Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-29 / 13. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Jogokat is a kötelességek mellé! MINDENKI TUDJA, hogy a szövetkezeti gazdálkodás nem problémamentes. Akadnak belső okok, melyeknek kiküszöbölése a vezetők leleményességétől, hozzáértésétől, s a tagság akaratától függ, de akadnak olyan esetek, melyeknek megoldása kizárólagosan az államhatalmi szervekre vonatkozik, tehát független a földművesszövetkezetek akaratától Ilyen például az árpolitika, a termeléshez fontos szükségleteik és eszközök árának meghatározása, s nem utolsósorban az árunak a termelőtől való átvétele. Tény, hogy egyes rendellenességekre más és más gazdaságokban különféle módon reagálnak. Több helyen már megismerték az „ügyintézés“ módozatait, utacskáit, de a gazdaságok nagyobbik hányada „jó kapcsolatok“ híján megkárosodik. Ne feledjük, hogy ez nemcsak a szövetkezeti munkaközösségek, hanem egész népgazdaságunk szempontjából káros jelenség. S mostanában nem megy nekünk olyan jól, hogy veszni hagyjuk, ami megvan és drága pénzért vásároljunk ugyanolyan árut külföldről. Ez a senki által meg nem magyarázlható helyzet alakult ki a múltban, és még ma is tart. Vegyük talán elsőnek a mezőgazdasági árpolitikát. Vajon van-e az őstermelőnek beleszólása az általa termelt végtermékek vagy nyersanyagok árának szabályozásába? A felelet, hogy nincs, nem is volt, de kellene, hogy legyen. Természetesen senki sem úgy gondolja, hogy a beleszólás jogát egyedenként vagyis szövetkezetenként kellene megoldani, hanem a parasztság választott szervén, a Parasztszövetségen keresztül. MIÉRT INDOKOLT ez a jogos követelés? Azért, mert ez Is a demokratizálódásnak egyik fontos tartozéka; milyen demokrácia az, amikor az egyik félnek joga van mondjuk az árak megállapítására, de ugyanaikkor a másik fél csaik néző lehet vagy esetleg szóbelileg elégedetlenkedhet, de ez mint sem változtat a lényegen. Az ár marad úgy, ahogyan az „arra hivatottak“ megszabták. De időzzünk még el egy kicsit az áraknál. Leszögeztük, hogy a mezőgazdasági termékek felvásárói árát a termelők nélkül szabják meg. No de hogyan lehetséges ez, hogy a termeléshez szükséges kellékek, mint például a gépek, vegyszereik, Ipari trágyaszerek, munkaeszközök, szolgáltatások, építkezési anyagok stb. árát az esetek legtöbbjében a gyártó vagy a szolgáltató állapítja meg, bármennyire is nem tetszik ez a mezőgazdasági termelőnek. Ennél az egyszerű oknál fogva érthetően elégedetlen a végtermékek és az élelmiszerek készítéséihez nélkülözhetetlen nyersanyagok termelője. Jogosan felveti a kérdést, hogyan értelmezhető az, hogy amiből őt kizárták, másoknak lehetséges. Vagy még mindig nem teljes jogú vagy értékű partnernek tekintik a földművest? Fölötte gyámkodni kell? A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEK látogatása alkalmával ilyen és hasonló kérdéseket tettek fel az emberek és nekem válaszolnom kellett, őszintén szólva az esetek legtöbbjében a tényállást körülírva, a lényeget megkerülve, de határozott választ bizony sokszor nem tudtam adni. Egy kérdésben azonban megegyeztünk, hogy a Parasztszövetség tagjai helyi, járási és központi szinten álljanak a sarkukra, s tegyenek meg minden lehetőt annak érdekében, hogy a földműveseket