Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-26 / 17. szám
Az állatokból nyert gyógyszerek HASZNOS TUDNIVALÓK. Legtöbb gyógyszerünket a növényekből nyerjük, vagy legújabban szintetikus úton gyártjuk, de nagyon sok azoknak az orvosságoknak a száma is, amelyeket az állatokból nyerünk. Cikkünkben ezekről a gyógyszerekről szeretnénk olvasóinknak rövid áttekintést nyújtani. Egyik legrégebbi állati eredetű gyógyszerünk az állati vagy orvosi szén (carbo animalis), amelyet állatok véréből, bőréből és csontjából készítenek. Az állati szénnek nagyon nagy a felszívó hatása, és ezért szájon át bevéve a gyomorból és a belekből nagy mennyiségű mérget, vagy romlott anyagot képes magába szívni. A lanolin, vagy gyapjúzsír nem más, mint a juhok faggyúmirigyeinek a váladéka. Hasonló jellegű anyag a halzsír is, amelyet a cetek bőr alatti kötőszöveteiből állítanak elő. Ezek az anyagok nagyon sok kenőcs alapanyagát képezik a bőrgyógyászatban. A cetekből készül a májolaj Is, amely nagymennyiségű A- és D-vitamint tartalmaz, amely vitaminok fontosak a csontok felépítésénél és a szem jó működésénél. A tokféle halak úszóhólyagjából készül az angoltapasz alapanyaga. Ugyanígy hal-eredetű az ichtyol-kenőcsök alapanyaga is. Sok orvosság bevonására használják a zselatint, amelyet borjúlábból állítanak elő. A juhok és a kecskék vékonybeléből sebészfonal készül, amelyeknek az a nagy előnyük, hogy a seb gyógyulásával a szervezetbe felszívódnak és nyomtalanul eltűnnek. Maga a sebvarróselyem is állati eredetű, hiszen a selyemhernyó terméke. Állati eredetű a tejcukor is, amelyet édes savóból állítanak elő. Használják gyógyszerek hígítására, s ezenkívül mint enythe hashajtót is. Tejből nyerik a kazein-nevű fehérjét, amely több kenőcs és tápszer anyagául szolgál. A fermentumok közül, amelyek nagyon megkönnyítik az emésztést, meg kell itt említeni a papszint, a gerinces állatok gyomrának egyik legfontosabb fermentumát és emésztésnél a fehérjéket bontja alkotóelemeire. A papszint frissen vágott háziállatok gyomrából vonják ki és tejcukornál keverve emésztési zavaroknál írják elő. Nagyon sokoldalú felhasználásnak örvendenek a modern gyógyászatban az állati eredetű hormonok, amelyek a belső elváltozásé mirigyek váladékai. Ezeket legalábbb dióhéjban sorolom fel. A thyroxin, a pajzsmirigy hormonja, amelynek nagy szerepe van a normális növekedésnél és a normális szellemi tevékenységnél. Hiánya törpenövéshez és szellemi elmaradottsághoz vezet. Igaz, hogy szintetikusan is előállítható, de részben állati pajzsmirigyekből készítik. A mellékpajzsmirigyek hormonja a parathormon. Fontos szerepet játszik a foszfor és a kálium (mész) felihasználásában a szervezetben. Hiánya okozza a tetániát, amely görcsökben megnyilvánuló betegség, elsősorban legjobban az idegrendszert támadja meg. Sok hormont nyernek a hipofíziséből (agyfüggelék), mint például a corticotropint. Háziállatok és bálnák agyfüggelékéből nyerik. Reumatikus megbetegedéseknél és más súlyos betegségeknél van jó gyógyító hatása. Az ugyaninnen kivont úgynevezett gonadotropint a nemiszervek zavarainál alkalmazzák sikeresen. A szarvasmarhák és sertések hasnyálmirigyéből nyerik az inzulint, amely az egyetlen valóban hatásos gyógyszer a cukorbetegség kezelésénél. A mellékvesékből kivont cortizont ugyanazoknál a megbetegedéseknél használják, mint az előbb említett corticotropint. Marhatüdőből és májból nyerik a heparint. Véralvadást gátló gyógyszer és nagyon hatásos például a trombózis kezelésénél. Hasonló hatású a hirudin, amelyet a