Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-25 / 42-43. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottságának felhívása hazánk felszabadulása 25. évfordulóiára Az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottságának elnöksége csatlakozik pártunk Központi Bizottságának azon felhívásához, hogy fokozni kell dolgozóink munkaaktivitását hazánk felszabadulásának 25. évforduló)« alkalmából. Az elnökség felhívja az öszszes járási bizottságokat, előkészítő bizottságokat, funkcionáriusokat, és ez alapszervezetek tagjait a következő tevékenységre: a) minden erejüket arra fordítsák, hogy a lehetőségek szerint a meglevő eszközök és tartalékok felhasználásával biztosítsák a mezőgazdasági termelés továbbfejlődését, növeljék a piaci termelést, ezen belül pedig az állattenyésztési termékek termelését. A felhívás kiemeli a piaci termelés emelését annál Is inkább, mivel az utóbi Időben egyes mezőgazdasági Jellegű élelmiszercikkek hiányoznak a piacról vagy kevés van belőlük. Az összes földművesszövetkezetekhez, valamint az egyéni gazdák helyi szövetségeihez fordulunk — hangzik a felhívás —, hogy minden eszközt használjanak fel az állatállomány számának fokozására, valamint annak hasznossága fokozására és az 1970-es terveket úgy készítsék elő, hogy azok a lehetőségek szerint elegendő mezőgazdasági terméket biztosítsanak a piac száméra. Felhívjuk az állattenyésztés! dolgozókat és az EFSZ-ek szakembereit, főleg a zootechnikusokat és az állattenyésztési csoportok vezetőit, a növénytermesztés dolgozóit, akik takarmányalapot biztosítanak az állattenyésztés számára, valamint a szövetkezetek vezetőit, hogy az állattenyésztési termékek mennyiségének fokozását becsületbeli kötelességüknek tartsák. Felhívással fordulunk az egyénileg gazdálkodó földművesekhez, a mi tagjainkhoz, hogy ők is keressék az utat a termelés növeléséhez, főleg a piaci termelés mennyiségének emeléséhez, és lehetőleg olyan termékeket állítsanak elő, amelyekre a közellátásnak nagy szüksége van. Elvárjuk, hogy ez a felhívás kellő visszhangra talál a Parasztszövetség minden tagja között annál is inkább, mert a közellátás számára szükséges árutermelés növelése bizonyos pénzjuttatásokkal is serkentve, illetve jutalmazva lesz. A Központi Bizottság elvárja, hogy ez a mozgalom hazafias kötelesség, és nagy demonstráció lesz a földművesek részéről hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadulása 25. évfordulójából. Az 1970-es termelési tervek teljesítésére már most meg kell teremteni az előfeltételeket. Az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottsága teljes tudatában van annak, hogy a l'kosság egyenletes ellátásához már most, az őszi időszakban meg kell teremteni az előfeltételeket. A közeljövőben például törődni kell a lakosság burgonyával való ellátásával. b) A mezőgazdasági termelés és a piaci ‘emelés emelésének folyamata megköveteli, hogy több gondot fordítsunk a szövetkezeti földművesek anyagi érdekeltségének felkeltésére, többet kell törődni szociális problémáikkal, szükségleteikkel, valamint a munka kultúrájával, a munkakörnyezet, Illetve feltételek javításával. Bár szövetkezeteink egy része elég nagy figyelmet szentel ezeknek a kérdéseknek, egészében a szövetkezetek többségében a munkakörnyezet nincs olyan színvonalon, hogy biztosítsa a szövetkezeti földművesek szociális és higiéniai szükségleteit, és ezzel a mezőgazdasági munkát vonzóvá tegye az ifjúság számára. A munkahelyek szociális, higiéniai és kulturális környezetének Javítása mellett meg kell teremteni a társadalmi és anyagi feltételeket az egész községben a szociális és kulturális szükségletek kielégítésére, illetve Javítására. Az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottsága a helyi szervezetek elsőrendű kötelességévé teszi a tagok ökonómiai, szociális és kulturális problémáival való törődést. Az 1970-es év jelentős Jubileumi év, mert 25 évvel ezelőtt szabadította fel hazánkat a szovjet hadsereg. A Központi Bizottság a jubileumi évben a helyi szervezeteken keresztül olyan /aktivitást akar véghezvinni, amely nagyban hozzájárulna a mezőgazdasági és a piaci termelés növeléséhez, és egyben ez az év alapvető fordulatot hozna a szövetkezeti tagok szociális, kulturális, ökonómiai szükségleteiben, tehát