Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-13 / 37. szám
K U L T 0 R A. VITÁRA AD OKOT Szeptemberben évről évre egész társadalmunk figyelme az iskola felé fordul, hiszen alig van család, melyet a tanév megnyitása valami módon ne érintene. A szeptember a pedagógusok számára mindig a reményteljes újrakezdés hónapja, új tervek,- célkitűzések megvalósítása lehetőségének startja. A fejlődés, az élet lüktető ritmusa évről évre hoz valami új színt a pedagógus munkájába. Van azonban sok kisebb-nagyobb bosszúság, is, melyeket „le kell nyelni“, sok olyan apróság, amely gátolja a pedagógust az oktatás és a nevelés maradéktalan megvalósításában. Anélkül, hogy ünneprontó lennék én most az apró bosszúságokról szeretnék szólni. A szabad szombatok bevezetése óta az iskolai munkahét is lerövidült és az ötnapos oktatási hét igényes feladatok elé állít diákot és pedagógust egyaránt. Az ötnapos munkahetet tehát az iskolában is a lehető legeffektívebben kell kihasználni. Lehangoló viszont, amikor mindjárt a munka startját késlelteti egy olyan tennivaló, amelyhez tulajdonképpen a pedagógusnak — a mai formájában — nem lenne köze: a tankönyvek és a tanszerek szétosztása. Lehet, hogy az 1—2 osztályos alapfokú iskolákban ez nem jelent problémát, viszont a nagyobb iskolákban a tankönyvek és a tanszerek szétosztása egy-két napig is eltart, és késlelteti az órarend szerinti tanítás megkezdését. Nos, ezt a kérdést az iskola kizárásával kellene végre megoldani. Az illetékes szerveknek el kellene dönteniük, hogy mai körülményeink közepette is indokolt-e a díjmentes tankönyv- és tanszerjuttatás és bárhogyan szólna ts a döntés, akár pénzért, akár díjmentesen, a tankönyveket a könyvesboltokban, a tanszereket pedig a papírkereskedésekben kellene átvenniük a tanulóknak. A többéves tankönyvhasználattal kapcsolatban (amikor a tankönyv évről évre másik tanulóhoz vándorol) szeretném megjegyezni, hogy ez a betervezett rendszer egészségügyi és higiéniai szempontból — véleményem szerint — erősen kifogásolható. Vagy be kellene szüntetni tehát a díjmentes tankönyvjuttatást, vagy ha továbbra is fenn akarjuk tartani ezt a rendszert, akkor jóval olcsóbb kiállításban, egyéves élettartamot előirányozva évről évre új könyveket kellene adni a diákoknak, de örökbe. Egyáltalán nem tartom megvalósíthatatlannak, hogy a tankönyveket a tanszerekkel együtt az iskolákon kívül osszák ki és ezzel nagymértékben tehermentesítenék a pedagógusokat a tanév első és utolsó napjaiban, amikor azoknak amúgy is sok egyéb munkájuk van. A tanszerek közül elsősorban a füzetekkel van sok probléma. Egyes tantárgyakhoz a diákok olyan füzeteket használnak, amilyet éppen az iskola raktárából kaptak és így nem egyszer előfordul, hogy a nyelvi tantárgyhoz simalapú füzeteket használnak, bár a vonalas füzetek lennének előnyösebbek. Baj van az iskolai dolgozatok írására szánt füzetekkel is. Lehetetlen állapotnak tartom például, hogy a középiskolások nem kapnak rendes dolgozatfüzeteket, hanem az elemi Iskolákban használt silány, kis formátumú irkákba írják nyelvi dolgozataikat. Tudomásom szerint nem is igen van választék valódi dolgozatfüzetekben, bár ezeket már évekkel ezelőtt be kellett volna vezetni. Külföldön az Ilyen füzeteket nyomtatott margóval készítik. Iskolaügyi szerveink feladata lenne megállapítani valamiféle szabványt és papírgyáraink ennek alapján készítenék el a szükséges dolgozatfüzeteket. Az Ilyen jelentéktelennek látszó problémákkal is foglalkoznunk kell, mert elhanyagolásuk kihatással lehet az oktató-nevelőmunka hatékonyságára. A bizonyítványok minősége nem megfelelő, s ezek mai formáját sem tartom célszerűnek. Sokkal praktikusabb az iskolai tanulmányok egész tartamára szóló iskolai értesítő-könyvecskék használata. Ez a diák személyi adatait egy törzslapon tartalmazza és a többi lapokra már csak az osztályzatokat kell beírni. Egyetlen ilyen könyvecskét a diák is jobban megőriz iskolai tanulmányai befejezése után is, mint a sok külön lapon levő bizonyítványt. Végezetül a tanév helyes megszervezéséről fejtem ki gondolataimat, mert a pedagógusok számára nem kis bosszúságot jelent, ha a hivatalos szervek hibájából sokszor csak megkésve értesülnek a szünidők, egyes iskolai akciók lebonyolításának terminusáról. A tanév megszervezéséről szóló, késve kiadott utasítások különösen az ötnapos munkahét bevezetése óta kedvezőtlenül befolyásolják az iskolai munka tervezését, menetét. Oda kellene hatni tehát, hogy az illetékes oktatásügyi hatóságaink már augusztus hónapban közzétegyék az egész tanév menetét tartalmazó ún. tanévszervezést. Ez tartalmazza az iskolai szünidők időtartamát, a lebonyolítandó iskolai akciók (beíratások, felvételi vizsgák, érettségi vizsgák, tanévzárás, pótvizsgák) egységes terminusait. Megoldásra váró probléma — véleményem szerint — a tanév utolsó hónapjának, a júniusnak helyes beosztása a középiskolákban, a létesítendő gimnáziumokban. A szóbeli érettségi vizsgák idején a legtöbb középiskolában az órarend szerinti rendes tanítást lehetetlen bebiztosítani, hiszen a tanerők többsége a vizsgáztató bizottságokban látja el feladatait. Helyes lenne tehát a középiskolák összes évfolyamaiban a tanítást június 15-én befejezni és június második felében lebonyolítani az érettségi vizsgákat. A tanév folyamán rendszeresített szünidők közül a tavaszi szünidőt minden tanévben a húsvéthoz kellene igazítani gyakorlati szempontból (a tanulók haza- és visszautazása, otthoni segítségnyújtás az ünnepi előkészületekben stb.j, és ez az egyhetes szünidő a húsvét előtti csütörtökön kezdődhetne. Ugyancsak probléma még a középiskolások téli sítúrája is, mert erre rendszerint a téli és a tavaszi szünidőn kívül kerül sor, és a túrán résztvevő osztályokban aztán a tananyag átvétele nehézségekbe ütközik. Úgy vélem azonban, hogy az említett kis problémákat sem szabad hagyni összegyűlni, mert köztük is van nem egy, mely az iskolai oktató-nevelőmunka menetét, tervszerűségét, sőt célkitűzéseit is akadályozhatja, ez pedig a legkevésbé sem kívánatos. Sági Tóth Tibor A Nyttrat Országos Mezőgazdasági Kiállítás megnyitásán a sókszelöcet szövetkezet elnökével, Tomaskovtcs Károllyal ts találkoztam. — Mi a véleménye a kiállításról? — kérdeztem a régi ismerőstől. — Elismerést érdemlő. Valóban sok minden megtudhatunk a húsz éves fejlődésről. Ejnye... — szólt hangosabban — ezek a hagymák nagyon ismerősek... Valóban, az ő kertészetükből volt a kiállított hagyma. — Szépek, nagyok — jegyeztem meg. — Én nem nagyon vagyok megelégedve. Ha látná az otthon ktállítottakat, még jobban elcsodálkozna. Kíváncsi lettem s délután ellátogattunk Mátyusjöld egyik legnagyobb szövetkezetébe. A kiállításra a művelődési otthon előtt egy transzparens hívta fel a figyelmet. A belépő a kultúrház előcsarnokában a különböző kiállított kultúrák között megy fel a fő helyiségbe. Az ott látottak kellemesen leptek meg, mtvel valóban hűen tükrözték a sókszelöcet és a szomszédos gazdasági üzemek növénytermesztését. Azt Is lehetett látni, hogy a farkasát, a vágsellyei, a zstgárdi szövetkezetekben virágzik a kertészet és a gyümölcsészet. A kiállított növények, gyümölcsök között ott voltak azok az érmek Is, amelyeket a különböző kiállításokon kaptak a szövetkezet terményei. A terem közepén egy hatalmas állványon nagyon ízlésesen elhelyezve láthattuk, milyen szemeseket termelnek a szelöcel szövetkezetben. A szövetkezet elnöke, Sírba József alelnök és Kubtcskó István föagronómus készségesen magyarázták, milyen fajták termelésével foglalkoznak. A kiállítást el Is bírálták. Első helyen a sókszelőceiek végeztek, a második díjon a sellyetek és a zslgárdiak osztozkodtak. A szemnek ts tetsző hasznos növénytermesztést kiállítást mintegy ISOO-an tekintették meg. Ennyien voltak kíváncsiak a növénytermesztésben, gyümölcsészetben és szőlészetben elért eredményekre. -tt-Kiállításról - kiállításra Sókszelöcén a Művelődési Utthunban rendezték még a körzeti növénytermesztési kiállítást. A szögyéni egyesült szövetkezet e hét végén ünnepli alapításának kétévtizedes évfordulóját. Ebben az EFSZ-ben már régóta sokat törődnek a dolgozók kultúrigényének a kielégítésével. Ebből a célból a csárda melletti erdőben egy szabadtéri színpadot is felállítottak, ahol gyakran szerepelnek hazai és külföldi vendégek és együttesek. Azt hiszem hasonló szabadtéri színpad minden községben elkelne. Új évadunk elé A függöny felment a kultúrházak színpadán, és a Komáromi Magyar Területi Színház megkezdte az 1969/ 1970-es színi évadot. A színház tagjai 1969. augusztus 15-én társulati ülésre Jöttek össze, melyen Dráfi Mátyás igazgató üdvözölte a régi és új tagokat, ismertette a színház előtt álló feladatokat. A gyűlést követő órákban már hozzáfogtunk a darabok ismétlőpróbáihoz és a tagok nagy lelkesedéssel, ügyszeretettel ' kezdtek dolgozni újra. Kipihenten, a vakációban felfrissülve, vidáman folyt a munka. Augusztus végére Közép- és Kelet-Szlovákiába utazott ki az együttes két csoportja. A nagysikerű HANDABASA című zenés játék Rozsnyókörnyékén, a VOLPONE c. komédia Kelet-Szlovákiában került bemutatásra. Szeptember elején a két darab nyugat-szlovákiai előadássorozata is megkezdődik. Ugyancsak megkezdődnek az új darabok próbái is. A színház az új évad elejére a munkát két külön dolgozó művészcsoportra osztotta fel. Kialakította a MATESZ keretében a 30 dolgozót számláló kassal együttest, mely Beke Sándor rendező vezetésével a Kassára való költözésig Komáromban tanulja be Goldoni: Két úr szolgája című komédiáját. A komáromi együttes Konrád józsef rendező irányításával szeptember elején kezdi új darabjának próbáit. Soloviő Ján: Ez aztán a meglepetés című mai tárgyú vígjátékát próbálják, melynek bemutatója október vé! gén lesz Komáromban. A vidéken már nagy sikerrel bemutatott VOLPONE című klasszikus komédia hivatalos bemutatója szeptember 12-én lesz megtartva. A darabot vendégként Friss Péter, a győri Kisfaludy Színház rendezője, rendezte. A bemutatót nagy érdeklődés előzi meg Komáromban és környékén. Nehéz évad elé néz a MATESZ. A két önálló együttesünk kialakítása megköveteli a példás koordinációt. Ahogy Kassán az ígért lakások és a