Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-21 / 51-52. szám

Szélvédett helyen, illúziók nélkül... Amikor néhány héttel ezelőtt Skan­dináviában, azaz Dániában, Norvégiá­ban és Svédországban Jártam, bármi­lyen komikusán is hangzik, de állan­dóan egy hazai karikatúrista rajza Járt az eszemben. Lehet, hogy olva­sóink közül mások is emlékeznek rá: Két — Csehet és Szlovákot ábrázoló — emberke Csehszlovákiát a két vő­­gónél m fogva cipeli „szélvédettebb helyre azzal a megokolással, hogy „túlságosan stratégiai helyen“ fek­szik. Bizony, Csehszlovákia, éppen ügy mint Magyarország, valóban túl­ságosan stratégiai helyet foglal el nemcsak a szomszédos nagyhatalmak ütközőpontján, hanem két világ hatá­rán is. S ha ezt a tényt valamelyi­kük nem méltóztatna észrevenni, ak­kor a nagyhatalmak rossz gyermek módjára akár a sarokba is állíthat­ják. Ezen, sajnos, változtatni nem lehet, s ezt éppen Svédországban tu­datosítottam a legjobban. Svédország — általánosan ismert tény — az emberek életszínvonala legmagasabb Európában. Mégsem ezt Irigyeltem tőlük a legjobban, hanem azt a kiegyensúlyozottságot és békét, amely náluk uralkodik. Azt, hogy a háborúnak legfeljebb csak a szele érintette őket és 1814 óta nem hábo­rúskodtak. Nem voltak kénytelenek újra és újra hozzálátni rombadőlt vi­láguk, romokban fekvő építészeti és képzőművészeti kincseik újjáépítésé­hez, mint nálunk. Az emberi elme és alkotóerő remekei itt már másfél év­század óta érintetlenül állnak és so­kasodnak. Nem csoda, hogy volt idejük és pénzük a lakáskultúra, közlekedés, kereskedelem, úthálózat, valamint az élet minden szakaszának állandó kor­szerűsítésére, tökéletesítésére. A kép­zőművészek segítségével igyekeznek szemet gyönyörködtető formát adni minden használati tárgynak, bútor­darabnak. A szállodai szobában négy rádióadót kapcsolhat a vendég, s a zene mintha a szoba falaiból áradna. A beállított villanyóra kellemes züm­mögéssel pontosan ébreszt, a fürdő­szobában a mindennapi szappanadag mellett minden reggel egy csomag 4 liter vízre elegendő sampónt talál a vendég szilonholmik mosására, a kimosott holmira pedig a fürdőkád fölött beépített válfák várnak. A vil­lanykapcsoló zöldes foszforeszkáló fénnyel tájékoztatja a sötétben botor­káló embert. A szálloda a szolgálta­tások egész sorát kínálja vendégei­nek. A földalattihoz, vagy az áruhá­zak emeletére mozgólépcsők viszik az embereket, amelyek abban a pilla­natban megindulnak, amikor az em­ber kb. 1 méter távolságba kerül hozzájuk. Ha senki sincs a közelük­ben, vagy rajtuk, akkor maguktól le­állnak. Ha a gyalogos járókelő át akar menni a személykocsiktól zsú­folt úttesten, akkor megnyom egy gombot, pár pillanat múlva a piros fény leállítja a gépkocsiforgalmat, s nyugodtan átmehet az út másik olda­lára. Az útkereszteződéseket is úgy oldották meg — amint a kép is mu­tatja —, hogy a forgalom zavartalan és gyors legyen. A tisztaságról pedig csak annyit, hogy a koránkelök min­den reggel láthatják, hogyan mossák le samponnal Stockholm utcáit. Ami­kor visszatértem, csak akkor láttam igazán, milyen koszos az én Bratisla­­vám. Ezért a bratislavai utcákat ujj­nyi vastagon „díszítő“ koszért, ame­lyet csak az eső és a hó tisztít, na­gyon szégyenlem magam a külföldi látogatók előtt. Mert szegénynek len­ni nem szégyen, de piszkosnak lenni még országos méretben is kínos ér­zés. , — Ja kérem, Svédország semleges állami Ha mi is semlegesek lennénk! — jegyzik meg egyesek sokatmon­dóén. A semlegesség utáni vágy a kicsi, hatalomra