Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-08-23 / 34. szám

FALVAINK

Fények és árnyak a losonci járásban

A nagykürtösi járás létrehozása előtt Losoncon székelt Szlovákia legnagyobb területű járása. A politikai ás gazdasági irányítás ezért fokozott igényeket támasztott a járási szervekkel szemben. Az átszervezés után javulás állt be ugyan, de probléma azért most is akad bőven. Róluk beszélgettem Garaj János elvtárssal, az SZLKP Losonci járási Bizottságának mezőgazdasági titkárával.

— Az aratás már lényegében befejeződött a losonci járásban. Hogyan értékelné a termésbetakarítás menetét?

— A tulajdonképpeni termésbetakarftás különösebb problémák nél-: kül, zökkenőmentesen folyt le. Az aratás ngyan már befejeződött, de a vele kapcsolatos problémák sajnos, továbbra is időszerűek maradtak. Főleg a raktárhiányra gondolok. A Stavoindustria építési vállalatnak már tavaly át kellett volna adnia a járásban két, egyenként 2000 vagon befogadóképességű gabona-silót, de még az idén sem készültek el a munkával. így az összes ideiglenes lehetőségek kihasználása mellett is hiányzik 900 vagon termés befogadására alkalmas raktár.

— Milyen lehetőségeik vannak a raktárhiány megoldására?

— Az aratást irányító operativ bizottság felhatalmazást kapott az őszszes használható épületek és helyiségek igénybevételére. Gabonatárolásra használjuk az élelmiszerkereskedelmi vállalat egyik fi| raktárát, a gépes traktorállomás igazgatósága egy szerelő-csarnokot bocsátott a rendelkezésünkre, a járási mezőgazdasági társulat igazgatósága pedig a mezőgazdasági üzemek vezetőivel tanácskozta meg a helyi tartalékok felhasználásának lehetőségét. Nagy segítséget jelent, hogy a sörárpát közvetlenül veszi át és saját berendezéseiben raktározza a rimaszombati malátagyár. De még így is sok a probléma. Füleken például 150 vagon termést tudnak csupán elraktározni, pedig az ; állami birtoknak itt több, mint 600 vagon gabonája termett az idén.

— Az idei aratás tehát sok gondot i hozott magával. Mi a helyzet a me-1 zőgazdasági termelés többi ágazaté-1 ban?

— Az állattenyésztés az előző években a mezőgazdasági üzemek nagy részében eredményesebb volt a növénytermesztésnél. A legkomolyabb a szarvasmarha- és a sertésállomány jelentős csökkenése. Az utóbbi években a mezőgazdasági üzemek nem gondoskodtak az utánpótlásról, s ez a felületesség most kezdi megboszszulni magát, járásunk mezőgazdasági üzemei az év első 7 hónapjában ugyan még teljesítették a marhahús, a vágóbaromfi és a tej eladási tervét, viszont adósak maradtak mintegy 1000 mázsa sertéshússal és fél millió darab tojással.

— A mezőgazdasági üzemek tehát eddig lényegében kitermelték a tervezett mennyiségű húst és tejet, a közellátásban mégis hiányosságok vannak. Miben látja ennek az okát?

— Mindenekelőtt a rossz elosztásban. Nem eléggé rugalmas a feldolgozó ipar, és a kereskedelmi vállalatok sem eléggé leleményesek. Helytelen például, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói kitermelik a tejet, s éppen ők nincsenek ellátva tejtermékekkel. Ennek oka járásunkban a tejfeldolgozó üzem elavultsága. Termelési kapacitása anynyira nem felel meg a követelményeknek, hogy el sem tudom képzelni mit kezdenénk a tejjel, ha elértük volna a darabonkénti 3 ezer liter átlagos évi fejéshozamot. Ami a húsellátásban felmerült hiányosságokat illeti, itt részben a mezőgazdasági vállalatok is ludasak, mert — annak ellenére, hogy a belföldi piacon is nagy a hiány — külföldre adják el a kitermelt hús jelentős részét. A Losonci Állami Gazdaság például már az idén mintegy 70 darab, átlag 350— 400 kg súlyú szarvasmarhát exportált Olaszországba.

