Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-20 / 38. szám
TAPASZTALATOK SS égi közmondás, hogy a szőlő ■* és gyümölcs legnagyobb kártevője az ember. Ebben van Igazság, ám napjainkban sokkal több kárt okoznak a seregélyek, verebek, darazsak stb. A madarak ellen viszont sokkal nehezebb a védekezés, mint a kalapot viselő ember ellen. A kisebb szőlő- és gyümölcsültetvényekben még eredményesen használható a sip, a kereplő, kürt stb., de a nagyobb területeken ezek az eszközök nem felelnek meg a követelményeknek. Bevált, de túl költségesnek bizonyult a vadászpuskákkal történő riaszgatás. Éppen ezért az érdekelt üzemeknek komoly gondot okoz a szőlő védelme a madarak ellen. Ebből adódott, hogy Csehországban az 1965—66-os években elkészítettek egy olcsón üzemeltethető, könnyen kezelhető riasztó szerkezetet, amelyet „Detonátor“ néven hoztak forgalomba. Ez bármelyik mezőgazdasági gépeket, Illetve szerszámokat árusító üzletben megvásárolható. Éppen ezért szinte érthetetlen, hogy kevés üzemben található, holott alkalmazása nagyon bevált. A Detonátort házilag Is elkészíthetjük. Főbb részei: Lángszűrő, robbanó-kamra, gyújtóberendezés tűzkővel és gyüjtóléccel. Vezérlőszerkezet emelőléccel, négy darab rugóval, két lengőszárral, áteresztő szeleppel, amelynek alsó részét átfúrt dugattyú képezi, míg a felső része szabadon mozgó szelepből áll. Továbbá sűrítő kamra, felső része gumifedővel, gázfejlesztő víztartállyal és szívózslnórral. A gázfejlesztőbe mészkarbltot, a Bevált madárij esztő Dohány - nikotin nélkül Az indiánok századokkal ezelőtt úgy álltak bosszút fehér elnyomóikon, hogy cserébe az alkoholért, a vérbajért és egyéb néppusztító betegségért, megismertették őket a dohányzás szenvedélyével. Azóta füstöl az egész világ, és amint a legújabb kutatások kimutatják, mérgezi magát a nikotinnal. Minden dohányos álma az ártalmatlan cigaretta. Több kutatóintézetben folyt ilyen irányú kísérletezés, de eddig nikotinmentes dohányt előállítani nem tudtak. Néhány hónappal ezelőtt azonban bejárta a világsajtót a hír, hogy egy kölni kertésznek sikerült nikotinmentes dohányt termesztenie. Ez a kertész, Franz Kreft, idős ember: 78 éves. Már hosszú évek óta abbahagyta foglalkozását, és egy kölni szociális otthon lakója. Itt kereste fel őt egy svájci újságíró, és elbeszélgetett vele felfedezéséről. — Azzal kezdődött, hogy 10 éves koromban, amikor titokban rágyújtottam életem első cigarettájára, rosszul lettem tőle. Később megtudtam, hogy ezt a nikotin okozta. Ettől kezdve, bár dohányos lettem, minden egyes cigaretta elszívása közben foglalkoztatott a gondolat, milyen jó is lenne olyan dohányt termelni, amelyből ez a veszedelmes méreg hiányzik. Már régen abbahagytam a szintesen elhelyezett lengőszárakat, amelyek működésbe hozzák a gyújtóberendezést. Ekkor az áteresztő szelep vékony gumicső segítségével a gázt a robbanó kamrába lövell, miközben a rugókkal ellátott lengőszárak a gyújtóléccel párhuzamosan visszapattannak eredeti helyükre. Eközben a gyújtóléc szikrát pattant a tűzkőből, amely a robbanókamrában lángra lobbantja a belövelt gázt. Eredményeképpen hatalmas robbanás keletkezik. A gáz állandó fejlesztése esetében a durranás önműködően 4—5 percenként megismétlődik. A Detonátor nálunk nagyon jól bevált, és főleg a seregélyeket tartja távol a szőlőktől. Áldom feltalálóit, bár sokan a pokolba kívánják. Ugyanis amikor hajnali négy órakor elkezdik a seregélyek ijesztgetését, a sorozatos robbanások felébresztik a község éberebben alvó polgárait. A szerkezet 25—30 dkg jó minőségű karóiddal és 3—4 deciliter vízzel minden beavatkozás nélkül 4—5 órán keresztül üzemel. Amikor a robbanások szünetelnek, újabb karbid- és vízfeltöltést eszközlünk. A detonátor tűrhető áron megvásárolható, könnyen, veszélymentesen kezelhető. Működtetési helye változtatható, kukorica, kender, napraforgó és egyéb növény kártevőinek elvesztésére is alkalmazható. Súlya a karóiddal, vízzel együtt sem haladta meg a 13 kg-ot. Hossza kb. 80. szélessége 40, magassága pedig 60 cm. Mivel a gyakorlatban Jól bevált, minden szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozó üzemnek melegen ajánlom. Kása Mihály A Detonator kertészkedést, és az Aggok Házának lakója lettem, amikor olvastam az egyik újságban, hogy bolgár kertészek nikotinban szegény dohányt termesztettek, mégpedig úgy, hogy paradicsomgyökerekbe oltottak dohányt. A probléma rendkívül érdekelt, és itt az Aggok Házában kezdtem kísérletezni, a többi öregek állandó gúnyolódása közepette. A kísérleti telepem ugyanis az ablakdeszka volt. Oda helyeztem el a vlrágcserepeket, benne a paradicsomgyökérbe oltott dohánnyal. És a kísérlet sikerült: elvittem a kifejlett dohányleveleket a kutatóintézetbe, és ott megállapították, hogy azok mindössze 0,1 ezrelék nikotint tartalmaznak, szemben a cigarettához használt dohány 1—1,6 ezrelék nikotin-tartalmával. Ez az eredmény azonban még nem elégített ki. Most már egy répafajta gyökerébe oltottam dohányt, és így sikerült teljesen nikotinmentes változatot termelnem. Azt hiszem, ennek a világ összes dohányosai örülni fognak — mondta büszkén Franz Kreft, akit az elért siker valósággal megfiatalított. A cigarettagyárosok viszont fenntartással fogadják a nikotinmentes dohány hírét. Attól félnek, hogy a méregtelenített dohányból készült cigaretta nem elégíti majd ki a dohányosokat. Franz Kreft is tart ettől, ezért tovább folytatja kísérleteit, és reméli, hogy az általa termelt dohány ugyanolyan élvezetet fog nyújtani, mint a nikotintartalmú. Egyetlen félelme az öregúrnak, hogy utoléri majd a feltalálók végzete, és felfedezését kisajátítják mások, akiknek bizonyára nagyobb lehetőségek állnak rendelkezésre, mint az Aggok Házának ablakpárkányai és virágcserepei. (f. k.) Eredmények a takarmányozási kutatásban Egy amerikai takarmányozási kongresszuson néhány új takarmánynövény-fajtát ismertettek, különösen a kukoricakutatás jelenlegi helyzete említésre méltó. Mint ismeretes, az opaque-2 gén a kukorica aminosavtartalmát határozza meg. Ennek és a floury-2 génnek kihasználásával olyan bőtermő kukorica állítható elő, amely 15 százalék fehérjét tartalmaz, viszonylag magas szintű lizin, metionin és trlptofán aránnyal. A kutatók véleménye szerint ez a kukorica csupán vitamin és ásványi anyag kiegészítéssel ki fogja elégíteni a sertések, a tojótyúkok és a hízópulykák igényeit. Még az emberi táplálkozásnál is jelentős lesz, különösen a sok kukoricát fogyasztó országokban. Az olyan hibridkukorica kombináció, amelyben az opaque-2, a sugary-2 és a waxy jelzésű géneket használják fel, gazdag aminopektinben, a Jól emészthető keményítőben. Ez a hízómarhát teheti versenyképessé a sertéssel és a baromfival. Hasonló a helyzet a kölessel is, amelynek fehérjetartalma 5,7—12,6 % között mozog. A kérődzők takarmányozásánál előtérbe helyezték a karbamidot, abrakfélékkel: melasszal és lucernaliszttel keverve. A baromfi takarmányozásánál a 30 C fok feletti hőmérséklet a takarmányfelvételt csökkenti, ezért ilyen időszakokban kocentráltabb keverék etetése ajánlatos. Ilyen körülmények között nyolc hetes korig 20 százalék, a nyolc-huszonegy hetes kor között 15 százalék fehérjetartalmú keveréket ajánlanak. Majd egy hétig gyógyszeres kondicionáló keverék következik, és 22 hetes korban térnek át a 16 százalék fehérjetartalmú tojótápra. (—) Silótakarás fóliával A megtermelt takarmányok hasznosulását nagymértékben befolyásolja a takarmánytárolás. Tapasztalataink szerint a Jelenleg alkalmazott úgynevezett „kazal silókban“ csak igen nagy veszteséggel tárolhatók silózott takarmányaink. Az újonnan alkalmazott tárolási módszer kivitelezése Igen egyszerű. A hagyományosan végzett sllózás befejezése után takarjuk le fóliával a kész I kazalsilót. A kazal formájúvá 1 elkészített, sátorszerűen ragasztott takarót a kazalra terítve rögzítsük, hogy a szilázs ne levegőzhessen és az erősebb szelek ne tépjék le a fóliaborltást. Vizsgálataink során az első kazalnál észlelt kedvező tapasztalatok a silókészltés új formájának megvalósítására bátorítottak. Eddig ugyanis, a nagy veszteséggel történő tárolásnál szinte fel sem vetődött az a gondolat, hogy olyan konzervált takarmányt készítsünk, amely — nagyobb tápanyagtartalmú takarmányok bekeverése következtében — a hagyományosnál lényegesen kedvezőbb tápanyagarányú takarmányt adhat. Az egyoldalú — egy növényből készült — silóknál lényegesen jobb tápanyag-összetétel érhető el, mely állatainkat magasabb termelékenységre készteti. Ezáltal a tehenészet abrakfelhasználása csökkenthető, és a takarmányozás sem válik egyoldalúvá. Tapasztalataink szerint a fóliával végzett silőtakarásnál mindössze 2—5 százalékos tápanyagveszteség mutatkozott a régi eljárással készített silókazallal szemben. A mennyiségi veszteség Is 5—7 százalék körül mozgott. Miben mutatkozott még meg a fóliával takart silókazal előnye? A műanyagfóliás borítás miatt a csapadék nem jut a silókazal felső rétegeihez, így kllúgozódás nem következik be, aminek következtében a felső rétegben — a hagyományos silózásnál mutatkozó — vajsavas erjedés sav és szag anyagai nem mosódnak a mélyebb rétegekbe, sőt a fóliás takarás esetében nem is alakul ki ilyen réteg. Az erjedés folyamán keletkező széndioxid így nem távozik el a silóból, az erjedés lelassul, a felmelegedés mérséklődik, s ezáltal a sllózási veszteségek is csökkennek. László László, agrármérnök NAGY HOZAM ezért a felső részben csak kevés negatív töltésű hormonmolekula marad. A vesszők csúcs! részében tehát kedvező alacsony hormonszint jön létre és ez segíti a növekedést, az erőteljes kihajtást, elágazódást, ami az alap felé fokozatosan gyengül, mivel az alapi részen felhalmozódott hormonmolekulák már gátolják a rügyek kihajtását. Minél jobban megközelíti azonban a vessző a vízszintes helyzetet, annál nagyobb mérsékben oszlanak el a növekedésgátlő hormonok a vessző alsó felének egész hosszában a föld felé eső és a felső oldala között kialakuló feszültségkülönbség hatására, ami biztosítja a felső oldalon a megfelelő kihajtást. A növekedés és a termésképződés szabályozásában a hormonokon kívül sok másnak is szerepe van. A többi között hat a földi vonzóerő is, ami viszont a hajtások, a vesszők, az ágak térbeli helyzetének megváltoztatásával kedvezően befolyásolható. Metszés helyett tehát a már kialakított koronában a hajtásrészek irányításával szabályozható a fák fejlődése, mégpedig úgy. hogy a fa nem kényszerül felesleges részek kinevelésére, vagyis a túlzott metszéssel nem pazaroljuk a fák energiáját. Mindezek megfelelő tápanyagellátással kiegészítve, a fák korai termőre fordulását, és legnagyobb részüknek termőfelületté alakulását, azaz már az első években bő termés képződését eredményezik. Az elméleti felismerések a gyakorlatban leghatásosabban a gyümölcssövényeknél hasznosulnak. A sövény elnevezés arra utal, hogy a sorokban nevelt gyümölcsfák hajtásrendszere szinte összefüggő falat alkot, és nem határoló, kerítésszerüen ültetett fasort jelent. Az egyes fák ágrendszerének irányítása különböző lehet. Ebben térnek el egymástól az egyes sövénytípusok. A sokféle gyümölcssövény közül nálunk a termőkaros orsó terjedt el eddig legjobban. A fák legfeljebb három méterig nevelt középső, függőleges „tengelyén“ az oldalágakat csavarvonalban, természetes kifejlődésüknek megfelelően és csaknem vízszintes helyzetben nevelik ki. A terinőkaros orsó Termőkaros fák alakítására 40—60 cm magas törzsű, koronás oltványok alkalmasak. Az oltványok oldalveszszőiből lesznek a fa legalsó ágai, az első termőkarjai, vízszintes helyzetben lekötve. Ha fejletlenek az oldalvesszők, akkor célszerűbb alapjukig visszametszeni őket, és az előtörő erős hajtásokat, vesszőket az ültetés utáni év tavaszán lekötni. A fa tengelyét az oltvány sudara adja. A sudárvesszőt évenként feléig-kétharmadáig visszametszik és a rajta fejlődött vesszők közül a túl mereven felfelé növő legfelső hármat-négyet eltávolítják, amelyet ismét visszavágnak. A meghagyott vesszőket, ha a tengelyhez képest 60—70 foknál meredekebben állnak, lekötik megközelítőleg vízszintes helyzetbe (de nem ívelten), például rafia segítségével a fa törzséhez vagy a fasorban kifeszített huzalhoz, esetleg a földbe levert kis cövekekhez. Termőkarok képzésére azok a vesszők a legalkalmasabbak, amelyek elérték a háromnegyed vagy egy méternyi hosszúságot, Erős hajtásnővekedésnél már a leveles hajtásokat lekötik júliusban— augusztusban. A sudárvessző évi visszametszését és a rajta fejlődött vesszők lekötését általában a hatodik-hetedik év után, amikor a fa elérte a 2—2,5 méter magasságot, beszüntetik. Az ezután fejlődő vesszők közül a vízszintes helyzetbe hozhatókat lekötik, a már letermett termőkarokat (vagy egy részüket) megfelelő állású elágaződás felett levágják, míg a feleslegeseket tőből lemetszik. A termőkaros fa nevelése és kezelése egyszerű, hamar megtanulhatja bárki. Hibát alig lehet elkövetni, de a rendszeres kezelés elhanyagolása csak nagyon nehezen kijavítható kárt okozhat. A hazai támrendszeres Hungáriasövény tulajdonképpen támasz mellé egy síkban kiterített termőkaros orsó. A nevelés tehát lényegében megegyezik a termőkaros orsóéval csak a vesszőket, termőkarokat a sorok irányában (a rendelkezésre álló teret kitöltve) kötözik le a támasztékhoz. Legjobb támrendszer a fasorban tízméterenként leállított fa- vagy betonoszlopok között, egymás felett félméterenként, négy sorban kifeszített vashuzal. A vesszők huzalhoz rögzítése „S“ alakban meghajlított huzaldarabokkal, újabban műanyag csipeszekkel Jól meggyorsítható. Még egyszerűbb, ha párosával feszítik ki a huzalt, mert így csak közéjük kell húzni a vesszőket. A Bouche-Thomas-sövény A Bouche-Thomas francia kertész által kidolgozott sövénytípus az almafélék nevelésén kívül a kajszi, a cseresznye, a meggy termesztésénél is sikeresnek bizonyul. Lényege, hogy az oldalhajtások nélküli oltványokat a víszinteshez viszonyítva 30 fokos szögben ültetik el, egymással szemben vagy azonos irányban döntve. Az előtörő hajtásokat — ha elérték az arasznyi hosszúságot — harminc centiméterre egymástól kiritkltják, és közvetlenül a csúcshajtás alatt levő hajtásokat kitörik. Mikor az oldalhajtások 80—120 centiméter hoszszúak, az alapággal ellenkező irányban, a vízszinteshez viszonyítva szintén 30 fokos szögben lekötik. Az ezeken fejlődött hajtásokat ismét ellenkezőleg kötik le. Ápolása során termőrészifjítás és csekély ritkító metszés szükséges, valamint a megfelelő hajtásokat le kell kötni. A lekötött vesszőket a keretező pontokon összekötik, s így rácsszerfl ágrendszer alakul ki. Ez a legnagyobb termések idején is minden támasz nélkül megtartja önmagát. „tejött“ a gyümölcs a szedőhöz A sövényalakban nevelt gyümölcsfák egyedileg sokkal kisebbek, mint a középmagas törzsű koronás fák. Egységnyi területre viszont több telepíthető belőlük. A nagyobb tőszám miatt és mivel a fák felülete majdnem teljes egészében termőfelület, szinte hihetetlenül nagy terméseredmények érhetők el. Már a harmadiknegyedik évben Jelentkezik a Jó termés, és nyolcéves termőkaros almafákról 150 mázsán felüli termést szüreteltek holdanként, ami hagyományos nevelésnél csak 15—16 éves fáktól várható. A termés minősége is sokkal jobb, mint a tőrzses, koronás fáké. Rendkívül nagy előnyük a gyflmölcssövényeknek, hogy a különböző munkák végzését megkönnyítik, sőt kényelmessé teszik. Az alacsonyan levő vesszők megfelelő helyzetbe húzása és a kevés ritkító metszés á földön állva elvégezhető. A gyümölcsszüretnél sem kell létrán állni, hanem biztonságos helyzetben a földön, esetleg szedőzsámolyon állva lehet szedni a gyümölcsöt. Lejött a gyümölcs a szedőhöz. Az így könynyebbé vált munkát nemcsak rövidebb idő alatt, hanem gondosabban is végezhetik el. Az ember méreteihez alakított gyümölcssövények tehát nagy lépést Jelentenek a gazdaságosabb gyümölcstermesztés felé. Komiszár Lajos SZABAD FÖLDMŰVES 'J 1969. szeptember 20. víztartályba vizet teszünk. A tartályból a szívőzsinór vizet csepegtet a karbidra, miáltal gáz képződik. A gázfejlesztőt szűk kanális köti össze a sűrítő kamrával. A gáz hatására a sűrítőkamra fedője és vele együtt az áteresztő szelep és az emelő rész felemelkedik, magával emeli a víz-
