Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-12 / 28. szám

IPAR-KERESKEDELEM Mit kíván baromfifeldolgozó iparunk a mezőgazdaságtól? Időszerű kérdések megválaszolására vállalkozott K a 1 u ä Karol, a Baromfifeldolgozó Ipar Szakágazati Igazgatóságának osztályvezetője. — Milyen a pillanatnyi helyzet iparágukban és az arra kö­tődő kereskedelem terén? — érdeklődöm bevezetőül. — Jelenleg a baromfihússal történő piaci ellátásban hiányos­ság mutatkozik. Ennek oka bizonyos mértékben a sertéshús hiánya, részint pedig az, hogy a készletek általános csökke­nése meglepett bennünket, pedig még év elején is elégséges­nek találtuk a raktáron levő mennyiséget. Még februárban is úgy véltük, hogy tavasszal végkiárusltást kell végeznünk, ha­sonlóképpen mint az elmúlt évben. Tévedtünk azonban, mert három hét alatt — minden propagáció nélkül — kiürültek rak­táraink. Öthónapos átlagban az eladás fokozódásának üteme 25—26 %-kal, egyes árucikkek, például a pecsenyecsirke ese­tében pedig 40 %-kal haladta meg a tavalyit. Ez a 40 %-os ütemfokozódás egyben azt is jelenti, hogy a termeléshez a me­zőgazdasági üzemeknek maximális feltételeket biztosítottunk, tehát nem csupán a közvetlenül igazgatóságunk irányítása alá tartozó baromfifeldolgozó nemzeti vállalatokról gondoskod­tunk. Például azon állami gazdaságok és EFSZ csoportosulá­sok részére, amelyek igényüket nálunk bejelentették, külföld­ről behozott gyorsnővésfl hibrid naposcsibéket bocsátottunk rendelkezésre. — Honnan importáltak hibrid naposcsibéket? — Magyarországról, mégpedig a Bábolnai Állami Gazdaság­ból, a HUNNIA-HIBRID Előállító és Értékesítő Vállalattól, vala­mint a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézettől. Az együtt­működés nagyon Jó közöttünk, mert a nevezett intézmények vállalt feladataikat idejében és kiváló minőségben teljesítik. — A hibridcsirkék növekedési erélyével vajon elégedettek-e vállalataik szakemberei? — Az elért paraméterek kitűnőek, mivel egy kilogramm hús előállítását 2,50—2,60 kg takarmány felhasználásával érjük el és 56—60 napos állományforgőban 1,20—1,50 kg-os pecsenye­­csirkéket produkálunk. Fontosnak tartom a kereskedelmi szer­ződések idejében történő megkötését és azokban az állomány­forgóval összhangban való szállítási időpontok feltüntetését, így az egyes nevelt brojlertételek elszállítása és a naposcsibék állománybavétele közötti kihasználatlan, holt idő a lehető leg­kisebbre csökkenne. Ennek megszervezése eléggé igényes munka, de szívesen végezzük. — A mezőgazdasági üzemekben felnevelt pecsenyecsirkék feldolgozó üzemnek történő átadásával kapcsolatban nincse­nek bonyodalmak? — Kisebb, jelentéktelenebb időpontbeli eltérések előfordul­nak ugyan, de ezek ezidáig nem zavarták meg a termelés fo­lyamatosságát az ipari üzemekben, mert a megegyezés alapján összeállított harmonogramok nem teljesen pontos betartásá­nak esetére tartalékkal rendelkezünk. Ellenkezőleg, magunk tettünk bizonyos intézkedéseket, hogy a második félévben a kiselejtezett tojótyúkok, továbbá a kacsák és a libák átvéte­lével és feldolgozásával összefüggésben ne akadályozzuk tor­lódásra való hivatkozással a harmonogramok részünkről tör­ténő betartását. — A bevezetett takarmányjuttatásban várhatók valamilyen változások? — Elvben nem, mennyiségben azonban előfordulhatnak » jövőben bizonyos kilengések, de ezek nemcsak lefelé hanem felfelé is irányulhatnak. A feldolgozóipar érdeke, hogy a ter­melés fokozódjék, ami összefügg a takarmányjuttatással is, ezért mindent megteszünk a mennyiségek megtartása és eme­lése érdekében. — Tárolótér, hűtőtér, fagyasztótechnika szemszögéből fenn­állnak bizonyos nehézségek? — Az elmúlt évben létező fagyasztőkapacitással összefüggő problémáinkat sikerült