piócák nyálkamirigyeiből nyernek. A kőrisbogár cantharidint tartalmaz. Sok ragtapasz alapanyagát képezi. A mélh, a kígyó, a varangyosbéka mérgéből erős fájdalomcsillapító szereket készítenek. Kígyóméregből van a Viperalgin nevű injekció. Nagyon jó hatású ischiatikus és reumatikus izületi fájdalmaknál. Fájdalomcsillapító hatása van a méhméregből készült Virapin kenőcsnek is. .A varangyok mérgét, a bofotalínt ugyanerre a célra használják fel. Természetes, hogy van még sok más állati eredetű gyógyszer, de itt nincsen hely ezeknek aprólékos felsorolására. Megelégszünk e rövid ízelítővel, amely arra hivatott, felhívja figyelmünket arra, hogy az állatok húsukon, tejükön és bőrükön kívül orvossággal is ellátnak bennünket. MUDr. juhász István, Tiszacsernő Tudomány a gyakorlatért A szövetkezeti tagoknak a szociális ellátásba beszámító jövedelmei A szociális ellátás kérdésében végrehajtott újabb rendezés kibővítette a szövetkezeti tagok azon munkajövedelmeinek körét, amelyek döntőek a szociális ellátás juttatásainak kiszámításánál. Azokról a juttatásokról van szó, amelyeknek összege a szövetkezeti tagok munkadíjazásának nagyságától függnek. Az új rendelkezés szerint munkajövedelemnek számítanak az EFSZ gazdasági eredményeiből adott nyereségrészesedések is. Az ilyen jövedelmet a betegség idejére valamint a szülési szabadság időszakára adott táppénz kiszámításaikor és a nyugdíjigény esetén a nyugdíj összegének megállapításakor is figyelembe vesznek. Továbbá az új rendelkezés eleget tesz az EFSZ-ek VII. országos kongresszusán hozott határozat követelményének, hogy a nyugdíjak megállapításakor beszámítsák azt a hozzájárulást is, amit az EFSZ fizet a szövetkezeti földművesek szociális ellátása költségeinek részleges térítése címén. Ennek az intézkedésnek értelme és célja, hegy a szövetkezeti földművesek nyugdíjbiztosítása terén olyan hasonló munkajövedelmet érhessenek el, mint amilyen az alkalmazotti munkaviszonyban álló dolgozók nyugdíjilletményeink kiszámításához szolgáltat alapot. A szövetkezeti földművesok nyugdíjbiztosításának új rendezése megszabja, hogy a szövetkezet által a szociális ellátás költségeinek részleges megtérítésére fizetett összeget a szövetkezeti tag munkatevékenységéből eredő jövedelemnek minősítsék. Ez azt jelenti, hogy az 1964. január 1-től 1967. december 31-ig terjedő időszakra a szövetkezeti tagok munkajövedelmei 11,2 százalékkal és 1968. január 1-től 12,5 százalékkal emelkednek. így a szövetkezeti tagok nyugdíja, amelyeket 1969-től kezdődően állapítanak meg emelkedik. 10 SZABAD FÖLDMŰVES Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az EFSZ által fizetett hozzájárulást, amellyel a szövetkezeti tag munkajövedelme a szociális ellátás szempontjából emelkedik, nem fogják feltüntetni az EFSZ-eken vezetett nyilvántartási lapokon. Ezt a Nyugdíjintézet csak a nyugdíj összegének kiszámításakor veszi figyelembe. Az elmondottakból kitűnik, hogy az EFSZ által fizetett költségtérítést nem számítjuk be a szövetkezeti tag azon munkajövedelmébe, amelyből a betegség esetén, illetve a szülési szabadság idejére adott táppénz kiszámítását végzik, hanem csak a nyugdíjbiztosítás vonalán a nyugdíjilletmény kiszámításához szükséges jövedelem összegébe. —r— A szövetkezeti földművesek szociális ellátásáról Mint szövetkezeti tag rokkantsági járadékot kapok. Súlyos testi sérülést szenvedtem el, amit nem minősítettek munkabalesetnek. Ezzel indokolták azt, hogy táppénzt csak két hónapig kaptam. Helyes ez? A baleset következtében ugyanis féllábamat vesztettem el. Számomra most fontos az, hogy mint rokkantsági járadék-élvező váilalhatnám-e a mázsakezelő tisztséget az EFSZ-ben. A szövetkezetben azt mondják, hogy mint rokkantsági járadékos nem lehetek egyúttal alkalmazotti viszonyban is. jövőre töltöm be hatvanadik életévemet. jelige: „Szeretnék még dolgozni“. A szövetkezeti földművesek szociális ellátásáról szóló törvény 12. §-a értelmében a rokkantsági vagy aggkori járadékot élvező személynek 60 munkanapot meghaladó táppénzt valóban csak akkor lehet kifizetni, ha munkaképtelensége tényleg munkabaleset következménye. Amint írja, esetében szintén nem áll fenn a munkabaleset ténye, ezért a táppénz Is — a törvényes meghatározások értelmében — csak 60 munkanapra adható. A szociális ellátásról szóló jogi előírások ugyan nem tartalmaznak olyan meghatározást, amely szerint a teljes rokkantsági járadékot élvező nem lehetne egyúttal munkaviszonyban, alkalmazásban is. fgy van ez azokban az esetekben, amikor rokkantságról beszélhetünk, mely rokkantság baleset következménye, és a testi sérülés csupán könnyebb munkák elvégzésére ad lehetőséget, mint ahogy ez esetében szintén fennáll, tehát az EFSZ mázsakezelőjének tisztségét tölthesse be. Az EFSZ jóakarata mellett tehát ezt a munkát elvégezheti és ilyen beosztásban alkalmazásban lehet anélkül, hogy ez közvetlenül kihatna rokkantsági járadékigényére. Ha viszont betöltötte hatvanadik életévét, kérheti az aggkori járadék megadását, és emellett a szövetkezetben ezer koronáig terjedő keresettel alkalmazásba léphet anélkül, hogy ez befolyásolná nyugdíjának kifizetését. Napjainkban a korszerű termelés, a gazdálkodás, a gyakorlati élet el sem képzelhető a tudomány hatékony közreműködése nélkül. Már ahhoz is, hogy a legegyszerűbb, hétköznapi közszükségleti cikkeket előállítsuk, a gyakorlat igen sok ágazatát felölelő ismeret szükséges, és a tudományos műszaki forradalom feltételei között egyre jelentősebb szerepet kap a tudományos kutatás és kísérletezés. Ezzel párhuzamosan egyre inkább csökken a gyakorlat és a tudományos kutatás közötti, még nem is oly régen jelentős űr. A kutatás és kísérletezés a gyakorlati termelés szerves részévé, a termelés előfutárává válik. Ez a megállapítás teljes mértékben érvényes a mezőgazdaságra is. A mezőgazdasági üzem gazdálkodása a különböző tevékenységek összetett rendszerét jelenti, amelyben az egyes részlet-intézkedések csak elszigetelt hatást fejthetnek ki. Ez tette szükségessé összegezni a mezőgazdaságra vonatkozó tudományos ismereteket, elemezni kölcsönhatásaikat, törvényszerűségeiket és a mezőgazdasági termelés különleges szükségleteinek rendszerbe foglalását Az a szerv, amely a kutatás eredményeit a mezőgazdasági gyakorlat szempontjából alkalmazhatóvá teszi és rendszerezi a Gazdálkodás Tudományos Rendszerének Intézete. Az intézet igazgatójával, Stefan Homolka mérnökkel, valamint az intézet vezető dolgozóival folytatott beszélgetés során bepillantást nyertünk az intézet közel tízéves tevékenységébe. A Gazdálkodás Tudományos Rendszerének Intézete 1961. január 1-én alakult meg a volt Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia önálló szervezési egységeiként. Egyik ágazata szlovákiai hatáskörrel Bratislavában volt. Köztársaságunk államjogi rendezése során 1969. január 1- től önálló intézményként megalakult a Gazdálkodás Tudományos Rendszere Intézetének szlovákiai központja és a Szlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia részét képezi. Az intézet feladatai között említhetjük a mezőgazdasági tudományok