Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-07 / 23. szám

CSALÁDI KÖR Drukkolok neked Így biztatja a telelésre, vizsgára Induló barátját a legtöbb diák. Ez a két szé a diáknyelv Íratlan törvényei szerint tulajdonképpen ezt jelenti: Biztosítalak együttérzésemről, azaz, veled együtt izgnlok a sikerért. Sző se róla, jóleső érzés tudatában lenni a barátok figyelmességének. Tudni azt, hogy mások is szeretnek, sót, aggódnak értem. De vajon van-e valamilyen értelme egyáltalán a druk­kolásnak? A gyakorlati élet, vagyis az Isko­lákban történő telelések, vizsgák in­kább azt mutatják, hogy a felelő ta­nuló izmai megfeszülnek, egészen önkéntelenül, miközben egy-egy ne­héz probléma megoldásával foglalko­zik, vagy egy számára újszerű műve­letet végez. Tehát inkább a felelő „drukkol“, amikor valamilyen fontos feladatra készül. önkéntelenül felvetődik a kérdés: Van-e ennek az Izomfeszültségnek valamilyen jelentősége? Nagyon positiv eredményeket ka­pott A. G. Bilis angol egyetemi ta­nár, amikor felmérést végzett ezen a téren a főiskolai hallgatók körében. A kísérleti személyek a feszültség állapotában mindkét kezükben dina­móméiért tartottak és azt állandóan nyomták. A pihenés állapotában pe­dig kezüket könnyedén ölükben tar­tották. Mindkét helyzetben szöveget olvastak hangosan, azaz könyv nél­küli tanulást (magolást) végeztek, és mazimálls gyorsaságra törekedtek. A teljesítmény nagyobb volt a feszült, mint a lazított helyzetben. Mégpedig az egész kísérletre nézve statisztikai­lag Is megbízható mértékben. Ezzel persze nem törhetünk pálcát a diákok felett, akik „drukkolással“ igyekeznek segíteni társaiknak. Nagy­képűek volnánk, ha kijelentenénk: inkább a felelő drukkoljon, neki ta­lán hasznára válik. Az együttérzést még a legkisebb diákok is Igénylik. Ismertünk egy végig kitünően ta­nuló gimnazista lányt, aki még az érettségire készülés közben is ezt mondta édesanyjának: „Maradj bent a szobában, amíg a történelmet ta­nulom, annyira nincs hozzá türel­mem!“ Es köztudott, hogy a tanulók elmondják, mikor lesz matematika vagy magyar dolgozatfrás. A szülők ilyenkor velük együtt izgulnak és mielőbb tudni szeretnék, milyen volt az eredmény, jó dolog ez. A legjobb természetesen az volna, ha a szülők ennél többet adnának gyermeküknek. Ha segítenének a ta­nulásban. Ez persze egyéni, a szülők tudásától, türelmétől, elfoglaltságától függ. Bár hangsúlyoznunk kell, hogy nem a tudás, illetőleg a képzettség esik itt döntő súllyal a latba. Isme­rünk édesanyákat, akik a gyermekek­kel együtt tanulták meg az oroszt vagy a latint, s ez nem ejtett csorbát tekintélyükön, sőt érdekesebbé, von­zóbbá tette az együttes tanulást. Nagyon szomorú, ha a diák csak pajtásai, vagy éppen csak önmaga „drukkolására“ van ráutalva amikor felelésre, vizsgára készül. A szülők Időnként személyes élmé­nyeik elmondása vagy szaktudásuk révén Is segíthetnek. Amikor a gyer­mek az elmúlt évtizedek történetét tanulja, akkor egyikük vagy másikuk saját emlékeinek elmondásával teheti élőbbé az anyagot, a fizikában vagy természetrajzban az apa, anya mű­szaki vagy mezőgazdasági tudása válhat hasznára. Az idő múlásával gyermekenként változó a kívánatos szülői segítség módja és mennyisége. Van aki igen hamar önállósodik, van akinek aka­raterejét még sokáig erősíteni kell. Bizonyos kapcsolatot a gyermek ta­nulmányaival a szülőknek mindvégig — még a középiskolás években is — tartaniuk kell. £s, hogy ez sikerüljön, mi „drukkolunk“ a szülőkértl Hajdú András NARANCSDZSEM Négy darab narancs, egy darab cit­rom, két citrom leve kell hozzá. A négy narancsot és az egy citromot tál fölé helyezett deszkán hosszában kettévágjuk, azután nagyon vékony félkarikákra felszeleteljük. A magva­kat gondosan eltávolítjuk belőle. Hoz­záadjuk a két citrom levét. Az egé­szet lemérjük és két és félszeres sú-Dzsemek lyú vizet adunk hozzá. Lefedve hu­szonnégy órán át hűvös helyen tart­juk és felforrástól számítva húsz per­cen át főzzük, majd ismét huszonnégy órán át állni hagyjuk. Ojabb huszon­négy óra múlva megmérjük és ugyan­annyi súlyú kockacukorral forrástól számítva harminc percen át eróeen forraljuk. Üvegbe téve lezárjak és fél óráig gőzöljük. CITROMDZSEM Tíz citromot két órán keresztül fő­zünk vízben. Közben kétszer, három­szor átrakjuk friss, forrásban levő vízbe. Aztán szárazra töröljük és vé­kony karikákra felvagdaljuk őket. Minden fél citromra egy kiló cukrot számítunk és egy fél litert abból a vízből, amelyben utóljára főtt. A cuk­rot a vízben feloldjuk, belerakjuk a felvágott citromot és erős keverés közben harmincöt percig forraljuk. Forrón üvegekbe öntjük, ha kihűlt, tetejére rumba áztatott papírt teszünk és hólyagpapirral lekötjük. Egy sál, egy kendő, egy tanács Ami az első kettőt Illeti, újdonság bennük, hogy nem kötjük vagy hor­goljuk, hanem taftből, selyemből ké­szítjük. Amikor már kabát nélkül mehetünk színházba, táncolni, szóra­kozni, ruhatárunknak nemcsak hasz­nos darabja, de nagyon szép kiegé­szítője Is lehet mindkettő. A kockás taftsál közepén keskeny rést hagyunk, ezen bújtatjuk át az egyik végét, a másikat hátra vetjük. A sál széleit kirojtozzuk. Jobb tartása lesz, ha alábéleljük. Természetesen mintás sálat csakis egyszínű ruhához és fordítva, mintás ruhához színben harmonizáló egyszínű sálat viseljünk. A kendő anyaga lehetőleg szépen Néhány szó a képeskönyvről A gyermek első élményszerű találkozása a könyvvel rendszerint — képeskönyvek útján történik. Legegysze­rűbb formál a hajtogatós könyveknek — a leporellók­nak — hogy nemcsak nézegetésre valók, hanem igazi játékszerei is a gyermeknek. Színes, kemény tábláit szétnyitja és összehajtogatja, kerítést, hidat vagy házat „épít“ velük. Fő vonzóerejük azonban a színes kép, amely mellől a szöveg rendszerint hiányzik, de nincs is még rá szükség. A felnőttek alkalmi magyarázatai és kitalált mesél pótolják a nyomtátott szöveget. A képeskönyv bármennyire leegyszerűsítve mutatja is be a valóságot, mégis nehéz gondolkodási műveletet kíván meg a gyermektől. A látottakban az őt környező világot kell felismernie. Fontos követelmény, hogy a valóság megismerését, amennyire csak lehet, könnyítsék meg a képek. Ezért a gyermekhez egészen közelálló, jól ismert dolgokat ábrázolják könnyen áttekinthető, élesen kirajzolódó formákkal, élénk színfoltokkal. A két-három