Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-22 / 8. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE

Az AGROKOMPLEX létrehozásának gondolatát először a CSKP Központi Bizottságának 1967. évi márciusi ülésének határozata vetette fel és ajánlotta megoldásra. A mezőgazdasági termeléssel és a feldolgozó iparral összefüggő kérdések komplex megoldását célozta ez a javaslat. Olyan kérdéscsoport ez, amely inár régen megérett a megoldásra és amelyet nemcsak a legfelső központi pártszervben vitattak meg, hanem amely már más szervek határozataiban is kifejezésre jutott, hogy így R termelési ágak ökonómiájának fejlesztése és a nép élelmezésének megoldása érdekében biztosítani lehessen e természetes komplexum szerves egységét.

Quo vadis

Agrokomplex?

Az AGROKOMPLEX létrehozásáról szóló határozat elfogadásától csaknem két esztendő telt el — és vajon mi valósult meg?

A Központi Bizottság határozatát már 1967 márciusában mint egy hoszszabb lejáratú fejlődési folyamat kezdetét értelmeztük. Senki sem vár ta azt, hogy a határozat — varázspálca suhintásaként — egyszeriben megváltoztatja az addigi állapotot.

Azonban- mégis többet vártunk, mint amennyit elértünk. De lényegé ben mi valósult meg e határozatokból?

Két minisztériumból egy, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium jött létre. A központban tehát létre jött a közigazgatási (adminisztratív) agrokoinplexum. Ettől a szervtől elvártuk, hogy kialakítja a mezőgazdasági őstermelés és a feldolgozó ipar együttműködésének és integrálódásának szükséges gazdasági és szervezési légkörét Ezt a feladatát a Prágában székelő volt Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium nem teljesítette, sőt az aránytalanságok még inkább fokozódtak. A második jelentős eredmény a Járási Mezőgazdasági Társulások megalakítása volt az ország legtöbb járásában, amely alapját képezte volna a járás közigazgatási határai között egy kis agrukomplexum kialakításának.

A járás! mezőgazdasági társulások létrehozása vitán felül eredmény és haladás. Az állam a termelés irányítását a mezőgazdasági üzemek kezébe adta a járás keretei között. Megalakították a mezőgazdasági üzemek választott szerveit,amelyek Jelentős gazdasági-ökonómiai eszközökkel rendelkeznek f szubvenciók, építkezési hozzájárulások) — bár csak a központilag meghatározott keretek és szabályok között — de a járás keretei között aktív mezőgazdasági politika kialakításénak nagy lehetőségeivel.

A járási mezőgazdasági társulások komoly igyekezetét fejtettek ki a mezőgazdasági üzemek szakosítása

terén, a mezőgazdasági üzemek funkcionáriusainak személyes felelősségére a járási mezőgazdasági társulások mellett számos járásban szakosított mezőgazdasági üzemeket létesítettek. Az integráció vonalán is sokat tettek, gazdasági kapcsolatokat létesítettek az egyes mezőgazdasági üzemek között és közös baromfifarmokat, sertéshizlaldákat létesítettek és más közös. szolgáltatásokat végző üzemeket alakítottak, mint például építkezési társulásokat, közös javítóműhelyeket stb., s ezzel hasznos munkát végeztek.

De kialakították-e számokra azokat n szükséges feltételeket, hogy a jelenlegi fejlődés objektiv követelményeivel összhangban megoldhassák a szakosítás és az integráció kérdéseit?

A járási mezőgazdasági társulások több okból nem valósíthatták meg a mezőgazdaság nagyvonalú és korszerű elveken alapuló átépítését.

Elsősorban hiányzott a mezőgazdasági termelés fejlesztésének komoly, szeriózis országos méretű koncepciója, elgondolása, amely a járásoknak világos irányvonalat adott volna. Kiadtak ugyan különböző jelszavakat, amelyeknek ezt. az Irányvonalat kellett volna pótolniuk, mint például a juhtenyésztés és a szarvasmarhatenyésztés fejlesztéséről. Ahol a jelszavak nem hozták meg a várt eredményt, ott utasítást, parancsot adtak a feldolgozó iparban átmenetileg mutatkozó hiányosságok áthidalására — ilyenek voltak a dohány, a cukorrépa termesztési területeinek kibővítésére adott parancsok stb.

