Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-08 / 10. szám
HASZNOS TUDNIVAVÖK Munkáját sikerek fémjelzik Léván, Komáromban és legutóbb Prágában. Az országos kiállításon elért siker mindennél beszédesebb. Egy ilyen nagyszabású versenyen tiszteletdíjat elérni nem csekélység, hiszen ott az egész országból a legszebb példányok szerepelnek. A Klngek tenyésztésében jelentés hírnévre tett szert, amit a levelek tucatjai Is bizonyítanak. Nemcsak tanácsért fordulnak hozzá, hanem az óitala kitenyésztett fajták iránt érdeklődő vevők is felkeresik. Hogy mennyire (kapósak galambjai, az is bizonyltja, hogy csupán az elmúlt évben több mint 30 galambfiőkát adott el. Pedig egy-egy fióka óra 250—300 korona. — Jelenleg csak 20 darab a törzsállományom, de a közeljövőben saját házamba költözök, ahol módomban lesz egy rendes galambszállóst építeni, és az állományt kétszeresére növelni — tervezget a galambtenyésztő. Orvos Pál tagja a Csehszlovák Kisóllattenyésztők komáromi 3-as számú szervezetének. A szervezet vezetőségének tevékenységével elégedett, mert az közmegelégedésre látja el munkáját. Az eleségbeszerzéssel nincs baj, melyet rendszeresen és kellé időben kézhez (kapnak. Mivel galambjai zárt ketrecekben vannak és nem juthatnak a szükséges anyagcseréhez, ezt a táplálékkal együtt adagolja részükre. Az eleséget búza, árpa, köles, napraforgó, mésztartalmú és fehérlékben gazdag anyagok képezik, amelyek rendkívül fontosak az utódok fejlődéséhez. Nem hallgathatom el, hogy beszélgetésünk tartama alatt megfigyeltem, hogy Orvos elvtárs ötéves kislánya — Anicska — milyen áhítattal figyelte beszélgetésünket. A házigazda elárulta, hogy távollétében a kis Anicska gondoskodik a galambok élelmezéséről és Ivóvízellátásáról. Igen szereti a galambokat, különösen azt, amelyiket Kraszavicának nevezett el. Jól ismeri az egyes galambokat, talán jobban, mint édesapja. Orvos Pál háromévi munkáját sikerek fémjelzik. A továbbiak eléréséhez minden előfeltétel megvan, hiszen határtalan lelkesedése biztosíték ehhez. Éppen azért őszinte szívből kívánjuk, hogy az eddigi sikereket továbbiak kövessék! Andriskin József Ha az idő megenyhül, végezzünk az ólakban alapos nagytakarítást! A falakat minden körülmények között meszeljük ki alaposan, mert csak a tiszta, jólevegőjű ólakban tarthatunk megfelelő takarmányozás és gondozás mellett olyan tyúkokat, amelyek rendszeresen tojnak. Ajánlatos, hogy a kora tavaszi hónapokban keltessünk minél több csibét. Ugyanis a korán keltetett csirkék hozzájutnak a gyors fejlődéshez szükséges rovarokhoz és zöldtakarmányokhoz. Itt a baromfikeltetés ideje Keltetéshez mindig a legtöbb és legszebb tojást tojó tyúkoik tojásait használjuk. Általános szabály, hogy mindig a legjobb tojó tyúkok tojásait rakjuk fészekbe, mert az állatok jó tulajdonsága öröklődik. A kotlófészkeket csendes, közepes hőmérsékletű helyiségben készítjük, ahol a kelés zavartalanul történhet. A helység padlózatát hintsüik fel bőségesen homokkal, hogy a kotló trágyáját könnyen kitisztíthassuk. A fészek közelében langyos víz és eleség (kukorica) legyen, hogy a kotló teste állandóan tüzeljen. Lágy eleséget ne adjunk kotlósnak, mert az a beleket élénkebb működésre készteti. Emiatt hasmenést kaphat, esetleg a tojásokat is beszennyezheti. A fészek 25—30 cm-nél magasabb ne legyen, hogy a kotló, ha leszáll, ne tudja felborítani. Az aljába fahamus, meszes homokot tegyünk a tetvek ellen. Puhára dörzsölt szalmából téknőszerű mélyedést készítünk, s ebbe csak annyi tojást helyezünk, amennyit az állat testével eltakar. Általában a kotlók testnagyságához mérten: egy tyúk alá 15—21 darab, egy kacsa alá 9—11 darab, egy lúd alá 8—11 darab, egy pulyka alá 11—17 darab tojást raknak keltetés céljából. A tyúktojásból 21, a kacsatojásból 28, a lúdtojásból 30, a pulykatojásból 29 nap alatt kelnek ki az apróállatok. —ni— A „kettősmadár“ bemutatkozása a Wien-Meidling-1 állatvédő otthon madártelepén Kettősmadár a láthatáron Burgenlandban történt, Ausztria délkeleti szövetségi tartományában. Jóllehet három országhatár választ el tőle, a régi \ pozsonyi Zergehegy csúcsáról szabad szemmel is ellátni e burgenlandi Klein-Zicken nevű községig. Ott gazdálkodik ugyanis Friedrich Salik, akinek minap különös vadászkalandban volt része. Napi munkájának befejeztével Salik hazafelé tartott szántóföldjéről, amikor naplementekor furcsa madarat látott kuksolni a Zickbach patak partján. Szinte kővé meredt a csodálkozástól, mert Ilyen hatalmas szárnyassal még nem találkozott szűkebb hazájában. Megkerülte a Nezsiderl tónak odáig nyúló egyik nádas zsombékját, és óvatosan bukdácsolva, lépésről lépésre megközelítette az állatot. Amíg a madár hófehér fejtollazata jól fejlett házilúdra emlékeztette, addig a fakóbarna színű, ormótlan szárnyak kifejezetten ragadozóra vallottak. Fesztávolságúk, amint később megállapította, elérte a 2 méter 60 centimétert. — Micsoda „csodamadárrar hozta össze a véletlen? — tanakodott magában a gazda. — Hadd vegyem legalább közelebbről szemügyre, — fohászkodott Salik és még nesztelenebbül osont a „látomás“ felé. Akkor a madár megpillantotta ősi ellenségét és (kétségbeesetten igyekezett felrepülni. Kísérlete azonban nem sikerült, megadta magát sorsának. Fejét jobbra-balra tekergetve bizalmatlanul méregette a feléje közeledő veszedelmet s hátrálni igyekezett. De Salikot akkor mór vadászláz hevítette. Néhány ugrással otttermett és izmos karjával elkapta a már nem védekező óriásmadarat. Hóna alá szorította és elindult vele a falu irányában. Klein-Zickenben persze valóságos csődület keletkezett. Az egyik derék polgár hallott valamit a nálunk Is honos túzokról „harangozni“, annak nézte. A tanító úr elhízott csodalúdra „tippelt“, az öreg plébános pedig zavarában a latin nevek között „turkált“, melyik illene leginkább a szerinte „elkorcsosult gúnárra“ (nem is sejtette talán, milyen közel járt meghatározásával az igazsághoz!). Friedrich Salikot Klein-Zicken lakossága egyhangúan a nap hősének nyilvánította, aki ekkora ragadozó madarat képes volt puszta kézzel „megszelídíteni“. Mivel nem tudtak mit kezdeni vele, másnap kosárba csomagolták a behemőt madarat és elszállították a Bécs melletti Meidling állatvédő otthonába, ahol egyszeribe fény derült a rejtélyre. Az ottani szakértők megállapítása szerint Salik úgynevezett kettősmadarat (Doppelvogel) fogott, amely félig lúd, félig fakókeselyű. A meidlingi ornitológusok továbbá kijelentették, hogy ezt az Európában felette ritkán előforduló madárfajtát elsősorban a bizalmatlanság, az elvonultság és a félénkség, de egyúttal az alattomosságtól és gyávaságtól