Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-22 / 8. szám
VILÁGPOLITIKA A külpolitikában történt Eszkaláció Laoszban # Remények a négyhatalmi találkozóra # Franciaország távol maradt a Nyugat-Európai Unió üléséről Q Tovább tartanak a zavargások Pakisztánban 0_______ IDŐSZERŰ JEGYZETEK Újabb feszültség Nyugat-Berlinben A világ közvéleményét élénken foglalkoztatják a pakisztáni események. Pakisztán mindkét részében — köztudomású, hogy az ország két része között mintegy 1500 km-es távolság van — állandó zavargások vannak. Általában mind a jobb, mind a baloldal elégedetlen Ajub Khan politikájával. Annakidején a mostani baloldalt képviselő Bhutto külügyminisztert Ajub Khan börtönbe juttatta. A pakisztáni belpolitikai viszonyok egyelőre nehezen tekinthetők át. Egyformán elégedetlen a jobb és a baloldal is. Olyan hírek is érkeztek, hogy Ajub Khan inkább a jobboldallal szeretne megegyezést kötni. Kerekasztal konferenciára Ajub Khan öt ellenzéki politikust hívott meg, amelyre a korábbi értesülésekkel ellentétben meghívták az említett Bhutto volt külügyminisztert is, a Baloldali Néppárt vezetőjét, valamint Asghar Khan légi marsallt is és további három ellenzéki politikust. A tárgyalások hírére több helyen tüntetések, zavargások voltak és halálos áldozatokról is érkeztek jelentések. Pakisztánban tehát tovább tart a forrongás és nem lehet tudni, hogy milyen erők kerülnek uralomra. A vietnami helyzet továbbra is súlyos. összetűzéseikről érkeznek jelentések Dél-Vienamból és az amerikaiak több orvtámadást követnek el Észak- Vietnam ellen és újabban egyre nagyobb méreteket ölt a Laosz elleni amerikai támadás. Meg kell mondanunk, hogy Laosz Vietnam és Thaiföld közé ékelve, hosszú évek óta az amerikai-vietnami háború áldozata. Laoszban valóságos eszkaláció folyik, bár erről a hadi jelentések igen keveset árulnak el. Ezek után szinte hihetetlenül hangzik, hogy 1968 szeptemberében az amerikai légierő 3000 bevetésben támadta Laoszt, októberben pedig a bevetések száma már meghaladta a 4700-at, novemberben, abban a hónapban, amikor az amerikaiak abbahagyták Észak-Veitnam bombázását, majdnem 13 000 bevetést hajtottak végre a felszabadított laoszi területeken, azaz a Laoszi Hazafias Front ellenőrzése alatt álló körzetekben. A támadások azóta is legalább ilyen mértékben folynak. Az amerikaiak nem riadnak vissza a leghatásosabb tömegpusztító fegyverek alkalmazásától sem. Napalm bombákat, valamint foszforos gyújtóbombákat dobnak le, és mérgező vegyszerekkel pusztítják a rizsültetvényeket. A mészárlás magas fokára Jellemző, hogy csupán egy megyében 131 embert öltek meg az amerikai bombázók. Tehát amíg Dél- és Észak-Vietnamban aránylag csökkennek a hadi tevékenységek, Laoszban borzalmas népöldöklés folyik. Már foglalkoztunk azzal, hogy a közel-keleti helyzettel kapcsolatban az ENSZ keretében négyhatalmi értekezletet akarnak összehívni. Azonban az amerikai politikai manőverezés következtében csak kétoldali tárgyalásokra volt lehetőség. A kétoldali tárgyalások viszont az újabb jelentések szerint olyan ütemben folynak, hogy ezek megteremthetik a négyoldali tárgyalások megkezdését. A tárgyalások egyre élénkebbek, főleg az arab országok között és van rá remény, hogy az ENSZ komolyabb lépéseket tehet majd a közel-keleti helyzet rendezésére. Február 20-án amerikai—kínai tárgyalásoknak kellett volna kezdődni Varsóban. Azonban nagy meglepetésre a kínai fél meghatározatlan időre elhalasztotta a tárgyalásokat azzal indokolva, hogy az USA-ban vallatják Liao Che-su volt kínai hollandiai diplomatát. A kínai hatóságok Kína-ellenes lépésnek