színház munkájához szükséges helyiségek rendelkezésünkre állanak majd a csoport Kassára költözik és Losonctól keletre ellátja előadásokkal az ottani közönséget. Tehát Közép- és Kelet-Szlovákia a MATESZ átszervezése folytán több magyar előadást láthat majd. A komáromi együttes továbbra is Nyugat-Szlovákia területén fog dolgozni, de az évad megfelelő szakában a keleti „végekre“ is ellátogat néha jó előadásokkal, vendégként. A két csoport összehangolt dramaturgiai terve most készül el, a régi tervet a kettéválás miatt át kellett dolgozni. Megindult hát az új évad, a MATESZ 17. évada. Két művészi csoportban, de egy szívvel és egy közös céllal folytatjuk majd, ahol június 30-án abbahagytuk: a magyar színházlátogatók szolgálatát. Bízunk abban, hogy kedves közönségünk az új évadban mindkét együttesünket szeretettel támogatja majd és kapuinkat egy sikeres, művészi élményben gazdag, új szezonra nyitjuk meg. Siposs Jenő, Komárom Robert Groves: JÉZUS KIRÁLY Az író célja, hogy irodalmi vetületben rajzolja meg Jézus történetét. A dokumentumregény az első század utolsó éveinek szempontját tükrözi: egy vallásos keresztény mondja el, akit türelmetlenné tettek az őskeresztény egyház ellentmondásos, megbízhatatlan dokumentumai. Akkor már sok hívő előtt vált nyilvánossá, hogy Jézus minden életszentsége ellenére is ember volt, nem pedig isten. (Ára 36,— Kős.) Zola: ÉLETÖRÖM Az Életörömben Zola azt az élettételét illusztrálja, amely szerint ahhoz, hogy kiemelkedjünk a mocsokból és bűnből, Jónak kell lennünk. Annyi nyomorúságos helyzet és változatos egyéni bukás után ebben a kötetben a Rougon-Macquart család végre ki akar törni a megrontő környezet, a családi terhesség bűvös köréből. (Ara 29,— KŐs.) Heltai Jenő: ALMOK HAZA Karmen Péter mérnök százados az első világháború szerencsétlenül járt pilótájának az élettörténetét írja meg Heltai. A regény egyik legbecsvágyóbb, legjellegzetesebb műve az újkori magyar irodalom jelentős képviselőjének. (Ára 22,— Kős.) Móricz Zsigmond: FORRÓ MEZŐK A kitűnő tollú író sokszor küzdött anyagi gondokkal. Lehet, ez ösztökélte az akkoriban divatossá vált detektívregény műfaj felé. Valójában azonban a bűnügyi történetből izgalmas társadalomrajz kerekedett, melyben a nyár azért oly kietlen, azért fed mindent ujjnyi vastagon a por, mert az író még felcsillanni sem látja annak a reményét, hogy a letűnő úri világban másképp is lehet élni. (Ara 13,— Kős.) Karel Capek: BETÖRÖK, BÍRÁK, BŰVÉSZEK ÉS TÁRSAIK A Bűnügyi történetek Capek fő művei közt foglalnak helyet. Az Író ahelyett, hogy kivételes bűntettekkel foglalkozna — ahogy azt a detektlvregények mesterei és utánzói teszik — legközönségesebb, legáltalánosabb eseményeket választja tárgyul, de mindig úgy, hogy a kedves humorú előadás hátterében ott húzódjék a megismerés útjának felmérése. (Ara 20,— Kős.) MATEMATIKAI ÉRDEKESSÉGEK A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat József Attila Szabad Egyetem a Matematika mindenkinek című sorozat keretében kiváló matematikusok vállalkoztak arra, hogy szélesebb érdeklődésre számot tartó témákról szórakoztató, népszerű előadásokat tartsanak. A sikeres előadássorozat legkiemelkedőbb előadásaiból készült a könyvben levő cikkgyűjtemény. (Ára 36,— Kős.) ‘iZAt/VO FÖt nMflvRS 13 1969. szeptember 13. W 3 s ►* x 80 V o c * -S 2 i — u o — N « Ä 80 2 *“ <o M S .2 M M <3 ~ - :a 2 •§ 0! •“is i. «Sí