Íme néhány probléma, amely korántsem losonci specialitás. A megoldásra, a problémák felszámolására pedig sokszor elégtelennek bizonyulnak a helyi lehetőségek. Több segítségre. támogatásra van szükség mindenekelőtt a mezőgazdasággal együttműködő iparágak részéről.

— Z. K. -^ SZAPAO FÖLDMŰVES 19°9. augusztus 23.

I\ „ ,.....

fii kozásánál fekszik Ifjú- I 1 | ságfalva, ez a csendes, I U ■ tiszta, mintegy 800 lako- I ■ só kisközség. Az utcák, IJPI ■ Járdák aszfaltozottak, a W Ül kertekben sokszínű virágok pompáznak. Az idegen, aki először jár itt szinte hinni. sem akarja, hogy húsz esztendővel ezelőtt ezen a helyen csak terméketlen mocsár, kietlen pusztaság volt. Pedig így igaz.

1949 elején még a gyom és a békák birodalma volt ez a táj. És lehet, hogy még a mai napig is így lenne, ha 20 esztendővel ezelőtt néhány lelkes, fiatal CSISZ tag, élén egy kiváló szervezővel és kommunistával, Zat'ko elvtárssal nem gondol egy nagyot és nem határozzák el, hogy a mocsarakat lecsapolják, s a terméketlen földből virágzó gazdaságot varázsolnak.

Akkoriban bizony kevesen voltak olyanok, akik hittek abban, hogy a fiatalok sikerrel véghez Is viszik merész elhatározásukat. Legtöbben csak amolyan szalmaláng lelkesedésnek tartották az egész akciót. Az elért eredmények azonban hamarosan a kezdeményezőket igazolták.

Április 4-én múlt 20 éve annak, hogy vagy húsz fiatal ásókkal, csákányokkal felszerelve megkezdte a harcot az ingovány ellen. De nemcsak a rendkívül nehéz és kedvezőtlen természeti viszonyokkal kellett megküzdeniük az akkori úttörőknek. Sokszor a kompetens szervek bürokratikus intézkedései érthetetlen nemtörődömsége jelentették a legnagyobb akadályt. De nem hátráltak meg, elhatározásukat becsületesen valóra váltották. Akadtak ugyan egyesek, akik megfutamodtak, de többségük a legnehezebb időszakokban is kitartott.

A falu első építői nem maradtak soká magukra. A nyár folyamán egyre több brigádos jelentkezett, összesen mintegy ötezren vettek részt a falu felépítésében. A legtöbb probléma az első években adódott. 1952- ben, a jegyrendszer bevezetése után a helyzet válságos lett. Pedig akkor már több épület is állt, a munka nagy részét gépekkel végezték és a fiatalok rendszeres fizetést is kaptak. A krízist fokozta az árvíz. A megduzzadt Vág áttörte a védőgátakat, és a település nagy részét elöntötte a víz. Ebben az időben valóban nem sok hiányzott ahhoz, hogy az ígéretes kezdet zsákutcába jusson. Sokan kedvüket vesztették, meglazult a mukafegyelem. Néhányan be-A kétnapos ünnepség egyik pillanata.

VIRÁGZÓ

SZÖVETKEZET A VOLT

vonultak és a katonai szolgálat után már nem tértek vissza.

A kishitűek és a kényelmesebbek megfutamodtak, de a többség, aki hitt abban, amit elkezdett, maradt, öszeszorított fogakkal dolgoztak tovább, határtalan lelkesedéssel. Ezért nem frázis olyan kiejelentéseket tenni, hogy mindazok, akik fáradságot nem ismerve éjjelt nappallá téve dolgoztak, igazi hősök, a munka hőset.