hazai és (külföldi tapasztalatainak feldolgozását és gazdasági rendszerezését, a mezőgazdasági termelés távlati terveineik elvi kidolgozását, a tudományos kutatás eredményeinek gyakorlati alkalmazását elősegítő módok javaslását, a mezőgazdasági termelés egyes ágazatainak műszaki fejlesztését célzó megoldások kidolgozását, és gyakorlati megvalósítását. Az intézet állomásai egyes mezőgazdasági üzemek, földművesszövetkezetek, állami gazdaságok mellett működnek és a mezőgazdasági termelés fejlesztésének gyakorlati központjai. Megtaláljuk őket a legkülönbözőbb tájegységekben, ahol a tudományos ismereteket a helyi adottságok szerint módosítják. Az intézetnek Jelenleg 171 dolgozója van Szlovákiában, közülük 24 százalék az adminisztratív és gazdasági alkalmazott, 10 százalék technikus, a többi pedig mezőgazdasági mérnök. E maroknyi gárda jelentős eredményeket ért el a fehérjés és félfehérjés tartalmú takarmányok tartósítási módszereinek kidolgozása és terjesztése terén. Kiváló sikereket könyvelhetnek el az őszi repce termesztésének meghonosításában Észak-Szlovákia és általában Szlovákia olyan vidékein, alhol ezt a növényt, mondhatnánk eddig egyáltalán nem ismerték, és ma már hatalmas területeken termesztik. Az egyes új módszerek gyakorlati bevezetésének javaslását körültekintő, a termelés számos ágazatára kiterjedő elemzés előzi meg. Hiszen minden újdonság bevezetésekor tudni kell, ennek milyen kihatása lesz a mezőgazdasági termelés többi ágazatára, milyen gazdasági eredményeket jelent majd. Ehhez a szakembereken kívül kellő berendezésre is szükség van. A beszélgetés során természetesen munkájuk fájó pontjai sem maradtak rejtve. Az intézet dolgozóit nagyon bántja, hogy eddig nem sikerült elérniük a külföldi tanulmányutak rendszeresítését. Pedig szükségét érzik annak, hogy a külföldön szerzett tapasztalatokat intézetük javára és ezáltal szocialista mezőgazdaságunk fejlesztésére használhassák fel. Most, hogy önálló intézetté alakultak, saját erejükből igyekeznek felvenni a kapcsolatot egyes külföldi mezőgazdasági vállalatokkal és cégekkel, hogy szakembercsere formájában elősegítsék dolgozóik külföldi tapasztalatszerzését a fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országokban. Minden nehézség ellenére szívós, kitartó munkával igyekeznek arra, hogy a tudomány vívmányait a gyakorlatban értékesítsék. Ehhez a munkájukhoz további sok sikert kívánhatunk. Obenau Károly A Szabad Földműves válaszol A BIZTOSÍTÁS MEGFIZETÉSÉNEK HATÁSA A NYUGDÍJ ÖSSZEG MEGÁLLAPÍTÁSAKOR Honcsok András ipolyhídvégi olvasónk aggkori nyugdíj igénye még az új törvény hatálybalépése, azaz 1964. július 1-e előtt keletkezett, így olvasónkra is vonatkozik az említett 1964/103 Tt számú törvény 125. paragrafusa. E rendelkezés értelmében ugyanis, ha a szövetkezeti tag az 1962. április 1. előtti időre nem fizette meg a biztosítási díjat a biztosítás teljes időtartamára, azt az időt, amelyet a hátralék érint, nem számítják be a ledolgozott évek számába és ennek megfelelően szabják meg a későbbi időpontban megállapított nyugdíjat. A biztosítási díj hátralékának megfizetésével a be nem számított idő beszámítható lesz. Hogy ez milyen mértékben befolyásolná a nyugdíj összegét, azt a JNB járadékosztályán tudnák megmondani. Dr. F. J. Milyen személyes munkafelszereléstadolgozóknak? 1969. április 26. Gyakran felvetődik a kérdés, mennyiben kötelesek a földművesszövetikezetek és a többi mezőgazdasági szervezetek dolgozóikat ellátni a munkához szükséges felszereléssel. Ezt a kérdést a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak a személyes munkavédelmi kellékek és munkaruhák biztosításáról és a közös berendezések felszereléséről szóló irányelvei oldják meg. A szóbaníorgó irányelveket a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Közlönyének 5/1968-as részlegének mellékletében tették közzé, és kötelezőek a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hatáskörébe eső összes szervezetre, beleértve az EFSZ-eket is. Az említett irányelvek szerint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mipisztérium hatáskörébe tartozó szervezetek kötelesek dolgozóiknak személyes munkaeszközöket és felszerelést adni olyan esetekben, amikor a műszaki berendezések nem nyújtanak kellő védelmet vagy a technológiai munkamegoldások és a munkaszervezés nem ad kellő biztonságot, illetve a higiéniai és járványmegelözési követelmények ezt szükségessé teszik. A személyes használatra adott óvó munkaeszközök és felszerelések közé tartoznak a védőöltözetek, a lábbeli, valamint más használati cikkek és segédeszközök. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium irányelveinek mellékletében felsorolják mindazokat a foglalkozási- és munkaágakat, amelyekben ilyen védőöltözetet vagy segédeszközöket adnak, s egyúttal feltüntetik, milyen ezeknek az eszközöknek és felszerelési tárgyaknak élettartama. Az egyes biztonsági és higiéniai előírások konkrét formában szabják meg a védőöltözetek és egyéb munkafelszerelés nyújtásának kötelezettségét és módozatait Ha már le is járt a megszabott használati idő, a szervezet nem köteles a védőöltözeteket és egyéb felszerelési tárgyakat kicserélni, amíg ezek céljuknak megfelelnek. Tehát minden esetben a munkahelyen levő tényleges helyzet a döntő, s ezért a szervezet nem köteles minden esetben és minden munkaágban védőöltözetet és felszerelést adni, ha ezt a termelés módszere, a gépi berendezés, illetve a munkahely meg nem követeli. Ugyanígy az új technológiai eljárások bevezetésénél, új munkafeltételek kialakításánál és hasonló esetekben a szervezet feladata a szükséges védőöltözeteket, illetve más felszerelést biztosítani dolgozói számára. A szervezet ezekben az esetekben mindig az illetékes higiéniai és járványmegelőző szervekkel megegyezve jár el. A szervezet ugyanígy a tanoncok számára is biztosít kellő védőöltözeteket és más munkafelszerelést. Továbbá a dolgozók egyéb kategóriájába tartozók (brigádosok, tanítók, termelési gyakorlaton levő diákok) számára is biztosít ilyen felszerelést. A személyes használatra adott védőöltőzetet és egyéb munkafelszerelést a dolgozóknak nem szabad a munkahelyről elvinniük, ez a szervezet tulajdonában marad, és feltűnő módon vagy a szervezet nevével, illetve jelzésével, esetleg a dolgozó nyilvántartási számával kell megjelölni. A szervezet továbbá köteles saját költségein biztosítani a védőöltőzetek és munkafelszerelési tárgyak javítását, tisztítását, fertőtlenítését és mosását. Ezzel szemben a dolgozók kötelessége a használati tárgyak kellő karbantartása és kímélése. Amint megszűnik a dolgozó és a szervezet közötti munkaviszony, ezzel együtt megszűnnek a dolgozóiknak a védőöltözetek és egyéb felszerelési tárgyak nyújtásával szemben támasztott igényei is, és kötelesek ezeket a személyes használatukba adott munkavédelmi eszközöket a szervezetnek visszaszolgáltatni. Ha a dolgozó a neki adott felszerelési tárgyakat elveszti, tönkreteszi, vagy kárt tesz bennük, a szervezetnek jogában áll a körülményektől függően tőle az okozott kár megtérítését követelni. —k—