nem törekvő és nyugodt, alkotó életet akaró nemzetek vágy­álma. Élni és élni hagyni még a vi­lágrengető háborúk idején is. De va­lóban semlegesek lehetnénk? Elég lenne ahhoz az akarat és a kormány egyetlen döntése? Erre a kérdésre adjon választ a Skandináv államok történelme. A svédek már a múlt század hat­vanas éveiben a semleges politika mellett álltak ki. A legolvasottabb svéd napilap már 1865-ben a sün­disznót választotta a svéd külpolitika jelképéül, amely önmaga védekezik minden külső agresszió ellen. A sem­legesség tette lehetővé, hogy a Skan­dináv államok nem vettek részt az első világháborúban. Jött a második világháború: 1939- ben húsz európai állam nyilvánítana magát semlegesnek, de 1945-ben, a háború befejezésekor csupán öt sem­leges európai ország volt, a többit akarata ellenére belesodorták a há­borúba. Spanyolország, Írország és Portugália kedvező földrajzi fekvésé­nek köszönhette, hogy kikerülte a háborút, Svájcnak a háború forga­tagában sikerült megőriznie semle­gességét, s az ötödik semleges állam, Svédország, állandó rémületben a há­ború és béke határán ingadozott. Ugyanis a németek vasércbehozatalá­nak kétharmadát Svédország szolgál­tatta ... A semleges skandináv államok fél­tek Hitler agresszivitásától, de azt mégsem akarta senki sem elhinni, hogy megtámadja őket. Az 1939-ben bekövetkezett szovjet-finn konfliktus, (téli háború) idején a Szövetségesek, főként az angolok, katonai segítséget akartak küldeni a finnek segítségére, de Svédország nem engedélyezte, hogy a katonai alakulatok területén áthaladjanak. A szovjet-finn fegyver­­szünet megkötése után közvetlenül Hitler villámháborúval megszállta Dániát és Norvégiát. Svédország meg­szállását is tervbe vették, s ezért a svédek sok védelmi intézkedést foga­natosítottak. Pl. a kritikus napokban a kormány parancsára az ország min­den repülőterét parkoló személygép­kocsikkal szállták meg, hogy így megakadályozzák az inváziós hadse­reget szállító német repülőgépek le­szállását. Svédország rendkívül nehéz helyzetbe került. A németek nyomá­sára kénytelen volt engedélyezni, hogy Norvégiából svéd területen ha­ladjanak át a szabadságra utazó né­met katonák és későbben még a ka­tonai muníciót szállító német vonatok is. Közvetlenül a Szovjetunió megtá­madása előtt pedig azt is tűrniük kel­lett, hogy Észak-Norvégiáből egy állig felfegyverzett német hadosztály ha­ladjon át Svédországon Finnországba. Mindez kihívta nemcsak a Szövetsé­gesek tiltakozását, hanem a svédek lelkiismeretének fellázadását is. A svéd kormány még a háború be­fejezését követő években is kényte­len volt megindokolni akkori politi­káját. A norvégek ezt a svédeknek még a mai napig sem bocsájtották meg. Pedig a svédek sokat segítettek nekik: pl. 50 000 norvég menekült és 15 000 dán zsidót fogadtak be. Ez a svéd semlegesség keserű tör­ténete. Azóta is igyekeznek megőriz­ni semlegességüket. Nem hajlandók belépni a NATO kötelékébe és a Skandináv államok az Északi Tanács (Nordiska radet) keretében fejtik ki békés gazdasági és politikai együtt­működésüket. A svédek azonban már nem opti­misták. Tudják, ha a nagyhatalmak ütközőpontjába kerülnek, akkor ment­hetetlenül belesodródnak a háború­ba. Ezért pl. Stockholmban 9 emele­tes atomellenes óvóhelyet építettek ki a föld alatt, amely békeidőben a személygépkocsik garázsolására szol­gál. A kórháznak is van a föld alatt 7 emelete, 21 ezer betegággyal. A föld­alatti kórház saját földalatti vasúttal rendelkezik és az ápolónők az in­­spekclós szobákból a TV képernyő­jén figyelik a betegeket. A meghatá­rozott időpontban egyetlen gombnyo­másra a beteg ágya mellett egy asz­talka csúszik ki a falból az előírt gyógyszerekkel, pohár vízzel, vagy más frissítővel. A háború emléke él bennük, ami­kor figyelik a hozzájuk hasonló kis nemzetek sorsát. Itt-ott a falakon mind a három országban olvashattuk DubCek nevét, Norvégiában Csehszlo­vákia fennállásának 50. évfordulóján kitűzték a csehszlovák nemzeti lobo­gót, a dánok pedig csehszlovák zász­lót ábrázoló jelvényeket adtak ki. Ez a békés élet után vágyó kis országok szolidaritásának, együtérzésének jele, s a szalmaszál, amelybe olyan gör­­csöcsen kapaszkodnak, a semleges­ség és a nemzeti szuverenitás. Sajnos a második világháború bebizonyítot­ta, milyen ingatag biztosítékot nyúj­tanak az agresszió ellen. Ciderné Gajdács Irén ,Varjak1 vadásznak a burgonyabogárra A haladás a mezőgazdaság­ban is általában szükségesség­ből fakad. Az olyan mezőgaz­dasági nagyüzemben, mint a lengyel állami gazdaságok, a vegyszeres harc nagyon mun­kaigényes, még ha korszerű gé­peket is használnak hozzá. A növényvédelmi eljárás haté­konysága szempontjából ko­rántsem mindegy, hogy egy hét vagy egy nap alatt végzik el. Például: a burgonyabogár tö­meges megjelenése esetén min­den óra késedelem nagy káro­kat okoz a burgonyaföldeken. A károk persze annál nagyob­bak, minél több időbe kerül a harc a rovarkártevő ellen. Egy másik példa: ha késik a tavasz, kevés idő marad a mezei mun­kák elvégzésére. A trágyázásra felhasznált idő határozza meg, hogy mikor lehet vetni — mi­nél előbb elvégzik a trágyázást, annál hamarabb földbe kerül­het a vetőmag. Ezek a szempontok, az idővel való versenyfutás és a helyes munkaszervezés következmé­nyei hozták létre az újfajta mezőgazdasági szolgáltatást, amelyet a Lengyel Repülőklub repülőgépei végeznek. Különö­sen az olsztyni vajdaság állami gazdaságai létesítettek egyre széleseb körű, jó együttműkö­dést a repülőkkel. A repülőgé­pekkel folytatott vegyszeres növényvédelem sok gazdaság­ban éppolyan megszokott jelen­ség lett, mint a traktorral való szántás vagy a boronálás. Nézünk meg néhány adatot az utóbbi évekből. 1966-ban a repülőgépek 82 000 hektár szán­tóföldön és réten végeztek nö­vényvédelmi munkát. Közel egyharmada volt ez mindazon növényvédelmi szolgáltatások­nak, amelyet Lengyelország re­pülőklubjai végeztek. Tavaly már 91000 hektáron végeztek repülőgépes növényvédelmet, az idén pedig 104 000 hektáron. Repülőgépek végzik a nö­vényvédelmet valamennyi rep­ce-, pillangósnövény- és bur­gonyaföldön. A repce kártevőit kétszer irtják, egyszer a virág­zás, egyszer a hüvelytermés kifejlődése idején. Mindkét esetben olyan vegyszert hasz­nálnak, ami a méhekre nézve nem káros. A pillangósnövényeknél csak egyszeri eljárásra van szükség. A burgonyabogárnál kétszer, a burgonyavész ellen háromszor ismétlik meg az akciót, az utóbbit csak a palántázott ül­tetvényeken. A burgonyabogár irtását az olsztyni vajdaság állami gazdaságaiban kizárólag a repülőgépek végzik. Nehéz felmérni, Ihogy meny­nyit emelkedik a terméshozam a repülőgépes növényvédelem jóvoltából, hiszen ez nem a nö­vénytermesztés egyetlen agro­technikai eleme. Mindenesetre tény, hogy a repce hektáron­kénti hozama az olsztyni álla­mi gazdaságokban három év óta átlag húsz mázsa, tehát ma­gas hozamról beszélhetünk, amihez az idejében elvégzett növényvédelem is hozzájárult. Az állami gazdaságok vajda­sági központja ez ügyben a tu­dósokkal is együttműködik. Kapcsolatot