Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-29 / 13. szám

K ULTI) R A. ÉJFÉLI BESZÉLGETÉS SZÍNHÁZRÓL KÖZÖNSÉGRŐL Dröfi Mátyás, a Magyar Területi Színház nemrég kine vezett fiatal igazgatója a legutóbbi pozsonyi előadás után meghívta a sajtó képviselőit és néhány funkcionáriust, hogy megvitassák a színház problémáit es a hogyan to­­vább-ot. A baráti légkörben lefolyt beszélgetésen újból felvetődtek azok a kérdések, amelyek kerékkötői a szín­ház fejlődésének. Emellett nagyon sok szó esett a falusi közönségről, s sajnos elhangzottak elmarasztaló hangok is. Dráti Mátyás, a MATESZ fij igazgatója Nézzük hát meg mélyebben, ml ts a helyzet e mai közönséggel. Még ezelőtt egy másfél évűiddel is ünnep volt a faluban, ha az egyet­len hivatásos színházunk előadást hirdetett. A művelődési otthon szín­házterme a legtöbb helyen kicsinek bizonyult, és egymás hegyén-hátán tolongtak az emberek. Manapság nincs ez így, s bizony sokszor fáradtságos szervezéssel Is nagyon nehéz közön­séget biztosítani. Sokhelyütt ugyan az állami gazdaságok, egységes főldmfl­­vesszövetlkezetek, vagy más szervek megveszik a jegyek egészéi, de ez nem garancia arra, hogy a megvásá­rolt jegyekkel elegendő közönséget biztosítottak. Ez talán azt jelentené, hogy tizen­öt évvel ezelőtt színvonalasabbak voltak a színház előadásai? Semmi esetre sem. Színházunk so­kat fejlődött az utóbbi években. Csak­hogy a falun élők sem topogtak egy helyben. A közönség Ízlése nagyot változott, mert változott a falusi, e paraszt életforma. Ma már legtöbb embernek szépen berendezett otthona van, s azt akarja, ha színházba megy. ott ts meglegyen a kényelme. Ezért szépen berendezett kultúrházba akar­nak lárnl, ízléses, korszerű díszlete­ket látni, mert az otthonukban ts ez veszi körül őket. Hivatásos színészeink sokat panasz­kodnak (joggal), hogy hideg, alig fű­tött teremben kell átöltözni és ját­szani. Ez a kellemetlen állapot e kö­zönséget ugyanúgy érinti, s bizony legközelebb ők is meggondoljak, ott­hagyják-e meghitt családi fészkűiket. A másik ok, amely elvonja a közön­­céget a színháztól, a televízió. Az embereiknek ki sem kell mozdulniuk a meleg lakásból, és úgy láthatják két-három ország legnevesebb színhá­zainak az előadását. Ez már nemcsak kényelmes színház-nézést jelent, ha­nem mást is, mércét, amellyel a nívő­­kfllönbséget le tudják mérni. Igaz, a színház berkeiben vannak olyanok Is, akik nem nagyon hisznek a falusi közönség fejlődésében, mivel Itt-ott még manapság Is „bekiabál­nak" az előadásba és gúnyos meg­jegyzéseket teszneik. Valóban előfor­dul még ilyesmi. De abból, ha egv-két kapatos, vagy félkegyelmű megfeled­kezik magáról, még nem lehet a né­zők színvonalát lemérni. Feltehetnénk úgy Is a kérdést, hogy a televízió korában Igényll-e e falusi közönség a színházat. Azt hiszem, erre a MATESZ múlt évi látogatottsága Is elég bizonyíték, hogy szükség van a színházra. Ter­mészetesen a televtzlő törvénysze­rűen gyorsabb fejlődést követel e színháztól, s egyben szinte tudomá­nyos kutató tevékenységet is. Vagyis a lehetőségekhez képest, figyelembe kell venni a közönség Igényét Tény, hogy ebből a szempontból « területi színházra roppant nehéz fel­adat hárul, mivel a városi és falust közönségnek játszanak, és zenés víg­játékok, operettek lejátszására egy­előre nincs lehetőségük. De ettől elte­kintve az időnkénti alapos felmérés sokat jelenthetne a színház irányí­tóinak. Azt hiszem a falusi közönség meg­nyeréséért úgy Is sokat tehetne a színházunk, ha rendszeresen játsza­nának mesejátékot. Ha ez így történt volna a kezdet kedetétől, a mesejáté­kok gyereknézői a ma már húsz­­huszonötévesek közül legtöbben rend­szeres látogatói lennének a MATF.SZ előadásainak. De Jobb később, mint soha. és az ö| Igazgató már tervbe vette, hogv rövideséé műsorra tűznek egy-két mesejátékot. A jó színházi előadás — e közön­ségsiker, a megfelelő darabok kivá­lasztása mellett — a rendezőn és a színészek teljesítményén múlik A MATESZ-nál