Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-04 / 1. szám
Mindenkinek tetsző, vonzó kiállítás Az alkalmazott- és Iparművészet VI. kiállításán vagyunk a Művészetek Házában. A tágas termekben ezernél is több tárgyat mutatnak be, amelyek 102 művész tehetségét, ötletességét és Ízlését jelzik. Az iparművészet szerepe évről évre növekszik s válik egyre jelentősebbé. Minden egyes darab, amit a művész megtervez, s vagy maga, vagy az iparművészeti szövetkezet tagjai valósítanak meg, hivatást teljesít. Szolgálja az embert, kielégíti szükségleteit, életét derűsebbé, munkáját könnyebbé, pihenését üdítőbbé teszi. Ennek a művészeti ágnak társadalmi küldetése is van. Széles rétegekben ébreszti fel a lappangó szépérzéket, majd tovább növeli, csiszolja. Esztétikai igényeket kelt sokakban, s törekszik a már fejlett esztétikai érzésekkel rendelkező egyének igényeinek megfelelni. Beszédesen bizonyítja ezt a célkitűzést a kiállítás sokrétűen bőséges anyaga. Ma, a technikai civilizáció korában már nem érjük be csupán azzal, hogy minden szerszám, műszer, felszerelési tárgy, vagy gép csupán célszerű legyen. Napjaink jó ipari formatervezője magasra emeli a mércét, s igyekszik, hogy amit alkot, az formailag is igényes, harmonikus felépítésű, a szemnek is tetsző legyen. Fontos, hogy a vetítőgépek, a tranzisztoros teadók, a televíziós készülékek, rádiók és telefonok, a fogorvosi- és vízvezetéki felszerelések és számtalan más eszköz nemcsak mechanikailag, de esztétikailag is megfelelők legyenek. S ha az ember napi munkája befejeztével hazatér lakásába, abban pihentető és megnyugtató, valódi otthonra kell találnia. Az ezen körülményt kialakító több tényező közül roppant fontos, hogy a modern, nem nagy méretű szobákat ügyes formájú, „testhezálló“, praktikus és tetszetős bútorokkal rendezzék be. Megfelelő színű puha szőnyegekkel, jól elhelyezett világítótestekkel, szépformájú virágtartókkal tegyük barátságossá. A tárlat bemutat néhány ilyen mintaszobát, amelyeknek bútorait többek között Jifí Petfivy és Ján Simo- SvrCek belső-építészek tervezték. Az ötletes rajzú szőnyegek Viera Thajnovát, a népi ihletésű, de nem népfeskedő gyapjú falkárpitok' Mária Rudavskát dicsérik. A dtsztányérok és tálak legjobb agyagművészeteink munkái. Nehéz megválni Dagmar Rosulková, Miloä Balgavy, Eubomír jakubőiő, Jozef Susienka és Zuzana Zemanová leleménnyel formált, változatos alakú, szépmázú, választékos díszítésű edényeitől. Kitűnő kerámiák a kávés-, teás-, aludttejes készletek is. A fénylő, rozsdamentes acélból készült modernvonalú evőeszközök Ján íavolka tervei szerint készültek. Olyan csábítók, hogy jól esnek kézbevenni és használni őket. Ugyanezt állíthatjuk Karol Holoákonak és Jaromir Tarabának, az üveg hivatott művészeinek ivókészleteiről. A karcsúszárú, öblös kelyhekben szinte látjuk az aranyos, vagy rubinszinű bor meleg csillogását s a fantáziadús alakítású vázákba egy-egy szál nyíló virágot, vagy néhány ágbogas gallyat képzelünk bele. A poharak és tányérok alá oda kívánkoznak Elena Holécziová, Viera Skrabalová, meg Olga Stefaniková egyszerű, finom motívumokkal hímzett vagy vert csipkével ékes, színes lenvászon takarócskái, a divatos és gazdaságos angol terítékek. Szobáinknak finom, kedves díszei az alakos csipkekompozíciók is, mint például Holécziová költői fogalmazású Vörös és Fekete boszorkánya. Újszerű művészi dekorációt képviselnek Václav Kautman szobrász mesterien leegyszerűsített faragásai. A hálás és nemes anyagnak, a fának, finom erezését, hasadásait remekül használja fel plasztikái kifejezésének fokozására, melyek motívumait a madarak és a halak világából meríti. Viktor HoleSfák-Holubár különböző színű fafajtákból állítja össze eredeti gyertyatartóit, Stanislav Koreft meg fát és fémet kombinál ötletes gyertya- és fűszertartóinál. Bízunk benne, hogy ezek a nemes ízléssel alakított „emberi arculatú“ tárgyak nem maradnak túl soká mintadarabok, hanem, mint már egy részük ma is, a többi is sorozatgyártásban fog készülni idővel. S így nemcsak távolból, de közelről, odahaza is gyönyörködhetik benne az ember. Ha szűk otthoni világunkból kilépünk s városunk utcáin, középületekben, üzleteinkben körültekintünk, akkor az alkalmazott művészet különböző válfajaival találkozunk. Az efajta alkotásokat a Művészet Házának második emeleti helyiségeiben mutatják be. A fényképek zömben a reklámfotografiát képviselik. A Szlovák Filharmóniát, színházainkat, az Idegenforgalmat propagálják ezek az új és találó meglátással készült felvételek, melyeknek szerzői Olga Bleyová, Magda Robinzonová-Rozsivalová és Kamii Vyskoőil. — A szlovák hegyvidék öreg parasztasszonyainak megragadó Jellegzetes képét Martin Martinőek, az érzékeny fotóművész vette lencsevégre, Karol Kállay meg a szlovák balladák világát idézi bele érzéssel. A falragaszok is tulajdonképpen a propaganda szolgálatában állanak. Legjelesebb plakáttervező grafikusaink hívják fel a figyelmet a színházi előadásokra és más kulturális eseményekre. Hatáskörükbe tartozik a politikai nevelés a politikai plakáton, és az üzleti reklámgrafika is. Ők vesznek részt — és jelentős eredménnyel — könyvművészetünk kialakításában is, és növelik a könyv becsét a tartalommal egyenértékű kultúrált külső formával is. Az utóbbi két műfajból helyszűke miatt csak Rudolf Altrichter, Emil Baőík és Otto Lupták nevét ragadom ki. A színházi képzőművészet látványos alkotásait szemléltető szakasz roppant vonzó. Eredeti terveken, maketteken mutatják be a pozsonyi és egyes vidéki színházakban előadott darabok színpadképeit. Nagy művészi adottsággal, gazdag fantáziával életrehívott művek ezek, melyek a drámák, vígjátékok, operák mondanivalójának szerves kiegézsítő részei. Csupán Ladislav Vychodilt és M. Kravianskit említhetem meg közülük. Miután végigélveztük a választékos ízléssel rendezett, gazdag és érdekes látnivalókat, méltányosnak találjuk, hogy a szlovák alkalmazott és iparművészet a nagy külföldi kiállításokon: Münchenben, Bécsben, Párizsban, Londonban, Varsóban, Havannán és egyebütt annyi szép kitüntetésben és komoly elismerésben részesült. Bárkány Jenöné Lelkes Júlia (Erzsébet) és Bugár Béla (Lőrincz úr) az Ének a romok felett próbáján. A MATESZ ÚJ BEMUTATÓI ELÉ A komáromi Magyar Területi Színház az új év első hónapjaiban két bemutatót is tart. Január 17-én Komáromban Egri Viktor államdijas Írót, érdemes művészt 70. születésnapja alkalmából a szerző ÉNEK A ROMOK FELETT című drámai költe-Százötven évvel ezelőtt született IRINYI JÁNOS A természettudományok és a technika rohamos fejlődése hozta létre a XVII. század másik felében fölfedezett foszfor gyúlékonyságán alapuló és különböző vegyi összetételű, de jobbára ugyancsak foszfort tartalmazó ,,gyúszer“-eket, amelyek dörzsölésre, rálehelésre, mártogatásra lángra lobbantak. Közös fogyatékosságuk volt a gyakori megbízhatatlanság, a kellemetlen szag, a sistergés és a durrogás veszedelme, ami sokszor égési sebeket, sőt tüzet is okozott. Tény az, hogy aki akkoriban zsebre mert vágni egy doboz tószforos gyújtót, az nem érezhette az életét biztonságban. Ezért a tószforos gyúszerek gyártását a kormányok, a szállítását pedig a postaigazgatóságok — az állandó tűzveszély miatt — tilalmazták. A gyújtó feltalálásának dicsőségét majdnem minden nemzet magának tulajdonítja. De arra, hogy kinek sikerült a biztonságosan égő és szállítható gyújtó előállítása, csak egyetlenegy adatot ismer a tudománytörténet, mégpedig azt, hogy az ólomszuperoxidot, a foszfornak ezt a kiváló oxidáló anyagát, első ízben Irinyi János használta gyújtók készítésére, s a nehezebben gyűlő ólomszuperoxid alkalmazásával vált a tószforos gyújtó égése zajtalanná, veszélytelenné, gyártása, szállítása, tárolása biztonságossá. Irinyi János vegyész Nagyiétán született 1819-ben, meghalt Vértesen 1895. december 17-én. Miután a debreceni kollégium harmadik évfolyamét jeles eredménnyel elvégezte, 1836-ban tizenkilenc éves korában a bécsi politechnikumra került. Irinyi nem véletlenül a Magyarországról származó Paul Meissner vegytanprofesszor kedvence lett. Dús fantáziájú, jól képzett, a vegyészet alapelemeiben és akkori gyakorlatában Járatos ifjú lehetett, mert az előadásról hazatérve hasznosan eltűnődött a látottakon és hallottakon. Rövid gondolkozás utón megkérte egyik diáktársát, aki ismerős volt a bécsi szatócsboltokban, hogy hozzon neki némi ólompírt — ólomszuperoxidot, valamicske választóvizet, arabmézgát és egy húszas ára foszfort. Amikor a kívánt dolgokat megkapta, egy kis vegytani számítást végzett, majd a foszfort vízben megolvasztva rázással szemcsésítette, hülés után a megmért ólompirral és — hogy ragadjon — arabmézgával Jól összekeverte. Végül elővett tíz szál olyan „zündhölzlit“ (a „gyufa“ szó akkor még ismeretlen volt), amelyet akkoriban kénsavba mártva gyújtottak meg, lefaragta róluk a Berthelot párizsi vegyészprofesszor által feltalált gyújtókeveréket, s helyébe a maga gyújtóanyagát tapasztotta. A tíz gyújtószálat kitette száradni az ablak párkányra. Mikor a „zündhölzlik“ már megszáradtak, fejükön az új gyújtóanyag megkötött. Irinyi az egyik szálat végig húzta a diákszobája falán — és íme: a gyújtószál fején sercegés, durrogás nélkül lobbant fel a láng, és a kénbe áztatott fácska zajtalanul, egyenletesen végig égett. így jött létre egy aprócska, de nagyon fontos kulturális eszköz, a modern tűzszerszám. Tengernyi változatának fejlődése ebben a pillanatban határkőhöz érkezett. Irinyi János, az ifjú magyar vegyész feltalálta a zajtalan, veszélytelen, üzembiztos gyújtófa — a biztonsági gyújtó — készítésének módját. S ha bármi egyéb, ami e körül az esemény körül burjánzik, bizonyíthatatlan hírlelés vagy vitatható legenda — ez a puszta tény méltóvá és érdemessé teszi Irinyit és találmányát a megemlékezésre. Matisz Gyula ményének új betanulásban való felújításával ünnepli. Az 1957-ben már nagy sikerrel játszott Egri-drámát most Konrád József, az egykori főszereplő rendezi. Főszerepekben Lelkes Júliát, Turner Zsigmondot, Ropog Józsefet, Bugár Bélát és Ferenczy Annát láthatjuk majd a színpadon. A következő bemutató Oscar Wilde: HAZUDJ IGAZAT c. vígjátéka lesz, melyet Beke Sándor vezetésével tanul be a művészegyüttes másik csoportja. Boldoghy Kató, Tirring Viola, Csendes László és Boráros Imre játsszék a főbb szerepeket. A bemutató Komáromban február 5-én lesz, de Pozsonyban a Nová Scéna színpadán előbemntatót is tart a színház január derekán, majd a vidéki közönség előtt is bemutatásra kerül a vígjáték még a hivatalos bemutató előtt. Mindkét darab díszleteit Platzner Tibor, jelmezeit Nagy Eszter tervezte. A két sikeres mű bemutatóját országszerte nagy érdeklődéssel várja a közönség. A színház tavasszal új bemutatóra is készül már: Háy Gyula történelmi drámáját, az „Isten, császár, paraszt“ című művét tervezi tavaszi bemutatóul, Beke Sándor rendezésében. IZ EGYIK ÁGYÚ MELLETT SZŐ -M (E NÉMET PATTANTYÚS -SZEKEDETT. • y-7 jgK -& H/KOR ER HORDOM BOR, AKKOR KOZ Rt \ NEKEM PUSKAPOROS ZACSKÓ, H/KOR HORDOM POR, AKKOR ADR/ NEKEM JO y URH! VALÓT; ' FORD!TEA. \ ( FAYRtCH V rajszter! ES FÖLDET RAZO DORDULESSEL „MEGKEZDŐDÖTT AZ OSTROM. A ES EGYSZERREi 7EMELKEDETT A 12 AGYÚHOZ A KANÓC... A VAR ES A VAROS KORUL VOLT FOGVA TOROKKEL.
