Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-14 / 24. szám
.KISÁLLATTENYÉSZTÉS Korszerűbb, gazdaságosabb háztáji baromfitartást! # Kisállattenyésztők nagy gondja: a naposcsibe beszerzése • Az ígéret szép szó ...! 0 Gödöllő segít % A szaktanácsadással is törődni kell! % Helyet a Nap alatt... # támogatja az állománycserét. Az ilyen alapos, messzemenő gondoskodás szükséges a mi viszonyaink közepette is, hogy lényeges javulás következhessek be a baromfiállomány minőségi összetételében és gazdaságosság szempontjából egyaránt. Az imént szó esett a jól szervezett, rendszeres szaktanácsadásról. Igenám, de a Szabad Földműves struktúrájának megváltozása következtében kevesebb mód nyílik arra, hogy ilyenirányú szaktanácsokkal szolgáljunk. Az Élővilág című havi szakfolyóirat egyetlen száma mintapéldányként hagyta el a nyomdát, s került az olvasók kezébe. Szakmai igényességgel történő szerkesztése, sokrétűsége és tartalmassága méltán keltette fel a falvak dolgozóinak figyelmét, érdeklődését. Illetékes szerveink számos sürgető levelet kaptak. íróik követelték ennek a havi szaklapnak a minél előbbi megjelenését. Teljesen indokolatlan az az aggályoskodás, hogy nem lesz elég előfizetője. — Csupán mi, a dunaszerdahelyi járás kisállattenyésztői, horgászai, halászai, kertészei, gyümölcsészei ötezer példány előfizetését szavatoljuk — mondotta Horváth Róbert, a kisállattenyésztők járási titkára. — A jelenlegi újság-dzsungelben igenis helye, s fontos küldetése van ennek a havi szakújságnak! Adják ki minél előbb, hogy a csallóközi, mátyusföldi, gömöri, bodrogközi magyarok szakismereteit gazdagítsa! (kovács) Tanácsadó Mint általában minden szakaszon, a háztáji baromfitenyésztés vonalán is kiengesztelhetetlen harc dúl a régi és az új, a maradi és a haladó irányzat között. Kétségkívül ez utóbbi irányzat szószólói, gyakorlati megtestesítői azok a lelkes baromfitartók, akik egészséges, szép s fajtatiszta állománnyal rendelkeznek. Mindenekelőtt jő tartásviszonyokat teremtenek, szakszerűen takarmányoznak, az állatokat rendszeresen cserélik, óvják egészségüket a különböző betegségektől. S ugyanakkor mérlegelés tárgyává teszik azt is, mekkora ráfordítással, mekkora létszámú állománnyal milyen haszonhoz jutnak. S kik ezek az élenjárónak nevezhető baromfitartók? Többnyire a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének tagjai. Mi újság a dunaszerdahelyi járásban? ' De vizsgáljuk a tényeket. Vajon mit mond az illető szövetség járási titkára, Horváth Róbert? — Járásunk ötvenkét helyi szervezetébe háromezerszázhatvan kisállattenyésztő tömörült. A házinyúl-, birka-, galamb- és prémesállattenyésztés kevésbé számottevő, holott távolról sem jár annyi nehézséggel, mint mondjuk a baromfitartás. A tenyészanyag, valamint a szülőpárok beszerzésében a helyi szervezetek kisegítik egymást. Viszont a járás állatrajongóinak többsége a kaparőbaromfi tenyésztését szorgalmazza, részesíti előnyben. Nos, mire vezet az az egyoldalúság, ha annak lehet nevezni? Nem véletlen, hogy a titkár elvtárs arca gondterhelt. Mondanivalójával menten kirukkol: — A legnagyobb fejtörést, gondot a naposcsibék beszerzése okozza. Képzelje, ha csak negyven darab csibét számítok egy-egy tagnak évente, ez mindenképpen több százhúszezernél. Ezt a nagy mennyiséget még egyetlen évben sem sikerült hiánytalanul