Azonban e jelszavak nem voltak hosszú életűek. Egyszeriben megállapítottuk, hogy a hazai termesztésű dohány készletei két esztendőre elegendőek, hogy sertéshúsból hiány mutatkozik, s hogy a külföldről behozott gyapjú olcsóbb, mint a hazai. E megállapítás után a mezőgazdaság fej lesztéséről kiadott jelszavak változni kezdtek. Azok azonban, akik annak idején a jelszavakat komolyan vették, ma az iránt érdeklődnek, ki téríti meg nekik azokat a százezrekre menő beruházási költségeket, amelyeket a szakosított ágazatokba fektettek,

amely ágazatok még csak az indulás kezdetén álltak. Hogyan biztosftják a szakosított üzemek gazdasági egyensúlyát a gazdasági ösztönzők és az árak ingatagsága közepette?

Ezek az állapotok tartóssá tették a jelenlegi helyzetet, mert a mezőgazdasági üzemek vezetői, funkcionáriusai a szakosítás bevezetésével túl nagy felelősséget és kockázatot vállalnak magukra.

Megfelelő ökonómiai légkört

Mindebből kitűnik, hogy nemcsak a termelés komoly koncepciója szükséges, hanem olyan gazdasági légkör is kell, amelyben ez a koncepció meg is valósítható. Ha azt a"karjuk, hogv ez az elgondolás reális legyen, akkor ezt nem dolgozhatják ki kizárólag a központi szervek és a tudományos intézetek. A mezőgazdasági őstermelők aktív részvétele — érdekvédelmi szervezetük, társulásuk útján — elengedhetetlen és nélkülözhetetlen e koncepció kidolgozásakor.

A mezőgazdasági üzemek egymás felé irányuló Integrációjának eredményeinél még szegényebb eredményt mutat fel a mezőgazdasági üzemek és a feldolgozó ipar közötti gazdasági és szervezési kapcsolatok kialakítását célzó igyekezet. Az „agrokomplexum“ elképzelését elsősorban a járás keretén belül kellett volna megvalósítani. Ennek az elképzelésnek azonban már a kezdet kezdetén egy komoly és alapvető hibája volt. Feltételezte, hogy létre jön az önálló mezőgazdasági özeinek (EFSZ-ek, állami gazdaságok) és a feldolgozó vállalatok üzemeinek csoportosulása. A szakágazati és vállalati igazgatóságok azonban egészen másképp értelmezték az integráció szükségességét, mint a mezőgazdasági őstermeléshez lényegesen közelebb álló üzemegységeik. Néhol a feldolgozó ipar üzemei a járási mezőgazdasági társulásnak valamilyen „tiszteletbeli“' tagjaivá váltak, azonban a mezőgazdasági termeléshez fűződő viszonyúik ezáltal nem változott.

Ebből Is kitűnt, hogy koncepcionális megoldás nélkül járási szinten a mezőgazdasági üzemek legjobb igyekezete is csak részleges eredményeket szülhet.

Az említett hiányosságok ellenére az „agrokomplexum" gondolata nemcsak hogy él és virul, hanem még időszerűbb is, mint 19B7-ben volt.

Fokozódik az aránytalanság

A mezőgazdasági termelés növekedésével fokozódnak a termelés és a feldolgozó ipar kapacitása közötti aránytalanságok. A hűtöipar kapacitása a hús mélyhütésére a felvásárolt állomány húsmennyiségének csupán a 80 százalékára elegendő. Csak az 1968-as esztendő első negyedévében Szlovákiából 16 400 tonna vágómarhát és 2100 tonna vágósertést szállítottak el„ illetve irányítottal^ át kellő kapacitás hiányában máshová, külölösen a kelet.-szlovákiai kerületből.

