Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-01 / 5. szám
KULTŰRA Az 1948-as Februári Események természetes következményeként, húsz évvel ezelőtt, 1949. március 5-én, alakult meg a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége. Kulturális szövetségünknek, a Csemadoknak az elmúlt húsz év alatt sok akadállyal kellett megküzdenie, hogy küldetését eredményesen teljesíthesse. Tekintettel arra, hogy a huszadik évforduló egybeesik a CSSZKP Akcióprogramjában meghirdetett feladatok teljesítésével, talán a CSEMADOK eddigi működésének átértékelése is segítséget nyújt azon törekvések megvalósulásában, amelyek n népnevelő munka hatékonyságának elmélyülését és befolyásának maximális kiterjedését szolgálják. A húsz éves CSEMADOK küzdelmeinek és eredményeinek tömör ismertetésével azt a célt is kívánom szolgálni, hogy az ifjú nemzedék, amely csak az utóbbi évek folyamán tömörült a CSEMADOK köré és a múltbeli kulturális népnevelő munkát — törvényszerűen a jelenlegi előfeltételek szempontjából értékeli, hiteles képet alkothasson kulturális szövetségünk körülményes fejlődéséről, s ezáltal még jobban becsülje ezt a szervezetet, mint pártunk nemzetiségi politikájának vívmányát, s mint a csehszlovákiai magyarság nemzetiségi létének egyik konkrét bizonyítékát. S hogy az eltelt húsz év tapasztalataiból — az eredményekből és a tanulságként szolgáló fogyatékosságokból is — erőt merítsen azoknak a feladatoknak teljesítéséhez, amelyek társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségére hárulnak. A CSEMADOK-nak tömegalapokkal rendelkező társadalmi-kulturális szervezetté formálódása nem volt könnyű és egyszerű folyamat. A helyicsoportok, illetve az alapszervezetek hálózatának kiépülését fékezte elsősorban Is az a hivatalos rendelkezés, melynek értelmében a reszlovakizáltakként nyilvántartott, de valóságban magyar nemzetiségű, s így a magyar kultúrán művelődő, tehát magyar anyanyelvű dolgozók nem lehettek a CSEMADOK tagjai. Másrészt pedig fékezte a szervezetté válás folyamatát, hogy ebben az időszakban kulturális szervezetünk irányító szervei és személyiségei még azzal a joggal sem rendelkeztek, hogy a CSEMADOK-tagként Jelentkezők kérelmére igent vagy nemet mondjanak. Kulturális szervezetünk ezidőtájt ki volt szolgáltatva a járást nemzeti bizottságok népművelési előadói kénye-kedvének, mivel azok jogkörébe tartozott a tagként jelentkező magyar dolgozók kérelmének elismerése, illetve jóváhagyása. S tekintettel arra, hogy az olyan esetek egész sorozatát megemlíthetnénk, amikor a járási népművelési előadó heteken, sőt hónapokon keresztül is esztalfiókjában tartotta a belépési nyilatkozatokat, esetenként mindaddig, míg a közbiztonsági szervek vizsgálati eredményét meg nem kapta — az alapszervezetek hálózatának kiépülése 1949—1950-ben, nagyon vontatottan haladt. Kulturális szervezetünk kiépülését fékező akadályok Illusztrálása céljából megemlítem még azokat az akadályokat, amelyekbe az egykori szenei járáshoz tartozó községek CSEMADOK szervezeteinek megalakításakor ütköztünk. E járás székhelyén az illetékes központi szervek 1950-ben, aktívaértekezletre hívták össze a helyi nemzeti bizottságok népművelési előadóit abból a célból, állapítsák meg, hogy a járás községeiben megvannak-e törvényes előfeltételek a CSEMADOK helyi szervezeteinek megalakításához. Ezen az értekezleten a CSEMADOK Központi Bizottságának képviseletében én is jelen voltam és konkrét tényekkel igyekeztem bizonyítani, hogy a kulturális szervezetünk létjogosultságához a szenei Járásban sem férhet semmi kétség. Az aktívaértekezlet azonban — a meggyőző és megcáfolhatatlannak minősíthető érveim ellenére úgy határozott, hogy a szenei járásban nem lehet CSEMADQK-ot alakítani, tekintettel arra, hogy ott a lakosságnak csak egy kis töredékét alkotják a magyar nemzetiségű dolgozók. Az ismertetett tények mellett a szérvezettéválás folyamatát — bizonyos mértékig — lassította az a körülmény is, hogy a CSEMADOK Központi Bizottságának intézkedéseit nagyon sokan figyelemmel kísérték, s