Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-14 / 24. szám
Bratislava, 1969. június 14. Ara: 1.— KCs XX. évfolyam, 24. szám. Ésszerű, megvalósítható tervek a mezőgazdasági termelés gyors fellendítése érdekében Interjú NEMETH JENŐ mérnökkel, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettesével Néhány nappal ezelőtt meglátogattuk Németh Jenő mérnök elvtársat, hogy választ kérjük néhány olyan kérdésre, amely érdeklődést kelt mezőgazdasági üzemeink, illetve olvasóink széles tábora részéről. A kérdéseket és az adott válaszokat az alábbiakban közöljük. 4 Milyen szakágazatok irányításával bízták meg a miniszterhelyettes elvtársat? — A termelés irányításával. Ehhez a következő szakágazatok tartoznak: növénytermesztés, gépesítés, állatorvosi szolgálat, tenyészállomások, talajjavítási társulások, mezőgazdasági építővállalatok, magnemesítő- és vetőmagnemesítő állomások, gépjavító nemzeti vállalatok, komposztkészítő vállalatok, mezőgazdasági tervező vállalatok, állami nagyhizlaldák, valamint az állami gazdaságok és traktorállomások szövetsége. Természetes, hogy a felsorolt munkaszakaszoknak megvan a maga igazgatója, akik felelősségük tudatában végzik vállalatuk, illetve üzemük irányítását. A Kielégíti ez a munkakör? — Amint mondottam feladatom a termelés Irányítása. Úgy érzem, ez közel áll hozzám, hiszen mintegy tizenhárom év áll mögöttem a gyakorlati felkészülést Illetően. Már 1947- ben a nagymegyeri Állami Gazdaságban segédtisztként dolgoztam, majd iskoláim elvégzése után, 1959-től négy évig az ekecsi szövetkezet elnöke voltam. Onnan kerültem a Dunaszerdahelyi Járási Pártbizottságra, ahol mezőgazdasági titkárként működtem. Két év múltán pedig a Járási társulás igazgatója lettem. Szlovákia föderációs elrendezése után jelöltek mostani posztomra. Amint a fentiekből kitűnik, előbbi tisztségeim mind összefüggtek a mezőgazdasági termeléssel, amíg a hozzám beosztott üzemek szintén mezőgazdasági jellegűek. Ami az egyes üzemágak igazgatóságait illeti, — amelyeket eddigi működésem során mint partnerüzemeket tartottam számon — most ismerkedem tevékenységükkel, munkájukkal. A A dunaszerdahelyi járásban szerzett gazdag tapasztalatai és a minisztériumban szerzett áttekintése alapján milyen fő fogyatékosságokat lát a mezőgazdasági termelés azon szakaszainak fejlődésében, melyeknek központi irányítása jelenleg hatáskörébe tartozik? — Szlovákiában a szövetkezetek megalakulásának húsz éve alatt sokat fejlődött a mezőgazdaság. Évről-évre sok mérnök, technikus hagyja el az iskola kapuit, akik a termelés szakaszán érvényesítik tudásukat. Emellett a szövetkezet tagjai, vezetői is elsajátították a gazdálkodás csínját-bínját, s nem bízzák a véletlenre magukat. A mai gazdálkodás alapja a tudományosan lefektetett agrotechnika. Ennek tudatában a mezőgazdaság számára olyan feltételeket kell teremtenünk, hogy a szakemberek önállóbban tudjanak dolgozni, gondolkozni. Hiszem, ha a központi szervek kellő anyagi és közgazdasági segítséget nyújtanak a szövetkezetek és az állami gazdaságok számára, az ott dolgozó szakember-gárda ma már képes a nagyüzemi mezőgazdaság által nyújtott maximális lehetőségek kihasználására. Azt hangoztatjuk, hogy a mezőgazdasági termelés a parasztember dolga. Ez így igaz. Ám a népgazdaság számos ága dolgozik a földművesek részére, amelyeknek hathatós segítségétől függ a mezőgazdaság fejlesztése, a hektárhozamok és állati termékek szüntelen növekedése. Elsősorban tehát azt szeretném elérni, hogy a mezőgazdaság megkapja mindazon anyagi, közgazdasági s egyéb dolgokat, amelyek az intenzív gazdálkodás létrehozásának előfeltételeihez szükségesek. Máskülönben ez összhangban van a minisztérium programjával és profiljával. Ennek keretében a közeljövőben a következő kérdések megoldását szorgalmazzuk: 1. Szlovákia öntözési programjának megvalósítását, különös tekintettel a nyugat-szlovákiai és kelet-szlovákiai kerületekre. A tervek szerint 410 ezer hektárt ölel majd fel az öntözőrendszer, s ennek a munkának 1980-ban kell befejeződnie. Részt vettem az errevonatkozó Javaslatok kidolgozásában, amelyet a kollégium már Jóváhagyott és most a kormány elé terjesztettük. 2. A takarmányipar gyors fejlesztését, melynek tervét 1965-ben hagyta Jóvá a kormány. (Ehhez tartozik a takarmánykeverők, gabonaraktárak és takarmányszárítók építése.) A terv teljesítését felülvizsgáltuk s megállapítottuk, hogy bár komoly eredmények születtek a takarmányipar fejlesztése terén, az építőkapacitás hiányában azonban nem tehettünk eleget a követelményeknek. Ezért a minisztérium újabb javaslatot terjesztett a kormány elé. Javasoltuk, hogy azok az üzemek, amelyek a takarmányszárítók építésére vállalkoznak, külön prémiumban részesüljenek. Továbbá kértük, hogy az építőanyag árának emelkedése miatt mintegy száz millió koronával emelje a takarmányipar fejlesztésére fordított beruházási öszszeget. Ha Javaslatunkat a kormány Jóvá hagyja, úgy remélhető, hogy 1975-ig révbe jut takarmányiparunk. A Hogyan képzelte el a fennálló fogyatékosságok eltávolítását, illetve a mezőgazdasági termelés fejlődésének meggyorsítását? — A gyakorlatból magammal hoztam azt a felismerést, hogy az agrokomplex realizálásának egyedüli helyes útja az ország élelmiszerellátásának maximális biztosítása. Véleményem szerint ez mind az állam, mind a parasztság elsőrendű érdeke. Ezért mindkét félnek részt kell vennie a helyes, járható út kialakításában. A mezőgazdasági üzemeknek módjukban állna integrálódni az élelmiszeripar és a szolgáltatások bővítése terén — hasonló feltételek mellett mint az állami üzemek — hiszen több helyen már szabad tőkével rendelkeznek. Számukra sok lehetőség kínálkozik, mert az élelmiszer ellátás területén integrációra léphetnek nemcsak egymás között, de a felvásárló üzemmel, Jednotával, valamint különböző állami vállalatokkal. Mivel azonban az ilyen vállalkozásokra nincsenek törvényerejű szabályok, a miniszter megbízott, hogy illetékes szakemberekkel dolgoztassam ki a mezőgazdasági üzemek részvételére vonatkozó szabályokat. A javaslatot a második félévben elkészítjük. Remélem, hogy a mezőgazdasági üzemek, és főleg a déli Járások szövetkezetei, élnek majd az adott lehetőségekkel. A nyugati országokban tett látogatásaim, valamint a különböző szakirodalomban szerzett tapasztalataim alapján állítom, amellett, hogy az élelmiszeripar és a szolgáltatások területén a mamut vállaltok viszik a prímet, ezek mellett jól megférnek a kis- és középnagyságű szolgáltató üzemek, amelyek gazdagabb, szélesebb skálában adnak árut a piacra, s több apróbb szolgáltatást végeznek a mezőgazdasági üzemek számára. Ha a mezőgazdaságnak lehetőséget adunk feldolgozó ipar építésére, ahol tájjellegű üzemeket létesíthetnek (zöldség, gyümölcs, tej feldolgozása stb.J, ez elősegítené a piac színesebbé tételét, az élelmiszerellátás sokrétűségét, illetve hiányosságainak megszüntetését. E téren nagyon sok a nyitott kérdés, melyeknek orvoslása a szívemen fekszik. A közeljövőben ankétot rendezünk a mezőgazdasági üzemek számára, van-e érdeklődés, mennyi pénzzel rendelkeznek, illetve mit szeretnének építeni. Erre vonatkozóan kíváncsi vagyok a Szabad Földműves olvasótáborának véleményére is. Szerintem a takarmányipar fejlesztésében integrálva részt vehetnének a szövetkezetek, az állami gazdaságok, valamint a felvásárló üzemek. Építhetnének j korszerű takarmánykeverőket, amelyek megszabadítanák őket a száz és j száz vagonos tételek ide-oda fuvarozásától. Ez esetben csak a keverékhez szükséges takarmánykiegészítőket kellene megvásárolniuk, illetve hazafuvarozniok. Jelenleg ezek a kérdések is napirenden szerepelnek. A Dél-Szlovákia mezőgazdasága fejlődése szempontjából milyen intézkedéseket kellene tenni? — Talán a feldolgozó ipar hálózatának kiépítését? — Elsősorban fontosnak látom Dél- Szlovákia öntözőrendszerének kiépítését, a mocsaras területek lecsapolását. Amint fentebb mondottam, ezt programunk magába foglalja. A másik fontos lépés — amely már