beszereznünk. A sok talpalás, utánjárás mind hiábavalónak bizonyult. Szinte elképesztő! Vajon ennyire rosszul állunk naposcsibe dolgában? Ezt a megmásíthatatlan tényt Horváth Róbert — aki a dunaszerdahelyi konzervgyár dolgozója — példával illusztrálja. Megemlíti, hogy idejében, annak rendje-módja szerint szerződést kötöttek a pozsonyi Tenyészállatnemesítő Vállalattal. A vállalat vezető dolgozói a naposcsibe-megrendelést köntörfalazás nélkül elfogadták. — Már-már abban reménykedtünk, végre talán sikerül a tagok számára kiverekedni a százhúszezer naposcsibét ... Csakhogy a szerződésnek fittyethányó vállalattól egyetlen csibét sem kaptunk. Ehelyett nagylelkűen azt ajánlották, ha csibéket akarunk, próbálkozzunk Gbely-ben. Erről az ajánlatról le kellett mondanunk a nagy távolság, az elhullással járó anyagi kockázat miatt. Felháborító a szóbanforgő vállalat ilymérvű ügyfélkijátszása. Vajon mit szólnának ahhoz, ha valamelyik mezőgazdasági üzem, vagy a kisállattenyésztők érdekeit védelmező szövetség csapná be ily rútul őket? ... Hol itt a becsületesség, az emberiesség? ... Azt mondja a jó magyar szólásmondás: „Bajban ismered meg a barátodat!“ Nos, ebből a szorult helyzetből a Gödöllői Baromfitenyésztési Kutató Intézet segítette ki a dunaszerdahelyi járást, a Járási Mezőgazdasági Társulás, valamint az ekecsi és a somorjai szövetkezet közbenjárásával. — Eddig mintegy 30 000 darab G—63 hibrid-csibét kaptunk — újságolja örömmel a titkár —, s további cslbeszállftmányok érkezésével számolunk. Ez a fajta bizonyára beváltja a hozzáfűzött reményeket, mivel a háztáji körülményeket figyelembevéve tenyésztették ki. Tehát a fajtaskála gyarapodik. A G—63 tojőhibrid kétségkívül népszerűségre tesz majd szert. A szakszerű gondozást nagyobb tojáshozammal viszonozzák. Egyet azonban már most 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1963. június 14. k ~ Idén szokatlanul nagy a kereslet a naposcsibe, a kacsa és a kislibák iránt. Valószínű, hogy a beharangozott húshiány késztette a gazdasszonyokat a baromfiak túlzott vásárlására. Am a sok baromfi sok eledelt is követel. Mondjuk meg őszintén takarmányból pedig sosincs elegendő. Ha akad is a padláson néhány zsák gabona, az hamar megcsappan, ha nem pótoljuk valamivel. Gazdasszonyainkat nem kell tanítgatni, hogy a kacsák, libák számára kiadós és fehérjedús takarmány a csalán, a saláta, a lucerna s a különböző zöldséghulladékok. Tavasszal, a baromfinevelés kezdetén élnek is az adott lehetőségekkel, de később, ahogy az állat felcseperedik, a zöldtakarmány fokozatosan kimarad a baromfiak étrendjéből. Egyrészt azért, mert a saláta kifogy a kertből — bár nyári saláta is van a világon — másrészt könnyebb a zsákból történő etetés, mint a csalán, vagy egyéb zöld beszerzése a határból vagy erdőből. Márpedig bárhogy alakul is a baromfiak takarmányozása, a fejlődés időszakában nagyon fontos, hogy mindvégig vitamindús zöld eleséghez jussanak. Etetése a későbbiek folyamán is kifizetődő, hiszen a zöld lucerna, a saláta és a csalán sok abrakot pótolhat a nyár folyamán. Nagyon kevés az olyan ház, ahol tavasszal nemcsak a napi takarmányozásra gondolnak, de a későbbi időszakra, a forró nyárra, majd a téli hónapokra is gyűjtenek takarmányt. Pedig azokban a háztájikban, ahol nincs lehetőség baromfitép, illetve speciális takarmányok etetésére a