Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-03 / 18. szám
KULTÚRA SLÁGERPARÁDÉ volt Nagysaln Nemrégiben zajlott le a lévai és Ipolysági elődöntők után Nagysallón a már-már hagyományossá váló esemény: a lévai járás táncdaléneikesetnek versenye. 17 fiú és leány lépett mikrofon elé, hogy napjaink legkedveltebb slágereinek bemutatásával kiérdemeljék a továbbjutást a fülekl országos döntőbe. Az Ipolysági MOZAIK tánczenekar kísérte az énekeseket. Csupán a három csatal versenyző énekszámait kísérte Ihazal zenekar. A zsűrinek nem volt könnyű dolga. Nehéz volt kiválasztani a fülekl országos döntőbe küldendő két legjobb énekest. Végülls megosztotta az első helyezést a zselízl Pelharcz Erzsébet és az Ipolysági Cserba István között. A második helyet Trúchly Gabriella, a lével óvónőképző érettségire készülő növendéke érdemelte ki. Cserba István előadásában a dal lázadó hangját, Izgatott tempóját, hangulatváltozásait és lecsendesedéseit olyan művészi erővel és htteles-Súth István is ott lesz az országos vetélkedőn Cserba István ás Peharcz Erzsébet, a lévai járási verseny győztesei. séggel keltette életre, hogy aligha tévedünk, amikor ezt állítjuk: a füleki mezőny egyik erőssége lesz. Egyébként Cserba István főiskolás. Ha jól megy minden, jövőre fizika-műhelygyakorlatos tanárként tisztelik majd valamelyik Iskolában. Legkedvesebb énekesei: Korda György, Jonda, Jóm Fones. Szereti a Beatleseket Is. A zsűri csak az énekesek teljesítményét értékelte a verseny szabályzata alapján, de ettől függetlenül külön elismerésben részesítette az Ipolysági MOZAIK tánczenekart is, mert jól al-0 A még csecsemőnek számító nagykürtös! járásban is megrendezték a táncdalénekesek versenyét. A versenyen 21 táncdalénekes vett részt. Az Ipolysági MOZAIK tánczenekar és a nagycsalomijai zenekar felváltva szolgáltatták a kísérő zenét. Az első helyezést Tóth Erzsiké, kelenyei óvónő nyerte el. A második Súth István, ipolysági telefonista lett. A harmadik hely egy bájos diáklánynak, Bállá Ágnesnek jutott. 0 ipolykeszi, de tornaijai mezőgazdasági műszaki középiskolában készül az érettségire. A két első helyezett jutott tovább. Ok fogják képviselni Füleken a nemrégiben szervezett nagykürtösi járás színeit. Bodzsár Gyula, Ipolyság kalmazkodott az énekesek esetleges skálázásához. A nágysallói slágerparádé bebizonyította, hogy Ifjúságunk nemcsak kedvelője, hanem művelője is a modern zenének és táncdalnak. Varga József, Ipolyság Truchly Gabriella, a második helyezett. (A szerző felvételei) A többi a közönségen múlik A Komáromi Magyar Területi Színház Háy Gyula: Isten, császár, paraszt című drámájának színrevitelével több szempontból Is adósságot törleszt. A 69. életévét e napokban betöltő drámaíró legfigyelemre méltóbb alkotása április 25-én jutott el elsőlzben a csehszlovákiai magyar színházkedvelőkihöz. Egyetlen hazai magyar színtársulatunk repertoárjában több olyan alkotást találhatunk, mely témáját a csehszlovákiai valóságból meríti, de jelentőségében aligha vetekszik bármelyik is az „Isten, császár, paraszt“ jelentőségével és (mondjuk ki, mert ez is igaz) aktualitásával. Háy történelmi drámája nagyszerű alkalom lehet arra, hogy felfrissítsük, kibővítsük és emocionális élményekkel gazdagítsuk a cseh történelem egyik legfényesebb korszakáról — a huszitizmusról — szerzett Ismereteinket. De ha el is tekintünk ettől a gyakorlatias céltól, s pusztán a szórakozás kedvéért váltjuk meg jegyünket Háy darabjához, akkor is megtaláljuk számításunkat. Ritkán adódik olyan nagyszerű