Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-30 / 35. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Tetteké Több mint egy év telt el az Egységes Parasztszövetség megalakulása óta. Nemcsok Lászlóval, a nyényel szövetkezet elnökével, akit a központi bizottság tagjává választottak, Nyitrán beszélgettünk a szövetség feladatairól. Nemcsok elvtárs akkor úgy nyilatkozott, hogy az új szervezet tevékenysége minden bizonnyal Jelentős minőségi változást hoz a parasztság életébe. Vajon hogyan látja most a helyzetet? — A rendszeresen ülésező központi bizottságban sok mindenről tárgyaltunk már, amelyeknek a megoldása Időszerű. Azt hiszem, a munkák legjelentősebb eredményét, a nyugdíjak rendezését, nemsokára érezni fogja a parasztság. . — A nagykürtöst Járásban megalakult már a szövetség? — Természetesen. Hat szövetkezet kivételével valamennyi EFSZ tagja a Járási szövetségnek. — És tevékenykedik Is már a Járási bizottság? — Ezldáig nem nagyon érezzük. Pedig amellett, hogy kapcsolatot tartanak a központi bizottsággal, a legfontosabb feladatuk lenne az alapszervezetek tevékenységét Irányítani. — Ezek szerint az alapszervezetek sem igen tevékenykednek? — Valahogy úgy van. Az ilyen ú] szervezetet meg kell tanítani Járni. De eddig még csak pénzt kértek tőlünk. Más szempontból alig volt mozgolódás. Pedig csak akkor van értelme az alapszervezetek megalapításának, ha azok tevékenykednek mind gazdasági, mind szociális és kulturális téren. — A központi bizottsági tagok szoktak különféle konkrét megbízásokat Is kapni? — Eddig nem igen terheltek bennünket. Azt hiszem. Itt van a kutya elásva. Gondolom, a leküldött irányelveken kívül nekünk személyes kapcsolatot kellene tartani a járási bizottságokkal. Ha ez megvalósulna, akkor még nagyobb joggal várhatnánk el, hogy a Járási bizottság tagjai szoros személyi kapcsolatokat tartsanak fenn az alapszervezetekkel. — S vannak ügyes-bajos dolgok, ahol segíthetnének? — Bizony Ilyesmi nálunk is akad. Képzelje el, valamennyien ebben az egy irodahelyiségben vagyunk kénytelenek szoronganl. — Miért? — Azért, mert nincs igazság a földön, — mondja bosszúsan az elnök. Az előző zootechnikusunknak nagyon enyves volt a keze, és a szövetkezeti vagyon megkárosításáért egy évre elítélték. A felesége és gyermekei a büntetés letöltésének kezdetén elköltöztek. Azóta senki nem lakja a mellettünk levő négy szobát, csak éppen néhány bútordarab van benne. Sajnos, hiába fordulunk fűhözfához, nem engedélyezik, hogy a bútort egy vagy két szobába öszszerakjuk, és a kiürült saját helyiségeinket irodának használjuk. Képzelje el, milyen nehéz itt nyolc embernek dolgozni. Arról nem is beszélve, hogy a tagok közül, meg máshonnan is állandóan Jönnek ügyes-bajos dolgokat intézni. Szóval ez is egy konkrét eset, ahol elvárnánk, hogy a Parasztszővetség Járási irányítói is a segítségünkre siessenek. LEGYEN KONKURRENCIA Mráz Stefan, a bússal szövetkezet elnöke egyik leglelkesebb híve volt az Egységes Parasztszövetség megalakításának- Éppen ezért az energikus, Jó szervező Mrázt választották meg a Járást szövetség árufelesleget értékesítő társulás elnökévé. A társulás tagjai 500 korona belépődíjat fizettek, s emellett Jelentősebb kölcsönt is adtak az üzlet megnyitásához, ahol főleg zöldséget, gyümölcsöt és baromfit értékesítenek. A társult szövetkezetek a tiszta haszonból 20 százalékban részesednek. A többit a járási bizottság használja fel saját céljaira. — Mi a véleménye Mráz elvtársnak a Parasztszövetségről? — kérdem az elnöktől. — Kár, hogy már régebben nem alakult meg. Minket eddig mindenki csak „fejt“. A gépeknek, a műtrágyának és