Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-01 / 9. szám

SPORT Már csak egy röpke hét van hátra, és ismét megtelnek a labdarúgó­­stadionok, s újból megkezdődik, he­lyesebben folytatódik a harc a baj­noki elmért. Míg néhány élvonalbeli csapatunk külföldi portyákon öregbí­tette a csehszlovák labdarúgás jó hír­nevét, addig a többi együttes kemény téli alapozással igyekezett felkészülni a várható nehéz tavaszi csatákra. A pozsonyi Inter legénysége a múlt év­hez hasonlóan ez idén is otthonában, pontosabban Pöstyénben készült a bajnoki idényre, és a KK-találkozók­­ra. Az egyik edzés után beszélgettem el az együttes egyik legfiatalabb s legjobb Játékosával, Szíkora Gyuri­val. Gyuri különben nemcsak a lab­darúgók között a legjobb, de ahogy ezt az Inter vezetősége az elmúlt na­pokban eldöntötte, az egész sport­egyesület legkiválóbb sportolója. Leg­alábbis, ami a múlt évi teljesítményét illeti. A nemrég lezajlott hagyomá­nyos évvég! kiértékelésen ugyanis Ó kapta az egyesület legjobb sportoló­jának Járó oklevelet. Az első kérdés tehát erre vonatkozott. Vajon számí­tott-e erre az elsőségre? — Lehet, hogy szerénytelennek fog tűnni, de megmondom őszintén, nem lepődtem meg, mikor megtudtam, hogy rám esett a választás. Természe­tesen, nagyon jó érzés volt, hogy ilyen nagy sportegyesületben én vihe­­tem el a pálmát. Ezen az elsőségen kívül még egy igen előkelő helyezést sikerült elérnem. A 2ívot című képes hetilap ankétjában én lettem hazánk 9. legrokonszenvesebb sportolója (a győzelmet Véra Cáslavská szerezte meg). Hogy őszinte legyek, ennek a kilencedik helynek még talán Jobban örülök, mint az Interben szerzett el­sőségnek. Elsősorban azért, mert itt nemcsak a vezetők, a funkcionáriu­sok döntöttek, de az olvasók ezrei. — A múlt évben Buberník távozása után, 21 éves korodban te kaptad meg a csapatkapitányi karszalágot. Ezzel nemcsak hazánk, de valószínűleg Eu­rópa legfiatalabb csapatkapitánya let­tél. — Nagy megtiszteltetésnek éreztem és érzem ma is, hogy Kacsányi edző bízott bennem és rám esett a válasz­tása. A csapatkapítányi tisztség azon­ban nemcsak felhatalmaz, de kötelez is. Ma egészen másképp lépők már a pályára, mint azelőtt. Sokkal nagyobb felelősségérzettel. Mint csapatkapi­tánynak jogom van konzultálni a já­tékvezetővel, amit azelőtt nem tehet­tem (bár előfordult). A kapitányi tisztség azonban nemcsak akkor „ter­hel“, ha pályán vagyok, de a magán­életemben is. Minden vezetőségi ülé­sen jelen vagyok, ahol nagyon sok esetben intézem klubtársaim szemé­lyes problémáit. — A Slovan, a Trnava, a Dukla és a Sparta külföldi portyán vett részt. Az Inter odahaza 'készült. Szerinted melyik csapat van előnyben, amelyik kint járt, vagy az, amelyik a hazai felkészülést részesítette előnyben? — Ogy mondanám, hogy az arány döntetlen. Ennek is, annak is meg­vannak az előnyei, illetve hátrányai. Az odahaza készülő csapatok erőnléte bizonyára Jobb lesz, mert a kemény téli alapozást semmivel sem lehet helyettesíteni. Nagy hátrányunk vi­szont, hogy egyetlen mérkőzést sem Játszhattunk Jó talajú pályán. E téren a külföldön Járt csapatok vannak előnyben, 'kik már egy