rendezni, legalábbis a legnagyobb feldolgozó vállalatainkban, mégpedig a négy SABROE jelzésű fagyasztóalagút behozatalával. Ezek valóban kiváló felszerelé­sek, hiszen segítségükkel — 40 C fokig végezhetünk gyors mélyhűtést. Ami a tárolóteret illeti ez évben nem félünk a hiánytól, hiszen az eladás üteme meggyorsult, ami előrelátha­tóan az év végéig fog tartani. A fagyasztőalagúthoz kiegészí­tésül még annyit, hogy ez egy műszak alatt hét tonna vágott pecsenyecsirkét képes mélyhűteni. Az így előkészített brojlerok azután a — 18 C fokos hűtőtérbe kerülnek. Leglényegesebb az, hogy a kissé még meleg vágott csirkét hirtelen mélyhűtjük, mert ha a fagyasztásra lassú folyamatban kerül sor, akkor nem marad meg a bőr eredeti sárgás színe, hanem megkékül, ami nehezíti eladását. Minőségi szempontból tehát a fagyasztó­­alagutak nagy szolgálatot tesznek vállalatainknak. — Milyen kellemetlen, esetleg kellemes göngyölegproblé­máik vannak? 1 — Inkább talán a kellemessel kezdeném, mert az ritka, mint a fehér holló. A kartondobozokat készítő üzemek meglepeté­sünkre megtanulták a megfelelő formájú és nagyságú dobozok készítését és ezeket újabban elfogadható áron számlázzák. Mi­nőségileg elérték azt a szintet, amelyet legalább kismértékben összehasonlíthatunk a svájci, vagy az ausztriai cégek készít­ményeinek minőségével. A polietilén göngyölegekkel kapcso­latos kellemetlen problémáink viszont már legalább tíz éve egyformán változatlanul tartanak. Például sem a sviti, sem a nyitrai gyár nem hajlandó helyenként szűkebb, helyenként bő­vebb formájú műanyag zacskókat készíteni, mert technológiai színvonaluk folytán csak mindenütt egyforma átmérőjű csöve­ket képesek gyártani. Változó átmérőjű zacskóban a pecsenye­csirke szép gömbölyded alakot ölt, míg a szögletes zacskóban ízléstelenül szétterped. Ezen az esztétikai hiányosságon kívül az is gondot okoz, hogy az említett csőszerű zacskókat képte­lenek a gyártó cégek páros centiméterenkénti átmérő változat­ban készíteni, viszont a páratlan centiméterenkénti fokozat részünkre nem mindig megfelelő. Például 14, 16 vagy 18 cen­timéteres átmérőjű műanyag zacskókat nem hajlandók, vagy nem képesek gyártani. Hasonló a helyzet a kacsa és a liba csomagolására vonatkozóan is, úgyhogy már szégyenkezünk vágottbaromfit exportálni az állandóan erősödő konkurrencia közepette. Számos külföldi partnerünk a göngyöleg miatt elállt a vásárlástól. — Mutatkozik külföldi kereslet a libamáj iránt? — Hihetetlenül nagy a kereslet, sajnos azonban a libamáj a hazai piacon hiánycikk. A ludak száma csökkent a kiste­­nyésztőknél, a nagyüzemek pedig még nem irányították figyel­müket e termelési ágazatra, főleg azért, mivel a máj előállí­tásnál fontos tömés kézierővel való végzése igen költséges, lassú, tehát az egyébként igen jövedelmező tenyésztés záró­­része ökonómiai szempontból nem kifizetődő. Sikerült besze­reznünk francia tömőgépeket, ismerjük a nagyüzemi líbatömés technológiáját és vállalataink megkezdik a munkát. Feltehe­tőleg az olyan EFSZ-eknek és állami gazdaságoknak, amelyek többezres állományt fognak hizlalásra, rendelkezésre bocsá­tunk külföldi, esetleg hazai gyártmányú tömőgépeket. A liba­tenyésztés, valamint a tömés terén a bolgárok már megelőztek bennünket, mert amíg Szlovákiából évente 4—5 tonna libamáj kerül exportra, addig a bolgárok 60 tonnányit szállítanak kül­földre. — Ezidáig Magyarországon, amely Bulgáriánál sokkal na­gyobb mértékben megelőzött bennünket a libamáj exportban és főleg a nagy, de puha konzisztenciájú májú landesi Iádnak rajnamenti fatjával történő keresztezéséből származó hibridek elsőrendű, kemény, középnagyságú májával dicsekedhettek. Ojabban azonban áttérnek a tuluzi ludak tenyésztésére, ame­lyek keresztezés nélkül is