Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-25 / 42-43. szám

V

A Italában mindenkinek van vala** ml vesszőparipája- Van aki bélyeget gyűjt, van aki a ritka kaktuszokat termeszti vagy gyufaclmkékkel foglalkozik, más a fényképezéssel tölti szabad Idejét, esetleg színészképeket gyűjt.

Árpinak Is volt egy szenvedélye, mely már kiskorában rabul ejtette. Ez e rajzolás volt. Azonban több volt, mint holmi egyszerű hobby, kedvtelés. A fiatal fiú valósággal a rajzolás, a festészet megszállottja volt. Míg a többi srác a falu végén focizott, vagy a libákat legeltette, ő minden keze- Ogyében levő papirost, könyvet, vagy más alkalmas tárgyat telepingáit. De nemcsak akkor, amikor szabadja volt. A rajzolás annyira szenvedélyévé vált, hogy még tanítás alatt sem mondott le róla. Hol füzeteibe, hol a pádra rajzolt. Persze a legtöbbször tanítói észrevették a „kis művész“ tevékenységét, s Ilyenkor e büntetés nem maradt el. Egy-két nyakleves azonban nem riasztotta el Árpit a további rajzolgatástól és festegetéstől. Hol osztálytársait próbálta megörökíteni, hol csak fejből Igyekezett valamit papírra vetni. Azt mondani sem kell, hogy a. rajzóra volt legkedvesebb tantárgya.

Lehet, a bevezető után sokan azt hiszik, hogy valamelyik Ismertebb festőművészünk szárnybontogatásáról beszélek. Szó sincs rólal Acsay Árpádot, akiről a cikkben szó van, még nem sokan ismerik. Sohasem volt még önálló kiállítása, az újságok, a rádió s a televízió sem foglalkozott vele. De ő erre még talán nem Is gondolt. Nem vágyott a népszerűségre, Inkább csak kedvtelésből rajzolt, festett. Nem mondanék azonban Igazat, ha nem írnám meg azt Is, hogy Árpádnak már diákéveiben voltak kitűzött céljai, elképzelései. Komolyan akart foglalkozni a festészettel, mert tudta: ahhoz, hogy az ecset igazi mesterévé váljon, nem elég a kiforratlan tehetség, tanulnia Is kell.

Szilvás! Lajos:

Appassionata

1944 októberében öt magyar katona megszökik a frontról. Csak ők' maradtak életben a századból, amely annakidején teljes létszámban vonult ki a keleti hadszíntérre. A parancsnok, Türr Pál főhadnagy, már csak egyet akar: túlélni a vérzivatart, s biztos helyen bevárni a nácizmus összeomlását. Embereivel és a hozzá csatlakozó fiatal zongoraművésznővel egy premontrei rendházba kerül. A kolostor alatti völgyben politikai foglyok vannak. Azoknak a kiszabadítása körül kerül konfliktus Türr főhadnagy és a kommunista Szojka gépkocsivezető között. A regény fő mondanivalója félreállhat-e egy becsületes ember a gonosz erők elleni harcban. (Ara 26,— Kős.)

Földes Péter:

A delfin lovasa

2500 esztendő eltelte után megjelelenlk a könyv lapjain Hérodotosz „a történetírás atyja“ Is, hogy aztán, sorra, rendre megelevenedjenek előttünk az ókori Görögország egyik távoli telepítésének, a Szkéta-földi 01- blának képe. A páratlanul Izgalmas regény főhőse a néma Orlk szkíta fejedelemfi, a tengerpart szelíd delfinjeinek varázslatos lovasa. (Ára

11,50 Kős.)

Török Sándor:

Tolvajok

KI lopta el a gyöngysort? A gyöngysor talán egy félmillió pengőt is megér. Egy ragyogó estély körül folynak a bonyodalmak a regényben. (Ára 24,— Kős.)

Sükösd Mihály:

Hemingway világa

Hogyan lesz valakiből nagy Író, Sükösd Mihály fogja vallatóra az életet, a művészetet, az embert és a művészt. Hemingway vall magáról, az ő bonyolult világába vezeti be az olvasókat a könyv, mely gazdag fényképanyagot is tartalmaz. (Ára 8,— Kős.)

Ligeti Vilma:

A Gangesz partján .

Az írónő ebben a könyvben indiai életének második felébe viszi el az olvasót. Az első megírt könyvében úgy érezte, soha nem hatol át a káprázatos, változatos felszínen. A tanárnő a második tanévben a Himalája alatti Iskolába már kevesebb csodálkozással, de nyitottabb szemmel érkezett. Egyre többet értett meg az elragadó, gyakran szomorú, de mindenképpen bonyolult Indiai világból. (Ara 24,— Kős.j;

KULTÚRA

FESTÉSZET A MINDENE

Amikor Komáromban elvégezte a mezőgazdasági szaktanintézetet, ajánlottak neki egy tanítót, aki vállalkozott arra, hogy beavatja a festészet rejtelmeibe. Az Illető azonban, ahogy később Árpi is rájött, maga sem volt valami kiváló szakember, és Árpádnak sem volt felesleges pénze úgy, hogy egy évi tanulás után otthagyta tanítómesterét.

Árpival két évvel ezelőtt egy hadgyakorlaton Ismerkedtem meg. Az

Tokió nemcsak a világ egyik legnagyobb fővárosa, hanem a legnagyobb egyetemi városok közé Is tartozik. Tokióban 102 egyetemi részlegen majdnem félmillió diák tanul.

A második világháború után Japánban a viszonyok hirtelen megváltoztak, s míg a háború előtt feltétlenül gazdag szülők, vagy a zsenialitás határát súroló Jó képességek kellettek ahhoz, hogy valaki egyetemre jusson, ma már elég a nem könnyű felvételi vizsgát letenni. Tokióban olcsók a megélhetési viszonyok, egy klrl-rlzs ebéd 30 centbe kerül, s 30 dollárért lakást lehet kapni, ezek pedig olyan összegek, amelyeket az általános tanulási láz mellett egy egyetemi hallgató órák adásával megkereshet. Ha valaki egyszer bejutott az egyetemre, könnyű már megállnia a helyét, mert a tanulási módszer régimódi, elsősorelső napokban ő is, akárcsak a többiek „közönséges“ katona volt. Szolgálatba járt, őrségben állt. A bakaruhában sem vált meg azonban a rajzolástól. Néhány tus- és szénrajza annyira megragadott két-három tisztet, hogy felmentették őt a további szolgálattól és így három hétig Jóformán csak rajzolt és festett.

Azóta már több mint két esztendő tele el. Azért legutóbb, mikor a komáromi Járásban barangoltunk, megbán adatok megtanulásáról van szó, s ezt még a nem túl szorgalmas diákok is elérik valahogy.

Az egyetemek igen zsúfoltak. A Nihon Egyetemen 75 500 diákra összesen 540 főnyi tanszemélyzet Jut, s hasonló az arány a többi egyetemeken is. így általános szabály az, hogy a diákok több évi tanulmányi idő alatt sem váltanak szót a professzorokkal.

Az egyetemek elhelyezése Is rossz. Nem rendelkeznek zöld területekkel, beékelve feküsznek a város különböző pontjain, gyárak, zsúfolt lakónegyedek közt. A legtöbb egyetemnek nincs lnternátusa, s nem ritkán 800 diák is összezsúfolódik egy-egy tanteremben.

A felvételi vizsgák elég nehezek és a vizsgák idején ugrásszerűen emelkedik az öngyilkosságok száma. Az Idegösszeomlás nagyon gyakori a

látogattuk Árpit is, hogy megérdeklődjük, vajon hódol-e még kedvtelésének.

— Sajnos, már hosszú hónapok óta nem fogtam ceruzát és ecsetet a kezembe — mondotta Árpád. — Építkezem, és ez minden Időmet lefoglalja. A festészettel azonban okvetlenül akarok foglalkozni, mert van hozzá kedvem. Persze, csak azután, ha mindennel elkészülök. Szeretnék a Jövőben kapcsolatot teremteni egyik művészünkkel. Én a komáromi Nagy Jánosra gondolok, kikérem tanácsát, véleményét és ha ő Is úgy látja, hogy tehetséges vagyok, akkor szeretnék képzőművészetet végezni.

Acsayéknál a lakásban nemcsak Árpi néhány festménye és rajza függ, hanem néhány úgynevezett szalmamozaik is. Az egyik legsikerültebb ilyen alkotása a „Kaszáló paraszt“. Árpád legtöbb rajza, festménye falusi tematikájú. Egy másik kedvenc témaköre a gyermekvilág, a tájképfestészet és a történelem. A szalmamozaikokon kívül még egy kisebb gipszszobrot is felfedeztem a szobában, mely ugyancsak Árpi munkája.

— A szobrászat Is érdekel, azzal Is többször próbálkoztam. Itt is azonban, hasonlóan, mint a festészetnél, az alapműveleteket kellene Jobban megismernem, továbbá jó lenne, ha láthatnám mások hogyan dolgoznak, mert abból sokat tanulhatnák, s úgy érzem, hogy nekem Is Jobban menne a munka.

Acsay Árpád bizonyára nem az egyedüli tehetséges fiú, aki falvalnkon él, és csak kedvtelésből rajzol és fest. Valószínű többen vannak, akik vagy szerénységből, vagy Időhiány miatt nem próbálkoznak Ismertebbekké válni a nagyközönség előtt. Szerintem ez nemcsak az ő hibájuk, de a helyi népművelési csoport és a CSEMADOK vezetőié Is, akik nem karolják fel, nem támogatják eléggé a tehetséges falusi fiatalokat. Meggyőződésem, ha évente rendeznének egy-egy kiállítást ismeretlen fiatalok alkotásaiból, mindkét fél Javára válna, nembeszélve arról, hogy a fiatal fiút vagy lányt újabb munkára ösztökélné. Ne felejtsük el azt sem, hogy Ismertebb képzőművészeink, festőink, grafikusaink, szobrászaink, keramikusaink stb. legnagyobb százaléka faluról került ki. Ordódy Vilmos

vizsgákra készülők között.

Igen rossz a felvételi arányszám Is. A Jövő esztendőben 510000 érettségiző pályázik 370 000 helyre. Ezt az arányt tovább rontja azonban, hogy rajtuk kívül még 200 000 visszamaradt pályázó — akik az elmúlt évben megbuktak a vizsgán és újra nekirugaszkodnak — rontja ezt az arányt, így érthető, hogy egyes különösen népszerű fakultásokon minden felvett hallgatóra 20 visszautasított esik. Országos átlagban 10 pályázó közül egyet vesznek fel.

Ennek ellenére az ostrom évről évre nagyobb lesz. Az egyetemi végzettség ugyanis automatikus zöld fény a Jó élet felé. Japán gazdasági élete Játszva szippantja fel a műszaki végzettségűeket, és a magasabb állami és városi állások még mindig diplomához kötöttek. Sz. I.

Nálunk is rendezhetnének

A kecskeméti népzenei találkozó Kodály Zoltán nevéhez és a mester halhatatlan eszméihez fűződik. Országos méreteket ölt, szeptember második felében összejönnek a clterások, citerazenekarok, dudások, furulyások és népi énekesek Magyarország valamenynyl részéből.

A megnyitón részt vettek a népművészet mesterei, Írók, költők, neves szakemberek. Siklósi Bélint rövid bevezető után bemutatta az írókat, költőket. Ott volt Csórt Sándor, Sipos Gyula, Fábián Gyula, Fodor András, Takács Imre, Tornai József, Buda Ferenc és mások. A toll mesterei lelkesen beszéltek a népdalról, a népzenéről és munkájukat nélküle elképzelhetetlennek tartják.

A kitűnő citerások, furulyások színvonalas műsorral, előadókészséggel bizonyították az előlegezett bizalmat. Még soha nem láttam pipán, vagy fokoson furulyázni, de ezúttal e szokatlan hangszerekből kellemes hangok és zene áradt. Reclka Teri néni a „Sási kígyó“ c. balladát énekelte. Balkó Cili néni fiatalos könnyedséggel perdült táncra az egyik furulyás bácsival és a Hajdúnánási Giterazenekar ropogós talpalávalót húzott, azaz pengetett. Az est elérte célját, győzött a dal, a zene és a szép szó.

Kecskeméti tartózkodásunk második napján, szombaton délelőtt a Kodály Zoltán Zenei Gimnáziumba látogattunk el, ahol az iskola növendékei mutatták be tudásukat.

A IV. Népzenei Találkozó Kecskeméten vasárnap fejeződött be, ahol a nagyközönség megtekintette a műsort.

Moteslky Árpád

Reczika Teri néni a „Sási kígyó“ c. népballadát énekelte.

Diákélet Tokiéban

Komáromban született V. LÁSZLÓ

Komárom az elmúlt évszázadokban rangos helyet foglalt el a történelemben. A komáromi várban királyok, királyi követek váltották egymást. Ide Járt pihenni Mátyás király Is, amikor szélcsend állt be a politikában, ha szabadulni akart az országos gondoktól. Vadászattal, halászattal, solymászattal, fényes lovagi Játékokkal szórakozott. Dicsőséges uralkodása még öt évszázad ködén át is fényesen ragyog. A csallóközi nép száján még ma Is gyakran hangzik el a közmondás: „Meghalt Mátyás király, oda ez igazság!“

Azt azonban vajmi kevesen tudják, hogy Albert király újszülött fia, László, Komáromban látta meg a napvilágot. Mint a történelemből tudott dolog, hogy Albert király 1439-ben, a Komáromhoz közel fekvő Neszmélyl községben halt meg. A király halálos ágyánál ott volt felesége Erzsébet királyné, aki a következő évben Ismét ellátogatott Komárom megyébe és útbaejti Komáromot Is. Komáromban nem szándékozik hosszabb Időt tölteni. Eredetileg csak át akart utazni rajta. Utazásának fő célja, hogy a magyar urak Ulászló lengyel királyt akarják magyar királynak, Erzsébet pedig születendő fiának szeretné biztosítani a magyar trónt. Terveinek véghezvitelére Frldrich német császárt akarja megnyerni és ezért fényes kísérettel Bécs felé Indul. Bécsbe vezető útján érkezik meg Komáromba 1440. február 8-án. Ügy tervezi, hogy az ország legerősebb várában piheni ki az út fáradalmait.

A történetírók szerint alig pihen néhány órát a királynő, máris titkos tárgyalások kezdődnek az udvar bizalmasai között arról, hogy a magyar szent koronát, amelyet akkor Visegrádon őriztek, hogyan tudná Erzsébet királyné megszerezni. Mert ha ez sikerülne, előnybe jut Ulászlóval szember, men születendő fiát az eredeti magyar szent koronával tudja megkoronáztatnl. Ravasz tervet eszeltek ki és annak véghezvitelére Kottanner Ilona, a királynő udvarhölgye vállalkozik. Amíg elkészítik az álkulcsokat, reszelőket, feszltővasakat, a királyné futárt meneszt Visegrádra azzal az üzenettel, hogy az udvarhölgyek készüljenek föl az útra, mert Kottanner Ilona megy értük. A királyné bejelentése után tehát nem volt feltűnő Kottanner Ilona és kíséretének megérkezése Visegrádra. A Komáromból érkezetteknek egy pillanatnyi veszteni való Idejük sem volt, ezért azonnal akcióba léptek és egy Izgalmas éjszakát virrasztottak át. Bár a koronát biztos helyen őrizték, mégis sikerült elrabolni, majd egy hatalmas párnába rejtve, melyet a ravasz tdvarhölgy útipárnául használt a szánon, visszaindult Komáromba.

E veszedelmes vállalkozásról Kottannerné úti naplót vezet. Kottannerné szánon haladt elöl, a többi udvarhölgy pedig kocsin követte. Útközben egy helyen megálltak pihenni, mert az éhséget már nem bírták tovább; reggel ugyanis a nagy sietségben csak egy kis heringet ettek. Nagy izgalmat váltott ki Kottanner Ilona környezetében, hogy az udvarhölgyek sokáig húzódó öltözködése miatt későn Indulhattak. Félő volt ugyanis, hogy még idejében észreveszik a korona eltűnését, és akkor nagy baj származhatik belőle. A baj akkor kezdődött, amikor a Dunán kellett átkelni.

A Dunán való átkelést Kottannerné Így Írja le: „Tovább haladtunk az é] beálltáig, amikor a Dunához értünk, amelyen még Jég volt, de néhol már vékony úgy, hogy amikor a Jégen haladva a folyó közepébe értünk, a hölgyek kocsija leszakadt és felborult. Nagy volt a sikoltozás, mert nem láttuk egymást. Nagyon megijedtem, hogy a szent koronával együtt a Dunába veszünk, azonban az Isten megsegített, senkinek sem történt baja, csak néhány tárgy esett a vízbe. Ekkor a sziléziai hercegnőt és a legnagyobb udvarhölgyeket felvettem a szánomra és Isten segítségével átjutottunk mindnyájan a Jégen. Amidőn elértük Komáromot és a házat, ahol a királynő lakott, a kísérőm a szent koronát biztos helyre vitte. Amikor bementem a szobába, kegyelmes asszonyom, a nemes királyné szívélyesen fogadott.“ (Dr. Baranyai József: Régi utazások Komárom vármegyében.)

Amikor a királyné értesült a szent korona sikeres elrablásáról, azonnal kiadta a parancsot a csomagolásra, hogy Pozsonyba indulhassanak. Előállítják a kocsikat, fölrakják az útipoggyászokat és úgy tervezik, hogy kora reggel végleg búcsút mondanak Komárom városának. A nagy izgalom azonban annyira megviselte a királynőt, hogy hirtelen rosszullét fogta el és megszülte fiát.

A történetírók szerint, hogy Erzsébet a gyermekrablás esetleges vádja ellen védekezzék, nagy nyilvánossággal, a magyar urak Jelenlétében szülte meg fiát. A komáromi tudós Perczely József azt is Írja, hogy a szülés nyitott ajtók, ablakok mögött történt. Az egykori források erről azonban mitsem tudnak. A szülést Kottannerné is megírja, szerinte a királynét oly hirtelen lepték el a szülési fájdalmak, hogy a bábaasszonyt Is csak naáynehezen tudták fölverni és a végső pillanatban ért a vajúdó királynéhoz.

Komárom várának falai közt ringott tehát V. László bölcsője.

Andriskin József