sereg mérkő­zést játszottak le. — Az Inter egy hét múlva, március 8-án Prágában, a Dél-Amerikában oly nagy sikereket elért Sparta ellen lép pályára. Mit vársz ettől a találkozó­tól? — ősszel mi győztünk 2:0-ra. Most a prágai legénység az esélyes. Első­sorban azért, mivel nagyszerűen szerepeltek a Hexagonál tornán. De éppen ez az, amin esetleg kitörhetik fogukat Masekék. Valószínűnek tar­tom, hogy biztos győzelem reményé­ben lépnek majd pályára. A túlzott önbizalom pedig már nem egyszer megbosszulta magát. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Spar­ta Jó talajú pályák után locs-pocsban játszik majd. Eredményt nem jósolok, csupán azt mondom, hogy kevés gólt és szoros eredményt várok. — ősszel mindössze három gólt si­került rúgnod, ami bizony elég kevés. Most, az előkészítő mérkőzések során szinte sorozatban „gyártottad“ a gó­lokat. Vajon a bajnoki meccseken is ilyen eredményes leszel? — Ami az őszi három dugót illeti, bizony nem sok, bár azt Is hozzá kell tennem, hogy sok mérkőzésen, való­sággal üldözött a balszerencse. Négy vagy öt kapufát rúgtam, és még egy tizenegyest sem sikerült értékesíte­nem. Remélem, a tavaszi Idényben több szerencsém lesz, és eredménye­sebb leszek. Legalább annyira, mint a múlt évben, mikor az őszi három gólt hét tavaszi követte. — Az elmúlt hónapokban több olyan Javaslat hangzott el, hogy jő lenne a bajnoki találkozókat a ihét­­közben, csütörtökön, pénteken, eset­leg szombaton játszani. Mi erről a véleményed? — Az egész sajnos, csak javaslat maradt, és nem valósult meg. A mi szempontunkból a hétközi mérkőzé­sek előnyösebbek lennének. Elsősor­ban azért, mert így nekünk is lenne szombat és vasárnapunk, több időt tölthetnénk családunkkal. így ha ide­genben Játszunk, általában már pén­teken utazunk és vasárnap este vagy hétfőn hajnalban érkezünk haza. Ha odahaza Játszunk, két nappal a talál­kozó előtt összpontosításra megyünk és megintcsak nincs szombatunk és vasárnapunk. Már az is sokat segíte­ne, ha valamennyi találkozót szom­baton Játszanánk. — Az Intert nemcsak a Ligában várják nehéz mérkőzések. A KK-ban is Jó szereplést várnak a szurkolók. Az ellenfél a bécsi Admina, Malatin­­sky csapata. — Jól ismerem osztrák ellenfelün­ket, hiszen tavaly Karlovy 'Vary-ban a válogatott színeiben Játszottam el­lenük. Noha egy év alatt a kiváló csehszlovák edző keze alatt sokat javult ellenfelünk, — elsősorban erőnlét terén, úgy hiszem, ezen a csapaton túljutunk. Különben kőny­­nyen lelhet, hogy én nem állhatok majd csapatom rendelkezésére, mivel április 16-án a válogatott felkészítő mérkőzést játszik Hollandiában. — Előkészítő mérkőzés Hollandiá­ban, utána pedig a döntő fontosságú VB selejtező Magyarország ellen. — Igen. De előbb még idegenben az írekkel mérkőzünk. Egy esetleges győzelem, és újabb két pont meg­szerzése rengeteget Jelentene pszichi­kai szempontból. A magyarok elleni májusi mérkőzés lesz különben az ún. kulcstalálkozó. Valószínűleg a Nép­stadionban dől el minden. — Ha már a VB selejtezőjéről be­szélünk, melyik magyar csatárt tar­tod a legveszélyesebbnek? — Feltétlenül Benét. Az újpesti csatár fő erénye, hogy