közös probléma — a feldolgozó ipar fejlesztésének szorgalmazása állami befektetéssel. Azonban ha valamelyik mezőgazdasági üzemnek módja lesz beruházást eszközölni, az is hozzájárulhat az építkezéshez. Ügy gondolom, hogy számos szövetkezet rendelkezik olyan tőkével, hogy az állam hathatós segítségével kezdeményező munkához láthat. Azonban a feldolgozó ipar kiépítése nem oldja meg Dél-Szlovákia munkaerőfeleslegének helyzetét. Igaz ugyan, hogy a feldolgozó ipar visszahatásaként a mezőgazdaságban több munkáskézre lesz szükség, mégis fontos, hogy más ipari létesítmények fejlesztését is szorgalmazzuk. Ilyenek lehetnek az építőipar számára szükséges nyersanyagok termelése, a Duna kavicsának feldolgozása stb. 4 Mit üzen a Szabad Földműves olvasóinak? — A Központi Bizottság intézkedései nyomán az ország lakosságának közhangulata megnyugszik. Lassan rádöbbenünk arra, hogy nemcsak a világpolitikával kell foglalkoznunk, de aktívan részt kell venni a helyi problémák megoldásában, rendezni kell az ország anyagi helyzetét. A parasztság a legnehezebb időben is megőrizte Józan eszét, munkakedvét. Amikor mások magukról megfeledkezve „nagypolitikát“ folytattak, addig a földműves serényen dolgozott, élelmet szállított az országnak, egyszóval becsülettel teljesítette feladatát. Ennek tudatában azt üzenem a Szabad Földműves olvasóinak, hogy ma, amikor a párt — amelynek mindig hű támogatói voltak — nagy erőfeszítéseket tesz a helyzet normalizálására, továbbra is becsülettel vegyék ki részüket az ország építéséből az élelmiszerellátás zavartalan biztosításával. Az ország problémáinak rendezésében nagy szerepe van a sajtónak. A mezőgazdasági dolgozókkal egyetemben a Szabad Földműves is megőrizte józanságát, aktív részese volt abban, hogy a mezőgazdasági dolgozók körében viszonylagos nyugalom és munkakedv uralkodott. Ezért dicséret illeti a földműveseket és a szerkesztőséget. Engedjék meg, hogy parasztságunknak jó termést, a Szabad Földműves szerkesztőségének pedig sikeres munkát kívánjak. Hasonlóképpen mi is erőt, egészséget, felelősségteljes munkájához további siketeket kívánunk a miniszterhelyettes elvtársnak! Lejegyezte: Sándor Gábor Ä kommunisták egységéért az emberiség jövőjéért Moszkvában tanácskoznak a kommunista pártok A múlt csütörtökön nyílt meg Moszkvában a kommunista- és munkáspártok értekezlete. Hosszas és gondos előkészítés után ültek össze a marxista-leninista elvi alapon működő pártok a világ minden tájáról, hogy megvitassák napjaink bonyolult politikai problémáit, megerősítsék a kommunista- és munkáspártok egységét és közös frontját az imperialista offenzlvával szemben. A szocialista pártok egysége ma életfontosságú kérdés, amit még súlyosabbá tesz a világ kommunistáira háruló történelmi felelősség, a békét és a fejlődést Illetően. Napjainkban az amerikai imperialisták a régi célokkal, de új eszközökkel akarják elfojtani a haladó mozgalmakat, és Nixon elnök újra a vietnami agresszió folytatása mellett szállt síkra, minden erővel akadályozza a közel-keleti helyzet békés rendezését. Ugyanakkor a német militarizmus és a revansizmus egvre arcátlanabbul Jelentkezik és még egy új világégés árán is hajlandó régi céljai felé törni. A tanácskozás kétségkívül ma a világpolitika legnagyobb Jelentőségű eseménye. Ezt vitatja a példátlanul felfokozott érdeklődés és várakozás az egész világon. Ezt az érdeklődést Jelzi az is, hogy több mint 360 újságíró, televízió és rádióriporter figyeli a tárgyalások menetét. A kommunista- és munkáspártok tanácskozásainak legfőbb célja a világ kommunistái akcióegységének megteremtése, az imperializmus elleni küzdelemben. Az eddig elhangzott felszólalások középpontjában is ez a kérdés állt első helyen és az erről szóló határozat lesz a tanácskozás legfőbb okmánya. A felszólaló küldöttek sokoldalúan elemezték az imperializmus mai szakaszának Jelenségeit. A dán küldöttség vezetője rámutatott arra, hogy a monopol-kapitalizmus és az imperializmus elleni harc új szakasza