gazdasszonyok változatosabbá, olcsóbbá tehetik az állattartást ha tavasszal, illetve nyáron gondoskodnak a későbbi hónapok zöldtakarmányáról. Gondolunk itt a csalánra, a lucernára, az akácfa levélre s egyéb, akár silózásra is alkalmas takarmányokra. Kevesen tudják, hogy a tavaszi hónapokban begyűjtött zsenge csalán, lucerna értéke felér a gyengébb abraktakarmányokéval. Ha a későbbi hónapokra tartalékolni akarjuk az említett zöldet, úgy frissen vágjuk apróra, majd a padláson szárítjuk. Ssá» radás után ládákban, vagy ritka szövésű zsákokban minden károsodás nélkül tartalékolható. Ezzel elérjük, hogy a baromfi az egész év folyamán egyenletesen a kívánt mennyiségű, vitamindús takarmányhoz jut. Természetesen, amikor a szárított eleség fogyasztására kerül sor, azt vízbe áztatva kukorica vagy egyéb gabonadarával keverve etessük. A baromfiak tavaszi, illetve nyári zöldtakarmányozása céljából a kertet úgy hasznosítjuk, hogy mindig legyen benne valamilyen csemege az állatok számára. Ajánlatos, hogy egy részén lucernát telepítsünk, mely elegendő tápanyag és nedvesség mellett évenként ötször-hatszor is kaszálható, ugyanakkor három-négy évig nincs gondunk a vetésre. Az is sokat segíthet, ha salátát több ízben — ősszel, koratavasszal, majd a későbbi hónapokban is — vetünk. így nemcsak néhány hétig, de a tavasz és nyár folyamán is rendelkezésünkre áll a vitamindús s az állatok részéről legkedveltebb zöldtakarmány. E pontnál azonban felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy az időszaknak megfelelő salátafajtát vessük. Számos esetben megtörténik például, hogy a gazdaszszony őszi salátamaghoz jut és ezzel mit sem törődve májusban-júniusban veti a földbe, holott a nyáíl időszaknak is megvannak a maga salátafajtái, amelyek meghozzák a várt eredményt. A kertben termesztett s a baromfiak számára hasznosítható növények közé sorolható még a káposztafélék, a sárgarépa, vöröshagyma, amelyek az állatok gabonaeleségének jó kiegészítői. A fent elmondottak alapján a baromfitartók saját érdekükben tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Az említett zöldtakarmányok most könynyűszerrel begyűjthetők, tartósíthatók, ugyanakkor a szűkösebb hónapokban kincset érnek. A szólás-mondás is azt tartja „nincs a télnek elvetendő gyümölcse“. (sándor) Mire való az alom? Újdonság az amerikai csincsilla-prém A tábori BlaZena Menhartová asszony egyike a gyér számú csehszlovák prémesállat-tenyésztőknek, akik az amerikai csincsillanyúlra is szakosították magukat. A csincsillafarmot a nyérctenyészet mellett rendezte be. Úttörői tevékenységének fény- és árnyoldalairól a következőkben számolt be: Kár, hogy nem mehettem Místekbe, amely elég messze esik Tábortól. ■Pedig szívesen ott lettem volna tavaly február 2-án és április 26-án. Februárban ugyanis a prémesállat-tenyésztők járási főosztálya mellett megalakult Frydek-Místekben — elsőnek Csehszlovákiában — az amerikai csincsillanyúl-tenyésztők szakosztálya. Áprilisban ugyancsak Místekben megalakították a csincsillanyúl-tenyésztők országos szövetségét. Egyelőre huszonötén vannak. — Miért éppen Místekben került sor erre? — kérdezhetnénk. Mert az egész mozgalom szervezője Josef Matysek, az amerikai csincsillanyulak egyik legtapasztaltabb hazai tenyésztője, a Frydek melletti Plzeftből való. Az pedig nincs messze Lengyelországtól, ahol nagyobb méretekben űzik a csincsilla-tenyésztést. A místeki alakuló gyűlésen ezért jelen voltak E. és V. Rzewski lengyel tenyésztők, előadói és tanácsadói minőségben. De ne tévesszük össze a csincsilla-házinyulat az amerikai csincsillával! Mert amíg a csincsilla-házinyúl már 1923 óta meghonosodott nálunk, addig az amerikai csincsillát alig néhány éve tenyésztik köztársaságunkban. Vándorúba a perui, chilei és bolíviai Andok égbenyúló hegycsúcsairól (3000— 5000 m) az első világháború után a kaliforniai tengermelléki farmokba vezetett. Ezzel egyidejűleg szelíd és kedves háziállat lett az egykor vad és ijedős rágcsálóból. A két világháború közötti időben egyre terjedt az USA- ban a csincsilla-tenyésztés, ahol ma már 13 ezerre emelkedett a tenyésztők száma 1,25 millió darabnál nagyobb állománnyal. Egyes farmokon több mint 3000 tenyészállat található. A második világháború után Európába, nevezetesen Angliába, a Szovjetunióba és a Német Szövetségi Köztársaságba is eljutott az amerikai csíncsilla. — Miért kerül hozzánk ilyen későn? — Amikor az amerikaiak megkezdték a csincsilla farmszerű tenyésztését, még annak biológiai működését sem ismerték eléggé, még kevésbé a tenyésztés zootechnikai előírásait. Sok pénzbe került a tapasztalatszerzés Nemrégen még 700 dollárt elkértek egy csincsilla tenyészpárért. Az árak idővel csökkentek ugyan, de európai viszonylatban még mindig magasak. Nálunk is még jó néhány százasba kerül egy-egy tenyészállat. — Hogyan fest tulajdonképpen egy tenyész-csincsilla? — Afféle kisebb mókusra hasonlít, hosszabb hátsó lábakkal. Élősúlya 0,6 kg körül ingadozik, 20—22 mm hószsú finom szőrzete selymesen puha, színe hamuszürkéskék. Alatta fehér csík húzódik, az alatt pedig újra kékes árnyalatú az alapszín. A szőrszálak tehát rétegesen színezettek és kimerítik a csincsillaházinyúl színezetének előírásos jellegzetességét. A szőrzetnek az állat egész testén egyenletesen hosszúnak és sűrűnek kell lennie. Tenyészszaporítási célokra először héthónapos korukban használják fel a csincsillákat monogám vagy poligám alapon, azaz vagy csak egyetlen, avagy több nősténnyel párosítják a hímet. A hím állat nem bántja a fiókákat. A vemhesség ideje 111—128 napra tehető, a nőstény 1—9 fiókát ellik, néha kétszer is évente. Az eddigi tapasztalatok alapján legjobb két kölyköt felnevelni egy-egy ellésből. Tenyészszaporításra ne használjunk 5—7 éves állatoknál öregebbeket. — Mik a tenyésztés előnyei? — Növényevő állatokról lévén szó, az amerikai csincsilla „étlapja“ nem tér el lényegesen a házinyúlétól. Etethetjük zöldtakarmánnyal, szénával, gabonaszemekkel vagy egyéb zöldfélével. Igénytelensége ellenére azonban feltétlen „fürdőalkalmatosságot“ kell biztosítanunk számára olyképpen, hogy homokban vagy hamuban alaposan meghempereghessen. Emellett persze ivóvízről sem szabad megfeledkeznünk. Biztonságosabb nem klórozott, előzőleg felforralt vízzel itatni. A csincsilla napi takarmányszükséglete kb. 30 grammra tehető. Általában 10 hónapos korában levághatjuk és lenyúzhatjuk az állatot, de előzőleg csökkentjük ivóvízadagját. A házinyúl és egyéb prémesállat tenyésztéséhez hasonlóan a csincsillatartásánál is arra kell törekednünk, hogy már eleve biztosítsuk a szőrmék kellő értékesítését. Beszélgetett: ing. dr. Václav KÁ1AL előrebocsáthatunk: ezek a tojóhibridek igényesebbek, mint a vegyeshasznosítású fajták. Más elhelyezést, biológiailag értékesebb takarmányt kívánnak. Itt nem a takarmány menynyisége, hanem a minősége a döntő. Ha a háztáji tenyésztők időszakonként megfelelő szaktanácsadásban részesülnek, bizonyára nem is lesz panasz az említett tojóhibridekre, amelyek nagyobb jövedelemhez juttatják tenyésztőiket. A szaktanácsadásra nagyon is rászorulnak majd a háztáji baromfitartók. Főleg azok, akik G—63-as tojóhibridek tenyésztésére adják a fejüket. A szaktanácsadó szolgálat ügypártolásától, szemléltető előadásaitól is sok függ majd, hogy a baromfitartók megkedveljék ezt a tojóhibridet, s azon túl csalódás ne érhesse őket. Az évi nagyobb tiszta bevétel kárpótolja a megkülönböztetett gondoskodást, amit e fajta feltétlenül megkíván. A szomszédos Magyar Népköztársaságban az utóbbi években nagyon komoly lépéseket tettek a háztáji baromfiállomány minőségének javítása érdekében. A keltetőállomások new-hampshire csirkék millióit bocsátották a baromfitartók rendelkezésére. Azonkívül az állam keveréktakarmányok juttatásával, — műanyák, ketrecek, etető- és itatóberendezések gyártásával — és baromfitenyésztési tanfolyamok tartásával is káros gázokat, télen pedig a túlzott mennyiségű párát megköti, ezáltal javítja a levegőt. Alomként többféle anyag használható. Fiatal állatok nevelőhelyiségében elsősorban a száraz, apró, fűrészpormentes puhafa gyaluforgács való. Számításba jöhet — bár könnyebben átvizesedik — a toklászmentes szalma — az árpáét kivéve. Tyúkólba ugyancsak gyaluforgács való leginkább, vagy a darabolt kukoricacsutka, esetleg forgáccsal, tőzeggel keverve. Hízó baromfi óljába faforgács vagy szalma alkalmas. Ezek az alomanyagok a legjobb nedvszívók, az egyes baromfifajok igényeinek leginkább megfelelőek. Beszerzésük is általában megoldható. Természetes, alomként csak olyan anyag használható fel, amely tiszta, más célt még nem szolgált. Poros, penészes, rothadt anyag nem való állatok alá. Az almot 15—25 cm vastagságban kell az ólban elteríteni, gereblyével elegyenliteni. Ha száraz s a tyúkfélék kaparásukkal megfelelően forgatják, hónapokig jó állapotban marad. A helyenként páncélossá, túlzottan nedvessé vált részt, ki kell cserélni, újjal pótolni. —G— Olyan falusi emberek is, akik régebben fontos gondjuknak tekintették a száraz, megfelelő alom biztosítását a lovak, tehenek alá, most gyakran kétkedve kérdezik: minek az alom a baromfi óljába? Az alom a baromfi és a baromfitartó szempontjából is fontos, szükséges. A baromfi számára azért hasznos, mert kényelmessé teszi életterét, télen óvja a hidegtől s a tyúkfélék abban tudnak legjobban kaparni. A baromfitartó viszont sok munkától mentesül, ha almozza a baromfi ólját: nem kell annyit sepregetnie, tisztább, jobb levegőjű is az ól, mert az alomban elkeveredik a trágya. Olyan tyúkólban, ahol az ól padozatát nem almozzák, egyszerűen elképzelhetetlen a tiszta tojás — pedig újabban a felvásárlók csak az ilyet veszik meg, — mert a tyúkok sáros, trágyás lábukkal összepiszkolják a fészekben. Ha tiszta, száraz almon tartózkodnak, azon jutnak el a fészekig, nem piszkítják össze a tojást. Libát, kacsát hizlalni úgy, hogy az állatok hastnllai ne kopjanak le, ne váljanak használhatatlanul piszkossá, csakis almozott ólban lehet. Az alom azáltal, hogy keveredik a trágyával, az ólban levő
