Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-30 / 35. szám
A történelem tanít és figyelmeztet Értünk harcoltak KLENÚCON 1944. augusztus 27-én — negyed évszázaddal ezelőtt — az első 90 önkéntes esk3- dött fel a szabad Csehszlovák Köztársaságra. Már a következő napon Klenócon gyűltek össze a fegyverforgatásra alkalmas férfiak. A klenócl hegyekben elrejtett fegyvereket szétosztották. Annyian jelentkeztek önkéntesnek, hogy mindenkinek nem Is jutott fegyver; főleg a délután jelentkezőknek... A Klenőc számára meghatározott 400 puska egy-kettőre gazdára lelt. Az önkénteseknek ez a felfegyverzett csapata 1944. augusztus 28-án délután 16 órakor meghallgatta az első napiparancsot. Ugyanakkor a forradalmi nemzeti bizottság tisztségviselői a volt hnúSfai járás összes gépkocsiját mozgósították és Klenócon összpontosították. Ez azért történt, mert a helyőrség parancsnokságán kívül Itt hozták létre a hatodik védelmi övezet parancsnokságát Is. TISZOLCON Is a harci előkészületek láza lüktetett. 1944. augusztus 25-e után éjjelente őrjáratokat tartottak az újonnan kialakított egységek. Végül 1944. augusztus 29-én 10 őrá 25 perckor Klenőcról telefonon parancsot kaptak a felkelésre. Nosko Ján és Jároii Dániel helybeli tanítók — a felkelés tlszolcl parancsnokai az első századot védelmi állásokba küldték, Tiszolctól délre a papírgyár közelében. A második századot a Tlszolc— Murány közötti hadászati fontosságú hely megerősítésére rendelték ki. A következő napokban a helyőrséget kiegészítették, fel töltötték és egy héten belül a második hadtest egy teljes, jól felszerelt zászlóalját állították fel, és Tlszolcból az úgynevezett ötös számú védelmi vonal lett. Természetesen e forradalmi ese mények nem véletlenként játszódtak le. Az eseményeket Szlovákia Kommunista Pártja hnúéfal járási bizottsága irányította, amely hatesztendős Illegalitás után legális tevékenységet folytatott. Ezen a párttltkárságon dolgoztak: Ondrej Klokoő (a Szlovák Nemzeti Tanács jelenlegi elnöke), mint elnök, Ján Demian párttitkár, Ján Caban és mások. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején az SZLKP járási bizottságának dolgozói szervezték és irányították a felkelés támogatására létesített gyűjtési akciót, s létrehozták a Mastek önálló partizáncsoportot, amely a JánoSík partizánbrigád részét képezte. A Rimabánya és Kraszno melletti hprci tevékenység során a Mastek partizáncsoport 200 főre szaporodott a likéri gyár munkásaival. Miután Tiszolcot az ellenséges haderő megszállta, ez a partizáncsoport a klenócl hegyekbe húzódott vissza, ahol 1944. október 22-én a cigánytelep közelében létesített védelmi állásokból viszszaverte és visszavonulásra kényszerítette a támadó SS-osztagokat. A németek Klenócot csak másnap tudták birtokukba venni erős tüzérségi előkészítés után. A hősök azonban nem adták meg magukatl A Mastek partizáncsoport tovább harcolt a németek ellen Dobroő és Feketebalog (a mai Svermovo) térségében. A Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanásától 1944. október 19-ig a Rima völgyét nem érintették a közvetlen harci cselekmények. Aránylag békében élt az itteni lakosság. csupán az egyes védelmi vonalakra összpontosult a tevékenység. Azonban október 19-én a fasiszta német hadsereg egységei Rimaszombatnál átlépték a szlovák—magyar határt és Murányon keresztül behatoltak Tiszolcra. Tlszolc eleste után a partizánok továbbra is sikeres ellenállást fejtettek ki a támadó ellenséggel szemben. Így a Rimabánya— Kraszko szakaszon három napig eredményesen verték vissza az ellenség támadásait. Később a tiszolci helyőrség katonái új állásokba vonultak vissza, Bánnvn vasútállomástól délre és Teplica térségébe A partizánok Klenóc és Kokava nad Rimavicou között fészkelték be magukat. A klenócl hegyek közé csupán a túlerőben levő ellenség egyre fokozódó nyomására húzódtak vissza. A katonákkal és a partizánokkal együtt az SZLKP járást bizottsága és a Forradalmi Nemzeti Bizottság tagjai is a hegyek közé vonultak. Továbbra is fenntartották községeikkel a kapcsolatot. A nép között agitációs és propagációs tevékenységet fejtettek ki, megszervezték a hegyek közé vo(Folytatás a 2. oldalon.) Ritkán bizonyult be olyan világossággal a társadalom történetére vonatkozó marxi megállapítás, mint 25 évvel ezelőtt a Szlovák Nemzeti Felkelés napjaiban. A történelem materialista szemlélete az emberiség történetének dialektikus vizsgálata alapján leszögezi, hogy a történelmet nem a királyok, a hadvezérek és az egyházi hatalmasságok formálják, hanem a széles néptömegek. A vezető feladata, hogy Ismerje, magáévá tegye a nép akaratát, vágyait és szervezze, harcba vigye ezeknek megvalósításáért. Ezt tudatosította az illegális CSKP is, mikor a néptömegek mozgalmának élére állt, hogy szervezze és irányítsa a Szlovák Nemzeti Felkelést. A szlovák nép az ötéves fasiszta és álnemzeti uralom alatt tudatára ébredt annak, hogy gáládul becsapták és felhasználták a német fasizmus hódító céljaira, amelyek szöges ellentétben álltak a szlovák nép nemzeti érdekeivel és egy barbár, antihumánus hatalmi őrülettel fertőzött gondolat szolgálatába állították. Dr. Gustáv Husák a Szlovák Nemzeti Felkelés nemzeti jelentőségéről 1944-ben, a felkelés napjaiban így ír: „Hiába keressük az 1848-as, az 1918-as, az 1938—39-es években a saját akaratot, a sajátos politikai fellépést. Szlovákia rabtartó vagy a vele barátságban lévő nemzet kocsija után futott és még véletlenül sem haladt a saját útján. így nem csoda, bogy a világ küzdelmeihez való paszszív viszonyt sokan már nemzeti sajátosságnak tekintették.“ A nemzeti tudatra ébredés és a politikai érettség vizsgáját tette le fényes sikerrel a szlovák nép, amikor 1944 őszén nemcsak szakított ezzel a passzív állásponttal, de annak a szakításnak végső következményeit is levonva fegyvert ragadott, hogy nemzeti és népi érdekeit valóra váltsa. A nemzeti érdekek, az önállóság és egyenjogúság a világ népeinek családjában, egyik főtartalma volt a Szlovák Nemzeti Felkelésnek, amely azonban magával hozta azt a tagadhatatlan igényt is, hogy a nemzeti elnyomásból felszabadulva saját akarata szerint határozza meg, milyen társadalmi rendben keresse szociális érdekeinek realizálását. Az első pillanattól kezdve bizonyos volt, hogy Szlovákia népe nem hajlandó a fasiszta rémuralmat egy burzsoá elnyomással felcserélni, nem hajlandó az új Csehszlovákiában újból a perifériára kerülni és az új államban ismét a szegény rokon szerepét játszani. A szociális forradalom győzelmének perspektívája épp olyan mozgató erejévé vált ennek a nagyszerű népi megmozdulásnak, mint a nemzeti felszabadulásért folytatott harc. A Szlovák Nemzeti Felkelésnek ezt a kettős jellegét bizonyítja, hogy a felkelés napjaiban a nép saját demokratikus népi szerveket hozott létre és ezeken keresztül maga vezette forradalmi harcát a német fasizmus és a belső ellenséggel szemben. Ez egyben tanúsítja azt is, hogy a felkelő nép tisztában volt osztályérdekével, felismerte az osztályellenséget, mint a dolgozó nép jogfosztottságának forrását. Ezért nem vesztette el éberségét azokkal szemben sem, akik a felkelésben nemzetiburzsoá önző célok érdekében és főleg alibijük bizonyításáért vettek részt. A felkelés eszmei és gyakorlati vezetését csak olyan élcsapat láthatta el és sikerét csak olyan társadalmi erők biztosíthatták, amelyek a széles népi tömegek teljes bizalmát bírták. Ilyen élcsapat, ilyen erő csak egyetlenegy létezett, Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely az első köztársaságban a dolgozó nép jogaiért, az igazi nemzeti érdekekért folytatott végtelen áldozatokat követelő harcában nemcsak Igényt tarthatott erre a szerepre, de elháríthatatlan kötelességének is érezte a nemzeti és szociális felszabadulási mozgalom vezetését. Szlovákia népe történelmének legdicsőbb tettével nemcsak belépett a fasizmus ellen harcoló népek családjába, hanem jelentős tényezőjévé vált ennek a küzdelemnek. Elég ha megemlítjük azt a tényt, hogy a felkelők tíz fasiszta hadosztály erejét kötötték le hónapokig éppen akkor, amikor a német fasizmusnak ezekre a hadosztályokra a szovjet hadsereg megerősödött nyomása miatt a legnagyobb szüksége lett volna. Ebben van a felkelés jelentősége a nemzetközi osztályharc szempontjából és abban, hogy a felkelésben, de különösen a partizán ellenállásban nem hiányoztak az országban élő nemzetiségek szervezett egységei sem, akik ezzel is bizonyították, hogy hajlandók egy új szocialista Csehszlovák Köztársaságért véráldozatot hozni. Huszonöt évvel ezelőtt, 1944 őszén, tehát nem a régi burzsoá köztársaság felújításáért, hanem egy széles népi demokrácián alapuló szocialista köztársaságért folyt a küzdelem, agy olyan államalakulatért, mely véget vet a kapitalisták politikai uralmának, a csehek és szlovákok, valamint a nemzetiségek közös államában megszűnteti az osztályelnyomást. Egy olyan államért, mely a dolgozó nép igazi hazája és amelyben a népé a hatalom. Ez a harc a hatalmas és megbízható szovjet szövetséges sok áldozatot kívánó segítségével a nép, a szocializmus, a humanizmus győzelmével fejeződött be és népeink hozzáláthattak a szocializmus építésének békés munkájához. Ez a munka, melyet a fasizmus felett aratott győzelem és a felszabadulás öröme lelkesített, az elmúlt 25 év alatt példátlan eredményeket hozott és alapjában változtatta meg a dolgozó emberek életkörülményeit. Szlovákiában erős, életképes Ipar épült fel, nagyhozamú modern mezőgazdasági termelés alakult ki, amely ma már sok ágazatban eléri a világszínvonalat. Az ellenforradalom szellemi vezetői szeretik letagadni vagy legalább eltorzítani és lekicsinyelni ezeket az eredményeket, de nem könnyű letagadni a csillagokat az égről. Aki csak félig nyitott szemmel jár ebben az országban, meggyőződhet róla, hogy más, hogy hasonlíthatatlanul jobb az élet, mint a burzsoá köztársaságban volt. A Szlovák Nemzeti Felkelés negyedévszázados évfordulója alkalmából — a mai valóság pozitívumainak méltatása mellett — nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy mindezt a külső és belső ellenség elleni sokszor a végletekig kiélezett küzdelemben értük el, s hogy magunk is vétettünk hibákat. Az utóbbi másfél év azonban még világosabban mutatott rá, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés eszmei hagyatéka olyan Iránytű, amely világosan mutatja az útat, melyen járnunk kell, ha nemzeti és népi érdekeinket nem akarjuk kiszolgáltatni az osztályellenségnek. A Szlovák Nemzeti Felkelés arra figyelmeztet, hogy múlhatatlanul szükség van a vezető pártra, amely garantálja a humanista — szocialista eszmék valóraváltását, amelyekért harcba szálltak a felkelés hős katonái. Figyelmeztet, hogy senkitől se hagyjuk megbontani a felszabadító Szovjetunióhoz fűződő őszinte barátságunkat és szövetségünket, s hogy országunk függetlenségének és önállóságának fontos tényezője a szocialista népek táborának szilárd egysége. Intő példaként áll előttünk az elmúlt másfél esztendő története, amikor a szocializmus ellenségei a társadalmi káosz és a gazdasági romlás szakadékénak szélére sodorták az országot. Polgáraink nagy többsége mindinkább felismeri, hogy kik ezek az emberek és mit akartak. Mellverdeső nacionalizmusuk nagyon jól megfért az imperialista ellenséggel kötött cinkossággal és szociális demagógiájuk a párt elleni izgatással. KAROL SMIDKE ES ASMOLOV TÁBORNOK, A SZLOVÁKIAI PARTIZÁN MOZGALOM PARANCSNOKA Nincs jogunk ahhoz, hogy kockára tegyük a felkelés dicső hagyatékát. Ezt számonkérnék tőlünk az utánunk jövő nemzedékek. BANSKÁ BYSTRICA, A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS VÁROSA Bratislava, 1989. augusztus 30. Ara 1.— Kés XX. évfolyam, 35. szám.
