Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-05 / 14. szám

KULTÚRA. Igények és szükségletek Mindazok, akik érdeklődnek a mű­kedvelő színjátszás iránt, tele vannak elképzelésekkel, ötleteikkel, gyakran hasznos Javaslatokkal. Van úgy, hogy ezek az ötletek ellentétesen csenge­nek — vita támad belőlük, majd hasznos konklúzió, amit értékesen használhatunk fel a Járási, kerületi vagy más országos méretű rendezvé­nyeinken. Ezekből az elképzelések­ből fakadó indítékok képessé teszik ez egyént is arra, hogy a kedvező és kedvezőtlen körülmények, a kelle­mes és olykor kellemetlen tények és (helyzetek, az előretörekvés és az át­meneti visszazökkenések szövevényes hálózatában {elismerhesse a haladás fő vonalaiban mutatkozó tennivalókat. S ez így helyes, mert bal lenne, ha műkedvelő színjátszóinknak nem len­ne egyéni véleménye, alkotó gondo­lata, s nem lennének optimista cél­kitűzései, A nevelőmunka egyik kulcskérdése, hogy színvonalasan nevelten. A tár­sadalmi és gazdasági életünkben be­következett változások ts ezt sürge­tik! így hát köznevelésünkben is szá­mos tartalmi és módszertani kérdés „átszervezése“ válik szükségessé. El­vi, szervezeti és nem utolsó sorban módszertani kérdések merülnek fel, amelyeket ma már nem egyszerű prog­ramegyeztetéssel kell elintézni, ha­nem olyan közös és iránytmutató programmal, amelynek keretén belül az akcióprogram kulturális tézisei Jutnak előtérbe. Ez nem zárja ki az önálló kezdeményezéseket, a helyt akciókat, de feltételezi a magasabb­­szintü népművelési koncepciót. Szük­ségesnek bizonyul mielőbb megterem­teni a művelődéspolitikai feladatok és a lakosság művelődési igényeinek áz összhangját. S ha ez valóra válik, bizonyosak lehetünk abban, hogy mű­kedvelő színjátszó mozgalmunk tevé­kenysége Ismét gyümölcsözőbb lesz. Szükséges tehát egy hálózati és mód­szertani központ létrehozása, amely kimondottan a hazai magyar népmű­velési célok szolgálatában fejtené ki elméleti, főleg gyakorlati munkáját. Van az országban több jólmüködő szervezetünk, ahol gyakran és rend­szeresen mutatnak be színdarabokat. Járásainkban bőven találhatók olyan pedagógusok, akik a művészeti tömeg­­mozgalom valamelyik ágában szíve­sen vállalják egy-egy csoport veze­tését. De ezek az emberek, a határta­lan lelkesedésük mellett, Joggal igé­nyelik azokat a szakmai ismereteket Is, amelyek a régi és az ó| problémá­kat taglalják. Bebizonyosodott ugyan­is, bogy a lelkesedés és a tehetség nem mindig elegendő. Csupán nélkü­lözhetetlen feltétel, ami szorgalom, állandó önképzés és tanulás nélkül nem teljes értékű. Ezért a prtncípu­­mot, a vezérelvet kell összhangba hozni a társadalmi Igényekkel. Egy­bevetni korunk népművelésének cél­kitűzéseivel, ami azt Jelenti, hogy az elért gyakorlati eredmények tapasz­talatainak leszűrésére és főleg hasz­nosítására kell törekednie. S ha fej­lődésünk fokát aktív színjátszó cso­portjaink színvonalához mérjük, nyil­vánvaló, hogy nem a műkedvelőknek kell ezt vagy amazt bebizonyítaniuk. A színjátszás társadalmi életünk szerves tartozéka. És ott. ahol a vi­tázó szocialista műveltség légköré­ben él és fejlődik, s aktivitása leg­alább akkora szellemi erőfeszítésre képes, mint az a néző, aki látott már értékes színjátszást, ekkor a kívánt mérce Is egyet Jelent a színvonallal. Egy-egy Járás Ily vonatkozású szín­vonala viszont sok mindenben függ a Járási dramaturgiai tanácsok mun­kájától, a népművelési