kezdődött. A régi társadalom pillérei meginogtak és a változás kikerülhetetlen. Az Uruguayi KP első titkára helyeselte az előkészítő bizottság által kidolgozott határozatokat. Szerinte meg kell határozni az okokat, amelyek a pártok közötti nézeteltéréseket kiváltották. Hangsúlyozta, hogy minden forradalmár számára nagy fontossággal bír a szocialista országok egységének megszilárdítása. A paraguayi küldött is támogatta a dokumentumtervezetet, hangsúlyozva. hogy az imperializmus elleni harcban a szocialista világrendszer a döntő erő. Éppen ezért irányul elsősorban a szocialista országok ellen az imperialisták támadása. Támogatták a határozattervezetet az összes felszólalók. Csak a keddi napon 30 küldöttség foglalt állást a határozattervezet mellett. Nagy érdeklődést keltett Waldeck Rochet elvtársnak, a Francia Kommunista Párt küldöttsége vezetőiének felszólalása. Megállapította, hogy az imperialisták az utóbbi időben bizonyos átmeneti Jellegű károkat okoztak az anti-imperialista erőknek. Ezt be kell vallani és le kell vonni ezekből a szükséges következtetéseket. De látnunk kell azt is, és megfelelően értékelni, hogy az imperialisták történelmi Jelentőségű és nagy kihatású vereséget is szenvedtek, ami a vietnami nép hősies harcának érdeme. A kínai KP kongresszusával és az elfogadott ú] pártalapszabállyal foglalkozva kijelentette, hogy a kínai vezetők tovább fokozták az anti-leninista és szovjetellenes irányvonalat. Waldech Rochet elvtárs kikerülhetetlennek tartja a világ kommunistáinak eszmei és akcióegységét. A román KP küldöttségének vezetője, Ceausescu elvtárs kifejtette álláspontját a szovjet—kínai vitában. Pártja már 1964-ben felszólította az SZKP-t és a KKP-t, hogy ne szélesítsék ki és ne élezzék tovább a polémiát. Megelégedéssel szólott a megnyilvánult tárgyalási készségről a két párt között. Hansúlyozta, hogy pártja a Kínai KP tudomására hozta, hogy nem ért egyet a szovjetellenes vádaskodásokkal, de nem ért egyet a Kínai KP ellen emelt vádakkal sem. Végül kijelentette, hogy az okmánytervezet Jelenlegi formájában elfogadható a tanácskozás munkájának alapjául. Kádár elvtárs, a MSZMP delegációjának vezetője kiemelte, hogy az okmánytervezet helyesen elemzi és ítéli meg a bonyolult nemzetközi helyzetet. Reális az a megállapítás is, hogy a nemzetközi helyzet egyik fő jellemzője a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok erejének és befolyásának növekedése, a népeknek a szabadságért és békéért egyre fokozódó küzdelme. De tény az is, hogy az utóbbi években éleződött a helyzet, fokozódott az imperializmus agresszivitása. Ezért növelni kell az erőfeszítéseket az imperialisták békebontó kísérleteinek megakadályozására. Az eddigi tanácskozások legnagyobb érdeklődése és felszólalása Brezsnyev elvtárs beszéde volt. Beszéde elején hangsúlyozta, hogy az imperializmus ma a háborús veszély forrása. Az imperializmus politikáját azonban mindinkább meghatározzák a világszocializmus és a világra szóló nemzeti felszabadító harc, valamint a munkásmozgalom elleni küzdelem osztálycéljai. Nem kicsinyeljük le — mondotta — az ellenség erejét és lehetőségeit, de meggyőződésünk, hogy nem szabad ezeket túlbecsülni sem. Éppen a mi korunkban jelentkeznek mind élesebben a kapitalizmust bomlasztó, mélyreható és valóban leküzdhetetlen belső ellentmondások, mindenekelőtt a munka és a tőke közötti ellentmondás. Az új világháború imperializmus általi kirobbantásának veszélye ellen folyó harc legfontosabb formája az agresszorok cselekményére való kollektív visszavágás megszervezése azokban az esetekben, amikor a világnak egyik vagy másik térségében háborús kalandokba bocsátkoznak. Kiemelkedő példája ennek a módszernek az a méltó válasz, amelyben az USA vietnami agressziója részesült. Majd érintette a szocialista országok gazdasági és külpolitikai együttműködését és értékelte a KGST-hez tartozó országok együttműködésének fejlődését. Ez az együttműködés mind elmélyül’___ .(Folytatás a & o&ftion* ‘