lényegesen javulna a szövetkezeti tagok életkörülménye falvalnkon. Az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottsága a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztériummal együtt rövid időn belül versenyt készít elő, amelyben a helyi szervezetek szocialista verseny keretében versenyeznek a szövetkezeti tagok kulturáltabb munkakörnyezetéért, a magasabb szociális törődésért, valamint a legkorszerűbb kultúrberendezésekért, illetve kultúrtevékenységért és a legaktívabb társadalmi, Illetve kulturális életért falvainkon. Az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottsága teljes mértékben megvan győződve arról, hogy a szövetség összes tagja és funkcionáriusa magáévá teszi a Központi Bizottság felhívását és haladéktalanul megkezdi annak teljesítését. Szövetkezeti földműveseink és egyénileg gazdálkodó parasztjaink az elmúlt időszakban megmutatták hűségüket és álhatatosságukat szocialista rendszerünk, pártunk és a Szovjetunió lránt. A munkaaktivitás fokozásával, a mezőgazdasági és piaci termelés emelésével a szövetkezeti parasztság újból megmutatja eltökéltségét, hogy hozzájárul az ország gazdasági eredményeinek konszolidálásához, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata szellemében. Az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottságának elnöksége TERVSZERŰEN DOLGOZIK a Parasztszövetség Érsekújvárt járási Bizottsága Jozef MiSák mérnökkel, a surányi szövetkezet elnökével az Egységes Parasztszövetség Érsekújvári Járási Bizottságának elnökével, aki egyben tagja az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottságának is, a járási bizottság és a helyi szervezetek működéséről beszélgettünk. Az első téma az volt, hogy a 201/69-es kormányhatározat érvényesítése következtében milyen az együttműködés az Egységes Parasztszövetség járási bizottsága és a járási mezőgazdasági társulás között. Előadód nak-e bizonyos félreértések vagy ellentétek egyes feladatok megvalósításakor. Az elnök elmondotta, hogy a járásban az Egységes Parasztszövetség járási bizottsága és az alapszervezetek olyan terveket dolgoztak ki, amelyek segítik a járási mezőgazdasági társulás gazdasági tevékenységét és érdekvédelmi tevékenységet is kifejtenek. A járási mezőgazdasági társulás főleg a gazdasági tevékenységre vette az irányt, főleg a termelés növelésére, a szakosítás és a koncentráció megvalósítására az új haladó termelési tapasztalatok gyakorlati megvalósítására, a beruházások kiterjesztésére és hasonló olyan problémákra, amelyek összefüggnek a mezőgazdasági termeléssel, Illetve annak távlati fejlesztésével. Az Egységes Parasztszövetség járási bizottsága, amely egyelőre csak négy-öt tagú végrehajtó apparátussal működik, feladatul kapta az emberekkel való törődést. Ez az apparátus törődik a fiatalokkal, az öregekkel, az asszonyokkal, a szakemberekkel, az egyszerű tagokkal, a funkcionáriusokkal, főleg szociális szempontból. Tehát a bizottság teljes mértékben a társadalmi érdekvédelmi tevékenységet, úgy is mondhatnánk, hogy a társadalmi, a szociális, az ökonómiai és a jogi problémákat tartja szem előtt. Ez a munkamegosztás bizonyltja, hogy a 201-es kormányhatározat megfelelő tevékenység lehetőségét nyitja meg mind az Egységes Parasztszövetség szervei, mind a járást mezőgazdasági társulás szervei számára. Mindkettő elmélyítheti tevékenységét a társadalom és a szövetkezeti parasztság javára. Ezután a munkamegosztásról, helyesebben a párhuzamos munkatervekröl beszélgettünk. A járási bizottság elnöke csak néhány adatot említett meg. Ebből is látszik, hogy nagyszerűen összehangolták a munkaterveket. Októberben a járási mezőgazdasági társulás az őszi munkákkal, az állatién vesztés helyzetével — főleg a húseladással — foglalkozott, de szóbakerültek pénzügyi-ökonómiai problémák is. A Parasztszövetség járási bizottsága viszont értékelte a harmadik negyedév szocialista munkaversenyét, a téli időszak munkalehetőségeit, a szövetkezeti tagok téli üdültetését, valamint a szövetkezeti tagok panaszügyeinek intézését. Novemberben' a járási mezőgazdasági társulás tovább foglalkozik az őszi munkákkal, valamint a gyümölcstermesztés fejlesztésének távlataival. A Parasztszövetség járási bizottsága pedig napirendre tűzi a tagok és funkcionáriusok iskolázását, a