örök gond a színész­probléma, mert nincs biztosítva a kellő utánpótlás. Állandóan vita tár gyát képezi, hegy hol tanuljon a szf­­nészreménység, Pozsonyban-« avagy Lányok, figyelem! MEGRENDEZZÜK A MEZÖGAZOASAGBAN DOLGOZ© MAGVAR LEÁNYOK SZEFSÉGVERSENVÉT! cím birtoklásáért versenyezzenek! A SZÉPSÉGVERSENYRE JELENTKEZHETNEK: — az egységes földmúvesszövetkezetekben, — az állami gazdaságokban, — s egyéb mezőgazdasági szervezetekben dolgozó leányok — valamint a magyar tannyelvű mező gazdasági középiskolák leány-tanulót! A jelentkezők korhatára: 17-től 25 évlgl ¥ A versenyen résztvevő és jő helyezést elérő leányok értékes jutalomban részesülnek! 1. a „MISS SZABAD FÖLDMŰVES“ jutalma IMItl korona 2. helyezett jutalma...........................................'000 korona. T helyezett jutalma . 500 korona, 4.—10 helyezettek értéke» ajándéktárgyakat kapnak. A jelentkező lapon tüntessék fel. vezeték és keresztnevüket, születési időt, lakásuk pontos címét, munkahelyük címét és a munkabeosztásukat, s mellékeljék fényképüket! A jelentkezéseket április 10-lg várjuk a Szabad Földműves szerkesztőségébe, Bratislava. Suvorovova 16. szám alá. Budapesten. Azt hiszem, hogy a szín­ház elsősorban a szép sző tolmács«. Ebből a fő szempontból kiindulva a leghelyesebb lenne, ha végre vala­­hára elintéződne, hogy Budapesten legyen a MATESZ számára is színész­­képzés. Természetesen a főiskolásokat kötni kellene valamilyen módon, hogy a diploma megszerzése után va­lóban a MATESZ-ben tevékenykedje­nek. Ha Jelenleg nincsenek Is különleges tehetségű sztárok a MATESZ-ban, a közönség joggal elvárja, hogy ez együttes kimunkált, összehangolt le­gyen, vagyis ne legyen gyenge színé­szi teljesítmény. Ennek pedig az elő­feltétele, hogy a tehetség mellett le­hetőleg legtöbben elvégezzék a Szín­művészeti Főiskolát. (Félreértés ne essék, vannak a színházunkban kü­lönlegesebb Iskolázás nélkül Is tehet­ségesek, akik még most Is a színház erősséget. I Természetesen ezt a kérdést nem lehet máról holnapra megoldani, és ezért talán helyes lenne, ha Magyar­­országról is szerződtetnének színésze­ket. (Azt hiszem, a szóba került má­sodik magyar színház kérdése, amely sok szempontból nagyon fontos lenne, másképp aligha oldható meg.) De ha ez nehézségekbe ütközik, azzal Is so­kat lehetne tenni a közönség meg­nyeréséért, he vondégszereplnkot szerződtetne a színház Magyarország­ról, esetleg romániai es jugoszláviai magyar társulatoktól. Ezt e kérdést leghelyesebb volna csere formában megoldani. Azt hiszem ez a rendezők­re Is vonatkozhatna. Igaz, a rendezés kérdésében különbözők a felfogások, és vannak, akik más nemzetek szín­házainak rendezését tartják jobbnak. Ogy gondolom, a közönségünk menta­litásához mégis a magyar színházak rendezést felfogása áll legközelebb. A színész és rendezőcseréhen azon­ban szükség lenne még jobb kapcso­latok megteremtésére a létező ma­gyar nyelvű hivatásos társulatok kö­zött. Az érdektelenség elleni védekezés­nek sok módja van hál. Természete­sen a legjobb a színvonalas színházi előadás, a kiváló színészi teljesít­mény Ahhoz viszont, hogy a színé­szek jól felkészülhessenek, sok min­den kell. Elsősorban egy korszerű épület, ahol a legideálisabb körülmé­nyek között gyakorolhatnak a szerep­lők, dolgozhat a rendező. Sajnos, ez­­tdálg a Magyar Területi Színháznak ilyen székháza nincsen. A MATF5Z nemcsak faluról falura vándorol, ha­nem székhelyén, Komáromban I*. Hosszú Ideje tart már a hitegetés, ígérgetés. Ezelőtt néhány évvel úgy volt, hogy a Bratlslavat Kerületi Nem­zeti Bizottság megoldja a székház létesítését. Ez talán azért nem sike­rült, mert annak Idején Stefan Sádov­­sk^, az ügy pártfogója más funkciót kapott és elkerült a kerület éléről. Ebben az évben azonban a színház jóakarója a miniszterelnöki székbe került. A MATESZ Irányítót és a szí­nészek abban bíznak, hogy a kormány feje, a nehéz gazdasági helyzet elle­nére Is elősegíti, hogy legyen a Ma­gyar Területi Színháznak megfelelő