Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-31 / 22. szám

Aj Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola épülete — a versenyek színhelye, Szakmai vetélkedő Beszámolók - riportok - életképek A múltheti számunkban már hírt adtunk arról a kétnapos találkozóról, amelyet a szlovákai magyar tannyelvű mezőgazdasági Iskolák részvételével szerkesztőségünk az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Közép­iskola igazgatóságával rendezett. A két nap eseményeit értékelve, minden szépítgetés nélkül elmondhatjuk, oszthatatlan siker ko­ronázta ezt az egyedülálló találkozást, őszin­tén szólva kicsit izgultunk a rendezvény esetleges sikertelensége miatt, de már az első nap reggelén kellemes csalódásban volt részünk. Ugyanis a magyar mezőgazdasági iskolák kivétel nélkül elküldték diákjaikat, képviselőiket, sőt a vártnál nagyobb létszá­mú csoportok érkeztek Ipolyságra. Aggodalmunk jogos volt, hiszen a találko­zást illetően úttörő munkát végeztünk. Ha­sonló rendezvény még nem történt az or­szágban, ugyanakkor a Szabad Földműves fennállásának húsz esztendeje alatt ez volt a legnagyobb méretű, egész Szlovákiát át­fogó rendezvényünk. Jelentőségét fokozta az is, hogy a jövő mezőgazdászai, zootechniku­­sai, a szövetkezetek és állami gazdaságok' leendő vezetői vettek részt e találkozón. További fontos tény, hogy ezen a helyen' nyolc iskola diákjai, tanárai ismerkedhettek meg egymással. Kicserélhették tapasztala­taikat, elmondhatták problémáikat s köthet­tek tartós barátságot mind egyéni, mind az iskolák részére. Ezt a tényt Pathó Károly elvtárs, lapunk főszerkesztője, következő szavakkal ecsetelte: Mialatt a szakmai vetélkedő zsűrije (Borsiéin Oszkár mérnök, Ipolynyék, Forkin Dyonéz mérnök, Léva, Szikszai Vilmos, EFSZ elnöik, Ipolyság, Pavlo­­vics István agronőmus, Ipolyság, Sán­dor Gábor szerkesztő) az értékelés hogyanjáról tárgyalt, a másik terem­ben a műszaki középiskolások II. osz­tályának tanulói, az első kérdésre adott válasz előkészítését szorgalmaz­ták. Három kérdésre (szak, gazdaság­­politika, általános műveltség) kellett feleletet adniuik, s kidolgozásukra egyéniként húsz perc állt rendelkezé­sükre. Ilyenkor az idő gyorsabban fut a szokottnál, így a zsűri nem sokat tétlenkedett. Hamarosan kezdetét vet­te a szakmai vetélkedő. A zsűri tagjai együtt izgultak a diá­kokkal, tanárokkal. Kíváncsiak voltak' a tanulók milyen feleletekkel állnak elő. Az iskolák a diákok legjavát válo­gatták, hozták erre a versenyre. Az egyes feleletek tehát nemcsak az egyén tehetségéről, felkészültségéről, adtak számot, de az illető iskola szín­vonalát is tükrözték. A zsűrinek 10 pont állt rendelke­zésre egy-egy kérdés megválaszolásá­nak értékelésére. Bár a szigorú elbí­rálás mellett döntött, mégis sok pon­tot szerzett a II. osztály. Meglepő volt a fiatalok tudása, felkészültsége. Hét pontnál kevesebb nem került a ver­senyzők listájára. A talpraesett fele­lők közül Is kitűnt Szabó Dezső (Duna­­szerdahely). A zsűri egyöntetűen tíz­tíz pontot írt Javára. A III. osztályosok meglehetősen fo­kozták a másodikosok iramát. Mátyás Vince (Komárom), Majba Sándor (Szepsi), Vörös György (Dunaszerda­­bely) minden igényt kielégítő felele­tet adott, mind a kötelező, mind a zsűri által feltett kérdésekre. Ám mégis egy sudár növésű, szőke lány, Czibor Etelka (Tornaija) vitte a prí­met a hat versenyző közül. Mivel a zsűri a kérdések széleskörű megvála­szolása után úgy határozott, hogy ma­ximális pontszámot ad, a bizonyosság kedvéért nélhány gyakorlati kérdést is feltett a tanulónak. Ez sem hozta za­varba a lányt. A legfogősabb kérdésre is magabiztosan, minden mellébeszé­lés nélkül válaszolt. A Jobbnál Jobb feleletek egyre érde­kesebbé, vonzóbbá tették a vetélke­dőt. A zsűri tagjait magával ragadták az alapos, kimerítő elemzések. Ezt az egyik szünetben Pavlovlcs elvtárs nem is állta szó nélkül. „Előttem senki se mondja többé, hogy a mezőgazdaság számára nincs utánpótlás. íme, Itt a bizonyíték. Ezekre a fiatalokra nyu­godtan rábízhatjuk a mezőgazdaság vezetését. A termelés bármelyik sza­kaszán megállják helyüket.“ Forkin mérnök megállapítása is tollhegyre kívánkozik. „Sohsem hit­tem volna, hogy ezek a fiatalok ilyen széles látókörrel rendelkeznek. Nem­csak a szakkérdésekre, de a gazdaság­politikai, és az általános műveltséget nyújtó kérdésekre is érett emberként válaszolnak." Utolsóként a negyedikesek álltak’ zsűri elé, hogy tudásukat összemér­jék. Meglett férfiak, lányok... Ügy is mondhatjuk, ifjú szakemberek. Szá­mukra a kétnapos rendezvény meg­terhelés, mert érettségi előtt állnak. A versenyre készülés sok időt, fá­radtságot igényelt. Most a zsűri dol­ga, hogy eldöntse az Iparkodás milyen eredményhez vezetett. A kérdések ne­hezek, csak azok oldhatják meg ma­radéktalanul, akik négy éven keresz­tül hangyaszorgalommal készültek az életre. Elsőként Búkor Gábor (Dunaszerda­­hely) lép az asztal elé. A lámpalázat leküzdve szinte hibátlan feleletet ad a kötelező kérdésre. A zsűri tagjai elégedetten mosolyognak, Űgylátszik egyik-másik a tíz pontot is megadja, de a végleges döntés előtt további kérdésekkel ostromolják a fiatalem­bert. A mellékkérdéseknél bizony már akad egy-két buktatő, így Búkor elv­társ nem szerez maximális pontszá­mot. Juhász Ilonán (Tornaija) az izgalom legkisebb Jelei sem mutatkoznak. A törékeny, barna lány tempósan mond­ja rendszerbe foglalt feleletét. Öröm hallgatni válaszát. Minden Jel arra vall, hogy Ilonkának kedvez a sze­rencse. Nem tévedtünk, Juhász Ilona —■ bár nem nagy előnnyel, de meg­érdemelten került az első helyre, á negyedikesek versenyében. Délután három órára hat iskola tizennyolc tanulója tett pontot a ver­seny végére. Most pedig lássuk, hogy a pontok összegezése után kik lettek a szakmai vetélkedő győztesei: II. osztály 1. Szabó Dezső Dunaszerdahely 2. Vincze Dezső Tornaija 3. Csető Kálmán Ipolyság III. osztály 1. Czibor Etel Tornaija 2. Mátyus Vince Komárom 3. Majba Sándor Szepsi IV. osztály í. Juhász Ilona Tornaija 2. Török Árpád Szepsi 3. Nagy László Ipolyság A tanárok, diákok, valamint a Jelen­levő vendégek egybehangzó vélemé­nye szerint a zsűri szigorúan, de igaz­ságosan pontozott. Közelről sem volt tehát könnyű a versenyző dolga. Ez egyszer nem a tanárok, de az elméleti tudással felfegyverzett s a gyakorlat­ban is jártas szakemberek előtt vizs­gáztak. Azoknak az embereiknek tet­tek bizonyságot tudásukról, felkészült­ségükről, akikkel az iskola befejezté­vel dolgozni fognak. Reméljük, hogy a zsűri tagjai mellett a többi mező­gazdasági üzem vezetői is szívesen fogadják az iskolából kikerült fiatal szakembereiket. Szavalóverseny A SZAVALÓVERSENY sok kellemes meglepetéssel szolgált. Ismét meggyő­ződhettünk arról, hogy a fiatalokat egyre Jobban érdekli az irodalom, van fülük és szívük a szép szavak és gon­dolatok meghallására, átélésére. Szuchy Emil, a bíráló bizottság el­nöke, őszinte elismeréssel hangsú­lyozta értékelő összefoglalásában, A rendezők gratulálnak Győrt Irén­nek, a szavalóverseny győztesének. hogy mezőgazdasági iskoláink növen­dékei a versmondásban is átlagon felüli teljesítményt nyújtottak. Sokan megérdemelnék közülük azt, hogy a jövőben ez országos szintű rendezvé­nyeken bizonyítsák tehetségűiket és tudásukat. Az alapos felkészültségen, a kiváló versmondáson túl leginkább ez lepett meg miniket, hogy a fiatalok mennyire ismerik a magyar költészetet. Ez bi­zonyára az illető iskolák irodalom­szakos tanárainak érdeme, de min­denképpen elismerést érdemel. Öröm­mel láttuk azt is, hogy a csehszlová­kiai magyar költőknek is van már olvasó és szavaló közönségük. A 23 szavaló közül öten választot­tak hazai magyar verset. Bábi, Dénes, Veres, Rácz és Cselényi egy-egy szép költeménye méltóan képviselte fiatal Irodalmunkat az ipolysági szavalóver­senyen. Győri Irén, a Tornaijai Mező­­gazdasági Műszaki Középiskola tanuló­ja Cselényi László „A vonat este Prá ga felé indul“ című, rendkívül sike rés versét adta elő szokatlan átélés sei és megértéssel. Ezzel a zsűri vala mennyi tagjánál a legnagyobb pont számot érte el. A fiatal, nagyon te hetséges szavaló a nyilvános kultúr műsorban is bemutatkozott a közön ségnek, és versmondásával szép per ceket szerzett a költészet kedvelői nek. A tornaljaiak egyébként is na gyón gondosan készültek a verseny re. Mind a három szavalójuk (Győri Irén, Róka Ilona, Rasztgyörgy Agnes) nagyon Jó helyezést ért el, s így a csoportnak kijáró vándorserleget is ők vitték el. A szavalőverseny különben két ka­tegóriában folyt. A mezőgazdasági szaktanintézetek tanulói (külön csopor­tot alkottaik. Sajnos, mindössze csak két iskola, a karvai és az ógyellai küldte el Ipolyságra a versmondóit. A színvonal is alatta maradt a közép­­iskolások teljesítményének. Az össze­hasonlítás kedvéért a pontszámokat is megemlítjük. Míg Győri Irén a kö­zépiskoláik csoportjában a tizenöt résztvevő között 102 ponttal szerezte meg a győzelmet, addig Gaál Mária, a Karvai Mezőgazdasági Szaktaninté­zet növendéke (Veres János: Kerti vendéglő című versét mondta el) mindössze 68 ponttal került kategóriá­jában az első helyre. A vetélkedő végeredménye a követ­kezőképpen alakult: A szaktanintézetek között a csoport­­versenyt a karvalak, a műszaki közép­iskolák között pedig Tornaija nyerte. Az egyéni versenyben Gaál Mária és Takács Irén karvai tanulók Jutottak az első, illetve a második helyre. A harmadik helyen Bugár Sándor ógyal­­lai versenyző végzett. Az első kategó­riában a műszaki középiskolások kö­zül a tornaijai Győri Inén volt a leg­eredményesebb. A második díjat Róka Ilona (Tornaija), a harmadikat pedig Mátyus Vince (Komárom) vitte el. A tapasztalatokat és az eredménye­ket összegezve nyugodt lelkiismeret­tel állapíthatjuk meg, hogy a leendő mezőgazdasági szakembereket nem fe­nyegeti az egyoldalúság veszélye. Szuchy Emil megelégedetten kon­statálta, hogy a szavalóverseny szín­vonala minden szempontból felülmúlta a várakozásokat. A kerületi szavaló­versenyhez viszonyítva is büszke le­het a rendezőség az ipolysági vetél­kedőre. YÁROSSZEMLE A nagy vetélkedők', futballmérkőzések és kultúrműsorok szüneteiben sokat barangoltam kedves városomban, ahol minden utca, minden ház, és majdnem minden ember ismerős. De nemcsak az itt lakók, a környékről ide bejárók is rokonként üdvözölnek, és el kell hogy beszélgessünk leg­alább néhány percet, kinek hogy megy a sora, honnan hová ért, ml a problémája. Segítségkérés vagy támogatás. Ez is a beszédtémákhoz tartozik. De aztán komolyobbra is fordul a dolog. A napi, a világpolitikára és dé­delgetett lapjukra, a Szabad Földművesre. Veterán kommunisták, közéleti funkcionáriusok, cserzett arcú szövetkezeti tagok, munkások szorítanak kezet a Szabad Földműves tollforgatójável. A vélemények megegyeznek. Jól csináljátok, veletek nincs ba], csak így további Valóságos kisebb levelezőértekezletek születnek. A vitázóknak tetszik á Szabad Földműves nyílt, szenvedélymentes, internacionalista vonala. Em­legetik az ilyen irányú vezércikkeket, cikkeket. De szóba kerülnek más cikkek is. Bizony néha gyenge Jelző is elhangzik, de inkább több a „Jól megírtad!“ Kovács Istvánnak, az Ipolysági Városi Nemzeti Bizottság titká­rának a peredi cikk igen tetszett, „Ilyen cikkek kellenének, amelyek a magyar-szlovák együttélésre buzdítanak, nem pedig a nemzetek egymás ellen uszítását váltják kk Különösen nagyra becsülöm, hogy az ottani szlo­vák nemzetiségű pártelnök ítélte el azokat a szlovák újságírókat, akik mesterségesen szították a gyűlöletet a faluban élő lakosság között.“ A találkozónak tehát levelezőkonferencia jellege is volt. De az újságírók' számára a városszemlélés is újdonságokat adott. Röviden mit is mondjunk a kanyargós Ipoly kis városáról? Megszépült, mióta nem Járási székhely. Szép parkjai, korszerű futballpályája, amfiteátruma van, állandóan csino­sítják. Fel kellett erre a tényre figyelni a felsőbb szerveiknek is, mégpedig az eredmények alapján és az országos falu- és városszépítés! versenyben Ipolyság 200 ezer koronás díjat nyert. Kis város, de országos híreket szer­zett. A városszépítésben megtett eddigi fáradságos munkáról beszélgetünk A hagyomány Az Ipolysági diáktalálkozón ta­nút lehettünk egy ú/ és eddig még nem praktizált kezdeményezésnek, ahol szóhoz jutott a folklór is a szó legnemesebb értelmezésében. E néprajzi vetélkedő beiktatása jellegzetes és értékes színfolttal gazdagította kulturális életünket. S mivel a folklór nemzeti kultú­­ránk szerves része, a jövőben nem­csak szaktudományi kérdésként kezeljük, hanem művelődési forra­dalmunk egyik fontos közügyévé tesszük, A néprajzi kutatások, a hazai folklór értékeinek a megismerése, a népszokások, a népköltészet, a népzene- és néptánckutatás és ál­talában a néphagyomány többi nagy és fontos területe, mindez­­eddig nálunk nagyrészt parlagon maradt. Hazai magyar folklór­kutatásunk nagyon hiányos. Pe­dig nemzetiségi politikánk ehhez is megad minden támogatást. A tu­dományos és a „hivatásos“ gyűjtők mellett mindig akadnak lelkes pedagógusok, diákok és más „mű­kedvelő“ értelmiségiek, akik szerte az országban többé-kevésbé széles­körű gyüjtésmozgalmat is szervez­tek. Gondoljunk például arra a közgazdászra vagy állattenyésztő­re, aki életének javarészét falun tölti. Vagy arra a tanítóra, akt év­tizedeken át a falu gyermekeit tanítja — nevelt. De ugyanúgy a falu diákjaira is gondolhatunk, akik odahaza vannak, akik otthon töltik iskolai szünidejüket, min­denkit ismernek, sok a rokonuk, barátjuk, Es ez a körülmény, kü­lönösen a MMKI-ra vonatkoztatva figyelemreméltó. , Sajnos jelenleg nem áll módunk­ban gyűjtőmozgalmunk számára központi irányító szervet létesíte­ni, de addig is, amíg ez a szerv, az illetékesek jóvoltából létre jön, ve­gyük igénybe az itt felkínált lehe­tőséget. Minden feltételt biztosítva látunk ahhoz, hogy ezt a kezdemé­nyezést mezőgazdasági iskoláink égisze alatt olyan színvonalra emelhetjük, amely méltó lesz dol­gozó népünk erőfeszítéséhez, ko­runk szilárdan földön álló, de a csillagokig törő emberének poézt­­séhez. A város és a falu között fenn­álló különbségek fokozatos meg­szüntetésének elvi sugalmazására a falut leginkább csak a külső ar­culata alapján ítélik meg és fej­lődésének útját „kvázt-városias" átalakításban jelölik meg. De ne­künk a konkrét helyt .adottságok­nak megfelelően más szemponto-A aagykaposi MMKl. júvószenekara az ünnepi felvonulás élén,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents