Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-30 / 35. szám
K U L T Ü R A A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének férfikara. Fotó: SpáCll A közeli napokban Szlovákiában szerepel a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese Tfz évvel ezelőtt szerepelt utoljára hazánkban a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese. Most az NDK-bell és a lengyelországi sikeres szereplés után újból hazánkba érkezik a világhírnek örvendő együttes. A 180 tagú művészegyüttes, amely ebben az évben ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját, szimfonikus zenekarból, tánccsoportból és férfi dalárdából tevődik össze. Természetesen szólisták és prózai szereplők is helyet kapnak az együttesben. A kiváló művészgárda Kassán szeptember 2-án lép fel először. A következő napokban Eperjesen Mikuláson és Martinban szerepelnek. Szeptember 7-én Galántán, 8-án Nyitrán, 9-én pedig Djváron lépnek fel. Az ünnepélyes búcsúfellépés Szlovákia fővárosában, Pozsonyban szeptember 11-én lesz. A közönséget a különböző katonai alakulatok, valamint Dél- Szlovákiában a CSEMADOK járási bizottságai szervezik, mivel a CSEMADOK-központ védnökséget vállalt az együttes fölött a szlovákiai szereplés idejére. A Szlovák Katona Művészegyüttes nemrégiben Magyarországon szerepelt. Az együttes vezetői, tagjai nem győzik dicsérni a vendég szeretet, a sok tapsot, amelyben a déli szomszédainknál részük volt. Reméljük a magyarországiak kedvessége, fáradozásai nem marad viszonzatlanul. A kölcsönös szereplésnek különben nemcsak kulturális, hanem politikai jelentősége is van, mivel a fellépések során elmélyülnek a két ország közötti baráti kapcsolatok. —tt— Elkészült a Felkelés emlékműve A SZLOVÄK NEMZETI FELKELÉS negyed évszázados évfordulóján kerül sor Besztercebányán a felkelés emlékművének a leleplezésére, illetve megnyitására. Az új gigantikus létesítmény egyben múzeum, tudományos munkahely és kiállítás is lesz. Az emlékmű egy szoborcsoport, két korszerű betonépítmény félkagylója között. A gömbölyű betonrészben lesznek a múzeum helyiségei. Az építmény alapzatában több helyiség lesz irodák és tudományos munkahelyek száinárs A fő építmény mögött, a hús fák árnyékában tüzelő állásban láthatjuk a felkelésben használt különféle ágyúkat, kistankokat és a második világháború híres T—34-es elnevezésű német rohamlövegét. A parkban felépítették a felkelők bunkerjainak és föld alatti fedezékeinek hű mását. A különleges építményben több vászonra vetített két dokumentum sorozat várja a látőgatókat. A vetítés Laterna Magika szerű vetítés képekben és hangban mutatja be a felkelés történetét. A múzeum tárlatában nemcsak a felkelés történetét szemlélheti a látogató, hanem a hazai és külföldi fasiszta ellenes mozgalmat Is. Ott vannak a cseh, szlovák ellenállási mozgalom emlékei a különböző országokból. Sok új dokumentumot láthatunk, a hadso-eg részvételéről a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A hatalmas létesítményt a Stavoindustria építette. Az emlékmükomplexum közel száz millió koronába került. A korszerű belső berendezés mintegy húsz millió korona értékű. A különleges építészeti művészeti megoldással épült felkelési emlékmű nemcsak a felkelés központjának jelent sokat, hanem az oda látogató százezrek számára is. Jubileumi kiállítás A szövetkezetek megalakulásának 20. éves ünnepségei keretében kerül sor a nyitrai kultúrparkban az országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításra. (A kiállítás 1969. augusztus 30-tól szeptember 7-ig tart.) A kultúrparkban a következő kiállítási részlegek lesznek: Az első részben Szlovákia mezőgazdaságának általános fejlődését láthatjuk a múltszázad közepétől. A továbbiakban a növénytermesztési és állattenyésztési részleg kiállítása lesz, s ezt követi a zöldség- és a gyümölcstermesztésé. Kiállítás lesz a tervezett építkezésekben elért fejlődésről, továbbá a melléktermelésben, a tudományos kutatásban és az iskolarendszer fejlődésében elért eredményekről. Az új gépek kiállítását az épület melletti részen tekinthetik meg a látogatók. A kiállítás további része az Allan-A Nyitrai Kultúra és Pihenés Park jában lesz.a 20 év a szocialista me zőgazdaságban jelszó alatt megren dezett nagyszabású kiállítás. aéAoAU lüLuMUVbS í 3 1969. augusztus 30. ó Országos Mezőgazdasági Kiállítás :árom farmján lesz, ahol a korszerű nagyüzemi szarvasmarhatenyésztést tekinthetik meg. A kultúrparkból autóbuszok szállítják az érdeklődőket a gazdasági parkba. A belépődíj a kiállításon (beleértve az autóbuszon történő szállítást s a jeggyel kapott emlékérmet I 8 korona lesz. A diákok három koronát fizetnek. A kiállítás megnyitására 30-én 10. órakor kerül sor. Az elkövetkező napokban 8-tól 18. óráig látogathatják a jubileumi kiállítást. A két utolsó napon a kisállattenyésztők is rendeznek nagyszabású kiállítást. A park körül felál Irtott sátrakban nagy lesz a választék kitűnő italokban és élelekben. — tt — E kérdés foglalkoztatja Jelenleg a Tiszacsernőn lakó magyar szülőket, akik már több mint húsz esztendeje várnak a helybeli magyar Iskola megnyitására. Tiszacsernő, vagy szlovák nevén Cierna nad Tisou, egy háború utáni település, amelynek jelenleg körülbelül 2200 állandó lakosa van. Ebből majdnem ezren vallják magukat hivatalosan Is magyarnak, de ettől jóval több a magyar ajkúak száma, akik a családi konverzációban a magyar nyelvet használják. Ez évtől a Csehszlovák Szocialista Köztársaság e legnagyobb „szárazföldi kikötője“, vagyis a legnagyobb vasúti átrakó állomás, városi rangra volt emelve és tervbe van véve a település további erőteljes fejlesztése, viszont kulturális téren nagyon lemaradt Tiszacsernől E városka mintegy húsz éves múltra tekinthet vissza. Helyén valamikor, vagy egy negyedszázada csak mocsaras legelők voltak. Felépítését a háború utáni politikai és gazdasági helyzetnek köszönheti, amikor a csehszlovák gazdasági élet szorosan a szovjet gazdaságra támaszkodik. Ezért vált szükségessé e nagy vasútállomás kiépítése a szovjet határ közvetlen közelében. így született meg Cierna nad Tisou, vagyis Tiszacsernő, beékelve magát Kistárkány, Bély, Bacska és Ágcsernyő több évszázados múltú községei közé. E vidék, a Bodrogköznek e keleti kiágazása már egy évezrede magyarlakta vidék, és ezt mondhatjuk az egész Bodrogközről is. Tiszacsernő, e tiszta magyar etnikumba behozta a szláv elemet. Igaz, hogy a település munkásságát Javarészt magyarok képezik, akik a környező falvakból jöttek Ide állandó lakosként, de sok szlovák, cseh, ruszin dolgozó is itt talált otthonra. így keletkezett a Bodrogköz új arculatú települése, amelynek nemzetiségi összetétele színes mozaikra emlékeztet. Ez ellen semmiféle kifogásunk nem lehet, hiszen közös életet élünk mindannyian e köztársaságban, és mindenkinek Joga van oda menni lakni és dolgozni, ahová csak a szive óhajtja. Hiszen a cseh országrészekben szívesen vették az odavándorolt magyarokat Is. Amint már említettem Tiszacsernön ezren vallják magukat magyarnak, és ezek javarészt nehéz testi munkát végző emberek, akik a népgazdaságnak valódi értékeket termelnek. De vannak Itt magyar értelmiségiek is, mint például tanítók, mérnökök, orvosok. Itt élnünk, laknunk és dolgoznunk, de kultúréletet élni nincs lehetőségünk. Elsősorban azért, mert a magyaroknak nincs iskolájuk, ahol gyermekeik anyanyelven tanulhatnának. Amikor 1967 ben megalakult mintegy nyolcvan taggal a helybeli CSEMADOK, nagy reményeket fűztünk a magyar kulturális élet fellendítéséhez. Sajnos egy pár kultúrakció kivételéveí, maradtunk továbbra is a reményeknél. Nagyon szépen mondja A. P. Csehov: Nincs unalmasabb valami, mint a létért folytatott prózai harc, amely megöli az élet örömét és apátiába kergeti az embertl Talán így volt ez a csernői magyaroknál Is. A mindennapi kenyérért folytatott nehéz küzdelem nagyon kifárasztotta őket, a magasabb lelki igényekért vívott harcra pedig már nem maradt erejük. 