Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-07 / 23. szám
KERTÉSZET A gyümölcsfák jó termékenyülésének biztosítása háztáji gyümölcsfáinknál Hazánk gyümölcstermő tájain egyre-másra új gyümölcsösök létesülnek, állandóan bővül az értékes gyümölcsöt nyújtó fák egyedszáma. Ennek ellenére egyelőre nem kell félnünk attól, hogy a termést nem lehet majd értékesíteni, mert szükségleteinket kénytelenek vagyunk behozatallal kielégíteni. További tény, hogy a gyümölcsfogyasztás örvendetesen növekedik, bár még az orvosilag Javasolt egy személyre eső mennyiséget nem érjük el. Mindezek figyelembevételével beláthatatlan Időkig szükség lesz államunknak arra a gyümölcsfeleslegre, amit a háztáji termelők a családnak biztosított maximum után a felvásárló üzemeknél értékesítenek. A háztáji gyümölcsészkedés — legyen az csak a saját szükségletek biztosítására vagy értékesítésére — azonban szintén megköveteli a termelőtől, hogy a fák ültetését bizonyos szabályok betartásával végezze, ellenkező esetben hiányosságok mutatkozhatnak az évek folyamán. Hiszen sok örömöt, kellemes szórakozást, de emellett nem lebecsülendő bevételt is Jelenthet a kerti gyümölcsös, ha ésszerű a telepítése, a fák gondozása, de bosszúságot is okozhat, ha a munka nem hozza meg a hozzáfűzött reményeket. Gyakori hiányosság éppen a gyümölcsfák rossz virágkötése. Felmerül a kérdés: vajon mi az oka, hogy a szépen és gazdagon virágzó fáknál nem alakul ki termés vagy túlzottan kevés és gyatra? Pár példát sorolunk csak fel a panaszok közül, s mindjárt röviden ismertetjük a gyógyulás módját, a terméketlenség okát. Többször hallani — a találomra gyümölcsészkedők esetében — ilyen kijelentést: Van egy körtém, Jó fajta, de csupán virágot láttam rajta. Diagnózis: amikor megnéztük a fát, kiderült, hogy a közelben nincs megfelelő porzófajta, márpedig a körték nagy része idegen megporzást igényel. Egy másik öreg almafájára panaszkodott, amelyik rendszeresen virágzik, de termést nem hoz, pedig van mellette más almafajta is, szerinte porzási hiányosság itt nem léphet fel. Ebben az esetben valóban máshol kellett keresni a bajt. Éspedig az alma kiöregedésében. Az életerőt veszítő fa nehezen termékenyül. Ha ilyen esetben a fát Jól megtrágyázzuk és ha még arra érdemes, megifjltjuk, rövidesen ismét rendszeres termővé válik. Az egyik ismerősöm kertjében három szépnövésű Jonathán virágzott, de csak imitt-amott hozott csenevész gyümölcsöt. Kiderült, hogy ő sem gondoskodott más porzófajtáról. Igaz ugyan, hogy a szomszédban volt korábban virágzó édesalma, de virágzást idejük nem esett egybe. Azon a virágok már kezdtek beszáradni, amikor a Jonathánok elérték teljes vlrágbaborulásukat. 100 méteres körzetben más alma nem volt, csak barack és szilva. Ebben az esetben is a porzásban mutatkozó hiányosság okozta a részleges „meddőséget“. S persze sorolhatnánk a példák, esetek egész sorát, de ennyi is elég arra, hogy megértsük: nem a természet furcsa szeszélye, de a megporzási lehetőségek minimális esélye okozza a hossz termékenyülést. Az ilyen hibák akkor válnak szemléletessé, ha tárgyaljuk a megporzás biológiai lefolyását. A természetben vannak virágok, amelyek önmagukat megporozzák (autogámia), vagyis egyazon virág porzójának pollenszeme beporozza, megtermékenyíti a közelében levő magkezdeményt a bibén