Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-15 / 11. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE A lehetőségek felismerése a vezetők egyik legfőbb feladata Most, a Parasztszövetség helyi szervezeteinek megalakulása után vitatható, hogy újabban milyen célt szolgálnak a szövetkezeti évzáró közgyűlések. De talán ne erről az oldalról közelítsük a dolgot. Tegyüik fel a kérdést Inkább olyan formában, (hogy vajon társadalmi esemény-e a közgyűlés. Ogy gondolom, ezt senlki sem vitathatja. Egy-egy közgyűlés alkalmával az Illetékesek leginkább a múlt esztendő eredményeit méltatják, közben ecsetelik a hiányosságok okát, s javaslatot terjesztenek a tagság elé a jövőbeni eredményesebb munkára. Vagyis a múlt év ilyen vagy olyan eredményeinek alakulását a közgyűlés már nem befolyásolhatja, s éppen ennél az egyszerű oknál fogva nem lehet munka, hanem inkább társadalmi vagyis erősen nevelő jellege. S ha már a Parasztszövetség alapszervezteineik tevékenysége különféle válfajait tárgyaljuk, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy társadalmi vonatkozásban a szövetkezeti alapszervezeteken belül aligha lehet nagyobb évi esemény, mint a közgyűlés, amelynek a program második felében minden esetben a felszabadult ember fesztelen szórakozásában kell kicsúcsosodnia. A MÚLT HETEKBEN magam is résztvettem néhány szövetkezeti évzáró közgyűlésen. Ezek között kettőt említek meg, a szogyénit, az újvári és a vásárvámosit, a dunaszerdahelyi járásból. Nem szándékozom ökonómiai párhuzamot vonni a kettő közt, hanem társadalmi vonatkozásban szeretném megközelíteni a dolgokat, s ha közben számokat is közbeiktatok, az legyen mentségemre, mert szerintem a számok a legmeggyőzőbben bizonyíthatnak. Elég abból annyi, hogy a szőgyéni szövetkezet első brigádjának évzáróján, CSÖKÄS elvtárs, a brigád vezetője többek közt arról is tájékoztatta a tagságot, hogy a múlt esztendőben a nyerstermelés tervét csupán 97,68 százalékra teljesítették, Hogy így jött ki a lépés, ezt természetesen sok minden befolyásolta. No de nem lett volna baj, ha a költségeket a nyerstermelés valóságos színvonala alapján merítették volna, de ezt a tételt 101,35 százalékra használták ki, s éppen ez okozta a „mérleg“ kedvezőtlen átbillenését. A brigádvezető hangsúlyozta, hogy a magas merítést az állattenyésztés idézte elő, ahol a költségek 4,12 százalékkal gyorsabban növekedtek, mint a nyerstermelés. Az ok itt is többrétű, mert aránylag nagy (költséget igényelt a száj- és körömfájással járó intézkedés megtétele stb. De iha igazságosak akarunk lenni, mégis meg kell mondanunk, hogy a szőgyéni első brigádnál a munkaköltségek végeredményben indokolatlanul emelkedtek. Csökkent például az egy korona ráfordításból eredő nyerstermelési érték, s ugyanakkor egy-egy szövetkezeti tag jövedelme az előbbi évhez viszonyítva (akkor gazdagabb eredményt értek el), idén kereken 2,5 százalékkal emelkedett, vagyis egy dolgozó 1967-ben átlagban 16 536, tavaly pedig a gyengébb eredmények ellenére 16 980 koronát kapott a munkaegységekre. Tudjuk, hogy az egyén jövedelmétől nagyban függ annak munkakedve, de sokszor a (kifogásolható minőségű munka esetén a túlzott bérezés társadalmi szempontból nemcsak hogy káros, hanem egyenesen rontja a