Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-22 / 8. szám

Bratislava, 1969. február 22. Ára: 1.— KCs XX. évfolyam, 8. szám. A FEBRUÁRI GYŐZELEM Svfordulöjára Ha hazánk történelmének lapjait forgatjuk, és értékeljük a felettünk elviharzott ötven év politikai esemé­nyeit, változásait, államunk megala­kulása óta nem találunk jelentősebb dátumot, mint 1948. február 25-e. Ez a nap volt a bevezetője annak a mély­reható minőségi változásnak, amely társadalmunk szocialista fejlődését megalapozta. A február oldotta met a hatalom kérdését az államban, amely kérdés a nagy fasisztaellenes népi felkeléssel vetődött fel konkrét formában és a további három év fo­lyamán a párt és a haladó tömegek küzdelmének középpontjában állott. Egy Időben sok vita folyt afellett a pártban és a társadalmi élet közös­ségeiben, vajon forradalom volt-e a februári változás vagy nem. Azt hi­szem legközelebb áll az igazsághoz az a megállapítás, hogy 1948 február­ja győzelmes befejezése volt az 1945— 1948 közti időszakban a szocialista NINCS MAS ÚT Csúcseredményekkel ünnepük a 20. évfordulót 9 2930 korona az átlagos havi kereset Q A növénytermesztés „slágere“ a búza és a cirok & Sok hasznot hozott a kacsa­tenyésztés Hektáronként már 426 kg húst adnak el Q Szót kapott a tudás és a hozzáértés Q A nyereség szabja meg a termelés irányát társadalmi rendszer bevezetéséért folytatott harcnak. Es hogy ez a harc győzelemmel végződött, az csak an­nak volt köszönhető, hogy a párt mozgósítani tudta az összes haladó erőket, kitűzte a helyes célt,' amely a tömegek akaratából és óhajából for­málódott ki. Pártunk vezető szerepé­nek jogos követelménye éppen a feb­ruári mozgalomban nyert döntő bizo­nyítást. A dolgozó osztályok megfosz­tották a kapitalizmus politikai képvise­lőit hatalmuktól, és ezzel hazánkban megnyílt a tér a társadalom és a népgazdaság szocialista átszervezésé­re. Ennek a hatalmas szervező és épí­tőmunkának minden tapasztalatlan- | Ságból eredő melléfogás, az egyes ve­zetők korlátolt látóköréből származó hibás irányvonal és ami mindennél fájdalmasabb, sok a szocializmus és a párthoz hű egyéniség tragédiája ellenére eléggé fel nem becsülhető eredményei voltak, a népgazdaság, a szocialista iparosítás, a mezőgazda­ság szövetkezetesítése, a kultúra, a közművelődés, az egészségügy, az is­kolaügy és a társadalmi élet terüle­tén. Erről megfeledkeznünk annyit jelentene, mint lebecsülni azt a tö­ménytelen munkát, fáradságot és tö­rekvést, aminek nemcsak a politikai és az állami vezetés, hanem minden egyes becsületes dolgozó is részese volt. Es ha ezt figyelembe vesszük, és józanul értékeljük a szocialista épí­tésben elért sikereket, a köztársaság népének, különösen a kapitalista el­nyomás által sújtott legszegényebb dolgozó rétegek életszínvonalának emelkedését, ragyogó fényben áll előttünk a februári kezdeményezés. De figyelmeztet is arra, hogy a feb­ruári győzelem eredményeivel hazar­dírozni vétek, mely könnyen megbosz­­szulhatja magát. Figyelmeztet arra, hogy kötelesség védeni a győzelem eredményeit, s egy jottányit sem sza­bad engedni a párt vezető szerepének követelményéből, mert minden balfo­gás és hiba ellenére világosan bizo­nyosodott be, hogy társadalmunk szo­cialista irányú és demokratikus mőd­­szerű fejlesztésének ez az egyetlen és nélkülözhetetlen garanciája. Nem szabad sajnálnunk sem az erőt, sem az intellektuális potencia bevetését, a február által megalapo­zott szocialista út és a párt vezető szerepének védelmében. Ez pedig nem konzervativizmus, nem a dogmákhoz való görcsös ragaszkodás, mint azt az újarcú szocializmus magyarázói állí­tották augusztus előtt és nem ke­vesen ma is, hanem a tények józan mérlegeléséből folyó döntés és helyt­állás politikája. A februári győzelem pártunk és né­pünk legnemesebb szocialista hagyo­mánya, egyben biztos utat mutató iránytű, amely a szocializmus pers­pektíváját tárja elénk. P. E. üt kisebb település lakosainak kö­zösségét fedi a név, Királyfiakarcsa. Azt mondják, ahány ház, annyi szo­­ikás. Még jobban vonatkozhatna ez erre a falura, mégpedig úgy, hogy ahány település, annyiféle ember, azonban mégsincs így. Bár olykor­olykor itt is szikrát vet különböző csoportérdekek szunnyadó parazsa, hogy megbontsa az egységet, azonban amikor a közös érdekekről, a szövet­kezet gyors további fejlődéséről van sző, összefog a nagy család és a,ta­gok azokra teszik le a voksukat, akik már eddig is sokat tettek a szövetke­zetért és közös erővel elérték, hogy a szövetkezet a dunaszerdahelyi járás­ban a második helyre küzdötte fel magát. Nyárasd nyomába lépett, ami pedig nagy szó, mert ez az élenjáró szövetkezet országszerte híres magas­fokú belterjességéről. Tehát Király­fiakarcsa sarkallja Nyárasdot; 14 519 korona hektáronkénti nyerstermelés­sel és 9291 korona piaci termeléssel. Ilyen magasfokú termelés eredmé­nyezte, hogy a 829 hektáros szövetke­zet 10 millió 364 ezer korona helyett 11 millió 43 ezer korona bevételt ért el. Amikor Kovács István mérnök, a szövetkezet elnöke beszámolójában többek között ezeket az adatokat is megemlítette, örömmel tapsolt a tag­ság. Ismét nagyot lépett előre a szö­vetkezet és ma már az átlagfizetés olyan magas, hogy csak hosszabb fag­gatás után merte elárulni Fuchs Fe­renc ökonómus. Hát bizony ez még az iparibbnál is iparibb havi kereset. Ha az összes dolgozó tagot számítjuk, akkor 2100 korona az átlagos havi ke­reset, ha a rendszeresebben dolgozó­kat, akikor pedig 2900 korona. Mondja még valaki ezután, hogy a királyfia­­karcsai szövetkezetben nincs jó kere­seti lehetőség. Persze, ez eredmények nem vélet­lenek. A vezetőség minden szavából azt a következtetést vontuk le, hogy állandóan keresik, kutatják a több és olcsóbb termelés lehetőségeit. Náluk már a hasznosság, az önköltség csök­kentése, tehát a kifizetődőség szabja meg a termelés irányát. Amelyik ter­melési ágban sok a nyereség, azt előnyben részesítik, ahol pedig ráfize­tés van, ott vagy-Jcorszerüsítik a ter­melési módszereket, vagy pedig hát­térbe szorítják az ágazatot. A nö­vénytermesztés slágere náluk a búza és a cirok. A búza mázsáját például 88 koronáért termelték és 185 koro­náért adták el. Az MK—125-ös ameri­kai hibridcirok termelési költsége 44 korona volt, de mázsánként 140 koro­nát kaptak érte. Az árpa termelése is eléggé kifizetődő, de a kukorica nem sok nyereséget hozott, azért ezt hát­térbe szorították és szorítják. A növénytermesztés egyébként Igen sok nehézséggel küzdött, szárazság, szélviharok, vízhiány és ezért a heik­­tárhozamok nem voltak túl magasak. Ezzel szemben az állattenyésztés — ahol szintén voltak problémák, elég magas volt a malacelhullás, a súly- - gyarapodás Is több lehetett volna — lényegesen túlteljesítette bevételi ter­vét és az elnök ennek alapján ki­mondhatta a nem minden nap hallott szót, hogy hektáronként 400 mázsa húst adtak el. Az állattenyésztés sza­kaszán'is szigorúan figyelik az ön­költséget. ' legkifizetőbb j kacsa­tenyésztés volt. A hizlalásból Is szép nyereségekhez Jutottak, azonban a legkifizetődőbb az egynapos kacsák eladása volt, mert az önköltség dara­bonként mindössze 4,38 koronát tett ki, de 9,96 koronáért értékesítették. A tejre sem fizetnek rá. A 3130 ’»eres átlagos fejés mellett egy liter tej ki­termelése 2,23 koronába kerül és 2,44 koronáért értékesítették. A martháhús­­termelés szintén hasznot hozott, azon­ban ahhoz, hogy ikifizetődőbb legyen, nem ártana egy kis áremelés. A királyfiakarcsai szövetkezet év­záró gyűlésén csak ésszerű, gazda­ságos termelésről hallottunk. A veze­tőség még a magas belterjesség mel­lett is újabb lehetőségeket keres a termelés fokozására. A növénytermesz­tésben például az árpa hektárhozamát idén már 40, a búzáét pedig 50 má­zsára emelik. Tíz hektár paradicsomot ültetnek, amelyből 40 ezer koronát vesznek be és a termelésével foglal­kozó tagoik megkapják az eladott mennyiség pénzértékének 18 százalé­kát. Az állattenyésztésben is felfelé ível a termelés görbéje. Hektáron­ként már 426 kg húst adnak el és új termelési ágként szerepel majd a pulykatenyésztés, amineik az értékesí­tését már előre megszervezték. Hogy Németh Jenőnek, a Dunaszer­dahelyi Járási Mezőgazdasági Társulás igazgatójának szavaival éljek, az év­záró gyűlésnek kenyér szaga volt. Vagyis sóikat beszéltek a termelési problémákról, arai általában jellemző a dunaszerdahelyi járásra. A személyi ügyek viszont háttérbe szorultak és ez a titka a királyfiakarcsai szövetke­zet gyors előrehaladásának. Minden tudást, minden erőt a közösség érde­kében vetnek be. Nagyon helyesen mondta Kovács István elnök záróbe­szédében, hogy sikerek csakis úgy érhetők el, hogyha az elnök problé­mája az egész tagság problémája, és a tagság problémája pedig az elnök, illetve a vezetőség gondja is. Izmoso­dott, erősödött az elmúlt évben a szö­vetkezet, mégpedig főleg azért, mivel szót kapott a tudás, érvényesült a szakszerű hozzáértés, A királyfiakar­­csaiak ennek köszönhetik, hogy csúcs­­eredményekkel köszönhetik a szövet­kezetek 20. évfordulóját. Bállá József Pénz olvasva jó... így van ez a perbetei EFSZ évzáró közgyűlésén is, erről hozunk riportot az 5. oldalon. Fotó: Teslík Márciusban ül össze a szakszervezetek kongresszusa AZ 1600 KÜI.DÖTT TÖBBSÉGÉT A SZÖVETSÉGEK KONGRESSZUSAI VÁ­LASZTOTTÁK + A LEGFONTOSABB PONTOK A TÄRGYSOROZATBAN: A PROGRAM ÉS AZ ROH KARTÁJA MEGTÁRGYALJÁK A MOZGALOM FEJ­LESZTÉSÉNEK ALAPELVEIT ÉS A SZOCIALISTA VÁLLALATOKRÓL SZŐLŐ TÖRVÉNYT PARITÁSOS KÉPVISELET A VEZETŐ SZERVEKBEN -f TIT­KOSAN VÁLASZTJÁK A VEZETŐ SZERVEKET + MEGSZÜNTETIK A BÜ­ROKRATIKUS VEZETÉST. Joggal várható, hogy a szakszerve­zetek VII. kongresszusa, amely ez év március 4-től 7-ig ül össze Prágában, valamiféle választóvize lesz szakszer­vezeti mozgalmunk fejlődésének s egyben megerősíti a cseh és szlovák dolgozók új politikai vonalát, melynek érvényesítéséért már a múlt év ja­nuárjától harcol a szakszervezeti dol­gozók tábora. Ezt bizonyítja a kong­resszus előkészítése, valamint az ed­digi változások is a szakszervezeti életben. A párt és az állami szerveik a párt vezető dolgozói, valamint a po­litikai, kulturális és a közélet továb­bi képviselői nagy figyelmet szentel­nek a szakszervezeteknek, részt vesz­nek a kongreszsuson, s közülök töb­ben fel is lépnek a vitában. A kongresszuson több mint 1600 küldött vesz rész szavazati joggal, amelyeknek nagy többségét az egyes szakszövetségeik kongresszusán vá­lasztották meg, a többieket pedig az össz-s7akszervezeti szervek plénum­­ülésein és konferenciáin. Rajtuk kívül résztvesznek a tanácskozásokon ta­nácskozási joggal felruházott küldöt­tek és sok vendég. Már a küldöttek megválasztásának formája tanúsítja az új szakszervezeti politika alapelveit, vagyis a szakszer­vezet új tevékenységi vonalát. A kong­Figyelem! Figyelem! 1969. március 8-án (10. számunkban) indul a Szabad Földműves rendszeres heti kvíze, a Vizsgázik az olvasó Ha figyelmesen olvassa lapunkat, könnyűszerrel választ adhat heti kérdéseinkre, amelyeket az egyes rovatokban megjelenő írások alapján állítunk össze. Tehát általában a mezőgazdaságot, kül- és belpolitikát, kulturális életet, Irodalmat, sportot érintő kérdésekről lesz szó. Tanácsoljuk, hogy őrizze meg lapunik egyes számait. A fel­tett kérdésekre ugyanis a Szabad Földműves előző két számában megjelent cikkekben találhatja meg a pontos válaszokat. . A helyes válaszok közül hetente hármat sorsolunk ki. 1. díj 100,— Kis 2. díj 80,— Kis 3. díj 40,— Kös Tehát már most biztosítsa lapunk rendszeres kézbesítését, hogy a 10. számunk 16. oldalán található „Vizsgázik az olvasó“ elneve zésű heti kvízbe majd bekapcsolódhasson. A kérdéseikre adott vá­laszok beküldési határidejét esetenként közöljük. A Szabad Földműves szerkesztősége resszuson' legnagyobb képviseletük lesz a szövetségeknek, s ezzel a leg­nagyobb súlyuk Is a tanácskozások­ban és a döntésekben. Nagyjelentőségű döntéseket hoz ez a tanácskozás. Nemcsak az eddigi te­vékenység értékeléséről és a szak­­szervezeteik január utáni politikai aktivitásáról lesz szó, hanem a to­vábbi fejlesztés alapelveiről is. A te­vékenységről szóló jelentésen kívül előterjesztik a kongresszusnak a szo­cialista vállalatokról szóló törvény tervezetét, és a munkatőrvényköuyv megváltoztatásáról szóló javaslatot. Ezt a két dokumentumot a küldöttek nem tárgyalják meg, de arra fognak szolgálni, hogy lobban megismerjék az ökonómtkában és a mumkatör­­vényhozásban tervezett változásokat. Esetleges megjegyzéseiket felhasznál­ják mindkét törvény alaposabb kidol­gozására. Legfőbb kongresszusi anyagnak azonban a szakszervezeti szövetség programját és a szakszervezetek kar­­tálát kell tekinteni. Ez a két alapvető okmány lesz a delegátusok érdeklő­désének központjában. A szakszerve­zetek kartája abból indul ki, hogy az egyes szakmai szövetségek elfogadták alaDszabályaikat és ezek olyan ren­delkezéseket tartalmaznak, amelyek az egység érdekében érvényeseik lesz­nek a szakszervezeti mozgalom összes szerveire. Még mielőtt a kongresszus megkez­dődik, március 3-án összeül a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom plé­numa, hogy végleg értékelje ezt a két alapvető okmányt, vagyis a progra­mot és a karfát. A kongresszusnak előterjesztenek egy javaslatot, amelyet az elfogadhat, de nem kell elfogadnia. E javaslat szerint, amely a karfában is fel van vázolva, a csehek és a szlovákok kép­viselete a közös szakszervezeti szer­vekben paritásosén egyenlő lesz. A szakszervezeti mozgalom központi ta­nácsát a két nemzeti szerv képvise­lőiből választják, és paritásos képvi­seletet javasolnak a tanács elnöksé­gében, valamint az elnök, és az al­­elnök személyében is. Hogy a m.ajo­­rizációt vagyis az egyik vagv másik fél számbeli többségét kizárják, a kongresszuson nemzeti csoportokban fognak szavazni, vagyis a kongresz­­szus cseh és szlovák kénVIselői külön­­külön. Minden választás titkos lesz, akár a központi tanács, akár az elnökség, az elnök, az alelnök megválasztásáról lesz szó.

Next

/
Thumbnails
Contents