egészen a hirtelen haragú harciasságig terjedő bosszúvágy jellemzik, amely főleg döghússal táplálkozik. Arra a kérdésre pedig, miért hunyászkodott meg mégis a harcias állat kezes bárány módjára Salik beavatkozására, a „lúdkeselyü“ féktelen mohóságát hozták fel indokul az állatvédő otthon dolgozói, amely — magyarán mondva — degeszre zabálta magát és súlyánál fogva képtelen volt a földről felemelkedni. Feldolgozta: K. E. 8 •sZAWAO FÖLDMŰVES 1969. március 8. Az Egyesült Államokban 10 év előtt 24—25 hizlalási hétre volt szükség, hogy a pulykakakas elérje a 10 kg élősúlyt, ma viszont ehhez 21—22 hét elegendő. Régebben egy kg élősúly előállításához 4,5—5 kg takarmányt használtak fel, ugyanezt ma 3—3,3 kg táppal érik el. Az évek során a növekedési erély megjavult, mert a gyári tápok több fehérjét, ásványi anyagot és egyéb hatóanyagot tartalmaznak. Az energiaszükséglet alig emelkedett, ezért kell viszonylag több proteint, ásványt és hatóanyagot biztosítani a takarmányban. Ma már több kutató úgy vélekedik, hogy az indítőtáp 30 %, s a 18 hetes pulyka takarmánya 18 % nyers proteint tartalmazzon. Az energia-koncentrációt a tyúk jobban hasznosítja, mint a pulyka, viszont az energiaszegény takarmányon a pulykákkal érhető el jobb eredmény. A zsirkiegészítés javítja az értékesülést, nem annyira a faggyú, inkább a hidrolizált állati s a növényi zsiradék. A pulyka a nyersrostot nem értékesíti, legjobb eredmény a kukoricával érhető el a szemes terményekből, ha a kukoricát száznak vesszük, a millió viszonyított értékesiiiése például 97, a búzáé 93, az árpáé 85. A nevelőtápban nyolchetes korig 2 % kalcium a kívánatos, és 1 */o foszfor, amelyből 45 °/o szervetlen eredetű. Nyolc hét után 1,25 % kalcium és 0,75 % foszfor elegendőnek látszik. A táp összeállításakor ügyelni kell a niacin és az E-vitamin mennyiségére, valamint a mangán, cink és nátrium megfelelő adagolására. Japánban meggyorsították az importbaromfi karanténját? Japán baromfitenyésztők kérik a kormányzattól, hogy az importált naposcsirkék karanténját és karanténozásl Idejét szigorítsák meg. Az eddigi kéthetes karanténozásl időt — amelyet a New Castle betegség (pestis) meggátlása céljából folytattak — kérik hat hónapra meghosszabbítani. Ha ez megvalósul, elsősorban az Egyesült . Államokból importált csirkéket sújtaná, mert az 1968-ban importált 1726 000 csirkéből 1626 000 USA szállítmányú volt. A pipe már az első napokban kívánja a kavicsot (gritet). Ojabb tapasztalat szerint a 22 °/o nyersproteint Látogatás a DeKalb tyúkok európai otthonában A kukorica- és a tojóhibrtdjeiről híres amerikai cég, a DeKalb, három helyen: Japánban, Argentínában és Nyugat-Németországban tart fenn nagyszülőpár és szülőpár előállító telepet. A genetikai (kutatás, a beltenyésztés — 6—7 generáción keresztül —, valamint a szelekció fő központja DeKalb Illinoisban (USA) van. Az európai központ egy kis nyugatnémet faluban, Lohne községben található. A tenyésztelep, a keltető teljesen zárt, csak az lépheti át a kapuját (tusolón keresztül), aki ott dolgozik. Innen kapják a nagyszülő- és szülőpárokat a nagy elosztó telepek. A DeKalb tojőhibridek mindkét változata — a barna és felbér héjú tojást adók egyaránt — nagyon népszerűek. Különösen előnyös tulajdonságuk a rendkívül erős tojáshéj, a 14—16 