munkaerkölcsöt. Az egyén ugyanis azt tartja, hogy ha esetleg gyengébb minőségű munkát produkál, úgyis átlagon felüli bért kap. Nem az a célom, hogy neveket emlegessek, hanem az, hogy az esetből mások is okuljanak. Nem tudom el képzelni, hogyan lehetséges az, hogy 15—20 koronába kerüljön 1 kg mar Ihahús termelése. Így aztán nem lehet csodálkozni, ha a költségek a termelés rovására emelkednek. Persze lehet, hogy ebben nemcsak az állatgondozók a hibásak hanem azok is, akik például a takarmányokat betakarították, kazlakba rakták, el vermelték stb Akik a gyenge minőségű takarmányért teljes vagy annál magasabb munkadíjat kaptak. Mondjuk meg őszintén, fényűzés 4 szab ah földműves 1969. március 15. számba megy, ha teszem azt a tagság a szövetkezet szegényedése árán gazdagszik. Az lenne a helyes, ha a díjazás összhangban lenne a valóságos termelési színvonallal, mert csak ilyen esetben lehet a dolgozóra nézve serkentő hatással. Ellenkező esetben aligha. SLABÄK elvtárs, a nagyszögyéni szövetkezet elnöke felszólalásában meg is jegyezte, hogy fel kell számolni az eddigi állapotot, s oda kell hatni, Ihogy minden egyes ágazat haszonnal termeljen, s végeredményben a tagság jövedelme a szövetkezet gazdagodása árán növekedjen, ne pedig fordítva. A VASÁRVÁMOSI SZÖVETKEZET színvonala az utóbbi éveikben rohamosan emelkedett. A fejlődést persze gazdasági és társadalmi tényezők Idézték elő. De a legjelentősebb mégis az, hogy menet közben fölismerték az új helyzet-adta lehetőségeket, s mindig oda tapintottak, ahová éppen kellett. CSÖMÖR GÉZA elvtárs elnöki beszámolójában meg is jegyezte, hogy a múlt esztendő jó eredményeit a vezetők és a tagság szoros együttműködése következtében érhették csak el. Hiszen 1968-ban egy-egy szövetkezeti dolgozó elérte a 74 ezer koronás munkatermelékenységet. Természetesen ezzel egyidejűleg a tagság egyéni jövedelme is emelkedett, amit a következő adatokból is láthatunk. Míg 1963-ban 3 millió 223 ezer, tavaly‘már 7 millió 335 ezer koronát fizettek ki a tagságnak munkaegységekre, s ehhez hozzájön még a néhány százezer koronát érő természetbeni. Az embereknek a munkához való viszonya tehát az összüzemi eredményekben jutott kifejezésre. Ennek fejében mindenki az általa elért valóságos termelési érték után kapta a járandóságot és ez a helyes. A mújt esztendőben például a szövetkezetnek több mint tíz dolgozója negyvenezer koronát vagy ennél nagyobb összeget kapott. PÉNZES PÉTER például, aki 18 tehenet gondoz, a múlt évben 11,76 literes fejési átlagot ért el, s 1300 munkaegységet dolgozott le, ami negyven koronájával számítva, tekintélyes összeg. Természetesen arra törekedett, hogy a tőle telhető legjobb munkát nyújtsa, mert tudatában volt annak, hogy saját jövedelme is ettől függ. Idén még pontosabb kritériumokkal indultak. Minden egyes termelési szakasz saját költségvetéssel és haszonkulccsal dolgozik. Ezen belül kell majd gazdálkodnia, s az elért eredmények alapján fizetnie, részesednie az összüzemi bevételekből. Feltűnt, hogy a vásárvámosi szövetkezetben igen sok a fiatal. Számuk 112, s évről évre többen vannak. Kíváncsi voltam, hogyan szervezik be a fiúkat, lányokat. Csömör elvtárs készségesen elmondta, hogy évente ellátogat a kilencéves alapiskolába, elbeszélget a végzősökkel, s közülük sokan szívesen választják a szövetkezetei. Persze a fiatalokat további három esztendőre mezőgazdasági tanonciskolába küldik, ahol megszerezhetik az alapismereteket, s így a szövetkezetben képzett szakmunkásokként kaphatnak elhelyezést. Jelenleg 34 fiatal jár tanonciskolába, öt pedig műszaki középiskolába. Az iskolát végzett fiatalokat állandó speciális munkahelyekre ősztják, A gyümölcskertészetben 37, a dohánytermesztő csoportban pedig 28 fiatalt alkalmaznak. A többiek pedig más szakaszokon kaptak elhelyezést. Mint ismeretes, a Parasztszövetség programra tűzte a fiatalokról történő sokrétű gondoskodást. Amint az elmondottakból is láthatjuk, a szövetség vásárvámosi alapszervezetében nagyszámú fiatal dolgozik. Ezért ajánlatos lenne, ha a szövetkezet felnőtt tagjai támogatnák a fiatalokat abban, hogy megszervezhessék a szövetség alapszervezetén belül mondjuk a fiatal mezőgazdasági dolgozók klubját. Különféle érdekköröket alakítsanak, főképpen a téli időszakban. Szakmai ismereteket gyarapító, kulturális és más hasznos tevékenységet folytathassanak. Tán mondanom sem kell, hogy érdemes foglalkozni a fiatalokkal. Már annálfogva is érdemes, mivel egy bizonyos idő múlva éppen ők veszik majd át azokat a hivatásokat, melyeket jelenleg az idősebbek becsülettel végeznek. Érdemes megemlíteni, hogy az évzárón ott láthattuk a környező szövetkezetek küldöttségeit, köztük az országos jóhírnévnek örvendő nyárasdi szövetkezet küldöttségét, DÖMÉNY JÁNOS elvtárssal az élen, aki, felszólalásában hangsúlyozta, hogy az utóbbi években a (két szomszédos szövetkezet sok mindenben hasonlít egymásra. Beszélt a közös érdekek kapcsolódásáról, a felsőbb szervek és a sajtó tanácsadószerepéről, s arról, hogy a dolgok valóra váltása végeredményben a tagság szoros együttműködésén, becsületes munkáján múlik. Hangsúlyozta, hogy a szövetkezetből nemcsak azok élnek, akik jelenleg ott dolgoznak, hanem mindazok, akik a faluban élnek, vagyis a munkában megöregedettek, továbbá akik most születtek, vagy születni fognak. Ez nemcsak Vásárvámoson, Ihanern lényegében mindenütt így van. A szövetkezet minden esetben a falu társadalmi helyzetének fokmérője. Termelést eredményei nagyban befolyásoljak az emberek életkörülményeit, viselkedését és gondolkodásmódját. Lám, lám, nem akartam párhuzamot vonni a két — egymástól távoleső — szövetkezet közt, mégis így sikerült. Remélem, hogy ezért sem az egyik, sem a másik fél nem neheztel. HOKSZA ISTVÁN A Szlovák Szocialista Köztársaság kohnánya közelmúltban megtartott ** ülésén ügy határozott, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti törvény kiadásáig — melyben lehetővé teszik az egyénileg gazdálkodóik társulatainak megszervezését — máris módot nyújtanak a falusi társulatok megalakítására. Szlovákiára nézve a kormány idevágó határozatának kétféle jelentősége van: A, a január utáni politika megvalósulásának bizonyítéka ez, mely a párt Központi Bizottságának novemberi és decemberi ülésein elfogadott mezőgazdasági politikára vonatkozik; At a Parasztszövetség Központi Bizottsága tevékenysége kibontakoztatá sához kedvező feltételt teremtett. HOGYAN ALAKULHATNAK AZ EGYÉNIEK TÁRSULATAI? Már ismeretes a CSSZSZK kormányának 1968. november 11-1 399/68. számú határozata, alapjában véve megoldja az egyénileg gazdálkodók helyzetét is. A mezőgazdasági szövetkezeti törvény keretében szükségesnek tartja az említett társulatok létrehozását. Eredetileg úgy tervezték, hogy ezt a törvényt még ez év elején kibocsátják, de bizonyosan eltelik még jó pár hónap végleges kiadásáig. Ezzel lényegében Szlovákia hegyi és hegyaljai körzeteiben a 399/68. számú kormányhatározat' végrehajtása veszélyben forgott. Ez a gyakorlatban azt eredményezhetné, hogy az egyénieknek jóváhagyott gazdaságfejlesztési szubvenciót aligha folyósíthatnak a helyi társulatok megalakulása nélkül. Az SZSZK kormánya tehát utat s módot nyújtott az illetékes szerveknek a gazdaságfejlesztési szubvenciók odaítélésére. Kormányunk határozata egyben lehetővé tette, hogy a Parasztszövetség alapszabályzatát a gyakorlatban érvényre juttassa, vagyis hogy az egyénileg gazdálkodóknak is lehetőséget nyújtson a csatlakozásra. Hiszen ismeretes, hogy az alapszabályzat a szövetkezetek alapsejtjeit és az egyéniek helyt társulatait tartja a szövetség alappilléreinek. EDDIGI ISMERETEINK Az alapszervezetek alakítása alkalmával számos tapasztalatra szert tettünk. Így például a szövetkezeti alapszervezetek alakításának idején a maradozást a járási szerv létrehozása körüli bizonytalanságok okozták. Ezt a kérdést a Mezőgazdasági- és Élelmezési Minisztériummal kötött egyezménnyel megoldottuk. Ennek az lett az eredménye, hogy február közepéig, a Szlovákiában lévő több mint 2000 szövetkezetből 1622-ben megalakították a szövetség alapszervezeteit. A többiekben pedig most döntenek a belépésről, s a mostan! 2000 mellé további 30 ezer tagja lesz a szövetségnek. NEM PARCELLÁZUNK! Persze a szövetkezetek önigazgatási szerveinek a létrehozása nem éppen zökkenőmentes. Tájékozódtunk erről is, hogy esetenként nehézségekbe ütközik a jogtalanul sértett földművesek rehabilitálása. Vagy pedig Itt van A Parasztszövetség a szervezeti építés második időszakában egy másik eset; néhány szövetkezetünk éveikkel ezelőtt vállalta az önkényesen elhagyott földterületek megművelését. Fennállásuk húsz esztendeje alatt szakszerűen művelték, vagyis termővé varázsolták ezeket a kishozamú területeket. Most pedig azt tapasztalhatjuk, hogy a területek önkényes elhagyói több esetben szeretnék visszaszerezni ezeket a földeiket. Ilyen törekvéseket — nyíltan meg kell mondanunk — a Parasztszövetség soha nem támogathat. Lényegében éppen ezt az álláspontot tej tette ki Pavel Jónás mérnök, a szövetség központi bizottságának elnöke a legutóbbi zólyomi összejőve telünk alkalmával. Gondolom, ez az álláspont a járási előkészítő bizottság számára éppen elégendő támpontnak számit, de talán azoknak is elegendő, akiik most pártunk és kormányunk progresszív agrárpolitikájának formálódása időszakában szeretnék megbontani a szövetkezeti földművesek egységét. Bizonyítéka ez annak, hogy a Parasztszövetség kitart eredeti célkitűzése mellett, mely a nagyüzemi termelési módok további tökéletesítésére, kiszélesítésére, végeredményben népünk Iközélelmezésére vonatkozik. Természetes, hogy a Parasztszövetség elnöksége a járási szervek meg alakítása alkalmával ilyen kérdésekben is segítséget nyújt az előkészítő bizottságoknak. KÖZÖS ERŐFESZÍTÉSSEL • A nagyobb egyénileg gazdálkodó létszámmal rendelkező járásokban ez elégtelen jogi normák következtében akadályokba ütközött az alapszervezetek, legalábbis az egyéniek társulatainak megalakítása. Ennek világos bizonyítéka a későbbi vagyis a szövetség február 15-e • utáni szervezettsége, amikor 131 társulatba csupán 8400 egyéni földműves tömörült. De hiszen Szlovákiában több tízezret számolhatunk az egyénileg gazdálkodó földművesekből, melyeiknek nagyobbik hányada éppen ,a földművelésből él. Való tény, hogy ezekre az egyénileg gazdálkodó földművesekre vonatkozik a kormány idevágó határozata, ezért a Parasztszövetség ts támogatni kívánja, védeni fogja, társadalmi és gazdasági érdekeiket. Köszönet a rugalmas kormányhatározatnak, hogy a Mezőgazdasági- és Élelmezési Minisztérium, valamint a Parasztszövetség Központi Bizottsága most már kí-ki a maga vonalán, aprólékos irányelvekben tájékoztathatja alsóbb szerveit, hogy azok átültethessék a kormányhatározatot a mindennapi életbe, az egyénileg gazdálkodó földművesek javára. HOL ALAKÍTHATNAK EGYÉNI TÁRSULATOKAT? Az érdekelt járási szerveknek tudatosítaniuk kell, hogy az egyéniek helyi társulatait csakis kormányunk határozata értelmében hozhatják létre, azokban a községekben, ahol eddig nem alakították meg a földművesszövetkezetet, vagy az állami gazdaságot. Kivételt képeznek azok a körzetek, ahol. összefüggéstelen hegyi tanyarendszerek vannak. Ilyen helyeken az egyéniek lielyi társulatait a falutól távoleső településeken alakíthatják meg, vagyis ez olyan esetekre vonatkozik, ahol a faluban földművesszövetkezet vagy állami gazdaság van, de a kedvezőtlen feltételeik nem teszik lehetővé és kívánatossá a hegyi települések kollektivizálását. KI LESZ A FELELŐS? S most még a legtontosabbről, vagyis arról ts szólni kell, hogy tulajdonképpen kié lesz a döntő szó, s a járásokban ki lesz a felelős a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért. A kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy e Mezőgazdasági- és Élelmezési Minisztérium, a Parasztszövetség szerveivel közösen, azaz mindenki a maga vonalán. Ismeretes, hogy a szubvenciókat az állam folyósítja. Járási szervei továbbra is a mezőgazdasági társulások és a termelési igazgatóságok maradnak. Ugyanakkor a szövetség járási bizottságai és elnökségei, bár a kettő ugyanazokból a személyekből tevődik össze, arról is döntenek majd, hol alakíthatják meg az egyéniek társulatait, olyan formában, hogy ez elősegíthesse a termelés növekedését a szocialista szektor veszélyeztetése nélkül. A szövetség járási szervei tehát garantálják a kormányhatározatnak a gyakorlatban való megvalósítását. Tán mondanunk sem kell, hogy ezzel a jogkörrel régi vágya teljesül földműveseinknek. A szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodók most már egyenjogúak lehetnek, ha teljesítik társadalmi természetű feladataikat. Ezzel lényegében elérkeztünk oda, hogy a Parasztszövetség befejezze a^t a művet, amit elkezdett. JUUr. MICHAL. DURDIAK, a SZÉP KB dolgozója <r — ^ O: «ffj £ <rrps CP CPv 00 W « &> <*> “ Ö5 t® & N T3 C: — S £ P 2 r sr 2 ® B CP M p-SÍD »' «> ® r+ T3 00 " 3 B gsf ■S-Sl CP • “ a ^ « CP *£ £ n a* • _ 5 B 8' mgST Q' _ >-i re Ott 3 re» B Ä“ *0 CP' re *~ ® re W Vi 5’