tartják a diplomata Amerikában való faggatását. Nyugat-Európában nagy megrökönyödést keltett az a tény, hogy Franciaország nem vett részt a Nyugateurópai Unió ülésén. A francia kormány azért tette meg ezt a lépést, mert Anglia Izraelnek mintegy 250 tankot ad, ezzel szemben viszont, — amint ismeretes — Franciaország megszüntette az összes fegyverszállítmányokat Izrael részére. Bállá }ózsef A DNFF harci mérlege A VNA hírügynökség szombaton részletes jelentést közölt a DNFF harci mérlegéről, abbéi az alkalomból, hogy a DNFF központi bizottsága a legmagasabb kitüntetést, „A hazáért" érdemrendet adományozta a front fegyveres erőinek a tavalyi nagy offenziva során kivívott győzelmeikért. A közlemény szerint ebben az időszakban a népi felszabadító erők harcképtelenné tettek 830 000 ellenséges katonát, köztük 230 000 amerikait, felszámoltak vagy súlyosan megtizedeltek 1 dandárt, 7 ezredet, 187 zászlóaljat, 750 századot. Ugyanebben ez időszakban lelőttek vagy megrongáltak 8000 ellenséges repülőgépet. Az egész világ békeszerető emberei között nagy felháborodást és nyugtalanságot váltott ki a nyugatnémet kormány azon döntése, miszerint a Német Szövetségi Köztársaság március 5-én Nyugat-Berlinben választja meg új elnökét. Ismeretes, hogy Garapkin szovjet nagykövet Kiesinger szövetségi kancellárnak átnyújtotta a szovjet kormány nyilatkozatát, amelyben élesen tiltakozik az elnökválasztással járó provokáció ellen. A nyilatkozat tiltakozik ez ellen, hogy a szövetségi gyűlés tagjait, köztük a hitlerista elveket valló nemzeti demokrata párt képviselőit is Nyugat-Berlinbe szállítsák. Elég rátekinteni a térképre és az első percben kiderül, hogy Berlin nincs a Német Szövetségi Köztársaság területén és amint a nyilatkozat is hangsúlyozza, semmi szükség sincs arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaság idegen területen válassza meg elnökét, mert ezt egy ország sem teszi, és nem is volt még rá példa. A háttérben, illetve a nyugatnémet politika utóbbi lépéseiben az húzódik meg, hogy az NSZK minden módon iki akarja terjeszteni hatalmát Nyugat- Berlinre, holott, amint már említettük, az a Német Demokratikus Köztársaság területén van és külön státusza van a négy szövetségi nagyhatalom megegyezése szerint. Nyugat-Németországnak sem politikai, sem jogi alapja nincs arra, hogy Nyugat-Berlinben tartsa az elnökválasztást. A szovjet nyilatkozat megemlíti azt is, hogy a nyugatnémetországi reakciós körök provokációja egyáltalán nem szolgálja az NSZK és a Szovjetunió, valamint a szocialista államok közeledését, illetve a jószomszédi viszonyok megteremtését. A nyilatkozat levonja azt a következtetést, hogy továbbra is érvényes az a megállapítás, miszerint az NSZK szavai és tettei között lényeges különbségek vannak, a szavakat nem követik tettek és a szélsőséges elemek a békés egymás mellett élés helyett inkább a helyzet kiéleződésére törekszenek. A Szovjetunió komolyan figyelmeztet arra, hogyha a nyugatnémetországi uralkodó körök Berlinben, Európa szívében újabb feszültséget Idéznek elő, fölülvizsgálja a négy szövetségi hatalom megegyezéseit és követelni fogja, hogy azokat minden fél szigorúan tartsa be. Ha ez nem történik meg, a béke érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket. A Szovjetunió jegyzéket küldött a nyugati nagyhatalmaknak, az USA-!!■ Ill—I lllllll ...Ilii III IIWIIIII1II IHWI nak, Nagy-Britanniának és Franciaországnak, amelyben hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió továbbra is kitart a négy szövetségi nagyhatalom egyezményeinek szigorú betartása mellett. A provokációs elnökválasztás egyébként is a nyugatnémet belpolitikai életben is nagy visszhangot váltott ki. A nyugatnémet haladó közvélemény elítéli a provokációt. Magában, Nyugat-Berlinben sem lelkesednek túlságosan az elnökválasztásért. Többezres tömegek tüntettek az imperializmus és a fasizmus ellen. A nyugat-berlini Szocialista Egységpárt rendkívüli ülése pedig külön határozatban követelte, hogy semmiképpen se engedjék meg, hogy március 5-én Nyugat-Berlinben tartsák az elnökválasztást. A nyugatnémet kormány az elnökválasztással kapcsolatban egyébként állandó diplomáciai eszmecseréket folytat a nyugati hatalmakkal. Egyes kormányférfiak kifogásolják, hogy az USA, Franciaország és Anglia nem támogatja eléggé Nyugat-Németország politikai törekvéseit, mások viszont óvatosságra intenek és egyes’ politikai lapok óva intik ettől a lépéstől a nyugatnémet kormányfőket. A Frankfurter Rundschau című lap egyenesen felhívást intéz a nyugatnémet kormánykörökhöz, amelyben kifejti, hogy a nyugat-berlini elnökválasztás nemcsak . szovjetellenes provokáció, hanem minden német demokrata önérzetét is sérti. Többszörösen hangsúlyozza, hogy az elnökválasztást ne tartsák Nyugat-Berlinben, mert az csak elmérgesítheti a helyzetet Kelet és Nyugat között. A nyugat-berlini elnökválasztással kapcsolatban sok találgatás folyik a Nixon—Dobrinyin találkozóról is, bár csak igen gyér hírek szivárogtak ki. A Fehér Ház szóvivője csak annyit jegyzett meg, hogy a tárgyalások konstruktívak voltak. Egyelőre még nem állapítható meg, hogy a találkozónak és más diplomáciai véleménycserének milyen hatása lehet a további fejleményekre. Tény, hogy a nyugat-berlini provokációs elnökválasztás nem szolgálja Kelet és Nyugat közeledését, a béke érdekét és egyesek egy újabb berlini válságtól tartanaik, ami hosszabb időre megmérgezheti Nyugat-Eurőpa levegőjének légkörét. Bállá József Nixon nyugat-európai kőrútjának előkészületei Washingtonból jelenti az MTI: Nixon elnök a hét végén folytatta előkészületeit február 23-án kezdődő nyugat-európai kőrútjára.-' Nixon a Camp Davidben levő elnöki nyaralóban tanulmányozta a külügyminisztérium által előkészített dokumentumokat, majd vasárnap este visszatért Washingtonba. Az elnök a héten több megbeszélést folytat legfőbb tanácsadóival a NATO kérdéseiről, az USA és a nyugat-európai országok viszonyáról. Washingtoni politikai körökben Nixon utazása előtt külön aggodalmat kelt az a válság, amely Anglia és Franciaország között támadt a Nyugateurópai Unió kérdésében. Az amerikai elnök környezetének tagjai attól tartanak, hogy az elnöknek kell megkísérelnie a közvetítést a vitában. Ugyancsak aggodalmat kelt a berlini feszültség megnövekedése. Cleveland nagykövet, az Egyesült Államok brüsszeli NATO-képviselője vasárnapi tévé-nyilatkozatában azt mondotta, hogy a Jelenlegi feszültségért a Szovjetunió felelős, amely ezzel mintegy „próbára alkarja tenni az új elnököt“. Sem ő, sem más amerikai hivatalos személyiség nem tett említést arról, hogy mi a feszültség tulajdonképpeni oka. Mint ismeretes, a három nyugati nagyhatalom korábban már elvi támogatásáról biztosította a bonni kormányt a márciusra tervezett nyugatberlini elnökválasztással kapcsolatban. Az új amerikai kormányzat számára külön is növeli a berlini, kérdés nehézségét az, hogy Nixon röviddel az elnökválasztás előtt tesz rövid látogatást a városban. Az Olasz Kommunista Párt Bolognában megtartott XII. kongresszusa — egy héten át tartó ülésezés után — múlt hét szombatján befejeződött. A kapitalista világ legnagyobb kommunista pártjáról lévén sző a kongreszszus, melyen egyébként több mint 800 küldött, valamint hozzávetőleg 4200 megfigyelő vett részt és 42 testvérpárt képviseltette magát, nemcsak Olaszországban, de a külföldön is kiemelkedő esemény volt. Elvégre egyetlen számot tevő politikai táborra nézve sem lehet közömbös, hogy milyen irányvonalat követ az OKP a szocializmus eszmei célkitűzéseinek gyakorlati megvalósítására. Az olasz valóság Mint Luigi Longo, a párt főtitkára beszámolója első részében fejtegette, Olaszország mély politikai és szociális válságon megy át. Nagyarányú megmozdulások rázzák meg az ország gazdasági életét. Azoknak az erőknek, a köre, amelyek Olaszország demokratikus és szocialista átalakulásában érdekeltek, egybre bővül. Táborukban nemcsak a munkások és parasztok, de a dtáikok, műszakiak, jogászok és más értelmiségiek is küzdenek! Persze nem minden harci formát lehet helyeselni. így pl. anarchikus kilengések ártanak az ügynek, elszigetelhetik a tömegeket az élcsapattól, melynek Olaszországban több mint egy millió hatszázezer tagja van és a szakszervezetekben tömörült dolgozókra gyakorolt befolyása döntő. Longo azonban világosan leszögezte, Eogy a válság megoldása nemcsak a demokráciáért \ és a szocializmusért folyó harc irányítójának, a kommu-8 SZABAD FÖLDMŰVES 1969, február 22. Palmiro TOGLIATTI nyomdokaiban AZ OKP XII. KONGRESSZUSÁNAK MARGÓJÁRA nista pártnak az ügye. Ezért oly cselekvési programot kell kidolgozni, amely a különböző szociális rétegeket közös célokért kibontakoztatott küzdelemben tudja egyesíteni. És hogy ez a Longo által kitűzött követelés reális, azt az utóbbi idők hatalmas mozgalmainak sikerei Is bizonyítják. Csak a közelmúlban zajlott le az olasz magánipar 5 millió dolgozójának általános sztrájkja, amely a főleg Dél-re nézve sérelmes bérövezetek megszüntetéséért folyt. E felháborító munkabér-zónarendszer következtében az olasz Dél munkása ugyanazon teljesítményért 30 százalékkal kevesebbet kap, mint északi kollégája. Nos, a sztrájk folytán máris elhatározták az állami és községi üzemek, hogy 1972- Ig leépítik a bérövezeteket. És egyes jelek arra mutatnak hogy a nyomda- és konzervipari üzemek tudajdonosai is hozzájárulnak e követelés teljesítéséhez. Jelentős sikert biztosított a nyugdíjak emeléséért Indított tömeges sztrájk is, amelynek révén a dolgozók egyidejűleg kiharcolták, hogy a társadalombiztosítási alap igazgatásában a munkásság képviselői többséghez jussanak. Így az állami bürokrácia kiszorult féltékenyen őrzött sáncainak egyikéből. Persze mindez még csak részleges eredmény. A sürgős reformok — a mindinkább egy helyben topogó közép-bal politika következtében — ismételten elhalasz tódnak, és az olasz gazdasági életben továbbra is csorbítatlanul dominálnak a monopóliumok. Az olasz gazdasági struktúrának hiányosságaira számos ellentmondás jellemző. így pl. továbbra is hatalmas űr tátong az óriási beruházásokat igénylő, viszont viszonylag kis foglalkoztatottságot biztosító kulcsipari komplexumok és a nagy mérvű olcsó munkaerőre alapozott kis- és középüzemek közt, amelyek azonban nem tudnak kellő tőkefelhalmozásról gondoskodni. Minthogy pedig iparágaik nem nőnek elegendő mértékben, szükségszerűen fenntartják vidékük elmaradottságát. Külön fejezetet érdemelne az egyébként oly gyakran emlegetett Észak és Dél ellentéte. Luigi Longo beszámolójában ugyancsak behatóan foglalkozott a nemzetközi helyzet elemzésével és a párt állásfoglalásával/ Megerősítette, hogy az OKP a békés együttélés politikájának híve. Mély szolidaritását fejezte ki az amerikai agresszorok ellen küzdő Vietnam iránt, melynek küldöttségét, csakúgy mint a görög fasiszta diktatúra ellen harcoló görög küldöttséget hatalmas ovációban részesítette a kongresszus. A közép-keleti helyzetről szólva, rámutatott arra, mily óriási veszélyek származhatnak abból, hogy Olaszország a NATO tagállama. Ezért Longo síkra szállt azon követelésért, hogy hazája lépjen ki a NATO-ból, hasson oda, hogy területén számolják fel a külföldi támaszpontokat s hogy Olaszország tömbökön kívül álló politikát folytasson. Ami Csehszlovákiát illeti, Longo ismét megerősített az OKP ismert álláspontját. Hangsúlyozta, hogy az OKP elvi jelentőséget tulajdonít minden kommunista párt és minden szocialista ország önállósága és szuverenitása teljes tiszteletben tartásának és elutasít minden vezető államról vagy pártról hirdetett elméletet. Ezt a vonalat védte egyébként sóik egyéb olasz vezető funkcionárius és más küldött mellett Carlo Galluzzi az OKP KB nemzetközi osztályának vezetője is, valamint Berlinguer, aki előreláthatólag Luigi Longo utóda lesz. Jóllehet a felszólalások túlnyomó része, ha különféle árnyalatokkal Is, hangsúlyozta az olasz párt autonómiáját és a többi pártnak is azon jogát, hogy olyan típusú szocializmust építsen, amely megfelel országa szükségleteinek, a szocialista nemzetköziség eszméjét valamennyi szónok kiemelte. És mikor Ponomarjev szovjet küldött leszögezte, hogy az egyes kérdésekben elfoglalt álláspontok különbözősége nem hiúsíthatja meg a közös ellenség, az imperializmus elleni egységes harcot, megtapsolták a küldöttek. Különösen nagy Ovációban részesült a CSKP küldötte Evüen Erban, aki biztosította a kongresszust, hogy a CSKP sohasem árulja el a kommunizmus közös ideálját és hogy a pórt minden nehézség ellenére továbbra is a januári célkitűzések útját fogja járni. A nagy olasz lapok, így mindenekelőtt az Unitá, valamint a Paese Sera, de a burzsoá sajtó Is jelentős figyelmet szentelt Erban elvtárs felszólalásának. Így az El Giorno szerkesztősége az első oldalon méltatta a gyakori tapssal megszakított beszédet és megjegyezte, hogy Dubőek elvtárs nevének ..említése valósággal felvillanyozta a rokonszenvező résztvevőket. Felemelő zárószó Mint Enrico Berlinguer, az OKP Politikai Bizottságának tagja vitalezáró beszédében kifejtette, a kongreszszust a már hagyományos teljesen nyílt, szabad eszmecsere jellemezte, melyből nem hiányzott még egyikmásik nagy horderejű kérdésben is a polemika, de mindez nem fajult frekciós harccá, nem ment az egység rovására. Csekély kivétellel általános egyetértéssel találkozott a párt bel- és külpolitikája, a szocializmushoz vezető út már 1956-ban kitűzött elvi programja. „Kívülről azt szeretnék,“ — jelentette ki Berlinguer — „ha ml azért, hogy következetesek legyünk, szakítsunk a Szovjetunióval és a szocialista tábor országaival. Ez azonban lehetetlen, mert egy ilyen lépés szociáldemokrata kapitulációt jelentene, és ezzel Nenni útját követnénk.“ Másrészt Berlinguer újból megerősítette valamennyi kommunista párt autonómiájának elvét, amelyről az OKP semmiképpen sem mondhat le. A kommunista és munkáspártok küszöbön álló moszkvai tanácskozásának egyik legfontosabb feladata, hogy a közös harcra közös platformot dolgozzon ki, még ha azok korlátozottak is. Az OKP kongresszusi küldöttel ismét Luigi Longot választották meg a KB főtitkárának és a pártban uralkodó mély demokratizmus szellemére vall, hogy a Központi Bizottságban helyet kaptak a Longo körül felsorakozott nagy többségtől jobbra és balra helyezkedő irányzatok szószólói is. Öszszegezve, túlzás nélkül mondható, hogy a kongresszus az OKP erőgvarapodásának jegyében zajlott le és a nemzetközi munkásmozgalom nagy eseményévé avatődott. Szírt