mindennek az árát felemelték, de a ml termékeink ára nem változik. Mivel van szövetségünk, legalább lesz aki tolmácsolja az államapparátus dolgozóinak a tényállást. Eddig mindentől óvtak bennünket, és bármit akartunk kezdeni, lebeszéltek róla. Most sok mindenbe belevágunk, mert érezzük, hogy őszinte támasz van a hátunk mögött. Valójában, amit Bussán láttunk, meglepett bennünket. A falu közepén egy szépen berendezett „bisztrója“ van az EFSZ-nek. Lehet ott mindent kapni, amit a vendég megkíván. A személyzet kedves, udvarias, s valóban a vendég kedvében járnak. A falu végén „Fara szó kashoz“ címzett borozót nyitott a szövetkezet. A Jó minőségű hordós borok mellett kitűnő ételek és márkás borok is kaphatók. Hogy a fiatalok szórakozhassanak, tekepályát is építettek a csárda udvarán. — Hogyhogy két vendéglátót is létesítettek? — érdeklődöm. — Annak a Jednota az oka, — válaszol Mráz elvtárs. Már azt hitték, hogy ők a világ eleje és a vendéget semmibe se vették. Az ellátás nem volt kielégítő sem ételben, sem italban. Tehát azért nyitottunk, hogy legyen konkurrencia. — És ha a fogyasztási szövetkezetben megjavítják az ellátást, s lesz mindenből elegendő, Jó minőségű ...? — Akkor sem történik semmi baj. A borozóból lesz a Parasztszövetség helyi székháza. Ide Járnak majd a fiatalok szórakozni és tanulni. SZÜKSÉG LENNE EGY PARASZTSZÄLLÖRA Csekei Ernő, a felsőszecsei szövetkezet zootechnlkusa nem sokat tud mondani a Parasztszövetség munkájáról. — Arról hallottam, hogy Léván megalakult a Járási szövetség, s arról is tudok, hogy a mi szövetkezetünkben is van alapszervezet. A tevékenységről viszont Jóformán semmit nem tudok. — És mi Jót vár a szövetségtől? — Elsősorban is minden szinten érdekvédelmet. A szövetkezeti tag ügyes-bajos dolgaival ezldáig vajmi keveset törődtek. De Járási szinten is sokszor szükség lett volna már őszinte közbenjárásra. Ezenkívül még várnak valamit, amire ezidáig nemigen gondolt a központi bizottság. — ML lenne az? — Jó lenne Pozsonyban egy parasztszállót felépíteni. A Jelenlegi szállodaárak nagyon magasak, nem falusi embernek valók. Így aztán sokan inkább az állomásokon kínlódjék át az éjszakát. Milyen Jó lenne egy olcsó szálló, ahol otthonosan éreznék magukat a szövetség tagjai. Persze, lehetne ott egy gazdag könyvtár is, ahol mindenféle mezőgazdasági szakkönyvet, folyóiratot megtalálhatnak. De abban az épületben székelhetne a központi bizottság is. Tudomásul kell venni, hogy a falusi ember szívesebben megy a fővárosba, mint különböző nyaralóhelyekre. Az aszonyok azt hiszik, ott mindent Jobban lehet kapni. De szeretik a jégrevüt, a színházat, és sok az ügyes-bajbos intéznivaló is. Én azt hiszem, ha a központi bizottság kezdeményezné, a szövetkezetek nem zárkóznának el az anyagi hozzájárulástól sem, mivel az a tagság célját szolgálná. Alakulnak a járási bizottságok ás a legtöbb községben megalakultak az alapszervezetek is. Most már arra lenne szükség, hogy a központi irányelvek alapján megkezdjék a működésüket a járási bizottságok és segítsék elő, hogy az alapszervezetek tevékenysége minél előbb meginduljon. TÖTH DEZSŐ A hibákat ne hárítsuk másokra! Amikor a közelmúltban a me- | zőgazdasági üzemeket járva megkérdeztem, hogy a Parasztszövetség alapszervezetei milyen konkrét célkitűzések valóraváitásán fáradoznak, egyesek valahogy értelmetlenül néztek rám. Már-már kételkedtem benne, hogy valóban alakítottak-e alapszervezetet, de végül megnyugtattak. Megalakították ugyan az alapszervezetet, de sok minden maradt a régiben. | Ha mélyebben megvizsgáljuk a dolgot — természetesen a szövetség alapszervezeteire vonatkozó alapszabályok ismeretében — megtudjuk, hogy annak 9. cikkelyében alaposan körvonalazták az alapszervezetek főbb feladatait. Így a szövetkezetekben megalakított helyi szervezetek a lehető legnagyobb mértékben önigazgatási alapon saját munkaterv alapján kell hogy tevékenykedjenek. Védelmezniük kell tagjaik érdekeit, javaslatokat dolgoznak ki egyes rátermett szövetségi tagok felelős funkciókba való megválasztására, gondoskodnak a szocialista törvényesség és a demokratikus elvek betartásáról, tanácsosai szolgálnak tagjaiknak jogi természetű kérdésekben. Ezen kívül részt vállalnak az üzemi tervek kidolgozásában, s ügyelnek arra, hogy a tervekben helyt kapjanak a község, valamint a tagság érdekeivel összefüggő célki- i tűzések. Az alapszervezetek figyelemmel kísérik továbbá a helyi vagy a körzeti egészségügyi szervek tevékenységét és esetleges hiányosságok esetén intézkednek a járási szövetségnél stb. Persze a felsoroltak nem jönnek csak úgy maguktól. Nem elegendő ismerni a feladatokat, hanem tenni is kell valóraváltásukért egyet mást. Nyíltan meg kell mondanom, hogy szervezőképes alapszervezeti felelősök nélkül nem lehet aktív munkát kifejteni. Az alapszervezetek felelőseinek — rendszerint az elnökök helyetteseinek — az lenne a feladatuk, hogy kapcsolatban legyenek a szövetség járási bizottságával. Emellett az alapszervezeteken belül megalakítják a szociális, a kulturális, a munkabiztonsági és más bizottságokat. Természetes, hogy a bizottságok puszta létezése fölösleges lenne. Szükséges aktivizálni azokat, hogy előre meghatározott, saját maguk által kidolgozott iránytervek szerint folytathassák működésüket, hogy alapos ismerői legyenek feladatuknak s minderről az alapszervezetek felelős vezetőinek kellene gondoskodniuk, mert az elnök állandóan gazdasági természetű problémákkal van elfoglalva. Tudjuk, hogy végeredményben ez a legfontosabb. Minden a szövetkezetek gazdasági helyzetéből ered. Ha tehát gazdag; a szövetkezet, akkor tartalmas lehet az alapszervezeti élet, ha pedig kisebb a jövedelem, szerényebb a társadalmi tevékenység is.- Tudatosítanunk kell azt is, hogy az alapszervezetek nem háríthatják másokra esetleges hibájukat. Például azt, hogy tevékenységük nem kielégítő. Az utóbbi időben ugyanis divatossá vált a hibák és hiányosságok másakra való hárítása. Ez azonban a Parasztszövetség alapszervezeteinek esetében indokolatlan, mert minden egyes alapszervezetnek választott képviselője van a szövetség járási bizottságában. Eszerint nagyon nehéz lenne elhitetni, hogy például a járási bizottság nem segíti valamelyik alapszervezetét. Azért hihetetlen, mert ha így lenne, ez elsősorban az alapszervezetek hibájából eredne, ahol nem követelik meg, hogy járási képviselőik kellőképpen tájékoztassák és mozgósítsák őket. Emellett megengedhető, hogy rendkívüli esetek intézésénél a járási bizottság más tagjai támogatást nyújtsanak egyik vagy másik rászoruló alapszervezetnek. Erre azonban nem várhatnak minden egyes esetben, vagy ha igen, akkor miért van saját járási képviselőjük? A járási bizottságok végeredményben olyan tevé' kenységet fejtenek ki, ahogyan a taggazdaságok alapszervezetei által beválasztott egyének tevékenykednek. Aki járatos a társadalmi szervezeti munkában, jól tudja, hogy a határozatok a választmány tagjaira kötelezőek. Ennél fogva nem szükséges kü| lön utasítást kapniuk, hogy az j irányelvekről tájékoztassák megbízóikat. Ez érvényes a járási, de a központi szövetség választmáj nyának képviselőire is. Ha már itt tartok, azt is el kell ! mondanom, hogy a központi bi, zottság képviselőit rendszerint járásonként, esetleg területenként választották. Ennél fogva a központi bizottság képviselőinek kötelessége, hogy a járási bizottságokat vagy bizottságot első kézből tájékoztassák a központ határozatairól, hiszen éppen ezért választották meg őket. Végeredményben tudatosítani kell, hogy a központi bizottság tagjai a választmány gyűlésein nemcsak saját, hanem megbízóik, vagyis az egyes járások véleményét mondják el. Ezért kötelességük részt venni a járási választmány gyűlésein is, de természetesen erre a járási bizottság elnökségétől meghívót kell kapniuk. Hoksza István E lső szövetkezeteink idén E ünnepelik megalakulásuk 20. évfordulóját. Ennyi esztendősek a rimaszombati Járás legrégibb szövetkezetei is, melyek lényegében a legjobbak, a legszllárdabbak és a leggazdagabbak. A szövetkezetek életének külön Jelentőséget ad az a tény, hogy a 20 év eltelte után megalakult az Egységes Parasztszövetség, a földművesek gazdasági és társadalmi érdekvédelmi szövetsége. Az érdekvédelmi szónál azonban kissé el kell időznünk. A földművesek — főleg Csallóközben és Mátyusföldön — gyakran szóvá teszik, a szövetség nem minden' esetben tudja és akarja védeni a szövetkezetek érdekeit, főleg a felvásárlás, az értékesítés és az árpolitika terén van ez így. Rendkívüli nagy az aránytalanság a gépek és a műtrágyák eladási, illetve egyes mezőgazdasági termékek felvásárlási ára közt, a gépek és a műtrágyák drágák, egyes termékek felvásárlási ára pedig alacsony, — hangoztatják a szövetkezetek vezetői. Elsősorban természetesen ezen a téren várnak a földművesek hatékonyabb segítséget és t4mogatást az érdekvédelmi Parasztszövetségtől. A legrégibb szövetkezetek a legjobbak Míg Csallóközben és Mátyusföldön régebben megalakultak a Parasztszövetség Járási bizottságai, addig „Gömörország“ fővárosában, Rimaszombatban csak nemrég került erre sor. A szervezet szükségessége vitathatatlan. Tudja ezt a járás 112 szövetkezetének a .vezetősége és tagsága is, akik a Parasztszövetség létrehozásától problémáik gyorsabb megoldását várják. •> Nehézség és probléma a rimaszombati Járásban is.akad bőven. Természetesen ezek részben más természetűek és vonatkozásúak mint Csallóközben. A két terület természeti adottságai eltérőek, s ezáltal különböznek a termelési feltételek és viszonyok is. A rimaszombati járás szövetkezetei az utóbbi négy-öt évben valóban sokat fejlődtek, de a csallóköziek átlagos színvonalát így is csak a legjobbak érik el. A fontos azonban áz, hogy a termelési eredmények Javulnak. Ezt az is bizonyítja, hogy tavaly a Járás szövetkezeteiben az egy hektárra eső nyerstermelés értéke már több mint 5500,— korona volt, de akadtak olyanok is, amelyeknél az egy hektárra eső nyerstermelés csaknem elérte a tízezer koronát. Főleg a nagybalogiak, a cserencsényiek és a tornaljaiak értek el kiváló eredményt. Sajnos azonban sok az olyan szövetkezet is, mely a járási átlagot sem közelítette meg. A nemrég alakult Járási szövetségnek tehát rendet kell teremtenie. Ügyszintén kívánatos, hogy Jobb eredményre tegyenek szert a takarmánytermesztésben is, bár a rimaszombati Járásban legutóbb e téren is Javulás tapasztalható, mégis az a helyzet, hogy a szövetkezetek körülbelül 48 millió korona értékben kényszerültek takarmány vásárlására. Ez pedig nagy kiadás, ha figyelembe veszszük, hogy egy szövetkezeti dolgozó átlagos keresete a múlt évben alig volt magasabb 14 300 koronánál. Megoldásra és gyors orvoslásra szoruló probléma Jócskán akad. A közelmúltban megalakult Parasztszövetség Járási bizottságán múlik, hogy a problémákat belátható időn belül kiküszöbölje. Nagy Árpád SZABAD FÖLDMŰVES 3 I 1969. augusztus 30.
