Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-30 / 35. szám
KERTÉSZET gyümölcsfáink nagy része hazánkban magot érlel, s az elvetett magból ú] növény fejlődik. így változatos tulajdonságú, de megbízhatatlan termésű utódokat kapunk, ezért az Ivartalan szaporítási módokat használjuk. Közülük Igen elterjedt az alvószemzés. Előnye, hogy kis helyen nagy mennyiségű, fajtaazonos, egészséges, jó szaporítóanyag állítható elő. A házikertben az alvószemzésnek nagy a jelentősége. Gyakran látunk a szomszéd kertben Igen tetszetős gyümölcsöt, s ha a faiskolában nem tudjuk beszerezni, akkor szemzéssel saját magunk előállíthatjuk a szükséges néhány darab oltványt. Az oltványok termeléséhez a következők szükségesek: alany, szemzőhajtás, szemzéshez szükséges eszközök, anyagok, növányvédőszerek. Az alanyokat feltöltéses bújtatással, dugványozással, vagy megvetéssel nyerjük, s felhasználhatunk véletlenül kinőtt növényeket Is. Ha nagyobb mennyiségű oltványt akarunk előállítani, az alanyokat a szemzés évének tavaszán faiskolából kell megvásárolnunk. Az alvószemzés Idejére az alanyok 10—15 mm átmérőjűek legyenek. Az alanyt elő kell készítenünk. A szemzés előtt két héttel feltisztítjuk, vagyis a föld felszínétől egy arasznyira éles késsel, csonk nélkül, eltávolítjuk róla az összes hajtást, hogy a szemzést, Illetve a kötözést ne akadályozzák. A szemzésre kerülő alanyok egyévesek legyenek. Az Idősebb alanyokat tőbe metszők vissza s az előtörő, vagy koronában képződött egyéves hajtást szemezzük be. Általában a legfelső gyökerek fölé — gyökérnyakba — szemzünk. A szemzés előtt kaplrccsal a gyökérnyakat szabaddá tesszük, a földet s egyéb szennyező-Gyümölcsfáink leggyakoribb szaporítási módja az ALVÓSZEMZÉS dést zsákdarabbal eltávolítjuk. A szemzőhajtást a szemzés megkezdése előtt szerezzük be. Kiválasztáskor legyünk körültekintők, csak egészséges, kártevőktől, kórokozóktól mentes, fajtára jellemző fáról szedjük a szemzőhajtást. A fa déli oldalán a rügyek érettebbek. Egy hajtásról 10—12 szem vágható. Vízhajtást szaporításhoz ne használjunk! A leszedett szemzőhajtást lelevelezzük, vagyis 1 cm levélnyelet meghagyunk, a többit a levéllemezzel eltávolítjuk. A hajtás középső érett szemelt a megszedés után minél előbb használjuk fel (1. ábra). Ha más vidékről kapjuk vagy szállítjuk a szemzőhajtást, akkor nedves mohába vagy csomagolópapírba csomagoljuk. Egy hétnél régebbi hajtást semmilyen esetben ne használjunk. Az alany a szemzésre akkor alkalmas, ha növekedését befejezte, vagy növekedése csökkenőben van, s a héját jól adja. Ez alanytól függően változik. A vadkörte például július közepén, a törpefák alanya augusztusban, a keserű mandula szeptember elején szemezhető sikeresen. Ha az alany a héját nem, vagy nehezen adja, a szemzés előtt 8—10 nappal kupacoljuk fel, vagy öntözzük be. A szemzéshez éles oltó- vagy szemzőkést használjunk. Az ún. „T“ szemzés esetén a gyökérnyaktól 3—4 cm-ra az alanyon egy vízszintes vágást ejtünk úgy, hogy csak a háncsot vágjuk át, a farészt ne sértsük meg. Ezután a gyökéfnyaktól felfelé, a vízszintes vágás közepének Irányába egy függőleges vágást készítünk. Ebbe a „T“ nyílásba kerül a szem (2. ábra). A szemet a szemzőhajtásról vágjuk le ügy, hogy csúcsl részét a tenyerünkbe fogjuk, a hajtást mutató ujjunkkal alátámasztjuk és hüvelykujjunkkal leszorítjuk. Az így készített szempajzs körülbelül 3—4 cm legyen. Ha a