellett. A templom, amit ekkor már Deszkatemplomnak, a temetőt meg róla Deszkatemetőnek neveztek, 1937-ben használhatatlanná lett. Akkor még telt az alapítványból, hát Szeghalmy Bálint miskolci főmérnök tervei szerint felépítették az új templomot székely stílusban. Közben, aki református csak tehette, Miskolcon azóta is köréje temetkezett. Itt lelte e sorok írója azt a sírt, amelyben a bevésett, feketével is festett rovásírás szöveg áll. Az írás — ami jobbról balra olvasandó, ezt jelenti: Tebenned bízunk eleitől fogva Uram, téged tartottunk hajlékunknak. A rovásírásról még csak annyit, hogy erdélyi eredetű, ma már ismerjük az ábécéjét. Egyik érdekessége, hogy — szinte a kínai íráshoz hasonlóan — néhány betűt összeírva, mintegy szójelet is alkothat. Dehát ennek további firtatása már a hozzáértő tudósok dolga. Egyébként a közelmúltban a szlovákiai Felsőszemeréden egy bratislavai egyetemi hallgató, Püspöki Nagy Péter, a magyar rovásírás-kultúra legrégibb hiteles és pontosan keltezett emlékét találta meg a község templomának terén. A felirat csaknem teljes épségben megmaradt és a templom építése befejezésének évét, valamint az egykori építőmester nevét tartalmazza: „1482 Kűrakó János mester“. Dr. Pais Dezső budapesti egyetemi tanár személyesen beszélt a felirat megtalálójával és első megfejtőjével. A felirat — mondotta a'professzor — azt bizonyítja, hogy a rovásírást nemcsak a székelység, hanem az egész korabeli magyarság ismerte és használta. Nyakvágó utca S most térjünk vissza a Deszkatemplom környékére. Érdemes, mert története van itt minden kőnek, minden kapavágásnak. Már az egyházközség neve is meghökkentő: Tetemvári Egyházközség. Tetemvár; ugyan mi lehet ez? Egyik verzió szerint a mai Deszkatemető környékén földelték el a török időkben a csatákban elesetteket. A közös sírt sánchalommal kerítették körül, ezt nevezték Tetemvárnak. Mások szerint a magyarság ősi életében is voltak tetemrehívások. Történészek dolga eldönteni mi az igazság, bizonyára meg is tették. És a Nyakvágó utca? Nos, ezen a környékén végezték ki a bűnösöket, nyakazták le az elítélteket. Így kapta az itt húzódó utca ezt a zord nevet. Aztán a nevet valaha, nem is oly rég, valaki túlságosan kegyetlennek találta, s Pallos utcára „enyhítette“. Akárhogy is volt, a tömegsírban nyugvó Petőfi szikár kis szobra a temető alatt, a mindenkit békésen befogadó volt tömegsír emlékét idézi... Kussinszky Endre Szüreti ünnepek Kiskéren A Léva közelében levő kis falucskában vasárnap délután kezdődött a színpompás szüreti felvonulás. Nem hiányzott a bíró, a bírónő, a népviseletbe öltözött ünnepi koszorút vivő lányok, cigányzenekar a felvonulók tarka, vidám seregéből. Este, a művelődési otthonban folytatódott a műsor. A helyi műkedvelők közül majdnem mindenki föllépett valami vidám számmal. Többek között sokat vidult a közönség Barna Gizella monológján, amelyet igen közvetlenül tudott előadni. Meglepetés volt a 62 éves Mojzes János bácsi és a 66 éves Polcsák István, akik szépen énekelték a régi magyar nótákat. Két és fél órán át zengett, szárnyalt a dal a kiskéri kultúrházban. Egy kellemes estét szereztek azoknak, akik résztvettek a műsoros esten. Csekei Ernő A felkészülés jegyében Az elmúlt napokban a lévai járás úttörő csapatainak a vezetői (Sklenné Teplicé») háromnapos szeminároumon vettek részt. A tanácskozáson Jonis elvtárs, az úttörőtanács járási elnöke ismertette a szervezetek előtt álló feladatokat, beszélt az átszervezésről, annak előnyeiről és a vele járó nehézségekről. Kihangsúlyozta, hogy bár az úttörőszervezet önálló lett, nem függ az iskolai szervektől, helyes, ha továbbra is segítik egymást az oktatói, nevelői munkában. Ott, ahol az úttörőszervezet tevékenysége csak az iskola területén összpontosul, helyes ha díjtalanul kölcsönzik a helyiségeket, játéktereket, valamint az úttörők munkájához szükséges eszközöket. Ennek ellenértékeképpen az úttörőszervezet az Iskola nevelői teendőit segíti: támogatja és fejleszti a gyermekek társadalmilag hasznos aktivitását, feltárja a fiatalok érdeklődési körét, elősegíti ezek megvalósítását, megszilárdítja a tanulók pozitív viszonyát az önműveléshez, a tanuláshoz, a nevelőkhöz egyaránt. A bevezető előadás után többen hozzászóltak a hogyan továbbhoz. Koryntárová elvtársnő, a Szlovákiai Úttörő Szervezet dolgozója a programtervezetet és az alapszabályzatot ismertette. „Nagy súlyt kell fektetnünk az internacionalista nevelésre“ Jelentette ki többek között. Vysková, a járási tanács titkára szervezési kérdésekkel foglalkozott, majd a „fasizmus elleni harc“ és a „haza szolgálatában“ elnevezésű akciók feladatát és lefolyásának módját ismertette. Medved Pál járási tanfelügyelő Az iskolai szerveit és az úttörőszervezetek közötti viszony címmel tartott előadást. Az ’értekezleten még több vezető foglalkozott a jövő feladataival, amelyet értékes vita követett, ahol az úttörővezetők kicserélték tapasztalataikat. V. V. Kiállítás a szabad ég alatt A medikusok parkja egyike a leglátogatottahbaknak Bratislavában. A verőfényes őszben ott tartózkodók az utóbbi hetekben egy különös kiállításnak lehetnek szemtanúi. Kevesen akadnak, akik nem állnak meg a kiállított szobrok előtt és nem töprengenek el a látottak fölött. Elgondolkoznak, mert még a hozzáértőknek is nehéz megemészteni a látott ultramodern művészetet. A kiállító Rudovsky Ondrej fiatal szobrászművész. Sokan nem tudják, hogy a művész Csallóközben, Bakán nevelkedett. Az ügyeskezű fiúra felfigyeltek tanítói és javasolták, hogy Bratislavában végezze el a képzőművészeti középiskolát. Később Rudovskynak a szülei elhaltak és nagyon nehéz körülmények között végezte el Prágában a főiskolát. Tanulmányainak befejezése óta a püspöki műtermében éjt nappallá téve dolgozik, alkot. Műveiből nemcsak hazai földön, hanem több kapitalista állam- Párizsban volt nagy sikere kiállított szobrainak. Mivel a neve jól ismert nemzetközi viszonylatban is, különleges ultramodern művészetével minden bizonnyal sok országban találkoznak még. SZARAD FftMlMOVRS 13 1969. november 1,