koordinációs bizottságok tevékenységétől. Az ifjú­sági alkotó versenyek elegendő alkal­mat nyújtanak a felméréshez. Ezért nagy felelősség hárul a Járást zsű­rikre, mert pótolhatatlan pedagógiai hibát követ el, ha egy-egy bemutatott színdarab után a rendező nem kap kimerítő magyarázatot, ha a szerep­lőket nem értékeli kellő komolyság­gal, és figyelmen kívül hagyja a csoport összmunkáját, céltudatossá­gát. Módszertant és szervezési hibát követ el viszont akkor, ha vetélkedő után nem vitatkozik kellő hozzáértés­sel a bemutatott színdarabok stílu­sáról, eszmei-művészi koncepciójáról és ennek során a hazai műkedvelő színjátszásról és egyéb esztétikai problémákról. írásomat úgy szeretném közrebo­csátani, mint előhangot a márclusban­­áprilisban zajlő Járási találkozókhoz. Mert minden Járásban megrendezik a színjátszók vetélkedőjét. Ezért szó­lunk a rendezőkhöz, a dramaturgiai tanácstagokhoz, akik az irodalom és művészeti megismerés módszerével, az élet szüntelen figyelésével és ihle­tett tolmácsolásával haladnak életünk nagy eszméinek nyomában, akik ké­pesek arra, hogy összegyűjtsék a té­nyeket, az eredményeket és tapaszta­latokat, elemezzék a bevált módsze­reket, hogy a Jövőben még értékesebb szinten állhassanak ki a közönség, a közvélemény elé. Szuohy M. Emil A közgyűlés margójára A lapnk már hírül adták, hogy a csehszlovákiai magyarok egyetlen szervezete, a CSEMADOK országos szinten értekezett. A küldöttek is visz­­szatértek alapszervozeteikbe és öröm­mel, talán Jugos büszkeséggel mesé­lik társaiknak, barátjaiknak, hogy szervezetünk húsz éves munkáját megbecsülik, értékelik és elismerik az arra legilletekesebhek, pártunk és kormányunk vezető körei. Megkap­tuk a Munkaérdemrendet. Bizonyára akadnak majd „jóaka­róink" között néhányan olyanok, akik Injcsóválással veszik tudomásul ezt a visszavonhatatlan tényt, de ez ne csöggesszen cl henniinket. A fontos az, hogy végre egy olyan társadalmi rend építéséhez láttunk, melyben csakis a tiszta emberi magatartás, a józan igyekezet, az ország és a nép érdekeit szolgáló cselekedet kaphat helyet. Tagadhatatlan tény, hogy a CSEMADOK megalakulása éta szün­telenül azou fáradozott, hogy a hasz­nos cél érdekében összefogja és irá­nyítsa a hazai magyar dolgozókat. Ezt mindig a CSKP legjobb törekvéseinek szellemében cselekedte. Nehéz időket éltünk meg az elmúlt húsz esztendő­ben. Bizonyára hibákat is követtünk el. sokmindent okosabban. Jobban is lehettünk volna, de kétségtelen, hogy hazafisághél. a szülőföldhöz velő bő­ségből és ragaszkodásból kitűnőre vizsgáztunk. A rendkívüli, X. közgyűlésen is ezt erezték a küldöttek. Fővárosunk felszabadulásának szimbóluma Nem akadt egyetlen olyan ielszó­­laló sein, aki kicsinyes, egyéni ér­dekek követésével figyelmen kiviil hagyta volna a közös érdekeket. Okosan, fegyelmezetten és bátran, korunkhoz méltó emberi magatartás­sal foglaltunk állást az egész orszá­gunkat érintő kérdésekben. A csehszlnvákial magyarság, vi­­sznnylagos szabadságának húsz éve alatt, felnőtté vált, komoly társadalmi és politikai tényezővé érett. Semmi­lyen szinten nem lehet többé figyel men kívül hagyni minket az ország ügyeinek intézésében. Szól kérünk és szél kell kapnunk az élet minden tnrUletén, hiszen az ember egy közös­ség eleven része, alkotó eleme, már­pedig csak olt lehet boldog közösség­ről beszélni, ahol elégedettek, boldo­gok és életerősek az egyének is. Mi nemcsak saját magunkért