Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-25 / 42-43. szám
TERMELÉSI TAPASZTALATOK Október másodikén, az „ŰJ Technika Napja“ keretében a kukoricatermesztés komplex gépi bemutatására került sorv a szilasi, illetve lakszakállasi szövetkezetekben. A bemutatót az említett két szövetkezettel együttműködve a Komáromi Járási Mezőgazdasági Társulás szervezte. örvendetes, hogy a komáromiak szélesre tárták a tanulni vágyók kapuját. Nemcsak a saját és a környék Járásainak mezőgazdasági üzemeit mozgósították, de Szlovákia minden kukoricatermesztő körzetének szakembereit meghívták erre a nagy jelentőségű találkozóra. Ennek köszönhető, hogy a szilasi kultúrházban telt ház előtt nyithatták meg az „ŰJ Technika Napját“. Nem véletlen, hogy tavaly,' illetve idén is a komáromi járásban került sor e bemutatóra. Ugyanis a komáromiak „mindvégig“ hűek maradtak a kukoricához. Amíg más járások a „szabadabb kéz“ jogán csökkentették e takarmánynövény vetésterületét (országos méretben 1960-tól 1968-ig 60 ezer hektárral], addig a járás mezőgazdasági üzemeiben méltó helyet biztosítottak számára. Emellett új utakat kerestek mind a vetőmag, mind a növény agrotechnikája terén. Ehhez az útkereséshez nagyban hozzájárultak az egyre gyakoribb külföldi látogatásokkal egybekötött tapasztalatcserék, egyes mezőgazdaterülete, amelyen mintegy 40 fajta kukoricát termesztettek. A Járás üzemei közül a vendéglátó szövetkezetek és a cserháti szövetkezet jár az élen. A lakszakállasiah például 24 fajta kukoricát állítottak kísérletbe, míg a szilasi szövetkezet négyhektáros parcellákon számos Jugoszláv fajtával próbálkozott. A tavalyi termésátlag szerint a jugoszláv fajták közül legjobban bevált az OSSK 218 és a 317-es. A 218-as Szilason 76 mázsát, a 317-es Cserháton 72,80 mázsát adott hektáronként májusi morzsoltra számítva. Idén valamivel kisebb hozamra számítanak a termelők, ám az említett 355 hektárnyi kísérleti parcelláról 50 mázsás (májusi morzsolt) átlaghozamot várnak. A sikeres kukoricatermesztés harmadik tényezőjeként a termesztés komplex gépesítését említettük. E té ren még gyerekcipőben járunk. Talán még abban sem, hiszen saját gyártmányaink közül (a sarabolót leszámítva) jóformán egyetlen eszköz sem illeszthető a kukorica komplex termesztéséhez szükséges gépsor közé. Ezt a tűrhetetlen állapotot Erdélyi 1. Munkában az FKA—2,6 típusú vágóadapter és a FAUN jelzésű szecskázó dob bonakombájnra szerelhető. (Mi az SzK—4-esre szerelve láttuk.) Munkája kiválónak bizonyult, de a kombájn morzsolószerkezete (azt mondták nincs jól beállítva) sok szemet szétzúzott, megőrlött. Emiatt a szakemberek elmarasztalták munkáját, s még inkább előtérbe került az elsőként bemutatott vágóadapter. A BRAUD—4 csőtörő adapter munkáját jól kiegészíti a RZ—3 nagyteljesítményű rotációs szárzúzó, mely tökéletesen felaprította a csőtörő után maradt kukoricaszárat. (Alkalmazható gyomnövények, szőlővenyige, napraforgó, dohány s egyéb növények felaprózására. Ára 22 ezer forint. ) Mindkét • adapter értékét növeli, hogy kombájnra szerelhetők. Mivel a FKA—2,6-os vágóadapter a FAUN jelzésű szecskázó dobbal kiegészítve nemcsak az érett magkukorica, de zöld kukorica betakarítására is alkalmas, a gabonakombájn használati ideje két-három hónappal meghosszabodik. Ezáltal a gép vételára hamarabb megtérül. Jelenleg 16 kukorica-betakarítő adapter van birtokunkban (8 SzK— 4-es, és 8 E—512-es kombájnra). ElőA kukoricaternesztés komplex gépesítése és ami mögötte van sági üzemek és kutatóinlézetek ve zetőinek szoros barátsága. A szakirodalomban, majd a gyakorlatban szerzett tapasztalatok összegezésének eredményeként meggyőződtek arról, hogy a kukoricát nem veri fel más takarmánynövény, ha biztosítani tudják a termesztéséhez szükséges három alapfeltételt: 1 2 3 1. elegendő tápanyag; 2. nagyhozamú vetőmag; 3. a termesztés komplex gépesítése. A komáromi járás kukoricatermesztői azon szerencsés emberek közé tartoztak, akik — néhány év leforgása alatt — többé kevésbé mindhárom tényező birtokába jutottak. Ami az első feltételt illeti e téren még nem a iegrőzsásabb a helyzet, de a vetésforgó, valamint az egyes ipari trágyák helyes szétosztása révén a tápanyag juttatása körül nincsenek kirívó fogyatékosságok. A járás mezőgazdasági üzemei 1967-ben jutottak először nagyhozamú vetőmaghoz. A magyarországi Mártonvásárhelyi Kísérleti Intézet, majd a jugoszláviai eszéki és a belgrádi kísérleti állomások önzetlen segítsége révén számos szövetkezet kísérletezett intenzív kukorica-fajtákkal. Tavaly a kísérleti parcellák számát és a vetésterületet kiszélesítették. Idén pedig a járás szántóin 355 hektárra növekedett a kísérleti parcellák Szilveszter, a réósei Agrotechna igazgatója baráti beszélgetés közben találóan jellemezte: „Prága messze van a kukoricától — mondotta. Ott a komló gépesítésével foglalkoznak, mit sem törődve azzal, hogy csupán Nyugat-Szlovákiában 175 ezer hektár kukorica gépesítése holtpontra jutott. Igaz ugyan, amikor Hruscsov kiállt a kukorica mellett, a termesztés gépesítésére irányt vettek gépgyáraink, de ez Időközben megfeneklett“. Gépiparunk eme maradisága azonban nem szabhatja meg a kukoricatermesztés jövőjét, hiszen külföldi szomszédaink elegendő és kiváló gépekkel rendelkeznek. Lényegében a bemutató is ezt demonstrálta. A jelenlevők körében nagy érdeklődést váltott ki az elsőként bemutatott jugoszláv talajművelő agregát. A gépsort négyféle talajművelő eszköz alkotta: tárcsa, rögtörő, csigahenger és tüskés henger. (Ára kb. 1200 dollár.) Ezek a gépek bármilyen hantos földön egy menetben alkalmas vetőágyat készítenek. Ezt a tényt senki sem vonta kétségbe, a szakemberek megjegyzése mégis lesújtó volt. Egyértelműen megállapították, hogy jelenleg nincs olyan erőgépünk, amely ezt a súlyos gépsort a szántáson elvontatná. Még a lánctalpas traktoraink sem mennének vele semmire. A Magyarországon és a Német Demokratikus Köztársaságban gyárreláthatólag a jövő esztendőben 60 darab adaptert, 20 FAUN szecskázógépet és 40 db RZ—3 szárzúzót kapunk a Magyar Népköztársaságból. Végezetül hadd idézzük a jelenlevő szakembergárda megjegyzései közül Pathó Gyulának, a muzslai egyesített szövetkezet főgépesítőjének szavait, mely nagy általánosságban összefoglalja a bemutatóról alkotott véleményeket: „Nagyon tetszik a jugoszlávok talajművelő gépsora, bár nincs olyan gépünk, amely megbirkózna vele. Ellenben a mi iparunk is gyárthatna hasonló eszközöket, különös tekintettel a rögtörőre Ugyanis jelenleg nincs egy komoly talajművelő eszközünk, amely a kötöttebb talajokon felszaggatott hantokat maradéktalanul szétmorzsolná. Ami a vágó adapter, illetve a kukortcakombájn munkáját illeti, szerintem ez már a jövő zenéje. Jelenleg azonban még megoldásra vár a morzsolt kukorica utánszárítása, raktározása. Egy szövetkezet a jövőben sem engedheti meg magának, hogy a kukorica számára alkalmas szárítóberendezést vásároljon. Ugyanakkor tanácsos lenne, ha a járási felvásárló szervek gondoskodnának elegendő szárítóberendezésről s ennek folytán — akárcsak a búzánál — a kombájntól egyenesen átvennék a morzsolt kukoricát. A csőtörő adapter munkáját jónak tartom, hiányossága, nem hagy maga mögött tiszta talajt. Annál inkább többre értékelem a szárzúzógép munkáját. Ebből szívesen „vásárolnánk“. Ügy gondolom, a résztvevők megállapítását is tolmácsolom, amikor megjegyzem, hogy a távolesőbb járásokból is megérte a fáradságot azoknak, akik eljöttek az „Üj Technika Napjára“. Számos újdonságot, a jövő gépeit láttuk, amelyek új irányba terelik értékes takarmánynövényünk, a kukorica termesztését. E tekintetben a komáromi járás mezőgazdasági üzemei követésre méltó példát mutatnak. SÁNDOR GÁROR 3 Az előtérben ülveczky Ferencz a cserháti szövetkezet elnöke, háta mögött szigeti Károly, a BMG kereskedelmi osztályvezetője a lemorzsolt kukorica tisztaságát, illetve épségét ellenőrzik. meg kell jegyeznünk, hogy nagyon meglepődtünk, amikor a kukorica táblához értünk. A növényegyedek szokatlan sűrűsége mellett a száron hatalmas csövek ékeskedtek. Emel lett nagyon kiegyenlített volt a termés. Szerény becslésünk szerint meg haladhatja a 100—110 mázsát (cső vesen) hektáronként.) Elsőként az SzK—4 kombájnra sze relhető (a Békéscsabai Mezőgazdasá gi Gépjavító Vállalat Orosházi Gyár egységének gyártmánya), FKA—2,6 típusú vágóadapter és a FAUN jelű szecskázó dob munkáját tekintettük meg. A kombájn a vágóadapter és a szecskázó dob segítségével tiszta „talajt“ hagy maga után. Működte lésével a kukoricát levágja, lemor zsolja, és a szárát felaprítja. Egy szerre négy sort visz s napi teljesít ménye hat hektár. A komplett munka méltán felkel tette a szakemberek érdeklődését. Főleg arra voltak kíváncsiak, milyen veszteséggel jár a betakarítás. Töb-4 A kombájnból ömlik a lemorzsolt kukorica a pótkocsiba Fotó: Sándor tott erőgépek kellenének vontatásához. A talajművelő eszközök szomszéd ságában OLT védjegyű MKPO— 6-os korszerű, a mai követelményeknek megfelelő szinten jugoszláv kombi nált vetőgéppel ismerkedhettünk meg. Akinek már volt szerencséje ezzel a géppel dolgozni, elragadta tással beszél róla. Nemcsak az előre meghatározott centiméterekre rakja a vetőmagot, de egyben a fejtrágyázást, sőt a gyomirtó vegyszerezést is elvégzi. Emellett sorhengerrel és kultivátor kapával is rendelkezik. Bármennyire is fáj a kukoricatermesztfik szíve a gép után, megvétele valutakérdés, ezért egyelőre meg kell elégednünk a Romániából behozott vetőgépekkel, amelyek szintén beváltották a hozzáfűzött reményeket. A gépek megtekintése után kíván csian vonultunk a határba, ahol sor került a kukorica gépi betakaró ''-á nak gyakorlati bemutatására, fitt ben közvetlenül a gép mellett a kukoricasorok között haladtak s a porfelleggel mitsem törődve figyelték a kombájn minden mozdulatát. A szakemberek közül talán egy sem akadt, aki meg ne nézte volna a földre hullt kukoricaszecskát. Túrták, fúrták, forgatták találnak-e benne magot. Természetes, hogy akadt néhány szem, de számos megállapítás következmé nyeként ez elenyészőnek mondható. A gép jó munkájának második fokmérőjeként a lemorzsolt kukorica tisztasága, épsége került a vizsgálat tüzébe. Bár a tisztaság körül megoszlottak a vélemények, az épséges szemek százalékarányával elégedettek voltak a szemlélők. (A jelenlevők közül sokan elfogadták volna ezt a gépet „ajándékba“.) A gyakorlati bemutató második számaként a BRAUD—4 típusú csőtörö adapter munkáját figyelhettük neg Az adapter az SzK—4-es szovjet vaev az E -512-es típusú német ga2. Amint a kombájn odébb állt a szakemberek többsége áívizsgáiía a föld rebuilt kukoricaszecskát, találnak-e magot a földön