elsőrendű májat nyújtanak. Milye az irányzat erre vonatkozóan nálunk? ' — A tuluzi fajta franciaországi tenyésztőivel tárgyalásokat folytattunk, azonban devízakérdések miatt még nem hajtottuk végre a törzsállomány behozatalát. — Mit ajánl a mezőgazdasági üzemeknek és a háztáji kis­állattenyésztőknek? — Azt, hogy a lúdtenyésztést a jelenlegi kétszeresére fokoz­zák, majd ezt is megtöbbszörözzék. Ajánlom bevezetni a pecse­nyelibák tenyésztését, mert ezek iránt is nagy az érdeklődés a nyugati országokban. Értesüléseim vannak arról, hogy Ma­gyarországról már ezertonnás mennyiségekben exportálják a pecsenyelibát külföldre. A lúdtenyésztés bővítése nemcsak több májat és húst, de nagyobb tollmennyiséget is jelent. — Or. Koplikné, a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet­ben kidolgozta a ludak műúton történő megtermékenyítésének módszerét, amelyet a gyakorlatban is elterjesztettek. Ennek bevezetése nálunk is üdvös lenne, mivel mint ismeretes a gú­nár igen válogatós, minek következtében sok lúd tojása ter­méketlen marad. — Ezzel a kérdéssel foglalkoznia kellene a kutatókon kívül a gyakorlati szakembereknek, zootechnikusoknak és állat­egészségügyi dolgozóknak egyaránt, mert ezzel a módszerrel egyforma törzsállomány esetén négyszer-ötször több utódot lehetne elérni. — A kacsafeldolgozással kapcsolatban miként alakul a hely­­zet? — Az elmúlt évben tartottunk attól, hogy több lesz a kacsa, mint amennyit a piac felvesz. Év végéig kiegyensúlyozódott a helyzet, és a karácsonyi kereslet kielégítése már csak úgy­­ahogy sikerült. Idén készletcsökkenés mutatkozik, amit részint az idézett elő, hogy az állategészségügyi szolgálat egyes kacsa­tételek felvásárlását megtiltotta, bizonyos betegségek fellépése miatt. Legnagyobb mértékben a Salmonella tifi murium beteg­ség terjedt el. Attól tartunk, hogy exportvállalásainkat ez év­ben nem tudjuk teljesíteni és a belföldi piacot ellátni, pedig bizonyos behozatallal is számolunk. — Milyen baromfiféleség tenyésztésének bevezetése lenne hasznos? — Szerintem a szélesmellű fehér angol pulyka tenyésztése lehetne gazdaságos, sajnos pillanatnyilag nincsen megfelelő felszerelésünk a hús feldolgozására. Például az USA-ban a pulykahúst elválasztják a csonttól és különféle roládékat, porciókat készítenek belőle, amelyeket tálcára helyezve és műanyaggal befedve árusítanak. Mi a cíferi üzemünkben kísé­reljük meg ez évben a porciózást, és kíváncsiak vagyunk a vevőközönség érdeklődésének mértékére. — A házinyúl ugyan nem baromfi, feldolgozásának vélemé­nyem szerint mégis vállalataikban lenne a helye. A nyúlhűs iránt külföldön megnövekedett az érdeklődés, ezzel kapcsolat­ban vajon végzett-e szakágazati igazgatóságuk anyagbeszerzési kísérleteket? — Még amikor országos hatáskörünk volt, jó eredményeket sikerült elérnünk a kelet-csehországi kerületben és a dél­­morvaországi kerületben. Szlovákia területén a nyugat-szlová­kiai kerületben végeztek kísérletképpen nagyüzemi házinyúl­­tenyésztést, nem túlságosan jelentős mértékben. A dél-morva­­országi kerületben nagyarányú házinyúltenyésztést végeztek a háztáji ktsállattenyésztők, akik takarmányjuttatásban része­sültek. Ezen az úton kellene nálunk is próbálkozni néhány érdeklődő nagyüzemben. — Áruválasztékukból mi iránt van legnagyobb érdeklődés külföldön? — Jelenleg a libák, a toll, a libamáj, a lőttvad, a házinyúl, a kacsák és a pecsenyecsirkék iránt mutatkozik érdeklődés. — Ogy tudtam, hogy pecsenyecsirkéből a nyugati piac fel­vevőképessége csökkent. — Az elmúlt évig valóban telt volt a piac, jelenleg azonban a szerződésileg lekötött mennyiségen felül akár két-háromezer tonnával több pecsenyecsibét is könnyen el tudnánk helyezni. — Munkaterületükön egy dollárt maximálisan