Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-14 / 50. szám
Hogvan számolhatnánk fel a baromfigiimőkórt ? Napjainkban mind gyakrab ban halljuk, hogy a tyúkok hosszú betegeskedés után le soványodnak, és ha közben nem kerülnek levágásra, elhul lanak. Az esetek legnagyobb részében a hosszantartó, krónl kus betegség oka a tuberkulózis. Vidékünkön, a Balog völgyében különösen nagy mértékben elterjedt az a betegség, ami bizony a körállatorvosra nézve nem vet jó fényt. Feltételezem, azonban, hogy a tuberkulózis az ország más részeiben is tizedeli a tyúkokat. A baromfigümökőr okozója a »jikrobaktérium tuberkulózis galináceus nevű baktérium. Ez az apró, pálcika alakú élösdi főleg a tyúkok bélsarával szeny nyezett takarmánnyal fertőzi az egészséges állatokat. A kistenyésztők gümőkórban beteg tyúkjai a szomszéd egészséges tyúkjaival érintkezve fertőznek A nagyüzemek tyúkállománya ritkán érintkezik más tyúkokkal, ezért ott ritkábban fordul elő gümőkőr. Idősebb tyúkok hajlamosabbak a betegségre és mivel ezeknél a tojáshozam is csökken, két évnél Idősebb tyúkot ne tartsunk. A hajlamossági okok kiküszöbölésével a megbetegedés valószínűsége jóval kisebb Ilyen hajlamossági okok a kö vetkezők: 1. fehérje hiány a takarmányban; 2. bélférgesség, 3. eltetvesedés; 4. hideg, nedves, sötét, szűk 61; 5. öregség 6. hirtelen beállott hideg, ned vés időjárás. A baromfigümőkórt nem nehéz felismerni, ha egyik-másik tyúk az állományban sántikáini kezd, szomorkodik, étvágytalanná válik és hosszú nyavalygás után, csont és bőrré soványodik, illetve megdöglik. Ha a felboncolt tyúk máján számtalan kisebb-nagyobb sárgás fehér góc látható és emellett rendszerint a belek savóshártyáján vagy más szerveken különböző nagyságú göböket, gümőket látunk, úgy biztosra vehetjük, hogy az elhullás oka a gümőkór. A bajnak — mivel a betegség gyógyíthatatlan — csak megelőző intézkedésekkel vehetjük elejét. Ha megtudjuk, hogy a szomszéd, vagy a távolabbi szomszéd tyúkjai megbetegedtek, résen kell lenni. A már említett hajlamossági okok kiküszöbölésén kívül tanácsos az ólat fertőtleníteni, az etető és itató vályúkat tisztán tartani. Nem kevésbé fontos a fertőzött és a fertőzésre gyanús tyúkokat betuberkulinizálni, és a pozitívan reagálókat az udvarból eltávolítani. A madár tuberkulint tyúknál a bal lebeny bőrébe szokás fecskendezni. Ha a bőrpróba után 32 órára a nyaklebeny megdagad, a tyúk TBC-vel fertőzött, akkor is, ha látszólag egészséges. A bőrpróbára reagáló tyúkokat a bal szárnytól lak lenyírásával kell jelölni, és a többi nem reagáló tyúktól elkülöníteni. A szarvasmarhák gümökórját tervszerű eljárással, de főleg a tuberkulinizással sikerült az egész állományból kiirtani. Ezért az állatorvosi kar dicséretben részesült. Ezzel szemben sajnos a baromfigümőkór rohamosan terjed, de ennek elfojtására — legalábbis a mi vidékünkön — semmiféle intézkedés nem történik. Statisztikai adatok nem álla nak rendelkezésemre, de aeggyőződésem, hogy a baromfigümőkór-okozta kár évente sok millió koronára becsülhető. A baromfigümőkór továbbterjedésének megakadályozása és felszámolása céljából javaslom, hogy a betegséget a tyúkok tulajdonosa jelentse a körá'latorvosnak, vagy a helyi nemzeti bizottságnak. A körállatorvos köteles minden fertőző betegséget, így a TBC-t is boncolás útján ingyen megállapítani, és a felettes hatóságnak jelenteni. A járási állatorvosnak viszont el kell rendelnie a megfelelő óvintézkedéseket, ha a baromfigümőkőrt hivatalosan megállapították. Végre kell hajtania továbbá a Földművelés-, Erdő- és Vízgazdálkodásügyi Minisztérium 154/1961 sz. hirdetmény IV. r. 49. szakasza alapján a TBC-vel fertőzött udvarok tuberkulinizálását, és a pozitív reagensek eltávolítását. A baromfitartók együttműködésére azonban csak akkor lehet számítani, ha a paragrafusok végrehajtóit a segítőkészség és jóindulat vezérli. A baromfigümőkór