Komolyabb problémát jelent majd a felvásárolt tej feldolgozása. A tejfelvásárlás növekedése 1969. első negyedévében elérheti a 60 millió litert is. A tejfeldolgozó ipar kapacitásának növekedése azonban -egyelőre elenyésző. Nem jobb a helyzet más- ágazatokban sem. A kliniatizált raktárak és a feldolgozó kapacitások hiányában képtelenek vagyunk a termést értékesíteni és feldolgozni. Ősszel annyi az alma és más gyümölcs, hogy gyümölccsel etethetjük sokhelyütt a sertéseket, de télen a gyümölcs és a sertés is csaknem fényűzést cikknek számít a lakosság ellátásában.

Igaz ugyan, másutt ennek éppen ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Egyes helyeken túlméretezett kapacitásokat hoznak létre, mind a földműveseknél, mind a feldolgozó ipar üzemeiben A borforgalmi vállalat kapacitását külföldről behozott jelentős szőlőmennyiséggel tudja csak kihasználni, de emellett az EFSZ-ekben és az állami gazdaságokon borptneéket, présházakat. palackozó részlegeket, stb. létesítenek.

Vagy egy másik példa. A legkorszerűbb berendezéssel felszerelt gépjavító üzemek (lásd a verehélyi gép javító állomást) kapacitása kihaszná latién, de az EFSZ-ek saját gép javító részlegeket építenek, amelyet felszerelésüket tekintve sohasem érhetnek el olyan hatékonysági mutatókat, mint a nagy gépjavító műhelyek.

A mezőgazdasági őstermelés és a feldolgozó ipar valamint a szolgáltatásokat végző üzemek integrációját célzó alapelgondolás, koncepció kidolgozása nagyon is sürgős feladat. Sok mezőgazdasági üzemnek már elég anyagi eszköze és képzett szakembere van ahhoz, hogy saját feldolgozó kapacitásokat létesítsen vagy ilyeneket a feldolgozó üzemekkel közösen építsen fel. A mezőgazdasági üzemekben levő Ilyen anyagi- és munkaerőforrások kihasználásával jelentős mértékben lehetne enyhíteni az őstermelés és a feldolgozó ipar aránytalanságait. Helyi vágóhidakat, tejfeldolgozó üzemeket, szárítókat, gyümölcsraktárakat, de malátagyárakat, tartósító üzemeket, stb. is lehetne építeni.

Ezeket a kapacitásokat mind szövetkezeti, vagy a feldolgozó üzemekkel együtt a mindkét fél számára előnyt jelentő közös létesítményeket lehetne felépíteni. Ehhez azonban az a biztos tudat szükséges, hogy az ilyen üzemeket két-három év múlva nem bélyegzilk meg, nem kifizetődőnek, vagy „fölöslegesnek“, hogy az adópolitikát és a gazdasági ösztönzőket nem változtatják majd meg minden évben. Ezt csakis úgy lehetett elérni, ha az ilyen üzemek létesítését megfontoltan végzik.

Érthető, hogy a kialakult új feltételek közepette a mezőgazdasági termelő üzemek és a feldolgozó vállalatok Integrációját nem lehet adminisztratív módszerekkel elérni, bárkire is rákényszeríteni. Ha ma valamelyik szövetkezet saját termésű szőlőjét kipréseli és a bort eladja — mindezt azért csinálja, mert ez szá mára előnyösebb. Tehát olyan ökonómiai kapcsolatokat kel! keresni, amelyek mindkét érdekelt fél számára előnyösek.

Milyen szinten oldjuk meg az integrációs kapcsolatokat:1

Ez a kérdéscsoport teljesen új keletű, e téren elegendő tapsztalattal még nem rendelkezünk. A vélemények és a nézetek megoszlanak. Az olyan irányzat, hogy a szövetkezeti ipari üzemeket állami vállalatok „szövetkezetesítésével“ alakítsuk ki, nem a legreálisabb és egyáltalában nem szerencsés megoldás.

A közös szövetkezeti vállalatok kialakítása elveinek nem felel meg a szövetkezeti és állami tulajdon összekapcsolásának formája. A legmegfelelőbb talán a részvénytársaság lehetne, amelyben a tulajdon formája nem képez akadályt és lehetővé teszi a kockázat mértéke, a jogvédelem, a döntés és a nyereség elosztása kérdéseinek megoldását. Ilyen alapszabályokat az Agroexporta a mezőgazdasági őstermelők kiviteli, behozatali célüzemének előkészítő bizottsága már kidolgozott.

Az Agrokomplex nem lenne komplexum akkor, ha nem oldaná meg a külkereskedelmi kapcsolatait. A mezőgazdasági őstermelők eddig el vannak szakítva a külföldi piacoktól. Nem tudják összehasonlítani fejlődésünket a világ mezőgazdaságának és közgazdaságának fejlődésével. Az ilyen elszigeteltségben nem tudnak befolyást gyakorolni a mezőgazdasági gépek és egyéb szükségletek behozatalára sem. Mindezt a földművesek helyett mások intézik, bizonyára legjobb tudásuk szerint, kérdés azonban, hogy mennyire ismerik a mezőgazdaság legégetőbb problémáit.

A mezőgazdasági őstermelőket senki sem kérdezi meg. ha zöldség, horgonya, gyümölcs, stb. behozatalára szerződést kötnek a külföldi szállítókkal.

Ha azt akarjuk, hogy az agrokomplexuui jól működjék, úgy minden szervének, lehat az őstermelőknek Is befolyást kell gyakorolnia a külkereskedelemre.

Az agrokomplexum gondolata két év elmúltával sem veszített időszerűségéből. Azok az adottságok, amelyekkel ma rendelkezőink megvalósításának jelenleg sokkal jobban kedveznek, mint 1967-ben. Az üzemek nagyobb önállósága, a 'kezdeményezés tágabb tere az állam föderatív elrendezése, a központi hivataloknak a felhalmozódott problémák megoldását célzó igyekezete, mindez kedvező légkört és adottságokat teremt e kérdéscsoport megoldására. Ügy vélem azonban, hogy sok gazdasági szövetség (állami gazdaságok, gépállomások — és még több más szövetség kialakítását célzó igyekezet) létrehozása legyöngíti az agrokomplexum gondolatét. Természetesen más helyzetben van Itt a Parasztszövetség, mint a szövetkezeti parasztok osztályának érdekvédelmi szervezete.

Minden mezőgazdasági őstermelőnek azon kell lennie, (hogy kialakuljon a mezőgazdasági termelőik egységes, önkormányzattal rendelkező gazdasági szervezete — mint az agrokomplexum legjelentősebb szerve.

Reméljük, hogy a további fejlődés ennek a feltételezésnek a helyességét igazolja.

. PINDŰR JURAJ, mérnök

Megkezdte munkáját

a Mezőgazdasági Építészeti

és Meliorációs Szerviz

A már hagyományossá vált adminisztratív, szervezési beavatkozásokban csúcsosodik ki az ón. „mezőgazdasági kis építkezések“ iránt eddig mutatott csekély gondoskodás, elégtelen figyelem. A kapacitások lemorzsolódnak, a műszaki színvonal sántít, a szakemberek másutt keresnek munkát. Ezért a talajjavitási társulások — az első szövetkezetközi szervezet — mintájára ez év elején megkezdték a további szövetkezeti szervezetek, a mezőgazdasági építkezési társulások, az Agrostav-ok stb. létrehozását. Ezáltal kellene megoldani végső stabilizációjuk kérdését az őstermelés járási szférájában, ahol tevékenységük a legracionálisabb és leggazdaságosabb. Hogy tevékenységük rugalmasabb legyen, javuljon rendszeres fejlődésük lehetősége, a Szlovákiai Talajjavító Társulások koordinációs bizottságának és a Ma zőgazdasági Építkezési Igazgatóság előkészítő bizottságának közös határozata alapján 1988. december 13-án a Pöstyén melletti Bezovecen alakuló j ülésre jött össze a Mezőgazdasági Építészeti és Meliorációs Szerviz (a továbbiakban MEMSZ) — a Szövetke | zeti és Egyénileg Gazdálkodó Földművesek Szlovákiai Szövetsége Központi Bizottságának szakvállalata képviselőinek testiilete

A beruházási építkezés valamint az alapeszközök karbantartása a mező j gazdasági üzemek egyik igen fontos tevékenységi ágazata. Az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok beruházási tevékenységű két főképp az olyan üzemközi építkezési szervezetek segítségével végzik, mint amilyenek a mezőgazdasági építkezési társulások, a talajjavitási társulások stb. A mezőgazdasági őstermelők — a szövetkezeti tagok és az állami gazdaságok dolgozói meg követelik, hogy c közös szervezeteik gazdaságosan dolgozzanak, szervezésileg megizmosodjanak és megkapják a szükséges jogvédelmet is. Továbbá szüksége mutatkozik annak, hogy ezeknek az üzemeknek bizonyos szolgáltatásokat is nyújtsanak, különösképpen az építőanyag-ellátás, a műszaki fejlesztés terén, valamint a gazdasági-ökonómiai-, bér- és árkérdésekben!

A Parasztszövetség létrehozásával kialakították egy olyan szervezet megteremtésének feltételeit, amely ezeket a szolgáltatásokat és igényeket kielégíti és biztosítja.

A Szövetkezeti és Egyénileg Gazdálkodó Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának határozata alapján a Szlovákiai Állami Gazdaságok Ökonómiai Szövetsége igazgatótanácsával megvalósított megegyezés után olyan érdekszervezet alakult, amely kellő szolgáltatásokat adhat a mezőgazdasági építkezési ás talajjavító társulásoknak, szervezeteknek.

A MEMSZ és a mezőgazdasági építkező szervezetek közötti gazdasági kapcsolatokat szerződéses alapon valósítják meg. A MEMSZ, mint a tagságát képező mezőgazdasági üzemek számára szolgáltatásokat nyújtó érdekszervezet a következő tevékenységet fejti majd ki:

A fő beszerző tisztségében építő anyagot biztosít minden szerződéses megrendelője számára. Megoldja a műszaki fejlesztés kérdéseit és kiváltképpen az új építkezési anyagok alkalmazásának lehetőségeit, az építkezés korszerű gépesítésének problémáit, továbbá tudományos-műszaki tájékoztatást ad (hazai és külföldi eredmények alapján az építkezések és a talajjavitási beavatkozások szakaszán). Fejleszti a mezőgazdasági építő szervezetek és a talajjavító társulások közötti együttműködés és integráció kapcsolatait.

Megszervezi az ajánlattételi szolgáltatást.

Módszeresen irányítja a mezőgazdasági építkezési szervezetek és a talajjavító társulások bérpolitikáját. Időszakonként biztosítja a költségvetési- és árrendszerekről adott tájékoztatást elsősorban ezek megváltoztatását, módosítását és kiegészítését követően.

Minőségi tervek kidolgozása a járási mezőgazdasági épitészeli szervezeteket és a talajjavítási társulásokat érintő problémák megoldására, amelyeket az illető szervek komplex fejlesztésének kérdésében alkalmaznak majd.

Állandó kapcsolat fenntartása a prágai Mezőgazdasági Építésügyi Szövetséggel (Sväz zemédelského stavehníctví) és a bratislavai Állami Talajjavítási Igazgatósággal, s szükség szerint a többi építkezési, tervező és más szervezettel is.

A MEMSZ elnöke, aki összhangba hozza a MEMSZ és a Farasztszövetség érdekeit és követelményeit, a Szövetkezeti és Egyénileg Gazdálkodó Földművesek Szlovákiai Szövetsége Központi Bizottságának alelnöke Vladimir Tuleja mérnök. A kivitelező és végrehajtó apparátust ennek igazgatója, Stefan Fejtik mérnök vezeti. A tíztagú igazgatótanács irányítja ennek az érdekszervezetnek tevékenységét.

ígéretesen indul fejlődésnek sf MEMSZ tevékenysége és csupán a» szükséges, hogy a tagságot alkotó szervezetek, mezőgazdasági üzemek igényeiket tekintve jobban szem előtt tartsák az elfogadott alapelveket — stabilizálni, szilárdítani és fejlettebb' műszaki színvonalra emelni a mezőgazdasági beruházási építkezést. Hatékonyságának növelésétől és racionalizálásától függ, hogy járásainkon Szlovákiaszerte biztosíthatjuk-e a mezőgazdasági termelés további, átütő erejű fejlődését.

STEFAN FÜJTlK mérnök