hány korona értékkel kell előállítani. — Legfeljebb harmincegy korona értékkel, de néhány áru­cikknél az előirányzottnál előnyösebben, vagyis kisebb korona­értékkel vagyunk képesek egy dollárnyi értéket produkálni. Mezőgazdaságunknak módjában állana több munkaterületen fokozni a termelést, mégis idegenkedés tapasztalható a szokat­lan, eddig nem művelt állattenyésztési ágazatok iránt. Nyilván­valóan hiányzik az áttekintés, a tapasztalat. Például a ma­gyarországi Tarjáni Állami Gazdaságban kellő ökonómiai szá­mítások után házinyúltenyésztésre szakosítottak, és a piaci termelésen kívül több állami gazdaság részére állítják elő a tenyészanyagot. A hústermelés náluk olcsóbbá vált, mennyi­sége pedig megtöbbszöröződött. Ajánlatos lenne a balatoni csoportos üdülés, valamint egyéb hasonló akciók alkalmával közbeiktatni néhány olyan mezőgazdasági üzem meglátogatá­sát, amelyek vezetői új nagyüzemi termelési ágazatok beveze­tésére vállalkoztak. KUCSERA SZILÄRD Tejtermelők tanácskozása nemzetközi szinten Több mint harminc állam tagja a Nemzetközi Tejtermelési Föderáció­nak, amely 1903 óta hívja össze tag­államainak kongresszusait, mégpedig mindig más országba. Idén a sorszám szerinti ötvenharmadik kongresszus megtartására Moszkvában került sor. Köztársaságunk tagsága ebben a nemzetközi tejtermelést szervezetben csupán részlegesnek nevezhető, mert mindössze egy titkár működik, mond­hatnánk félhivatalos minőségben e fontos szervezetben, azonban a köz­ponti komitében egyelőre nincsen képviselőnk. A komité idejében nyújt különféle természetű értesüléseket tagjainak. Nem kétséges, hogy a szak­emberek számára az idejében szerzett alapvető fontosságú információ kin­cset ér, amely nélkül nem képzelhető el semmiféle tevékenységben a hala­dás. Hasznosnak tűnik köztársasá­gunk képviseletében titkárságot ala­kítani e fontos nemzetközi szervezet keretein belül. Az idei konferencia célja volt meg­beszélni, majd ajánlani bizonyos irány­zatokat a tejtermelésben és a tej fo­gyasztásában, valamint a tejtermékek készítésében. Az előadások tudomá­nyos igényességgel foglalkoztak a je­lenleg még mindig ki nem elégített tejszükséglet megoldásával a világ­ban, valamint az elsődleges mezőgaz­dasági termelés fokozódó technikai igényeivel a tejtermelés munkaterüle­tén. Összpontosuló figyelemmel követ­ték a résztvevők a legújabb techno­lógiai módszerek, szervezési módoza­tok, továbbá a feldolgozóipari újdon­ságok terén létező érdekességeket. A kongresszus magas szakmai szín­vonalával, jó szervezésével és általá­ban beállítottságával a résztvevő szakembereket teljes mértékben ki­elégítette. A számos ötletet hazai ter­melési körülményeink között is hasz­nosítani lehetne. Többek között olyan előadások is elhangzottak, amelyek a tejtermeléssel távlatilag foglalkoz­tak, mégpedig harminc évre előre­­mutatóan. Eszerint az istálló építke­zési módozata az emeletes megoldást válassza majd. Az üzemelés ezekben a korszerű emeletes istállókban tel­jesen automatizálva lenne, értve ez alatt a takarmányozást, a fejést és az istálló rendbentartását is. A szakemberek munkája az általá­nos jellegű előadások meghallgatásán kívül bizottságokba csoportosult, és különféle speciális kémiai, ökonómiai, gépesítési kérdésekről tárgyalt, utána néhánynapos tanulmányút megtartá­sára került sor. Eközben a résztve­vőknek módjában állt megismerkedni a Szovjetunió tejfeldolgozó iparának irányításával. Legfejlettebb tejterme­lést a meglátogatott Balti-tenger menti Észtországban, Lettországban és Lit­vániában tapasztaltak a kongresszus résztvevői, ahol meglepően sokrétű tejtermék-készítés folyik. Ezekben az országokban európai viszonylatban is a legmagasabb szintet éri el a tej­termékek fogyasztása. Az említett or­szágokban feketetarka, keletfríz faj­tájú, tejtípusú teheneket tenyésztenek és elégséges zöldtakarmány, valamint széna áll rendelkezésükre. Tejfeldolgozó üzemeink dolgozóinak üdüléses utazásait részben a balti államokba kellene irányítani, hiszen például a Tallin! Tejfeldolgozó Kom­binát készségesen rendelkezésükre bocsátaná több mint harminc külön­féle tejkészítményének receptjét. A gyönyörű Észtországban, amely oly vendégszerető, a szakmai fortélyok elsajátításán kívül csodálkozva hall­gatnák utazóink a szó rokonzengését és felismernék, hogy a szorgosan te­vékenykedő kéz neve náluk kézi, a szomjúságot oltó víz neve pedig vízi.-ksz-Az AGROBANK továbbra is csak álomkép A jogaitól megfosztott mezőgazda­ság úgylátszik alaptalanul reményke­dett abban, hogy a kemény, verejté­­kes munkával megszerzett pénzesz­közeit saját bankjában helyezheti el. Hiú reménykedés volt azt gondulni, hogy ennek a banknak a haszonré­szesedése visszakerül a mezőgazda­ságba. A legutóbbi tárgyalások sze­rint a Csehszlovák Állami Bankon kívül megalakítják a Gazdasági Ban­kot, a Kereskedelmi Bankot, az Ipari Bankot, valamint az ipari és fogyasz-Az USA-ban korlátozzák az antibiotikumok használatát Az Északamerikai Egyesült Államokban az élelmiszerek és gyógy­szerek állami komiszárja megtiltotta az antibiotikumok alkalmazását öt nappal az állatok levágása előtt, amennyiben húsukat étkezés céljára kívánják felhasználni. A tojótyúkok, amelyek étkezési tojást termelnek, szintén nem etethetők antibiotikumokkal kiegészített ta­karmánnyal. A piacról kitiltották az olyan tejet is, amely antibioti­kummal (penicilínnel, sztreptomycinnel, bacitracinnal) gyógykezelt tehenektől származik. Ezen intézkedés annak következtében lépett érvénybe, mivel az így kezelt állatoktól származó élelmiszerek fogyasztása után az emberek gyógyítása nem végezhető antibiotikumos preparátumokkal, de ezen felül még egyéb, súlyosabb következmények is keletkezhet­nek. Ezért hazai takarmánykeverék készítő iparunk is bevezette a BR 3 jelű, új összetételű komplett takarmánykeveréket az exportra kerülő pecsenyecsirkét részére, amely antibiotikummentes. A külföldi meg­rendelők ugyanis biztosítékot követelnek arra vonatkozóan, hogy az exportált pecsenyecsirkék antibiotikumokat nem fogysztottak. —k— tási szövetkezetek bankját a Szövet­kezeti Bankot. Tehát ismét minden­kire gondoltak, csak a mezőgazda­ságra nem, pedig az EFSZ-ek és az állami gazdaságok, valamint a többi mezőgazdasági intézmények régen óhajtott és jogosan elvárt közös bank­jának, az AGROBANK-nak létrejöttét sajnos senkisem támogatja. Hasonló­képpen elgáncsolják a mezőgazdasági üzemek saját külkereskedelmi válla­latának, az AGROEXPORTA-nak meg­alakulását is, a jogos, szükséges és helyes szocialista konkurrenciától ret­tegő monopoljellegű külkereskedelmi vállalatok és a soraikból toborzódó minisztériumi tanácsadók. Ggylátszik a mezőgazdaság saját ügyeibe sem szólhat bele, azokat nem irányíthatja, vagyis továbbra is természetesnek vett módon az ötödik kerék szerepét tölti be, amikor kapni kell a közös­ből, hallgatnia kell, mikor az általá­nos áremelkedés közepette a mező­­gazdasági termények árát emelni nem engedik, viszont egy kombájnért, ame­lyet azelőtt nyolcvanezer koronáért kapott meg, most százhatvanezret kell fizetnie. A PRIOR áruházat min­denki becsüli, mert szép cipőt, ruhát árul, de azt az egyet sehogysem érti meg a falu embere, hogy milyen ala­pon kapta meg ez az áruház a lőtt vad exportra az engedélyt, ugyanak­kor az AGROEXPORTA kiviteli jogát ugyanazok a szervek nem írták alá. Vajon akad valaki, aki szót emel és a parasztság, a falu érdekeinek vé­delmében rendet követel? —ku— SZABAD FÖLDMŰVES 11 1969. július 12.

Next

/
Thumbnails
Contents