évesek képeskönyveiben már rövidebb­­hosszabb rímelő sorok vagy prózai szövegek találhatók. A szöveg alkalmas arra, hogy a felnőtt felolvassa, s a gyermek egy-kettőre megtanulja. A felolvasással kisért képnézegetés pedagógiai jelentősége igen nagy a kultu­rális fejlődés szempontjából. Nemcsak sok tapasztalat és szellemi öröm forrása, hanem érzelmi-hangulati és értelmi hatásaival vágyat kelt a gyermekben az olvasás megtanulása lránt, s az Irodalommal való bensősége­sebb kapcsolatot Is előkészíti. Az általános Iskolások képeskönyvei már figyelembe veszik, hogy a gyermek megtanult olvasni, és időközben sok tudásra tett szert. Ezért a gazdag képanyagot meg­magyarázó szövegek kísérik. Rendszerint ismeretterjesz­tő célzatúak, és nézegetésük, olvasgatásuk a gyermek iskolai tanulmányait segíti. Fészket raktak a gólyák Bodros tavaszt felhők tornyosodtak az égen. A szél haftotta őket Idegen tájak felöl. Egy nagy felhő épp falunk fölé ereszkedett. Hátán két szép gálya­madarat hozott. A gyerekek csodál­kozva bámultak rájuk. Soha nem lát­tak még gólyát a faluban. — Hol fogtok fészket rakni? — kí­váncsiskodtak minduntalan. — Ez teljesen ránk tartozik — kele­­pelték magabiztosan a gályák. Már másnap reggel munkához lát­tak. Felkeresték a templomtetőt, a roskadozó pajtákat, de sehol sem tud­tak megállapodni. — Gyertek az Iskolánk tetejére — Indítványozták a gyerekek. Az iskolatető valóban nagyszerű fé­szekrakó helynek bizonyult. Már csak fücsomó, kukoricatörzsök, s jó pár rőzseszál kellett a fészek­hez. A környéken mindenből akadt bőven. Pár nap múlva el is készült hát a takaros fészek, építőt, valamint a gye­reksereg őszinte örömére ... Szomorú napok virradtak a környék kígyóira, békáira, s a vakondok sem garázdálkodhattak többé az Iskola pél­dás rendben tartott kísérleti kertjé­ben ... A gólyák ráadásul a rossz időt Is megjósolták. Füvei, szalmával takar­gatták fészküket ilyenkor. A gyerekek ezt látva persze máskorra halasztot­ták tervezett kirándulásaikat ts. Ilyen szép együttélésben teltek a napok. A gyerekek elválaszthatatlan barátai lettek a kedves gólyacsalád­nak, mely közben négy eleven fiókával gazdagodott. Amikor megszólalt a tanév végét jelző csengőszó, érthető, hogy kissé fájó szívvel kívántak egymásnak kel­lemes nyárt szórakozást. N. öllős Márta — SZLOVÁKIÁI fürdők — VÍZSZINTES: 1. Világhír« szlová­kiai fürdőhely. 6. Fedd. 7. Azonos mássalhangzók. 8. Tibor Sándor. 10. Kutya. 12. Becézett Ilona. 13. Tova. 14. Cipész-szerszám. 15. Táncmulat­ság. 16. Vezeték. 17. Növény (ford.). 18. Kerti szerszám. FÜGGŐLEGES: 2. Kettős betű. (ford.) 5. Nem egészen éles. 8. Izületi bántalmek kitűnő gyógyfürdője. 9. Szívbetegek Mekkája. 11. Kelet-Szlo­vákia híres fürdője. 18. Ádám Ernő. 18. Sertéslak. Beküldendő a vízszintes 1., a függő­leges 8., 9. és 11. számú sorok meg­fejtése. Kedves Gyerekek! Tudatjuk veletek, hngy a jutalomkönyv-alapunk sajnos kimerült. Megfejtéseiteket csupán nyilvános dicsérettel tudjuk honorálni. Re­méljük, a megfejtésben mutatott rendkívüli igyekezetetek ennek ellenére sem csökken, hiszen csak 8—10 újságszám áthidalásáról van szó. Azután újra könyveket kaptok jutalmul. PAMACS András bácsi pulijának Pamacs a neve. Többet ér, mint három bojtár, — Dicsekszik vele. Megkerlti az a nyájat, S én fújhatom furulyámat. öss felé elveszett Pamacs, S nem lelik nyomát. — Nyálat fogott, s tartotta épp A dús lakomát. Egyik vadász tettanérte, Bőrével fizetett érte. CSONTOS VILMOS omló selyemfajta legyen. Háromszög­letű, szép nagy kendőt szabjunk be­lőle, de hátul kissé kerekítsük el. Fényes hímzőfonallal finomrajzú mo­tívumokat hímezzünk a szélére, s 15—20 cm hosszúságú fonallal roj­­tozzuk ki. Fekete ruhánk fölött jól mutat pl. egy pasztellrózsaszlnfl, fe­ketével hímzett és rojtozott estélyi kendő. Ami a tanácsot Illeti, azzal első­sorban azoknak igyekszünk segíteni, akiknek a ruhatárában akad egy már megúnt, elhordott fekete ruha, de mert jó anyagból készült, érdemes lenne felfrissíteni, újjávarázsolni. Íme néhány lehetőség: 1. Alakítsuk át előszörls ujjatlanra. A kifejtett ujjakból szabjunk egy váll­ra boruló, kissé elálló gallért. Na­gyon mutatós alkalmi ruhánk lesz, ha egy kis kézügyességgel az egész gallért gyöngyhímzéssel borítjuk. 2. Divatos, habos tüll segítségével valóságos csodát művelhetünk. Egyé­niségünknek, ízlésünknek megfele­lően, fekete vagy színes tüllből szűk­re szabott ujjat varrunk a ruhába és elszórtan csillogó flltterrel, gyöngy­gyei díszítjük, ugyanígy a ruha kivá­gását és elejét. 3. Még egy jó megoldás tüllből: a kombiné-vállpántosra átalakított ruha fölé egy ujjatlan tüllboleró kerül, amely hátul gombolódik. A bolerót elszórtan, a nyakkivágást sűrűn bo­rítjuk gyönggyel, flltterrel Bányai Kati A RÓZSÁK NYÁRI GONDOZÁSA Elnyttották első, pompás virágaikat a rózsák. Az elnyílott virágokat ne hagyjuk a bokrokon hervadozni; a virág alatti szárral együtt vágjuk vissza a szár harmadik-negyedik leg­fejlettebb rügyéig, Így segítjük a fo­lyamatos virágzást. E rügyekből ugyanis hamarosan új, bimbózó haj­tások nőnek. Míg ha a rózsatő az eí­­nyllott virág esetleges, satnya termé­sét neveli, nem, vagy csak későn hoz új hajtásokat. Ha virágzó rózsaszálat vágunk a tőről, akkor is gondoljunk a további virágzásra. Ha rövidebb szálú lesz is a rózsaszál, legalább a két alsó rügyet hagyjuk meg a szá­ron. A rózsa szereti a tápdús földet és a nedvességet. Szá­razságban meghá­lálja az öntözést. A vadhajtásokat, amelyek nagyon sok tápanyagot és nedvességet von­nak el a nemes részből, és rend­szerint igen gazda­gon hajtanak ki a vadalanyból, amint megjelennek, azon­nal vágjuk vissza, lehetőleg tőből. A fiatal hajtáso­kat és a bimbókat gyakran lepik el a levéltetvek. Kár­tételüket nagyon megsínyli a virág. Ezeket a szívó kártevőket egyezrelé­kes káliszappanos-nlkotinos permete­zéssel pusztíthatjuk. (Erősebb ne le­gyen, mert az már perzsel.) Egy-két tőről káliszappanos vízzel Is lemos­hatjuk a tetveket. A falánk araszoló hernyókat pedig — amelyek napok alatt felfalhatják az egész lombozatot és a zsenge bim­bókat is megrágják — kézzel is köny­­nyen leszedegethetjük, amint meg­jelennek. Rózsáink a gondos ápolást késő őszig tartó virágzással hálálják meg. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1969. június 7.

Next

/
Thumbnails
Contents