Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-08 / 10. szám

SPORT Egy héttel Colorado után i Amikor néhány héttel ezelőtt be­fejeződött a műkorcsolyázó EB, nagy érdeklődéssel vártuk a jégtükör mes­tereinek további nagy összecsapását a coloradói világbajnokságon. Nem­csak az újabb Masková—Seifert vagy a Nepela—Pera párharc eredményére voltunk kíváncsiak, de elsősorban ar­ra, hogy állják meg majd helyüket Európa legjobbjai a tengerentúli él­gárdával szemben. Ha egy hét távlatából vizsgáljuk a világbajnokság eredményeit, csak annyit mondhatunk, hogy kontinen­sünk versenyzői kitűnően szerepel­tek, hiszen a négy aranyéremből hár­mat szereztek. Ám itt mindjárt azt is meg kell jegyezni, hogy a tenge­rentúli műkorcsolyázók, néhány kivé­teltől eltekintve, jóval várakozáson aluli teljesítményeket nyújtottak. Ami a színvonalat illeti, tárgyilagosan meg kell állapítanunk, nem volt túl nagy különbség az Európa-bajnokság és a Colorado Springs-i VB között, sőt a nők versenyén Ga-Pá-ban még jobb teljesítményeket láthattak a né­zők, mint a VB-n. Amiben Colorado magasan felülmúlta Garmisch-Par­­tenkirchent az a nézők száma volt. Noha a jegyek ára 20 dollár körül mozgott, a versenyek telt ház előtt folytak. Ondnej Nepela ezúttal is bebizonyította, hegy nagy versenyző. Oleg Protopopov továbbra is bizako­dó. Kijelentette, hogy az 1972-es olim­pián ismét ők lesznek a legjobbak. A világ legjobb sportpárosainak versenye nagy szovjet diadallal vég­ződött. A fiatal Rodnyina—Ulanov­­páros ezúttal nem futott olyan len­dületesen, mint az EB-n, de az aranyérem így is az övék lett. A má­sodik helyen a legtetszetősebb kűrt bemutató Moszkvinova—Misin vég­zett, míg a sokszoros világ- és Euró­­pa-bajnok Protopopov házaspár csak bronzérmet nyert. Protopopovék azonban harmadik helyük ellenére is igen bizakodóan nyilatkoztak a jövőt illetően. Oleg kijelentette, hogy nem búcsúznak az aktív versenyzéstől, és még az 1972-es sapporói olimpián is részt vesznek. És nemcsak részt vesznek, de elvesztett világelsőségü­ket is visszaszerzik. A kijelentés elég bátor, de úgy látszik Protopopovék éreznek magukban annyi erőt és vita­litást, hogy ismét visszanyerjék a már elvesztett trónust. A legjobb csehszlovák páros, a Drahová—Bartosiewicz kettős, a leg­­balszerencsésebb versenyzők közé tartozik. Különösen Bartosiewicz, aki mint tudjuk, korábban Wlachovskával versenyzett. Már abban az időben is üldözte őket a balszerencse. Emlé­kezzünk csak vissza az 1966-os po­zsonyi Európa-bajnokságra, mikor Agáta Wlachovská a második perc­ben görcsök miatt feladta a ver­senyt. Bartosiewicz a következő év­ben új partnernővel, a fiatalka Liana Drahovával kezdett gyakorolni. Hihe­tetlen rövid idő alatt hazánk leg­jobbjai és országos bajnokok lettek. A nagy versenyeken azonban az ő szereplésüket sem kíséri szerencse. Előbb az EB-n edzés közben Drahová sérült meg olyannyira, hogy nem raj­tolhattak. A VB-ig a kislány rendbe­jött. Coloradőban azonban a változa­tosság kedvéért Bartosiewicz szenve­dett kellemetlen sérülést, úgyhogy ezúttal sem indulhattak. Szakkörök­ben