Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-20 / 38. szám

HASZNOS TUDNIVALÓK, A gazdasági állatokról emberekre átvihető betegségek (3) A FERTŐZÉS ÁTVITELE A gazdasági állatnál a fertőzés forrása elsősorban a fertőző (ragá­lyos) betegségben szenvedő állat, to­vábbá a rágcsálók és a rovarok. Ida 'tartoznak még a bacilushordozók és 'a vírushordozók, vagyis egészséges állatok, amelyek már leküzdötték a betegségeket, de szervezetük kór­okozó csirákat tartalmaz. A fertőzés forrása azonban beteg ember Is le­het, (például, aki gümőkórban, tí­fuszban stb. szenved), vagy pedig Olyan egyén, aki bizonyos betegsé­gekből kigyógyulva bacilushordozóvá vált. A fertőzés átvitele bekövetkezhet: a) a beteg állattal vagy emberrel való közvetlen érintkezés által, akik­nek zoonózája van (a betegség átvi­tele rendszerint az ápolásnál, etetés­nél, megharapásnál, a megfertőzött bőr, hús, te] feldolgozásánál, az ál­latokon végzett beavatkozásoknál az egyéni védőeszközök beavatkozása nőikül, a mesterséges megterméke­nyítésnél, az állat születésénél stb. következik be); b) közvetett érintkezéssel azon anyagokon keresztül, amelyeket a beteg állatok, emberek, rágcsálók, rovarok stb. váladékai megfertőztek (takarmány, alomszalma, a fertő­zött rétekről és legelőkről származó növények, tisztítóeszközök, szerszá­mok, eszközök, beszennyezett mun­karuha stb. által). Olyan esetek Is vannak, hogy a zoonózisos dolgozó más dolgozót Is megfertőzött. Gyakran előfordul, hogy a beteg dolgozó megfertőzi a gondjára bízott állatokat, azok pe­dig további egyént fertőznek meg. A beteg állat és a bacilushordoző állat testének különböző szerveiben kórokozó csirák vannak, ahonnan kiválasztásukkal leggyakrabban vize­lettel, szilárd ürülékkel, az orr és a gége váladékaival (a gümőkőros te­hén köhögésénél a kórokozó csírák egészen 5—12 m távolságra kerül­nek), esetleg a nemi érintkezésnél kerülnek a külső környezetbe. A zoonőzák csirái elterjesztésének gya­kori forrása a víz. A folyóvizek be­szennyezése főként akkor következik be, ha a felületi vizekbe, patakokba, folyókba, halastavakba húgylé és trágyalé folyik a megfertőzött gaz­daságok istállóiból és udvaraiból. Egészségügyi szempontból azonban szükséges hangsúlyozni, hogy főként a csatornák szennyvize és a vízzel keveredett trágyalé lényegesen hoz­zájárulnak a fertőző betegségek ter­jedéséhez. A vízbe, legtöbbször a be­teg állatok és emberek ürülékeivel, a hastífusz, a salmonelözis, a vérhas, a gümökór, a fertőző sárgaság kór­okozó csírái, az élősdi giliszták to­jásai — főként a galandféreg tojásai — stb. kerülnek. Az állati terméke­ket feldolgozó üzemekből — legin­kább a vágóhidakról, kafilériákból, enyvgyárakból, bőrcserző üzemekből — nagyon veszélyes megbetegedések terjednek el, mivel az üzemek szenny­vize az antrax, az orbánc, a pestis, a takonykór, a tetanusz stb. kóroko­zó csiráit tartalmazza. Ezért szüksé­ges, hogy az állati termékek vala­mennyi feldolgozó ágazata tökéletes tisztltőállomásokkal legyen felsze­relve, amelyek hatékony fertőtlenítő­készülékek segítségével tökéletesen fertőtlenítik a hulladékanyagokat és a vizet. Tilos a terményeket, főként a zöld­séget, a gabonaneműeket és a takar­mányokat öntözni és trágyázni öblítő hulladékvízzel, amelyek húgylével vagy trágyával vannak megfertőzve, vagy pedig olyan vízzel, amelybe a csatornázás torkollik. A zoonózok közül sokat, így pél­dául a toxopplazmónát, a tularémiát stb. a rovarok viszik át, mégpe­dig oly módon, hogy előbb a beteg állat vérét szívják, röviddel utána pedig egészséges állat vagy ember bőrén ejtenek sebet. Ezen kívül a fertőző betegségek csíráit átviszi tes­te felületén és megfertőzi velük az emberek és állatok számára elkészí­tett élelmet. A rovarvllágból a legelterjedtebb bacilusterjesztők közá tartoznak a legyek. A legyek gyorsan szapo­rodnak, mozgékonyak és előszere­tettel keresik