szemhez sok fát vágunk, ki kell pattlntatnl, vigyázva, hogy a rügy edénynyalábjait ne sértsük meg. A levágott pajzshoz ne érjen semmi (a régi hiedelemmel ellentétben nem jó, ha a szánkba vesszük, mert gátolja az eredést és egészségtelen). Ezután a szempajzs alsó részét a „T“-nyllásba helyezzük, s a levélnyéllel annak közepéig toljuk (3. ábra). Arra törekedjünk, hogy a szempajzs nyisson utat magának, s ne a késsel segítsük, mert a szem a farészre így jól rátapad, s ezzel az eredést segítjük. A „T“-nyllásból esetleg kiálló, felső szempajzs-részt egy újabb keresztvágással távolítsuk el. A szemet az alany északi oldalára — a déli naptői védve — vagy a széliránnyal szemben — hogy a szél ki ne törje — helyezzük el. A szemzést kövesse a kötözés. Az alany vastagságától függően 50—60 cm hosszúságúra vágott rafiát használunk. A szemzést a „T“-nyílás felső részétől egy szállal kötjük. A rafiát egymás mellé szorosan csavarjuk, majd a szemet kihagyva, folytatjuk a „T“-nyílás aljáig. Itt hurokkal kötjük meg (4. ábra). Oltóviasz vagy egyéb használata felesleges. Szabó Dezső A gyümölcsfák helyes trágyázása és tápanyagellátása A gyümölcsfák növényvédelme a betegségek és kártevők ellen csak akkor jár teljes sikerrel, ha állandóan gondoskodunk a talaj rendszeres tápanyagpótlásáról. Köztudomású, hogy a gyümölcs hullását rendszerint a rosszul táplált fáknál tapasztalhatjuk. Ugyanakkor a kellő mértékben adagolt szerves és Ipari trágyák hatására a gyümölcs nemcsak szépen fejlett, de Jó színe és íze Is van. Egyszóval, a tápanyaggal egybekötött növényvédelem biztosíték arra, hogy gazdag termést, egészséges gyümölcsöt nyerjünk. A gyümölcsfák helyes tápanyagellátása közvetlen hatással van a fák egészségére, míg a helytelen táplálás a kórokozók szaporodását segítheti elő. Például a nitrogénnel túlsúlyban táplált fákat hamarabb megtámadják a szlvórovarök. Ez érthető, mivel a nitrogén bő növekedést Idéz elő, s a buja levelek kedvesebbek a szívórovarok számára. Ennek elkerülése végett a nitrogént káliummal ellensúlyozzuk. Ugyanis a kálium szilárdítja a növények szövetét, gyorsítja a fák érését és fokozza ellenállóképességüket a betegségek, valamint a fagy ellen. A régi közmondás, hogy „mindenből megárt a sok“, a műtrágyák használatára Is vonatkozik. Ezért fontos tudnunk, hogy az egyes tápanyagok hogyan egészítik ki egymást a talajban. Mivel a gyümölcsfák táplálkozási Igénye még nincs teljesen tisztázva, ezért az eddigi kísérletekre és a gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva tárgyaljuk ezt a kérdést. A fák trágyázásánál vegyük figyelembe, hogy 10—15 évig. Illetve évtizedekig maradnak helyükön. Az Is köztudomású, hogy a fák gyökerei mintegy 30—60 cm mélyen helyezkednek el, így tehát ennek megfelelően Juttassuk a talajba a szükséges tápanyagokat. Az ipari trágyáknak, közöttük a foszforsavnak és káliumnak nagyon kicsi a mozgási körzete, tehát mélyebben dolgozzuk a talajba. Ellenkező esetben ezek a tápanyagok kihasználatlanul elkallódnának a talaj felszínén. A gyümölcsös tápanyagellátásának — hasonlóan az egyéb mezőgazdaságban termelt növényekéhez — sokoldalúnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy az alaptrágyák mindegyikét biztosítanunk kell a fák számára. Alaptrágyaként istállőtrágyát vagy komposztot használjunk. A trágyát a fák koronáinak széléig szórjuk és 20—30 cm mélységig buktatjuk. A tapasztalat azt