azt beszélik, hogy ennyi bal­szerencse után a pozsonyi fiú való­színűleg szögre akasztja korcsolyáit. Partnernőjét azonban az egyéniben remélhetőleg sok-sok évig látjuk még. A nők versenyében ismét Európa dominált. A dobogóra egy tengeren­túli kislány sem került. Meglepetés­re Hana Maáková sem, aki sérülés miatt feladta a versenyt. Nagy kár, hogy „Miss Elegancia“, ahogy baj­nokunkat elnevezték az amerikai új­ságírók, nem léphetett a „porondra“, mert indulása biztos az egész élgár­da szereplését fellendítette volna. Így jóformán csak biztonsági kűröket lát­hattak a nézők. Egy versenyzőnő sem iktatott gyakorlataiba hármasugrást. A nézők és a szakemberek meggyő­ződhettek, hogy Peggy Fleminghez hasonló kivételes képességű verseny­zőnő nem születik minden évben. A világbajnoki címet a szimpatikus NDK-beli Gaby Seyfert szerezte meg, aki ezúttal elmaradt az EB-n nyúj­tott teljesítményétől. (Egyszer bu­kott is.) Az európai versenyzőnők közül különben a magyar Almássy Zsuzsa volt az egyetlen versenyző, aki a VB-n jobb teljesítményt nyúj­tott, mint az EB-n. Megérdemelten került Seyfert és az osztrák Schuba mellett a győzelmi emelvényre. A ver­seny titkos esélyese az amerikai Lynn a vártnál gyengébb teljesít­ményt nyújtott és az ötödik helyen végzett. A férfiak összecsapása nem hozott különösebb meglepetést. Az aranyér­met impozáns fölénnyel az amefikai Tim Wood nyerte, ö volt az a ver­senyző, aki győzelmével megmen­tette az amerikai műkorcsolyázók „becsületét“. Az ezüstérmet az új­donsült Európa-bajnok Ondrej Nepe­la nyerte. A fiatal pozsonyi fiú tel­jesítményét még csak emelt az a tény, hogy valamennyi vetélytársa ő utána rajtolt. A francia Perának nem sikerült a visszavágás, noha ezúttal valóban színvonalas kűrt futott. A nagy nevekkel telitüzdelt mezőnyben azonban a harmadik hely is kiváló eredmény. A második csehszloyák versenyző Marian Filc talán élete legjobb teljesítményét nyújtotta. Hár­­'mas rittbergere az összes rittberger közül a legtisztább és a legmaga­sabb volt. De a többi ugrása is hi­bátlanul sikerült és az európai ver­senyzők közül az ő kürje volt a leg­­színvonatasabb. A táncpárosok küzdelmében már akár a verseny előtt odaítélhették volna az aranyérmet. Egy pillanatig sem volt ugyanis vitás, hogy a há­romszoros világbajnok Towler—Ford angol kettős negyedszer Is diadal­maskodik. Fordék könnyed siklása, táncművészete, lépésvariációt és nagyszerű technikája még mindig konkurrencla nélküli. Az első hely kérdése tehát nem volt vitás. Annál nagyobb harcra volt kilátás a további angol, szovjet, és amerikai kettősök között az ezüst és a bronzéremért. Váratlanul, de megérdemelten a szov­jet Pachomova—Gorsakov kettős vég­zett a második helyen, míg a bronz­érmet a Schwomeyer—Sladky ameri­kai páros szerezte meg. Meglepetés­re az angol Sawbridge—Lane angol táncpáros csak a negyedik lett. Jég­táncban színeinket Dana és Jaromír Holan képviselte. Párosunknak ez a világbajnokság volt a hattyúdala. A búcsúzás várakozáson felül sikerült. Holanék hiba nélkül mutatták be kűr­­jüket és sikerült megtartaniuk a kö­telező gyakorlatokon szerzett elő­kelő nyolcadik helyüket. Az angol Towler—Ford páros már négy világbajnoki aranyérmet mond­hat magáénak. A világbajnokság ugyan már befe­jeződött, a legjobb műkorcsolyá­zók azonban még nem tértek ottho­naikba. Az idén is, mint minden év­ben, részt vesznek a már hagyomá­nyos portyán. A csaknem három he­tes turné mintegy 15 exhibíciós fel­lépésén már minden izgalom és szá­­mítgatás nélkül mutathatják be tu­dásukat az amerikai és kanadai kö­zönségnek. Sokan talán utoljára. Leg­alábbis mint amatőrök utoljára, mert több élversenyzőre kivetették hálóju­kat a profi managerek. Az ismertebb versenyzők közül Wood hamarosan az ICE Capades revü tagja lesz. No-14 SZABAD FÖLDMŰVES A szovjet Pachomovának van miért mosolyognia. Gorsakovval ezüstérmet nyertek. ha MaSková ezúttal nem mutathatta be tudását, népszerűsége mitsem ko­pott, ő is számos profiajánlatot ka­pott. Hogy ellentáll-e Hanka a csábí­tásoknak, még nem tudni. Minden­esetre kár lenne, ha már az idén a hivatásosak táborába lépne. 0. V. 1969. március 8. Gaby Seyfert már nemcsak Eurőpa­­bajnoki, de világbajnoki aranyérem­mel is büszkélkedhet. Ma nem vagyok formában. Valahogy túl nehéz a felem. Igazán Igazán jó mióta szünetelnek azok a fránya futballmérkőzések. Az­óta tudom csak igazán, mi a meghitt, családi környezetben eltöltött vasárnap. Kényelmesen ebédelni, utána szundítani egyet, s aztán nagyokat sétálni az oldalbordámmal és csemetémmel. A drágalátos nejem azóta nem győzi dicsérni, hogy milyen rendes családapa va­gyok és mily komolyan foglalkozom a gyermekneveléssel. Igazán jó, hogy vasárnap délutánonként nem kell féllábon állva a villamoson szorongani, szidni másnak a legközelebbi hozzátartozó­ját, mert a tyúkszememre hágott. A pénztár előtti tolongás, s a meg­jegyzések nélkül is nagyon jól megvan a kultúrember. Arról ne is beszéljek, amit egy mérkőzésen hall az ember a vérmes szurkolóktól. „Törd el a lábát!" „Rúgd...“ „Vágd kupán a csámpást!" „Szemüve­get a vaksi bírónak!" „Hogy lehet ilyen marhát kiküldeni?!" stb. No meg ilyesmit: „Maga pofázik, aki annyit ért a futballhoz, mint tyúk az ábécéhez?" „Ne dumáljon annyit, mert képen törlőm!" „Ha tovább hadonászik, tizenegyest rúgok magával!" Igazán jó mostanában, mert nem kell csalódni a csapatban, szidni a cseh bírót, aki végeredményben felelős a vereségért. Mérkőzés után nem kell tülekedni a füstös borozóban, hogy lenyomassam a kese­rűséget, amelyet az a két balkezes kapus okozott a benyelt potya­­góljaival. Örömömben sem kell ürítgetni a poharat, nyakalnom a sava­nyú bort és hallgatni Fitos szomszéd süket dumáját, holott soha éle­tében nem rúgott labdát. Olyan jó, hogy éjféltájt nem kell négykézláb felmászni a lépcsőn és hajnalig keresni a kulcslyukat s ha bekerültem valaki jóvoltából, reggelig térdepelni a nejem előtt, akt rendszerint valami kemény tárggyal addig simogatta a fejemet, míg meg nem esküdtem az anyám emlékére, hogy a labdarúgó pálya környékét is elkerülöm. Mindez nagyon jó. De talán még jobb, hogy végre valahára meg­kezdődnek a bajnoki labdarúgó-mérkőzések és a fekete-sárga mezes Inter fiúk megmutatják, mi az tgazt foci. Igazán jó, hogy újból szurkolhatok nekik. —tt— Nevezések az asztalitenisz VB-re Az áprilisban Münchenben sorrake­­rülő asztalitenisz-világbajnokság szer­vező bizottsága jelentése szerint, ed­dig a kővetkező országok küldték el végleges nevezésüket: Egyesült Álla­mok, Kanada, japán, Finnország, Ke­nya, Franciaország, Svédország, Ausztria, Kambodzsa, Dánia, Ausztrá­lia, Anglia, Yrsev, Magyarország, Pa­kisztán, Románia, Mauritius, Írország, Ghana, Uruguay, Guernsev, Szovjet­unió, Lengyelország, NDK, Koreai NDK, Dél-Korea és Görögország. A japánok rendkívül erős csapattal érkeznek, többek között négy világ­bajnok — Hasegava, Jamanaka, Móri­­sava, Kazuko. A svéd szövetség is kijelölte a VB-n résztvevő csapatot. Az együttes tag­jai. Férfiak: Alser, K. Johansson, Persson, Bernhardt, R. Andersson, Bengtsson, B. Neider és Levin. Nők: M. Neider, E. Johansson, L. Andersson és Henriksson. ERESZTREJTVÉNY umtmmmmmumm >r»i -MWI MÁRCIUS 8. VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 9. és 14. számú sorban. 9. Kicsinyítő kép­ző. 10. Méhcsalád. 11. Folyó Magyar­­országon. 12. Álla­ti hang. 13. Taszít. 15. Fohász. 17. Thaiföld másik ne­ve. 19. H. L. V. 21. öreg nénike. 23. Gyilkolt. 29. Neves francia zeneszer­ző. 26. Férfinév (ford.). 27. Indu­latsző. 28. Magyar­­ország legnagyobb tava. 30. Hangta­lan nesz. 31. A melléknév felsőfo­kának jele. 32. Egyesület hozzá­tartozója. 33. Én németül. 35. Be­tegség. 37. Argon vegyjele. 38. Friss. 40. Város Egyip­tomban. 41. Három olaszul. 42. A-betü­­vel a végén: állam Távol-Keleten. 44. Renoir egyik típusú betűi. 45. Okmány. 46. A munka és az energia egysége. 47. ö — németül. 48. Nem az utolsó. 50. Növény fejlődik be­lőle. 52. Fohászt. 54. D. E. Z. 55. Haj­tógép. 57. Nem ezt. 58. Vonat eleje. 59. Méhlakás. 60. Abroncs. 62. Időszámí­tásunk előtt. 63. Tapad. FÜGGŐLEGES: 1. Ady Endre bio­­gramja. 2. Boldogság. 3. Hímállat (ford.). 4. Szintén. 5. Csehországi határváros. 8. Római ötvenkettő. 7. Sógor. 8. Kínai név. 9. A vízszintes 1. folytatása. 13. Szemével észlel. 14. A függőleges 9. folytatása. 16. Szlovák helyeslés. 18. Becézett Ilona. 19. Vízi­állat. 20. Magot hint. 22. Japán pénz­egység. 24. Szóvégződés. 25. A Len­gyel Légiforgalmi Társaság röv. neve. 28. 1848-as szabadsághős, tábornok. 29. Égitest. 34. Állami illeték. 35. Vég­tag. 36. Azonos mássalhangzók. 37. Menyasszony. 39. Csurgó. 41. Lámpa­láz. 43. Energia. 45. Ik! 49. Janáőek, cseh zeneszerző személyneve. 50. Fe­hérneműt tisztít. 51. Hegy több szláv nyelvben. 53. Nem egészen fázik. 55. E napi. 56. Fogával szétmorzsol. 59. Kemény tárgy. 61. Növény. Beküldendő a vízszintes 1., a füg­gőleges 9. és 14. számú sorok meg­fejtése. A Szabad Földműves 8. számában közölt keresztrejtvény megfejtése a következő: „Az ember a múltját min­dig és mindenhová magával cipeli." Könyvvjutalomhan részesülnek: Oravecz Zsuzsa, Kováöovce Czibor Júlia, Virt Fazekas Anna, Ladice Jakab József, Csáb Hencz Miklós, Chotin

Next

/
Thumbnails
Contents