gólhelyzetbe tudja hozni társait, és magát is, s a góllövésből is kiveszi részét. Albert is kitűnő Játékos, de nem annyira veszélyes. A beszélgetést befejeztük és úgy egyeztünk meg, hogy a legközelebbi interjú a magyar—csehszlovák meccs után születik majd meg. Ordódy Vilmos Bajnokságra törnek a bátkaiak A tavasz közeledtével párhuzamo­san lassan újból benépesednek a lab­darúgópályák. Élvonalbeli csapataink már nemcsak előkészületi, hanem ran­gos kupamérkőzéseket is Játszottak. Más viszont a helyzet a falusi együt­teseknél. Igyekezetben, akaratban és lelkesedésben vidéken sincs hiány, ám az erős fagyok és a nagy havazá­sok az olvadás és az esőzés megjele­nésével egyelőre még pihenésre kész­teti a labdarúgókat. A „pihenés“ azon­ban a Jelen esetben nem azt jelenti, hogy a csapatok még mindig téli álmukat alusszák. Felébredtek ők már régebben, ám játékukat egyelőre az időjárás még hátráltatja. Bátkának tíz-tizenkét évvel ezelőtt nagyon Jő csapata volt. Akkoriban nemcsak a vezetők voltak lelkesek hanem a focisták is értették „mes­terségüket“. Nemcsak a rimaszombati járásban játszottak Jelentős szerepet abban az időben, hanem kerületi mé­retben is ismertek voltak, hiszen négyszer nyertek egymás után Járási bajnokságot, majd később a kerületi­ben szerepeltek. Sajnos, nem sok si­kerrel. Később hanyatlásnak indult a sport­élet Bátkán olyannyira, hogy felbom­lott a csaapt. Nagy kár volt ez, hiszen a sportéletet ebben a gömöri falu-14 SZABAD FÖLDMŰVES 1969. március 1. ban abban az időben csak a labda­rúgás jelentette. Még szerencse, hogy a hanyatlás időszaka csak három-négy évig tar­tott. Néhány lelkes sportember és játszani akaró és szerető fiatal ugyan­is újjászervezte Bátka sportéletét. A kezdet persze nehéz volt, ám közös erővel a kezdeti nehézségeket csak­hamar leküzdötték. Jelenleg a rimaszombati Járási baj­nokság harmadik osztályában szerepel a bátkai csapat. Az ősszel elért ered­ménnyel nemcsak a játékosok, hanem a vezetők és a szurkolók is elégedet­tek. Nagy szó ez, hiszen igényes kö­zönsége van ennek az együttesnek. A harmadik helyezés azonban min­denkit kielégít. — Sokáig esélyesek voltunk az első helyre — mondja Gaál István, a HNB elnöke és egyúttal a sportegyesület alelnöke. — Sajnos, Nagytörék és Burda labdarúgói az első találkozón összeverekedtek. Ezt követően persze kezdődött a nagy huzavona. Számunk­ra ez balul ütött ki, mert végül is mindkét csapat megelőzött bennünket. A bátkaiak azonban nem csügged­nek. És így is van ez a rendjén. Az alapozó edzéseket a helyi iskola tor­natermében még Januárban elkezdték, s így minden Jel arra mutat, hogy ta­vasszal ismét jól megy majd a játék a csapat tagjainak. — Minden feltételünk és lehetősé­günk adva lesz a tavasz folyamán a Jó szerepléshez. Veszélyes ellenfelein­ket hazai pályán fogadjuk, s emellett hathatós segítséget ígért (és ígéretét eddig még mindig be is tartotta) Ada­­movií elvtárs, az állami gazdaság igazgatója. Azt hiszem, hogy a fiúk is mindent elkövetnek majd annak érdekében, hogy hosszú idő után új­ból bajnokok lehessünk — foglalta össze véleményét a sportegyesület alelnöke. Még tél van, ám