Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-08 / 6. szám

VILÁGPOLITIKA Az USA halogatja a tárgyalásokat # A szovjet—amerikai tárgyalásokra csak 9—12 hónap múlva kerül sor % Az USA a két­oldali tárgyalásokat támogatja O Az ENSZ-ben lesz a négyes találkozó? # Nasszer öt pont­ja # A kínai Sejna £ Az újévbe a világ békeszerető em­berisége reménységgel lépett és azt várta, hogy a nagyhatalmak tárgyaló­asztalhoz ülnek és diplomáciai síkon oldják meg a földteke égető problé­máit. Az eddigi fejlemények azonban ezen a téren nem túl sokat hoztak. Gondolunk itt a párizsi tárgyalásokra, ahol már a tárgyalófelek az asztal formájában megegyeztek. Az asztal kerek, azonban a tárgyalások a viet­nami háború befejezéséhez még Igen kevéssel járultak hozzá. A világ közvéleménye érdeklődésé­nek központjába a kétoldali, valamint a négy nagyhatalmi tárgyalások, érte­kezletek megkezdése került. Szó van itt többek között kétoldali tárgyalás­ról Izrael és az arab országok közötti, valamint a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között és legfel­sőbb fokon pedig a négyes fogat, az USA, a Szovjetunió, Franciaország és Anglia között. A kétoldali tárgyalások, valamint a négy nagyhatalom értekez­lete lenne hivatott arra, hogy a világ tűzfészkeiben diplomáciai tárgyalások útján oltsa el az izzó parazsat. A világ neves diplomatái nagy re­ményeket fűztek Nixon amerikai el­nök hivatalba lépéséhez, és gondol­ták, hogy Nixon új politikája olyan hatással lesz a világ fejlődésére, hogy az országok között keletkezett feszült­séget tárgyalások útján minél hama­rább enyhíteni lehet. A legújabb jelentések viszont azt mutatják, hogy a különböző tárgyalá­sokra az USA halogató politikája miatt csak később kerül sor. A tár­gyalások időpontjáról viták vannak az USA kormányában is. Washingtoni értesülések szerint hivatalos ameri­kai körök változatlanul vonakodva kezelik a négyhatalmi fellépés tervét és inkább az izraeli elképzelés mögött állnak, vagyis az érdekelt felek köz­vetlen tanácskozásait pártolják. Azon­ban mivel Közel-Keleten ez a kétolda­li tárgyalás ismert okokból nehezen jön létre, a Nixon kormány végső fo­kon mégis hajlandó lesz majd részt­­venni a négyhatalmi akcióban. Sok szó esik a négyhatalmi csúcsértekez­let programjáról is. Kommentátorok szerint foglakoznának az európai biz­tonsággal, természetesen a közel-ke­leti helyzettel, valamint tanulmányoz­nák egy kelet—nyugati bizottság meg­teremtését. Ebben a bizottságban többek között a szocialista országok közül részt kapna Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország is. Az ENSZ-ben úgy vélik, a négyha­talmi értekezlet az ENSZ keretében jönne létre. Ezt az elképzelést támo­gatja Anglia és az USA is. Azonban eddig még nem esett arról szó, hogy a csúcsértekezlet milyen szinten jön­ne létre. A négyesfogat találkozása nagyban függ Nixon európai kőrútjának ered­ményétől is. Washingtonból olyan hí­rek szivárogtak ki, hogy Nixon két hónap múlva látogatna Európába és csak azután kerülne sor a szovjet— amerikai tárgyalásokra. Az amerikai huzavona tehát olyan kilátásokra en­ged következtetni, hogy a szovjet­­amerikai csúcsra esetleg csak 9—12 hónap múlva kerülhet sor. Ezek után tehát gyors megegyezésről szó sem lehet. Viszont vannak olyan hangok, hogy a két szuper-nagyhatalom ala­csonyabb szinten már előbb kezdhet­ne tárgyalásokat, kutathatnák annak lehetőségét, hogy a két ország raké­tarendszerét hogyan lehetne korlátoz­ni. Közel-Keleten a helyzet továbbra is feszült és egyelőre nem sok remény van a megegyezésre. Azonban, amíg Izrael továbbra is tartja az előző álláspontját, tehát nem hajlandó fi­gyelembe venni a Biztonsági Tanács határozatát, amely a megszállt terü­letek feladásával járna, Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, öt pontot tett közzé, amely hozzájárul­na a közel-keleti helyzet megoldásá­hoz. Az első pont szerint meg kellene szüntetni a hadiállapotot, a