színházi élményre alkalom igényes néző számára, amilyenben a bemutató közönségének volt része. Az „Isten, császár, paraszt“ cselekménye lényegében közismert. A XV. század első évtizedeinek nagy jelentőségű történelmi eseményei elevenednek meg a színen. Zsigmondot, a hatalomra és hírnévre törekvő rab királyt látjuk Garai Miklós főúri várában. Itt látogatják meg a hatalmukért rettegő magyar nemesek a Luxemburgok utódját, hogy vádjaik alapján hóhérkézre juttassák. Zsigmond cinikus megvetéssel utasítja vissza a vádakat, és csábító ígéretekkel fegyverzi le a főurakat. Az, özvegy, rossz hírben álló király, Cellei Borbálával, Stájerország grófjának nem éppen erényes leányával, köt házasságot, hogy ezzel is megpecsételje a főurakkal vállalt közös érdekeket. A király feltartóztathatatlanul halad kétes, de egyre magasabbra ívelő dicsőségének útján. Római császárrá koronáztatja magát, és minden igyekezetével arra törekszik, hogy megfékezze, xsaját uralma alá kényszerítse az egyház korlátlan hatalmát. Az egyházon belüli ellentétek, a szaporodó reformtörekvések, az önjelölt pápák közötti torzsalkodások mind á császár malmára hajtják a vizet. Zsigmond XXIII. János pápával szövetkezve 1414-ben összehívja a svájci Konstanzba a zsinatot, hogy ítéletet mondjanak az eretnekség felett, véget vessepek a hitszakadásnak és megreformálják az egyházat. A császár egy titkos látogatáson arra igyekszik rászedni XXIII. Jánost, hogy támogassa őt hatalmi törekvéseiben az egyházzal szemben. A pápa látszólagos lemondással szeretné térdre kényszeríteni ellenfeleit, de Zsigmond idejében felismeri XXIII. János fondorlatainak buktatóit, s ezeket a zsinaton saját érdekében kamatoztatja az egyház ellen. A császár Húsz Jánost is meglátogatja konstanzi börtönében. Megígéri a hitújítónak, hogy mindent elkövet szabadonbocsátása érdekében. Húsz azonban nem tud hinni a hatalmasok szavaiban. Figyelmezteti a császárt könnyelmű ígéretére, amit az erőviszonyok figyelembevételével aligha teljesíthet. Az események a paraszt származású prédikátort, Húsz Jánost igazolták. Prága népe felkel, Zsizska Jánossal az élen, de a hitszegő császár kiadja a parancsot a prágai zendülés leverésére. Ennyi a dráma cselekményének lényege, s ezt egy korszerű műveltséggel rendelkező néző könnyen ki is hámozza belőle. Ezért talán fölösleges volt — a különben is terjedelmes színpadi mű — megtoldása. A narrátor! szöveg nemcsak tartalmi, hanem technikai szempontból is (helyenként nehezen érthető) fokozott követelményeket állít a nézővel szemben. A képek és felvonások közötti összefüggések felfedezését rábízhatnék talán a közönségre. Amennyiben mégis szeretnénk segítségére lenni a mű hiánytalan megértésében, felhasználhatnánk erre inkább a műsorfüzetet. (Zárójelben itt jegyzem meg, hogy a füzetben a szlovák nyelvű tartalomismertetésben sajnálatos hiba is akad bőven.) A kiváló színészi teljesítmények mindenek előtt Beke Sándor rendezői érettségét dicsérik. Csendes László (Zsigmond császár), Thirring Viola (Borbála), Fazekas Imre (XXIII. János pápa) és Dráfi Mátyás (Húsz János és Zsizska] szerepében remekeltek. De az együttes többi tagja is meggyőzően, imponáló magabiztossággal szerepelt. Platzner Tibor díszletei, Nagy Eszter jelmezei és Dobi Géza zenéje nagyban hozzájárultak az osztatlan sikerhez. Háy Gyula: „Isten, császár, parasztija megérdemli a közönség érdeklődését és figyelmét. A színiház megtette a magáét, a többi a közönségen múlik. SZENK SÁNDOR A Mária Terézia által alapított öt magyarországi egyetemet időbeli sorrendben jóval megelőzte a Mátyás király alapította pozsonyi Academia Istropolitana (Iszter volt a Duna régies elnevezése, amiről Jókai Mór regényeiben Is meggyőződhetünk), amely a mai Jfrásek utca 7. számú házban talált elhelyezést. Keletkezésének 500. évfordulóját nemrégen ünnepelték város- és országszerte. Az egyház „mindenható“ befolyására jellemző, hogy alapításához Mátyás királynak előzőleg ki kellett kérnie az uralmon levő II. Pál pápa engedélyét. Az pedig nem a királynak, hanem Vitéz János, esztergomi érseknek küldte meg bulla alakjában hozzájárulását! A tudós tanerőket Bécsből, Németországból, Lengyel-, Olasz- és Franciaországból hívta meg Mátyás, akik latin és német nyelven tartottak előadásokat. A bőkezű királynak 1490-ben bekövetkezett halála után azonban nemsokára, szinte kártyavárként, összeomlott a dicső egyetem. Mátyás utódjainak torzsalkodása és a régi Ventur utca 7. számú ház tulajdonjogáért vívott acsarkodás csak siettették az épület omladozását, a főiskolások elkedvetlenedését és a hírneves professzorok menekülésszerű távozását. AZ ÉVSZÁZADOK SODRÁBAN További egyetemek létesítéséről csaknem kétszáz esztendőn keresztül egyszerűen „hallgat“ a krónika. Ezen idő alatt és után egyedül a Jezsuita rend tartott fenn egy főiskolaszerű, inkább hittudományi egyetemnek beillő tanintézetet városunkban. Egészen addig, amíg a Habsburgok a jezsuita rend feloszlatása után 1777- ben megalapították a nagyszombati királyi akadémiát és annak egyes tanszékeit később Pozsonyba helyezték át az ugyancsak feloszlatott klarlssza rendi apácák kolostorába. A bölcsészeti kart néhány év múlva ugyan megszüntették, de magát az egyetemet 1848 ban császári és király! jogakadémla rangjára emelték. Ezen a latin és német tannyelvű akadémián 1861-ben vezették be a magyar nyelvű előadásokat. 1786-ban a város evangélikus hitvallású polgárai is engedélyt kaptak saját hittudományi főFővárosunk történetéből III. iskolájuk létesítésére, miután a katolikus szerzetesrendek némelyike „kegyvesztetté“ vált a bécsi udvarnál. Ezeknek a lelkes teológusoknak utódjaiból és leszármazottjaiból — akiknek családalapítását nem gátolta a katolikus papok kötelező nőtlensége — került ki a város számos kimagasló tudományos és közéleti nagysága. — Ami pedig Szlovákia mai leggazdagabb könyvtárának keletkezését illeti, úgy az egykori egyetemi könyvtár alapítása összeesik az említett „császárt és királyi Jogakadémia“ létesítésének idejével. A TÖMEGTÁJÉKOZTATÁSI SZERVEK GYERMEKÉVEI Amíg országos viszonylatban már 1587-ben megjelent Magyarországon a „Neue Zeitung aus Ungarn“ című első, német nyelvű újság, addig Pozsonyban csak Bél Mátyás idejében, 1721-ben látott nyomdafestéket a latin nyelvű Nova Posoniensia. 1764. Július 14-én hagyta el a nyomdát a Pressburger Zeitung című napilap első példánya, amely a második világháború kitöréséig „tartotta“ magát. Majd 1783-ban a PreSporské nowinl és 1794- ben a Magyar Hírmondó tájékoztatta szlovák. Illetve magyar olvasóit. 