Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-24 / 21. szám
SZAGA D FÖIDMŰVES Az EFSZ-ben tovább dolgozó nyugdíjasok nyugdíj igénye „Fekete rózsa“ Jelige alatt egyik olvasónk, és Ihozzá hasonlóan többek is, a következő ikérdésre várnak választ: mire van igénye a teljes nyugdiját élvező EFSZ nyugdíjasnak, ha mint szövetkezeti tag nyugdíja folyósítása mellett tovább dolgoziik. A feltett kérdésre továbbra is a Tt 60/1966 számú hirdetmény vonatkozik, amely szerint rövidebb ideg tartó munkatevékenység esetében, a nyugdíjazás után a munkatevékenység legalább 14 napra megszakadt az EFSZ nyugdíjas is a többi dolgozóhoz hasonlóan évi 120 napon át dolguzhat, nyugdíja őszszegére való tekintet nélkül, teljes nyugdíjának folyósítása mellett. Az állandó jellegű munkatevékenység vállalása esetében az EFSZ nyugdíjasok, akik nyugdíjuk folyósítása mellett kívánnak tovább dolgozni — elért keresetükre való tekintet nélkül — továbbra is megkapják 1000 korona összegig nyugdíjukat, ha ezt szilárd bérezésű EFSZ-ből kapják és 600 koronáig, ha az ún. övezeti EFSZ nyugdíjat kapják. Ha az EFSZ nyugdíjas további munkatevékenysége idejére lemondana nyugdíja folyósításáról, úgy nyugdíja minden ledolgozott három hónap után a nyugdíjkorhatár Idején elért havi átlagkeresetének egy százalékával emelkedik. Hogy ez a lehetőség számára előnyösebb-e, azt a tovább dolgozó nyugdíjasnak magának kell eldöntenie. Táppénz kérdés A gútai EFSZ állattenyésztőinek egy csoportja levélben aziránt érdeklődik, hogy jár-e táppénz az ünnepnapokra? Ünnepnapra táppénz csak akkor jár, ha ún. fizetett ünnepről van szó (karácsony, húsvéthétfő, május 1 és május 9, október 28), ha ezen ünnepek nem esnek a dolgozó előre meghatározott pihenőnapjára. A vasárnap a legtöbb dolgozó számára pihenőnap és nem számít fizetett ünnepnek. A táppénz tehát csak munkanapokra jár. Azonos a rendezés a munkaviszonyban foglalkoztatottak esetében is. E téren törvényes változás nem várható. Különböző ügyek Sztopkó László, Szeloce: Fiuknak, aki tavaly októberben lépett át az EFSZ-ből más tízembe munkaviszonyba, akkor van igénye 1968. október 15-ig osztalékra, ha ezt az EFSZ munkaszabályzata nem zárja ki. Igényét egv éven belül a járásbíróságon perrel érvényesítheti. Panda Vincze, Doborgaz: A legeltetési díj arányosságát a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályán érdeklődje meg. Szádoczky József, Párkány: A biztosítási kártérítést a kárszám feltüntetésével a biztosítóintézet igazgatóságán, éspedig a következő címen: „Riaditelstvo Slovenskej poistovne, zahoadniőny odbor“, Bratislava, Radlinského ulica — sürgetheti meg. A föderatív átszervezés miatt az ehhez hasonló ügyek rendezése késedelmet szenvedett. Balázs János. Guta: A háztáji földet illetően az EFSZ.-nek saját alapszabályai szerint kell az ön igényét elbírálnia. Ágh Károlyné, Jóka: A közös családi ház használatára vonatkozó vitájukban a járásbíróság illetékes döntést .„hozni valamelyikük kérelmére. Kérheti a tulajdonközösség megszüntetését is úgy, hogy a társtulajdonosok részét a becsérték kifizetése ellenében az ön tulajdonába utalja a bíróság. Dr. F. J. 10 SZABAD FÖLDMŰVES 1969. május 24. .HASZNOS TUDNIVALÖK. A leltárért adott térítés ha a szövetkezetei állaaii szervezet veszi át A EFSZ-ek gazdaságainak az állami gazdaságok vagy más szocialista szervezetek által történő átvételéről szóló eddigi előírások sok kellemetlenséget okoztak, és a szövetkezeti tagok körében elégedetlenséget váltottak ki. A múltban az EFSZ-ek gazdaságainak állami szervezetekbe történő beolvasztását több szakaszban valósították meg. így 1958-ig az akkori Mezőgazdasági Minisztérium irányelvei szerint az átvételt a szövetkezeti vagyon, beleértve az élő és a holt leltárt, ellenértékének kiegyenlítésével valósították meg. A fejlődés későbbi szakaszában a 997/1959 sz. kormányhatározat értelmében — amely rendelkezés 1961-ig volt érvényben — a szövetkezeti tagoknak az élő és a holt leltár értékének legföljebb 80 %-át téríthették meg. A 992/1961. sz. kormányhatározat, amelynek érvényessége 1968. december 31-én járt le, az EFSZ gazdaságoknak az állami gazdaságokba történő átvételének harmadik szakaszát jelentette. E 992/1961. számú kormányhatározat szerint az átvételeket rendszerint térítésmentesen végezték és nem vették figyelembe a megszűnő EFSZ tagjainak indokolt és jogos követelményeit az élő és a holt leltárért Járó anyagi térítés kiegyenlítésére. A szövetkezeti földművesek ezért elsősorban a Tt 992/1961. és a 997/1959. sz. kormányhatározatok szerint megvalósított átvételek pénzügyi rendezését követelték. A földművesek rehabilitálásával kapcsolatban megtárgyalás és jóváhagyás végett a kormány elé terjesztették a földterületek szerződéses átvételének, átruházásának rendezésére kidolgozott új elveket az EFSZ-ek, az állami gazdaságok és az egyénileg gazdálkodó földművesek közötti tulajdonjogi rendezésre vonatkozóan. A kormány 1968. október 23-án hozott 336/1968. sz. határozatában jóváhagyta a földterületek és a mezőgazdasági üzemek (egységek) szerződéses átruházásának elveit a szocialista szervezetek között, valamint az egyénileg gazdálkodó földművesek földterületeinek a szocialista szervezetek által történő átvételének módozatait. Az EFSZ-ek gazdaságainak állami szervezetek (állami gazdaságok stb.J által történő átvétele e kormányhatározat szerint csakis mindkét részről történő beleegyezés és kimutatható gazdasági előnyösség esetében valósítható meg, csak egészen rendkívüli esetekben lehetséges és összefüggő gazdasági egységek kialakítását kell eredményeznie, végül csakis a termés betakarítása után kerülhet rá sor és az alapfontosságú gazdasági termelőeszközöket a következő év január 1-i dátummal lehet átvenni. Az épületek és létesítmények, (amelyeket 1966 végéig építettek) eladásából származó összegeket az egyes állami szervezetek, valamint az állami szervezetek és a szövetkezetek közötti átruházáskor az ingatlant eladó állami szervezetek az állami költségvetés számlájára fizetik be. A megvalósított vagyonátvétel címén nem lehet fokozottabb követelményeket támasztani az állami költségvetéssel szemben. A gazdaság átadásának javaslatát a szövetkezet vezetősége terjeszti elő (a taggyűlés ezt megelőző határozata alapján és feltéve, hogy az átvétellel az Illető átvevő állami szervezet is egyetért) a járási nemzeti bizottság, valamint a járási mezőgazdasági társulás (a mezőgazdasági termelési igazgatóság) elé. A Járási mezőgazdasági társulás, illetve a mezőgazdasági termelési igazgatóságok jóváhagyó határozata után a járási nemzeti bizottság likvidátort nevez ki — a 100 hektárt meghaladó földterület átruházása esetében ezen felül kikéri a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium álláspontját is. A közös szövetkezeti gazdálkodásba egyesített földterület, beleértve a meliorációs létesítményeket és öntözőberendezéseket, térítésmentesen az állam tulajdonába megy ét. A talajnak ilyen átruházásakor a földterületet birtokló egyes szövetkezeti tagok lépnek fel jogalanyként. Az alapeszközöket (a földterületen kívül) rendszerint a megegyezés szerinti ellenérték összegében veszik át. A készleteket beleértve, az állatokat is, mindig fizetés ellenében adják át. A felszámolás (likvldáclő) megkezdése előtt az EFSZ elszámolja tagjainak a folyó évben ledolgozott munkaegységek ellenértékét. Az eladott vagyon által nyert pénzből egyenlíti ki a likvidátor a járási nemzeti bizottság és az állami bank igazolása alapján a szövetkezet öszszes tartozását. A likvidátor a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tartalékalapjába utalja át azt az összeget, amelyet az állam adott a szövetkezetnek üzemi alapeszközeinek vételére, a szövetkezeti tagoknak kifizeti a beruházási kölcsönöket, amennyiben ezt még nem egyenlítették ki, továbbá kiegyenlíti az üzemi munkaeszközök és készletek beszerzésére a szövetkezet által felvett hitelek leírását. Az esetleges passzív mérleg hiányait a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tartalékalapjából egyenlítheti ki, A gazdaságoknak egyes állami szervezetek közötti átruházását a nemzeti vagyon igazgatásáról szóló Tt 104/ 1966. számú előírások szerint valósítják meg. Az ilyen átruházások esetében, beleértve a készleteket és az állatokat, mindig fizetés ellenében adják át és az alapeszközöket a földterületen kívül rendszerint a megegyezés szerinti áron veszik át (a Tt 104/1966. számú hirdetmény szerint), azonban kivételes esetekben ezt térítésmentesen is átruházhatják. Az állami mezőgazdasági szervezetek egyes gazdasági részlegeinek az EFSZ-be történő átruházását szintén a Tt 104/1966. sz. hirdetmény alapján valósítják meg. Az egyénileg gazdálkodó földművesek gazdaságait a szocialista szervezetek térítésmentesen vehetik át állami tulajdonba a Tt 104/1966. sz. hirdetmény 31. paragrafusa alapján, éspedig az illetékes járási nemzeti bizottság közreműködésével. Az így szerzett vagyont a járási nemzeti bizottság egy állami mezőgazdasági szervezet irányítása alá helyezi, vagy tartós és térítésmentes használatba adja az EFSZ-nek. A vagyontátvevő szocialista szervezet az átvett állatok és készletek ellenértékét mindig közvetlenül a földműveseknek fizeti ki. A kormány által jóváhagyott új elvek zálogát jelenthetik annak, hogy nem kerül sor a szövetkezeti gazdaságoknak meggondolatlan átadására az állami gazdaságok tulajdonába. A kormány elveit a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közlönyében 33/1968 sorszám alatt nyilvánosságra hozott rendelkezések szerint kell megvalósítani. Tehát az EFSZ-ek gazdaságainak átruházását a jövőben csupán az EFSZ taggyűlésének hozzájárulásával lehet megvalósítani, éspedig csakis a szövetkezeti tagok (szavazati joggal rendelkező tagok) kétharmadának beleegyezése mellett. Ezen kívül a szövetkezeti tagok többségének előzetes írásbeli beleegyezése szükséges, amelyben beleegyezésüket adják, hogy az EFSZ-be tömörített földterületüket térítésmentesen az államnak ajándékozzák. Az EFSZ gazdaságát átvevő szocialista szervezet viszont köteles a földterületen kívül megtéríteni az átvett birtoktárgyakat, a megegyezés szerinti árban. A szövetkezeti tagoknak ki kell fizetni tagsági viszonyukból eredő összes járandóságukat, tehát munkajutalmukat minden ehhez járuló pótdíjjal, valamint a szövetkezetbe bevitt élő és holt leltár ellenértékét is. Ezen felül az irányelvek lehetőséget adnak arra, hogy minden kötelezettségének eleget téve a felszámolást végző szövetkezet tagjai között eloszthassa a tartalékalapon fennmaradó összeget munkajutalmazásuk arányéban ez utolsó három év eredménye szerint. Az átruházások új elvei feltételeket teremtenek, és egyúttal meggátolják az eddigi meggondolatlan átruházások felesleges megvalósítását s figyelembe veszik a szövetkezeti tagok jogait és követelményeit is. A kormány 1968. október 28-án hozott 366/1968. számú határozatával egyúttal jóváhagyta, hogy e határozat elvei szerint rendezzék az 1968. január 1-i dátummal megvalósított birtokátruházásokat is. Most tehát csupán az szükséges, hogy az átvevő szervezetek (állami gazdaságok) mielőbb rendezzék e vagyonátruházások tulajdonjogi ügyeit a volt szövetkezeti tagokkal. Dr. Ladislav Skotta, tudományos kandidátus Fizetett szabadnap — Mikor kell fizetett szabadnapot adni a dolgozónknak? — teszi fel a kérdést egyik szövetkezetünk. Kérdésükből kitűnik, hogy az olyan esetekre gondolnak, amikor az illető dolgozónak fizetett szabadnap jár, amikor a dolgozó munkájából fontos személyi okok miatt kénytelen távolmaradni. (Tt 66/1965. sz. kormányrendelet 27. §-a.) E kormányrendelet mellékletében felsorolják azokat az eseteket, amikor a munkaadó szervezet köteles dolgozójának fizetett munkaszabadot adni és meghatározza ennek terjedelmét. A rendelet értelmében a következő esetekre vonatkozik a szabadnap megadásának lehetősége: Ha a dolgozó feleségének (élettársának) gyermeke születik, úgy a dolgozó számára fizetett szabadot adhatnak, hogy feleségét a kórházba és onnan visszaszállítsa, valamint elintézhesse az újszülött bejelentésével kapcsolatos kötelezettségét, a dolgozó saját esküvőjére, legfeljebb két napot, a férj, feleség, vagy a gyermek halála esetén három napot, a szülők, testvérek és ezek életársának halálakor egy napot (ha a dolgozó intézi a temetést, úgy két napot), a dolgozó nagyszülei, illetve dédszüleinek és felesége nagyszüleinek halálakor, legfeljebb egy napot, továbbá az olyan személyek halálakor, akik közvetlenül haláluk előtt a dolgozóval közös háztartásban éltek, ugyancsak egy napot (ha viszont a dolgozó maga intézi a temetés ügyeit, akkor két napot), a munkatárs temetésekor az alkalmazottak küldöttségének tagjai számára (akiket a munkaadóval megegyezve a szakszervezet üzemi bizottsága jelölt ki) a temetés szükséges idejére, költözködés esetén a dolgozó számára a legszükségesebb ideig, de legfeljebb egy napra, ha más községbe hurculkodik a dolgozó, úgy két napra, (ilyen esetben azonban fizetett szabadnapot csak egyszer igényelhet egy esztendőben), más állás keresésére a munkaviszony megszűnése előtt legfeljebb hetente fél napot a felmondási idő tartama alatt ( ezt a fizetett szabadot kivételes esetekben összevonhatják), az egészségügyi berendezés és az orvos felkeresésére egészségügyi kivizsgálás céljából az ehhez szükséges időre, ha a szükséges kivizsgálást, illetve kezelést nem lehet munkaidőn kívül eső időpontban elvégezni, a családtagnak kíséretére az orvoshoz, illetve az egészségügyi központba az erre szükséges ideig legfeljebb egy napot, a közlekedési eszközök előre nem látott késése esetén (az időjárás következtében) a szükséges időre (kivételt képez a helyi közlekedés), ha ez a késés a munkaidő megkezdése utáni időpontra esik, a közlekedés váratlan beszüntetése esetén (kivéve a helyi közlekedést) a szükséges időtartamra, legfeljebb egy napra; ennek feltétele, hogy a közlekedés beszüntetését nem jelezték legalább 24 órával korábban és a dolgozó más közlekedési eszközzel nem jöhetett el munkahelyére. Mindezekben az esetekben a fizetett munkaszünet megadásának feltétele az, hogy a dolgozó az esetet megelőző három hónap alatt állandó munkaviszonyban volt és a legutolsó 30 nap alatt egyetlen munkanapot (műszakot), sem hiányzott. Az említett esetekben a megfelelő időtartamra az olyan dolgozónak is jár fizetett szabadnap, akinek bártérítésre nincs igénye. A munkaadó szervezet indokolt esetekben az említett okok miatt dolgozójának hosszabb ideig tartó szabadot is adhat, természetesen fizetett szabadot. Ugyanígy egyéb nyomós okokból is adhat a szervezet dolgozójának fizetetlen szabadságot. A dolgozó munkaadójával megegyezhet abban, hogy az így mulasztott munkaidőt, (műszakokat) később ledolgozza. —nve— DR. BUGA LÄSZLÖ: Orvosi tanács az alvászavarok leküzdésére A világsajtó egészségügyi rovatai egyre többet foglalkoznak az alvászavarokkal, illetve az alvászavarok leküzdésével. A magyarázata egyszerű: a civilizált világ altatőszer fogyasztása egyenesen kétségbeejtő — írja az egyik ilyen tekintélyes lap. Aztán így folytatja: — Sajnos, az emberek jórésze nyakra-főre szedi a legkülönbözőbb vegyi összetételű altatószerek tömegét anélkül, hogy alvászavarán más módon Iparkodnék segíteni. A szervek alvással kapcsolatos működéséről — vérkeringés, légzés, izommunka stb. — bőséges ismereteink vannak, de az agyvelőben lefolyó élettani változások még mindig nem elég világosak Azt már tudjuk, hogy „az alvás — a kutatók szerint — olyan állapot, amelyben a szervezet aktivitása nem a külvilág, hanem önmaga felé irányul“ — de sajnos, arról még fogalmunk sincs, hogy pontosan miben áll élettanitag az alvás által elért felüdülés, talpraállás, megerősödés. Ettől az igen érdekes és Izgalmas élettani problémától függetlenül, abban minden kutató és gyógyító egyaránt megegyezik, hogy a szükséges, az elégséges alvás nélkülözhetetlen, pótolhatatlan és hiánya súlyos következményekkel járthpt. Az alvászavar megelőzésében, leküzdésében az első tennivaló annak a kiderítése, hogy adott esetben mi okozza a rendellenességet: túl erős fáradtság. erős vágy az alvás után, vagy éppen ennek az ellenkezője: menekülés az alvás elől? A helytelen munkabeosztás, a gondok tömege, a megoldhatatlannak látszó kérdések, feszült várakozás, a csend hiánya — tehát lárma, zörgés, kiabálás, de még az erős zene is, vagy egyéb legkülönbözőbb külső hatások egyaránt okozhatnak álmatlanságot, vagy — úgynevezett — álom utálatot. Ugyanis okozhat alvászavart az agyvető alacsony vagy gyenge vérellátása, a pajzsmlrigy túlzott működése, az agy különféle károsodása — pl. agyrázkódás vagy sérülés, és számos élettani rendellenesség. Ha ez a kérdés már tisztázott, szóba kerülhet az ok megszüntetése, illetve elsősorban a beteg meggyőzése arról, hogy a hasznos alvás szabályos ismétlődésének biztosítása jórészt tőle — a betegtől, a panasztevőtől függ. Ha ezt megérti és magáévá teszi, egy lépéssel már sikerült is az alvászavar leküzdése. Ha szükséges, az elengedhetetlen alvás biztosításának jől bevált módja, ma is az önmeggyőzés, az autogén tréning, az önszuggesztió és a rábeszélés, a meggyőzés. Az egyszerű szuggesztlv hatástól egészen a gyógyhipnőzisig. Ezeket a módszereket segítik a céltudatosan és tervszerűen végzett tornagyakorlatok, az egyéb fizikai mozgások — pl. az ütemes munka, vagy az izmok, illetve a ikötőszövet rendszeres masszírozása. Nagyon jől beválik a hideg-meleg vizes váltófürdő is ,15—20 perccel a lefekvés előtt. Az alvászavarok leküzdésének hathatós eszközei — elengedhetetlen feltételei — még a friss levegőjű, jói szellőztetett hálóhely, a könnyű, de meleg takaró és a korai vacsora, mert az emésztés folyamata feltétlenül zavarja a nyugodt alvást. A világsajtó legkülönbözőbb szintű és nyelvű lapjai egyaránt síkra szállnak amellett az orvosi elképzelés mellett, hogy az alvászavarok megelőzésének és leküzdésének egyetlen helyes ütja az élettempó helyes mederbe terelése és a természetes és egészséges körülmények megteremtése. Nyugtató- és altató gyógyszerek szedésére csak akkor kerülhet sor, ha az előbb említett módszerek hatástalanok maradnának. A különféle nyugtatő- és altatószerek megváltoztatják a szervezet természetes működését. Céljuk a természetes és mesterséges reakciók egyensúlyban tartása, az alvás-ébrenlét ritmus túlzott különbségeinek elsimítása. Soha sem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az orvosságok hatása egyénenként változik. Megfigyelték, hogy egyeseknél a nyugtatószerek, másoknál az izgatók váltak be jobban, vagy elvonással sikerült megnyugtatni, illetve elaltatni a nehezen alvót. A tanulság kétarcú: rosszul aivó ember először önmaga meggyőzésével és étrendi változtatással iparkodjék megszüntetni alvászavarait és csak ha ezek a módszereik eredménytelenek maradnak, akkor kérjen gyógyszert, de minden esetben szívlelje meg kezelőorvosa javaslatait.