1967-ben nem voltak még csak vagy hárman, akik magyar iskolát kértek a gyermekeiknek, mivel az Itteni magyar lelkületet, mint valami sötét felhő ülte meg a nem is olyan régi nemzetiségi diszkrimináció emléke és a bizonytalan jövőtől való rettegés. Amikor bekövetkezett az 1968-as felpezsdülés, amely minket, csehszlovákiai magyarokat Is felébresztett apátiánkból, Tiszacsernő is felébredt és tudatára jutott annak, hogy a szabadabb életünkhöz hozzátartozik a helybeli magyar iskola létrehozása és a magyar kultúrélet fellendítése. Negyvenöt gyermek jelentkezett az 1969. szeptemberben megnyitandó magyar iskolába. Nagy reményekkel töltött el bennünket e téren az, amikor ez év elejétől minisztert is kaptunk Dobos László személyében, aki minket személyes közbenjárásáról is biztosított több ízben, éppen úgy, mint a Nemzetiségi Titkárság vezetője, Tolvaj Bertalan. A nagytárkányi Iskola igazgatója, Fazekas István, megígérte, hogy az Induló magyar iskola berendezésénél kiadós segítséget nyújt. Akadtak megfelelő tanerők Is, akik hajlandók lennének itt magukra vállalni a tanítás komoly hivatását. A fő nehézséget az képezi jelenleg is, hogy nincsen még megfelelő épület az iskolánknak. Túl sok lenne azt várni a helybéli szlovák iskolától, hogy legalább egy osztályt bocsásson a magyar gyermekek rendelkezésére, még erre nem vagyunk eléggé érettek a meggyőződéses internacionalizmusunk ellenére sem, de még probléma van egy ideiglenes fabarakk kibérlésével is. A hivatalos szervek kezdve a járási nemzeti bizottságtól, egészen a helyi nemzeti bizottságig, nem valami nagy kedvvel segítenek és szívesen megbuktatnák az ügyet. Itt van a szünidő vége és még nem tudunk semmi bizonyosat, mi is lesz a tiszacsernői magyar iskola sorsa, megszületik-e nagyon hosszúra is nyúlt terhességi időszak után, és ha megszületik életképes lesz-e az újszülött? E kérdésekre várja a választ a 45 magyar Iskolát váró gyermek és e gyermekeknek szülei is, mivel e kérdések nekünk életfontosságúak és nem lehet megválaszolásukat csak úgy félvállról venni. Mi, akik itt élünk tudjuk, hogy kötelesek vagyunk tudásunk legjavát adni, hogy jövőnk szebb és boldogabb legyen, tudunk jól és odaadóan dolgozni, akár lapáttal vagy csákánnyal a kezünkben és tudunk igaz barátként élni a velünk együtt lakó népekkel. De megköveteljük, hogy ezért necsak megtűrjenek bennünket, enni és Inni adjanak, hanem azt is, hogy tiszteletben tartsák a ml szellemi igényeinket is, amelyek semmi esetre sem kisebbek, mint másoké. Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem a szellem gyümölcseivel is. Mi nemcsak, mint egyének akarunk élni, hanem mint nemzet is és mivel csakis nyelvében él a nemzet, követeljük itt is a magyar iskolát, amely megajándékozza fiainkat és lányainkat drága anyanyelvűnk minden kincsévell E helyen kérem az illetékeseket, Dobos Lászlót, Tolvaj Bertalant és mindenkit, akinek ereje van segíteni, segítsenek a tiszacsernői iskolánk létrehozásában, mert ha nem sikerül ezt az iskolát létrehozni idén, akkor ezzel az itteni magyar iskola sorsa örökre meg van pecsételve. Ez nemcsak 45 gyermek sorsát jelentheti, hanem csatavesztést az egész szlovákiai magyarság harcmezején is. Remélem, hogy soraim nem fognak kárbaveszni úgy, mint a pusztába kiáltott szavak, és szeptemberben örömmel jelenthetem majd, hogy nehéz volt ugyan a szülés, de végre mégis életképes gyermekünk született a helybeli iskola képében. Dr. Juhász István, Tiszacsernő Lesz-e magyar iskola Tiszacsernőn?
