Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-03 / 31. szám
Ha kerti díszeikről esiik szó, a legtöbb esetben szobrokra, vázákra, medencékre, díszes ku takra, szép kertberendezési tárgyakra gondolunk — rossz esetben pedig törpékre, gólyáikra, tarka üveggömbökre, lillpiuti várakra és egyéb giccsekre. Hol a választóvonal az ízléses és az ízléstelen díszítés között? Ä kert elsődleges dísze természetesen a növény, annak szépségét hangsúlyozza minden jó dísz. A kert kompozícióját azonban csak olyan dísz emelheti, amely nem önmagáért van, hanem a kompozíció egészéért. Ugyanaz a tárgy egyik helyen dísz, a másik helyen pedig nevetség tárgya lehet. A dísz ugyanis — csak a környezetével együtt dísz. Példaként: egy váza nem ér véget felületének határain, „túlsugároz“ rajta. Színével, alakjával, anyagának sajátos karakterével mintegy környezetébe kapcsolódik, öszszeköttetést teremt a körülálló tárgyak között, s ha mérete szerencsés, színe, formája, anyaga ezt lehetővé teszi — adott helyen a kerti tér fókusza lehet, s ha ebből az ún. gyújtópontból kiemeljük, összefoglaló szerepe nyomban megszűnik. A tárgyak összhangja fontos. Egy lugast vagy pergolát alakja, festékszíne, méreteinek aránya éppúgy dísszé tehet, mint ahogy dísszé vállhatnak a kerti bútorok, párnáik, ernyők, virágtartók, sőt egy szép postaláda is a kapun, nem is beszélve a kerti lámpásokról, melyek esti varázsukon túl nappal is éppoly fontos szenepüek, mint egy igen szép cserép vagy egy jó érzékkel kiválasztott kődísz. Ami a tárgyak színét illeti, lehetőleg finom árnyalatú festékekkel dolgozzunk; olyanokkal, amelyek a kerti növény-anyagában és virágai között ritkán fordulnak elő, nehogy túlharsogják azokat. A díszek igazi erénye a mértéktartás, illetve az élő növényanyag mellett vitt kiegészítő szerep. Az ízléstelenség visszájára fordítja ezeket az erényeket. A feltűnősiködés, a növények háttérbe szorítása, a kicsinyesség, az össze nem illő dolgok egymásra halmozása „eredményezi“ a giccset. Az ilyen giccskertekben az eldobott fénycsövek rózsakarókká lépnek elő, és kiégett, színes villanykörtékkel, kiürült dobozokkal tűzdelik körül a torta alakú gruppokat. A virágokból mindenféle ornamentikát, lepkéket, földgömböt, feliratokat ültetnek ki, s a fák között manóik, katicabogarak, kaíkukvárak képezik a hiányos ízlésű ember mesevilágát. Az ilyen „cuki“, „aranyos“, „tün► Hangulatos a rönkből készült pad déri* díszek a szép kert legnagyobb ellenségei. Kazinczy Ferenc írta: „Mely nevetségeseik a hányt hegyek ott, hol a hely tér; a tők, patakok, ahol a vizet rekeszékbe kell szedni, a kősziklafalak, ahol a követ mérföldekről hozzák. Az igazi szépség karaktere a nyugodalmas nagyság. Ez kevéssel jut a maga céljához, neki nem tóell pipere“. A „nyugodalmas nagyság“ érzete nem a kert alapterületén múlik. A japán száraz kertekben például a homok kilenc sávos gereblyézésével szimbolizálták az óceánt. A száraz kertekben a kövek egymástól való távolsága és aránya az óceánban elhelyezkedő szigeteket jelképezte. Ezzel utaltak (s milyen kis területen!) őseik szigetről szigetre való vándorlására. A dísz a mi számunkra már nem okvetlenül edényék vagy üveggömb. Dísz a kiterjedés, az arány, a távolság, a fény és az árnyék is. Egyszóval a harmónia, amely a legegyszerűbb tárgyak között is felléphet, ha meg tudjuk teremteni egymásrautaltságuk szépségét. Balogh András Kőtörmelékből magunk is készíthetünk mozaikot Szakszerűen végezzük a kétnyári virágok vetését Elérkezett a kétnyári virágok vetésének ideje. Ugyanis az árvácska, nefelejcs, százszorszép és viola akkor termelhető sikerrel és telel át veszteségmentesen, ha legkésőbb augusztus első napjaiban földbe kerül a magja. Az időbeni vetést az is indokolja, hogy ily esetben az említett virágok, de főként az árvácska még az ősz folyamán virágot bont, s vele újra díszíthetők a megüresedett virágágyak. Kétnyári virágaink nem igényesek. A mag vetésére azonban különös gondot fordítsunk, annálfogva, hogy a rosszul előkészített, száraz talajban a mag napokig, sőtj hetekig elfekszik és nem kel ki. Nagyon fontos, hogy a föld aprómorzsás, jól elmunkált és nedves legyen. Ha módunkban áll, a vetés céljaira használjuk fel az üres melegágyakat. Ha ez nem áll rendelkezésünkre, a kert valamelyik napos részében szemeljünk ki alkalmas területet. Ajánlatos, hogy a földet vetés előtt öntözzük olyannyira, hogy a csírázáshoz szükséges nedvességet a mag számára biztosítsuk. Ugyanis a vetés utáni öntözés káros lehet, mivel a víz cserepessé teszi a talajt, mely gátolja, sőt megakadályozza a mag kelését. A mag vetése sorokban történjen, melyet a kapa nyelével készítünk. Ezután célszerű a föld ismételt öntözése olyformán, hogy az öntözőkanna segítségével a kihúzott sorokat teleöntjük vízzel. Ezt követően néhány perc múlva a vizes sorokba szórjuk a magot, majd egy két óra elteltével, amikor a föld színe kissé megszárad, következhet a mag takarása. jegyezzük meg, hogy az aprómagvú növényeket sohasem vethetjük mélyre, mert az ilyen esetben sem számolhatunk a mag kelésével. Száraz, meleg időben ajánlatos, hogy a sorokat szalmával, gyékénnyel, papírral vagy egyéb anyaggal árnyékoljuk. A palánták kitakarását akkor végezzük, ha az első sziklevelek megjelennek. Ezt a műveletet lehetőleg felhős, borús időben végezzük, mert az erősen tűző nap kárt tehet a kitakart növényben. A sorokat 8—10 cm távolságra húzhatjuk egymástól. A mag vetését óvatosan végezzük, és kerüljük a sűrű növényállományt. Ilyen esetben ugyanis a növény felnyurgul, vékony, I erőtlen lesz, míg ritka állománynál zömük, erőteljes palántákat nyerünk. A kikelés után a talaj állandó porhanyításával | és öntözéssel gondozzuk a növényt. A virágok kipalántázása időbeni vetés esetén, szeptemberben és október elején tör- i ténik. Minden virágszerető kertészkedőnek melegen ajánljuk a kétnyári virágok termesztését, mert vele ősztől a következő nyár derekáig ékesíthetjük a ház környékét és virágoskertjen-k^t. 1 (sándor)