székház«. Búik Práfi Mátyás, az ój igazgató •*. s kijelentette, mindent elkövet, hogy színész kollégái johh körülmé­nyek között dolgozhassanak, s ezáltal többet nyújtsanak az egyre igénye »ebb közönségnek. TÖTH DEZSŐ .lacmnoncCT FÄBRY-EST KASSÁN A kassai Fáhry Zoltán nnval viseló főiskolás klub március 10-án tartotta a széles körökben nagy érdeklődéssel vári Vábry-estet. A Művészek Házá­ban meghitt ünnep volt ez a nap. A ..Stészi Remete" elhagyta nlthnnát, hngy elbeszélgessen a fiatalokkal. Ezen a szép estén szakszerit elő­adás Is elhangzott Fábry Zoltánról, amelyet dr. Kovács Győzd, az Iroda­lomtudományok kandidátusa mondott el. Móhr Gedeon Juhos Rudolf (Dezsői e „Gémesküt" alkotása mellett Fotó: Feró Spáöil Asszonyok szorongtak a Du­­naszerdahelyt Járási Pártbizott­ság épületének egyik tanács­termében. A nőnap alkalmából kiállított népművészeti alkotá­sokat nézegetik. Egyik-másik cslpketerttőnél, kötöttruhánál, pulóvernél, hímzésnél tovább időznek, vitatkoznak. Gyönyör­ködnek a szebbnél-szebb kézi­munkákban, a népi alkotókedv szépségeinek eme remekeiben. A nézők kis papírdarabkát tartanak kezükben, amelyre rá­írják, melyik számú ruhadarab tetszik leglobban. Később, a zsű­ri ennek figyelembevételével értékeli, választja ki a díjnyer­tes munkákat. A terem bejáratának mellvéd­jénél nem ritkul a látogatók so­ra. A szokottnál hosszabb ideig pékén a holt száraz anyagból, munkát végző élő alakok szü­letnek. A nád természetes szí­neinek kombinációja az élet va­rázslatos szépségét tárta a néző elé. A ,J4ádaratást" ábrázoló kompozícióban például az egyes munkaműveleteket végző alakok a tényleges nádaratók meglepő hasonmásai. A „Fonóasszonyok" a Halász", a „Gémesküt" s mtndmegannyt falust témát felölelő alkotás csakis olyan mester munkájából fakadt, aki vele született, a megörökített cselekményekkel Összenőtt. A nagy nézelődés közepette valaki megérinti váltam. Mo­solygós arcú, középtermetű férfi áll mellettem. Arra kíváncsi, melyik kép tetszik a legjobban. Amikor megmondom, hogy a A népművészet új alkotása szemlélik a falon elhelyezett alkotásokat. Akaratlanul is húz. a kíváncsiság, ml tetszik oly vagyon. Egyik-másik asszony a képék számat után érdeklődik. Ugyanis míg a többi kiállított „Nadaratas", szeme felragyog Megkérdezem, mi az ö vétetné nye? Kis Ideig fürkészi arco mat, ma/d elárulta, hogy ö a képek szerzőié. Neve Juhos Ru: dolf (Dezső). Nádszegi lakos. A természet nyersanyagából, a nádból két éve formálgatjo e müveket. Fiatal korában asz­talos mesterséget tanult, de egészségi állapota folytán egyéb munkát végez. Hobbija gyer­mekkora óta a festészet. Jelen teg a képzőművészeti főiskola esti tagozatának 4. éves haliga tója. Az utóbbi években külön­böző anyagokból fnád, kavics) népművészeti munkák alkotásán fáradozik. Müvet immár har­madszor szerepelnek kiállítá­son. Dunaszerdahely után Lip­­topsky Hrádokon mutatják be a képeket a közönségnek. A nézőközönség és salát vé- Jeményem szerint nggy lövőt lősolok ezeknek az újszerű, a való életet ábrázoló alkotások nak. SÁNDOR GÁBOR tárgy számot visel, addig a ké pék egyikén sem látunk leizést. Végül, egy idősebb asszonyság megmagyarázza, hogy a képek nem vesznek részt az értékelés ben, csupán bemutatásra szán­ták, mert ezeket a tárást nép művészeti kör egyik férfi tagja alkotta. Az asszonyok közé furako dóm, hogy közelebbről lássam a nagy érdeklődésnek örvendő ké­peket. Megcsodálom a népmű­vészet keretet között született a sematizmustól, gtccsektől mentes 6/ művészt alkotásokat. A mester alkotóeleme a mo­csaras vidékek termése, a nád. A darabokra szelt nád a mű­vész keze nyomán különböző figurákká, egységes kompozi ciökká, a természetből ellesett motívumokká alakul. Megörökíti a falust élet, a munka egy-egy mozzanatát, régi szobaberendé­­zések tárgyait, eszközeit. A ké-Lehetőséget nyújtunk e mezőgazdaságban dolgozó leányaink­nak, hogy a „Miss Szabad Földműves 1960"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents