Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-20 / 29. szám

A világ, főleg Európa közvélemé­nyét elsősorban a csehszlovák fejle­mények foglalkoztatják. Ezzel kap­csolatban nyilatkoznak a szocialista és kapitalista országok kommunista pártjainak képviselői is. De előtérbe került a genfi leszerelési értekezlet is, valamint a vietnami események, ahol a szabadságharcosok újabb, har­madik offenzivájától tartanak. A VARSÖI TALÁLKOZÓ A varsói találkozó egész Európá­ban nagy port vert fel. Bulgária, Len­­gyelarszág, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió párt- és kormányveze­tői, amint a kiadót közleményből is kitűnik, időszerű nemzetközi kérdé­sekkel, valamint a nemzetközi mun­kásmozgalom problémáival foglalkoz­tak. A közlemény említést tett a viet­nami helyzetről, Közel-Keletről, majd az egyes imperialista erőknek a szo­cialista országok rendje ellen szerve­zett felforgató tevékenységéről. A közleményben bejelentették, hogy a varsói találkozó öt résztvevője leve­let intézett a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottságához. Amint lapunkban közölt kommentá­runkban megemlítjük, a Csehszlová­kiai Kommunista Párt Központi Bi­zottsága alaposan megtárgyalja a hozzá intézett levelet és elkészíti a választ. A varsói értekezlettel kap­csolatban Európában és a kommu­nista pártok között is eltérőek a véle­mények. Többek között Jugoszlávia a legmesszebbmenően támogatja ha­zánk haladó erőit és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának 9. plenáris ütésén To­­dorovics, a párt végrehajtó bizottsá­gának tagja beszédében kijelentette, hogy bízni kell Csehszlovákia Kom­munista Pártjában, a csehszlovák munkásosztályban, amely legjobban ismeri hazája lehetőségeit és szükség­leteit. Hangsúlyozta, hogy a külföldi beavatkozás Csehszlovákiában súlyo­san érintené a szocializmus fejlődésé­nek ügyét, a szocializmus tekintélyét a világban és a nemzetközi munkás­mozgalom demokratikus kapcsolatait. Általában az a vélemény alakult ki, hogy Csehszlovákiában, habár a de­mokratizálódást a jobboldali erők sa­ját céljaikra akarják felhasználni, jó irányban halad a fejlődés és Cseh­szlovákia Kommunista Pártja olyan erős, hogy szó sem lehet a szocialista vívmányok megcsorbításáról. Lénye­gében arról van szó, hogy Csehszlo­vákia Kommunsita Pártja jelenlegi helyzetnek megfelelően a helyi viszo­nyokból, a hagyományokból kiindul­va, rugalmasabb és demokratikusabb politikát alkar folytatni. LESZERELÉS A TIZENNYOLCAK ÜLÉSÉN Genfben a tizennyolcak ülésén is­mét a leszerelés került előtérbe, miután folytatta munkáját a tizen­nyolc hatalmi bizottság. A gyakor­latban azonban ez a testület változat­lanul 17 tagú, mert Franciaország ezután sem vesz részt munkájában. Helyét mégis fenntartják, amennyiben megváltoztatná álláspontját. A genfi tanácskozás valamivel több mint egy hónapig tart, utána a tervek szerint augusztus 29-én szintén Genfben ül össze az atomfegyverekkel nem ren­delkező országok konferenciája. A tizennyolcak bizottságában a leg­jelentősebb esemény Roscsin fellépése lesz, amikor mint a szovjet delegáció vezetője előterjeszti kormányának július 1-i emlékiratában foglalt javas­latait. A rakétarendszerek korlátozá­sáról egyelőre a Szovjetunió és az Egyesült Államok diplomáciai úton közvetlenül tárgyal. Még eddig nem döntötték el, hogy szerepel-e a genfi napirendek pontjában. Megfigyelők szerint Genfben a hangulat óvatosan derűlátó, főként amiatt, hogy annyi huza-vona után az atomsorompó szer­ződés végre létrejött. Ennek szelle­mében további haladást várnak, noha az itt megszokott eléggé lassú ütemre számítanak. A derűlátást bizonyos fo­kig mérsékeli a bonni kormány ma­gatartása az atomsorompó kérdésé­ben. Az NSZK a szerződés aláírását ság vezetőinek nézeteit az anyagi ösztönzés elvéről. 