1845- ben Stúr és társai kiadták a Slovensktje narodnije nowini-t és 1879. március 1-én megjelent az akkori kormány „jóvoltából“ Idő előtt halálra ítélt első pozsonyi szocialista sajtótermék, a Die Wahrheit — hogy csak az „első fecskékről“ szóljunk. CSODÁSÁN ZENGŐ VÁROS Talán Bécsnek, a „dalok örök városának“ közelsége ihlette a régi pozsonyiakat zeneszeretetre. A középkorban használatos első hangszerek a kürtök és tilinkők voltak. Az előbbieket a toronyőrök fújták meg minden órában éberségük bizonyítására, az utóbbiakkal a júniusi máglyaugró kát ösztökélték nagyobb teljesítményre a síposok. A legrégibb városi kamaraszámlák tanúsága szerint mindig tisztességesen díjazták az Idegenből érkező vándorzenészeket, mert változatosságot hoztak a kürtök és tilinkók egyhangúságába. A Szent Mártonhoz címzett dóm-iskolában a 17. században létesítettek külön rajzés zenetagozatot, ahol a városi zenészeknek tökéletesíteniük kellett magukat a fúvás-sípolás mesterségében. valamint további hangszerek kezelésében. Lakodalmaik alkalmával viszont a városi zenészek nem játszhattak az ún. portativ kisorgonán, mert ez „tisztességtelen versenyt“ jelentett volna a székesegyház orgonistájával szemben. 1660-ban született városunk falai között Kusser Zsigmond, egy evangélikus sekrestyés fia, aki az opera térihódítása után minden idők egyik legnagyobb karmesterévé dolgozta fel magát. A mai Vük KaradZiő utca évszázadokon keresztül az ő nevét viselte. Miután a török seregek elárasztották Magyarország tetemes részét és Pozsony lett az ország fővárosa, a közben megalakult számos helybeli zene- és énekkar mellett az első cigányzenészek is hallatják magukat, akik az ellenség elől menekülve „biztonságosabbnak“ vélték a város törökmentes övezetét. — Pozsonyi „Dunavízzel keresztelték“ továbbá Hummel Nepomuk János magyar zeneszerzőt és zongoraművészt, Mozart tanítványát. Neves külföldi operatársulatok sűrűn vendégszerepeitek a városban, de egyes gazdag mágnások magán operaénekes-együtteseket is tartottak fenn saját költségükön. A pozsonyi zenekedvelők számos operát és hangverseny! hallgathattak végig Joseph Haydn, Liszt Ferenc, Johannes Brahms stb. vezénylete alatt itteni szereplésük idején. Később Anton Grigorjevics Rubinstein orosz zeneszerző adott itt hangversenyt, amelynek 5000 forintnyi hozamát egy Hummel-szobor felállítására adományozta. AMÍG EGY SZÍNHÁZ ELJUT ODÁIG... A városba érkező vándorszínészek és színtársulatok a 18. század elején bizony sanyarú körülmények között tengették életüket. Állandó színházterem híján néha télvíz idején Is afféle szabadtéri előadásokat rendeztek a Mihálykapu alatti várárok lövöldéjében, gazdátlan kertekben, később kiskocsmákban, majd a mai „Nagy feren* cesek borozója“ melletti Mirbachpalota egyik termében. És mivel a 17. század végéig kizárólag ún. passiójátékokat adtak elő a felekezeti iskolák növendékei papok felügyelete alatt, a városba bocsátott vándorkomédiások annál féktelenebből kezdtek „tombolni“ kevésbé színvonalas fellépéseiknél. 1741-ben a pozsonyi rendek háromemeletes faalkotmányt építettek a mai Notre Dame templom helyén Mária Terézia méltó fogadtatására, alhol az ő tiszteletére már csak operákat és komoly színműveket adtak elő. Az országgyűlés befejeztével le Is bontották ezt a faépítményt, a színművészet tehát újra „vándorútra“ kényszerült 1776-ig, amikor elkészült a gróf Csáky György alapította első városi színház. 1800-ban az épület szerződésileg átment a város tulajdonába. De miután 1881-ben leégett a bécsi Ringtheater és csaknem ezer néző bentpusztult, a városi tanács beszüntette az előadásokat és nemsokára le is romboltatta az ugyancsak tűzveszélyes városi színház épületét. Ä Múzsa harmadszor is kezébe vehette a vándorbotot, de 1886-ban 340 000 forint költségráfordítással elkészült mai alakjában az új városi színház. Az ünnepélyes megnyitó előadáson Jókai Mór „Lidércfény“-ét mutatták be. A színházépület átépítése és bővítése újból folyamatban van. (Folytatjuk) K. E. SZABAD FÖLDMOVÜ 13 1989, május 3.
