Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-27 / 39. szám
HASZNOS TUDNIVALÓK Ä szövetkezeti földművesek szociális ellátása (X) A HÄTRAMARADT CSALÁDTAGOK JÁRADÉKAI A elhalálozott szövetkezeti tag hátramaradt családtagjainak, akiknek nincs saját nyugdíjbiztosításuk, özvegyi, illetve árvasági Járadékot adnak. Ha a szövetkezeti tag halálának Idején aggkori, rokkantsági vagy részleges rokkantsági Járadékot kapott, akkor a hátramaradt családtagnak minden további nélkül Jár az özvegyi, Illetve az árvasági Járadék. Abban az esetben, ha a szövetkezeti tag az előbb említett Járadékok egyikét sem kapta, akkor az özvegyi, illetve az árvasági Járadék megadása attől a feltételtől függ, hogy a szövetkezeti tag haláláig megszerezte-e a rokkantsági, illetve az aggkori Járadék megadásához kellő munkatevékenység szükséges időtartamát. E feltétel teljesítését nem követelik meg akkor, ha a szövetkezeti tag munkabaleset, vagy foglalkozásból eredő betegség következtében halt meg. A munkatevékenység szükséges Időtartama feltételének teljesítését abban az esetben sem követelik meg, ha a hátramaradt családtag teljesen árva lett. Az özvegyi Járadék férjének halálától számított egy évig jár az özvegynek; e határidő letelte után továbbra is megilleti az özvegyi Járadék, ha legalább egy olyan gyermekről gondoskodik, akinek árvasági Járadékra igénye van, vagy ha három gyermeket nevelt fel, illetve ha két gyermeket nevelt és betöltötte 45. életévét. Az özvegyi járadék megilleti az olyan özvegyet is, aki teljesen rokkant, vagy már beöltötte 50. életévét. Ha az özvegy számára az özvegyi Járadékigény megszűnik, úgy ezt a Járadékot ismét megkaphatja az esetben, ha a megkövetelt feltételek valamelyikét a korábbi Járadékigény megszűnésétől számított két éven belül újra teljesíti. Olyan esetben, amikor egy nő 60 évnél idősebb szövetkezeti taggal lépett házasságra, az özvegyi járadék a többi feltétel teljesítése mellett csak akkor Jár, ha ez a házasság legalább két esztendeig tartott; ezt a feltételt nem követelik meg, ha a szövetkezeti tag munkabaleset következtében halt meg, Illetve, ha ebből a házasságból gyermek született. özvegyi járadék Illeti meg az elvált asszonyt is, ha teljesíti az özvegyi Járadék megadásához szükséges összes feltételt és ha volt férjének halála idején arra a tartásdljra volt utalva, amely tartásdí] fizetésére az elhúnyt szövetkezeti tagot, volt férjét kötelezték. Ilyen esetekben az özvegyi Járadék megadását arra az Időtartamra korlátozzák, amely alatt a szövetkezeti tagnak kötelessége lett volna volt feleségének a tartásdijat fizetni. Ha az özvegy újabb házasságra lép, úgy megszűnik igénye az özvegyi járadékra. Ha az özvegy vele meg nem esküdött élettárssal él közös háztartásban, úgy a Járási llletménymegállapítö albizottság dönthet az özvegyi Járadék megvonásáról, illetve csökkentéséről. Az özvegyi Járadék további kifizetésének, Illetve letiltásának elbírálásakor az albizottság tekintetbe veszi az özvegy életkorát és szociális helyzetét. Ha az özvegy feladja az élettárssal a közös háztartást, ismét felújítják az özvegyi Járadék kifizetését. Az özvegyi járadék összege annak az aggkori, illetve rokkantsági Járadéknak 60 százaléka, amit a szövetkezeti tag kapott, illetve amelyre igénye volt halálakor. A részleges rokkantsági Járadékos özvegyének Járadékát mindig abból a rokkantsági járadékból számítják ki, amelyre igénye lett volna, ha történetesen rokkant állományba kerül. A gazdálkodás fejlettebb fokán álló szövetkezetek tagjai