mezőgazdasági fiatalok iskolázását, továbbképzését. Decemberben a mezőgazdasági társulás megvitatja a takarmányalap helyzetét, értékeli a kukoricatermesztést, valamint a szerződésen felüli sertéshizlalást, és az udvardi szárítóberendezés működését. Ebben az időszakban a Parasztszövetség járási bizottsága foglalkozik a mezőgazdasági fiatalság tevékenységével, a földművesasszonyok élet- és munkakörülményeivel, valamint a munkabalesetek megelőzésének lehetőségeivel. Ez a munkamegosztás az Egységes Parasztszövetség járási bizottsága és a mezőgazdasági társulás között tényleg példás és hasznos is, mert mindkét szakasz dolgozói tudják, milyen feladatok állnak előttük, mit kell tenniük. Persze ez a Jó együttműködés annak is köszönhető, hogy Vajda István mérnök, a járási mezőgazdasági társulás igazgatója nemzetgyűlési képviselő, a Parasztszövetség megalakulása óta minden támogatást megad a szövetségnek. A harmadik' témakörben a helyi szervezetek aktivizálásáról beszélgettünk, mert ez minden járásban égető probléma. Az elnök kifejtette, hogy helyesnek tartja azt az irányelvet, mely szerint járási méretben nem hoztak létre választott szerveket, csak egy kisebb végrehajtóapparátust, amely •Kikészíti a ParasztszövetsSg járási bizottsága részére a vitás vagy megoldandó problémák anyagát. Helyes, hogy az EFSZ és szervei: a taggyűlés, az elnökség és az elnök lényegében a Parasztszövetség helyi szervezetének hatáskörébe is tartozik, ami azt jelenti, hogy az egységes földművesszövetkezet gyűlése lényegében a Parasztszövetség helyi szervezetének a gyűlése is. Azonban a tagság érdekvédelmét, a tagokkal való törődést a Parasztszövetség helyi szervezetén belül alakított bizottságok gyakorolják, amelyek a szövetkezeti taggyűlésen javaslatokat adhatnak be a szociális és kulturális, valamint más szociális problémákkal összefüggő alapok felhasználását illetően. Helyes lesz, hogyha a társadalmi tevékenységet, Illetve érdekvédelmet — amint már említettük — a bizottságok gyakorolják, és ezek az alelnök, vagy az elnökség valamelyik tagjának Irányítása alá kerülnek. Ez az irányzat annál is helyesebb mivel társadalmunkban ilyen felépítés már van. Az iparban például a vállalati igazgatónak, termelési, ökonómiai, kereskedelmi helyettese van, de van olyan helyettese is, aki a szociális és nevelési problémákkal foglalkozik. Miért ne lenne ilyen munkamegosztás, illetve munkatevékenység a szövetkezetekben is?! A helyes munkamegosztás, valamint a felelősség megosztása csak segíthet a közös ügynek. A szövetkezeti vezetőségi gyűléseken rugalmasan vitathatják meg a termelési és a társadalmi kérdéseket is. Az alapvető kérdésekben azonban továbbra is a taggyűlés, mint legmagasabb fórum dönt. A problémák ilyennemű megoldása hozzájárulhat a szövetkezeti mozgalom levegőjének jobbátételéhez. A szövetkezeti tagok érzik, hogy a Parasztszövetség ügyes-bajos dolgaikkal is törődik, védi egyéni érdekeiket, amely természetesen nem választható el a szövetkezett közösség érdekeitől, de mégis más meghatározásban van, mégpedig társadalmi meghatározásban, tehát a tagok szociális, ökonómiai és jogi érdekvédelméről van szó, ami a társadalmi egyenjogúságért folyó harc egyik formája. JUDr. Mlchal űurdlák PARTUNK BIZALOMMAL TÁMASZKODHAT A FÖLDMŰVESEKRE Az egyszerű emberek ezrei aggódva szemlélték a közelmúlt fejleményeit. Érezték, hogy az ország szekere kátyúba került, és tudták, hogy a rendteremtéshez a párt egysége szükséges. Máskülönben nem remélhetnénk javulást. Sajnos, Jó ideig nem hallgattak az éleslátókra, a harcokban edzett öreg kommunistákra. Gyalázták, mellőzték őket, s az elhajlók a közösség „tüzénél“ saját pecsenyéjüket sütögették. Aztán be kellett következnie sok mindennek, így a szeptemberi és az októberi plenáris ülésnek is, hogy végre elkezdődhessen a sokak által óhajtott valóságos konszolidációs folyamat. Pártunk konszolidációs célkitűzései már rendezettebb körülmények mellett valósulhatnak meg és Juthatnak kifejezésre. Tudjuk, nem lesz könnyű a megoldás. A mások mulasztásából és hibájából eredő nehézségek kiküszöbölése. De most az a leglényegesebb, hogy mindenki becsülettel helytálljon, dolgozzon és arra ügyeljen, hogy soha többé ne következhessen be ferdülés. Persze nem elég deklarációkban kinyilatkoztatni, hogy