rselek­­szttnk. Általunk egy ország lehet (re­méljük lesz is) gazdagabb, életképe­sebb. Aki a mi kibnntaknzódásunk útjába akar állni, az saját emberi mivoltát gyalázza meg, saját hazáját taszítaná vissza a történelmi és po­litikai elterdülések korszakába, vagyis nemzetiségre való tekintet nélköl, minden csehszlovák állampolgárnak közös ellensége. Az idő csakis a haladásnak, az egymásra utaltság okos felismerésé­nek és megértésének kedvez. SZENK SÁNDOR „Az írónak még a lába nyomát sem közelíthetem meg. Tehát nem kenye­rem az írási De azért mégis szeretek írni, mert Jól esiik az embernek, ha néha-néha mások előtt kitárhatja szívét." — írja legutóbbi levelében BUJDOS lánog. fmelyi nyugdíjas. Ebből a leveléből megtudtuk azt Is, hogy az újságszerkesztőségekkel való kapcsolata nem mai keletű. Harmincöt éves volt, amikor az első cikkével kopogtatott a szerkesztőségek ajta­ján. Akkor azzal bíztatták, hogy bár gondolatat Jók, de mégis helyeseb­ben teszt, ha az eke szarvánál marad. A tanácsot megfogadta: ott maradt, mert nem akart ő hívatásos író lenni. De az írásról nem mondott lel S per­sze továbbra Is útnak lndjtotta a hosz-Isten veled édes Piroskám A CSEMADOK naszvadl szervezeté­nek színjátszót az elmúlt évben Dosz­tojevszkij „Két férfi az ágy alatt“ című színművével első helyen végez­tek a Járási színjátszó fesztiválon. Bár technikai okok miatt a kerületi ve­télkedőre nem ikerült sor, mégis a naszvadiak kerületi méretben ts II. osztályú minősítést kaptak. A színjátszók ez év januárjában bemutatták Szenes Iván — Dohos A1 lila: „Isten veled édes Piroskám" cí­mű operettjét. A rendező Holubek László, a szövetkezeti klub vezetője volt, és talán az ő gazdag színházi tapasztalatának köszönhető az operett nagy sikere. A mlni-beat operett nemcsak a ha­zai közönséget hódította meg. hanem a többi Járásban is oszthatatlan sí­ikért aratott. A nagy sikerre jellemző, hogy már eddig tízszer Játszották és a meghívások szerint még legalább negyven helyen lejátsszák az operet­tet. Ezzel kapcsolatban Holubek Lász­ló a következőket mondja. — Úgy tervezzük, Ihogy a tavasz folyamán ellátogatunk Kelet-Szlovákta néhány községébe. Ezt követően pe­dig a kiskőrösi járásba ts [Magyar­­ország). Külön említést érdemel az operet­tet kísérő Melódia néven Ismert nép­szerű zenekar, amelyet Miskolci János Irányított. A komáromi járásban ez az egyedüli zenekar, amely 1B regisz­teres Matador vlllanyorgonával ren­delkezik. A klub vezetője nagyon elégedett a színjátszók munkájával, mert a fia­talok fegyelmezettek, s nagy kedvvel játszanak. Ezért vannak olyan elgon­dolások Is, hogy Imely és Martos községek színjátszóival közösen egy állandó színjátszó csoportot szervez­nek, amely minden hét végén szere­pel majd a szomszédos községekben Emellett azon Is fáradoznak, hogy szlovák színjátszó csoportot is létesí­tenek. Holubek László, a szövetkezeti klub vezetője még nem régen működik a komáromi Járás egyik legnagyobb fa­lujában, de már ez a rövid idő is Igazolta sokoldalú, Jő munkásságát. Andriskin József szú téli estéken készült írásait a szer­kesztőségek felé. S nem hiába, mert bár hosszú várakozás után, de az írását mégiscsak megjelentek. Állítása szerint több alkalommal vitacikkeket is írt, melyekben őszin­tén kifejtette véleményét, mely meg­egyezett a falusi szegényparasztok vé­leményével. Ilyen esetekben természe­tesen óvatos volt, álnevet használt. Rájöttek és többször sürgették, hogy tárja fel kilétét. A sürgetésekre az alábbi verssel válaszolt az egykori szerkesztőség­nek: Jobbágy volt az édesapám Urak rabszolgája, De lelkében ott lobogott A szabadság vágya. Zsellér Gergely fia vagyok Nem vagyok én báró, Nem visz engem üveghlntón A Kesely, s a Sáró. Hat hold földet örököltem Dolgozgatok rajta. Egyet-kettőt vettem (hozzá Így lettem kisgazda. Zsellér lános az én nevem, Nem Ismer a rendőr. Nyugodtan alszik miattam Szolgabírő s csendőr. Békességben, csendben élek, De biz' ez csak látszat. Mert szivemben fészket rakott A fekete bánat. Új könyvek A Madách Könyvkiadó legfrissebb újdonságai közül a következő kiad­ványokat ajánljuk olvasóink szives figyelmébe: Jiff Mucha: ELMOSÓDOTT ARC Az immár élete delén túljutott író első művel a háború alatt Jelentek meg I,ondonban. Röviddel a háború után már Prágában kezdett publikál­ni, és minden regénye (Tűz a tűz el­len, A leégett vetés, Üvegfal, A há­ború folytatódik) megérdemelt sikert aratott. Az elmosódott arc az ötvenes évek társadalmának emberi problé­máit mutatja be józan bölcsességgel. A könyvet Zádor Margit fordította magyarra (14.— Kési. Jnhann Dávid Wys*. ROBINSON CSALÁD A regény története valamilyen ti­tokzatos Egyenlítő környéki földré­szen Játszódik, ahová hatnapos vihar után vetődnek partra hőseink: egy svájci házaspár és négy fiuk. Ezer és ezer kedves, szórakoztató, és Izgalmas kaland közben hódítják meg maguk­nak kis tartományuk buja trópust növényzetét és azt a töménytelen sok állatfajtát, amely több világrész fau­nájának egyedülálló keverékét aikot­­|a. A fordítás és átdolgozás Fazekas László munkája (15.50 Kis). Szilágyi Ferenc: F0NIXMADÄR Zrínyi Miklósnak, a költőnek és hadvezérnek állít méltó emléket ezzel a könyvével a szerző. A rendkívül gazdag élet leírását egykorú doku­mentumok másolatai egészítik ki (12.— Kős). Thury Zsuzsa. APOLLONIA KISASSZONY VENDÉGEI A Csíkos Könyvek sorozatában Je­lent meg ez a bizonyára nagy érdek­lődésre számottartó regény. A sok szívvel, gazdag kedéllyel és finom arányokkal megalkotott művet Retch Károly megkapóan szép rajzai díszí­tik. lókai Anna. KÜTÉL NÉLKÜL Egyéni liangú, szigorúan zárt no­vellákat és gazdagon motivált, érett elbeszéléseket tartalmaz a fiatal író­nő könyve. „Novelláimnak ez az első gyűjteménye ... Szeretem a történe­teket, mert tudom, hogy ami velünk igazán történik, annak önmagában is megvan a jelentése. Szeretem az újat, a valóban korszerűt... Érdekel a sor­sunk“ — mondja Jókai Anna köteté­vel kapcsolatban (15.50 Kis). Émile Zola: NANA Vajthö László fordításában látott Ismét napvilágot a kiváló francia író világhírű alkotása a Világirodalom Remekel sorozathan. Az utószót Bajo­mi Lázár Endre írta (21.— Kős). Berzsenyi Dániel összes művei Ez a kötet bizonyára nagy örömet szerez a magyar könyv, a klasszikus magyar irodalom értőinek és barátai­nak. Az ünnepélyes kötésű könyv a kiváló magyar költő tel|es életművét tartalmazza (2950 Kős). Bárány Tamás: RÁKÓCZI ZASZLAI Az Író ú) kiadásban megjelenő, nép­szerű történelmi regénye két főhőse sorsán keresztül az egész Rákőczi­­korba kitűnő betekintést nyerünk. Esze Tamás zászlóbontásától kezdve látjuk a kor nagy csatáit, megismer­kedünk a vezérekkel, közkatonákkal és megtanuljuk tisztelni a szabadsá­gért fegyvert ragadó népet (Móra Könyvkiadó — 18 — Kős). SZABAD FÖLDMŰVES 1 3 1989. április 5. „Nem vagyok író“

Next

/
Thumbnails
Contents