második szerint el kellene ismerni minden or­szág önállóságának jogát, a harmadik az összes közel-keleti ország, köztük Izrael sérthetetlenségének elismerését tartalmazza,.a negyedük a hajózás sza­badságáról szól a nemzetközi víziuta­­kpn,. az ötödik pedig a palesztinéi menekültek problémáinak igazságos megoldását sürgeti. Az üt pont közzététele után meg­kérdezték Nasszert, hogy hajlendó-e Izraellel egy asztalhoz ülni. Az elnök azt felelte, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha Izrael kivonja csapa­tait a megszállt területekről. Egyébként a 'közel-keleti helyzettel kapcsolatban megjelentek olyan hí­rek is, hogy az Izraeli Kommunista Párt kongresszusán résztvevő szovjet küldöttség tagjai esetleg találkozná­nak hivatalos izraeli személyiségek­kel. Azonban ehhez még nem fűztek komolyabb kommentárt. A világpolitika egyik jelentős ese­ménye a román—jugoszláv csúcstalál­kozó. Tito jugoszláv elnök és Ceau­­sescu román elnök Temesváron talál­kozott. A két fél tárgyalt a kétoldali kapcsolatokról, valamint a nemzet­közi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A két küldöttség megállapította, hogy az alapvető kér­désekben azonos vagy közelálló néze­teket vallanak. A két párt a jövőben mindent megtesz a kommunista és munkáspártokkal az összes haladó és demokratikus erőkkel velő egyen­jogú együttműködés fejlesztéséért. A tárgyalásokról kiadott közlemény hangsúlyozza, az ENSZ alapokmányá­nak a függetlenségről, az egyenjogú­ságról, és a mások belügyeibe való be nem avatkozás elvéről szóló tétel jelentőségét. A KGST-vel 'kapcsolat­ban megállapították, hogy a további munkában a tagországok szükségle­teiből és érdekeiből kell kiindulni, és figyelembe kell venni a tagállamok sajátosságait. A világpolitikában még jelentős esemény Csehszlovákia Nemzeti Front­ja Központi Bizottságának moszkvai látogatása, amely során a két ország további együttműködésének lehetősé­geit vizsgálták meg. A (küldöttséget Brezsnyev, az SZKP Központi Bizott­ságiénak főtitkára is fogadta. Hírek érkeztek a csehszlovák—nyugatnémet, valamint a csehszlovák—osztrák kül­kereskedelem elmélyítéséről, illetve fejlesztéséről is. Nagv port vert fel világszerte a „kínai Seine“ (lgve is. Liao Che-Sua háieiai kínai nagykövet elhagyta hivatalát és menedékiogot kért Hollandiától. A legújabb, híreik orról számoltak be, hogy az Amerikai Egvesült Államokban tartózkodik és a CIA amerikai kémszolgálat hallgatja ki. * Útban az észak-európai integráció • A Közös Piac átmeneti időszakának utolsó éve ® Az integ­rációs folyamatok vonzereje • Készül a skandináv gazdasági közösség # Az 1958-ban Rómában aláírt közös­­piaci megállapodások értelmében ez év végével befejezést kellene nyernie a legfeljebb 12 esztendőre tervezett átmeneti szakasznak. Vitathatatlan, hogy az Európai Gazdasági Közösség tagállamai (a Német Szövetségi Köz­társaság, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg) a vámunió megteremtésére irányuló törekvéseiket — részben még koráb­ban, mint várni lehetett — megvaló­sították. De még túl sokkal marad­tak programjuknak adósak, semhogy ma biztosra lehetne venni a kitűzött szerződési határidő teljes betartását. Nem kevés technikai akadályt kell még elhárítaniuk az ipari termékek szabad cseréjének útjából, összhangba ikell hozni a kereskedelmi jellegű álla­mi monopóliumokról szőlő rendelke­zéseket, befejezésre vár a közös me­zőgazdasági politika kialakítása, mely egyelőre nem érinti a dohányt, a bort és egyes további különleges terméke­ket. Kimondottan a „jövő zenéje“ ez adójogi rendelkezések teljes harmo­nizálása; rendezésre vár a tőkék sza­bad mozgásának ügye, az állami szub­venciók egységes feltételeinek meg­teremtése és nyitott kérdés, milyen elveik alapján kívánja a közöspiac ki­alakítani kereskedelmi politikáját — többek közt — a szocialista orszá­gokkal szemben. A nyugateurőpai ha­tok előtt tehát még sok buktatás fel­adat áll. Ám mindez nem változtat azon az általános érvényű igazságon, hogy a gazdasági-műszaki fejlődés ki­kerülhetetlenül a gazdasági tömörülé­sek útját egyengeti, tekintet nélkül 0 SZÁRAD FÖLDMŰVES 1969. február 8. a kapitalista és szocialista világrend­­szer egyébként szögesen ellentétes célkitűzéseire. Ismert tény, hogy maga az Európai Szabadkereskedelmi Társulás élén állő Nagy-Brltannia — Ausztriáról és egyéb kisebb államokról már nem Is szólva — évek óta szorgalmazza az Európai Gazdasági Közösségbe való belépést, illetve betársulást. Ez alap­jában véve csak a gaullista francia kormány ellenvetésein, többek közt Nagy-Britanniának a Nemzetközösség­hez fűződő kapcsolatain és az USA- nak Angliához fűződő érdekein múlt, hogy a brit törekvések mindmáig hasztalanoknak bizonyultak. Egyelőre mi sem mutat arra, hogy — legalább Is rövidesen — bővülne a közösniac, amelynek kapuját több oldalról is döngetik ... Nem érdektelen egyébként, hogy egyre jobban bontakoznak ki integrá­ciós törekvések Latin-Amerikában, a Távol-Keleten, sőt Afrikában is. Külö­nös érdeklődésre tarthat azonban számot, hogy magának az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak ke­retében — amely tudvalevőleg lazább szervezet, mint a közöspiac — már régebben érlelődött az észak-európai országok szűkebb integrációjának gondolata. Egy ilyen Dániából, Svéd­országból és Norvégiából álló tömb, amelyhez adott esetben Finnország Is csatlakozhatna, nemcsak enyhítené Nagy-Brltannia túlerejét, de valame­lyest növelhetné az észak-eurőpai or­szágok belépési esélyeit az Eurőpal Gazdasági Közösségbe. Dánia, Finnország, Svédország és Norvégia szoros együttműködését, kooperációját nemcsak a négy állam földrajzi helyzete, hanem gazdaságuk kiegyensúlyozottsága is ösztönzi. Fej­lettségi színvonaluk nagyjában meg­egyezik, de Svédország modern ipará­val, igényes korszerű technikájával, magas életszínvonalával kiválik kö­zülük. Az észak-európai országok kapcsolatai egyik-másik tekintetben már a múltban is szorosak voltak, így lakosaik szabadon vállalhatnak munkát egymás országaiban és bizo­nyos szolgáltatásokra egységes szabá­lyok szerint tarthatnak igényt. Más­részt fennállnak bizonyos ellentétek, így pl. Dánia és Norvégia a NATO tagállamai közé tartoznak, Svédország és Finnország semleges, és javuló kapcsolataik vannak a szocialista tá­borral. Példamutató a finn—szovjet viszony, jellemző, hogy Svédország és a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság diplomáciai kapcsolatokat létesí­tettek. Svédország és Norvégia, főleg pedig Dánia szívesen látnák, ha mi­előbb megvalósulna régóta szorgal­mazott belépésük az Európai Gazda­sági Közösségbe, Finnország viszont nem tart igényt erre a tagságra. Az észak-európai országok tömörülésének célja közös vámtarifta kialakítása, halászati és mezőgazdasági koonerá­­ciő, a mezőgazdasági ipar egyesítése, valamint egy közös bank megalakítá­sa, végül a tudományos kutatás és nyersanyagbeszerzés összehangolása lenne. Az eltérő gazdasági struktúrák következtében azonban a közös állás­pont kialakítása korántsem ígérkezik könnyűnek minden kérdésben. Oslo és Stockholm nem ok nélkül tart Dánia rendkívül fejlett mezőgazdaságának versenyétől, nem lelkesedik a leg­tőkeerősebb Svédország a közös bank tervéért sem. Helsinki és Oslo aggó­dik, hogy az új ipart vámtételek gaz­daságai fejlesztésének rovására me­hetnének. Svédország magas szintű Ipara különösen Dánia iparvezéreinek okoz fejtörést. Am hasonló problémák jelentkeztek az Eurőpal Gazdasági Közösségen belül is, és ha az észaik­­eurőpal közöspiac megvalósításának útja nem Is sima és minden bizony­nyal szorgos, kemény tárgyalásokat fog Igényelni, a svéd, dán, norvég és finn miniszterelnök a minap befejezett stockholmi értekezleten derűlátóan nyilatkoztak a kilátásokról. Szírt Időszerű jegyzet Lobogó lángok háttere A világsajtóban szinte naponta olvashatunk lobogó lángokról, vagyis olyan tragikus eseményekről, amikor életúnt emberek tűzhalállal vetnek véget életüknek. A nyugati jobboldali sajtó taktikai okokból a nyugati országokban elkövetett tűzhalálokhoz nem fűz különösebb kommentárt, ezzel szemben annál inkább foglalkozik a Csehszlovákiában elkövetett tragikus önégetésekkel. A világsajtóban a csehszlovák belpolitikai eseményeket, beleértve a lobo­gó fáklyákat is, kétféleképpen értékelik. A szocialista országok sajtója a féltés hangján egyre gyakrabban teszi fel a kérdést: mikor lesz már végre rend és nyugalom Csehszlovákiában? A nyugati sajtő viszont nem híve a rendnek és a nyugalomnak, és inkább a döntő összecsapásról álmo­dozik. Az utóbbi időben ilyen címeket olvashatunk különböző nyugati jobb­oldali újságokban: „összecsapás“, „Leszámolás“, „Vérfürdő lehetőségei“. Már nem elégszik meg az események ismertetésével és kommentálásával, inkább jóslásokba bocsátkozik és a hírekből, cikkekből inkább azt a követ­keztetést vonhatjuk le, hogy sejtetniakarja, mi fog történni Csehszlová­kiában. A Herald Tribune azt írja például, hogy „lehetséges egy rettenetes vérfürdő Prágában és másutt.“ Ilyen következtetéseket más jobboldali új­ságokban is olvashatunk. A Frankfurter Allgemeine Zeitung viszont fel­csapott a csehszlovákiai magyarság védőjének, és azt taglalja, hogy egye­dül a Szovjetunió kezesség arra, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbséget bizonyos kellemetlenségektől megvédje. Szó szerint ezt írja: „A Szovjet­uniónak módjában áll, hogy megakadályozza egy „magyar megoldásnak“ egy tömeges deportálásnak a katasztrófáját.“ Tény, hogy a nyugati jobboldali sajtó minden olyan hfr közlésére vállal­kozik, amely ellentmond a konszolidációnak, vagyis a rend helyreállításá­nak. Amint a nyugati jobboldali lapok híreit, kommentárjait olvasgatom, egyre jobban világossá válik előttem, hogy a január utáni demokratizálódási folyamaton nyargaló, élősködő szélsőséges jobboldali erőknek már a múlt év januárjában, tehát a demokratizálódás kezdetén Is az volt a céljuk, hogy Csehszlovákiát kiragadják a szocialista országok közösségéből, vagy legalábbis olyan állapotot idézzenek elő az országban, amely gyöngíti a szocialista országok egységét. Erről a programjukról máig sem tettek le. Különböző taktikai megmozdulásokkal, húzásokkal a demokratizálódás égisze alatt félrevezetik a tömegeket. A szocialista sajtó úgy látja, hogy a jobboldali szélsőséges elemek, akik maradék nélkül kiszolgálják a nyu­gati Imperializmus érdekét, idézték elő Jan Palach halálát is. Meghalt egy fiatalember élete tavaszán, egy olyan ember, aki az összeesküvés áldo­zata lett. Áldozatról és nem szándékos öngyilkosról van sző. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy amikor testén fellobogtak a lángok, rémülten kiáltozott a járókelőkhöz, hogy mentsék meg őt. Egyre több kommentár jelent meg arról, hogy Jan Palach nem saját akaratából halt tűzhalált, hanem kör­mönfont félrevezetés áldozata lett. Ennek igazolására nem a szocialista sajtő cikkeit hozzuk fel, hanem az UPI amerikai hírügynökség beszámoló­ját, amely utal arra, hogy bizonyos államellenes aknamunkát folytató csoportok még 1968 novemberében létrehoztak egy 15 tagú csoportot, amelynek tagjai elhatározták, hogy a prágai Vencel téren önégetéssel vet­nek véget életüknek. A sorshúzás Jan Palachra esett, aki kezdetben tilta­kozott a tett elkövetése ellen, de a csoport nyomására később mégis bele­egyezett, elsősorban azért, mert elhitették vele, hogy a különös, eddig Ismeretlen folyadék hideg lánggal fog égni. Egyébként a különös folyadék­ról a világ összes hírügynökségei említést tettek, az öngyilkossági kísérlet idején. Ojabban olyan hírek is lábra keltek, hogy bizonyos szervezett cso­port fékezte Palaclh megmentését. Jan Palach kiábrándultságára enged következtetni az a tény, hogy kezelőorvosának azt mondotta, hogy csúnyán rászedték. Amikor a (kezelőorvos ezt elmondta néhány újságírónak, azon­nal eltüntették a kórházból. Nagy pofon volt a nyugati jobboldali sajtő porpagandájának Blanka Nachazelová prágai diáklány búcsúlevele, aki öngyilkossága előtt levelé­ben azt írta, hogy hasonló öngyilkosságra akarták kényszeríteni, mint ami­lyet Jan Palach elkövetett. Az írásszakértők megállapították, hogy az írás nem hamisítvány és megfelel Blanka Nachazelová írásának. Ezt a tény a lány anyja is igazolta. A nyugati jobboldali sajtő az öngyilkosságokat nem a fiatalemberek tra­gédiájaként értékelte, hanem ujjongva írta, hogy íme, ismét mozgás van Csehszlovákiában és elkövetkezik a leszámolás ideje. Tehát a nyugati imperialista hatalmak érdeke az, hogy Csehszlovákiában továbbra se legyen rend és nyugalom és a belső jobboldali erőkkel együtt arra törek­szenek, hogy elhintsék a bizalmatlanság magvát és összetűzéseket provo­káljanak ki különböző időpontokban. Ezek után a szocialista sajtó joggal teszi fel a kérdést, hogy mikor lesz már rend és nyugalom Csehszlovákiá­ban? A feleletet a budapesti televízió külpolitikai hírmagyarázója adta meg röviden. Nézete szerint akkor, ha azok az erők kerülnek fölénybe, akik elhatárolják magukat a múlt hibáitól, tehát a január előtti időszaktól, azonban ugyanakkor nemet mondanak a szélsőséges jobboldali elemeknek, amelyek tragédiába akarják sodorni Csehszlovákia népét. Nézete szerint a csehszlovák konszolidálást csakis azok az erők segíthetik elő, akik komo­lyan gondolják a január utáni demokratizálódási folyamatot és hadat üzennek minden szélsőséges nacionalista megnyilvánulásnak, ami össze­egyeztethetetlen a proletár Internacionalizmussal, és egyáltalán a szocializ­mussal. A szocializmus nem egyes nemzeteknek, hanem az ország összes népeinek épül. A szocialista sajtó úcska propagandának és nevetségesnek tartja az olyan állításokat, hogy egyes csoportok Csehszlovákiában Novotny időszakát sír­ják vissza. Amikor a múlt év januárjában megkezdődött a demokratizáló­dási folyamat, az ország lakosságának többsége ezen az úton akart halad­ni, azonban különösen a régi kommunisták már akkor megjegyezték, hogy a demokratizálódás mellett vigyázni kell a fegyelemre is, mert esetleg a jobboldali elemek saját céljaikra használják ki a demokratikus jogokat. A párt több esetben tgtt kísérletet a fegyelem megszilárdítására, azonban az állásfoglalások nem voltak elég határozottak és így történhetett meg, hogy a szélsőséges jobboldal olyan hangot (kapott, ami még napjainkban is nagy befolyást gyakorol a tömegekre, főleg az Ifjúságra. A szocialista saitő egyre többször idézi dr. Gustáv Husák, Szlovákia Kommunista Pártja főtitkárának kijelentését: „Minden türelemnek van határa, az országot nem hagyjuk tönkremenni“, valamint köztársasági elnökünk kijelentését: „A társadalmat minden eszközzel meg kell védeni a nyugtalanságtői, a rendbontástól és a káosztól.“ Csehszlovákiában ma egyre határozottabb hangoik hangzanak el a rend és nyugalom érdekében és ez a hang már nem pusztába kiáltó sző, hanem intézkedések is követik. Nemrég például 16 nyugati újságírót utasítottak ki az országból, mert azok katonai értesüléseket akartak szerezni. A lobogó lángok hátterében nem kétséges, hogy az Imperialista kém­szolgálat áll, és kamatozik Nixon azon politikája is, amely szerint a jövő­ben az Amerikai Egyesült Államok nyugat-európai államokba helyezi át politikai tevékenységét. A nyugati imperializmus tehát mindent megtesz, hogy Csehszlovákiában különböző provokációkkal nyugtalanságot keltsen. Azonban a szocialista sajtő Is úgy látja, hogy egyre jobban erősödik az az egészséges, józan erő, amely, mint már említettük „nemet“ mond a No­­votny-korszakban elkövetett hibáknak, bátran és megingathatatlanul halad a januárban megkezdett demokratizálódás útján és mindent megtesz annak érdekében, hogy az elkövetkező időszakban Csehszlovákia minden polgára békésen végezhesse építő munkáját. Bállá József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents