Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-01 / 44. szám
TAPASZTALATOK A legelők őszi ápolása Legelőgazdálkodásunkban a legtöbb használati és agrotechnikai hibát — a következő év rovására — ősszel követjük el. A legeltetés hagyományos gyakorlata szerint kona tavasztól késő őszig járatjuk a legelőket. Túlzott és szakszerűtlen legeltetésekkel kívánjuk a legelőt hasznosítani anélkül, hogy a legelő igényére tekintettel lennénk. Különösen a juhtúró gazdaságokban terjedt el az őszi esőzések hatására kizöldült és felpuhult talajú legelők legeltetése, amely sokszor — száraz ősz esetén — „téli legeltetést“ is jelent. (A téli legeltetésre az ősszel vetett juhlegelőket javasoljuk: repce, őszi keverék, rozs, takarmánykáposzta stb.) A gyepnövénynek szüksége van bizonyos nyugalmi Időre, hogy a gyökértörzsekben, a tarackokban a tavaszi fejlődéshez tartalék tápanyagot raktározhasson el. Ezért a legeltetést októberben abba kell hagyni. Nagyobb fűtermést a legelőn is akkor lehet elérni, ha nagyobb a növényszám. így a legelőhasználatnál a fűtakarmány erősítésére kell törekednünk. Az október utáni legelő minősége egyébként is alig nagyobb a takarmányszalmák értékénél. A tövig lerágott gyepek a hótakaró nélküli fagyos téli napokon kiritkulnak. A túlságosan nagy bundájú növedék sem jő. Az ilyen legelő füve könnyen kipállik és tavasszal nehezen sarjad. A szakszerű kezelés és kíméletes legeltetés után legelőink kellőképpen megerősödve telelhetnek be, ami a kora tavaszi erőteljes sarjadást segíti elő. Mély fekvésű legelőinket rendszeresen károsítja, a füvek minőségét rontja a lecsapolás hiánya, a vízvezető árkok, átereszek elhanyagolása. Ezért az őszi időszakban a legelők belvlzlevezetését, az öntözött legelők lecsapoló-hálózatát készítsük elő. A vízlevezető rendszer téli és tavaszi működését kísérjük figyelemmel, és szükség szerint javítsuk ki a hibákat. AZ ŐSZI GONDOZÁS NÉLKÜLÖZHETETLEN A legeltetés után felszabadult területeken a gyomokat lekaszáljuk, öszszegyfljtjük és elégetjük. Természetesen ez a munkafolyamat nem helyettesítheti a tavaszi vegyszeres gyomirtást. De az Őszi gyomtalanítást akkor is végezzük el, ha tavasszal vegyszerezünk, mert a mezei iringó, a tövises iglice és a bogáncsfélék magjai beérnek és elhullanak. A mezei iringó a szél hatására tovagördül, s magjaival nagy területeket fertőzhet meg. A TÁPANYAGUTÁNPŐTLÁS HATÁSA Az öntözött legelők, a kedvezőbb talajú legelők tápanyagpótlása megfelelő növényszára esetén — hektáronként 16—20 millió növény — a hozam és az állomány összetételének figyelembevételével határozható meg. A műtrágyaadagnál lényeges a gazdaságos alsó határ megállapítása. Kísérleteink szerint réti és semleges talajú vagy szikes legelőinken a hektáronkénti 60—80 kilogrammnyi hatóanyag adagolása kívánatos. Mint alsó határ, ez bizonyult a leggazdaságosabbnak. A tápanyag érvényesülésének fontos feltétele a talaj megfelelő vízellátása. Ebből helyes levonni azt a következtetést, hogy elsősorban az öntözött és a jó vízgazdálkodású legelők tápanyagellátása gazdaságos. A foszforos műtrágya használata is indokolt, miután a pillangós virágú növények Is megjelennek a legelőn. A foszfor hatóanyagmennyisége azonban ne legyen több, mint az adagolt nitrogén. A legelő igényeinek és az üzem adottságainak ez október végi, november eleji alapműtrágyaszórás felel meg legjobban. A kora tavaszi fejtrágya a talaj állapota miatt rendszerint megkésik. Repülőgépekről lehet műtrágyát szórni, s ezek széles körű használata a legelőnél indokolt. Az alaptrágyázás azonos hatóanyag-mennyiség esetében a kétszeri-háromszori műtrágyázás termését adja. Tehát öntözött és száraz körülmények között egyaránt érdemes alaptrágyát adni a legelőkre. Az öntözött legelőkön az első növedék után adagolt nitrogénműtrágya gyorsítja a sarjadzást. A szerves trágya kiszórásának legjobb időpontja ugyancsak az ősz, különösen akkor, ha az istállótrágyát érett vagy komposztszerü állapotban — ami a leghelyesebb — szórjuk ki. A TALAJSZELLÖZTETÉS FONTOSSÁGA A legelők őszi ápolásának eszközei közül a különböző nehézségű fogasok, tövisboronák, rétboronák, simítók, réthasogatók, nyitott tárcsák, szöges hengerek, talajszellőztetők ismertek. A felsorolt eszközök megválasztására a legelő állapota, az agrotechnikai művelet célja adhat választ. Az Izotópos vizsgálatok azt mutatják, hogy a felső .5—25 cm-es talajrétegben a boronáit és kezeletlen terület nedvessége a legcsekélyebb. A kísérleti területen próhakaszálást végeztünk. Az egyszeri kaszálás eredménye a következőképpen alakult: Szellőztetés Szellőztetés Rétborona Kezeletlen két menetben egy menetben alkalmazása Zöldtermés ha-ként 70 q 60 q 52 q 24 q A táblázatból kézzelfoghatóan kitűnik, hogy a legelő őszi ápolása meghozza a maga gyümölcsét. (Sz. F.) Az Olaszországban megszerkesztett AGRITALSER növényház állandó építmény, mely a fóliák felgöngyölése révén percek alatt nyitott tetejű, oldalfal nélküli vázzá alakul. A növényház egyúttal könnyen szétszedhető és másutt újra felállítható. A tető nyitása lehetővé teszi a természetes eső hasznosítását és a huzat nélküli, teljes értékű szellőztetést Agritalser növényház építőelem félig nyitva Ezáltal a talajélet felélénkül, a trá gyázás hatása nő. A nyitható növény ház kánikulában sem melegszik túl zottan fel és a harmatot is haszno sítja. A talajban a só nem halmozó dik fel. Az AGRITALSER egyforma építőelemekből áll; ezek egyenkén 15 m2 talajt takarnak be. A paneleke vasvázra helyezik. A fóliát a vas vázon támaszkodó hengerekre csa várják fel. Az Ame rikában gyártotl üveggyapottal erősített PVC-fólia a fény 90 %-át átereszti. Önműködően vagy kézi erővel nyitható. A technikai megoldás hasonlít a felcsavarodó elsötétítő berendezésekéhez. A szerkezeti elemek mozgékonyságuk ellenére olyan tökéletesen zárnak, hogy hermetikusan szigeteinek, így a növényház jelentős hőveszteség nélkül, gazdaságosan fűthető. A lakszakállasi bemutatón méltán felkeltette a szakemberek érdeklődését a képen látható „MOBITOX“ nagyteljesítményű automatikus csávázógép. Háromféle csávázás elvégzésére alkalmas: porcsávázásra, nedves és kevert anyaggal történő csávázásra. Önműködő lapátjai segítségével a garmadából felszedi a gabonát, majd a csávázás elvégzése után zsákolja és a pótkocsira rakja. A garmada irányában a gép automatikusan halad előre. Munka közben nemcsak szellőzteti, de mintegy 70 százalékban tisztítja is a gabonát. Teljesítménye 20 tonna óránként. Gyártja a BMG. Fotó: (s) „Mesterséges hús“ A régi Kína buddhista szerzetesei vallási okokból nem ettek húst, de hiányát mégsem érezték. Ugyanis a kolostorok szakácsai mesteri módon értettek ahhoz, hogyan lehet a szójából húshoz hasonló, Ízletes ételeket készíteni. Az Idők folyamán a kolostori szakácsok tudománya a nép között is széles körben elterjedt, nem vallási, hanem gazdasági okokból, hiszen az olcsó szója a kelet-ázsiai térségekben évezredek óta népélelmezési cikk. A legutóbbi időben Nyugat-Eurőpában is megjelentek olyan szójakészltmények, amelyek a hús pótlására alkalmasnak látszanak. A szója kiterjedt felhasználása élelmiszerként az angolszász országokban mintegy másfél évtizedes múltra tekint vissza. Az angolszáz élelmiszeripar a szójából 70—90 % fehérjét tartalmazó készítményeket gyárt, amelyeket a sütőiparban, gyermektápszerek készítéséhez, a cukrászatban, továbbá a húsiparban töltőanyagként használnak. A természetes hús pótlására szolgáló, húsízű és húshoz hasonló készítmények előállítására csak a legutóbbi Időben tértek át új eljárással. Az újszerű eljáráshoz az öletet a műrostlpartól vették át. Az új eljárás lényege, hogy a szójalisztből eltávolítják a rost- és cellulőzeanyagokat, továbbá a szénhidrátokat és az olajat Az így nyert, majdnem tiszta fehérjéből álló, nagy viszkozitású anyagot rendkívül finom szűrőn keresztül kicsapató oldatba préselik. Ezáltal a húsrostokhoz hasonló anyagot nyernek. Ehhez mosás, öblítés után különféle színező és ízesítő anyagokat kevernek, majd végtermékké dolgozzák fel. Az ízesítésre az aminosavak — gyártási titkot képező — különböző arányú keverékét használják. Ezzel — tisztán növényi alapanyagokból — akár a baromfihúsra, akár a nagyállatok húsára emlékeztető aromát adnak a szójából készült termékekhez. A végtermék elkészítéséhez á színező anyagokon kívül az egyes gyárak különböző receptek szerint tejport, tojásfehérjét és egyéb adalékot is felhasználnak. A majdnem tiszta szójafehérjéből álló végtermékek előállítására Amerikában számos szabadalmazott eljárás ismeretes. Ezekkel sonkát, füstölt húst, füstölt sonkát, vagdalt húst, marhahúskockákat, kolbászt és egyéb töltött árut utánzó végtermékeket hoznak piacra. A lakosság szívesen vásárolja — főleg olcsóságuk miatt — ezeket a termékeket és különösen a kenyérre kenhetőket kedvelik. De nemcsak Amerikában készítenek szójából húspótlékokat, hanem már Európában Is, mégpedig Hollandiában. A hágai gyár két készítményt hozott forgalomba. Az egyik világos rózsaszínű, főtt kolbászhoz hasonló, kellemesen fűszerezett, de kissé a hüvelyesekre emlékeztető szagú. Ez a készítmény 30 perces főzés után kevésbé kellemes, nem jellegzetesen húsízű, de zsírban kissé kisütve teljesen a sültkolbászhoz hasonlít. A másik készítmény sötétvörös színű, pácolt sertéshús szagú. Főzve sós, füstölt ízű, de zsírban kisütve kellemes íze kissé a füstölt húséra emlékeztet. A hüvelyes íz alig érezhető rajta. Bár zsírban sütve mindkét készítmény kellemes ízű, mégis meg lehet különböztetni őket a valödi hústól. n Nőm kétséges, hogy a gyártás tökéletesítésével a szójakészltmények ízben még jobban meg fogják közelíteni a valódi hús ízét. így felmerül a kérdés, hogy mennyiben fognak versenyt támasztani a valódi húsnak és a valódi húsból gyártott, hagyományos készítményeknek. Lehetséges, hogy levesbetétek, mártások, húsgombócok, általában olyan ételek készítésében, amelyeknél nem 'annyira jellegzetes a húszamat, a „mesterséges hús“ kiszoríthatja a valódi húst. A szójából készített „mesterséges hús“ elterjesztése nagy propagandával folyik, amiben közrejátszik az Is, hogy 1 kg „mesterséges hús“ olcsóbb, mint 1 kg valódi hús. A propaganda arra is hivatkozik, hogy a „szójahús“ nem tartalmazza az érelmeszesedést elősegítő cholesterínt, kisebb a zsír- és kalóriatartalma, így fogyasztójának nem kell félnie az elhízástól. Azonkívül a „mesterséges hús“ konyhai felhasználásakor nincs csont, bőr és egyéb hulladék, sütéskor nem zsugorodik, holott a valódi húsból készült kolbász pl. 30—50 %-ban zsuforodik össze. A propagandába a mezőgazdaságot is bevonják. Arra hivatkoznak, hogy az állatokkal történő fehérjetermelés tulajdonképpen a növényi fehérjékkel való pazarlás. Ugyanis a takarmányban etetett növényi fehérjéből a tejelő tehén 23 °/o, a sertés 12 %, a hízómarha 10 % állati fehérjét termel. Tehát táplálkozás-élettanilag sokkal gazdaságosabb az értékes növényi fehérje közvetlen fogyasztása. Azonkívül a szója, mint pillangós növény, fehérjét szolgáltat anélkül, hogy a talaj N-tartalmát kimerítené. ~ Állatkísérletekkel megállapították, hogy a mesterséges húskészítmények tápértéke biológiai szempontból a kazeinnal, vagdalt marhahússal és a sonkával majdnem egyenértékű. Ez világviszonylatban figyelemre méltó körülmény. Ugyanis földünk számos helyén az emberek táplálkozása rendkívül fehérjehiányos és a számítások szerint 1980-ban már mintegy 10 millió t fehérjére lenne szükség ahhoz, hogy a fejlődő országokban is fedezni lehessen az emberek minimális fehérjeszükségletét és a hagyományos fehérje-előállítás között mutatkozó hiányt. Erre legalkalmasabbnak a szójatermesztés kiterjesztése látszik. HAMM R. Borkezelési tanácsadó A bor kifejlődésében nagyon fontos szakaszt képez az erjesztés. A must erjesztésének messzemenő hagyományai vannak. Ismerünk többek között spontán, i irányított, folyamatos, szabályozott stb. erjesztési eljárásokat. A hagyományos erjesztés, kénezés, tisztítás és fajélesztős beoltás nélkül történik. Ilyenkor az erjesztést a szőlőbogyókról a mustba kerülő élesztőgombák végzik. Ezen módszer egyszerűségénél fogva főleg a kistermesztőknél van elterjedve. Ne feledjük azonban, hogy a szőlőbogyókról az élesztőgombák mellett számos káros penészgomba és baktérium is kerül a mustba. Mivel a must ezeknek optimális környezetül szolgál, ezért ádáz harcot vívnak egymással, a győztes pedig az lesz, amelyik számára a must a legkedvezőbb életkörülményt bizto- i sítja. A borélesztők működését elősegíti a alkohol és a széndioxidképződés, a nemkívánatos penészgombákat és a káros baktériumokat viszont hátráltatja káros tevékenységükben. Az említett gombák és mikroorganizmusok közötti harc döntő kimenetelű is lehet a bor hibás fejlődésére. Azon kell tehát lennünk, hogy minél jobban elősegítsük a borélesztők elszaporodását, amely főleg a rothadt szőlőből nyert mustnál okvetlenül megkövetelendő. A borélesztőknek úgy is segítséget nyújthatunk, ha a friss musthoz egészséges szőlőből nyert, zajos erjedésben levő mus.tot keverünk. Munkánkat azonban tökéletesebbé, eredményeinket pedig biztosabbá tehetjük, ha a mustot Ienyálkázzuk, amely a friss must hektoliterenként 2—3 bortablettával való kénezéséből áll, majd egy-két nap utáni leülepedés után a mustot az üledékről szellőztetve átfejtjük — így a káros mikroorganizmusok a kén hatására elpusztulnak — és fajélesztővel a mustot beoltjuk. A fajélesztő pontos utasítással mellékelve beszerezhető a következő elmen: Vyskumn? ústav pre vinohradníctvo a vinárstvo, Bratislava, Matúiková ul. 98. A must erjesztésénél különféle nemkívánatos folyamatok is előadódhatnak. Főleg egyes kistermelők eléggé gyakori panasza, hogy az erjedés túl lassú, avagy teljesen megakad. Ezel kapcsolatosan nem árt, ha tudjuk, hogy az erjedés kedvező körülmények között, főleg alacsony cukortartalom esetében, egészen rövid ideig tart, az utóerjedés viszont hetekig, sőt hónapokig is eltarthat. A legmegfelelőbb hőfok a 18 C körüli. Ezen felül túl gyorsan erjed, ilyenkor a tejes- és ecetsavas erjedés fenyeget. Ha a hőfok 35—40 C-fok fölé, avagy 10 C-fok alá süllyed, az erjedés megakad, vagy igen lassú lesz. A must erjedésének fő befolyásolója a hőmérséklet. A hőmérséklet lehetőleg legyen állandó jellegű, ne ingadozzon. Alacsony hőmérséklet esetén a tároló helyiséget lehetőleg egyenletesen (villanykályha) fűtsük fel, a tároló edényből vegyünk ki mustot, majd felmelegltve öntsük az edénybe vissza, többször megismételve. Sok esetben az édes must, vagy szirupoldat hozzáadás is serkentően hathat. Nagyon jó szolgálatot tesz az erjedés megindítása terén, ha a seprőt gyakrabban alaposan felkavarjuk. Az erjedést a túlkénezés is gátolhatja, ilyenkor a mustot alaposan átszellőztetve fejtsük át. Késői szüret esetén a mustot ajánlatos hidegtfirő fajélesztővel erjeszteni. Főleg nagy hordókban, tartályokban túlmelegedés is előállhat, amely a káros mikroorganizmusoknak kedvez. Hőleadást kell eszközölni. A nagyüzemekben szakszerű hűtőkészülékekkel, hűtőberendezésekkel, átfejtéssel, gyakori, főleg éjjeli szellőztetésekkel, friss must hozzáadásával, erős kénezéssel stb. igyekeznek orvoslást keresni. Erjedés idején fontos tennivaló a hőszabályozáson kívül a szellőztetés, a tisztaság betartása, a széndioxid elvezetése, kellő esetben a must sűrített musttal vagy cukorsziruppal í való feljavítása. A zajos erjedés után a tároló edényeket fokozatosan töltögessük fel lehetőleg úgy, hogy a töltögető bor minősége azonos, vagy hasonló jellegű legyen a feltöltendő borral. KÁSA MIHÁLY SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1969. november 1. Nyitható növényház