Természetesen a brigádosoknak nem csak az volt a feladatuk, hogy a földet termékennyé tegyék, virágzó gyümölcsfákat ültessenek és fellendítsék az állattenyésztést, hanem családi házakat, istállókat, gazdasági épületeket, üzleteket és iskolát is kellett építeni, hiszen a fiatalok egyre többen voltak, házasságokat kötöttek és megszülettek az épülő falu első gyermekei is. A község igazán

nem kaphatott volna találóbb nevet, mint Ifjúságfalva, hiszen létezését tulajdonképpen egy sereg lelkes fiatal fiúnak és lánynak köszönheti. A valamikori húszéves brigádosok ma már középkorú családapák és családanyák, kiknek gyermekei is bekapcsolódnak a termelőmunkába.

Hogy a húszév előtti merész terv megvalósítása nem volt hiábavaló, azt az elért eredmények bizonyítják a legjobban. 1951-től 1968-ig a falu

9 millió 187 ezer liter tejet, 16161 mázsa marhahúst. 28 851 mázsa sertéshúst és 1583 máisa baromfihúst termelt, azon kívül 3 millió 853 ezer tojást, 265 ezer 871 mázsa gabonát, 378 910 mázsa cukorrépát, több tonna gyümölcsöt és zöldséget adtak a közellátksnak. Az eredmények pedig évről-évre biztatóbbak.

1969. augusztus 10. és 11-én ünnepelték meg a falu lakói és alapítói a község húszéves fennállásának évfordulóját. A jelentős jubileumra mindenki felkészült. A falu ünnepi köntösbe öltözött. A kétnapos ünnepségeken nemcsak a helyi szövetkezet dolgozói és az alapítótagok voltak jelen, hanem az egész országból voltak ott képviselők, sőt néhány vendég a lengyelországi szövetkezetekből is eljött.

Az első napon többek között felszólalt Ludovít Turoii mérnök, a helyi szövetkezet elnöke és Vincent Cislak, a pártküldöttség vezetője is. A köszöntő beszédek után 137 dolgozó kapott kitüntetést, köztük 11 olyan volt CSISZ-tag is, akik az első lépésektől tagjai a szövetkezetnek.

Este a közös vacsoránál még Ján Janik, az SZNT alelnöke értékelte az elmúlt húsz esztendőben végzett értékes munkát, utána pedig jő borocska mellett a legrégibb alapítőtagok sokáig mesélték élményeiket az öszszegyűlt vendégeknek.

Ilyen nagy ünnepnap természetesen nem maradhat tánc nélkül sem. Az ifjúságfalviak és a vendégek késő estig ropták a táncot.

A másnapi műsorban már a sport is helyet kapott. Délelőtt az Aranypatkó lovas ugratőverseny zajlott le, délután labdarúgómérkőzés volt műsoron. A program azonban még ezzel sem zárult be. Előbb az Ifjú Szivek Ismert magyar tánc- és dalegyüttet szórakoztatta a szépszámú közönséget, majd a zsolnai Stavbár együttes mutatta be tudását. Az este még egyszer összejöttek az Ifjúságfalvi szövetkezet dolgozói és a vendégek, hogy a tábortűznél felidézzék az eltelt nehéz, de igen eredményes éveket. ORDÖDY VILMOS

Problémadús vitaminok

Hatalmas sajtót tart a kezében Drmaj Cyril, az Ipolysági ÁG szántói részlegének számadó juhásza. De örül a tehernek, mert ez azt jelenít, hogy van juhsajt bőven. A tervet már régen teljesítette és most terven jelül szállít. Midnössze 35 éves. de már j 12 éve számadó. A Banská Bystrica : melletti Illádéiból jött ide, mert szeréti a mesterségét. Munkája van bő\ ven, hisz most 164 anyát kell naponta kétszer fejni. De örömmel dolgozik, mert eredményét látja. Nagyon j szépek a juhai. Darabonként 4,45 kg I gyapjút adott el, de több juh 5,5, sőt 6 kg gyapjút ts adott. A két hatalmas < kos pedig kétszer annyit.

A fiatal számadó jelentős hasznot hoz az állami gazdaságnak.

(Bállá felv.)

Minden vitán felül áll a zöldséges gyümölcsfélék nagyipari feldolgozásának fontossága. A konzervipar szerves részét képezi az alapvető élelmiszeriparnak — továbbfejlesztése ezért elsőrendű társadalmi igény. Sajnos azonban eddig nem fordítottunk kellő gondot e probléma megoldására. Az utóbbi években aligha épült Szlovákiában új konzervgyár és a meglevőek technikai felszerelése sem elégíti már ki a kor diktálta követelményeket. Nagy részük elavult, teljesítményük túlságosan korlátolt.

Ezek közé tartozik a csaknem százéves rimaszombati konzervgyár Is. A teljesítményével szemben támasztott követelmények évről-évre emelkednek. E régi termelést egységnek egyre szigorúbb minőségi követelmények mellett, egyre több friss zöldséget és gyümölcsöt kell feldolgoznia, tartósítania. Különösen igényes feladatokat kell megoldania a gyár vezetőségének és személyzetének ebben az évben. E feladatokról és a velük kapcsolatos problémákról így nyilatkozott Králik József üzemgazdász:

— Hogy elkerüljük az idényszerűséget és alkalmazottainknak egész évre munkát biztosítsunk, a téli és tavaszt időszakban bővítettük a készételgyártást. Ez év első felében azonban a húshiány miatt nem tudtuk teljesíteni a készételek termelési tervét. A kiesést, amely többmilliő koronás értéket képvisel, zöldség- és gyümölcsfélék terven felüli feldolgozásával akarjuk pótolni a harmadik és negyedik negyedév során.

— Hogyan biztosítják a nyersanyagot a fokozott feladatok teljesítéséhez?

— Az üzemnek az eredeti terv szerint idén különböző gyümölcsfélékből 5000 tonna marmeládét, dzsemet, lekvárt, kompótot, szörpöt és gyümölcslevet kellett volna készítenie, 2200 tonna zöldséget és 1200 tonna paradicsomot kellett volna tartósítania, ezen kívül a téli hónapok idején

való feldolgozásra 2600 tonna félkész árut keltett volna előkészítenie. Ehhez az eredeti tervhez szerződésben biztosítottuk a szükséges alapanyagot. Mivel a készételek termelésében keletkezett hiányt is zöldség- és gyümölcsfélék feldolgozásával kell pótolnunk, felvásárlóink most szinte egész Szlovákiát bejárják, hogy biztosítsák a nyersanyagot. Szerencsére idén jő volt a zöldségtermés s a nyersanyaghiény így nem jelent akadályt. Terven felül 650 tonna kompótot és gyümölcslevet, 140 tonna tartósított zöldséget, 200 tonna uborkasalátát és 100 tonna paradicsompürét akarunk készíteni. Komoly problémát jelent azonban a munkaerőhiány. Az elavult berendezés mellett a termelés nagyszámú munkaerőt igényel, s jelenleg is mintegy 80—100 idénymunkásra lenne még szükségünk, hogy biztosítva legyen a teljes ütemű termelés. További probléma a raktárhiány. Mintegy 6000 négyzetméternyi raktárterületünk hiányzik. A félkész és kész árut hat faluban összesen több mint 10 ideiglenes raktárban tároljuk. Ezzel természetesen emelkednek a termelési költségek, s a szállítás további munkaerőket köt le.

— A gyár azonban a problémák garmadája mellett is sikerrel teljesíti küldetését. Sőt évről-évre újabb termékekkel lepi meg fogyasztóit. Idén is készül valamilyen újdonság?

— Idén talán újdonságnak számít a gyümölcslevek, dzsúszok gyártásának a bővítése. Nemcsak mennyiségileg bővül a termelés, hanem gyarapítjuk a választékot is. A barack- és eperlé nyilván elnyeri majd a fogyasztók tetszését.

Valóban problémadús a rimaszombati konzervgyár dolgozóinak élete, munkája Kisebb-nagyobb eltérésekkel hasonló a helyzet Szlovákia többi konzervgyárában is. Ideje volna felülvizsgálni és sürgősen orvosolni ezeket a problémákat, hisz élelmiszeriparunk egyik fontos ágazatának továbbfejlesztéséről van szó.

K. Z.

Szorgalmas asszonyok egy csoportja sterilizálásra készíti elő az üvegpoharakba zárt gyümölcsöt.

I ."i/to- R. Noga)

HÁNYON