Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-27 / 39. szám
TAPASZTALATOK Szlovákiában az 1960—1969-es években, tehát nem egészen egy évtized alatt, a búza hektárhozamai több mint tíz mázsával növekedtek. Ez a tény a termelő vállalatok és az üzemek mezőgazdászait fokozottabb gondoskodásra ösztönzi, hogy az elért színvonalat (1968-ban átlagosan hektáronként 31,9 mázsás hozamot) necsak fenntartsák, hanem e téren további fejlődést Is fel tudjanak mutatni. A Mironovszkája és a Bezosztája búzafajták kinemesltése Jelentős fordulópont nemcsak a nemesítés terén, hanem a legutóbbi évtizedben a növénytermesztési technikában is. A kutatásban és a gyakorlatban végzett három esztendős kísérletek alapján a Mironovszkája mutatkozott a legalkalmasabb fajtának, amely a legjobban alkalmazkodik Szlovákia éghajlati- és talajadottságaihoz. Ez elsősorban a kukorica- és répatermő tájegységekre vonatkozik. A Bezosztája különösen a dunaszerdahelyi, a komáromi és a galántai Járásban mutatkozott igen előnyös fajtának, amely — mivel korábban virágzik és korábban érik is be — elkerüli a nagy forróságok által oly gyakran előforduló, időnap előtti úgynevezett kényszerérést. Mivel azonban mégis hajlamosabb a kifagyásra, mint a Mironovszkája, még ezekben a járásokban sem ajánlhatjuk vetésterületének kibővítését, viszont az eddigi vetésterület nagyságát mindenképpen fenn kellene tartani. A Mironovszkája fajta csak közepesen ellenálló a megdőléssel szemben, ezért a termesztésre alkalmas talaj kiválasztásakor és az elővetemény meghatározásakor ezt a tulajdonságát figyelembe kell venni, a termékenyebb talajokra inkább a Bezosztája fajtát vetjük. A tápanyagokban bővelkedő és kellő nedvességgel rendelkező talajokban különösen a csapadékosabb esztendőkben erősen és idő előtt megdőlhet. Ilyen esetben feltétlenül csökkentenünk kell a trágyaadagokat és CCC hatóanyag adagolását vesszük tervbe. A tápanyagban szegény találok sem jönnek számításba, mivel fékezik termésképzőképességét. A Mironovszkája fajta jelentős fiziológiai alkalmazkodó-képességével tűnik ki, ami elsősorban fagyállőságában mutatkozik meg. Ugyanígy Jól bírja az átmeneti, de még a hosszabb ideig tartó szárazságokat is, a tenyészidőszak alatt. Az ellenállóképesség foka azonban nem állandó tulajdonság, és függ a növényzet fejlődési fokától, mielőtt a fagyok bekövetkeznének. Ez a kérdés mindenekelőtt a vetés agrotechnikai időpontjával, a vetést megelőző talajelőkészítés színvonalával és a tápanyagellátás kérdésével függ össze. Az agrotechníkallag kedvező időpontban végzett vetés kedvező feltételt alakít arra, hogy a növényzet a fagyok beálltáig kellőképpen megerősödjék és fejlődésében ne lépje túl a szervfejlesztés II. és III. fázisa közötti átmenet időszakát. A túl korai vetés, valamint kedvező hőmérsékletű és csapadékú őszi időAz egyes búzafajták tápanyagellátási és agrotechnikai igénye járás esetén hamarább bekövetkezhet a szervfejlesztés IV. fázisa, amelyben a növény faggyal szembeni ellenállása veszélyesen lecsökken. A kifagyás szempontjából nagyon veszélyes a túl kései vetés is, mivel a még alig kikelt növények kimerítették a mag tápanyagkészletét és saját tartalékaikat még nem alakították ki. Ilyen esetben jobb, ha a talaj azonnal a vetés után átfagy, és az elvetett növény tavaszig nem hajt ki. Ha a tavaszi időjárás kedvezően alakul, úgy a növényzet ezt a késedelmet hamarosan behozza, és amint többéves kísérleteink igazolták, az ilyen növényzet közepes, sőt néha igen Jó termést is adhat. A vetés időpontjának kérdése körül számtalan elméleti elképzelés alakult ki, s ezek mindegyike tudományoskutató, valamint gyakorlati tapasztalatokra épül az illető növényfajta tulajdonságai