létesített a Varsói Mezőgazdasági Főiskola rovar­tani tanszékével. Dr. Jacek Dmoch, a tanszék munkatársa most vizsgálja a repülőgépes­vegyszeres növényvédelem ha­tékonyságát a repce-kártevők elleni harcban. A „varjak“ (így hívják a nö­vényvédelmi szolgáltatásokra felhasznált repülőgépeket) nagyszerűen beváltak a burgo­nyabogár elleni harcban. Az állami gazdaságok igazgatói egyetértenek abban, hogy az ily módon folytatott vegyszeres harc tökéletesen eredményes. Meg kell jegyezni, hogy a je­lenleg használt, vegyszerszó­rásra átalakított repülőgépek nem tesznek eleget a kemizálás minden követelményének. A repülőgépes-vegyszeres növény­­védelem mégis jelentős lépés a lengyel mezőgazdaság kor­szerűsítésében. Adam Rolinszki, Varsó Megfigyelések az NSZK-ból Az év szeptember 30-án útnak indult a nyugat-szlovákiai mezőgazdasági szakértők egy csoportja, hogy bekukkantson a tőkés országok, nevezetesen a Német Szövetségi Köztársaság földműveseinek „konyhaművészetébe“. Társasutazásunk első napja Bécsen át Salzburgba vezetett. Gyorsan tuda­tosítottuk az országutakon tapasztalható eltéréseket, főleg a gépjárművek tetemes számát. Megfigyeléseink gyújtópontjába azonban mindenekelőtt a természet került. Cukorrépatermésük jónak látszott, silókukoricájuk ma­gasabb növésű, állaga is jobb. Ez viszont nem mérvadó. Jó minőségi réti növények is feltünedeztek, amilyeneket ilyenkor már nem látni mifelénk. Első napunk végcélja Salzburg, az Ausztria és az NSZK között fekvő osztrák határváros volt. Ausztriában és Nyugat-Németországban egyaránt magas színvonalon állnak a vendéglátóipari szolgáltatások. Hallgatólag megegyeztünk abban, hogy főleg sütőipari dolgozóinkat, elsősorban a bra­­tislavaiakat, valamilyen németországi városba kellene küldeni iskolázta­tásra, hogy eltanulják az ízletes péksütemények készítésének „titkait“. További állomásunk az NSZK-beli Majna-Frankfurt volt, amely többek között két repülőteréről híres. Futópályájukon minden 90 másodpercben fel- és leszáll egy-egy repülőgép. Néhány mezőgazdasági üzem és intézmény látogatásának tapasztalatai A Giessenlheim szőlészeti- gyümölcs- és zöldségtermesztési kutatóintézet igazgatója elmondotta, hogy az NSZK nagyjában 75 000 hektár szőlőbirtok­kal rendelkezik. Javarészüknél csupán 1,5 méter a sorközi távolság, mivel a széles kötés nem felelne meg az ottani éghajlati viszonyoknak. A továb­biakban ismertette velünk azokat a kísérleteket, amelyek folyamatban vannak a szerves és szervezetlen trágyafélék tápértékének felmérése szem­pontjából, valamint a szőlőtőkék betegségeinek leküzdésére irányuló mód­szereket. Szavait különféle nyomtatott kiadvánnyal támasztotta alá, ame­lyeket készségesen bocsátott rendelkezésünkre. — Az ottani kísérleti inté­zet mellett iskola működik, ahol leendő mérnököket képeznek a szőlészeti szakmában, akik a főiskola elvégzése után az európai gazdasági közösség bármely államában teljes mértékben érvényesülhetnek. Az NSZK-ban kizárólag borszőlőt termesztenek. Csemegeszőlő-termesz­téssel nem foglalkoznak, mert olcsó pénzen importálják, többek között Bulgáriából is. — A borpincékben végzett kóstolók során egyöntetűen megállapítottuk, hogy az ottani borok javarésze édeskés ízű. Szőlészetünkről és borászatunkról elismerőleg nyilatkoztak a nyugatnémetek. Beismerték, hogy tőlünk is van mit tanulniuk. Berger hohenbrunni földműves a müncheni körzetben elmondja, hogy 50 hektáron gazdálkodik. A gabonaneműek közül főleg búzát és árpát, a kapásnövények közül ipari burgonyát termeszt. 52 darab szarvasmarhát tart kétsoros átjárós istállóban, közepén etetőfolyosőval. 350 kilós fiatal bikákat vásárol és 500—600 kg súlyra hizlalja fel őket. 2,80—2,90 nyugatnémet márkát fizet az élősúlyért, és 3—4 márkával adja el a hízott állat kilogrammját. Főleg silókukoricát etet, októbertől februá­rig pedig szeszipari burgonya moslékot. Ezt az ipari célokra szállított bur­gonya fejében kap. A silótornyok faanyagból készültek és hozzáépültek az istállóhoz. Szállítószalag segítségével felülről töltik a tornyokat. A siló­­anyag kinyerése oldalról történik nem gépesített úton. A silótornyokat tehát egyszerre töltik, ami a gazda véleménye szerint egyrészt jobb minő­ségű silóanyagot eredményez, másrészt megakadályozza a szélsőséges hő­mérséklet-kilengéseket a téli és nyári időszakban. Rudolf Habecker 49 hektár kiterjedésű mezőgazdasága A növénytermesztési szakaszon gabonaneműekre és burgonyára, állat­­tenyésztés tekintetében tejtermelésre szakosítja magát. A burgonyatermesz­tés fontos alanya a szeszfőzésnek, különben nehézségei merülnek fel ter­mékeinek értékesítése körül. Az NSZK-ban általában sok a mezőgazdasági termék, hasonlóképpen az európai gazdasági közösség többi államaiban, ami kedvezőtlenül befolyásolja a felvásárlási árakat. — Habecker úr bur­gonyatermését szeszfőzésre használja saját üzemében. Szeszfőzdéjében egyetlen alkalmazott 400 liter szeszt termel idényenként, amelynek literjét 1,89 nyugatnémet márkáért értékesíti. A burgonyatermesztés tehát jövedel­mező. Teheneinek tejhozama 4560 liter, 4,8 zsírszázalékkal. Gazdasága gondozott üzem benyomását kelti. Pressberg hegyi község a hesseni körzetben Ez a község iskolapéldája az ún. Agráregyesület által megoldott nagy­üzemi gazdálkodásnak. Szakértők egész vezérkarának segítségével már jó előre kidolgozták a mezőgazdasági termelés szerkezetének és az egész község fellendítésének tervét. És csak a tervfeladatok pontos körvonala­zása után győzték meg a kisgazdákat birtokuk nem jövedelmező voltáról s csak azután láttak hozzá a föld, az élő és holt leltár felvásárlásához. Ennek folytán az 1955-ben fennálló 112 mezőgazdasági település száma 1968-ig 35-re zsugorodott az Agráregyesületbe tömörülve. Amíg a mező­­gazdasági dolgozók száma kétharmadával csökkent, addig lényegesen emelkedett a termelékenység és a jövedelem, ami hozzájárult a község felvirágoztatásához. Duliak mérnök Tönkrement parasztgazdaságok az NSZK-ban 1967 végén a Német Szövetségi Köztársaságban a 0,5 hektárnál nagyobb mezőgazdasági haszonterülettel rendelkező üzemek száma egymillió 401 ezer 500 volt, vagyis 1,6 százalékkal kevesebb, mint a megelőző évben. Az üzemek számának csökkenése az utóbbi években valamelyest lassúbbo­dást mutat. 1949-ben és az azt követő években esztendőnként mintegy 30 ezer üzem szűnt meg, tavaly pedig 22 ezer 400. A veszteséget, illetve a gyarapodást az egyes kategóriákban 1949 óta az alábbi táblázat mutatja. 0,5—2 ha mezőgazdasági Ihaszonterület —36,1 % 2—5 ha mezőgazdasági haszonterület —45,7 °/o 5—10 ha mezőgazdasági haszonterület —37,7 % 10—20 ha mezőgazdasági haszonterület -4-12,6 % 20—50 ha mezőgazdasági haszonterület +25,4 % 50—100 ha mezőgazdasági haszonterület +15,7 % 100 ha feletti mezőgazdasági haszonterület —6,3 % A 10 ha alatti mezőgazdasági haszonterülettel rendelkező ii"? ick csök­kenése a fenti időszakban 600 ezer üzem volt, ugyanakkor a 10 hektár feletti kategória „nyeresége“ 63 ezer új üzem. (Der Deutsche Tabakbau)

Next

/
Thumbnails
Contents