fel a fertőzött környe­zetet, főként a bűzlő és rothadó anyagokat. Megállapítást nyert, hogy egy légy szlvókáján a legkülönbö­zőbb fajtájú baktériumokból (63 faj­tából) 5 millió van. Köztudomású, hogy a legyek nagy szerepet Játsza­nak a fertőző sárgaság, a paralízis stb. átvitelénél. Nagyszámú zoonózát visznek át a kullancsok is, melyeknél a fertőzés csírái tojásaikba kerülnek. A gazda­sági állatok a legelőkön lelegelik ezeket a tojásokat, aminek következ­tében a tojások közvetlenül kerülnek szervezetükbe. Ismert az agyhártya­gyulladásnak átvitele az emberre kullancsok által. Ezért nagyon erélyesen fel kell számolni a határ­ban az összes nedves és mocsaras helyeket, mert ezek a fertőző beteg­ségek melegágyai. A rágcsálók a zoonózok leg­aktívabb terjesztői közé tartoznak, főként az állattenyésztésben. A rág­csálók gyakran szenvednek olyan betegségekben, amelyek az ember számára is ragályosak. Ürülékeikkel, főként vizeletükkel, beszennyezik a vizet, a takarmányt, az almot, vagy pedig a kórokozó csírákat testük felületén viszik át. A patkányok a legtöbb kórokozó csírákat farkukon viszik át. A ragályos betegségek át­vitelének veszélye a patkányokról rendkívül nagy, amiről a következő eset is tanúskodik: A sertések eteté­sénél a patkány keresztülfutva a vá­lyún a sertések nem fedett, lehor­zsolt lábát farkával úgy ütötte meg, hogy az állandóan gennyező seb ki­gyógyítása néhány hónapig tartott. A sebesült bőrébe ugyanis nagy­­mennyiségű különböző bacllus került, ami bonyolulttá tette a gyógykeze­lést. A FERTŐZÉSEK ÜT)A A SZERVEZETBE A kórokozó csírák útja a szerve­zetbe különféle. A bőr minden, még a legkisebb, szemmel nem látható sérülése is a fertőzés kapujává vál­hat. Az embernél leggyakrabban a kéz és láb lehorzsolásáról van szó, amikor az elégtelen és nem alkalmas lábbeli következtében érintkezésbe kerülnek a fertőzött vízzel, földdel, trágyával vagy húgylével. A fertőzés gyakori útja a légző­szervek felső részének nyálka­hártyája és a szem kötőhártyái, sőt az alsó légzőutak is, ha az ember mélyen szívja magába a fertőzött port, amely egészen a tüdőalveolák­­ba kerül. Az élelmiszerek" képezik a fertőzések leggyakoribb átvivőjét, ha piszkos kezekkel, rovarokkal, rág­csálókkal van beszennyezve, vagy pedig fertőzött állatokból ered (hús, tej, tojás stb.). A betegségek átvitelénél az emész­­tőutakon keresztül az első helyen az egészségügyi szempontból kifogásol­ható víz áll. Az átszivárgóit húgylé, trágyalé és ürülékek, vagy a felületi patakok, csatornák és rágcsálók ál­tal beszennyezett víz nagyon veszé­lyes, mert a ragályt nagyon gyorsan terjeszti. Ezért nagy figyelmet kell fordítanunk a települések, falvak, mezőgazdasági üzemek és gazdasági állatok ellátására szánt egészségileg kifogástalan vízre. A víz ivásra és felhasználásra való alkalmasságát a járási közegészségügyi és Járvány­ügyi állomásnak kell meghatározni (a víz bakteorológial felülvizsgálá­sával). A víz alapos bakteorológial elemzését minden vízforrásnál el kell végezni. Megakadályozzuk az olyan Járvány kitörését, amilyen például a hastífusz-járvány volt 1964-ben Bra­­tislava-Raőán, amikor néhány polgár, mivel nem volt elegendő víz a víz­­vezetékhálózatban, egy nem ellenőr­zött öreg kútból, amelynek vize pat­kányokkal volt megfertőzve és tí­­fuszbacilusokat tartalmazott, merí­tett vizet. A ragályos betegségek nagyon gyakran keletkeznek sebek révén, amikor az állat megsebesíti ápoló­ját, vagy pedig ha a nyílt sebre fer­tőzött nyál kerül (például a veszett­ség átvitelénél): a fertőzés az állatok tisztításánál, a fejősnél, a mestersé­ges megtermékenyítésnél, az állat­orvosi kivizsgálásnál, a gazdasági állatok ellésénél stb. Is átvihető, amikor az állategészségügyi elvek be nem tartása következtében a kóroko­zó csírák jelentéktelen bőrsebesülé­seken és nyálkahártyán keresztül a légző- és emésztőszervekre kerülnek. (Folytatjuk.) Ä szövetkezeti földművesek szociális ellátása (IX) A rokkantsági és a részleges rok­kantsági Járadék igényének egyik feltétele az, hogy a rokkantság, illet­ve a szövetkezeti tag részleges rok­kantsága a szociális biztosítás tarta­ma alatt avagy legkésőbb két évvel a szociális biztosítás megszűnése után következett be. A törvény azonban rokkantsági Járadékot biztosít azok­nak a szövetkezeti tagoknak is, akik ezt a feltételt nem teljesítik olyan esetben, ha még azelőtt váltak rok­kanttá, mielőtt dolgozni kezdtek vol­na. A munkatevékenységgel eltöltött időtartam feltételét azonban ez ese­tekben is teljesíteni kell, s emellett a 24 évesnél fiatalabb szövetkezeti tagoktól megkövetelik, hogy legalább két esztendő munkatevékenységet tudjon felmutatni. A rokkantsági járadékot önkénte­sen megadhatják az ún. fiatal kortól fennálló rokkantság esetében is. Az ilyen rokkantság miatt ezek a szemé­lyek egyáltalán nem dolgozhattak. 10 áZAHAD MM.OMUVES 1969. szeptember 20. Így tehát nincs semmilyen megélhe­tési forrásuk. Az ilyen rokkantaknak Járadékot adhatnak 25. életévük be­töltésétől kezdődően; az ilyen járadék megadása felől, amelynek összege 400 korona lehet havonta, az illeté­kes Járási járadékmegállapító albi­zottság dönt. Az EFSZ tagok rokkantsági Járadé­kának összege, ha a szövetkezetét nem ismerték el a gazdálkodás fej­lettebb színvonalán álló szövetkezet­nek, ugyanolyan, mint az aggkori Já­radék összege. A rokkantsági Járadék alapösszegét tehát aszerint a nyug­díjkategória szerint állapítják meg, amelyet az átlagos havi munkajuta­lom összegéből számítanak s amely a nyugdíjkorhatár elérése után le­dolgozott minden évben egy száza­lékkal, legfeljebb azonban az alap­összeg 20 °/o-ával növekedhet. A rész­leges rokkantsági Járadék összege a rokkantsági Járadék összegének fele. A munkabaleset (foglalkozásból ere­dő betegség) következtében beálló rokkantság esetében a rokkantsági járadékot havi 50 koronával és a részleges rokkantsági Járadékot havi 30 koronával emelik. A gazdálkodás fejlettebb színvona­lán álló szövetkezetként el nem is­mert EFSZ-ek tagjainak Is biztosít a törvény rokkantsági, illetve részleges rokkantsági Járadékot, ha a munka­­tevékenység megkezdése előtt váltak rokkanttá és lehetőséget ad önkén­tesen rokkantsági Járadékot elismer­ni a fiatal kortól rokkantak számára, akik egyáltalán nem végeztek mun­katevékenységet. A SZÖVETKEZETI TAGOK CSALÁDTAGJAINAK JÁRADÉKAI Az EFSZ-ekben különösen az idény­munkák és a sürgős csúcsmunkák elvégzésekor sokszor dolgoznak a ta­gok nagyobb gyermekei, esetleg a tagok szülei vagy más családtagjai. Amennyiben ezek a családtagok szo­ciális biztosítást nem élveznek, ön­kéntesen el lehet ismerni számukra rokkantsági vagy részleges rokkant­sági járadékot, ha munkabalesetből (foglalkozásból eredő betegségből) származik rokkantságuk, s ezt a szö­vetkezetben végzett munkánál, illetve e munka végzésével kapcsolatban szenvedték el, illetve a háztáji gaz­daságban végzett munkánál rokkan­tak meg. Ilyen esetekben a Járadék megítélésére az illetékes Járási Jára­­dékmegállapítő albizottság hivatott. Ilyen esetekben a rokkantsági, Il­letve a részleges rokkantsági járadék összegét a következőképpen állapít­ják meg: a szövetkezeti tag család­tagjának rokkantsági járadéka ha­vonta 230 korona és különösen sú­lyos esetekben ezt az összeget 50 ko­ronával lehet felemelni. A részleges rokkantsági Járadék összege havonta 138 korona, amit rendkívüli esetek­ben még 30 koronával lehet felemel­ni. (Folytatjuk.) SIABAD FÖIDMUVES üátesíH Szántóföldek megváltása Magyarországon Kocsis Károly oroszvári olvasónk nehezményezi, hogy ma­gyarországi szántóföldjei ntán as azokat használó termeló­­szóvetkezet nem hajlandó már haszonbért fizetni. Kérdi, meg­felel-e a valóságnak, hogy ezeket a földeket kártérítés nélkül államosították? Magyarországon 1987-ben megjelent IV. sz. ún. földtör­vény kimondja, hogy a terme­lőszövetkezet az általa hasz­nált olyan földet, amelynek a tulajdonosai nem tagjai a szö­vetkezetnek, köteles megvál­tani. A megváltás összegét a Járá­si Földhivatalok állapítják meg külön határozatban. A megvál­tást öt egyenlő évi részletben kell megfizetni. Az ilyen földek 1969. Január 1-én a szövetke­zet tulajdonába mentek át. A fentiek értelmében megváltás­ról és nem államosításról van szó. D. F. J. Döntések végrehajtásának elhalasztása Minap átvettem a JNB döntését. Ha a fellebbezési határ­időig fellebbeznék, kieszközölném-e ezzel a döntés végrehaj­tásának elhalasztását? Az érdekelt fél Jogosult á közigazgatási szerv döntése el­leni fellebbezésre, amennyiben a törvény nem ír elő más el­járást, vagy az adott eljárás­ban érdekelt fél írásban nem nyújtotta be, illetve élőszó út­ján nem Jegyzőkönyveztette fellebbezését. (Lásd az 1967/71 sz. törvény 53. §-át.) A közigazgatási szerv min­den döntésének tartalmaznia kell a Jogorvoslatok tekinteté­ben szükséges tájékoztatást is. A döntést közlő szervnek e tá­jékoztatásban fel kell tüntet­nie, engedélyezhető-e a döntés elleni fellebbezés (lehetséges-e a jogorvoslat), valamint azt is, hogy hol és milyen határidőig kell a fellebbezést benyújtani. A közgazdasági szerv dön­tése elleni fellebbezést a dön­tés közlésének napjától szá­mítva 15 napon belül kell be­nyújtani az esetben, ha külön Jogszabály nem ír elő más fel­lebbezési határidőt. Amennyi­ben nincs előírva az utóbb említett más fellebbezési ha­táridő, úgy az idejében be­nyújtott fellebbezés halasztó hatályú, tehát azzal Jár, hogy ennek alapján elhalasztják a döntés végrehajtását. A döntésre Jogosult szerv kizárhatja a halasztó hatályt, éspedig abban az esetben, ha ezt sürgős közérdekű követel­mény teszi szükségessé, vagy pedig fennáll annak a veszé­lye, hogy a döntés végrehaj­tása elhalasztásának következ­tében az adott eljárás részese, vagy más személy helyrehoz­hatatlan kárt szenvedett. A ha­lasztó hatályt nem lehet kizár­ni, ha ezt az erre vonatkozó külön Jogszabály így írja elő. (Lásd az 1967/71 sz. törvény 55. §-át.) Például a lakásgazdálkodás­ról szóló 1964/41 sz. törvény szerint kizárható a lakás kiürí­tésére adott utasítás elleni fellebbezés halasztó hatálya az esetben, ha a lakó a helyi nemzeti bizottság vagy más il­letékes szerv írásbeli engedé­lye (döntése) nélkül költözött a lakásba. A lakáshasználati Jog megvonása elleni vagy ha­sonló fellebbezés esetén sem lehet a fellebbezés halasztó hatályát kizárni. A közigazgatási eljárás rész­vevőinek pedig azt ajánljuk, hogy igazodjanak mindenkor a döntést hozó közigazgatási szerv tájékoztatásához. Az esetben, ha az érdekelt felet nem tájékoztatták vagy helyte­lenül tájékoztatták és ennek következtében a fellebbezési határidő eltelte után nyújtja be fellebbezését, azt úgy kell figyelembe venni, mintha ide­jekorán nyújtotta volna be, de csak akkor, ha ezt a döntés napjától számítva 3 napon be­lül tette. (Lásd az 1967/71 sz. törvény 54. § -át.) Jogos volt-e a kisajátítás? R. olvasónk levelében írja, hogy még 1941-ben megvették a szomszéd házat, de akkor nem kérték a pontos felmérést és így a közös udvarban lakó szomszédjuk a terület egy ré­szét beépítette. — Annak idején az ellene megindított pert mind a két fokon megnyerték, de a szomszéd a jogerős ítéle­tet sem teljesítette. Később olvasónk ezen ingatlanát a HNB ki­sajátította. Olvasónk kérdi: jogos volt-e a kisajátítás, kérhe­tik-e ennek hatálytalanítását? Ha a kisajátítás közérdekből, vagy ráutalt építkező számá­ra családi ház felépítése cél­jára történt, az akkor érvényes előírások értelmében, az eljá­rás Jogos volt és ez ellen nem lehet már semmiféle Jogorvos­lattal élni. Az ilyen esetekre nem fog vonatkozni a bírósá­gon kívüli rehabilitációról ké­szülő törvény sem. Dr. F. J.

Next

/
Thumbnails
Contents