elleni harc nagy körültekintést és gondosén elkészített akciós tervet igényel. A kampányba be kell kapcsolni a baromfifelvásárló üzemet, a HNB-t és a tyúktenyésztő üzemeket. A TBC-vel fertőzött és a fertőzésre gyanús kistenyésztők tyúkjait rugalmas operatív intézkedéssel fel lehetne vásárolni és húsra értékesíteni. A zárlat feloldása után a HNB, a járási állatorvosi központ, vagy a kisállattenyészlő egyesület viszont arról gondoskodna, hogy a klstenyésztoket a nagyüzemben felvásárolt tyúkokkal vagy jércékkel lássa el. A felvásárolt beteg és fertőzött tyúkok és a cserébe adott egészséges állomány árdifferenciáját valószínűnek tartom, hogy az állam kifizetné. Ha a baromfigümőkór ellen indított akciót siker koronázná, az állam évente több millió koronával gazdagodna, a háziasszonyok válláról sok gond esne le, az állatorvosok pedig még több megbecsülésben részesülnének. Dr. Izsót Zoltán állatorvos TANULSÁGOS KIÁLLÍTÁS KOMÁROMBAN A Komáromi Dunamenti Múzeum biológiai szakköre, valamint a Járási ifjúsági és gyerekotthon vezetősége 1968. november 9—12 között biológiai témakörrel kiállítást rendezett a Munkásottihon nagytermében. A kiállításon képviseltették magukat a helyi sporthorgászok, vadászszövetségek, a Jaross utcai kilencéves magyar iskola bogár- növény- és kőzetgyűjteményével, valamint különböző preparátumokkal. Az ógyallai kilencéves magyar iskola bélyegsorozatot mutatott be, amelyek az állatvilágot szemléltették. A bélyegeken szebbnél-szebb madarak, halak, ősállatok és kutyafajták díszelegtek. Nagy feltűnést keltettek a halásztrófeák. Itt láthattuk pél dául egy 30 kilós harcsa tartósított fejét. Mellette egy 10 kilós süllő feje, majd egy ke csegéé, és egy csukáé. A mesterien elkészített régi minatűr halászeszközök, szerszámok, amelyeket egykor a komáromi horgászegylet meg boldogult gazdásza, Molnár Lajos bácsi készített mesteri ügyességgel, nagy érdeklődésnek örvendtek. Láthattunk egy halászcsónakot, a hozzá tartozó felszerelésekkel, bárkát, szákot, viliinget, szigonyt stb. A horgok különböző fajtáit mutatták be a csontból készültektől, egész a legmodernebb acélszakállas horgokig. A vörösréz bogrács sem hiányzott. A különféle most is használt fenékólmok mellett itt láthattuk a híres vízisárkányt, melyet a 30-as években talált fel egy magyar mérnök. A kiállítás vadászati részén egy hatalmas vaddisznófej dl szelgett. Mellette óriási szarvasagancsok, majd a járás területén elejtett özek agancsai. Mellettük kitömött fácánok, kontyos récék, tőkés récék, örvösgalambok, foglyok preparált példányai láthatók. fii kiállításról nem hiányoztak az exotikus madarak, amelyek pompás színeikkel, vidám csacsogásaikkal magukhoz csalogatták a látogatókat. Az exo tikus madarak közül feltűnést keltett az ausztráliai (taradi csommadár, melynek felső része barnás, mellső része viszont sárga. Testalkata, illetve farktolla nagyon feltűnő, mert háromszorta hosszabb testétől. A látogatók szemtanúi lehettek Komárom régi galambfajtájának a „Komáromi bukó“-nak. Ez a galambfajta a város büszkesége, melyet az 1780-as évek körül a szekeresgazdák tenyésztettek ki. A galamb tulajdonsága, illetve repülési stílusa abban nyilvánul meg, hogy repülés közben akrobatamutatványnak is beillő bukfencezést hajt végre. Nevét is ezért kapta. „A Komáromi bukó“ a századforduló után oly híressé vált, hogy felfigyeltek rá nemcsak Európában, de a tengeren túl is. Komáromban a galambtenyésztés népszerűségét igazolja az a tény is, hogy a kiállításon újonnan három kitenyésztett galambfajtát mutattak be. Emellett 12 más fajta galambot is láthattunk. Ügy gondolom, hogy a nézőközönség elégedetten távozott a tanulságos kiállításról. Holczer László KépUnk a komáromi kiállításon készült, amikor Schlár elvtárs, a kiállítás egyik szervezője, az említett Komáromi bukó lelkes tenyésztője, a látogatóknak mutatja a híres galambot. 6 .tfttmnfBn