Így a szervezetünk felelős funkcionáriusainak elmélyült felelősségről tanúskodó éberséget kellett tanúsítaniuk a tagtoborzásnál. Főleg ügyelnünk kellett arra, hogy ne furakodhassanak be a CSEMADOK-ha olyan személyek, akik ezt a kulturális szervezetet az 1945— 1947-es években történt magyarellenes intézkedések miatti boszúáílásra, tehát „megtorlásra“ akarnák felhasználni. Meg kell mondani azt Is, hogy a CSEMADOK egyes funkcionáriusai az éberséggyaikorlás közben néha mellé Is fogtak, mert előfordult olyan eset is, hOigy hareedzett, régi kommunistákat is burzsoánacionalistáknak bélyegeztek. A szervezetté válás említett Időszakában a CSEMADOK működése főleg a műkedvelő színjátszómozgalom felújításában nyert kifejezést. A színműirodalmat — Magyarországról beszerzett füzetek alapján — magunk sokszorosítottuk és azokat a kezdetleges igényekkel -összhangban a helyicsoportok rendelkezésére bocsájtottuk. Ebben az időszakban állandó huzavona volt akörül, hogy mit szabad és mit nem szabad játszani. Persze ennek a kérdésnek az eldöntése nem a CSEMADOK Központi Bizottságára tartozott, hanem a járási népművelési előadókra hárult, akik közül egyesek csak azért Is, hogy fékezzék a CSEMADOK munkáját, a mér betanult színdarabok bemutatását sem engedélyezték. Erre az időszakra még ez Is jellemző, hogy a kulturális szervezetünk alapszervezeteit nagyon sok bírálat érte főleg a helyi és a járási népi közigazgatást szervek részéről. Ha működött a szervezet, ekkor sokhelyen azzal vádolták, hogy magyarizál, ha nem működött, akkor pedig azt hangsúlyozták, hogy nem működő szervezetre nincs szükség. Ami a műkedvelő színjátszó mozgalmat illeti, ebben az Időben persze nagyon kezdetleges volt. Amit elsősorban is azzal magyarázhatunk, hogy mind a városainkban, mind pedig falvainkon hiányzott a műkedvelő színjátszást fejleszteni és irányítani hivatott magyar nemzetiségű értelmiség, és ugyanakkor a színdarabok korszerű kivitelezéséhez sem voltak meg a szükséges színpadi kellékek és az anyagi eszközök. Kulturális szervezetünk az alapszervezetek alakulásának időszaikában — a már említett műkedvelő színjátszás kibontakoztatása mellett — a magyar iskolák hálózatának kiépülésére, Illetve az Iskolakérdés rendezésére szentelte a legtöbb figyelmet. Mint ismeretes, a magyar tannyelvű Iskolák hálózatának kiépülését pedig — egyéb tényezők mellett — komolyan gátolta a tanerőhiány Is tekintettel arra, hogy a régi magyar tanítók többsége — a kényszerítő körülmények hatására — Magyarországra települt át. A tanerőhiány megoldása céljából a CSEMADOK Központi Bizottsága szorosan együttműködött a Közoktatás- és Közművelődési Megbízotti Hivatallal és közvetlen segítséget nyújtott az olyan munkás- és parasztkáderek kiválogatásában, akikben meg voltak az előfeltételek ahhoz — mindekenelőtt az aktív Ikultúrmunkások jöttek számításba —, hogy némi előképzés után, majd a képesítésük megszerzése és gyakorlati tapasztalataik elmélyülése által — megfelelő tanerőkké válnak. Ami a CSEMADOK alapszervezeteit illeti, azok ebben az időszakban szinte mindennapos küzdelmet folytattak egyrészt a magyar iskolák megalakításáért, másrészt pedig azért, hogy a magyar dolgozók arányosan legyenek képviselve a helyi és a járási pártszervekben és a különböző fokozatú államhatalmi szervekben. Érthető, hogy az ilyen irányú tevékenység a CSEMADOK-nak érdekvédelmi szervezet jelleget adott, hiszen letagadhatatlan tények igazolták, hogy a CSEMADOK helyi és központi szervei a csehszlovákiai magyarság érdekeinek védelmében léptek fel. Kulturális szervezetünk érdekvédelmi jellegét még fokozta az is, hogy a magyar dolgozók — szlovák nyelvtudásuk hiányában — a különböző ügyeik intézésekor a CSEMADOK vezető szerveinek segítségére és közreműködésére támaszkodtak. (Következik: „A kibontakozás időszaka“.) A csicsói kultúrház színházterme. (Andriskin J, í#lv., Fészket rak a kultúra Az 50-es évek elején az újságok és folyóiratok terjedelmes cikkekben sürgették a kultúrházak építését. A sajtókampány arra is felfigyelt, hogy fölrázza aléltságából a falusi dolgozókat, és tettekre serkentse őket. A jószándék nem maradt eredmény nélkül, mert egyre több községben Indult meg a kultúrházak építése. A munkák végzésébe a községek dolgozót Is bekapcsolódtak és legtöbb helyen derekas munkát végeztek. A jószándékot azonban sokhelyütt fékezte a bürokrácia mesterkedése, mely a kultúrházak építésének ütemét is igyekezett lefékezni. Így történhetett meg, hogy egy-egy községben éveikig nem tudták tető alá hozni a megkezdett munkát. Cslcsó községben Is hiányát érezték egy korszerű épületnek, mely arra lett volna hivatva, hogy a kultúrát szolgálja. Nekik kétszeresen hiányzott a művelődési otthon, mert a várostői távolesnek. Ennek ellenére a CSEMADOK helyi szervezetének vezetősége felelőssége tudatában mindenkor arra törekedett, hogy a község viszonyaihoz mérten színvonalas műsorokat szervezzen, hogy így nevelje, szórakoztassa a község dolgozóit. Munkájuk értékét növeli az a tény, hogy saját erejükre támaszkodva igyekeztek megteremteni az előfeltételeket. Az elmúlt évben végre elérkezett az ideje annak, hogy lerakhatták a kultúrház alapjait. Az új létesítmény születése nagy esemény volt. A község mindenegyes dolgozója magáénak érezte a mű születését és nemcsak a magvetés, a szép szó terjesztéséből vette ki részét, hanem a kultúrház alapjainak lerakásából is. Kellett is a sok munkáskéz, mert a magas talajvíz miatt szilárd alapokra volt szükség. Egyelőre csak a színházterem építésére futotta erejükből, melyneK befejező munkálatai jó ütemben folynak. Hamarosan sok kerül az ünnepélyes avatásra, de ezzel még nem aárul le az ügy. Livinké István, « HNB elnöke ugyanis arról tájékoztatott, hogy ezt követően a színházterem elé egy emeletes épületet terveznek. Ebben az épületben nyernek elhelyezést a községben működő szervezetek, a népkönyvtár, a népművelési központ. Az ü] létesítmény megoldja az eddigi problémákat és lehetővé teszi a község kulturális életének továbbfejlesztését. A tömegszervezetek eddigi aktivitása még jobban kidomborodhat, úgy politikai, mint szakmai és esztétikai vonatkozásban. Ehhez a nagyjelentőségű és felelősségteljes munkához a szövetkezet vezetősége is jelentős segítséget nyújthat. Hogy ez valóban Így lesz. ahhoz nem fér kétség, hiszen a kultúrház építésének munkálatait i-s a szövetkezet építési csoportja végzi. A Z-akctő keretében épülő kultúrház büszkesége lesz a községnek. Az eddig ledolgozott munka értéke meghaladja az 500 ezer koronát, de ebben az összegben nincs benne a község polgárai által elvégzett munka értéke. Az utóbbi időben olyan hangok is elhangzottak, hogy minek építünk a falvakon korszerű művelődési otthonokat, amikor azok részben vannak kihasználva. Az Ilyen vélemények nem alaptalanok, mert sok kultúrházban valóban nincs tevékenység. Ennek egyik oka az, hogy a kultúrházak a népművelési központ igazgatása alatt működnek és ennek vezetője rendszerint egy pedagógus, aki elfoglaltsága vagy egyéb okok iriihtt nem sokat törődik a kulturális munkával. Reméljük, hogy Cslcsón nem következik be ilyen állapot, és olyan embert állítanak a művelődés házának az élére, aki egész emberként és lelkiismeretesen szolgálja a község dolgozóinak nevelését és a magyar kultúra terjesztését. Minden bizonnyal a község fiataljai sem kéretik magukat, szívesen bekapcsolódnak a különféle rendezvényekbe, csak szót kell tudni érteni velük. Andriskin József A VÍZTARTÓNÁL rEÖMJRESf* FOGADTÁK 4 ES ELHANGZOTT AZ ÍTÉLET, ERRE, ERRE! CSENDBEN GYERTEK „ . ITT LÉPCSŐ ^ JÖN! TÖRÖKÖKET, HEGEDŰST fő TÁRSAIT PEDIG DOBÓ BÍRÓSÁG ELE ÁLLÍTOTTA. y Ym^MEGYAUOD^E^p|||gÍ I f/IAQAD/S, R06YA ‘ i\ VARAT AZ ELLENSÉG MWa 1 l|j KEZÉRE AKARTAD W/WA |/[v JUTTAT/V/? HÁLÁL ~KÖTÖZZETEK MEG AZ Árulót! ^ER/GGY CSAK ELŐRE, HEGEDŰS '^had^agy! 16Y HAl pK ME6M/NDEN ESKÜSZEGŐ, AKI A /ÁRAT A TÖRÖK KEZÉREAKARJA JUTTATNI! ' MEGVALLOM. CSAK. KÖNYÖRÜLJENLK A HÁROM K0ZLE6ÉNYHEK S A FÜLÉT CSAPTÁK EL AZ AKASZTÓ FA ALATT. A VAR NÉPE jJJHATIA, H06V D0B0 NEM TRÉFÁL. A CSEMADOK A szervezetté válás időszaka