szerint. A termelői gyakorlat számára teljesen elegendő annak az alapkövetelménynek szem előtt tartása, amely szerint az intenzív Mironovszkája és Bezosztája típusú fajták számára a termékeny körzetekben nagyon fontos, hogy a vetést a lehető legrövidebb idő alatt és lehetőleg szeptember 25-e és október 10-e között végezzük el. Az agrotechnikai határidőben elvetett Mironovszkája fajta a kifagyással szemben sokkal ellenállőbb mint a Bezosztája, az Iva, a Diana I. és a Diana II., a Kasticei szálkás és a Fanal. Nagyobb fagyállóképeségét e fajta kinemesítője, Rerneszlo akadémikus azzal magyarázza, hogy e fajtának különös képessége van „szándékosan“ átcsoportosítani felhalmozott tápanyagait a hajtásleveletből a növekedési csomókba (pódiumokba). Ezzel magyarázhatjuk nagyobb fagyállóságát s ugyanakkor gyengébb földfeletti részét az áttelelés után, más fajtákkal összehasonlítva. Fagyállőság szempontjából legjobban megközelíti a Bjelocerkevszká fajta. A Bezosztája fajta sokkal intenzívebb, rövid szárú, kevésbé bokrosodó, korábban beérő fajta. Termesztése célszerűbb a termékeny, sőt az igen termékeny talajokon, a kukorica- és répatermő körzetekben. Enyhébb teleken és különösen, ha kedvező agrotechnikai feltételeket alakítunk ki és megfelelő tápanyagellátást biztosítunk, meglepően nagy terméshozamokat ad. Egyébként átlagtermésében a Mironovszkája után következik. A megdőléssel szembeni ellenállóságán kívül további előnye, hogy korábban virágzik és érik, s ezáltal elkerüli a kényszerérést. Ugyancsak ellenálló a magpergéssel szemben. A Bjelocerkevszká fajta tapasztalataink szerint a kukoricatermesztő körzetben ellenállőbb a száraz fagyokkal szemben. A zordabb, szélsőségesebb éghajlati adottságok közepette is megfelel, kevésbé termékeny, agyagos és kissé kavicsos talajokon is jól fejlődik. A Bezosztájához hasonlóan a magpergéssel szemben ellenálló, és ezért a teljes érés időszakában is veszteségmentesen betakarítható. Egyébként hamarább megdől, mint a Mironovszkája. A sokéves terméshozamátlagot tekintve a Diana I az intenzív fajták közé tartozik. Nem bírja az erősebb fagyokat, a hideg teleket és érzékeny a rozsdával szemben. A KroméfíZi Fajtakutató Intézet kísérletei és a termelési gyakorlat eredményei szerint a Diana II. a megdőléssel szemben ellenálló fajtának mutatkozik, jól meghálálja a fokozott agrotechnikát, valamint a kellő tápanyagellátást. A kutatás és a gyakorlat eredményei alapján kimutatható előbb említett tulajdonságok a gyakorlat számára jelentős tapasztalatokkal szolgálnak. Ezeket egész röviden a következőkben foglalhatjuk össze: A Mironovszkája fajta igen plasztikus, termékeny és jól hasznosítja a fokozott tápanyagellátást még a tenyészidőszak alatt is. A KroméfíZi Fajtakísérleti Intézet háromesztendős kísérletei Igazolták, hogy kedvezően reagál a CCC készítmény szabályozó hatására, ami átlagosan hétmázsás hektárhozam növekedésben mutatkozott meg. A CCC készítmény alkalmazásakor nagyobb kiegyensúlyozottság mutatkozik a szalma- és a hajtások, valamint a kalászok és a szemek nagysága között. Nagy terméshozamot érhetünk el a fokozottabb agrotechnika és tápanyagellátás alkalmazásakor. A kukoricatermő körzetben előveteményeinek sorrendje a következő: 1. hüvelyesek, 2. olajos növények (elsősorban az őszi repce), 3. dohány és egyes zöldségfélék, 4. korai burgonya, 5. lucerna, 6. silókukorica. 7. szemeskukorica. A répatermő körzetben: 1. herefélék, 2. olajos növények, 3. hüvelyesek, 4. burgonya, 5. silókukorica, 6. cukorrépa, 7. gabonakeverékek, 8. árpa. Az elővetemény minősége csökkenti elérhető terméshozamát. Az idejekoránti vetéssel, a talajelőkészítéssel és az előveteménnyel szemben jóval igényesebb a Bezosztája. Nem vetjük lucerna után, mivel korábbi vetést követel. A vetés módjának szempontjából az eddigi fajták különösen az aszályosabb körzetekben, a tápanyagban szegényebb talajokon és száraz őszök esetében még a termékenyebb talajokon is szükebb soros vetést igényelnek. A Bezosztája, a Diana I., a Diana II. és a Kasticei szálkás 7,5^-10,5 cm A Bezosztája őszi búzával végzett félig üzemi agrotechnikai kísérletek eredménye a dunaszerdaheiyi járás Obrady-i EFSZ-ében 1967—68-ban. Henger A szántás Tápanyag Vetőmag- Terméshasználata mélysége ellátás mennyiség gfhTM Vetés előtt 170 kg/ha 5 millió csíra-és után tárcsa 10 cm tiszt» táp- képes mag 44,30 — szántás 15 cm anyag hektáronként 37,72 — szántás 25 cm — 37,09 Csak vetés előtt tárcsa 10 cm —„— —„— 38,52 —„— szántás 15 cm —„— —„— 35,82 — szántás 25 cm — 33,18 Nem hengerelt tárcsa 10 cm — 39,48 —„— szántás 15 cm —„— —„— 39,72 —„— szántás 25 cm — —„— 39,04 Vetés előtt ős után tárcsa 10 cm — 7 millió 45.38 — szántás 15 cm —„— —„— 44,55 — szántás 25 cm — 41,82 Csak vetés előtt tárcsa 10 cm —„— — 40,33 —„— szántás 15 cm —„— —„— 43,56 — szántás 25 cm — • 41,82 sorközöket követelnek. A Mironovszkája és a Bjelocerkevszkája a répatermő körzetben szélesebb sorokba (12—15 cm) is vethető. A vetőmagmennyiség és a vetési mélység nemcsak a fajtától, hanem a termelőkörzet jellegétől, valamint az időjárástól és a talaj állapotától is függ a vetés időpontjában. A Mironovszkája és a Bjelocerkevszkája hektáronként 3.5— 5 millió csíraképes magot követel hektáronként 4—5 cm mélységre vetve. A Bezosztája, tekintettel az előbbiekben említett tulajdonságaira. 8—7 millió csíraképes mag vetését igényli hektáronként 4—8 cm mélységre vetve. A fajták szempontjából különös figyelmet fordítunk tápanyagellátásukra. Természetesen különböző a tápanyagmennyiség az alkalmazás időpontjától és módjától függően. A Mironovszkája különösen a megosztott nitrogénes tápanyagellátást hálálja meg, ha a nitrogén egyharmadát a vetés előtt, további egyharmadát a tél végén (a szervfejlesztés II., III. fázisában), a harmadik harmadot pedig a szárfejlesztés kezdetén (V. fázis) alkalmazzák, hektáronként 50— 70 kg nitrogént számítva N 1: P 1,2— 2 : K 1—1,5 arány mellett. A Bezosztája a nitrogén tervezett adagjának 50—60 százalékát igényli a vetés előtt, a többit a tél végén, hektáronként 70—100 kg nitrogént számítva N 1: P 0,8—1,2 : K 1,5 arányban. Amint a legutóbbi kísérletek eredményei igazolták, a nitrogén nagy területeken való alkalmazásakor egyes fajták kedvezően reagáltak a nitrogénes fejtrágyázásra a szervfejlesztés későbbi időpontjaiban is. Végezetül szeretném megemlíteni, hogy az idejekorán és Jő minőség mellett végzett talajelőkészítés elveit, a talaj kellő tömörségét a vetés napján nem szabad szem elől téveszteni, mivel éppen ezek a feltételek döntő fontosságúak az intenzív fajták termesztésekor (lásd a táblázatot). A műtrágyák nagyobb adagjai és különösen az Ismételt nitrogénes trágyázás elsősorban a burgonyatermő körzetben eredményez jelentősebb hektárhozam-növekedést. Ezt a tényt igazolták azok az eredmények, amelyeket 1968-ban értek el a trenőíni, senical, prlevidzal és más járásokban. Egyébként általánosan érvényes az a nézet, hogy az őszi búza agrotechnikájában és tápanyagellátásában nem szabad sablonosán eljárni, tgy például gyakran sorolják be a lucerna után a Bezosztája fajtát. Ez pedig helytelen. A Bezosztája fajta különösen igényes a vetés időpontjára, a talaj tömörségére és a nitrogénes trágyázásra. Ezért az ilyen esetekben inkább Mironovszkája vagy Diana fajtát vessük, amelyek jobban kihasználják a később felszabaduló nitrogént, már a szárfejlesztés időszakában. A mezőgazdász mindig mérlegelje az egyes agrotechnikai intézkedések hatását az adott helyzetben, a gyakran igen gyorsan változó helyi feltételeket szem előtt tartva. JOZEF HÜSKA mérnök, Nyltral Mezőgazdasági Főiskola Ä szövetkezeti demokrácia erősödése a magyar termelőszövetkezetekben Nálunk, Magyarországon a gazdasági reform életbe lépésével nagy lehetőség »nyílt a termelőszövetkezeti demokrácia erősítésére is. Ugyanakkor a gazdálkodás jellege is megváltozott, illetve megváltozóban van, kezd hasonlóvá válni az állami vállalatok gazdálkodásához, hasonló jógákkal, hasonló kötelességekkel, erősítve az egyszemélyi felelősséget. Sokan még ma is kételkedőén kérdezik: hogyan lehet egyszerre a szövetkezeti demokráciát erősíteni, ami azzal jár, hogy a szövetkezeti gazdák nagyobb mértékben szólnak bele a közös gazdaság ügyeibe és ugyanakkor hogyan lehet erősíteni az egyszemélyi felelősséget, ami azzal jár, hogy nagyobb hatáskört, több jogot kapnak a vezetők is. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy mindkettőt lehet egyidőben fejleszteni, erősíteni. Hogyan? A legfontosabb kérdés volt ebben a tekintetben a hatáskörök tisztázása, világos, pontos elhatárolása. Mi tartozzon a közgyűlés hatáskörébe? Meddig terjedjen a vezetői Jogkör? A termelőszövetkezeti vezetőket milyen mértékben terheli a felelősség a gazdálkodásban bekövetkező hibákért? Ilyen és hasonló kérdések vártak megoldásra, és most mér lassan ezek a kérdések megoldódnak, helyükre kerülnek. A legnagyobb lépést jelentette ebben a tekintetben a termelőszövetkezeti vezetők titkos választásénak bevezetése, még pedig nem egyszerű szótöbbséggel, hanem ahogyan szaknyelven mondani szokták, minősített többség alapján. Ez azt jelenti, hogy a szavazatok kétharmada szükséges ahhoz, hogy valakiből termelőszövetkezeti vezető váljék. Ez látszólag nem könnyítette, hanem nehezítette a termelőszövetkezeti közgyűlés munkáját. Sok termelőszövetkezetben egy egész nap kellett csak ahhoz, hogy az elnököt megválaszszák, sőt néhány olyan közös gazdaság is akadt, ahol el kellett halasztani a vezetőségválasztó közgyűlést, mert sehogyan sem akart összejönni a kétharmados többség. Gyakran megtörtént, hogy már csak két-három szavazat kellett volna az előírt minősített többséghez, de az nem volt meg és így újra és újra meg kellett győzni egymást a szövetkezeti gazdáknak arról, hogy ez vagy az az alkalmas vezető. Ismétlem: látszólag tehát a magyar termelőszövetkezetben nehézkesebbé, körülményesebbé vált a vezetőségválasztás, mint korábban a nyílt szavazással. A látszat azonban sokszor csal. Már eddig is sok termelőszövetkezetben megmutatkozik, hogy érdemes volt időt, fáradságot áldozni a vezetőnek legalkalmasabb emberek kiválasztására. A jó vezetők munkája nyomán a gazdasági eredmények is gyorsan javulnak. Számos közös gazdaság alig egy év alatt megerősödött annyira, hogy megszűnt a mérleghiány, a veszteséges gazdálkodás nyereséges gazdálkodássá változott. Lényegében itt arról van szó, hogy mennyiségileg ugyan most kevesebb kérdés tartozik a termelőszövetkezeti közgyűlés hatáskörébe mint régebben, viszont minőségileg ez jóval többet jelent a korábbi állapotnál. Sok olyan kérdés, amellyel azelőtt a közgyűlés foglalkozott, átkerült a vezetőség hatáskörébe, például a fegyelmi ügyek, munkabeosztás stb. A termelőszövetkezeti vezetők tehát nagyobb hatáskört kaptak. Hogyan erősödhet ily módon a szövetkezeti demokrácia? Lássuk ezt a kérdést egy gyakorlati példa tükrében. A tél közepén meglátogattam egy termelőszövetkezetet, ahol arról panaszkodtak, hogy elfogyott a takarmányuk, vagyis az állatállomány fejlesztését és a takarmánytermesztést nem jól hangolták össze. Ki ezért a felelős? A kérdésre így válaszoltak: „Kérem, nálunk nagyon erős a termelőszövetkezeti demokrácia, mindenben a közgyűlés dönt, a közgyűlés döntötte el azt is, hogy mennyivel növeljük az állatállományt és azt is, hogy mennyi földön termeljünk takarmányt.* Talán mondani sem kell, hogy ebben a termelőszövetkezetben nem erős, hanem nagyon is gyenge volt a szövetkezeti demokrácia. Inkább rendetlenségről, kuszáltságről, a hatáskörök összekeveréséről volt szó, és mindezeket nevezték szövetkezeti demokráciának. Amikor az állattenyésztési szakembereket próbálták felelősségre vonni a rossz kiszámítás miatt, azok egyszerűen azt felelték: „Kérem, mi nem tehetünk róla, nem bízták ránk, a közgyűlés döntött és nekünk a döntést végre kellett hajtani.“ Vagyis ilyen esetekben az a helyes, ha a közgyűlés teljes Joggal dönti el, hogy az állattenyésztést, illetve annak valamelyik ágát fejleszteni kell, de a részletek taglalásába nem megy bele, azt rábízza a felelős szakemberekre, akiknek érteniök kell ahhoz, hogy a részleteket összhangba hozzák, a megfelelő arányokat biztosítsák és később, ha hiba van, nem hivatkozhatnak senkire, vállalnlok kell a felelősséget. A felelőtlenség, a könnyelműség, a pazarló gazdálkodás, a kontárság persze nem szűnik meg egy csapásra. Sokszor kemény harc kell hozzá, hogy az új szemlélet győzzön. Nemrég például egy újságíró bátran szóvá tette, hogy az egyik termelőszövetkezetben felelőtlen, pazarló gazdálkodást folytatnak, mellőzik a legelemibb szakmai követelményeket is, a gazdálkodás ráfizetéses, és a veszteségek megtérítését az államtól várják ahelyett, hogy Jobban gazdálkodnának. A cikk megjelenése után a termelőszövetkezet vezetői sajtópert indítottak mondván, ők nem tehetnek arról, hogy rossz volt az időjárás, hogy keveset termett a föld, hogy elhullottak az állatok stb. A bíróság azonban fejükre olvasta, igenis, a termelőszövetkezeti vezetők felelősek azért, hogy a vezetésük alatt álló közös gazdaságban legalább az alapvető szakmai követelményeket érvényesítsék. Éppen azért, mert a termelőszövetkezet közgyűlése nem foglalkozik tizedrangú, vagy századrangú kérdésekkel, sokkal alaposabban vitatja meg, hogy elfogadható módon dolgoznak-e a szakemberek és ily módon hamarabb fény derül a rossz gazdálkodásra. Am aki azzal az igénnyel lép fel, hogy a szövetkezeti demokrácia jogán felelősséget követel másoktól, saját magának is Jól kell dolgoznia. És ez a megnövekedett felelősségérzet egyre inkább kidomborodik a tisztség nélküli szövetkezeti gazdák között is. Sok jelenség tanúskodik erről, sokféle szervezeti keretet alkalmaznak annak érdekében, hogy a személyi felelősség — akár a vezetőkről, akár a tisztség nélküliekről van is szó — minél inkább kidomborodjon. Az ilyen példák sokaságából csak egyet említek. Az egyik országos hírű termelőszövetkezetben látogatásom alkalmával export paradicsom-szállítmányt állítottak össze. Felfigyeltem rá, hogy mindegyik ládába egy papírlap került, rajta a csomagoló nevével és címével. így reklamáció esetén könnyen megállapítható, hogy ki végzett rossz munkát. A szövetkezeti demokrácia erősödése, a hatáskörök pontos elhatárolása, a munkáért való felelősség megnövekedése igen kedvezően hat a magyar termelőszövetkezetek gazdasági fejlődésére is. Itt is csak egy példát említek: az idei búzatermés holdanként! országos átlaga 16 mázsa lett és ez egyben rekordot is jelent. Azt jelenti, hogy búzából megkétszereződött a terméshozam a húsz évvel ezelőttihez képest. És tegyük hozzá még azt is, hogy a magyar földműves ezt a nagy termést is Jóval könnyebb munkával, kevesebb fáradsággal érte el, mint régen a keveset. TESZKŐ SÁNDOR, a Szabad Föld munkatársa SZABAD FÖLDMŰVES 'J 1969. szeptember 27,