mutatja, hogy egyes termelők csak a fák törzse körül ásnak, Illetve trágyáznak. Ez nem helyes, mert a fák gyökerei a koronának megfelelően terjednek a talajban. A termőfákat két-három évenként trágyázzuk Istálló, Illetve komposzttrágyával. Fánként 20—30 kg-ot adagolunk. A trágyázás évében a nitrogéntartalmú műtrágyák adagolását felére csökkentjük. Természetes, hogy a trágyázás hatását a kellő mennyiségű nedvesség segíti elő. Ezért szárazabb talajokon a trágyázással egyldőben, vagy későbben, öntözéssel segítsük elő a trágya bomlását. A gyümölcsfák trágyázása hozzávetőlegesen a következőképp történhet: három rósz nitrogén, egy foszfor ős négy rész kálium. Összesen mintegy négy kilogramm tiszta tápanyagot adagolhatunk egy-egy ár területre. Ez kb. öt kilogramm kénsavas ammóniák, i 3,5 kg szuperfoszfát és 5 kg 40 %-os kálisónak felel meg. , A műtrágyázást ősszel ásás előtt vagy tavasszal talajművelés előtt végezzük el. Az említett műtrágyákhoz a tenyészidő alatt áronként 1—2 kg fejtrágyát Is adagolhatunk, de ezt a munkát legkésőbb június 15-lg fejezzük be. A műtrágyát egyenletesen szórjuk el a talaj felületén. Ha a fent említett műtrágyákat nem tudjuk beszerezni, úgy azok helyettesíthetők Cltramfoszka vagy Cererlt fajta műtrágyákkal, amelyek mindhárom fő tápanyagot tartalmazzák. E műtrágyák kiszórását úgy Irányítsuk, hogy a foszfor és káli tartalmú műtrágyák kétharmada, a nitrogén egyharmada ősszel, míg a foszfor és káli egyharmada, a nitrogén kétharmada pedig tavasszal jusson a gyümölcsfák alá. A fent említett tápanyagellátás fejlett, termésben levő fákra vonatkozik. Fiatalabb fák esetén a trágyázást korukhoz mérten csökkentsük. Az olyan kertekben, ahol nem egyidősek a fák, a tápanyagellátást egyedenként végezzük. PONGRÁCZ GÁBOR, Somorja TANÁCSADÓ A kiskert virágai közül az őszirózsa tarka-barka szirmai az őszt köszöntik. A nyári virágok napról-napra veszítenek pompájukból, szépségűkből. Ez a tény figyelmeztet. Virágos ágyásainkat fel kell újítanunk. Elérkezett a tavasszal díszlő virágok ültetése, mint a tulipán, nárcisz, szellőrózsa és a többi áttelelő hagymás növényeké. A TULIPÁN nagyon hálás virág. Sokszínű virágai bámnlatba ejtik a nézőt, különösen ha ágyásokban, tömegesen ültetjük. A virág talajigénye mérsékelt, ám a tápdús földet meghálálja. Trágyázás céljából nagyon alkalmas az apró, érett istállótrágya vagy a komposzt. Mély termőrétegfi talaj esetén eltekinthetünk az ásástól, elegendő ha kapával mélyen átvágjuk a talajt. A kellő földmegmnnkálás után lehetőleg mértani pontossággal húzzuk a sorokat, vagy esetleg köröket, három vagy négyszögeket, ahogy éppen elterveztük. Az ültetés mélysége körülbelül 10 cm. Sekélyebbre ne ültessünk, mert az erős fagyok kárt tehetnek a hagymában. A növény és tőtávolság mindig a helytől és az ültetőanyag menynyiségétől függ. A mutatóság kedvéért lehetőleg sűrűn ültessünk. Megfelelő a 4—5 cm-es növény- és a 20 cm-es sortávolság. Ültetés után lazán takarjuk a sorokat — egyrészt azért, hogy a talaj az Oszt és téli csapadékot könnyen magába vegye, másrészt tavaszig a talaj önmagától is megtömődik. A tulipán kedves virág, ezért ne mulasszuk el ültetését. Ha nincs hagymánk, kérjük ismerőseinktől, barátainktól, vagy vásároljunk a magüzletekben. Ha egyszer szert teszünk hagymáira, többé nem lesz gondunk beszerzésére. A számos színben pompázó NÁRCISZOKAT majdcsak minden kertészkedő ismeri. Alighogy a hó eltűnik a kertből, széles zöld leveleivel tavaszias hangulatot kelt a virágoskertben. Ezt követően nemsokára előbúvik kék-fehér, sárga vagy piros virága. Igaz, a nárcisz hagymáját a legtöbb termelő virágzás után nem szedi ki a földből, ezért újraültetésére ritkán kerül sor. Ám ha azt akarjuk, hogy a növény virágai szépek, dúsak legyenek, három-négyéves időközökben az ültetvényt fel kell újítani. A nárcisz hagymáit száraz, hűvös helyen tartjuk, majd szeptemberben kerül sor kiültetésére. Nagyon jó benyomást tesz, ha csoportosan körvagy félköralakban díszük. Ültetése körülbelül a tulipánhoz hasonlóan történik. A szellőrózsa gumócskált az ültetés előtt néhány óráig vízben áztatjuk, majd mintegy 4 cm mélyre ültetjük. Amennyiben ez a virágfajta az előbbiektől kényesebb a hidegre, ajánlatos az elültetett gumókat szalmás trágyával vagy komposzttal takarni a téli időszakban. A gumós és hagymás virágokon kívül akadnak virágok, melyeknek magva ősszel elvethető. Ilyenek az egynyári szarkaláb, hérics, különböző pipacsfajták, a körömvirág, búzavirág, a díszmákfélék stb. Általános szabály, hogy az ősszel vetett virágmagvakat kissé mélyebbre és ritkábban vetjük, mint a tavaszi vetésfieket. (s) Moníliás fejlődés őszibarackon A moníliás ágelhalás és gyütnőicsrothadás súlyos károkat okoz gyümölcstermesztésünkben, így az őszibarackban is. A kórokozó a fa koronáját is pusztítja, a hajtások, veszszők és ágak hervadását, illetőleg elszáradását idézve elő. A gyümölcs a sérüléseken át fertőződik. A növénybetegséget két kórokozó idézi elő, a Monilia fructigena (a rothadó gyümölcsön körkörös elhelyezkedésű penészvánkoskák jelennek meg, és a Monilia laza, a fertőzött gyümölcsrészen elszórt konídium-telepek vannak). Őszi harckosaink moníliás megbetegedését számos tényező segíti eló a természetben. Esős időjárás esetén a gyümölcs laza szövetű, lédás, a kocsánynál könnyen felreped, utat nyitva a kórokozók számára. A mindinkább elterjedő barackmoly (Anarsia lineatella) az őszibarack gyümölcsén fokozza a moníliás rothadás veszélyét, a kórokozó sebparazlta jellege folytán. A megrothadt gyümölcsök összeaszalódva, múmiaként fent maradnak a fán. Főként a szórvány és házi-8 SZABAD FÖLDMŰVES 1969. augusztus 30. kerti fákon láthatók az előző évi moníliás fertőzés nyomai. Az egyes őszibarack fajták eltérő mértékben érzékenyek a moníliás gyümölcsrothadásra. Ennek számos tényezője van: a gyümölcs héjvastagsága. az érés folyamata stb. Megfigyelések szerint egyes őszibarackfajták gyümölcse a növekedés során a kocsány felől gyakran telreped és még az érés előtt elrothad, összeaszalódik. Főként a simahéjú fajtákkal fordul ez elő. Elterjedtebb őszibarack-fattálnk közül moníliás gyümölcsrothadásra erősen érzékeny a Shipley, közepesen érzékeny az Alexander, az Arasdem, Champion, Ford, Győztes, Mayflower, gyengén fogékony a Canada, Varman, Elberta és a J. H. Hale. A fajtaérzékenységi vizsgálatok adatait az üzemi őszibarackosok növényvédelmi munkáinak tervezésekor és a fák tenyészidőszakbeli védelmekor figyelembe lehet venni. A kórokozó ellen rézpótló szerek használhatók az őszibarack komplex védekezési rendszerébe építve. Más növénybetegségek, példán! a levéllikasztó betegség elleni rendszeres védekezés moníliás gyüraölcsrothadáa ellen is megfelelő védelmet nyúlt. Koroknál Balázs A silókukorica betakarítását megkönnyíti a nagy firtartalmú pótkocsi.