ne mellőzhessék, hanem munkájuk után értékeljék és Jogaikat is eszerint adják. Ebbe a tárgykörbe tartozik továbbá az őstermelők, vagyis a szocialista üzemek védelme. Többször találkoztam azzal az egyre ismétlődő jelenséggel, hogy az őstermelőknek igen nagy erőfeszítésükbe kerül egyes végtermékek, mint például a korai burgonya és a zöldségfélék értékesítése. Egyszóval a jelenlegi partner, mint közvetítőszerv, nem volt képes elhelyezni a sok verítékkel és nagy költséggel termelt árut. Tudjuik, hogy a korai burgonyát és a zöldségféléket leginkább Dél-Szlovákiáhan termelik. így a szövetkezeteknek két lehetőségük maradt. Vagy lemondtak a korai burgonya és a zöldségfélék termesztéséről, vagy pedig továbbra is vállalták a kockázatot, termelik ezeket a növényeket esetleg az ország különböző körzeteibe küldik képviselőiket, hogy üzletet kössenek a vendéglátó iparral, az üdülőközpontokkal, a nagyipari vállalatok üzemi konyháival stb. Talán nem sértem meg az erre a sorsra juttatott szövetkezeteket, ha ezt a szokást házalásnak nyilvánítom, mert hiszen van itt egy államilag legalizált felvásárló szervezet, melynek az lenne a feladata, hogy a felkínált árut elhelyezze. Mert az Is tudott dolog, hogy amikor Dél-Szlováikiában bőségesen van korai burgonya vagy paradicsom, ugyanakkor az ország északi fekvésű vidékein hiány uralkodik, s ha mégis beérkezik néhány vagon áru, az emberek az üzletek előtt sorban állnak, hogy vásárolhassanak. De akad itt más hiányosság is. Mégpedig az, hogy amikor a nyugat-szlovákiai kerület déli fekvésű járásai a városokat és az ipari központokat teljes mértékben képesek lennének ellátni friss zöldséggel és korai burgonyával, erre sajnos nem kerülhet sor, mert éppen abban az időben vonatszerelvényekkel drága pénzért hozzák be külföldről a zöldséget, a korai burgonyát stb., s a hazai árutermelők háttérbe szorulnak. így az áru nagy része a nyakukon marad. Esetleg megetetik az állatokkal vagy komposztot készítenek belőle. ÉPPEN EZÉRT nagy szükség van egy olyan törvényre, mely védelmezné a hazai őstermelőt a külföldi behozatallal foglalkozó monopóliummal szemben, mely a rendszabályok megsértése esetén kártérítést fizetne az őstermelőnek. Ezzel elkarülhetnénk a szövetkezetek károsodását. Mert a gyakorlat azt mutatja, hogy az esetek legtöbbjében éppen azokat vagyis a termelőket károsították. A szocialista vállalatok, köztük a földművesszövetkezetek gazdasági érdekeit védelmező új törvénynek tehát végtelenül nagy jelentősége lenne a jövőben, ezért égetően szükséges mielőbbi kiadása. A PARASZTSZÖVETSÉG alsóbb és felsőbb szerveire tehát az elkövetkező időszakban nagy felelősség hárul. Mindent el kell követniük, hogy az említett törvényben és magában az adás-vételi kapcsolatokban a legkifejezőbben érvényre juthasson az őstermelők vitathatatlan joga. Ezért arra kell törekedni, hogy a Parasztszövetség, vagyis a szövetkezetek képviselői méltó helyet kapjanak partnereik, mint például a terményforgalmi vállalatok, a szolgáltató üzemek, a mezőgazdasági gépipar, a vegyipar, a feldolgozó ipar stb. igazgatósági tanácsaiban és nem utolsósorban az árakat megállapító bizottságban. A szövetségnek tehát arra kell törekednie, hogy a szocialista vállalatokról szóló, törvénybe olyan cikkelyeik is bekerüljenek, amelyek majd lehetővé teszik a szövetkezetek védelmét, a termelt javak zökkenőmentes értékesítését. Végtére is Itt az ideje, hogy az elhangzott szavak konkrét formákat öltsenek. Mert ma már nem elegendő szépen, hangzatosán beszélni arról, hogy a földművesek a munkásosztállyal együttesen alkotóelemei társadalmunknak, hanem ezt gyakorlati tényekkel törvénybe iktatott jogokkal is alá kell támasztani. Hoksza István A hosszú tél után pár napra kisütött az életet adé nap, s megszikkadt a talaj. A földművesek a kedvező időt arra használták fel, hogy földbe tegyék a koratavasziak magját. 5t. Barőák felvétele ♦j* «J* «$* «$► «$► *** «j* »** »** »** *** »*• *2* *** «j» *2» *j« «g* «j» *j* «j» «j* «j» *j SZÖVETSÉGI HÍREK 9 A dél-plzeni járásban is egybehívták a Parasztszövetség alakuló konferenciáját. Megválasztották a járási bizottságot és az elnökséget. Jaroslav Miler, a Cseh Parasztszövetség Központi Bizottságának küldöttje felszólalásában megjegyezte, hogy ebben a járásban nagyon dicséretre méltó eredményt értek el az alapsejtek alakítása terén. Nem kevesebb, mint 73 alapszervezet küldte el képviselőjét a konferenciára. Miler elvtárs megjegyezte továbbá, hogy a Mai vitapartnerünk Stefan Silhavík elvtárs a tardoskeddi szövetkezet ökonómusa. Beszélgetésünk tárgya gazdasági természetű. Azt vitattuk, hogy a szövetkezet szempontjából mit érdemes és mit nem érdemes termelni. Szóbakerült, hogy a múlt esztendőben 240 kg tiszta hatóanyagot tartalmazó műtrágya mennyiséget használtak fel, s ebből 220 kg-ot a búza alá dolgoztak a talajba. Beszélgetés közben felfigyeltem rá, hogy a háromezer háromszáz hektárnál nagyobb területű gazdaság idén 800 hektáron termeszti a nagyhozamú búzafajtákat. Azelőtt csak 400—500 hektár volt a búza vetésterülete. Az okot nem volt nehéz földerítenem, hiszen a búza hektárhozama és felvásárlási éra nagyon kedvező. Legalábbis egyelőre. Persze, az is érdekelt. mit hagytak ki a termelési programból, vagy melyik növény területét csökkentették. Kiderült, hogy az árpa vetésterületét az előbbi 400-ról 250 hektárra redukálták, de a zöldségféléket is lényegesen csökkentették. Az ok az, hogy az árpa nem adta meg a búzához hasonló mennyiségi és minőségi átlagot, s természetesen a kívánt pénzhozamot, s ez már nyomós ok volt vetésterületének csökkentésére. Ügy döntött a szövetkezet szakgárdája, hogy inkább a búza alá nagyobb tápanyagmennyiséget ad, hogy magasabb hektárátlagot érjen el, mert hiszen a búza takarmányértéke is van olyan jó, — ha nem jobb —, mint az árpáé. Nem került szóba, de az‘is való tény, hogy a sörárpa felvásárlási éra sem kielégítő. Pedig az illetékeseknek tudniuk kellene, hogy sörárpából eléggé nagy tételt szállítunk külföldre, ennélfogva tanácsos lenne felvásárlási árának rendezése . A szövetkezet kertészete területének csökkentésére azért volt szükség, mert az utóbbi években nagyon sok göndot okozott a kitermelt jó minőségű áru értékesítése. Rendes utódra. lenne szükség! Egyik esztendőben éppen a paradicsom érése idején Tardoskedden jártam. Mondhatom, nagy paradicsomültetvényt szántottak le gyümölcsével együtt, mert a ládáikba szedett áru a kutyának sem kellett. Eleinte válogatták, de végül a mezőre öntötték azt is, és trágya helyett beszántották. Ez bizony nagyon drága trágya. De mit tehetett a termelő, hiszen nem volt más választása. Igaz, a szerződés terjedelmében térített a felvásárló. Ez azonban nem lehet megoldás, hiszen számunkra az sem lehet közömbös, ha a népgazdaság károsodik. Vajon miért termeljen a földműves, amikor látja, hogy munkája gyümölcsét nem becsülik. Évekkel ezelőtt a nemesócsai szövetkezet is fölhagyott a zöldségfélék termesztésével. Azóta a vezetők megkímélték magukat az idegfeszítő kilincseléstől. Nagyon nevetséges, hogy manapság egy szövetkezet elnökéneik vagy ökonőmusának hajlongnia kell azért, ha valaki kegyeskedik átvenni tőle pár vagon zöldséget. Hogyan fordulhat elő ilyesmi?! Miért kell hajlongnia a szövetkezet' vezetőjének? Tán azért, hogy az általa vezetett gazdaság dolgozóinak közreműködésével élelmet szállít a városok dolgozóinak, s talán még ajándékot is adjon, mert a jó minőségű árut átvették? Nem a véletlen műve, hogy az utóbbi időben Tardoskedden, Nemesócsán és másutt csökkentették a zöldségfélék és a korai burgonya vetésterületét. Erre a felvásárlók piackutató tehetetlensége kényszerítette őket. A szövetkezetek nem jósaántukból mondtak le a kertészkedésről, hiszen hektáronként több gazdaságban elérték a 40—70 ezer koronát, s most át kell szervezniük a termelést, más utakat keresniük a pénzforrások elérésére. De vajon kinek hasznos ez a gyakorlatban? Az utóbbi hónapokban többször szó esett róla, hogy nem klapadhatatlanok pénzügyi lehetőségeink. Központi vezetőink nyilatkozataiból megtudhattuk, hogy milliárdokra lenne szükségünk altihoz, hogy rendezhessük közös dolgainkat. Közben elfelejtjük, hogy a koronák ezrei, milliói vesznek el, kész termékekben, a tehetetlenség következtében. Tán olcsóbb lesz a népgazdaságnak, ha a paradiesomot külföldön vásárolják? Tardoskedden, vagy a többi gazdaságban termelhetnének korlátlan mennyiségben, s annyit, hogy nem szorulnánk behozatalra, ha biztosítékot kapnának rá, hogy az árut teljes mennyiségben átveszik. Vajon ki garantálja a továbbiak folyamán azt, hogy mondjuk bizonyos ideig a sertéshús felvásárlási ára megmarad a jelenlegi szinten? Mert azok a gazdaságok, — köztük a tardoskeddi is —, melyeik csökkentették a kertészetet, a nagyobb méretű sertéshústermeléssel szándékoznak behozni azt az összeget, amelyet a másik oldalon elvesztettek. Vagy talán olyan helyzetbe kerültünk, hogy nem beszélhetünk árstabilizálásről? De akkor mire volt jó a százezreket, milliókat felemésztő szakosítás? S mire lesz jó például az, hogy Lekéren, igaz, üzemiközi alapon nagyhizlaldát építenek, ha esetlegesen a sertéshús felvásárlási ára nem garantálható? Még emlékezünk rá, hogy a marhahús értékesítése körül milyen nagy problémáink voltak. Ezt az idézte elő, hogy valaki kitalálta, hogy csökkenteni kell a sertések létszámát. Mondhatom, elég nagy bonyodalom lett belőle. Alakulnak a Parasztszövetség járási szervei. Ez olyan házasság-féle a járási mezőgazdasági társulások, termelési igazgatóságok és a Parasztszövetség közt. Végülis azt szeretnénk, hogy ebből a házasságból valami rendes utód származzon. Olyan utód, amely képes lesz rendbehozni mindazt, ami. eddig a parasztság javára nem tisztázódott. —bai— Ezek is problémák A Nemzetközi Nőnap már rég elmúlt. De nem ez a helyzet a nők problémáival kapcsolatosan. Ugyanis a kremniőkai Nemzetközi Nőnap elnevezésű szövetkezet tagjainak joguk van arra, hogy feszegessék saját problémáikat az év minden szakában. Kapustová csoportvezető megjegyezte, hamarosan elérkezik az idő, amikor sok kilométert kell majd gyalogolnia, hogy a tavaszi munkák teendőit elvégezhesse. Szerinte ez nem nagy dolog, de mégis megjegyezte, a gyalogolás helyett szívesebben járna kerékpárral, ha a szövetkezet vásárolna számára. Kolonová, az állattenyésztési csoport vezetője arra serkenti a növénytermesztőket, hogy kellő mennyiségű jő takarmányt gyűjtsenek be ez állatok részére. A tejfelvásárlóktöl pedig azt kívánja, hogy az idényben a szövetkezetnek küldjenek elegendő tejeskannát, mert a múltban ilyen hiány is előfordult. Elvárja, az istállókat a jövőben olyan mértékben gépesítsék, hogy az a dolgozók könnyebbségét szolgálja, mert az asszonyok az idényben a tejet hátukon hordják a hűtőhelyiségbe. —r— földművesek első ízben gyűltek egybe saját akaratukból és tárgyalták meg problémáikat. Ezzel lényegében pártunk januári politikája mellett tették le a garast. Hangsúlyozta, hogy a Parasztszövetség aktív tevékenysége és bekapcsolása nélkül a Nemzeti Frontot sem nevezhetnénk népünk teljes képviselőjének. A szakszervezet, mint tudjuk, együttműködési egyezményt kötött a kormánnyal s a szövetség Is hasonló egyezmény megkötésére törekszik. 9 A közelmúltban Pozsonyban a Parasztszövetség vezetői eszmecserét folytattak a- Szövetségi Gyűlés és az SZNT mezőgazdasági képviselőivel. Az összejövetelen a szövetség elnöke, P. Jónás elvtárs megjegyezte, hogy a Szövetségi Kormánynak a mezőgazdasági dolgozók jogos követeléseiről szóló programja nem eléggé kifejező, s ezért az elnök, mint a Szövetségi Gyűlés képviselője, interpellációt nyújtott be a Szövetségi Kormány elnökéhez. 9 A Parasztszövetség különféle összejövetelein majdnem minden esetben szóba került, hogy a mezőgazdasági gépekre a gyártóvállalatok részéről nagyon rövid lejáratú szavatossági határidőt szabnak. Nagyban ezeknek a tiltakozásoknak köszönhető, hogy a Mezőgazdasági Technika Központi Vállalata az unifiikált klstraktor sorozatnál az előző hétről, tizenkét hónapra hosszabbította meg a szavatossági határidőt. 9 A Szlovákiai Parasztszövetség tagjai érdekében már sok mindent elintézett. Közbelépett, amikor szóbakerült egyes mezőgazdasági termékek'' * felvásárlási árának módosítása, Illetve „lefelé történő kerekítése“. Például a puha és a kemény búzafajtáknak árát nem is olyan régen egyenértékűeknek akarták nyilvánítani, és ezt pénzügyileg is kifejezésre akarták juttatni stb. De a tagság kérdez, amire felelni kell. Sajnos, a Parasztszövetség helyzete még mindig nem biztató. Őszintén szólva a Központi Bizottság elhelyezése sem oldódott meg, természetesen mások hibájából. 9 A közelmúlt napokban a trencséni járásban is megtartották az alakuló konferenciát. A beszámolót követő vitában többen megjegyezték, hogy a Parasztszövetség központi szervének harcolnia kell a mezőgazdasági termelési szükségletek árának rohamos emelkedése ellen. S nyíltan kimondták, hogy ha továbbra is így megy, a mezőgazdasági üzemek egy rossz esztendő után gazdasági szempontból könnyen visszaeshetnek. —h— SZABAD FÖLDMŰVES 1969. március 29. 3