esetében a legalacsonyabb özvegyi Járadék 380 korona havonta, emellett ennek a járadéknak nem szabad nagyobbnak lennie, mint amilyen az elhúnyt Járadéka lett volna. A gazdálkodás fejlettebb fokán álló szövetkezetnek el nem ismert EFSZ-tagok hátramaradottéinak özvegyi Járadékára nincs megállapítva a legalacsonyabb határ, tehát ilyen esetekben az özvegyi járadék mindig az elhúnyt aggkori Járadékának 60 százaléka, illetve a halálakor őt megillető rokkantsági Járadék 60 százaléka. Ha az özvegyi járadék az özvegy egyetlen vagy legfőbb megélhetési forrása, úgy legalább 445 koronát kell havonta kapnia, tekintet nélkül arra, hogy az özvegy a gazdálkodás fejlettebb fokán álló szövetkezet tagjának, Illetve más szövetkezeti tagnak özvegye. 1969. Január elseje óta az özvegyi Járadékot csupán az olyan özvegyeknek csökkentik, akik kiskorú gyermekről nem gondoskodnak, bruttó keresetük és Járadékuk összege meghaladja a havi 1500 koronát. A Járadékcsökkentést úgy végzik el, hogy a járadékot annak az összegnek a felével csökkentik, amely a keresetet és a járadékot összeadva meghaladja az említett legfelsőbb határt. Például egy olyan özvegy, akinek keresete a Járadékkal együtt havonta 1600 korona, tehát a megszabott határt 100 koronával lépi túl, annak özvegyi Járadékát 50 koronával csökkentik. Az özvegyi járadékot nem csökkentik az alkalmazásban álló és saját keresettel rendelkező özvegynek férje halálától számított egy év Időtartamra. Az özvegyi Járadékot nem csökkentik olyan esetekben sem, ha az özvegy átmeneti időre, egy naptári évben legfeljebb 180 munkanap Időtartamra alkalmi munkát vállal, ha adminisztratív munkáról van szó, legfeljebb 120 napot dolgozik egy naptári évben. Az özvegyi Járadékot nem csökkentik az ellenállási harcban résztvettek özvegyeinek, valamint az olyan özvegyeknek sem, akik maguk is résztvettek az ellenállási mozgalomban. (Folytatjuk.) A Törvénytárból A Föderális Árbizottság 68/1969 sz. törvényerejű rendelete értelmében megváltozott a vágósertések felvásárlási ára: 12.50 korona a 100—120 kg súlycsoportban — ezt az árat eddig a 85—115 kg, esetleg a 65—120 kg súlyú kiválasztott hűssertésok és keresztezéseik kategóriájában fizették; 10.50 korona a 70—100 kg élősúlyé vágósertések kilogrammjáért az eddig érvényben levő 70—85 kgos súlycsoport helyett. A hús-zslrhasznú és a hizlalatlan sertések kategóriájában a súlyhatárt 115 kg-ról 120 kg-ra emelték. A felvásárlási árhoz az élősúly minden kg-ja után 1,30 korona felárat fizetnek a 70—120 kg súlyú sertések eladásakor. Oy 1. BRUCELLÓZIS Az állattenyésztésben a legveszélyesebb foglalkozási betegség a brucellózis, amelyet Bang-betegség (bang-kór) néven is emlegetnek. A megfertőzött Járásokban bár aránylag gyorsan számolják fel a brucellózist, az utóbbi években a megbetegedések tucatjait jegyezték fel, főként a szarvasmarhák gondozóinál, a zootechnikusoknál, az állatorvosi dolgozóknál és a mesterséges megtermékenyítés zootechnikusainál. A brucellózis minden évben több mint 100 millió korona értékű kárt tett a szarvasmarhákban. Az 1963—1964-es években mindent elkövettek felszámolására. Az állam a beteg tenyészetek egészségessé tételére több mint 150 millió koronát fordított. Ennek az erőfeszítésnek- a következménye, hogy nálunk sikerült teljesen felszámolni a brucellózist. így Európában az ötödik és a világon tizedik állam vagyunk, ahol teljesen kiküszöbölték ezt a veszélyes, az emberekre is átvihető ragályos betegséget. Tekintettel a nagy veszélyre és ennek a betegségnek a komolyságára, amelyek következményei következtében több tucat polgár szenved nálunk, közöljük ennek a veszélyes megbetegedésnek a tüneteit és az ellene való védekezést. A betegséget a múltban mint úgynevezett máltai lázt ismerték. Első ízben a Földközi tengerben levő Málta szigetén észlelték, ahol a ragály forrásai kecskék voltak. A betegséget elsőnek Bang dán állatorvos írta le. A brucellózist 0,5—2 mikrón hoszszúságú baktériumok okozzák, amelyeket felfedezőjük — Bruce — alapján brucelláknak neveztek el. Ismerjük a szarvasmarhák, a birkák, a 10 SZARAl> FŐI OVfÜVES 1969. szeptember 27. kecskék, a sertések, sőt a lovak és baromfiak brucellózisát is. A Földközi tenger körül fekvő vidékeken a kutyáknál és a macskáknál is előfordul a brucellózis. A tehenek brucellózisa Jövedelmezőségüket egészen 30 %-kal csökkenti. A brucellózis bacilusai nagyon ellenállóak. A kifutó nedves földjében 70 napot is kibírnak, az etetők és fejők munkaruháin, amelyek a brucellőzisos tehenek váladékaival vannak beszennyezve, 30 napig is képesek létezni. A hűtött tejben 6—9 napig, a húsban, vajban és sajtokban 40—50 napig bírják ki. A betegség a beteg baromfik által tojt tojások által is terjed: itt a brucellák a tojás sárgájában szaporodnak. A brucellák azonban kevésbé ellenállók a magas hőmérsékletekkel szemben, úgyhogy paszterizálással és főzéssel néhány perc alatt megsemmisítjük őket. A szokásos fertőtlenítőszerek is pusztítják őket. A brucellák a teheneknél, kecskéknél, anyakocáknál fertőző vetélést idéznek elő, miközben a tőgy beteges elváltozásai is észlelhetők. A csírák letelepednek a tejmirígyben és a tejjel együtt távoznak el a tőgyből. Ezért azok a borjúk is, amelyek ilyen tejet isznak vagy szopnak a tőgyből, csírákat választhatnak ki környezetükbe. Például a tehenek a fertőző vetélés után még 6—8 hónapon keresztül választanak ki brucellákat, a birkák pedig tejükkel még 2—3 hónapig. A BRUCELLÓZIS TÜNETEI az Állatoknál A brucellózis alattomos betegség, mert nagyon gyakran minden külső megnyilvánulás nélkül folyik le és csak kivizsgálási próbákkal lehet megállapítani. A meg nem fertőzött tenyészetekbe a brucellózist rendszerint és főként a fertőzött, megtermékenyített terhes (gravitidás) állatok viszik be. A legnagyobb veszély — ami a betegség átvitelét Illeti — az állat vetélésénél vagy a szülésnél keletkezik. Ilyenkor a brucellák a magzattal, a magzat burkaival, a vízzel és kifolyással távoznak el az állat testéből, miközben beszennyezik az almot, a takarmányt és a vetélő állat szőrzetét. A hanggal fertőzött tehenek a brucellákat a vetélés előtt már néhány nappal hüvelyből való folyással terjesztik. A vetélés után pedig még 14—21 napig közvetlenül terjesztik a brucellákat. Az egészséges állatokat a megfertőzött takarmány, az alom, a víz, vagy pedig a folyatásnál a mechanikusan átvitt csírák fertőzik meg, melyek a beteg tehén méhéből az egészséges tehénbe kerülnek, vagy a természetes megtermékenyítésnél a bika ondója által. A csírák az állat bőrén is keresztülhatolnak még akkor is, ha nincs megsebezve. A ragály kezdetén a tenyészetben eleinte csak egy-két vetélés fordul elő, később számuk emelkedik. Ez után a ragály látszólag elmúlik, de két- vagy ötévi átmeneti időszak után gyakran újból kitör. Az átmeneti időszakban nem fordulnak elő elvetélések. Az elvetélés után a tehénnél 2—3 hónapig tartó sterilitás következik be, amely elteltével újból megtermékenyíthető. Ha a borjasság első hónapjaiban következett be az elvetélés, a magzatburkok a magzattal együtt távoznak el. Későbbi elvetélésnél a burkolat visszamarad, aminek következtében anyaméhgyulladás keletkezik, amelynek kiterjedése a petefészekre meddőséget okoz. A kifolyás a szülőszervekből az elvetélés után sötétpiros vagy piszkosbarna. A bikáknál a fertőzés heregyulladást okoz. A birkáknál, kecskéknél és sertéseknél a megbetegedés tünetei hasonlóak a szarvasmarhákéhoz. A lovaknál a brucellózis izületgyulladások formájában és mint marsipoly Jelentkezik. (Folytatjuk.) A'föidművcs Ä i Túlórázás Az üzem vezetősége a legutóbbi időben többször is elrendelte a túlórázást. Milyen feltételek szabják meg a túlórázás elrendelésének lehetőségét? Hány túlóra ledolgozása engedélyezhető az érvényes törvények értelmében? A munkaidő Jogilag megalapozott szabályozása nagyon következetesen igazodik ahhoz az elvhez, hogy a rövidebb munkaidő bevezetése során teljesen meg kell szüntetni a túlórázást. A túlórázást csak kivételes esetekben, tehát csupán akkor lehet elrendelni, ha ez a társadalom elsőrendű érdeke (lásd a Munkatörvénykönyvének 97. §-öt). Azt azonban mindenkor, tehát minden alkalommal felül kell vizsgálni, hogy valóban a társadalom elsőrendű érdeke-e a túlórázás elrendelése, vagy pedig nem áll a társadalom érdekében. A központi -szervek, az illetékes szakszervezeti szövetség központi bizottságával megegyezve teszik közzé a túlórázás elrendelését szabályozó előírásokat. Az adott üzemegységekben vagy a munkahelyeken szükséges túlórák mennyiségét a közület vezetője határozza meg, de ehhez a szakszervezet üzemi bizottságának előzetes beleegyezését kell kérnie. A szakszervezet üzemi bizottságának előzetes beleegyezése szükséges azokban az esetekben is, amikor a megállapított túlóráknál többet kell az adott munkahelyen ledolgoztatni. Egy-egy dolgozó két munkanapon belül legfeljebb 4 túlórát és hetenként maximálisan nyolc túlórát dolgozhat. Ez a korlátozás nem vonatkozik a mezőgazdasági, az idény-, valamint a kampányszerű munkákra, sem pedig a közlekedés és a távösszeköttetés terén vagy a félbeszakítás nélküli üzemeltetéssel kapcsolatban végzett munkára, nemkülönben a lakosság ellátásával, illetve a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokkal összefüggő, rendkívül sürgős munkákra s a házkezelőségek dolgozói által végzett Javítást meg karbantartási munkákra sem. A félbeszakítás nélküli üzemviteli munkahelyeken nem haladhatja meg az 56 órát az egy heti átlagos munkaidő. Az üzemvezetőség az adott naptári évben egy-egy dolgozónak legfeljebb 150 túlóra ledolgozására adhat utasítást. A központi szerv az Illetékes szakszervezeti szövetség központi bizottságával megegyezve engedélyezheti — de csak tárgyilagosan indokolt esetekben — hogy az adott közületi alkalmazottai egy naptári évben 180 túlórát dolgozzanak. A kormány az 1969. év végéig engedélyezte az évi 180 túlórát meghaladó túlórázást, éspedig a következő munkahelyeken, illetve dolgozóknak: minden minisztériumban és központi szervben a közlekedési dolgozóknak s közülük a rakodómunkásoknak is, ezenkívül a raktári rakodómunkásoknak, a központi és távfűtések fűtőinek, a szénszállító és a salakot elszállító munkásoknak, a fegyőröknek, a tűzoltóknak, a kirakóvásárok, árumintavásárok, kiállítások s hasonló Jellegű kereskedelmi akciók megrendezéséről gondoskodó dolgozóknak, az üdülőhelyeken dolgozóknak, az adott üzemen kívüli bel- és külföldön dolgozó szerelőknek s különböző Jellegű munkát végző karbantartóknak is. A kormány ezenkívül kivételes túlórázást engedélyezett egyes minisztériumok és központi hivatalok bizonyos szakosztályai, de különösen üzemviteli dolgozóinak is. A kormány ugyancsak 1969 végéig engedélyezte (lásd a 1968/7 számú kormányhatározatát) a két munkanapon belül 4 órát és a hetenként 8 órát meghaladó túlórázást minden minisztérium s központi hivatal hatáskörébe tartozó munkahelyeken dolgozó fűtőknek (központi és távfűtés fűtőinek), szénszállító és salakot elszállító munkásoknak, tűzoltóknak, rendőröknek, portásoknak, üzemi őrségek tagjainak, megrongálódott vagy üzemképtelenné vált gépeket és egyéb berendezéseket kijavító dolgozóknak, épületek és közlekedés! eszközök karbantartóinak, a raktárakban s rakodóhelyeken, illetve exportáru továbbítására szolgáló helyeken keletkezett károkat kiküszöbölő dolgozóknak és a dolgozók üdültetését szolgáló létesítmények alkalmazottainak. Az említetteken kívül további kivételt engedélyezett egyes minisztériumok s központi szervek hatáskörébe tartozó, bizonyos munkahelyek dolgozóinak, de különösen az üzemvitelben nélkülözhetetlen dolgozóknak. javasoljuk, hogy a szakszervezetek üzemi bizottságai minden dolgozót kellőképpen tájékoztassanak a szóban forgó problémákról. Ez főleg azért szükséges, mert az említett dolgozók körében gyakoriak a tisztázatlan és vitás kérdések. A szakszervezetek funkcionáriusai mindenkor a Munkatörvénykönyvének adott rendelkezéseire, a IV. kongresszus s a kormány határozataira hivatkozva adjanak felvilágosítást. Ha a dolgozót munka közben baleset ' érte, károsodásért az a közület visel felelősséget, amellyel a sérült dolgozó a baleset idején munkaviszonyban volt (lásd a Munkatörvénykönyv 190. §-át). A sérült dolgozó kötelessége, hogy haladéktalanul keresse fel az elsősegélyt nyújtó orvost és ugyancsak haladéktalanul jelentse a balesetet a közület illetékes dolgozójának. Az üzemi baleset után igényelt kártérítés azonban nem függ attól, hogy a károsult dolgozó milyen időn belül Jelentette az őt ért balesetet, és attól sem, jegyzőkönyvezték-e vagy nem a szóban forgó üzemi balesetet. A közület köteles megtéríteni — éspedig pénzben — azt a kárt, amelyet a dolgozó tényleg elszenvedett. Erre viszont csak akkor köteles, ha az előző állapot helyreállításával nem nyújthat kárpótlást (lásd a Munkatörvénykönyvének 189. §-át). Amennyiben az üzemi balesetért felelős közület nem kárpótolja a károsult dolgozót, úgy a dolgozónak kell bejelentenie a közülette! szembeni kártérítési igényét. Ezt attól a naptól számítva kell egy éven belül megtennie, amelyen káráról és arról értesült, hogy ki visel érte felelősséget. Nem elegendő azonban, ha az említett időn belül csak a kárért felelős közületnek Jelenti kártérítési igényét. A kártérítés Igénylése csak az esetben érvényes, ha a károsult az illetékes választott szervhez vagy bírósághoz fordul igényével (lásd a Munkatörvénykönyvének 261. és 263. § § -alt). ün tehát helytelenül Járt el, mivel csak az Önt foglalkoztató közületnek jelentette kártérítési Igényét. Mivel az igénylési idő az ön esetében jövő év Január végéig tart, még bejelentheti kártérítési igényét az illetékes választott szervnek vagy bíróságnak. Oy A gazdasági állatokról emberekre átvihető betegségek (4) • • Üzemi baleset Ez év januárjában baleset ért munkahelyemen. Két hónappal később, tehát ez év márciusában írásban közöltem kártérítési igényeimet azzal a közűlettel, amelynek alkalmazottjaként munkahelyemen megsebesültem. Az illetékesek azonban a mai napig sem döntöttek kártérítési igényemről. Kihez forduljak jogorvoslatért?