pártunk marxista politikája mellett vagyunk, s közben elhallgatni mindazt, ami a Jobbratolódást előidézte. Az alsóbb szervekben hasonlóan, mint a Központi Bizottságban nevükön kell nevezni azokat, akik zavart okoztak, és lehetővé kell tenni számukra, hogy más munkaszakaszokon helyrehozzák hibáikat. A napokban ellátogattam néhány mezőgazdasági üzembe. A téma természetesen adva volt. Nem kellett senkit rábeszélni, hogy pártunk szeptemberi és októberi plenáris ülésével kapcsolatosan kinyilatkoztassa saját véleményét. Vojtek Károly elvtárs, a libád! szövetkezet főagronómusa például a szövetkezet dolgozói és a maga nevében megjegyezte, hogy a párt plenáris ülése határozataival teljes mértékben egyetértenek, s munkahelyükön mindent megtesznek a konszolidációs folyamat sikeres befejezéséért. Tóth József elvtárs, a Zselfzt Állami Gazdaság Szakszervezeti Tanácsának elnöke, Jó hasonlattal élve megjegyezte, hogy ha egy családban rendnek kell lennie, úgy ez még inkább vonatkozik egy országra. Véleménye szerint rossz és tapasztalatlan „kocsis“ az olyan, aki a lovak közé dobott gyeplővel akar célba érni! Nem véletlen, hogy Tóth elvtárs, a harcokban edzett marxista, amikor a jobboldal hívei támadták pártunk 25 esztendős vívmányait, féltette a veszélybe jutott szocializmust, ö és sokan mások, akik hitet tettek a párt internacionalista politikája mellett, nagyon csodálkoztak, hogy a múlt évben szót kaphattak a bajkeverők és nyíltan gyalázhatták a Szovjetuniót, amelynek köztársaságunk lakossága létezését és szabadságát köszönheti. — Nagyon büszke vagyok rá — hangsúlyozta Tóth elvtárs —, hogy Dél-Szlovákla magyar lakosságénak többsége a Szovjetunió ellen tudatosan szervezett és irányított uszító propaganda idején igazi hűséget tett a szocializmus, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és az internacionalizmus mellett. Hát igenl Amikor az uszítók nagy lelkesedéssel sztrájkra buzdítottak, Dél-Szlovákla parasztsága egy pillanatra sem Ingott meg, s nem dőlt be a Jobboldal propagandistáinak. Becsülettel dolgozott, mert tudta, hogy a szocializmus és a köztársaság boldogulásáért nem pzélhámoskodni, hanem keményen dolgozni kell. Kajtár Ernő elvtárs, a kissárói szövetkezet elnöke időszerűnek és szükségesnek tartja a párt plenáris ülésén történteket, de nem tekinti teljesen befejezettnek ezt a folyamatot. Találóan az alábbiakat mondotta: — A plenáris ülésen jól odacsaptak, de még mindig nem olyat, amilyent kellett volna! Igazat kell adni Kajtár elvtársnak, amikor azt mondja, hogy a köpönyegforgatókat nem sprolja a rendes emberek közé, s abban is igaza van, hogy a Jobboldali nézetek hívei soha nem lehetnek marxisták, tehát kutyából nem lesz szalonna. Ami pedig a gerincességet, a marxista helytállást illeti, például a Dunaszerdahelyi Járási Pártbizottságnak egyetlen múlt esztendei határozatát és álláspontját nem kellett megváltoztatnia, vagy módosítania, mert akkor is és most is a szilárd, tiszta álláspontot képviselte. Forró Géza elvtárs, a nyárasdi szövetkezet főzooteclinikusa a plenáris üléssel kapcsolatosan így vélekedik: — Ha a mostani szellemben előbb került volna sor a rendteremtésre, feltétlenül kisebbek lettek volna a népgazdasági károk. Nagyon meglepő volt számunkra minden, amit a plenáris ülésen nyilvánosságra hoztak. De hogyan is történhetett meg mindez? A kérdést már sokan feltették. A válasz pedig az, hogy az ellenlábasok életteret kaptak. Kihasználták a gyöngeségeket, s a bomlasztó tevékenységhez a már ismert módon és nem kis sikerrel igyekeztek segítőtársakat találni. De mi az óhaj most, a plenáris ülés után? Gaál Sándor elvtárs, a kulcsodi szövetkezet elnöke úgyszólván mindannyiunk nevében a következőket mondja: — Az országban minden tekintetben rendnek kell lenniel Fontosnak tartom a helyzet és a gazdasági biztonság megszilárdulását. Olyant gazdaságpolitikára van szükség, mely kiküszöböli a rögtönzést, van távlata és mondanivalója, nem pedig olyanra, mely egyszer itt, másszor pedig ott oltogatja a fellángoló tüzet. A elmondottakból látható, hogy a földművesek teljes mértékben támogatják pártunk célkitűzéseit. Vele, mellette voltak a válságos napokban, s ma is segítségére lesznek. Bizalommal támaszkodhat rájuk. Hoksza István SZABAD FÜLDMOVES 21 1969. október 25.