4- A TASZSZ jelentése szerint foly­tatódnak a Szovjetunió, Lengyelor­szág és a Német Demokratikus Köz­társaság flottáinak parancsnoki törzs­kari hadgyakorlatai az Északi és a Balti-tengeren. A gyakorlatokat a nagyfokú aktivitás, a kezdeményező­készség és a parancsnokság által megszabott feladatok maradéktalan végrehajtása jellemzi. A szövetséges flották törzsei és erői jó egyetértés­ről és pontosan összehangolt fellé­pésről tesznek tanulságot. Egész tény­kedésében megmutatkozik a három ország haditengerészetét összekötő erős fegyverbarátság. A vonat egy jól fűtött kazán, de Split gyönyörű fß JVAF Is] ESD PERL elemíry A közép-európai és az északi embert mindig csábította a déli tengervilág szépsége, a történelemből ismert ókori Görögország és Olaszország műemlé­kei, az Adria és a Földközi-tenger pál­mákkal övezett partvidéke. Nem azért utaznak az emberek Délre, hogy meg­mártsák magukat a tengerben, hiszen jó víz van közelebb is, amit kényel­mesen, útlevélvizsgálat és más kelle­­metes velejárók nélkül is el lehet érni, hanem főleg az újdonság, a szo­katlan környezet, a más égtáj külön­bözősége kergeti vonaton, repülőgé­pen vagy autón Dél felé. Akt utat enged vágyainak és termé­szetesen összespórolja a hozzá szük­séges pénzt, nem is csalódik. Amikor vonatunk az Adriattca expressz kibuk­kan a dalmát Karszt sziklái közül és Splithez közeledik, csodálatosan szép látvány tárul szemei elé: a Spliti öböl kék tükre sokszáz vitorlásával, moto­rosával, fehér parit hajóival és sok­száz személyes magastengeri hajópalo­tájával. Az öböl fennnéges látványát a Ttto rakparti palota és üzletház­­gyöngy sora övezi. De álljunk meg egy pillanatra, — hagyjuk Splitet, beszéljünk arról, hogy Szlovákia fővárosából 25 óra hosszat kell vonaton tölteni, ami egyáltalában nem tartozik az élet kimondott gyö-3 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. július 20. nyörei közé. Különösen áll ez az utol­só etapra, a Zágráb—Split-t útszakasz­ra. Amint a boszniai Bíhacsot elhagyja a szerelvény, elmaradnak a jól mű­velt szántóföldek és a Besztercebánya vidékére emlékeztető erdővel borított hegyek és lankák, változik a szín. Ha­talmas sziklakulisszák sok kilométeres hegyhátak sorakoznak végeláthatatlan egymásutánban és ez így tart órák hosszat, unalmasan és reménytelenül. A növényzetet csak a csenevész fá­radt bokrok képviselik, nincs fa, ntncs víz, embert nem látsz, ttt-ott tűnik fel néhány ballagó birka, a kövek kö­zött, gazdáik vagy őrzőik láthatatlanul hüsölnek valamelyik sziklabarlang mögött. Más választása nem is lehet, mert a kétoldali hősugárzás gyilkosán forró. Felülről a nap tüzel, alulról az izzóra átforrósodott szikla fűt. A vo­nat minden ablaka tárva-nyitva, mégis lekívánkozik az emberről a ruha. A fülke mint egy gőzfürdő, a férfiak elő­veszik a fürdőnadrágot, aj. asszonyok lenge pongyolákban. Még így is gő­zölög a test, száraz a torok és... jól fogy a 12 fokos pilzent, amit a cseh­szlovák hálókocsi jó üzleti érzékkel megáldott kalauza szolgál fel, cseppet sem jutányos áron. De senki sem zú­golódik. Ehhez túl nagy a hőség és kevés a pazarolható energia. Dante képzelhette el ilyformán a pokol me­leg zónáit, és talán éppen a Karszt ihlette meg. Ebbe az tnfernóba dördül bele váratlanul a menny, és pillanatok alatt megered, a megváltó eső. Lassan feltételekhez köti, a ratifikálást pe­dig a jövő őszig el akarja húzni. SÜLYOS HARCOK Saigon közelében Vietnamban továbbra is a szabad­ságharcosok harmadik offenzivájától tartanak. Jelentések szerint a 9. ame­rikai gyalogos hadosztály hat százada jelentős partizánerőkkel került össze­ütközésbe. A hazafiak ellenállása a jelekből ítélve túlságosan erősnek bizonyult. A harcok Saigontól 90 km­­nyire zajlottak le. A dél-vietnami kor­mány képviselői az utóbbi időben olyan kijelentéseket tettek, hogy a végsőkig folytatják a harcot, még akkor is, ha, esetleg az Amerikai Egyesült Államok hadserege cserben hagyná őket. Közlemény öt szocialista ország VARSÖI értekezletéről Olaszországban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a kommunista párt. A lezajlott választásokon lényegesen megsokasodott a szavazatok száma és a parlamentba 11 új képviselőt állíthatott. A választások idején a váro­sokban igen sok helyen láthattuk a „Vota comunista“ felirattal ellátott transzparenst. Képünk Milano egyik utcáján készült. Bállá felv. Július 14-én és 15-én Varsában ta­lálkoztak a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság és a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsége párt- és kormányképviselői. A találkozó résztvevői megbeszélték a mindannyiunkat közösen érdeklő kérdésekt, és kifejezésre juttatták azon eltökélt szándékukat, hogy sok­oldalúan továbbfejlesztik baráti kap­csolataikat, és megerősítik a szocia­lista rendszer egységét és összefor­­rottságát a marxizmus-Ieninizmus és a proletár internacionalizmus elveinek szellemében. A küldötségek a találkozón véle­ményt cseréltek a legfontosabb aktuá­lis nemzetközi problémákról, az euró­pai béke és biztonság, valamint a nemzetközi kommunista és munkás­­mozgalom kérdéseiről. Nyomatékosan hangsúlyozták a szocialista országok és valamennyi imperialista-ellenes erő összefogását az imperialista agresszió ellen, amely tovább folytatódik, külö­nösen Vietnamban és a Közel Keleten. A baráti országok párt- és kormány­­képviselői megkülönböztetett figyel­met fordítottak az agresszív imperia­lista erők aktivizálódására, amelyek az egyes országokban diverziöval igyekeznek aláásni a szocialista rend­szert és meg akarják gyengíteni a szo­cialista államokat összekötő eszmei és szövetségi kötelékeket. A találkozó résztvevői a proletár internacionalizmus szellemében tájé­koztatták az országainkban levő hely­zetről és a csehszlovákiai események alakulásáról, majd közös levelet küld­tek Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának. A szocialista országok pórt- és kor­mányképviselőinek varsói értekezlete az őszinteség, a teljes egyetértés és a barátság testvéri légkörében folyt le. Dél-vietnami iskolák A dél-vietnami felszabadított vidé­keken — a harcok és az ellenséges repülőgépek bombatámadásai közepet­te — a kulturális és oktatásügyi intéz­mények zavartalanul működnek. A fel­szabadított övezeteikben minden körzet­ben és minden tartományban működ­nek az iskolák. Dél-Vietnam felszabadított vidékein 1965-ben csaknem 5000 általános isko­la, közel 500 000 növendékkel műkö­dött. A VNA megjegyzi, hogy ez a szám messze túlhaladja a gyarmati uradalom alatt - egész Indokínában nyilvántartott iskolák és növendékek számát. Az 1966—1967-es és 1967— 1968-as tanévben a növendékek száma tovább növekedett. Az oktatás javítása érdekében a Nemzeti Felszabadítás! Front tanügyi bizottsága 1960-tól 1965-ig 238 tankönyvet adott ki 200 ezer példányban. E tankönyvek egy részét kiadátk a dél-vietnami lakosság által beszélt nyelveken. A nép hősiességet tanúsít a békés munkában is, új oktatási helyiséget épít az agresszor támadásai közepette. Számos helyen az oktatás földalatti építményekben folyik. A tanárok és a növendékek lankadatlan szorgalom­mal és ötletességgel helyi forrásokból állítják elő a tananyagokat, a tanfel-­­szerelést. Az elméleti ismereteket a növendékek a harcoló Vietnam min­dennapi realitásával összefüggésben sajátítják el. Az általános ismeretek­kel együtt különböző mesterségeket tanítanak, katonai kiképzést, az ame­rikai agresszorok által használt mér-* gező vegyianyagok elleni védekezésről szóló előadásokat tartanak. Kőolaj mint fehérjeforrás Korunk egyik égető problémája a krónikus éhség, illetve a rosszultáp­­láltság leküzdése. A FAO adatai szerint, az emberiség kétharmadának nem kielégítő a táplálkozása. Nem arról van sző, hogy a Föld lakosságának kétharmada éhenhal [ámbár ez sem ritka jelenség), hanem arról, hogy rengeteg ember menüjéből hiányzik a hús, e fetoérjedús táplálék. Ilyen szempontból elsősorban a fejlődő országokban súlyos a helyzet. A gyenge gazdasági potenciál, s számos esetben a hagyományok teszik lehetetlenné, hogy ezek az államok rövid idő alatt és gyökeresen változtassanak a dol­gok rendjén. Ügy látszik azonban a kőolajipar lesz az a tényező, mely megoldja a fehérjehiányt. Az angol British Petroleum társaság szakembereinek például sikerült kőolajipari melléktermékekből, valamint ásványi olajakból szinte­tikus proteint előállítaniuk. Ennek az ipari termelése 1970-ig el fogja érni az évi 16 000 tonnát. Az egyik francia érdekeltségnek szintén sikerült ha­sonló eredményt elérnie. Persze a szintetikus fehérje nem valami csodapasztilla, amit egyszerűen lenyelhetünk, direkte táplálkozási célokra használhatunk. Inkább a hal­liszthez hasonlít, azaz az állatok takarmányozásában, az állati termékek hozamának fokozásában lesz óriási szerepe. A szintetikus fehérje nagy­üzemi termelése nem ütközik semmiféle akadályokba. kezdi, cseppenként, majd mind gyor­sabban dobol a kocsi oldalán, és le­hűti a levegőt, amely üdítően tódul be a nyitott fülkeablakon. Igazi isten­áldása. S ami a legfontosabb, el sem áll egészen Splitig. Szinte megrende­lésre jön és múlik el. Split, Diokleciánus császár városa, teljes díszében fogadja a turistát. A tenger és az égbolt valószínűtlenül kék, mint a giccses képeslapokon, a kikötő zajos forgalma, a Tito-rakpar­­ton hullámzó tarka és soknyelvű tö­meg, a parti óriás pálmák, a szakadat­lan sűrű autóáradat szédítő és meg­zavarja az új látogatót. Minden pilla­natban másfajta szót hall az ember és jól esik, hogy gyakran a magyar üti meg a fülét. De mindezt az ember csak egy óra múlva érzékit, mert az első gond a lakás. Vagyis nem is gond. Mert már az állomáson elkapja az egyik koffe­red egy jól öltözött asszony, pillana­tok alatt megalkuszik veled, és meg­indulsz éjjeli szállásod felé. A lakás szép, új szövetkezeti házban van, modernül bútorozott, ragyogóan tiszta, teljes komforttal. Beosztása praktikus, a helyiségek szellösek. Szo­bám virágos kertre nyílik. Teljes a megelégedés mindkét részről. A városnézés csupa meglepetés. Dio­kleciánus ókori palotája fennséges márványköltemény. Oszlopai és osz­lopfői a régi építők és szobrászok utol­érhetetlen művészetét tanúsítják. Szép az impozáns bizánci katedrálls, rene­szánsz tornyóval. Az üzletek és kira­katok zsúfoltak áruval. Az áru min­denütt szép, jó minőségű, elrendezése ízléses, a helyiségek tiszták, szellösek. Kellemetlen meglepetéssel szolgálnak az árak. A csehszlovák turista három koronát fizet egy dinárért a pozsonyi bankban, de az árak számszerűleg ugyanazok, mint mondjuk a Dunajban. Ezt úgy értem, hogy ami nálunk tíz korona, JugoszlSviában általában tíz dinár. A vonaton elhagytam a nap­szemüveget, amit nálunk 17 koronáért vettem. Splitben gyöngébb minőségűi ért 16,5 dinárt vasaltak be rajtam. Így van ez a textilüzletben, a vendég­lőben, a közszükséglett cikkeknél, — egyszóval a legtöbb árunál. Kivételt képez néhány gyarmatáru: a kávé, a kakaó, a mazsola, ami jóval olcsóbb, mint nálunk. Egy ebéd másod vagy harmadosztályú vendéglőben 12 di­nárnál kezdődik. Hogy ne legyek igaz­ságtalan, a bor is a kivételek közé tartozik. Négy dinárba kerül egy liter sötétvörös dálmáciai a vendéglőben. A termelő jóval olcsóbban 2,5 di­nárért vesztegeti. Spitinek gyönörü a fekvése, a szik­lás hegyek alatti dombokon a tenger mellett díszlenek ódon középkori vagy még régebbi palotái, modern, ízlésesen kiképzett toronyházai. Sok a kert, a park, buja növényzettel, a virágok özönével. Gyakori a hatalmas­ra nőtt borókafenyő, amely mint ké­sőbb tapasztaltam, az egész tenger­part jellemző flóra-eleme. Es mindebben a dél-tengeri bujaság­ban nem a hozzáillő nyugalom, hanem a kavargó, kommerciális világ forgat taga jellemzi a légkört. Mindenütt sátrak, pavilonok, utcai árusok. Adnak és vesznek mindent. Fából készült emléktárgyakat, százféle fonott kosa­rat, gyümölcsöt, képeslapot, cigarettát, cipőt és textilárut. A textilárusok a nagy áruházak bejárata előtt kínálnak és rábeszélnek. És ami nekünk a leg­szokatlanabb, alku nélkül nincs üzlet. Jól kösse fel a sortját az idegen, ha ép bőrrel, tehát reális áron akar hoz­zájutni valamihez. Amiért 40 dinárt kérnek, azért még a felét sem sza­bad ajánlani, mert különben pillana­tok alatt kezedben van a csomag, s egy pénzéhes tenyeret látsz az orrod előtt. Természetesen ez csak a magán­kereskedelemre vonatkozik. A civili­záció ugyan polgárjogot nyert, de a balkáni jelleg, legalábbis a kereskede­lemben, megmaradt. Azt hiszem, ennyi egy napra elég, olvasónak, írónak egyaránt. Legköze­lebb magammal viszem az olvasót az Adria egyik szigetére, a sziklás, nap­fényes Bracsra. Pillantás a nagyvilágba + Jelentések szerint Kínán újabb forradalmi viharok vonulnak végig. Egy maroknyi ellenforradalmár to­vábbra is folytatja az élet-halál har­cot. A Hejlungcsiang Ribao beszámol egy északkelet-kínai szegényparaszti portén rendezett „harci gyűlésről“. Ezen a gyűlésen egy 11 éves vörös­gárdista unoka elnökölt. A család apraja-nagyja pedig szenvedélytől fű­tött beszédekben ostorozta a Hajlun­­csiang tartománybeli volt pártbizott-Muturos hajó a BaSka-vodai mólónál.

Next

/
Thumbnails
Contents