hónapon át tartó egyenletes termelés, és az alacsony takarmányfogyasztás. A hozam körül sincs hiba: Amerikában számtalan „300 tojásos klub“ működik, amelynek tagjai 13,2 hónap alatt megközelítik a 300 tojást. A tojás minősége olyannyira jó, hogy Nyugat-Németországban fél pfeniggel többet adnak egyes kereskedők a DeKalb, mint a másfajta tyúkok tojásaiért. Ezért — a tojásmárka védelmében — szervezi a nyugatnémetországi nagy elosztó, a Bergmann cég a kölcsönös tojáskisegítést. Ez azt jelenti: ha valamely tyúktartónak nincs annyi tojása, amennyrie szerződést kötött, vásárolhat a másiktól kötelezettsége teljesítésére. Akik Nyugat-Németországban nagymértékben foglalkoznak tyúk tartásával, méltányolják, számon tart ják a DeKalb hibrid kiváló takarmányértékesítését. A barna héjú tojást adó DeKalb hibrid, mint minden más hozzá hasonló, valamivel kevesebbet tojik, több takarmányt fogyaszt, mint a fehér tojásúak. Igen sok országban azonban legalább fél pfeniggel több kapható a barna tojásért, ezért sokan e tyúkot tartják. A DeKalb barna tyúk előnyös tulajdonsága — egyes barna tojókkal szemben —, hogy jól tisztítható, mert aljtollazata világos színű. A selejttyúk ára — ha barna DeKalb hibrid 2—3 márka, ha fehér, 1 márka. A DeKalb hibridet ismerik egész Európában. Spanyolországban 5,6—6 millió ilyen tyúk termel, s milliószám megtalálhatók az NSZK-ban, Svédországban, Angliában, Olaszországban is. De Svájcban, Görögországban, Belgiumban, Hollandiában, Ausztriában is hasonló arányban megtaláljuk. Amerikában és a világpiacon, ahol hosszú időn keresztül a Hy-Line hibridek vezettek, most a DeKalb-ok törtek előre. Ha már Nyugat-Németországban a DeKalb tyúkok tenyésztőközpontját, és néhány tyúktartót meglátogathattam, érdemes néhány szót ejteni az ottani tolástermelésről. Nyugat-Németország jelenleg importál tojást, annak ellenére, hogy a tyúktartás Igen gyorsan fejlődött az utóbbi években. Sokan foglalkoznak tyúktartással: akik megszokásból csinálják, 20—50 állatot tartanak, s akik ebből élnek, 20 ezret, vagy annál többet. A tyüktartással nagymértékben foglalkozók haragszanak is az „amatőrökre“, mert már a tavaszi hónapokban van tojásuk és ilyenkor „tönkreteszik“ az árakat. A tyúktartók általában nem foglalkoznak a jércék felnevelésével, hanem húszhetes korúnkat vásárolnak. (Az összes értékesített tojóhibridek 85—90 százalékát jércekorban értékesítik. Svédországban 100 százalékban). Egy húszhetes jérce ára, ha legalább 10 ezer állatról van szó, 8,5 nyugatnémet márka, körülbelül 80 forint. Ha valaki új istállókat építtet, körülbelül öt év alatt amortizálódik. A tojás ára aszerint alakul, kereskedőnek adja-e el a tyúktartó, vagy közvetlenül szállítja a felhasználókhoz. Az 55—60 grammos tojás darabja a privát értékesítés esetén 18 pfenning, a kereskedő csak 14-et ad érte. A barna tojás termelése csak privát értékesítés esetén lelhet kifizetődő. A nagyobb nyugat-németországi tyúkfarmok ketrecesek, teljesen gépesítették, hogy egy ember legalább 15—20 ezer állatot legyen képes ellátni. Létezik 500 ezeres telep is, ott legalább annyira fontos, hogy az emberi munkaerőt gazdaságosan használják ki. A DeKalb hibridek nyugat-németországi kizárólagos forgalmazójának, a Bergmann cégnek a vezetői szerint a nagyobb tyúktelepeken 240—250 körüli az átlagos tojáshozam, s egy tojás előállítására 135— 155 gramm (kiváló) takarmányt használnak fel. Sok magyarországi üzem, háztáji baromfitartó most ismerkedik a DeKalb hibridekkel. Világszerte elismert jó tulajdonságai: a kitartó termelés, kiváló takarmányértékesítés és béltartalom mindenütt megnyilvánul. Sikeres pályafutás lósolható ezért a DeKalb hibrideknek. Dr. GONDA IRÉN, Budapest Pulvkahizlalási kísérletek tartalmazó takarmányra való átálláskor hathetes korban a változást a nőivarú állatok Jobban viselik el. A hirtelen átállás általában kedvezőtlen. A pulykahizlalásban a saját takarmány Jól felhasználható, ha megfelelő koncentrátummal egészül ki. A nyersrostban gazdag zabot Ilyen esetben ne etessük. Ha a hizlalás végén az erőtakarmány fogyasztása a szemes takarmányhoz viszonyítva csökkenne, úgy a lizinellátás elégtelenségére következtethetünk. A Prágai Országos Galambkiállításon Orvos Pál komáromi galambtenyésztő „Tiszteletdíjat“ nyert amerikai Kingje. Andriskni J. felv. Orvos Pál ez utóbbi két esztendő alatt majdnem tíz kiállításon vett részt galambjaival. A fehér és kék Kingek jelentős sikert hoztaik számára Ostraván, Bratislavában, Trnaván, Aligha van az országnak még egy községe, városa, ahol a galambtenyésztés olyan színvonalon lenne, mint Komáromban. Persze, itt nem a parlagi galambtenyésztésre gondolok, hanem azokra a nemes fajtákra, amelyek nemcsak az ország határain innen, hanem azon túl is hírnevet és dicsőséget szereznek a Duna menti városnak. Mert el kell ismerni, hogy a komáromi galambtenyésztők olyan tenyészetekkel bírnak, amelyek minőség tekintetében bármikor és bárhol fölveszik a versenyt. Ezek közé a kiváló galambtenyésztők közé tartozik Orvos Pál is. Annak ellenére, hogy csak három esztendeje foglalkozik fajtagalamb tenyészettel, neve máris ismertté vált. Igaz, hogy ezt megelőzően is voltak galambjai, de akkor a fajtakiválasztást nem tartotta fontosnak. Csak 1965-ben határozta el, hogy fölszámolja az eddigi állományát és az amerikai King fajta tenyésztésének szenteli Idejét. Nyitrára utazott, ahonnan egy fiókapárt hozott cserébe, majd helyben szerzett továbbiakat. Egyidejűleg kapcsolatot keresett tapasztalt tenyésztőkkel, akiknek e galambfajta tenyésztése terén többéves tapasztalatuk volt. Azonban rövidesen tapasztalnia kellett, hogy egyik-másik tenyésztő nem a valóságnak megfelelően látja el tanáccsal, útmutatással. Ezért a szaksajtót vette igénybe és saját tapasztalatai alapján kezdett munkához. — Kezdetben bizony sok nehézséggel kellett megküzdenem — mondotta ' a tenyésztő — mivel nem voltam tisztában azokkal a követelményekkel, amelyek egy galambfajtánál szükségesek. Így például: a testalkat, a nyak vastagsága, a fej formája, a súly, toll színe, fénye, a láb szélessége és m&g sok minden, ami szükséges ahhoz, hogy a nyilvánosság elé mehessen az ember. Amikor úgy éreztem, hogy e tulajdonságok többségét sikerült meghonosítani állományomban, beneveztem az egyik kiállításra. Leírhatatlan volt örömöm, amikor a bírálóbizottság egyik galambomat első díjasnak bírálta. Azonban nem elégedtem meg ezzel az eredménnyel, hanem egy további kiállításon szintén részt vettem, ahol figyeltem a bírálóbizottság munkáját. Ez alkalommal tapasztaltam, hogy mi mindenre kell ügyelni, ha eredményt akarok elérni.