keresztül. Gyümölcsfáink virágalkata azonban nem olyan, hogy ez bekövetkezzék, ezek más virágokból származó pollenszemcsék megporzására szorulnak, tehát idegen megporzók (allogámia). Azok a virágok, amelyek virágpora (pollenszeme) a megporzást végzi, mindenkor azonos gyümölcsszem, egyazon vagy más fajtából származnak. A dió, mogyoró virágai váltivarúak, azaz ugyanazon a fán megtaláljuk a hímvirágot és a nővirágot. Ezeknél az önbeporzás természetesen nem lehetséges. Az alma, körte, birs, kajszi, cseresznye meggy, kajszibarack, őszibarack, szilva és mandula virágai hímnősek, tehát egyazon virágban megtaláljuk mindkét ivarszervet. Az összes itt felsorolt gyümölcsfajták virága beporzáskor „közvetítőre“ szorul. Elvétve ugyan önbeporzás is előfordulhat, de ennek eredményeképpen a fejlődő termés a szokottnál jóval értéktelenebb lesz. Gyümölcsfáink virágporát részben a rovarok, a dió és mogyoró esetében a szél szállítja. A szélbeporzók nagyfelületű a szél mozgásának kitett porzóvirágokkal rendelkeznek, amelyekben nagy mennyiségű, könnyű fajsúlyú pollenszemecske található. Ezek a legkisebb légmozgás következtében is a levegőbe sodródnak és eljutnak a fedetlen, ugyancsak nagy felületű és bibéjű virágra. A rovarmegporzók viszont nehezebb ragacsos felületű virágport termelnek, amelyet a szél csak kivételes esetekben ragadhat magával. Ezek a ragadós pollenszemecskék rátapadnak a rovarok felületére, amit aztán átvisznek egy másik virágra. A rovarok ezen „szolgai munkájának“ bére a virágtermelte nektár. Virágzáskor, a színek és a nektárillat hatására a rovarok egész sorát látjuk a virágok körül repkedni, szálldosnl. Azonban nem minden rovar — amit a virág odacsábított — alkalmas a beporzás elvégzésére. Ezen betolakodók ellen a virág mintegy szerkezetével tud védekezni. Alkatilag erre a legalkalmasabb a vadméh, poszméh, de főként a mézelő méh. Az utóbbi Játsza a főszerepet, hiszen virágzás idején nagy tömegekben gyűjtik a mézet, virágport, míg a poszméh és vadméhek mennyisége ilyenkor nagyon elenyésző. A méh szőrös testére rátapad a ragacsos virágpor, és gyűjtés közben úgy helyezkedik el a virágban, hogy akarva-akaratlan érinti a bibét és a virágportartókat is. így a rajta levő virágporszemcsékből ráragad a bibére egy vagy több, míg viszont a virágportok felrepedése következtében testére új virágporszemek ragadnak, hogy ismét más virágra szállva azokat is megtermékenyítse. A méhek gyűjtés közben több kilométeres körzetben is repülhetnek, de áprilisban, amikor gyümölcseink zöme virágzik még viszonylag hűvös, sokszor esős, borús idő van, ezért kirepülési körük leszűkül. Jó, ha ilyenkor a méhek nincsenek távolabb fél kilométeres távolságnál. Ebből kifolyólag olyan kérdés is felmerülhet, milyen messzire álljanak egymástól a fák, hogy a kölcsönös megporzás biztosítva legyen? Jelzett méhekkel megfigyelték, miszerint kedvező körülmények között — ha a kölcsönös megporzásra ültetett fák között semmiféle akadály nincsen — a távolság lehet 60—70 méter. Házikertben más a helyzet. Ott akadályt jelent a sokféle gyümölcs vagy más egyéb virágos növény. Itt a távolságokat csökkenteni kell 10—15 méterre. Legcélravezetőbb, ha valamilyen gyümölcsnemből több fát akarunk ültetni, ezeket egymás mellé tesszük. Akadálynak számít azonban az is, — önmeddő fák esetében —, ha több sort ültetünk egy-egy fajtából. Bár ez nem a házikert problémája, mégis említésre érdemes, hogy közepes törzsű fákból három, alacsony törzsűeknél viszont öt sornál többet egymásmellé ne ültessünk. Ilyen esetben mindkét oldalon egy sor porzófajta is kerüljön úgy, hogy általában minden öt fára Jusson egy porzőfajta. A „porzófajta“ nem élettani, hanem gazdasági megjelölés. Növényélettani szempontból mindkét fajta porzófajta, de a főfajta az elsőrendű termelési cél, a másik ennek élettani szükséglete. Ez a megkülönböztetés az önmeddő gyümölcsnemekre vonatkozik. Ilyenek az alma- és körtefajták, a meggyfajták, cseresznyefajták többsége, de a mandula, mogyoró és szilva több fajtáját sem termékenyíti meg saját fajtájának virágpora. Az ilyen önmeddő fajták csak keverten ültethetők, ellenkező esetben nem teremnek. A kajszibarack, az őszibarack, a dió és a birs saját fajtájuk virágporával is megtermékenyülnek, ezért ezeknél nem szükséges vegyes kiültetés. Ha valaki csak pl. a Magyar legjobbat szeretné a kajszifajták közül, nyugodtan az egész ültetvénye ebből a fajtából lehet. Juhász Árpád — Ilyen a vöröshagymánk — mutatja Varga Kálmán, a gadóci szövetkezet szakavatott elnöke. Foto: nki Amíg tavaly nagy huzavona keletkezett a vöröshagyma eladása körül, addig idén számos mezőgazdasági üzem kötött szerződést termesztésére. Igaz ugyan, hogy az ősszel eladatlan hagymát a koratavaszi hónapokban mint a cukrot keresték, a termelőknek mégis elment a kedvük a további vállalkozásoktól. Ekkor lépett felszínre a Koospol, mely az újság hasábjain hirdette, előnyös szerződést köt vöröshagyma termesztésére. Ezen két kézzel kaptak azon üzemek, ahol ismerik e növény agrotechnikáját, ismerik jövedelmezőségét. Emellett olyan mezőgazdasági üzemek is szerencsét próbálnak, amelyek eddig nagyban nem termeltek vöröshagymát. Ezért nem árt, ha röviden 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1369, iúnius 7, Előtérben a vöröshagyma foglalkozunk agrotechnikájával, mégpedig a gadóci szövetkezet tapasztalatainak alapján. Az említett üzemben hagyománya van a hagymatermesztésnek. Évrőlévre nagy területet foglal el (idén 25 hektáron termelik) s rendszerint 250 mázsa az átlagos hektárhozam. Sőt, akadt év, amikor 300 mázsát takarítottak be hektáronként. Ez barátok között is kiváló termésnek mondható. Ezek után nem csoda, ha Varga Kálmán, a szövetkezet elnöke jó cikknek tartja a vöröshagymát. Ezért termesztésére is nagy gondot fordítanak. A hagyma előveteménye minden esetben kapásnövény. Főleg cukorrépa, napraforgó után termesztik. Az elővetemény 300—400 mázsa istállótrágyát kap, így a hagyma számára elegendő szerves anyag marad vissza. Ezt ősszel mélyszántáskor, majd tavasszal a talaj előkészítésével egyidőben, továbbá a fejlődés időszakában ipari trágyákkal egészítik ki. Hektáronként tizenegy mázsa műtrágyát adagolnak a következő összetételben: 3 mázsa kénsavas ammőnium, 4 mázsa szuperfoszfát, 3 mázsa káliső és egy mázsa mészsalétrom. Tavasszal a legelső munka a föld elkészítése. A vetés bármilyen korán történhet, lehetőleg februárban, illetve amint a talaj megengedi (Gadócon idén március első felében került sor a hagyma vetésére). Hektáronként 7—8 kg a magszükséglet. A sortávolság 28 cm, míg a növénytávolságot a kikelt magvak száma határozza meg. Ugyanis a fennt említett mennyiség mellett nincs szükség egyelésre. Ezek után a hagyma első munkája a „horolás“ (a sorközök sekély kapálása). Ebből a munkából hét árt számítanak egy normára, aminek pénzbeli értéke 50 korona. Második kapáláskor kézi gyomlalást is végeznek (norma 3 ár). A hagyma szedését kézzel végzik (norma 10 ár). Néhány napos száradás után tisztítják (norma 2 mázsa), azután gép osztályozza a termést. A második kapálás után fejtrágyaként kombinált műtrágyát kap a növény, s ha szárazság uralkodik, úgy Június első felében kiadósán öntöznek. Varga elvtárs szavai szerint a hagyma a tápanyagra, a tisztaságra és a nedvességre nagyon igényes. Ezért ha a második kapálás után felüti fejét a gaz, újra kapálni kell, míg eső hiányában öntözésre szorul a növény. Nem szabad tőle sajnálni a munkát, mert a befektetett összeg biztosan megtérül. A tervek szerint 240 mázsás hektárhozam mellett 15 800 korona a hagyma termesztésének önköltsége. Ugyanakkor 1,80 koronás eladási ár esetén 43 200 korona bevétellel számolnak. Ha meggondoljuk, hogy Gadócon a kertészet csak 35 ezer koronás átlagtermést mutat fel, úgy nem csoda, hogy a vöröshagyma szántóföldi termesztését szorgalmazzák. Egyébként a Koospollal kötött szerződések azt mutatják, a külföld nagy érdeklődést tanúsít a hagyma Iránt, így könnyelműség lenne ezt a kínálkozó lehetőséget elszalasztani. A vöröshagyma szerződéses termesztése a hektáronkénti bevételt illetően új távlatokkal kecsegtet. Mindannyiunk részéről hasznos lehet tehát, ha figyelemmel kísérjük az idei fejleményeket. Jsándor) Kőhídgyarmaton ia sok szőlőt telepítettek az utóbbi időben. A kitűnő fekvésű domboldalakon ebben az évben már szép termést várnak. Persze a gazdag termés egyik alapfeltétele, hogy gondosan meg legyen művelve a talaj és a szőlőtőkék. Kocsis elvtárs, a szövetkezet vincellérje nagy elismeréssel beszél az asszonyaikról, lányaikról, akik nagy szorgalommal és hozzáértéssel végzik munkájukat. -tt-JÓ HA TUDJUK... Esős nyáron sok bosszúságot okoz kertészeinknek, háztáji termelőknek a nedvességet kedvelő gombabetegségek fellépése. Sokan nem is tudják, melyik Időszakban jelentkezik az alattomos ellenség és hogyan, mikor védekezzenek ellene. Az egyéni termelők közül például kevesen ismerik a vöröshagyma és paradicsom peronoszpórás betegségét, pedig majdnem minden évben megtámadja az említett zöldségféléket. Amíg a szőlő peronoszpórája ellen többé-kevésbé rendszeresen védekezik a termelő, nem teszi ugyanezt a hagyma és paradicsom esetében. Pedig egy kis többlet munkával nagy értéket menthetnénk meg a konyha számára. Tudvalevő, hogy a peronoszpóra megjelenése meleg, páradús napokon várható. Azonban akkor Járunk el helyesen, ha megelőzzük fellépését. Ugyanis, amikor a hagyma levelein már szemmel látható a gombabetegség, a leggondosabb kezelés mellett is kár keletkezik. A betegség a levelek és szárak sárgulásával kezdődik, majd a sárgult foltok szürkés színbe mennek át. Néhány nap múlva pedig megjelenik a gomba fehér kivlrágzása. Rendesen a fiatal hagymák leveleinek vége kezd sárgulni s onnan halad a betegség lefelé. Kedvezően meleg és nedves időjárás esetén előfordulhat, hogy egyetlen éjszaka egész táblák növényeit meglepi a peronoszpóra. Száraz időjárásban ritkán jelentkezik ez a betegség. Amennyiben peronoszpóráról, tehát gombabetegségről van sző, ellene réztartalmú szerekkel védekezünk. Megelőző védekezésként jó, ha tudjuk, hogy a hagyma száraz Jellegű, jól szellőztetett talajt kedveli. Nagyon fontos, hogy a reggeli nap érje a növényt, hogy a harmat mielőbb felszáradjon róla. Mivel a hagyma levelei erősen viaszosak, simák, ezért a jobb tapadás érdekében egy maroknyi cukrot Is dobjunk a permetléhez. A paradicsom peronoszpórás betegségét paradicsomvésznek is nevezik. A leveleken barnás-szürke, később megfeketedő foltokkal kezdődik a betegség. A levél fonákján pehelyszerű kivirágzást észlelünk. A gomba végül az egész levélzetet ellepi s az időjárástól függően megbámul, vagy egészen megfeketedik. A levelektől fertőzve a gyümölcsön is barna, kemény rothadást idéz elő a gomba. Ellene hasonlóan védekezünk, mint ahogy azt a hagymánál elmondottuk. A megelőzés érdekében jegyezzük meg, hogy a paradicsom közelében lehetőleg ne termeljünk burgonyát, mert a burgonyavészes levelek nagyon könnyen fertőzik a paradicsomot. Ugyanakkor a sűrű növényállomány, a buja növés, a magas páratartalom is kedvez a betegség fellépésére, (s) Tanácsadó A tavasz folyamán számos szőlészetben felütötte fejét egy kevésbé Ismert betegség: a szőlőgubacsatka. A termesztők többsége összetévesztette a peronoszpórával s annak rendjemódja szerint gomhaölő vegyszerekkel igyekezett megfékezni e betegség terjedését. Ez azonban nem járt eredménnyel, mert az említett betegség ellen a rttgyfakadást megelőzően kellett volna védekeznünk. Nézzük meg közelebbről, hogy mi okozza a szőlőlevélfonák szőrösségét. A hosszantartó tél, majd a bekövetkezett meleg, száraz időjárás rendkívül kedvezett a kártevők nagyszámú elterjedésére. A szőlőtermesztőket megdöbbentette a levelek fonákén előforduló sűrű, fehér (később majd elbarnulö) szőrzet, mely a pernnoszpóra első konidiumns tüneteire emlékeztet. Ha tüzetesebben megtekintjük nagyító üveg alatt, látjuk, hogy a fehér szőrzetet nem a spóratömeg képezi, hanem fehér szőresfkok, ame lyeket a levél fonákén szlvogatő szőlőguba csatka (Eriphyes vitis) idéz elő. Ha megfigyeljük a szőlőlevél színén különböző nagyságú, de nem túlságosan nagy, ráncolt dudorásokat látunk. Ezzel különbözik a peronoszpórától és még azzal, hogy a gubacsatka által keletkezett szőrzet a levélről nem törölhető le. Nagy elszaporodás esetén a leveleket annyira beborítják, hogy ezek életműködése erősen lecsökken s így a hajtások növekedése is gátlódik, a tőke életképessége romlik, így terméscsökkenést is okozhat. A gubacsatka kicsi, csak nagyítóval látható, fehér, vagy sárgás színezetű. Az atkák a szőlőrügyeken telelnek át és közvetlen rügyfakadás után kezdik a szívogatást. Tavasszal elszaporodik, s szívogatása következtében jelennek meg a fent leírt tünetek. Védekezés: A tavaszi elszaporodást meggátolhatjuk, ha rügyfakadás előtt, tehát a tél végén áztató permezetést végzünk 5 %-os Sulka vagy 5 %-os Polybarit, illetve 1,5 %-os Oleoakaration ltl-el. Ha erős kártételt észlelünk, úgy a tenyészidő alatt 0,15 százalékos Thiodan-nal permetezünk s ezt több ízben szükség szerint megismételjük. A károsodást még csökkenthetjük 0,5 %-os Suliitól K, illetve 0,3 %-os Fosfotion 50 : Ikalmazásával <s. IV) A szőlögubacsatka kártétele a levél fonákén, valamui! a levél színén.