félszemmel a falu­si csapatok is a bajnoki rajtra tekin­tenek már. Bátkán a tél folyamén a sikeres szereplés érdekében az első lépést már megtették, a második — a legfontosabb — majd ezután követ­kezik a zöld gyepen. Reméljük, hogy ez is sikeres lesz majd a számukra, hiszen a hatvanas években eddig a sportélet terén még nem sok Jót köny­velhettek el. Pedig a hírnév nemcsak dicsőséget Jelent, hanem egyúttal kö­telez is! (—nád) V«nek köszönhető,hngy ma oly 3Í1 sikerültek az ugrása«? Itt állok leigazolva Drága Édesapám! Tudom, egy kicsit furcsa körülmények között hagytam el a szülői házat, s nyílván Édesapám is csodálkozott azon, hogy miért nem hallattam magamról eddig. De hát annyi minden furcsa dolog történt ve­lem az utóbbi pár napban, szinte még mindig tátva van a szám. Kezdődött akkor csütörtök este. Megetettem a Jószágot, aztán vettem a kabátom, s mentem kifelé. Amint betettem magam mögött a kaput, lá­tom ám, hogy egy nagy szürke gép­kocsi fékez a portánk előtt. Két férfi szállt ki belőle, egy magas, idősebb forma és egy köpcös, kerekfejü. Még az árok túlsó oldaláról átszóltak, hogy várjak egy kicsit, aztán átlábaltak a latyakon. Amikor mellém értek, kérdi a magas, hogy én vagyok a Saroglyás Sándor? Mondom: Én bíza ... — Na akkor helyben lennénk — mondta a köpcös. A magas pedig ke­zet nyújtott: — Szotyola Ákos vagyok, Sport­­közi elnök. Ő a szakosztályvezető. En akkor még azt hittem, hogy új vezetőséget választottak, a EFSZ-ben. — Hová készül? — érdeklődött az elnök. — Csak ide át, a szomszéd község­be. Felső Hörömpőre — tudattam ve­lük. Az agronómus, aki szakosztályveze­tőt státuszban volt, oldalba bökte az elnököt. — Na ugye? Mit mondtam. Meg­környékezték már mások ts. Emez folytatta: — Tehát átjöttek magáért? — Igen. A Gereblyés Józsi... — és hogy távozott az a bizonyos Gereblyés Józsi? — kérdezték mohón, szinte egyszerre. — Hát elég részegen — mondtam én. Ugyanis hozott magával egy de­­mizson kisüstit is, s ezt közben meg­ittuk. — De remélem maga szilárdan állt a lábán a tárgyalás végén? — hajol­tak közelebb. — Hát igyekeztem. Egyszer ugyan átestem a hokedlin, de ez a legerő­sebb Jellemekkel is előfordul, külö­nösen nyolc kupica után. Ezzel egyetértettek. És megkérdez­ték, hogy aláírtam-e? Mondtam, hogy nem. Erre ki tudja mi okból nagyon megnyugodtak. — Egyébként mit mondtak, amikor hívták? — faggatott az agronómus. — Hát azt, hogy nagyon kellek. Le kell fogni a Kázmért. Az elnök bólintott: — Látod? — fordult a tömzsi felé — ők ts beállásnak akarják. — Kt az az Kázmér? — forszírozta az elnök. — Az egy disznó — mondtam. Az agronómusból lett szakosztály­­vezető meg azt mondta, hogy nem kell azért személyeskedni, s így folytatta a kérdezősködést: — és mit ígértek? — Azt mondták, azt kapok, amit akarok. Hurkát, tepertőt... — Mást nem ígértek? — De igen. Az Egynyárfás Lali még azt, hogy beveri a fejem egy kocsi­rúddal, ha ráengedem még egyszer a földjére a ml marháinkat. — Na de a Kázmér lefogásáért? — Azért azt, amtt a szemem és a szám megkíván ... Amazok bólogattak. Mint mondták, tisztában voltak mindezzel. Én meg csak álltam és bámultam. Mert sem­mivel sem voltam tisztában. Már bú­csúzni akartam, de elkapták a karom. — Csak nem megy oda? Azokhoz? — mondták. — Ml is megadjuk azt, amtt a szeme meg a szája megkíván. Azt is mondták, hogy a fövöm csak náluk lesz biztosítva. A fent említet­teken kívül egy óriást perspektívát is kapok. Ez utóbbi levett a lábamról. Még megpróbáltam szabadkozni, hogy akkor ki fogja le a Kázmért? — de ez sem használt. — Majd találnak mást. Van elég fiatal a piacon ,,, Kérdeztem, hogy kimegyünk a piac­ra ts, mert ott még lenne dolgom, de ők betuszkoltak az autóba, s Indul­tunk. Az úton még sokat kérdezősköd■> tek. Kázmérról is. Hogy korábban ts fogtam már. Mondtam egyszer igen. És, hogy nem volt könnyű egy mun­ka. Erőszakos dög az, túr, zúz. Két­szer elment mellettem, pedig először a kezemben volt már a füle. És hiába buktattam el, felugrott és rohant to­vább. Most egy nagyon szép lakásban lakom, Jól vagyok, csókolok minden­kit, SÁNDOR U. t. Még valamit: Édesapám okvet­len szóljon át Gereblyés Józsinak, hogy tartsák még a Kázmért egy da­rabig, mert ahogy hallom, őt is el akarják vinni... V. S, ERESZTREJTVÍNY A SPORT VÍZSZINTES: 1. Állj — németül. 4. Szóvégződés. 7. Végzet. 11. Török férfinév. 12. Japán város. 14. Belső szerv. 15. Tojás idegen szóval. 17. ........Lescaut. 19. Állóvíz. 20. Kérdő­szó. 22. Olaj ango­lul. 23. Kötőszó. 25. Felhősödik. 28. Lat szélei. 29. Folyó a Dunántúlon. 31. Bemutató darab. 32. Csonthéjú gyü­mölcs. 33. Muzsika. 35. A Moszkva bal­oldali mellékfolyó­ja. 36. Éjjeli tán­cos szórakozóhely (fon.). 37. K. R. 0. 38. Macskahang. 39. Létezik. 41. Ko­pasz. 43. Kereske­delmi cikk, az első betű felesleges. 45. A lelátó öröme. 46. Állam Távol Kele­ten. 47. Csődör. 48. Mássalhangzó ki­ejtve. 49. Nem megy el. 51. Saját kezűleg röv. 52. Tágas fongalmi hely. 53. Légáramlat. 54. Spanyol névelő. 56. Európai nép. 58. Olasz névelő. 60. Sulfur. 62. Bala­toni üdülőhely. 63. Szlovák személy­névmás. 64. Afrikai állam. 65. Az első amerikai űrhajós. FÜGGŐLEGES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 5., és 10. számú sorban. 2. Taligában vanl 3. Római ötvenegy. 4. Omladék. 6. Angol szeszes ital. 8. Sertéslak. 9. Kaszáló. 13. ők! 16. Gyulladás. 18. Város Ju­goszláviában. 21. Mindenféle ócska­ság. 24. Ő — németül. 26. ... de Ja­neiro. 27. Málta része. 28. Római öt­venkettő. 30. Bácsi Bécsben. 32. Ke­vert dráma. 34. Ékezettel: menetrendi rövidítés. 36. Szeszes ital. 40. Idegen sorsjegy. 41. Lakoma. 42. Hiányos re­dő. 44. Ny lás. 46. Végtag. 49. Mázsái. 50. Évszak. 53. Laosz betűi felcserél­ve. 55. Rés. 56. A paripa. 57. Azonos mássalhangzók. 58. Folyó Ausztriá­ban. 59. Francia névelő. 61. Indulat­szó. 62. Nem egészen agg. 63. Lágy fém. Beküldendő a függőleges 1., 5., és 10. számú sorok megfejtése. A Szabad Földműves 7. számában közölt keresztrejtvény megfejtése a következő: „Orránál fogva csak azt lehet vezetni, akinek rossz a szimata.“ Könyvjutalomban részesülnek: Rákóczi József, Gúta Hőfer Aranka, Losonc özv. Füle Istvánná, Fél Sedivy István, Málas Kiss Jánosné, Nyárasd Idénynyitás előtt SZIKOM GYURIVA1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents