Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-20 / 38. szám

KULTORA Bizonyára több olvasónk hallott ■* afelől, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága mellett megala­kult egy felelős nyelvi bizottság, melynek élőn hazánk tapasztalt nyelvtanárai állnak. A nyelvi bizott­ság szekciókra van osztva: a nyelv­járásokkal, a népdalokkal, a nép­mesékkel, a babonákkal, a történe­tekkel és a földrajzi tulajdonnevek összegyűjtésével foglalkoznak szlo­vákiai méretben. Cikkemben én Is a földrajzi nevek gyűjtésével kapcsolatban szeretnék néhány megjegyzést tenni. 1985-től 15 községben végeztem el ezt a mun­kát és több mint 1200 nevet gyűjtöt­tem össze. A kezdő lelkes gyűjtőkhöz Írom ezt a néhány megjegyzést. Szellemi értékeink közül minde­nekelőtt a nyelv érdekel bennünket. De a nép nyelvét korántsem Ismer­jük annyira, mint népzenénket vagy költészetünket. A népnyelven belül is sajátos helyet foglalnak el a föld­rajzi neveink. Róluk már eddig is sok elméleti fejtegetés Jelent meg, de a rendszeres gyűjtőmunka euró­pai viszonylatban is csak az utolsó 30—40 év alatt Indult meg. A földrajzi nevek nyelvtudományi Jelentősége kétségtelen, hiszen tulaj­donneveink valamikor szintén köz­nevek voltak, s ha olykor lassabban Is, de ugyanolyan változásokon men­tek keresztül, mint egyéb szavaink. A névkutatás Jelentőségét az Is nö­veli, hogy a szavak egy részéről már csak tulajdonnév! formában vannak emlékeink. Ezek lehetővé teszik, hogy pontosabb képet alkossunk nyelvünk múltjáről. Jobban megismerjük nyel­vünket és ezen keresztül kultúránk történetét. Népünk történelmének ta­­tanulmányozásához, a népesedés- és településtörténethez is hasznos ada­tokat szolgáltat, de eredményeit Jól hasznosítják egyéb tudományágak, mint pl. a történelmi földrajz, a nö­vényföldrajz, az állatföldrajz, a nép­rajz stb. Is. A névgyűjtésnél ezért több szem­pontot kell egyszerre figyelembe ven­ni, de természetesen a név, a név nyelvi alakja érdekeljen bennünket elsősorban. A földrajzi név Is olyan azonban, mint más sző: egy szűkebb közösség (legtöbbször egy-egy köz­ség) tagjai használják, később pedig megfeledkeznek rőía, tehát elévül. Különösen a mi korunkra jellemző ez az utóbbi, mert a modern nagy­üzemi mezőgazdaság nemcsak a kis táblákat szántja össze, hanem egy­GYŰJTSÜK A NÉVANYAGOT major. Dombos, lakott terület. Ura­dalmi birtok volt, Welss volt a dűlő tulajdonosa 1918-ig. Pezsernye köz­ségből (zólyomi Járás) Jöttek szlo­vák telepesek: Rybosok, Horfiákok, Luptákok, Macák és Farblar csalá­dok. Ezek megvették az egész terü­letet, majd beépítették és gyümöl­csöst létesítettek. A Hontvár megyei monográfia még nem, de a Felvidék 1939-ben már említést tesz Pezser­­nyepusztáról. Adatközlők: Hornyá­csek András, Havetta Lajos, Fegyver­nek. úttal fölöslegessé teszi a kisebb dű­lők neveinek használatát Is. De Így van ez az utcanevekkel Is. Egy Ilyen országos méretű gyűjtés megvalósítá­sa szakemberekkel szinte lehetetlen­ség. Áldozatos önkéntes munkával pótolni lehet ezt a hiányt. Gyűjtésünk akkor lesz valóban ér­tékes, ha a községben és határában minden népi nevet összegyűjtünk; hogyha a nevet úgy Írjuk le, aho­gyan a faluban kiejtik (tehát nem a magyar helyesírás szerint), és lo­kalizáljuk a neveket a térképvázlat­ra úgy, ahogy, ezek előfordulnak a község határában. Olykor nem köny­­nyű eldöntenünk, hogy valóban föld­rajzi tulajdonnévvel van-e dolgunk, vagy csak köznévvel. Ilyenekkel ta­lálkozunk mind a falun belül (bel­­telkek nevel), mind a falu határában (dűlők, határrészek nevel, híd, köz­ségi kút). Fontos a gyűjtés megszervezése. A HNB elnökökkel kell kapcsolatba lépni, átolvasni a községi króniká­kat, látogatást tenni a Járási múzeu­mokban, levéltárakban, könyvtárak­ban. Nagyon sok érdekes anyagra bukkanhatunk, de a legfontosabb az adatközlők helyes megválasztása. Munkánk sikere legtöbbször rajtunk múlik. Kiválasztáskor a határjárő embereket keressük: Ilyen: a csősz, a mezőőr, a pásztorok, a kondűszok, a favágók, a napszámosok stb. Tehát olyanokat, akiknek több helyen volt a határban földjük, avagy többször bejárták azt. Esetleg úgy csinálhat­juk, hogy a határ egy-egy részére külön-külön Is szerzünk adatjelzőket. A legutóbbi anyaggyűjtést Magya­­radon, Szántón, Hontfüzesgyarmaton és Fegyverneken végeztem. Kiraga­dok tehát néhány földrajzi nevet és ismertetem az olvasóközönséggel, va­lamint azokkal, akik még a munkát nem kezdték meg. (Különben sokat segíthet ebben a munkában Teleki Tibor, a Nyitral Pedagógiai Fakultás magyar tanszékének tanára, aki ezen munka kezdeményezője volt és a to­pónknál ' csoport felelős vezetője. Bátran fordulhatnak hozzá az érdek­lődők, űrlapokat küld, hasznos út­mutatót vagy személyesen megma­gyarázza a munka menetét.) Névanyag: Békás: Ejtése: Békás. Domborzata: sík terület. Művelési ág: Szántó. Ese­mény: A gólyák és bíbicek kedvelt helye, mocsaras rét volt. 1960-ban lecsapolták. Adatközlők: Havetta La­jos, Hornyácsek András, Fegyvernek. Fölsőforrások: Sík terület, erdő melletti árkok, 1957-lg 7 kisméretű gyógyfürdő (medence) volt ezen a helyen. A szántól ásványvízforrások három helyen fordultak elő a Búr­­patak mentén. A források egy síkvo­nalba estek. Traventín rakódott le a kőzetre. Erről említést tesznek 1887-ben Szent Katolnay Cseh és Szontágh (1888) Selmecbányái és pest! geológusok. E. Ivan (1952) meg­említi, hogy 7 forrás volt ezen a ré­ten és a gyógyvíz hőmérséklete 17— 20 °C között mozgott. A fürdő és for­rás védett övezetét a budapesti Bel­ügyminisztérium határozta meg 1892- ben. A legújabb vízelemzést Jaroslav Janák mérnök végezte 1957-ben. A fürdőt külföldi vendégek is használ­ták. Híres volt a gyomorbántalmakat enyhítő, reuma és szívbetegségek gyógyító hatásáról. Tulajdonosai: az egyház, Reviczky Dániel, Somogyi László stb. voltak. A Fölsőforrások­ról említést tesz Török ].: A két ma­gyar haza gyógyvizei és fürdőinté­zetei Bp. 1848-ban. Adatközlők: Mo­­ravszky Dezső, Berkes László, Szán­tó. Pezsernyemajor. Ejtése: pézsérnye-Proletárok: Dombos szántóföld. 1918-ban osztották ki a zselléreknek és földnélkülieknek, bizonyos pénz­összeg ellenében. Adatközlők: Hor­nyácsek András, Havetta Lajos, Fegy­vernek. Templomutca — Fegyvernek, ejté­se: témplomuccá, lakott terület. A volt Adler-féle kastélyt 1938 után templommá, másik részét kultúrott­­honná alakították át. Szent György napján a község lakói a Szlklnce­­patak partján gyülekeztek össze és a tűz mellett „kikiáltottak“ egymásra különböző szerelmi históriákat a leányzókról, legényekről és házaspá­rokról is. Egymásnak így kurjongat­tak: — Lövöm a szent Györgytl — Felelet a lányok részéről: — Ne lődd vltlzl — erre a legények vissza: — Mit Igírsz? — lányok: — Egy szíp hírt! — Utána jöt a kurjongatás. Rendszerint a tettes magára ismert, vagy bosszankodott, vagy Jót neve­tett a dolgon. Ezek a népszokások 1945-lg tartottak. Adatközlő: Havetta Lajos. Erről a Szent-Győrgy napi népszokásról említést tesz 1939- ben Csatár és ölvedl János A Felsza­badult Felvidék 229. és 230. oldalán a Garam menti és Nyitra menti nép­szokásokban. Utoljára hagytam két olyan dűlő­nevet, amely történelmünkre ád visz­­szapillantást. Mindkettő megtalálható Fegyverneken és Hontfüzesgyarma­ton. Tized. Domb, szántóföld. A magyar seregek, amikor visszafoglalták Buda várát, az erre menetelő török sere­geket tizedelték meg. 1908-ban az adatközlő Hornyácsek András pél­dául talál egy buzogány-féle vasda­rabot és egy öreg lovassarkantyút. Törökülés, nevű dűlőt öregjeink úgy magyarázzák, hogy a törökdúlás Időszakára lehet visszavezetni. Sík terület, szántó. Az anyagot beküldte: Belányi János SOMOGYI TÓTH SÁNDOR: GABI Gabi az apjától naplót kapott, amelybe minden nap legalább tíz sort kell írnia. Az író naplószerflen ír a gyermekvilágról, a serdülő kor­ról, s ez mindenki számára kitűnő olvasmányt jelent. (Ara 13.50 Kős.) KERTÉSZ ERZSÉBET: SZENDREY JÜL1A A „feleségek feleségét“ komoly ze­ne- és irodalomrajongó, intézeti kis­lányként ismerjük meg, akit apja, a megye első gavallérjához szeretne feleségül adni. Júlia azonban a szat­mári megyebálon megismerkedik Pe­tőfi Sándorral, s úgy érzi, hogy egész életében erre a találkozásra várt. A költő alig egy hónappal a megis­merkedés után feleségül kéri Júliát. Szendrey Ignác azonban kikosarazza a költőt. Mint közismert, Júlia kitart szerelme mellett, s családjával da­colva, a kitagadást is vállalva, egy évvel a szatmári megyebál után Pe­tőfi felesége lesz. (Ara 22,50 Kcs.) MARGUERITE AUDOUX: MARIE-CLARIE Marle-Clarie az írónő életregénye. Árva gyermek, akinek egészséges szervezete meglel, magába szív min­dent, ami szépség és erő, — aki ko­lostori lelencként és tanyai birka­­pásztorként egyaránt megtalálja a boldogságot, de mindig el is kell veszítenie. (Ara 16,— KCs.). VLADIMIR PARAL: KATAPULT Jacek Joät vegyészmérnök hivata­los kiszállásainak útvonalán apróhir­detések révén hét nővel köt ismeret­séget, ők lennének azok a Katapul­­tok, amelyek közül az egyik segítsé­gével kirepíthetné magát új életbe. A kibontakozó és elmélyülő hét vi­szony egyaránt reményteljes, mind­egyik nő új állást, új lakást szerez, mindegyik többet Ígér, többel kecseg­tet az előbbinél. Fordulatot, cselekményekben gaz­dag regény a Katapult. (Ára 15,— Kős.) A műkedvelő szániátszás időszerű kérdései A műkedvelő színjátszásnak mindig rangos szerep Jutott a lakosság kulturális Ismereteinek elmélyítését és a szocialista haladás ügyét szolgáló népművelési munkában. Ezért természetes, hogy a műkedvelő szín­játszók mindig támogatták azokat a kezdeményezése­ket, amelyek a népművelési munka módszereinek kor­szerűsítését szorgalmazták. Népművelésünk Jelen helyzetének elemzése alapján törvényszerűen arra a következtetésre Jutunk, hogy az élet kinőtte népművelésünknek olyan értelmezését, amilyen mondjuk negyedévszázaddal ezelőtt még he­lyesnek bizonyult. Tehát egy korszerűbb népművelési koncepció mielőbbi kialakítására van szükség. Egy olyan koncepció kialakítására, amely elsősorban az Ifjúság, a falu és azon belül a parasztság aktív közre­működésével is számol. Ez ma már szükségszerű köve­telmény, mert a művészetet, az irodalmat szerető falusi ember már nemcsak az agitáclő függvényét képezi, ha­nem a szocialista munka- és életkörülmények rávezet­ték arra is, hogy kulturális értékeink ápolóinak és fej­lesztőinek aktív segítőtársa legyen. Mi, akik a haladás képviselői, a szocialista demokrá­cia hívei vagyunk, s akik előtt az internacionalizmus nemcsak divatos szólam, akik részére a szocialista ha­­zafiságból táplálkozó nemzeti öntudat és az emberi ér­tékek felsőbbrendűsége — de számos más elméleti és gyakorlati kérdés megértése és másokkal való megér­tetése — olyan természetes ténnyé tudatosodott, ame­lyért csak lelkesedni lehet, feltétlenül figyelembe vesz­­szük azokat a tényeket, illetve tapasztalatokat, amelye­ket a haladás ügyét szolgáló műkedvelő színjátszásunk reánk, a korszerűsítést igénylő nemzetségre örökségül hagyott. Színjátszó mozgalmunk temérdek lehetőséget rejt magában. Munkánk és erkölcsi normánk tudatosításá­val, a tudomány és a tárgyi tudás párosításával cseng egybe. Persze azzal a hivatásérzéssel és kötelességtu­dattal, amely nélkül társadalmunk, kultúránk és politi­kánk nem töltheti be marxista-leninista elhivatottságát. Munkánk színes és sokrétű. De eredményt csak igé­nyes műsorokkal, magasszintű párbeszédekkel, tartal­mas értekezletekkel és baráti találkozókkal érhetünk el. Kölcsönös bizalom és tiszta lelkiismeret kell ahhoz, hogy tevékenységünk közüggyé váljék, mert nem kö­zömbös számunkra, milyen iesz a közvélemény és a népművelés viszonya. Mert a közvélemény ma már nemcsak hogy vitatkozik a munkaformák módjain és tartalmi lehetőségein, de minden szinten hajlandó az előbbrejutáshoz segítséget is adni. És ha számunkra egy néző, már kollektív felelősséggel ül be a nézőtérre, ön­tudatos közönséggé válik, bírálni tudó látogatóvá, aki­nek a nézetét már nem lehet figyelmen kívül hagyni. A siker tehát a Jó műsorpolitikán múlik. Célunk mi más lehet, mint választ adni minden Időszerű kérdés­re. S ehhez a vezérszólamot a jó szerepkönyvnek kell megadni. Tehát egy olyan színdarabnak, amelynek Idő­szerűségét tartalmi cselekménye szabja meg, vagy ép­pen formai megnyilatkozásban hoz elénk olyan gondo­latébresztő Jeleneteket, amelyek a néző kételkedéseit is helyes mederbe terelhetik. A néző ugyanis élményt akar, ő is a szereplőkkel együtt akarja felfedezni a mondanivaló lényegét, a cselekvés dinamikájából reá ható koncepció Jelenlétét. De ezen felül igényli még az élő szó varázsát is, és ezért Jön el az előadásra önként, minden agitáció nélkül. Nem lényegtelen hát, hogy mű­kedvelőink milyen műsorokat szerveznek. Milyen szín­darabokat tanulnak, milyen témákról vitatkoznak és mi az, ami őket közvetlenül érdekli, foglalkoztatja. De az sem mindegy a számunkra, hogy műkedvelő rendezőink, népművelőink és aktivistáink milyen pers­pektivikus feladatokat tűznek maguk elé. Az elmúlt időszakban végbement kulturális fejlődés egyik legjellemzőbb mutatója szerint, nemcsak a művé­szetek iránti igény növekedését figyelhettük meg — főleg falusi vonatkozásban —, hanem azt is tapasztal­hattuk, hogy a falusi ember elvárja már, hogy közsé­gében is, rendszeresen szerepeljenek a helyi műkedve­lők. Tökéletesebb szervezést, tekintélyt, színvonalat, megbecsülést sürget. Módszertani segítséget követel, mert ott akar lenni az alkotóversenyeken és részt óhajt venni az ország kulturális életkeringésében. Megszólalt a falu. Műkedvelőink sorában már kvali­tatív fokozatokat is megállapíthatunk. S ezért a kezdő színjátszó csoportjainkat kell elsősorban megerősíte­nünk, buzdítanunk, útbaigazítanunk. Mozgalmunk meg­újhodását a falun kell elkezdenünk. Ott van a Jövőnk. Az ú] falusi inteligencia, az otthon dolgozó fiatalok, az ú] kultúrházak tevékenysége egyre Igényesebb lett. Szinte önmaga erejéből tört előbbre. Fellendült és szót kér az egyetemes kultúra tartalmasabb továbbfejleszté­sében. S éppen ezért nem lehet számunkra közömbös, hogy az egyes Járásokban hogyan működik népművelési hálózatúnál A személyes felelősség, a munkafegyelem megszilárdítása, az anonimitás felszámolása nélkülözhe­tetlen feltétel a minőségi előbbrejutáshoz. Reméljük viszont, hogy a szakosított koordináció, a tárgyilagos káderpolitika népművelői munkánk átlagos színvonalát, az elkövetkező őszi-tavaszi Időszak sokrétű tenniakará­­sában lényegesen megjavítja. Ehhez persze meg kell találnia az együttműködés legeredményesebb szervezeti formáit és módszereit, amelyek nem egy-két egyén „ex officio“ szemszögéből rendeltetnek el, hanem egy olyan kollektív-értékű rezümévé erősödnek, amelyek bizonyo­san előbbre lendítik műkedvelő színjátszó mozgalmunk fejlődését. De ez, végső fokon mégis csak az igazi szak-tekintély, a kölcsönös bizalom és megbecsülés kérdése, amelyhez viszont még a műveltség legalább átlagos színvonala és a mérlegelni tudó tárgyilagosság J- lenléte Is nélkülöz: .etetlen feltételi Szuchy M. Emil SZABAD FÖLDMŰVES 13 1989. szeptember 20. f S 3 1 = M m £ 3 *•* <a 2?« áf a ° £ u H *■< S3 1-5 2 Js 'C0 * * 3 C .* s c ■-» 13 g.3 S v a S c Ä 3 3 N S *3 '= í ^ s 3 — ► »H +mt © 00 A Nyitrai Pedagógiai Főiskola im­pozáns nagytermében adták át a köz­­társasági elnök által adományozott állami kitüntetéseket a szövetkeze­tek kiváló dolgozóinak ás vezetőinek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents